Ugrás a tartalomhoz

Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet és gazdaságpolitika

Sághi Márta

Panem Könyvkiadó

Az aggregált kereslet egyenlete

Az aggregált kereslet egyenlete

A korábban bemutatott négy komponens összegeként meghatározható az aggregált kereslet értéke, amelyet D szimbólummal jelölünk:

D = C ( Y T ) + I + G + C A ( E P * / P , Y T ) , MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape Gaamiraiabg2da9iaadoeapaWaaeWaaeaapeGaamywaiaacobicaWG ubaapaGaayjkaiaawMcaa8qacqGHRaWkcaWGjbGaey4kaSIaam4rai abgUcaRiaadoeacaWGbbWdamaabmaabaWdbiaadweacaWGqbGaaiOk aiaac+cacaWGqbGaaiilaiaadMfacaGGtaIaamivaaWdaiaawIcaca GLPaaapeGaaiilaaaa@4C0F@

ahol a rendelkezésre álló jövedelmet Yd a kibocsátás Y és az adók T különbségeként határoztuk meg. A fenti egyenlet alapján megállapítható, hogy a hazai termékek és szolgáltatások iránti kereslet kifejezhető a reálárfolyam a rendelkezésre álló jövedelem, a beruházási kereslet és a kormányzati vásárlások függvényeként:

D = D ( E P * / P , Y T , I , G ) . MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape Gaamiraiabg2da9iaadseapaWaaeWaaeaapeGaamyraiaadcfacaGG QaGaai4laiaadcfacaGGSaGaamywaiaacobicaWGubGaaiilaiaadM eacaGGSaGaam4raaWdaiaawIcacaGLPaaapeGaaiOlaaaa@4509@

A továbbiakban arra leszünk kíváncsiak, hogy rögzített adók T, beruházási kereslet I, kormányzati vásárlások G mellett, hogyan módosítja az aggregált kereslet értékét a reálárfolyam, illetve a hazai GNP változása.

A reálárfolyam és az aggregált kereslet közti kapcsolat

Az EP*/P növekedése relatíve olcsóbbá teszi a hazai termékeket a külföldi termékekhez képest, s mind a hazai, mind a külföldi fogyasztókat arra készteti, hogy a relatíve drágább külföldi termékek helyett többet költsenek hazai termékek és szolgáltatások vásárlására. E folyamat következményeként a CA növekszik (ahogy azt az előző szakaszok egyikében már bemutattuk), s az aggregált kereslet D értéke is meghaladja a kiinduló szintet. A hazai deviza leértékelődése minden egyéb tényező változatlanságát feltételezve növeli a hazai termékek és szolgáltatások iránti kereslet, míg a hazai deviza felértékelődése csökkenti a hazai termékek és szolgáltatások iránti keresletet.

A reáljövedelem és az aggregált kereslet közti kapcsolat

A reáljövedelem aggregált keresletre kifejtett hatásának vizsgálata az előző pontban bemutatott folyamathoz képest némileg komplikáltabb. Amennyiben az adók értéke rögzített, a jövedelem Y növekedése pontosan megegyezik a rendelkezésre álló jövedelem Yd növekedésével. Azonban az Yd növekedése amellett, hogy növeli a hazai gazdasági szereplők fogyasztási keresletének értékét, az import növekedésén keresztül csökkenti a folyó fizetési mérleg egyenlegét. Míg az első hatás az aggregált kereslet növekedéséhez vezet, a második csökkenti annak értékét. A fogyasztás növekedése tehát két tétel összegéből adódik: a hazai gazdasági szereplők többet költenek hazai termékek és szolgáltatások vásárlására, valamint többet fordítanak importtermékek vásárlására is. Feltételezhetjük azonban, hogy az első hatás (a rendelkezésre álló jövedelem változásának a fogyasztási keresletre kifejtett hatása) nagyobb, mint a második (a rendelkezésre álló jövedelem változásának az import értékére kifejtett hatása), így megállapíthatjuk, hogy a hazai reáljövedelem növekedése növeli a hazai termékek és szolgáltatások iránti keresletet, míg a hazai reáljövedelem csökkenése csökkenti a hazai termékek és szolgáltatások keresletét.

A 16.1. ábrán grafikus úton próbáljuk érzékeltetni, hogy a reálárfolyam, az adók, a beruházási kereslet és a kormányzati vásárlások rögzített szintje mellett milyen kapcsolat van a reáljövedelem és az aggregált kereslet között. Amennyiben az Y növekszik, a hazai gazdasági szereplők fogyasztási kiadásának értéke az eredeti jövedelemváltozás bizonyos hányadának megfelelő mértékben növekszik. A gazdasági szereplők e kiadás növekmény egy részét hazai termékek és szolgáltatások vásárlására, míg a fennmaradó részt importtermékek vásárlására fordítják. A jövedelem Y növekedése ennek megfelelően a hazai termékek és szolgáltatások iránti összkeresletet kisebb mértékben növeli, mint annak a fogyasztási keresletnek az érétkét, amelynek változása már önmagában is kisebb volt, mint a kiinduló jövedelemváltozás. E tényt a 16.1. ábrán egy olyan aggregált keresleti függvény felrajzolásával tudjuk érzékeltetni, melynek meredeksége egynél kisebb. (Az általunk vázolt függvény a függőleges tengelyt azért metszi egy pozitív értéknél, mert a beruházási kereslet, a kormányzati vásárlások és a külföld által a hazai termékek és szolgáltatások iránt támasztott kerestet még abban a hipotetikus esetben is pozitívvá teszi az aggregált kereslet értékét, ha a hazai kibocsátás csupán a nulla szintet éri el.)

16.1. ábra - Az aggregált kereslet a kibocsátás függvényeként

kepek/16.1.png


Az aggregált kereslet a reálárfolyam (EP*/P), a rendelkezésre álló jövedelem (Y-T), a beruházási kereslet (I) és a kormányzati vásárlások (G) függvényeként adható meg. Az összes többi tényező változatlanságát feltételezve a hazai kibocsátás (reáljövedelem) Y növekedése növeli az aggregált kereslet értékét. Miután az aggregált kereslet értékében bekövetkező változás a kibocsátás változásának mértékénél kisebb, az aggregált keresleti függvény meredeksége egynél kisebb lesz (ezt az ábrán az aggregált keresleti függvénynek a 45 fokos egyeneshez viszonyított helyzetével érzékeltethetjük)

Hogyan határozható meg a rövid távú kibocsátás értéke

Miután bemutattuk melyek azok a változók, amelyek egy nyitott nemzetgazdaság által előállított termékek és szolgáltatások iránti keresletet befolyásolják, rátérhetünk annak a kérdésnek a tanulmányozására, hogy mi határozza meg egy nemzetgazdaság kibocsátásának rövid távú szintjét. E szakaszban bemutatjuk, hogy egy nyitott nemzetgazdaság árupiaca akkor éri el az egyensúlyi állapotot, ha a gazdaság által előállított termékek és szolgáltatások mennyisége pontosan megegyezik a hazai termékek és szolgáltatások iránt megnyilvánuló összkereslet értékével, azaz:

Y = D ( E P * / P , Y T , I , G ) . MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape Gaamywaiabg2da9iaadseapaWaaeWaaeaapeGaamyraiaadcfacaGG QaGaai4laiaadcfacaGGSaGaamywaiaacobicaWGubGaaiilaiaadM eacaGGSaGaam4raaWdaiaawIcacaGLPaaapeGaaiOlaaaa@451E@

A rövid távon egyensúlyt biztosító kibocsátási szint értéke ennek megfelelően ott alakul ki, ahol az aggregált kínálat pontosan megegyezik az aggregált kereslettel.[124]

Megállapításaink természetesen csak a nemzetgazdaság rövid távú működésére vonatkoznak, hiszen az elemzés egyik alapfeltétele az volt, hogy az árakat – legalábbis ideiglenesen – rögzítettnek tekintjük. A későbbi fejezetekben azonban látni fogjuk, hogy a reálkibocsátás rögzített árak melletti rövid távú változása hosszabb távon módosítja az árszínvonal értékét, elmozdítva ezzel a nemzetgazdaságot a hosszú távú egyensúlyi állapot felé. E hosszú távú egyensúlyi állapot mellett megvalósulhat a tényezők teljes körű kihasználtsága, így a kibocsátás reálértékét már a termelési tényezők kínálata határozza meg, s a reálárfolyam értékének úgy kell alakulnia, hogy mellette a termelt termék és szolgáltatásmennyiség hosszú távon kialakult értéke pontosan megegyezzen az iránta megnyilvánuló aggregált kereslettel.[125]

A rövid távú egyensúlyi kibocsátás értékének meghatározási folyamatát követi végig a 16.2. ábra, ahol az aggregált keresletet ismét a jövedelem függvényében ábrázoltuk, s feltételeztük, hogy a reálárfolyam, az adók, a beruházási kereslet és a kormányzati vásárlások értéke rögzített. Az aggregált keresleti görbe, s az origóból induló 45 fokos egyenes D = Y egyenlőségnek megfelelő metszéspontja (1. pont) határozza meg azt a kibocsátási szintet Y1 amely mellett az aggregált kereslet értéke pontosan megegyezik az aggregált kínálat értékével.

A 16.2. ábrát használjuk arra is, hogy bemutassuk, hogyan alkalmazkodik a nemzetgazdaság az Y1-el jelölt rövid távú egyensúlyi állapothoz. Tételezzük fel, hogy gazdaságunk jelenlegi kibocsátása Y2, s e mellett a kibocsátási szint mellett az aggregált kereslet értéke (2. pont) meghaladja az aggregált kínálatot. A vállalati szektor a pótlólagos kereslet kielégítése érdekében a termelés növelése mellett dönt (amennyiben ez nem történne meg, a pótlólagos keresletet készleteikből kellene kielégíteni, s ez a szándékolt beruházási szint alá csökkentené a beruházási kereslet értékét.). E folyamat révén éri el a nemzetgazdaság az Y1-nek megfelelő kibocsátási szintet.

A 3-assal jelölt állapot mellett a nemzetgazdaság árupiacán túlkínálat alakul ki, s a vállalati szektor arra kényszerül, hogy a szándékolt szintnél magasabb készletállományt halmozzon fel (azaz a beruházási szintet a szándékolt beruházási szint fölé emelje). A nem szándékolt készletállomány növekedésével egyidőben a vállalati szektor csökkenti az előállított termékek és szolgáltatások mennyiségét. E folyamat akkor áll le, amikor a termelés eléri a vállalati szektor céljainak immár tökéletesen megfelelő Y1 szintet. Hangsúlyozzuk tehát, hogy a nemzetgazdaság rövid távú egyensúlyát biztosító kibocsátás az 1 pontnak megfelelően alakul ki, ott, ahol a vállalati szektor által előállított termékek és szolgáltatások mennyisége, azaz az aggregált kínálat pontosan megegyezik az aggregált kereslettel. E rövid távú egyensúlyi állapot mellett a fogyasztói szektor, a vállalati szektor, az állam és a külföld képes arra, hogy igényeit teljes mértékben kielégítse anélkül, hogy felesleges készletek maradnának.

16.2. ábra - A rövid távú egyensúlynak megfelelő kibocsátási szint kialakulása

kepek/16.2.png


Rövid távon a kibocsátás az Y1 szintnek megfelelően alakul (1 pont), e kibocsátási szint mellett az aggregált kereslet D1 megegyezik az aggregált kibocsátással, Y1.

Árupiaci egyensúly rövid távon: a DD görbe

Adott reálárfolyam EP*/P mellet már meg tudjuk határozni az egyensúlyi kibocsátás értékét, némi problémát okoz azonban az a tény, hogy rövid távon nem csak a reálárfolyam értéke befolyásolja a kibocsátást, hanem a kibocsátás is lényeges hatással lehet a reálárfolyam adott időszaki értékére. Annak érdekében, hogy egyszerre határozhassuk meg a változókat, két dologra lesz szükségünk. Először a következő alpontban levezetjük azt a görbét, amely az összes, árupiaci egyensúlyt biztosító kibocsátás-reálárfolyam kombinációt tartalmazza (DD görbe). Másodszor vázoljuk azon kibocsátás-reálárfolyam kombinációkat, amelyek a pénzpiacon, s vele párhuzamosan a devizapiacon (vagyis az aktívák piacain) egyensúlyi állapothoz vezetnek. Tapasztalni fogjuk, hogy az egyensúly kialakulásában mindkét elemnek igen nagy jelentősége van, lévén, hogy a nemzetgazdaság egészét csak akkor tekinthetjük egyensúlyinak, ha az árupiac és a vagyoneszközök piaca is egyensúlyban van.

Kibocsátás, reálárfolyam, árupiaci egyensúly

A 16.3. ábrán azt mutatjuk be, hogy árupiaci egyensúlyt felételezve milyen kapcsolat van a devizaárfolyam és a kibocsátás között. Egészen pontosan az ábra azt mutatja, hogy milyen hatással van rögzített hazai árszínvonal P és rögzített külföldi árszínvonal P* melletta hazai deviza külföldi valutával szembeni leértékelődése, azaz az EE1-ről E2-re való növekedése az árupiaci helyzetre. Rögzített hazai, illetve külföldi árszínvonal mellett a nominális árfolyam emelkedése a hazai termékekhez és szolgáltatásokhoz képest megdrágítja a külföldi termékeket és szolgáltatásokat. E relatív árváltozás felfelé tolja az aggregált keresleti görbét.

A hazai termékek és szolgáltatások relatív ára csökkenésének hatására az aggregált keresleti görbe azért tolódik felfelé, mert a hazai kibocsátás releváns szintjei mellett növekszik a hazai termékek és szolgáltatások iránti aggregált kereslet. Miután a kereslet növekedésének hatására a vállalati szektor a kiinduló termelési szint mellett túlkeresletes állapottal találja magát szemben, az egyensúlyi kibocsátás Y1-ről Y2 szintre növekszik.

Habár a levezetés során az E változásának hatását rögzített P és P* mellett vizsgáltuk, érdemes megvizsgálni a P és a P* változásának kibocsátásra gyakorolt hatását is. A reálárfolyam EP*/P növekedése, függetlenül attól, hogy e növekedés az E, vagy a P* növekedésének, illetve a P csökkenésének köszönhető, ceteris paribus felfelé tolja az aggregált keresleti görbét, így növeli az egyensúlyi kibocsátás értékét. (A P* növekedésének hatása minőségileg megegyezik az E növekedésnek hatásával). A fentiekkel ellentétes irányú változás, azaz a reálárfolyam EP*/P csökkenése, függetlenül attól, hogy e csökkenés az E, vagy a P* csökkenésének, illetve a P növekedésének köszönhető, ceteris paribus lefelé tolja az aggregált keresleti görbét, kiváltva ezáltal az egyensúlyi kibocsátás csökkenését. (Rögzített E és P* mellett bekövetkező P növekedés például a külföldi termékekhez és szolgáltatásokhoz képest megdrágítja a hazai termékeket és szolgáltatásokat, amely folyamat hatására csökken az irántuk megnyilvánuló aggregált kereslet, s csökken az egyensúlyi kibocsátás.)

16.3. ábra - Rögzített termékárak mellett kialakult devizaleértékelődés kibocsátásra gyakorolt hatása

kepek/16.3.png


Amennyiben a nominális árfolyam E1 szintről E2-re emelkedik (devizaleértékelődés), az aggregált kereslet a kiinduló állapotból az E2-vel jelölt aggregált keresleti függvénynek megfelelő állapotba tolódik, s minden egyéb tényező változatlanságát feltételezve az új egyensúlyi kibocsátási szint Y2 lesz.

A DD görbe levezetése

Amennyiben feltételezzük, hogy a P és a P* rövid távon rögzített, a hazai deviza leértékelődése (az E növekedése) növeli a hazai kibocsátás Y értékét, míg a hazai deviza felértékelődése (az E csökkenése) csökkenti azt. Ez a kapcsolat szolgáltatja számunkra az egyik olyan összefüggést, amelyre egy nyitott nemzetgazdaság rövid távú általános egyensúlyi állapotának leírásához feltétlenül szükségünk van. Az a függvény tehát, amit a továbbiakban DD görbének fogunk nevezni, azoknak a kibocsátás-árfolyam kombinációknak a halmaza, amelyek az árupiac rövid távú egyensúlyi állapotát biztosítják, azaz az aggregált kereslet értéke pontosan megegyezik az aggregált kínálattal.

A 16.4. ábrán bemutatjuk a DD görbe levezetésének lépéseit. Tudjuk, hogy a DD görbe az E és az Y között keresi a kapcsolatot, miközben feltételezzük, hogy a P és a P* értéke rögzített. Az ábra felső része gyakorlatilag megegyezik a 16.3. ábrán vázolt helyzettel (a hazai deviza leértékelődése felfelé tolja az aggregált keresleti függvényt és növeli az egyensúlyi jövedelem értékét) Az ábra alsó felében vázolt DD görbe pedig (rögzített P és P* feltételezése mellett) egy függvénybe foglalja össze az árfolyam és a kibocsátás közti összefüggés jellegére vonatkozó tapasztalatokat. A görbe 1-gyel jelölt pontja például azt mutatja, hogy E1 árfolyamot feltételezve az aggregált kereslet Y1 kibocsátás mellett egyezik meg az aggregált kínálattal. Devizaleértékelődés hatására az árfolyam az E2-nek megfelelő szintre növekszik, s a felső koordinátarendszer alapján megállapítható, hogy az egyensúlyi jövedelem Y2-re változik, e két koordináta határozza meg a 2. pont alsó koordinátarendszerben és így a DD görbén elfoglalt helyét.

16.4. ábra - A DD görbe levezetése

kepek/16.4.png


Az alsó koordinátarendszerben vázolt DD görbe pozitív meredekségű, miután abban az esetben, ha a devizaárfolyam az E1 szintről az E2 szintre emelkedik, az egyensúlyi kibocsátás értéke ceteris paribus Y1-ről Y2-re növekszik.

A DD görbe helyzetét megváltoztató tényezők

Számos olyan tényező létezik, amely megváltoztathatja a DD görbe helyzetét: a kormányzati vásárlások szintjének, az adók értékének, a beruházásnak, a hazai, illetve a külföldi árszínvonalnak, a hazai fogyasztók ízlésvilágának, így fogyasztási szokásainak, illetve a külföldi gazdasági szereplők hazai termékek és szolgáltatások iránt megnyilvánuló keresletének változása. Annak érdekében, hogy a későbbiekben e tényezők makrogazdasági hatásaival a későbbiek során már teljes mértékben tisztában legyünk, a következő pontokban részletesen bemutatjuk, miként befolyásolják a DD görbe helyzetét. Az elemzés során végig feltételezzük, hogy az éppen vizsgált tényezőn kívül az összes többi változó rögzített.

  1. A G változása. A 16.5. ábrán bemutatjuk, mi történik a DD görbével, ha a kormányzati kiadások értéke rögzített E0 mellett G1-ről G2-re növekszik. Az ábra felső koordinátarendszeréből leolvasható, hogy az E0 árfolyam és a kiinduló kormányzati vásárlások mellett Y1 kibocsátási szint biztosít egyensúlyt a nemzetgazdaság árupiacán, így jelenleg a DD görbe 1. pontjában vagyunk.

    A G növekedése felfelé tolja a felső koordinátarendszerben vázolt aggregált keresleti görbét, s amennyiben minden egyéb tényező változatlan, az egyensúlyi kibocsátási szint Y1-ről Y2-re növekszik. Az alsó koordinátarendszerben a változás után kialakult helyzetnek a 2 pont felel meg, miután az a jövedelem Y2, amely mellett az új aggregált kereslet megegyezik az aggregált kínálattal, adott árfolyam E0 mellett jön létre. A 2. pont tehát egy új, DD2-vel jelölt DD görbén helyezkedik el.

    Megállapítható továbbá, hogy a G növekedésének hatására minden egyes kiinduló árfolyam mellett növekedett volna annak a kibocsátási szintnek az értéke, amely mellett az aggregált kereslet megegyezik az aggregált kínálattal. E viszont azt jelenti, hogy a G növekedésének hatására az egész DD görbe jobbra tolódik (ahogy az a 16.5. ábrán is megfigyelhető), míg a G csökkenése a DD görbe balra tolódásához vezetne.

    Az a gondolatmenet, amelyet a kormányzati kiadás-változás DD görbe helyzetére gyakorolt hatásának vizsgálata során alkalmaztunk, felhasználható az összes többi változás következményének tanulmányozásához, így mi most már csak az eredményeket ismertetjük. Javasoljuk ugyanakkor, hogy egy, a 16.5. ábrához hasonló ábrán vázolja a felsorolt tényezők változásának hatására létrejött eltolódásokat.

16.5. ábra - A kormányzati vásárlások szintje és a DD görbe helyzete közti összefüggés

kepek/16.5.png


Amennyiben a kormányzati vásárlások értéke G1-ről, G2-re növekszik, a kibocsátás értéke a kiinduló devizaárfolyamtól függetlenül növekszik. E változás a DD görbét jobbra tolja.

  1. Az adók változása. A T változása a rendelkezésre álló jövedelem változásán keresztül módosítja a fogyasztás értékét. Így az adóemelés adott devizaárfolyam E mellett lefelé tolja a 16.1. ábrán vázolt aggregált keresleti görbét. Ezáltal pontosan a G növekedése kapcsán bemutatott eredményekkel ellentétes irányú változásokat észlelhetünk, azaz biztosak lehetünk abban, hogy a T növekedése balra tolja a DD görbét, míg az adócsökkentés hatására a DD görbe jobbra tolódna.

  2. Az I változása. A beruházási kereslet növekedése a G növekedésével megegyező irányú változásokat eredményez: az aggregált keresleti görbe felfelé, míg a DD görbe jobbra tolódik. A beruházási kereslet csökkenése azonban balra tolná a DD görbét.

  3. A P változása. Adott E és P* mellett a P növekedése a külföldi termékekhez és szolgáltatásokhoz képest megdrágítja a hazai termékeket és szolgáltatásokat, így a nettó export értéke csökkenni fog. Ennek következtében az aggregált keresleti görbe lefelé, s a DD görbe balra tolódik. A P csökkenése viszont éppen a hazai termékeket tenné relatíve olcsóbbá, amely változás következményeként kialakult folyamatok a DD görbét jobbra tolják.

  4. A P* változása. Adott E és P mellett a P* növekedése a hazai termékekhez és szolgáltatásokhoz képest megdrágítja a külföldi termékeket és szolgáltatásokat, így a hazai termékek és szolgáltatások iránti aggregált kereslet növekszik, és a DD görbe jobbra tolódik. A P* csökkenése a fentiekkel ellentétes irányú változásokat elindítva balra tolná a DD görbét.

  5. A fogyasztási függvény megváltozása. Tételezzük fel, hogy a hazai illetőségű gazdasági szereplők egy adott időponttól kezdve a rendelkezésre álló jövedelem aktuális szintjétől függetlenül a korábbinál nagyobb összeget kívánnak fogyasztási célokra fordítani, így kevesebb megtakarítást eszközölnek. Amennyiben e pótlólagos fogyasztási kiadás nem irányul teljes mértékben importtermékek vásárlására, a hazai termékek és szolgáltatások iránti kereslet növekszik, s e változás eredményeként az aggregált keresleti függvény adott devizaárfolyam E mellett felfelé, míg a DD görbe jobbra tolódik. Az autonóm fogyasztás csökkenése (akkor, ha a fogyasztás csökkenése nem kizárólag az importtermékek iránti kereslet csökkenésének köszönhető) a DD görbét balra tolná.

  6. A külföldi és a hazai termékek iránti relatív kereslet változása. Tételezzük fel, hogy ugyan semmiféle változás nem tapasztalható a hazai illetőségű gazdasági szereplők fogyasztási függvényében, de mind a hazai, mind a külföldi gazdásági szereplők relatíve többet kívánnak költeni olyan termékekre és szolgáltatásokra, amelyet az adott nemzetgazdaságban állítottak elő. Abban az esetben, ha a hazai rendelkezésre álló jövedelem és a reálárfolyam értéke nem változik, az export értékének növekedése és az import értékének csökkenése miatt javul a folyó fizetési mérleg egyenlege. Az aggregált keresleti görbe felfelé, míg a DD görbe jobbra tolódik. Hasonló gondolatmenet alapján igazolható, hogy akkor, ha a gazdasági szereplők ízlésvilágában egyre nagyobb súllyal szerepelnek a külföldi termékek és szolgáltatások, míg a hazai termékeket és szolgáltatásokat a gazdasági szereplők már egyre kevésbé találják hasznosnak, a DD görbe balra tolódik.

Bizonyára az Olvasó is észrevette, hogy egy egyszerű "szabály" alapján igen jól előre tudjuk jelezni a DD görbe egyes tényezők változásának hatására bekövetkező elmozdulási irányát: Minden olyan változás, amely megnöveli a hazai termékek és szolgáltatások iránti aggregált keresletet, jobbra tolja a DD görbét, míg minden olyan változás, amely csökkenti a hazai termékek és szolgáltatások iránti keresletet balra tolja a DD görbét.



[124] A (16.1.) egyenlet Y = C(Yd) + I + G + CA(EP*/P, Yd) alakban felírt formája, illetve a GNP azonosságra a 12. Fejezetben felírt Y = C + I + G + CA összefüggés első látásra nem sokban különbözik egymástól. Miért tartjuk akkor mégis olyan fontosnak a két egyenlet megkülönböztetését? Hangsúlyoznunk kell ugyanis, hogy a (16.1) egyenlet már nem egy azonosság, hanem egy egyensúlyi feltétel. Bizonyára még az Olvasó is emlékszik rá, hogy a 12. fejezetben a GNP azonosságban figyelembe vett beruházás I nagysága tartalmazza az előre nem tervezett, azaz nem szándékolt készletállomány változás értékét is, s ennek a ténynek köszönhető, hogy a GNP azonosság definíciószerűen fennáll. A (16.1) képletben megjelenített beruházás azonban csupán a tervezett beruházás szintjét mutatja, s ennek megfelelően az egyenlőség csak akkor teljesülhet, ha a vállalati szektor tagjai nem kényszerülnek a készletállomány előre nem tervezett növelésére, vagy csökkentésére.

[125] A (16.1.) hosszú távú egyensúly mellett is érvényesül, ilyen körülmények között azonban ez az egyenlet már csak a reálárfolyam hosszú távú egyensúlyi értékének meghatározására szolgál.