Ugrás a tartalomhoz

Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet és gazdaságpolitika

Sághi Márta

Panem Könyvkiadó

19. fejezet - Kibocsátás és devizaárfolyam rövid távon

19. fejezet - Kibocsátás és devizaárfolyam rövid távon

Tartalom

Egy nyitott nemzetgazdaság aggregált keresletét meghatározó tényezők
A fogyasztási keresletet meghatározó tényezők
A folyó fizetési mérleg egyenlegét meghatározó tényezők
Miként befolyásolja a reálárfolyam a folyó fizetési mérleg egyenlegét?
A rendelkezésre álló jövedelem a folyó fizetési mérleg egyenlegét?
Az aggregált kereslet egyenlete
A reálárfolyam és az aggregált kereslet közti kapcsolat
A reáljövedelem és az aggregált kereslet közti kapcsolat
Hogyan határozható meg a rövid távú kibocsátás értéke
Árupiaci egyensúly rövid távon: a DD görbe
Kibocsátás, reálárfolyam, árupiaci egyensúly
A DD görbe levezetése
A DD görbe helyzetét megváltoztató tényezők
Rövid távú egyensúly a vagyoneszközök piacán: az AA görbe
Kibocsátás, devizaárfolyam, egyensúly a vagyoneszközök piacán
Az AA görbe levezetése
Az AA görbe helyzetét megváltoztató tényezők
Egy nyitott nemzetgazdaság rövid távú egyensúlyi állapota: a DD és az AA görbe együttes vizsgálata
Átmeneti változás a monetáris és a fiskális politikában
Monetáris politika
Fiskális politika
A teljes foglalkoztatottság fenntartását célzó gazdaságpolitikai lépések
Inflációs hajlam és a gazdaságpolitika kialakításának egyéb buktatói
Tartós monetáris, illetve fiskális politikai lépések
A pénzkínálat tartós növelése
A pénzkínálat tartós növeléséhez való alkalmazkodás
Tartós fiskális expanzió
Gazdaságpolitikai lépések és a folyó fizetési mérleg
Fokozatos alkalmazkodás folyamata a kereskedelmi forgalomban és a folyó fizetési mérleg dinamikája
A J-görbe
Árfolyamáttétel és az infláció
Összefoglalás
Kulcsfogalmak
Feladatok
1. FÜGGELÉK: Az IS-LM modell és a DD-AA modell
2. FÜGGELÉK: Intertemporális választás és a fogyasztói kereslet
3. FÜGGELÉK: A Marshall–Lerner feltétel és a kereskedelmi rugalmasságokra vonatkozó empirikus becslések

1992-ben Anglia a font leértékelődését tapasztalva nem kívánt beavatkozni a devizapiac működési folyamataiba, így a gazdaság nettó exportjának éréke emelkedhetett, s a gazdaságnak komolyabb inflációs fenyegetés nélkül sikerült kilábalni a hosszasan elhúzódó recessziós folyamatból. Hat évvel később kelet Ázsia néhány országának is jelentős leértékelődéssel kellett szembe néznie, de ezt követően kénytelenek voltak átélni a világgazdaság háború utáni történetének egyik legsúlyosabb válságát, amely ráadásul komoly inflációs folyamatokkal párosult. De mi magyarázza ezt a két, egymással teljes mértékben szembenálló empirikus megfigyelést? E fejezetben az előző két fejezetben bevezetett modell kiegészítésével részletesen bemutatjuk azokat az első látásra talán kissé bonyolultnak tűnő tényezőket, amelyek egy nemzetgazdaság kibocsátási szintjének, devizaárfolyamának, illetve inflációs rátájának változását okozhatják.

A 14. és 15. fejezetben már vázoltuk a devizaárfolyam, a kamatláb és az árszínvonal közti összefüggést, de a modell kialakítása során végig azzal a feltételezéssel éltünk, hogy a kibocsátás szintjét a modell paraméterein kívül eső tényezők határozzák meg. Ezen összefüggésrendszer azonban csak részben tette lehetővé számunkra egy nyitott nemzetgazdaság működési folyamatainak tanulmányozását, hiszen azok a gazdasági folyamatok, amelyek a devizaárfolyam, a kamatláb és az árszínvonal változásához vezetnek, érintik a nemzetgazdaság kibocsátását is. Elérkeztünk immár arra a szintre, ahol azt is vizsgálhatjuk, miként határozódik meg egy nemzetgazdaság rövid távú egyensúlyi kibocsátásának és devizaárfolyamának értéke.

Levezetésünk új elemmel egészíti ki az előző fejezetek által a vagyoneszközök piacának működésére és a devizaárfolyam hosszú távú viselkedésének leírására bevezetett összefüggéseket, megvizsgáljuk, hogyan reagál egy keresletváltozásra az árupiac, olyan körülmények között, amelyben feltételezzük, hogy a termékek, illetve a termelési tényezők árainak alkalmazkodási folyamata igen lassú. Már a 14. fejezetben tapasztalhattuk, hogy olyan institucionális feltételek, mint például a hosszú távú szerződések rendszere, igen lassan alkalmazkodó, vagy “ragadós” termékárakhoz vezet. A devizapiacra és a pénzpiacra (vagyis az aktívák vagy vagyoneszközök piacára) vonatkozó rövid távú modellünket kibővítve az árupiac jellemzőivel egy olyan összefüggésrendszert építhetünk fel, mely segítségével egy nyitott nemzetgazdaság rövid távú működésének összes lényeges változója meghatározható. Az előző fejezet hosszú távú modellje annyit tesz hozzá jelenlegi elemzésünkhöz, hogy az aktívák piacának gazdasági szereplői továbbra is rendelkezni fognak bizonyos hosszú távú várakozásokkal a devizaárfolyam jövőbeni alakulását illetően.

Miután a kibocsátási szint változása elmozdítja a nemzetgazdaságot a teljes foglalkoztatottság szintjéről, a kibocsátás és más makroökonómiai változók, mint például a kereskedelmi mérleg egyenlege, vagy a folyó fizetési mérleg egyenleg közt azonosítható kapcsolat igen hangsúlyos pontja a gazdasági döntéshozók érdeklődési körének. A fejezet utolsó pontjában az általunk felépített rövid távú modell segítségével tanulmányozni kívánjuk, a gazdaságpolitikai eszközök hatását az output szintjére és a folyó fizetési mérlegre, továbbá hogy hogyan használhatók ezek a teljes foglalkoztatottságot biztosító kibocsátási szint fenntartásához.

Egy nyitott nemzetgazdaság aggregált keresletét meghatározó tényezők

Annak érdekében, hogy bemutassuk, hogyan alakul ki egy olyan nemzetgazdaság kibocsátási szintje, ahol az árak rövid távon ragadósak, bevezetjük az aggregált kereslet fogalmát. Az aggregált kereslet megmutatja, hogy a világpiacon mennyi olyan terméket és szolgáltatást akarnak vásárolni, amelyet az adott nemzetgazdaságban állítottak elő. Mikroökonómiai tanulmányainkból tudjuk, hogy minden egyes termék, vagy szolgáltatás előállított mennyisége függ attól, hogy mekkora az adott termék, vagy szolgáltatás iránt megnyilvánuló kereslet, hasonlóan egy adott nemzetgazdaság által előállított termék és szolgáltatás mennyisége függ az aggregált kereslettől. A nemzetgazdaság hosszú távon definíció szerint eléri a teljes foglalkoztatottsági szintet, miután a munkapiaci egyensúlyi állapotot az árak és a bérek alkalmazkodása biztosítja. Ebből következik, hogy hosszú távon a hazai kibocsátás kizárólag a termelési tényezők – munka és tőke – adott nemzetgazdaságban megnyilvánuló kínálatának függvénye. A későbbiekben látni fogjuk azonban, hogy e termelési tényezők piacán rövid távon az aggregált kereslet változásának függvényében túlkeresletes, illetve túlkínálatos állapotok is kialakulhatnak, hiszen az árak feltételezéseink szerint igen rugalmatlanul reagálnak a rövid távú változásokra.

A 12. fejezetből megtudhattuk, hogy egy nemzetgazdaság kibocsátása négy olyan tényező összegeként adódik, amelyek meghatározzák a nemzetgazdaság nemzeti jövedelmének érétkét: fogyasztás, beruházás, kormányzati vásárlások, és a folyó fizetési mérleg. Ennek megfelelően egy nyitott nemzetgazdaság aggregált keresletének értékét a fogyasztási kereslet (C), a beruházási kereslet (I), a kormányzati vásárlások (G) és a külföld nettó keresletének, azaz a folyó fizetési mérleg (CA) összegegeként számíthatjuk ki. E tényezők mindegyike számtalan változó függvénye lehet. E szakaszban megvizsgáljuk, hogy melyek azok a tényezők, amelyek a nemzetgazdaság fogyasztásának, illetve a folyó fizetési mérleg egyenlegének adott időszaki szintjét befolyásolhatják. A kormányzati vásárlások értékét meghatározó tényezőket a fejezet későbbi szakaszában mutatjuk be, akkor, amikor a fiskális politikai lépések hatásait elemezzük. Annak érdekében, hogy a vizsgálat ezen pontján modellünket kellően egyszerű szinten tudjuk tartani, fel fogjuk tételezni, hogy a beruházási kereslet értéke rögzített. A beruházást meghatározó tényezőket csak az 1. számú függelékben vonjuk a modellbe.

A fogyasztási keresletet meghatározó tényezők

Az elemzés jelen szakaszán az adott nemzetgazdaság fogyasztói rétegének termékek és szolgáltatások iránti keresletét kizárólag a rendelkezésre álló jövedelem Yd (nemzeti jövedelem adókkal csökkentett része Y– T)határozza meg[120] (C, Y, és T a hazai termék, és szolgáltatás egységben van kifejezve). E feltétel mellett egy nemzetgazdaság fogyasztói szektora által tervezett fogyasztási kereslet a rendelkezésre álló jövedelem függvényeként adható meg:

C = C ( Y d ) . MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape Gaam4qaiabg2da9iaadoeapaWaaeWaaeaapeGaamywa8aadaahaaWc beqaa8qacaWGKbaaaaGcpaGaayjkaiaawMcaa8qacaGGUaaaaa@3D37@

Miután feltételezhetjük, hogy reáljövedelme növekedésének hatására minden fogyasztó több terméket vagy szolgáltatást kívánna vásárolni, úgy gondoljuk, hogy a fogyasztás a rendelkezésre álló jövedelem növekedésének hatására aggregált szinten is növekszik. Ennek megfelelően a fogyasztói kereslet értékét a rendelkezésre álló jövedelem pozitív függvényének tekintjük. Abban az esetben azonban, ha a rendelkezésre álló jövedelem növekszik, a fogyasztói kereslet a rendelkezésre álló jövedelem növekményénél kisebb mértékben növekszik, miután a jövedelemváltozás egy részét a fogyasztók megtakarítási célokra kívánják fordítani.

A folyó fizetési mérleg egyenlegét meghatározó tényezők

A folyó fizetési mérleg egyenlegét, azaz a nemzetgazdaság exportjának és importjának a különbségét, alapvetően két tényező befolyásolja: a hazai valutának a külföldi valutához viszonyított reálárfolyama (azaz az a mutató, amely megmutatja, hogy egy tipikus külföldi jószágkosár hány hazai jószágkosárral egyenértékű), illetve a hazai rendelkezésre álló jövedelem (természetesen a valóságban a folyó fizetési mérleg egyenlegét számtalan egyéb tényező is befolyásolhatja, mint például a külföldi kiadások értéke, de ezen a szinten feltételezzük, hogy ezek a tényezők a modell szempontjából konstansnak tekinthetők).[121]

Egy nemzetgazdaság folyó fizetési mérlegének egyenlegét ennek megfelelően a reálárfolyam q=EP*/P , illetve a rendelkezésre álló jövedelem Ydfüggvényeként fejezzük ki:

C A = C A ( E P * / P , Y d ) . MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape Gaam4qaiaadgeacqGH9aqpcaWGdbGaamyqa8aadaqadaqaa8qacaWG fbGaamiuaiaacQcacaGGVaGaamiuaiaacYcacaWGzbWdamaaCaaale qabaWdbiaadsgaaaaak8aacaGLOaGaayzkaaWdbiaac6caaaa@4348@

Az előző fejezetben bevezetett jelölésekhez ragaszkodva a reprezentatív külföldi, illetve hazai jószágkosár hazai devizában kifejezett árát itt is EP*, illetve P szimbólummal jelöljük, ahol E (a nominális árfolyam) a külföldi deviza hazai devizában kifejezett árának, P* a külföldi, míg P a hazai árszínvonal jelölésére szolgál. A reálárfolyam q megmutatja, mekkora a külföldi termékegység hazai termékegységben kifejezett ára, így definíciószerűen teljesül, hogy q = EP*/P. Például akkor, ha egy reprezentatív európai jószágkosárért 40 eurót kell fizetni (P*), míg egy reprezentatív amerikai jószágkosár 50 dollárba kerül, illetve tudjuk, hogy a dollár/euro árfolyam 1,10 dollár/euró, az európai termékegység amerikai termékegységben kifejezett árát az alábbi képlet segítségével határozhatjuk meg:

E P * / P = 1,10 $ / × 40 / európai jószágkosár 50 $ / amerikai jószágkosár = 0,88  amerikai jószágkosár/európai jószágkosár MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOabaqqabaaeaaaaaa aaa8qacaWGfbGaamiuaiaacQcacaGGVaGaamiuaiabg2da9maalaaa baGaaGymaiaacYcacaaIXaGaaGimaiaacscacaGGVaGaaiiRGiabgE na0kaaisdacaaIWaGaaiiRGiaac+cacaqGLbGaaeyDaiaabkhacaqG ZdGaaeiCaiaabggacaqGPbGaaeiiaiaabQgacaqGZdGaae4CaiaabQ hacaqGHdGaae4zaiaabUgacaqGVbGaae4CaiaabgoacaqGYbaabaGa aGynaiaaicdacaGGKaGaai4laiaabggacaqGTbGaaeyzaiaabkhaca qGPbGaae4AaiaabggacaqGPbGaaeiiaiaabQgacaqGZdGaae4Caiaa bQhacaqGHdGaae4zaiaabUgacaqGVbGaae4CaiaabgoacaqGYbaaaa qaaiabg2da9iaaicdacaGGSaGaaGioaiaaiIdacaqGGaGaaeyyaiaa b2gacaqGLbGaaeOCaiaabMgacaqGRbGaaeyyaiaabMgacaqGGaGaae OAaiaabopacaqGZbGaaeOEaiaabgoacaqGNbGaae4Aaiaab+gacaqG ZbGaaey4aiaabkhacaqGVaGaaeyzaiaabwhacaqGYbGaae48aiaabc hacaqGHbGaaeyAaiaabccacaqGQbGaae48aiaabohacaqG6bGaaey4 aiaabEgacaqGRbGaae4BaiaabohacaqGHdGaaeOCaaaaaa@9CE4@

A reálárfolyam változása természetesen befolyásolja a folyó fizetési mérleg egyenlegét, hiszen megváltoztatja a hazai és külföldi termékek közt fennálló relatív árarányt. Másrészről a rendelkezésre álló jövedelem változása is módosítja a folyó fizetési mérleg egyenlegét, hiszen változást okoz a hazai gazdasági szereplők kiadásainak szintjében. Az összefüggések pontosabb megértése érdekében igen hasznos pillanatnyilag külön vizsgálni egy nemzetgazdaság exporttermékei iránt megnyilvánuló keresletet EX, illetve a hazai gazdasági szereplők által vásárolt importtermékek mennyiségét IM. A 12. fejezetben már láthattuk, hogy a folyó fizetési mérleg egyenlege nem más, mint az export és az import különbsége, azaz:

C A = E X I M , MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape Gaam4qaiaadgeacqGH9aqpcaWGfbGaamiwaiaacobicaWGjbGaamyt aiaacYcaaaa@3D4D@

ahol a CA, az EX, illetve az IM értékét hazai termékegységben fejeztük ki.

Miként befolyásolja a reálárfolyam a folyó fizetési mérleg egyenlegét?

Tudjuk, hogy a hazai gazdasági szereplők által vásárolt termékek és szolgáltatások közt importtermékek is megjelennek, de a reprezentatív hazai jószágkosárban a hangsúly mégis a hazai termékek és szolgáltatások irányába tolódik. Ugyanez elmondható a reprezentatív külföldi jószágkosárról. Itt is nagyobb súllyal szerepelnek olyan termékek és szolgáltatások, amelyeket külföldön állítottak elő. Ennek értelmében a külföldi termékegység hazai termékegységben kifejezett árának növekedése minden gond nélkül azonosítható a külföldi kibocsátás és a hazai kibocsátás közti árarány változásával.[122]

Ahhoz azonban, hogy azonosíthassuk e relatív árváltozás folyó fizetési mérlegre gyakorolt hatását, meg kell kérdeznünk, vajon milyen változást idéz elő ugyanez a tényező az EX és az IM értékében? Az EP*/P növekedésének hatására a külföldi termékek relatíve drágábbá válnak a hazai termékekhez képest, azaz a hazai kibocsátás minden egységéért most már kevesebb külföldi kibocsátásegységet tudnánk vásárolni a világpiacon. E relatív árváltozás arra készteti a külföldi gazdasági szereplőket, hogy növeljék keresletület a hazai exporttermékek iránt. Az EX tehát növekszik, s vele együtt növekszik a folyó fizetési mérleg egyenlege.

Ugyanezen reálárfolyam-növekedés importkeresletre kifejtett hatásának azonosítása már jóval bonyolultabb feladat. A hazai fogyasztók természetesen importkeresletük visszafogásával reagálnak a relatív árak változására. Ez a tényező azonban még nem jelenti egyértelműen azt, hogy az IM biztosan csökken. Az IM ugyanis az import értékének hazai termékegységben kifejezett értékét mutatja, s nem azon termékek mennyiségét, amelyet végül a nemzetgazdaság importálni hajlandó. Miután az EP*/P növekedése növeli az import minden egyes egységének hazai termékegységben kifejezett értékét, az import még akkor is növekedhet, ha az importált termékek mennyisége csökken. Az IM tehát növekedhet és csökkenhet is a hazai deviza reálleértékelődésének hatására, így a leértékelődés folyó fizetési mérlegre gyakorolt hatása nem egyértelmű.

Az, hogy végül növekszik-e, vagy inkább csökken az egyenleg, nagyrészt attól függ, hogy a reálárfolyam növekedésének melyik hatása az erősebb: a volumenhatás, mely a gazdasági szereplők export, illetve importtermékekre fordított kiadásaival áll szoros kapcsolatban, vagy az értékhatás, mely az import hazai termékegységben kifejezett értékének változását méri. A további levezetések során végig feltételezzük, hogy a volumenhatás túlkompenzálja az értékhatást, így a reálleértékelődés ceteris paribus növeli a folyó fizetési mérleg egyenlegét, míg a hazai deviza reálfelértékelődése csökkenti azt.[123]

A rendelkezésre álló jövedelem a folyó fizetési mérleg egyenlegét?

A folyó fizetési mérleg adott időszaki egyenlegét befolyásoló tényezők között jelentős szerepet kap a rendelkezésre álló jövedelem. Miután az Yd növekedése növeli a fogyasztók kiadásait, s tudjuk, hogy e kiadás egy részét importtermékek vásárlására fogják fordítani, a rendelkezésre álló jövedelem növekedése ceteris paribus rontja a folyó fizetési mérleg egyenlegét. (A hazai rendelkezésre álló jövedelem nem befolyásolja az export értékét, a külföldi rendelkezésre álló jövedelmet pedig rögzítettnek tekintjük.)

A 16.1. táblázatban az egyes tényezők által a folyó fizetési mérleg egyenlegére kifejtett hatásokat foglaltuk össze

16.1. táblázat - A folyó fizetési mérleg egyenlegét befolyásoló tényezők

Változás

a folyó fizetési mérlegre (CA) gyakorolt hatás

Reálárfolyam, EP*/P

CA

Reálárfolyam, EP*/P

CA

Rendelkezésre álló jövedelem, Yd

CA

Rendelkezésre álló jövedelem Yd

CA




[120] A moedd egy magasabb bonyolultsági fokán bevezethetünk egyéb olyan tényezőket is, mint például a fogyasztó vagyona, vagy a reálkamatláb, amelyek a fogyasztási kereslet érétkét befolyásolhatják. E fejezet 2. függelékében a 7. fejezet függelékét alapul véve konkrét formába öntjük azokat az összefüggéseket, amelyek a fogyasztó mikroökonómiai viselkedését jellemzik.

[121] A 19. fejezetben levezetett modellben bemutatjuk, miként befolyásolják a hazai nemzetgazdaságban zajlódó események a külföldi kibocsátás értékét, illetve fordítva: hogyan változik a hazai gazdaságot jellemző mutatók értéke egyes külföldi események hatására. Már az előző lábjegyzetben is rámutattunk arra, hogy néhány tényezőt (például a fogyasztók vagyonát, vagy a reálkamatlábat) a fogyasztási kereslet vizsgálata során figyelmen kívül hagytunk, így azt már csupán a rendelkezésre álló jövedelem aktuális szintje határozza meg. Miután a hazai fogyasztók kiadásaiban bekövetkező változás bizonyos hányada importtermékek vásárlására irányul, a bizonyos tényezők figyelmen kívül hagyása jelentősen megkönnyíti a folyó fizetési mérleg egyenlegének elemzését is. A 12. fejezetben lefektetett alapokat követve eltekintünk a nemzetközi transzferáramlás hatásainak vizsgálatától is.

[122] A reálárfolyam értékét itt a külföldi és a hazai termékek relatív áraként használjuk. Jóval pontosabb (bár ezáltal komplikáltabb) megközelítésként szeparálnunk kellene egymástól az egyes országok külkereskedelmi forgalomba kerülő, illetve a külkereskedelmi forgalmon kívül álló termékek keresleti és kínálati tényezőit. Ez azonban csupán elemzésünket bonyolítaná, a modellből levonható következtetések azonban nem sokban különböznek az itt bemutatott eredményektől.

[123] E feltételezés megkívánja, hogy az export és az import iránti kereslet relatíve rugalmasan reagáljon a reálárfolyam változására. E fejezet III. függelékében bemutatjuk azokat a pontos feltételeket – a szakirodalom ezt Marshall-Lerner feltételnek nevezi – melyek mellett a levezetésben alkalmazott összefüggések érvényesülnek. Ugyanez a függelék bemutatja, hogy empirikus adatok milyen időtávon támasztják alá a Marshall-Lerner feltétel érvényesülését.