Ugrás a tartalomhoz

Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet és gazdaságpolitika

Sághi Márta

Panem Könyvkiadó

Infláció és árfolyamdinamika

Infláció és árfolyamdinamika

Ebben a szakaszban összekötjük a monetáris változások hatásairól tett rövid és hosszú távra vonatkozó megállapításainkat azáltal, hogy megvizsgáljuk azt a folyamatot, amelyen keresztül az árszínvonal eléri hosszú távú pozícióját. Egy gazdaság inflációt tapasztal, amikor árszínvonala emelkedik, és deflációt érzékel, amikor árszínvonala süllyed. Az infláció vizsgálata mélyebb megértését nyújtja annak, hogy az árfolyam miképpen alkalmazkodik a gazdaságban fellépő monetáris zavarokhoz.

Rövid távú ármerevség kontra hosszú távú árrugalmasság

Elemzésünk a monetáris változások rövid távú hatásairól feltételezte, hogy egy ország árszínvonala, nem úgy mint az árfolyama, nem emelkedik azonnal. Ez a feltevés nem pontosan korrekt, mert számos árut, így az agrártermékeket is, olyan piacon forgalmaznak, ahol az árak minden nap hirtelen igazodnak, amint a kínálat és kereslet feltételei elmozdulnak. Ráadásul maguk az árfolyamváltozások számos külkereskedelmi forgalomba kerülő jószág és szolgáltatás árát érinthetik, amik bekerülnek az árszínvonalat meghatározó árukosárba.

Azonban sok árat a gazdaságban hosszú távú szerződésekben rögzítenek és ezek nem változhatnak meg azonnal, amikor a pénzkínálat változásai megtörténnek. A munkások bére a legfontosabb ilyen típusú ár, amelyet több ágazatban csak időközönként tárgyalnak újra. A bérek nem lépnek be közvetlenül az árszínvonal indexeibe, de javak és szolgáltatások termelési költségeinek nagy hányadát teszik ki. Mivel a kibocsátási árak nagyban függnek a termelési költségektől, az általános árszínvonal viselkedését befolyásolja a bérmozgások lomhasága. Az árszínvonal rövid távú „ragadósságát” a 14.11. ábra illusztrálja, amely az E$/DM dollár/német márka (DM) árfolyam havonkénti százalékos változásának adatait hasonlítja össze az Egyesült Államok és Németország pénzben mért árszínvonal-arányának, PUS/PG-nek havonkénti százalékos változásának adataival. (Emlékezzünk, hogy Németországnak abban az időszakban, amelyre az adatokat ábrázoltuk, volt saját valutája, a DM.) Mint láthatjuk, az árfolyam sokkal változékonyabb, mint a relatív árszínvonal, és ez olyan tény, mely konzisztens azzal a nézettel, hogy az árszínvonal rövid távon viszonylag merev. Az ábrán bemutatott séma az összes fő ipari országra igaz az utóbbi években. Ezért ennek és más bizonyítékoknak fényében továbbra is feltesszük, hogy az árszínvonal rövid távon adott, és nem ugrál szignifikánsan a gazdaságpolitikai változásokra válaszul.

14.11. ábra - A dollár/DM árfolyam és az USA/Németország árszínvonal-arány havi változékonysága, 1974–1998

kepek/14.11.png


Az árfolyam sokkal nagyobb havi változékonysága azt sugallja, hogy az árszínvonal rövid távon viszonylag ragadós.

Forrás: OECD: Main Economic Indicators.

Ez a feltevés azonban nem lenne ésszerű minden időszakra és minden országra. Extrém inflációs körülmények között, mint amilyeneket több latin-amerikai országban láttunk az 1980-as években, a hazai pénzben való fizetést kikötő hosszú távú szerződések eltűnhetnek a gyakorlatból. A bérfizetés automatikus árszínvonal indexálása erősen inflációs körülmények között szintén széles körben elterjedhet. Az ilyen fejlemények az árszínvonalat sokkal kevésbé merevvé tehetik, mint az mérsékelt infláció mellett lenne, és nagy árszínvonal-ugrásokat tehetnek lehetővé. [Lásd a latin-amerikai inflációról szóló (383. oldal) és a bolíviai inflációról szóló keretes részt (86–387. oldalon].

Rövid távú ármerevséget feltételező elemzésünk ezért leginkább azokra az országokra alkalmazható, ahol az árszínvonal az elmúlt időszakban viszonylag stabil volt, mint az Egyesült Államokban. Még az alacsony inflációjú országok esetében is élénk tudományos vita folyik annak lehetőségéről, hogy a látszólag ragadós bérek és árak a valóságban eléggé rugalmasak.[101]

Pénzkínálat növekedés és hiperinfláció Bolíviában

1984-ben és 1985-ben Bolívia, a kis latin-amerikai ország hiperinflációt tapasztalt – robbanásszerű és látszólag ellenőrizhetetlen inflációt, amelyben a pénz gyorsan elveszíti értékét és akár a használatból is kiszorulhat.* Hiperinfláció idején a monetáris változások nagysága olyan hatalmas, hogy a pénznek az árszínvonalra gyakorolt „hosszú távú” hatásai nagyon gyorsan bekövetkeznek. Ezek az epizódok ezért jól berendezett laboratóriumi körülményeket teremtenek a pénzkínálat árakra gyakorolt hatásairól szóló hosszú távú elméletek teszteléséhez.

Az alábbiakban hiperinfláció alatti adatokat mutatunk Bolívia pénzkínálatáról és árszínvonaláról. Ebben az időszakban a bolíviai peso az USA dollár közötti hivatalos árfolyamot a bolíviai kormányzat ellenőrizte, így ehelyett egy olyan árfolyam értékeit közöljük, amiben jobban tükröződnek a piaci erők, a dollár pesóban kifejezett La Paz-i feketepiaci árát.

Az adatok a pénzkínálat, az árszínvonal és az árfolyam együttmozgásának világos tendenciáját mutatják. Ráadásul az árszínvonal és az árfolyam trendjei ugyanolyan nagyságrendűek: az árszínvonal 22 908 százalékkal nőtt 1984 áprilisa és 1985 októbere között és a dollár peso ára ugyanebben az időszakban 24 662 százalékkal nőtt. Ezek a százalékos változások ténylegesen nagyobbak a a pénzkínálat megfelelő százalékos növekedésénél (amelyik „csak” 17 433 százalék), de a különbség várható volt. A kirobbanó infláció az idő múltával a reál pénzkereslet esését idézte elő és ez az újabb monetáris változás a pénzárakat még gyorsabban emelte, mint ahogy maga a pénzkínálat emelkedett.

1985 júliusát választottuk az összehasonlítás végpontjának, mert a bolíviai kormányzat 1985 augusztus vége előtt bevezetett egy drámai stabilizációs tervet. Az adatokból látható, ahogyan a pénzkínálat, és még drámaibban az árszínvonal és az augusztus utáni két hónapban az árfolyam növekedése megállt.

* Phillip Cagan a Columbia University közgazdásza egy klasszikus cikkében az infláció és a hiperinfláció közötti vonalat a havi 50 százalékos inflációnál húzta meg (ami a kamatos kamatszámítás szabályai szerint évi 12 975 százalékra jön ki). Lásd The Monetary Dynamics of Hyperinflation. In: Friedman, Milton (szerk.): Studies in the Quantity Theory of Money. University of Chicago Press, Chicago, 1956. 25–117. old.

Bolívia makrökonómiai adatai, 1984. április–1985. október

Hónap

Pénzkínálat

(milliárd peso)

Árszint

(1982 átlaga = 1)

Árfolyam

(peso/dollár)

1984

Április

127

21,1

3576

Május

330

31,1

3512

Június

440

32,3

3342

Július

599

34,0

3570

Augusztus

718

39,1

7038

Szeptember

889

53,7

13 685

Október

1194

85,5

15 205

November

1495

112,4

18 469

December

3296

180,9

24 515

1985

Január

4630

305,3

73 016

Február

6455

863,3

141 101

Március

9089

1078,6

128 137

Április

12 885

1205,7

167 428

Május

21 309

1635,7

272 375

Június

27 778

2919,1

481 756

Július

47 341

4854,6

885 476

Augusztus

74 306

8081,0

1 182 300

Szeptember

103 132

12 647,6

1 087 440

Okóber

132 550

12 411,8

1 120 210

Forrás: Morales, Juan-Antonio: Inflation Stabilization in Bolivia. In: Bruno, Michael és tsai. (szerk.): Inflation Stabilization: The Experience of Israel, Argentina, Brazil, Bolivia, and Mexico. MIT Press, Cambridge, 1988. 7A-1. táblázat. Pénzkínálat M1.

Habár az árszínvonalak rövid távon sok országban ragadósnak látszanak, a pénzkínálat változása azonnali keresleti és költségnyomást teremt, ami végül is az árszínvonal jövőbeli növekedéséhez vezet. Ez a nyomás három fő forrásból ered:

  1. A kibocsátás és a munka iránti túlkereslet. A pénzkínálat bővülésének expanziós hatása van a gazdaságra, emelvén a végső javak és szolgáltatások iránti teljes keresletet. A javak és szolgáltatások termelőinek, hogy kielégítsék ezt a keresletet, túlórában kell foglalkoztatni a munkásokat és újakat is kell felvenniük. Még akkor is, ha a bérek adottak rövid távon, a munka iránti pótlólagos kereslet megengedi a munkásoknak, hogy magasabb béreket kérjenek a bértárgyalások következő fordulójában. A termelők hajlandók megfizetni ezeket a magasabb béreket, mivel tudják, hogy egy fellendülő gazdaságban nem lesz nehéz a magasabb bérköltségeket továbbhárítani a fogyasztókra a magasabb termékárakon keresztül.

  2. Inflációs várakozások. Ha mindenki az árszínvonal jövőbeli emelkedését várja, várakozásuk növelni fogja a mai infláció ütemét. A bérszerződéseken alkudozó munkások ragaszkodni fognak a magasabb pénzbérekhez, hogy ellensúlyozzák az anticipált általános áremelkedés reálbérekre gyakorolt hatását. A termelők ismét engedni fognak ezeknek a bérköveteléseknek, ha azt várják, hogy a termékárak emelkedni fognak és fedezik a pótlólagos bérköltségeket.

  3. Nyersanyagárak. Sok nyersanyag, amelyet a végső javak előállításában használnak fel, mint például az olajtermékek és a fémek, olyan piacokon cserél gazdát, ahol az árak még rövid távon is hirtelen alkalmazkodnak. Az ilyen anyagok áremelkedésének előidézésével a pénzkínálat növekedés emeli a termelési költségeket a anyagokat felhasználó ágazatokban. Végül is a termelők ezekben az ágazatokban emelni fogják a termékárakat, hogy fedezzék magasabb költségeiket.

A pénzkínálat permanens változásai és az árfolyam

Most arra alkalmazzuk inflációs elemzésünket, hogy tanulmányozzuk a dollár/euró árfolyam alkalmazkodását az USA pénzkínálatának permanens emelkedését követően. A 14.12. ábra mutatja e zavar rövid távú (14.12.(a) ábra) és hosszú távú (14.12.(b) ábra) hatásait. Feltételezzük, hogy kezdetben a gazdaság minden változója hosszú távú egyensúlyi szintjén van és hogy a kibocsátás állandó marad, mialatt a gazdaság alkalmazkodik a pénzkínálat változásához.

A 14.12.(a) ábra feltételezi, hogy az USA árszínvonala kezdetben adott P1US-nél. Ennélfogva a nominális pénzkínálat M1US-ről M2US-re való növelése rövid távon M1US/P1US-ról M2US/P1US-re emeli a reál pénzkínálatot, R1$-ról (1-es pont) R2$-ra (2-es pont) csökkentve a kamatlábat. Elemzésünk eddig pontosan követi az ebben a fejezetben korábban adott logikát.

14.12. ábra - Az USA pénzkínálat növekedésének rövid és hosszú távú hatása (adott Y reálkibocsátás mellett)

kepek/14.12.png


Az első változás elemzésünkben akkor következik, amikor megkérdezzük, hogy az amerikai pénzkínálat változása (az (a) mező alsó részén) hogyan érinti a devizapiacot (az (a) mező felső részén). Ahogy korábban is, a dollárbetétek dollár hozamát megadó függőleges egyenes balra tolódása jelzi az USA kamatláb esését. Ám ez többé már nem a teljes történet, minthogy a pénzkínálat növekedése érinti az árfolyam-várakozásokat. Mivel az USA pénzkínálat változása permanens, az emberek minden dollár ár hosszú távú növekedését várják, ideértve az árfolyamot is, amely az euró dollárára. Mint arra a 13. fejezetből emlékezhetünk, a várható jövőbeli dollár/euró árfolyam emelkedése (a dollár jövőbeli leértékelődése) emeli az euróbetétek várható dollárhozamát így jobbra mozdítja a negatív meredekségű görbét a 14.12.(a) ábra felső részén. A dollár leértékelődik az euróval szemben E1$/€ árfolyamról (1’ pont) E2$/€ árfolyamra mozdulva (2’ pont). Vegyük észre, hogy a dollár leértékelődése nagyobb, mint akkor lenne, ha a várható jövőbeli dollár/euró árfolyam változatlan maradna (amint az történne, ha a pénzkínálat növekedés átmeneti lenne permanens helyett). Ha az Ee$/€ várakozás nem változna, az új rövid távú egyensúly a 3’ pontban lenne a 2’ pont helyett.

A 14.12.(b) ábra azt mutatja, hogyan viselkedik a kamatláb és az árfolyam, amint az árszínvonal emelkedik a gazdaság hosszú távú egyensúlyhoz való alkalmazkodása során. Az árszínvonal emelkedni kezd a kezdeti adott P1US szintről, végül is eléri P2US-t. Mivel az árszínvonal hosszú távú növekedésének arányosnak kell lennie a pénzkínálat növekedésével, a végső M2US/P2US reál pénzkínálat egyenlőnek mutatkozik a kezdeti M1US/P1US reál pénzkínálattal. Mivel a kibocsátás adott és a reál pénzkínálat visszatért eredeti szintjéhez, az egyensúlyi kamatlábnak hosszú távon ismét egyenlőnek kell lennie R1$-ral (4-es pont). Ennél fogva a kamatláb R2$-ról (2-es pont) R1$-ra emelkedik (4-es pont) amint az árszínvonal P1US-ről P2US-ra emelkedik.

A 14.12.(b) ábrán látható az is, hogy az emelkedő USA kamatláb hatást gyakorol az árfolyama. Az alkalmazkodási folyamat során a dollár felértékelődik az euróval szemben. Ha az árfolyam-várakozások nem változnak tovább az alkalmazkodási folyamat során, a devizapiac az euróbetétek dollárhozamát meghatározó negatív meredekségű görbe mentén jut el hosszú távú helyzetébe. A piac pályája éppen az a pálya, amelyet a függőleges dollárkamatláb görbéje kirajzol, amint jobbra mozog az árszínvonal fokozatos emelkedése miatt. Hosszú távon (4’ pont) az E3$/€ egyensúlyi árfolyam magasabb, mint az eredeti egyensúlyban, az 1’ pontban volt. Ahogy az árszínvonal, úgy a dollár/euró árfolyam is a pénzkínálat növekedésével arányosan emelkedett.

A 14.13. ábra mutatja az imént leírtak szerint az USA pénzkínálat, a dollárkamatláb, az USA árszínvonal és a dollár/euró árfolyam időbeli pályáját. Az ábrát úgy rajzoltuk meg, hogy az árszínvonal (14.13.(c) ábra) és az árfolyam (14.13.(d) ábra) hosszú távú növekedése arányos legyen a pénzkínálat (14.13.(a) ábra) növekedésével.

Az árfolyam túllendülése

A pénzkínálat emelkedése után az árfolyam kezdeti leértékelődésében E1$/€-ről E2$/€-re ugrik fel, amely nagyobb leértékelődés, mint az E1$/€-ről E3$/€-ra való hosszú távú leértékelődés (lásd 14.13.(d) ábra). Az árfolyam túllendüléséről beszélünk, amikor egy zavarra az árfolyam azonnali válasza nagyobb, mint hosszú távú válasza. Az árfolyam túllendülése fontos jelenség, mert segít megmagyarázni, hogy miért mozognak az árfolyamok oly hevesen napról napra.

A túllendülés közgazdasági magyarázata a kamatparitási feltételből következik. A magyarázatot legkönnyebb úgy megragadni, ha feltételezzük, hogy a pénzkínálat növekedés első előfordulása előtt nem várnak változást a dollár/euró árfolyamban, így R1$ egyenlő volt R-vel az euróbetétek adott kamatlábával. Az USA pénzkínálat permanens növekedése nem érinti R-t, így Ralá csökkenti R1$-t és ez alatta marad annak a kamatlábnak (14.13.(b) ábra) addig míg az USA árszínvonala be nem fejezte a P2US-hez való hosszú távú, 14.13.(c) ábrán bemutatott alkalmazkodását. Minthogy azonban a devizapiac eme alkalmazkodási folyamat alatt egyensúlyban van, az euróbetétek javára szóló kamatkülönbséget a dollár euróval szembeni várható felértékelődése, azaz E$/€ várható esése ki kell hogy egyenlítse. Csak akkor fogják a piaci szereplők a dollár későbbi euróval szembeni felértékelődését várni, ha a dollár/euró árfolyam kezdetben túllendül E3$/€-n.

14.13. ábra - Az USA gazdasági változóinak időbeli pályája az USA pénzkínálatának permanens növekedése után

kepek/14.13.png


Miután t0 időpontban a pénzkínálat megnőtt az ábra (a) részén, a kamatláb (az ábra (b) részén), az árszínvonal (az ábra (c) részén) és az árfolyam (az ábra (d) részén) úgy mozognak hosszú távú szintjük felé ahogy az ábrán látható. Mint az ábra (d) része mutatja, rövid távon az árfolyam egy kezdeti ugrással E1/€-ről E2/€-re túllendül az E3/€ hosszú távú szintjén, mielőtt megállapodna ott.

A túllendülés az árszínvonal rövid távú merevségének közvetlen következménye. Egy hipotetikus világban, ahol a pénzkínálat növelése után az árszínvonal azonnal alkalmazkodna új, hosszú távú értékéhez, a dollárkamatláb nem esne, mert az árak azonnal alkalmazkodnának és megakadályoznák a reál pénzkínálat emelkedését. Így a devizapiaci egyensúly fenntartásához nem volna szükség túllendülésre. Az árfolyam egyszerűen azonnal átugrana új, hosszú távú szintjére és így tartaná fenn az egyensúlyt.



[101] E vita tárgyalására és az empirikus bizonyítékokra a tekintetben, hogy az USA aggregált árai és bérei szignifikáns merevséget mutatnak lásd Hall és Taylor a további olvasmányok között felsorolt könyvét. Az USA-ra vonatkozó tapasztalati adatok egy másik összegzését adja Wynne, Mark A.: Sticky Prices: What is the Evidence? Federal Reserve Bank of Dallas Economic Review, (1995. első negyedév), 1–12. old.