Ugrás a tartalomhoz

Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet és gazdaságpolitika

Sághi Márta

Panem Könyvkiadó

Rövid távú egyensúly a vagyoneszközök piacán: az AA görbe

Rövid távú egyensúly a vagyoneszközök piacán: az AA görbe

Egy nyitott nemzetgazdaság rövid távú egyensúlyát biztosító kibocsátási szint és árfolyam meghatározásának folyamatában megtettük már az első lépést: az aggregált kereslet és aggregált kínálat egyenlőségét kihasználva meghatároztuk, milyen kapcsolat van a kibocsátás és a devizaárfolyam között. Ezen összefüggést neveztük DD görbének, amely így tartalmazza az összes olyan kibocsátás-devizaárfolyam kombinációt, amely a nemzetgazdaság árupiacának rövid távú egyensúlyát biztosítja. Azonban arra már az előző fejezetek kiinduló pontjánál felhívtuk a figyelmet, hogy a nemzetgazdaság egészének egyensúlyához nem csak az árupiac. hanem a vagyoneszközök piacának egyensúlyára is szükség van. Arra a feltételezésre azonban pillanatnyilag semmiféle bizonyíték nem áll rendelkezésünkre, hogy a DD görbe pontjai egyben a vagyoneszközök piacán is egyensúlyt biztosítanak.

A rövid távú egyensúlyi állapot levezetésének teljessé tételéhez bevezetünk egy újabb fogalmat, így biztosítva, hogy a végeredményként kapott kibocsátás-devizaárfolyam kombináció nemcsak az árupiacon, hanem a vagyoneszközök piacán is egyensúlyt hoz létre. Azon kibocsátás–devizaárfolyam kombinációk halmazát, melyek mellett a hazai pénzpiac és devizapiac egyensúlyi állapotba kerül, AA görbének fogjuk nevezni.

Kibocsátás, devizaárfolyam, egyensúly a vagyoneszközök piacán

A 13. fejezetben részletesen elemeztük a kamatparitás elméletét, amely értelmében a devizapiac akkor és csak akkor kerül egyensúlyi állapotba, ha a hazai és a külföldi betétek hozamának várható értéke megegyezik egymással. A 14. fejezetben arra is rámutattunk, miként határozódik meg az egyes országokban a pénzpiaci kereslet és kínálat egyenlősége mellett annak a kamatlábnak az értéke, amelyet a kamatparitás elvének vizsgálata során figyelembe veszünk. Annak érdekében, hogy bemutassuk, milyen összefüggésnek kell teljesülnie a kibocsátás és a devizaárfolyam közt akkor, ha az összes vagyoneszköz piacán egyensúly áll fenn., most is felhasználjuk ezeket az összefüggéseket. Miután figyelmünket alapvetően a hazai nemzetgazdaságban lezajló folyamatokra kívánjuk irányítani, a külföldi kamatláb értékét rögzítettnek fogjuk tekinteni.

A jövőbeni árfolyam várható értékének Eerögzített szintje mellett, a kamatparitás által jellemzett devizapiaci egyensúlyt a 13.2. egyenlet írja le:

R = R * + ( E e E ) / E , MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape GaamOuaiabg2da9iaadkfacaGGQaGaey4kaSYdamaabmaabaWdbiaa dweapaWaaWbaaSqabeaapeGaamyzaaaakiaacobicaWGfbaapaGaay jkaiaawMcaa8qacaGGVaGaamyraiaacYcaaaa@41CE@

ahol R a hazai betétekre, míg R* a külföldi betétekre fizetett kamat értéke. A 14. fejezetben arra is rámutattunk, hogy az a hazai kamatláb, amely kielégíti a kamatparitás feltételét egyben biztosítja, hogy a hazai pénzkínálat érétke (Ms/P) megegyezzen a reálpénzkereslet értékével (lásd 14.4. egyenlet)

M s / P = L ( R , Y ) . MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape Gaamyta8aadaahaaWcbeqaa8qacaWGZbaaaOGaai4laiaadcfacqGH 9aqpcaWGmbWdamaabmaabaWdbiaadkfacaGGSaGaamywaaWdaiaawI cacaGLPaaapeGaaiOlaaaa@4068@

Ne feledjük, hogy a reálpénzkereslet L(R, Y) értéke növekszik, ha a kamatláb értéke csökken, miután az R csökkenésének hatására a gazdasági szereplők a pénztartást előnyösebbnek ítélik azokhoz a vagyontartási eszközökhöz képest, amelyek átlagos hozamát az R-el jellemeztük. (Az előzőekben vázoltakkal ellentétes irányú folyamatok zajlanak le a kamatláb növekedésekor, így ebben az esetben a reálpénzkereslet értéke csökkenni fog.) A reáljövedelem Y növekedése, miután növeli a gazdasági szereplők által eszközölt monetáris tranzakciók mennyiségét, növeli a reálpénzkereslet értékét, míg a reáljövedelem csökkenése a véghezvitt monetáris tranzakciók számának csökkenése miatt a reálpénzkereslet csökkenéséhez vezet.

A 14. fejezetben már megismert ábrát fogjuk felhasználni arra, hogy megvizsgáljuk, hogyan kell megváltoznia a kibocsátás értékének annak érdekében, hogy a devizaárfolyam változása után a vagyoneszközök piaca ismét egyensúlyi állapotba kerülhessen. A 16.6. ábra alapján meghatározhatjuk annak a kamatlábnak, és devizaárfolyamnak az értékét, amely Y1 kibocsátás, Ms pénzkínálat, P hazai árszínvonal, R* külföldi kamatláb és Ee várható jövőbeni árfolyam mellett egyensúlyt biztosít. Az alsó koordinátarendszer alapján megállapítható, hogy Y1 kibocsátás és Ms/P reálpénzkínálat mellett R1 lesz az a kamatláb, amely mellett a hazai pénzpiac egyensúlyi állapotba (1. pont) kerül, míg a felső ábrából leolvasható, hogy a megadott körülmények mellett E1 devizaárfolyam mellett alakul ki a devizapiac egyensúlya (1’. pont). Tudjuk továbbá, hogy az E1 devizaárfolyam mellett a devizapiac azért kerül egyensúlyi állapotba, mert ezen árfolyam mellett a külföldi látra szóló betétek várható hozamának hazai valutában kifejezett értéke pontosan R1.

16.6. ábra - Kibocsátás és devizaárfolyam a vagyoneszközök piacán kialakult egyensúlyi állapot mellett

kepek/16.6.png


A vagyoneszközök (deviza és pénz) piaca növekvő kibocsátás mellett akkor marad egyensúlyi állapotban, ha a hazai deviza ceteris paribus felértékelődik.

Amennyiben a kibocsátás Y1-ről Y2-re növekszik, a reálpénzkereslet szintje L(R, Y1)-ről L(R, Y2)-re emelkedik, azaz a 16.6. ábra alsó koordinátarendszerén vázolt reálpénzkeresleti függvény az ábrán jelölteknek megfelelő irányba tolódik. E változás R2-re növeli a hazai kamatláb értkét (2. pont). Rögzített Ee és R* mellett ahhoz, hogy a devizapiac ismét egyensúlyi állapotba (2’. pont) kerüljön, a hazai deviza felértékelődése szükséges, azaz a devizaárfolyamnak az E1 szintről az E2 szintre kell elmozdulnia. A hazai deviza felértékelődésének mértéke éppen elegendő ahhoz, hogy a hozzá kapcsolódó várható leértékelődés mértéke semlegesítse a hazai betétre fizetett kamatokból származó haszon relatív emelkedését. Ahhoz, hogy a vagyoneszközök piaca a hazai kibocsátás növekedése ellenére egyensúlyi állapotban maradhasson, e kibocsátás növekedésének minden egyéb tényező változatlanságát felételezve a hazai deviza felértékelődéséhez kell vezetnie, míg a hazai kibocsátás értékének csökkenése leértékelődéssel jár.

Az AA görbe levezetése

Míg a DD görbe azon kibocsátás-devizaárfolyam kombinációk halmaza, amelyek mellett az árupiac egyensúlyi állapotban van, addig az AA görbe a pénz- és a devizapiac egyensúlyát feltételezve keresi a kapcsolatot a hazai kibocsátás és a devizaárfolyam lehetséges szintjei között. Egy lehetéses AA görbét vázoltunk a 16.7. ábrán. A 16.6. ábra alapján megállapítható, hogy minden egyes kibocsátási szinthez Y hozzárendelhető egy olyan devizaárfolyam E, amely megfelel a kamatparitás elvének (adottnak véve a reálpénzkínálat, a külföldi kamatláb és a várható jövőbeni devizaárfolyam értékét). Sőt az előző pont levezetései arra is rámutatnak, hogy minden egyéb tényező változatlanságát feltételezve a kibocsátás Y1 szintről Y2 szintre való növelése a hazai deviza felértékelődését vonja maga után, azaz a devizaárfolyam értéke E1-ről E2-re csökken. Ez azt jelenti, hogy az AA görbe negatív meredekségű.

16.7. ábra - Az AA görbe

kepek/16.7.png


A vagyoneszközök piacán kialakult egyensúlyi állapotnak megfelelő AA görbe tehát negatív meredekségű, hiszen abban az esetben, ha a kibocsátás Y1-ről Y2-re emelkedik, a hazai kamatláb emelkedése miatt a hazai deviza ceteris paribus felértékelődik, amely változás az ábrán az E1 szintről az E2 szint felé való elmozdulásként értelmezünk.

Az AA görbe helyzetét megváltoztató tényezők

Öt olyan tényezőt azonosíthatunk, melynek megváltozása módosítja az AA görbe helyzetét, ezek: a hazai pénzkínálat Ms változása, a hazai árszínvonal P változása; a devizaárfolyam jövőbeni várható értékének Ee megváltozása; a külföldi kamatláb R* változása, és végül a reálpénzkeresleti függvény eltolódása.

  1. Az Ms változása. Adott jövedelemszint mellett az Ms növekedése a devizapiacon ceteris paribus a hazai deviza leértékelődéséhez vezet (az E tehát növekszik). Miután az Ms növekedésének hatására minden egyes kibocsátási szint mellett magasabb lenne a devizaárfolyam E értéke, az AA görbe felfelé tolódik. Ellenkező irányba, azaz lefelé tolódna az AA görbe a hazai Ms csökkenésének hatására.

  2. A P változása. A P növekedése csökkenti a reálpénzkínálat értékét, kiváltva ezáltal a kamatláb növekedését. Minden egyéb tényező (a kibocsátást is beleértve) változatlanságát felételezve a kamatláb növekedése csökkenti az E értékét. A P növekedésének hatása így az AA görbe lefelé tolódásában nyilvánul meg, míg a P csökkenése felfelé tolná az AA görbét.

  3. Az Ee változása. Tételezzük fel, hogy a devizapiac szereplői váratlanul átértékelik a devizaárfolyam jövőbeni alakulására vonatkozó várakozásaikat, melynek hatására az Ee növekedni kezd. E változás jobbra tolja a 16.6 ábra felső koordinátarendszerében lévő görbét (amely a külföldön elhelyezett betétek várható hozamának hazai valutában kifejezett értékét mutatja). A jövőbeni devizaárfolyam várható értékének Ee növekedése tehát ceteris paribus a hazai deviza leértékelődéséhez vezet. Miután annak az árfolyamnak az értéke, amely magasabb Ee mellett biztosítja a devizapiac egyensúlyi állapotát, adott kibocsátási szint mellett nagyobb lesz a kiinduló értéknél, az AA görbe felfelé tolódik, míg a jövőbeni árfolyam várható értékének csökkenése lefelé tolja az AA görbét.

  4. Az R* változása. Az R* növekedése megnöveli a külföldi betétek várható hozamának értékét, azaz jobbra tolja a 16.6. ábra felső koordinátarendszerében vázolt negatív meredekségű görbét. Adott kibocsátási szint mellett tehát a hazai valutának feltétlenül le kell értékelődnie ahhoz, hogy a kamatparitás elvének megfelelő állapot helyreálljon. Az R* növekedése hasonlóan az Ee növekedéséhez felfelé tolja az AA görbét, míg az R* csökkenésének hatására az AA görbe lefelé tolódik.

  5. A reálpénzkeresleti függvény változása. Tételezzük fel, hogy a hazai gazdasági szereplők egy adott időponttól kezdve minden egyes kibocsátás-kamatláb szint mellett alacsonyabb pénzállománnyal kívánnak rendelkezni.(A gazdasági szereplők vagyontartási preferenciájában bekövetkező ilyen típusú változás a reálpénzkereslet csökkenése.) A pénzkereslet csökkenése balra tolja a reálpénzkeresleti függvényt L(Y, R), így alacsonyabb kamatláb, valamint magasabb E kialakulásához vezet. A reálpénzkereslet csökkenésének az AA görbére gyakorolt hatása, legalábbis az eltolódás iránya szempontjából, megegyezik a pénzkínálat növekedésének hatásával: az AA görbe felfelé tolódik, míg a pénzkereslet egy ezzel ellentétes irányú változása lefelé tolná azt.