Ugrás a tartalomhoz

Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet és gazdaságpolitika

Sághi Márta

Panem Könyvkiadó

Túl a vásárlóerő-paritáson: a hosszú távú árfolyamok általános modellje

Túl a vásárlóerő-paritáson: a hosszú távú árfolyamok általános modellje

Miért szenteltünk annyi figyelmet a vásárlóerő paritási elméletnek, ha teli van kivételekkel és nyilvánvalóan ellentmond az adatoknak? Azért vizsgáltuk meg a PPP következményeit ilyen alaposan, mert alapgondolata, a hosszú távú árfolyamok összekapcsolása a hosszú távú nemzeti árszínvonalakkal nagyon hasznos kiinduló pont. A fentebb bemutatott monetáris megközelítés, amely feltételezi a PPP-t, túl egyszerű ahhoz, hogy pontos előrejelzéseket adjon a való világról, de általánosíthatjuk, figyelembe véve néhányat azon okokból, amelyek a PPP gyakorlatban rossz előrejelzéseit előidézik. Ebben a szakaszban kifejtjük a hosszú távú árfolyam meghatározás általánosított modelljét, amely bár komplikáltabb a monetáris megközelítésnél, jobban magyarázza a valóságos árfolyammozgásokat.

Általánosított modellünk még egy további okát is adja annak, hogy a PPP hasznos fogalom, mert a modell azt mutatja, hogy azokban a fontos szituációkban, amelyekben a monetáris változások a gazdasági ingadozások domináns előidézői az egyszerű monetáris megközelítés pontos hosszú távon.

Az alábbi hosszú távú elemzés továbbra is eltekint a ragadós árak által okozott rövid távú komplikációktól. Amint korábban említettük, annak megértése, hogy miképpen viselkednek az árfolyamok hosszú távon, előfeltétele a komplikáltabb rövid távú elemzésnek, amelyre a következő fejezetben vállalkozunk.

A reálárfolyam

A PPP elmélet kiterjesztésének első lépéseként definiáljuk a reálárfolyam fogalmát. Két ország valutája közötti reálárfolyam széles összefoglaló mutatója az egyik országból származó javak és szolgáltatások a másik országból származókhoz viszonyított árának. Természetes, hogy ezen a ponton vezetjük be a reálárfolyam fogalmát, mert a PPP fő előrejelzése az, hogy a reálárfolyamok soha nem változnak, legalább is permanensen nem. A modell kiterjesztése végett, hogy az pontosabban írja le a világot, meg kell vizsgálnunk szisztematikusan azokat az erőket, amelyek drámai és permanens változásokat idézhetnek elő a reálárfolyamokban.

Mint látni fogjuk, a reálárfolyam nemcsak a PPP-től való eltérések kvantifikálásában fontos, de a nyitott gazdaságok makroökonómiai keresleti és kínálati feltételeinek elemzésében is. Mikor meg akarjuk különböztetni a reálárfolyamot, amelyik két termékkosár relatív ára, két valuta relatív árától, akkor az utóbbira, mint nominális árfolyamra fogunk hivatkozni. De ha nem áll fenn a zavar kockázata továbbra is a rövidebb árfolyam terminológiát fogjuk használni a nominális árfolyam helyett.

A reálárfolyamot viszont a nominális árfolyamban és az árszínvonalakban kifejezve definiáljuk. Így mielőtt precízebben definiálhatnánk a reálárfolyamot, tisztázni kell a használandó árszínvonal mutatót. Legyen PUS, ahogy általában, az árszínvonal az Egyesült Államokban és PE az árszínvonal Európában. Mivel nem fogjuk feltételezni az abszolút PPP-t (ahogy azt tettük a monetáris megközelítés tárgyalásánál), a továbbiakban nem tételezzük fel, hogy az árszínvonal ugyanazon árukosár által mérhető az Egyesült Államokban, mint Európában. Mivel hamarosan a monetáris tényezőkhöz akarjuk kapcsolni elemzésünket, ezért inkább azt követeljük meg, hogy minden ország árindexe jó reprezentációját adja azon vásárlásoknak, amelyek lakosait arra ösztönzik, hogy tartsák az ország pénzkínálatát.

Az árszínvonal egyetlen mértéke sem teljesíti ezt tökéletesen, de döntenünk kell valamely definíció mellett, mielőtt a reálárfolyamot formálisan definiálhatnánk. Konkrétan, úgy gondolhatunk PUS-re, mint egy változatlan kosár dollár árára, amely az USA háztartásainak és vállalatainak tipikus heti vásárlásait tartalmazza; hasonlóan PE is egy változatlan kosáron alapul, amely tükrözi a az európai háztartások és vállalatok tipikus heti vásárlásait. A megjegyzendő pont az, hogy az USA árszínvonala relatíve nagy súlyt fog helyezni az Amerikában termelt és fogyasztott árucikkekre, az európai árszínvonal pedig relatíve nagy súlyt helyez az Európában termelt és fogyasztott árukra.[117]

Miután leírtuk az árszínvonal mérésére használt referencia árukosarat, formálisan is definiálhatjuk a q $/€-vel jelölt dollár/euró reálárfolyamot, mint az európai kosár dollár árát az amerikaihoz viszonyítva. A reálárfolyamot kifejezhetjük, mint az európai árszínvonal dollár értékét osztva az USA árszínvonallal, vagy jelölésekkel, mint

q  $ / =   ( E  $ / H P E ) / P U S . MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape GaamyCa8aadaWgaaWcbaWdbiaabccacaqGKaGaai4laiaacYkia8aa beaak8qacqGH9aqpcaqGGaWdamaabmaabaWdbiaadweapaWaaSbaaS qaa8qacaqGGaGaaeijaiaac+cacaGGSccapaqabaGcpeGaamisaiaa dcfapaWaaSbaaSqaa8qacaWGfbaapaqabaaakiaawIcacaGLPaaape Gaai4laiaadcfapaWaaSbaaSqaa8qacaWGvbGaam4uaaWdaeqaaOWd biaac6caaaa@49DE@ (15.6. egyenlet)

Egy számszerű példa tisztázni fogja a reálárfolyam fogalmát. Képzeljük el, hogy az európai referencia árukosár 100e-ba kerül (úgy, hogy PE = 100e per európai kosár), míg az USA kosár 120 dollár-ba kerül (úgy, hogy PUS = 120 dollár per USA kosár), és hogy a nominális árfolyam E $/€ = 1,20 dollár per euró. Ezután a dollár/euró reálárfolyam

E $ / = q $ / × ( P US / P E ) . MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aqatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaiaadweadaWgaa WcbaGaaiijaiaac+cacaGGSccabeaakiabg2da9iaadghadaWgaaWc baGaaiijaiaac+cacaGGSccabeaakiabgEna0oaabmaabaGaamiuam aaBaaaleaacaqGvbGaae4uaaqabaGccaGGVaGaamiuamaaBaaaleaa caqGfbaabeaaaOGaayjkaiaawMcaaiaac6caaaa@4805@

A q $/€ dollár/euró reálárfolyam emelkedése (amelyet a dollár euróval szembeni reálleértékelődésének nevezünk) sokféle ekvivalens módon elképzelhető. Legnyilvánvalóbban (15.6.) mutatja ezt a változást a dollár vásárlóerejének süllyedéseként az európai határokon belül a dollár Egyesült Államokbeli vásárlóerejéhez viszonyítva. A relatív vásárlóerő ezen változása azért megy végbe, mert az európai javak dollár árai (E $/€ × PE) emelkednek az USA javakéhoz (PUS) képest.

Számszerű példánkkal kifejezve, egy 10 százalékos nominális dollár leértékelődés, E $/€ = 1,32 dollár per euróra, q $/€-nak 1,1 USA kosár per európai kosárra való emelkedését okozza, vagyis a dollárnak az euróval szembeni 10 százalékos reálleértékelődését idézi elő. (q $/€-nak ugyanezen változását eredményezhetné PE 10 százalékos emelkedése, vagy PUS 10 százalékos süllyedése.) A reálleértékelődés azt jelenti, hogy a dollár vásárlóereje az európai javak és szolgáltatások felett 10 százalékkal esik USA javak és szolgáltatások feletti vásárlóerejéhez képest.

Alternatív módon, habár a nemzeti árszínvonalba beszámító sok tétel nem kerül külkereskedelmi forgalomba, hasznos a q$/€ reálárfolyamra úgy gondolni, mint az általában vett európai termékek relatív, amerikai termékekben kifejezett árára, vagyis arra az árra, amelyen az amerikai áruk európai árukra való hipotetikus cseréje megvalósulna, ha a hazai árakon történő csere lehetséges volna. A dollár reálértelemben leértékelődik az euróval szemben, ha q$/€ emelkedik, mert az általában vett amerikai termékek hipotetikus vásárlóereje az európai termékek felett süllyed. Az amerikai javak és szolgáltatások olcsóbbak lesznek az európaiakhoz képest.

A dollár reálfelértékelődése az euróval szemben q$/€ esését jelenti. Ez a süllyedés az Európában megvásárolt termékek relatív árának csökkenése, avagy a dollár európai vásárlóerejének emelkedése az Egyesült Államok-belivel összehasonlítva.[118]

A dollár euróval szembeni reálleértékelődésének és felértékelődésének leírására használt konvenciónk ugyanaz, mint amit a nominális árfolyamok esetében használunk (azaz E$/€ fel az dollár leértékelődés, E$/€ le az felértékelődés). A (15.6.) egyenlet azt mutatja, hogy változatlan outputárak mellett a nominális leértékelődés (felértékelődés) reálleértékelődést (felértékelődést) jelent. Így a reálárfolyam változások tárgyalása magában foglal speciális esetként egy 13. fejezetbeli megfigyelést: a javak hazai pénzárát állandó szinten tartva, egy nominális dollár leértékelődés az USA javakat olcsóbbá teszi a külföldi javakkal összehasonlítva, míg egy nominális dollár felértékelődés megdrágítja azokat.

A (15.6.) egyenlet megkönnyíti annak belátását, hogy miért nem változhat soha a reálárfolyam, ha a relatív PPP érvényesül. A relatív PPP mellett például E$/€ 10 százalékos emelkedését mindig pontosan kiegyenlítené a PE/PUS árszínvonal arány 10 százalékos süllyedése, miközben q$/€ változatlan marad.

Kereslet, kínálat és a hosszú távú reálárfolyam

Nem meglepő, hogy abban a világban, ahol a PPP nem érvényesül, a reálárfolyam hosszú távú értéke, akárcsak a piacokat megtisztító más relatív árak, a keresleti és kínálati feltételektől függnek. Mivel viszont a reálárfolyam két ország kiadási kosara relatív árának változásait követi, ezért mindkét ország (keresleti és kínálati) feltételei számítanak. Az országok outputpiacának változásai komplexek lehetnek, és nem akarunk elkalandozni a lehetőségek alapos (és kimerítő) katalógusába. Ehelyett két speciális esetre koncentrálunk, amelyeket könnyű megragadni és a gyakorlatban fontosak annak magyarázatában, hogy miért változhatnak a reálárfolyamok hosszú távú értékei.

  1. A világ amerikai termékek iránti relatív keresletének változása. Képzeljük el, hogy a világ amerikai javakra és szolgáltatásokra fordított kiadásai emelkednek az európai javakra és szolgáltatásokra irányuló összes világkiadáshoz képest. Ilyen változás számos forrásból eredhet, például az USA magánkeresletének az európai javaktól az amerikai javak felé való elmozdulásából; a külföldi magánkeresletnek hasonló elmozdulásából az amerikai javak felé; vagy az USA kormányzati keresletének elsősorban amerikai kibocsátásra eső bővüléséből. Az USA termékekre irányuló relatív világkereslet bármely növekedése túlkeresletet idéz elő az előzőleg fennállott árfolyam mellett. Az egyensúly helyreállítása végett az amerikai output európai termékekben kifejezett relatív árának ezért emelkednie kell: az USA külkereskedelmi forgalomba nem kerülő áruinak relatív árai emelkedni fognak és emelkedni fognak az USA-ban termelt és intenzíven fogyasztott külkereskedelmi forgalomba kerülő áruk relatív árai, az Európában gyártott külforgalomba kerülő áruk áraihoz képest. Mindezek a változások q $/€-nak, Európa referencia kiadási kosarának az Egyesült Államok referencia kosarában kifejezett relatív árának csökkentése irányába hatnak. Arra következtetünk, hogy az USA output iránti relatív világkereslet bővülése a dollár euróval szembeni hosszú távú reálfelértékelődését (q $/€ esését) eredményezi. Hasonlóan az USA output iránti relatív világkereslet esése a dollár euróval szembeni hosszú távú reálleértékelődését (q $/€ emelkedését) idézi elő.

  2. A relatív outputkínálat változása. Tegyük fel, hogy az USA munka és tőketermelési hatékonysága emelkedik. Mivel az amerikaiak megnövekedett jövedelmük egy részét külföldi javakra költik, az USA javak és szolgáltatások minden típusának kínálata keresletéhez képest bővül, az eredmény az amerikai output relatív túlkínálata az előzőleg fennállott árfolyam mellett. Az amerikai – külforgalomba kerülő és nem kerülő – termékek relatív árának süllyedése élénkíti keresletüket és eltünteti a túlkínálatot. Az árváltozás a dollár reálleértékelődése az euróval szemben, vagyis q $/€ megnövekedése. Az USA output relatív expanziója a dollár euróval szembeni hosszú távú reálleértékelődését idézi elő (q$/€ emelkedik). Az európai kibocsátás relatív expanziója a dollár euróval szembeni hosszú távú reálfelértékelődését okozza (q $/€ esik).[119]

Nominál és reálárfolyam hosszú távú egyensúlyban

Most összekapcsoljuk mindazt, amit ebben és a megelőző fejezetben tanultunk, hogy megmutassuk hogyan határozódnak meg a hosszú távú nominális árfolyamok. Az egyik központi következtetés, hogy a nemzeti pénzkínálat és pénzkereslet változásai a nominális árfolyamnak és nemzetközi árszínvonal aránynak a relatív PPP által előre jelzett arányos hosszú távú mozgását idézik elő. Ám a nemzeti outputpiacok keresletének és kínálatának elmozdulásai a PPP-vel össze nem illő nominális árfolyammozgásokat okoznak.

Emlékezzünk a dollár/euró reálárfolyamról adott definíciónkra

( q $ / e q $ / ) / q $ / = [ ( E $ / e E $ / ) / E $ / ] ( π ES e π E e ) , MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aqatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaamaabmaabaGaam yCamaaDaaaleaacaGGKaGaai4laiaacYkiaeaacaWGLbaaaOGaeyOe I0IaamyCamaaBaaaleaacaGGKaGaai4laiaacYkiaeqaaaGccaGLOa GaayzkaaGaai4laiaadghadaWgaaWcbaGaaiijaiaac+cacaGGScca beaakiabg2da9maadmaabaWaaeWaaeaacaWGfbWaa0baaSqaaiaacs cacaGGVaGaaiiRGaqaaiaadwgaaaGccqGHsislcaWGfbWaaSbaaSqa aiaacscacaGGVaGaaiiRGaqabaaakiaawIcacaGLPaaacaGGVaGaam yramaaBaaaleaacaGGKaGaai4laiaacYkiaeqaaaGccaGLBbGaayzx aaGaeyOeI0YaaeWaaeaacqaHapaCdaqhaaWcbaGaaeyraiaabofaae aacaWGLbaaaOGaeyOeI0IaeqiWda3aa0baaSqaaiaabweaaeaacaWG LbaaaaGccaGLOaGaayzkaaGaaiilaaaa@63C7@

(Lásd a (15.6.) egyenletet.) Ha ezt az egyenletet a nominális árfolyamra oldjuk meg, olyan egyenletet kapunk, amely a nominál dollár/euró árfolyamot a dollár/euró reálárfolyam és az USA-Európa árszínvonal arány szorzataként adja meg:

R $ R = ( E $ / e E $ / ) / E $ / . MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aqatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaiaadkfadaWgaa WcbaGaaiijaaqabaGccqGHsislcaWGsbWaaSbaaSqaaiaacYkiaeqa aOGaeyypa0ZaaeWaaeaacaWGfbWaa0baaSqaaiaacscacaGGVaGaai iRGaqaaiaadwgaaaGccqGHsislcaWGfbWaaSbaaSqaaiaacscacaGG VaGaaiiRGaqabaaakiaawIcacaGLPaaacaGGVaGaamyramaaBaaale aacaGGKaGaai4laiaacYkiaeqaaOGaaiOlaaaa@4BB8@ (15.7. egyenlet)

Formálisan szólva, a (15.7.), és az árfolyam monetáris megközelítése kifejtésének alapjául szolgáló (15.1.) egyenlet között pusztán az a különbség, hogy (15.7.)-ben szerepel a reálárfolyam, mint a nominális árfolyam további meghatározója, s így (15.7.) számol a PPP-től való lehetséges eltérésekkel. Az egyenletből következik, hogy adott dollár/euró reálárfolyam mellett a pénzkereslet, vagy -kínálat változásai Európában, vagy az Egyesült Államokban úgy érintik a hosszú távú nominál dollár/euró árfolyamot, mint a monetáris megközelítésben. A hosszú távú dollár/euró reálárfolyam változásai viszont szintén hatnak a hosszú távú nominális árfolyamra. Az árfolyam meghatározás (15.7.) egyenletből következő hosszú távú elmélete így magában foglalja a monetáris megközelítés érvényes elemeit, ráadásul korrigálja a monetáris megközelítést teret engedvén a nem-monetáris tényezőknek, amelyek tartós eltéréseket okozhatnak a vásárlóerő paritástól.

Feltéve, hogy minden változó hosszú távú egyensúlyi szintjéről indul, most megérthetjük a nominális valutaárfolyamok hosszú távú kilengéseinek legfontosabb tényezőit:

  1. A relatív pénzkínálati szintek elmozdulása. Fontoljuk meg az USA pénzkínálat szintjének növekedését! Mint a 14. fejezetből emlékezhet rá egy ország pénzkínálatának egyszeri, permanens megnövekedésének nincsen hatása a kibocsátás hosszú távú szintjére, a kamatlábra, vagy bármely relatív árra (ideértve a reálárfolyamot). Így (15.3.) ismét azt jelenti, hogy PUSMUS-sel arányosan emelkedik, míg (15.7.) azt mutatja, hogy az USA árszínvonal az egyetlen változó, amely hosszú távon az E$/€ nominális árfolyammal együtt változik. Mivel a q$/€ reálárfolyam nem változik a nominális árfolyamváltozás konzisztens a relatív PPP-vel. Az USA pénzkínálat megnövekedésének egyetlen hosszú távú hatása minden dollárár, ideértve az euró dollárárát is, a pénzkínálat megnövekedésével arányos emelkedése. Nem meglepő, hogy ez ugyanaz az eredmény, mint amit a monetáris megközelítést felhasználva találtunk, hiszen ez a megközelítés a monetáris változások hosszú távú hatásainak számbevételére készült.

  2. A relatív pénzkínálat növekedési ütemek elmozdulása. Az USA pénzkínálat növekedési ütemének permanens megnövekedése emeli a hosszú távú USA inflációs rátát és a Fisher-hatáson keresztül emeli a dollár kamatlábat az euró kamatlábhoz képest. Mivel a relatív USA reálpénzkereslet ezért visszaesik, a (15.3.) egyenlet azt vonja maga után, hogy PUS emelkedik (amint azt a 15.1. ábra mutatja). Mivel viszont ezt az eredményt tisztán monetáris változás idézte elő, ezért hosszú távú hatását tekintve semleges; elsősorban nem változtatja meg a hosszú távú dollár/euró reálárfolyamot. A (15.7.) szerint azután E$/€ arányosan emelkedik PUS növekedésével (a dollár leértékelődése az euróval szemben). Még egyszer: egy tisztán monetáris változás a hosszú távú nominális árfolyam elmozdulását idézte elő összhangban a relatív PPP-vel, éppen ahogy azt a monetáris megközelítés előre jelezte.



[117] Hasonló feltételezést tettünk az 5. fejezetben a transzfer probléma tárgyalása során. Ahogy abban a fejezetben megfigyeltük, a külkereskedelmi forgalomba nem kerülő áruk léte a hazai termékek iránti relatív preferencia egyik fontos tényezője.

[118] Mivel E $/€ = 1/E€/$, úgy hogy q $/€ = PE/(E€/$ × PUS) = 1/q€/$, ezért a dollár reálleértékelődése az euróval szemben ugyanaz, mint az euró reálfelértékelődése a dollárral szemben (vagyis az euró vásárlóerejének emelkedése az Egyesült Államokon belül európai vásárlóerejéhez képest, vagy az amerikai termékek európai termékekben kifejezett relatív árának esése.

[119] A Balassa-Samuelson hatás tárgyalása (esettanulmány a 415. oldalon) arra vezethetné önt, hogy az USA külforgalomba kerülő áruk szektorában koncentrálódó termelékenység növekedésből a dollár euróval szembeni reálértelemben vett felértékelődését várja leértékelődés helyett. Ám az utolsó bekezdésben kiegyensúlyozott termelékenység növekedésre gondoltunk, amelyből a külforgalomba kerülő és nem kerülő áruk szektora egyenlő arányban részesedik. Ez a dollár reálleértékelődését okozza a külforgalomba nem kerülő javak áresése és az amerikai fogyasztói árindexben az európaihoz képest fontosabb külforgalomba kerülő javak áresése révén.