Ugrás a tartalomhoz

Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet és gazdaságpolitika

Sághi Márta

Panem Könyvkiadó

Pénz, árszínvonal és árfolyam hosszú távon

Pénz, árszínvonal és árfolyam hosszú távon

Az országok pénzpiaca és a devizapiac közötti kapcsolatról adott rövid távú elemzésünk azon az egyszerűsítő feltevésen nyugodott, hogy az árszínvonal és az árfolyam várakozások adottak. Annak bővebb megértése érdekében, hogy miképpen érinti a pénzkínálat és a pénzkereslet az árfolyamokat, meg kell vizsgálnunk, hogyan érintik a monetáris tényezők egy ország árszínvonalát hosszú távon.

Egy gazdaság hosszú távú egyensúlya az a helyzet, amelyet végső soron elérne, ha a teljes foglalkoztatáshoz való alkalmazkodás során nem lépnének fel új gazdasági sokkok. Úgy gondolhatunk a hosszú távú egyensúlyra, mint amilyen egyensúly fennmaradna azután, hogy minden bérnek és árnak elég ideje volna alkalmazkodni a piac tisztító szintjéhez. Ezzel egyenértékű oly módon gondolni a hosszú távú egyensúlyra, mint ami akkor állna elő, ha az árak tökéletesen rugalmasak lennének és mindig azonnal alkalmazkodnának a teljes foglalkoztatás megőrzéséhez.

Annak tanulmányozása során, hogy miképpen működnek a monetáris változások hosszú időszakon át, megvizsgáljuk, hogyan mozdítják el az ilyen változások a gazdaság hosszú távú egyensúlyát. Fő eszközünk ismét az aggregált pénzkereslet elmélete.

Pénz és pénzárak

Ha rövid távon rögzített az árszínvonal és a kibocsátás, akkor a pénzpiaci egyensúly (14.4.) feltétele,

M s / P = L ( R ,   Y ) , MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape Gaamyta8aadaahaaWcbeqaa8qacaWGZbaaaOGaai4laiaadcfacqGH 9aqpcaWGmbWdaiaacIcapeGaamOuaiaacYcacaqGGaGaamywa8aaca GGPaWdbiaacYcaaaa@40D9@

határozza meg az R hazai kamatlábat. Ám a pénzpiac még akkor is mindig az egyensúly felé mozog, ha ejtjük „rövid táv” feltételünket és olyan periódusra gondolunk, amelyben P és Y ugyanúgy, mint R változhatnak. A fenti egyensúlyi feltétel ezért átrendezhető úgy, hogy

P = M s / L ( R ,   Y ) MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape Gaamiuaiabg2da9iaad2eapaWaaWbaaSqabeaapeGaam4Caaaakiaa c+cacaWGmbWdaiaacIcapeGaamOuaiaacYcacaqGGaGaamywa8aaca GGPaaaaa@4019@ (14.5. egyenlet)

adódik, amely megmutatja, hogyan függ az árszínvonal a kamatlábtól, a reálkibocsátástól és a hazai pénzkínálattól.

A hosszú távú egyensúlyi árszínvonalP-nek éppen azon értéke, amelyik a (14.5.) feltételt kielégíti, amikor a kamatláb és a kibocsátás hosszú távú szintjükön vannak, vagyis olyan szinten, amely konzisztens a teljes foglalkoztatással. Amikor a pénzpiac egyensúlyban van és minden termelési tényezőt teljesen foglalkoztatnak, az árszínvonal mozdulatlan marad, ha a pénzkínálat, az aggregált pénzkeresleti függvény, valamint R és Y hosszú távú értékei nem változnak.

A fenti egyenlet P-re vonatkozó egyik legfontosabb előrejelzése egy ország árszínvonalának és Ms pénzkínálatának kapcsolatával foglalkozik: Minden egyéb változatlansága mellett egy ország pénzkínálatának növekedése az ország árszínvonalának arányos növekedését idézi elő. Ha például a pénzkínálat megduplázódik (2Ms-re), de a kibocsátás és a kamatláb nem változik, az árszínvonalnak szintén meg duplázódnia (2P-re), hogy a pénzpiacon fenntartsa az egyensúlyt.

E nagyon pontos előrejelzés mögött lévő közgazdasági érvelés abból a korábbi megfigyelésünkből származik, hogy a pénzkereslet a reál pénzmennyiség iránti kereslet: a reál pénzkeresletet nem módosítja Ms olyan növekedése, amely változatlanul hagyja R-t és Y-t (és így az L(R, Y) aggregált pénzkeresletet). Ha viszont az aggregált reál pénzkereslet nem változik, akkor a pénzpiac csak akkor marad egyensúlyban, ha a reál pénzkínálat szintén ugyanakkora marad. Hogy az Ms/P reál pénzkínálat állandó maradjon, P-nek Ms-sel arányosan kell emelkednie.

A pénzkínálat változásainak hosszú távú hatásai

Elméletünk arról, hogy miképpen érinti a pénzkínálat az árszínvonalat adott kamatláb és kibocsátás mellett, még nem annak az elmélete, hogy miképpen érinti a pénzkínálat az árszínvonalat hosszú távon. Egy ilyen elmélet kifejtéséhez előbb meg kell határoznunk a pénzkínálat változásának a kamatlábra és a kibocsátásra gyakorolt hosszú távú hatásait. Ez könnyebb, mint gondolnánk. Mostani érvelésünk szerint a pénzkínálat változásának nincs hatása a kamatláb, vagy a reál kibocsátás hosszú távú értékeire.[99]

A pénzkínálatnak a kamatlábra és a kibocsátásra gyakorolt hosszú távú hatásait úgy érthetjük meg a legjobban, hogy először egy pénzreformra gondolunk, amelynek során egy ország kormányzata újradefiniálja a nemzeti pénz egységét. Például 1960. január 1-jén Franciaország kormányzata megreformálta valutáját egyszerűen „új” francia frank kibocsátásával. 1 új frank 100 „régi” francia frankkal volt egyenlő. E reform hatása az volt, hogy a régi frank értékek 1/100-ára csökkentette a forgalomban lévő pénzegységek számát és a frankárakat. De a monetáris egység újradefiniálásának nem volt hatása a reál kibocsátásra, a kamatlábra vagy a javak relatív árára. Csupán annyi történt, hogy a frankban mért valamennyi érték egyszer változott. A francia kormányzat döntésének – vagyis hogy levág két nullát minden pénzben mért nagyság végéről – éppolyan csekély hatása volt a gazdasági reálváltozókra, mint annak a döntésnek lett volna, hogy a távolságot mérföld helyett félmérföldben mérjük.

Egy ország pénzkínálatának növekedése hosszú távon ugyanolyan hatással bír, mint egy pénzreform. A pénzkínálat megduplázódásának például ugyanolyan hosszú távú hatása van, mint egy olyan pénzreformnak, amelynek során minden egyes pénzegységet kicserélnek az „új” pénz két egységével. Ha a gazdaságban kezdetben teljes foglalkoztatás van, a gazdaságban levő minden pénzár végül is megduplázódik, de a reál GNP, a kamatláb és minden relatív ár visszatér hosszú távú, vagyis teljes foglalkoztatási értékére.

Miért hasonlít a gazdaság hosszú távú egyensúlyára gyakorolt hatásaiban a pénzkínálat változása egy pénzreformhoz? A kibocsátás teljes foglalkoztatási szintjét a gazdaság munka- és tőkeellátottsága határozza meg, így a hosszú távú reálkibocsátás nem függ a pénzkínálattól. Hasonlóan, hosszú távon a kamatláb is független a pénzkínálattól. Ha a pénzkínálat és minden ár állandóan megduplázódik, nincs oka annak, hogy az emberek, akik előzőleg el akarnak cserélni 1 mai dollárt az egy évvel későbbi 1,10 dollárra, a változás után miért ne évi 10 százalék. A relatív árak szintén nem változnak, ha minden pénzár megduplázódik, mivel a relatív árak csak a pénzárak arányai. Így a pénzkínálat változásai nem változtatják meg az erőforrások hosszú távú allokációját. Csak a pénzárak abszolút szintje változik.[100]

Ennélfogva amikor a pénzkínálat bővülésének hosszú időszakon át tartó hatásait tanulmányozzuk, igazolt az a feltevés, hogy R és Y hosszú távú értékei nem fognak változni a pénzkínálat változása miatt. Így a (14.5.) egyenlet alapján levonhatjuk az alábbi következtetést: A pénzkínálat permanens változása az árszínvonal hosszú távú értékének arányos növekedését eredményezi. Főként, ha a gazdaságban kezdetben teljes foglalkoztatottság van, a pénzkínálat permanens növekedését végül is az árszínvonal arányos növekedése fogja követni.

Tapasztalati tények a pénzkínálatról és az árszínvonalról

A pénz és az árak tényleges adatait nézve nem várhatjuk azt, hogy pontosan arányos viszonyt fogunk látni hosszú időszakon keresztül, részben mert a kibocsátás, a kamatláb és az aggregált reál pénzkeresleti függvény elmozdulhat olyan okokból, melyeknek semmi köze a pénzkínálathoz. Például az output változik a tőkefelhalmozás és a technológiai haladás eredményeként, és a pénzkeresleti viselkedés megváltozhat a demográfiai trendek vagy a pénzügyi innovációk – mint például az elektronikus pénzátutalási technikák – eredményeként. Ráadásul a valóságban gazdaságok ritkán vannak hosszú távú egyensúlyi helyzetben. Mindazonáltal azt várhatjuk az adatoktól, hogy félreérthetetlen pozitív kapcsolatot mutassanak a pénzkínálat és az árszínvonal között. Ha a való világ adatai nem adnának erős bizonyságot arról, hogy a pénzkínálat és az árszínvonal hosszú távon együtt mozognak, a pénzkereslet általunk kifejtett elméletének hasznossága komolyan kétséges lenne.

A 14.10. ábra a pénzkínálat/árszínvonal kapcsolat tapasztalatait mutatja a világ hét legnagyobb ipari országában. A vízszintes tengely a pénzkínálat százalékos növekedését, a függőleges tengely az árszínvonal százalékos növekedését méri 1973–1997 között. Mint láthatjuk, erre az országcsoportra nézve erős pozitív kapcsolat van a pénzkínálat és az árszínvonal között. A 45 fokos egyenes közelében ábrázolt ország olyan lenne, melyben a pénzkínálat és az árszínvonal többé-kevésbé arányosan nőtt 1973 és 1997 között. Ám több esetben a megfigyelések messze esnek a 45 fokos egyenestől, amelynek mentén a pénz és az árak növekedése arányos. Például Németország árszínvonala sokkal kisebb mértékben emelkedett, mint pénzkínálata; ezt jelzi az ország mélyen a 45 fokos egyenes alatti helyzete.

Amint fentebb megjegyeztük, várhattuk ezeket az eltéréseket, mert a pénzkereslet elmélete akkor jelzi előre a pénz és az árszínvonal pontosan arányos növekedését, amikor más a pénzpiacot befolyásoló tényezők (mint az egy főre jutó reáljövedelem) nem változnak ugyanabban az időben. Ezek az egyéb tényezők azonban a vizsgált országokban nem maradtak állandók. A 14.10. ábrán a 45 fokos egyeneshez közel eső országokban a pénzkínálaton kívüli egyéb tényezők pénzpiaci egyensúlyra gyakorolt hatásai durván kiegyenlíti egymást.

14.10. ábra - A pénzmennyiség növekedése és az árszínvonal változása a hét fő ipari országban, 1973–1997

kepek/14.10.png


Forrás: OECD: Main Economic Indicators és IMF: International Financial Statistics.

Az országok keresztmetszetében a pénzkínálat és az árszínvonal hosszú távú változása egyértelmű pozitív korrelációt mutat. (Az átló a pénzkínálat és az árszínvonal pontosan arányos változását mutatja.)

A 14.10. ábráról levonandó fő tanulság, hogy az adatok igazolják a nemzeti pénzkínálat és a nemzeti árszínvonal közötti, a közgazdasági elmélet által előre jelzett, erős hosszú távú kapcsolatot.

Infláció és a pénzkínálat növekedése Latin-Amerikában

A latin-amerikai inflációs rátáknak az utóbbi években tapasztalt nagymértékű ingadozása ezt a régiót a pénzkínálat és az árszínvonal közötti kapcsolat ideális vizsgálati terepévé tette. Az infláció több mint egy évtizedig magas és változékony volt Latin-Amerikában (ezt a kérdést a 22. fejezetben vizsgáljuk meg), amikor az 1990-es évek közepén a makrogazdasági reform erőfeszítései csökkenteni kezdték az inflációt. Elméleteink alapján azt várhatjuk, hogy az inflációs ráta ilyen erős kilengése a pénzkínálat növekedési ütemének ingadozásával társult. Ezt a várakozást alátámasztja az alábbi ábra, amelyik a pénzkínálat évi átlagos növekedési ütemét és az éves inflációs rátát mutatja: átlagosan a magas monetáris növekedésű évek a magas infláció évei is voltak.

Átlagos pénzmennyiség-növekedés és infláció a nyugati félteke fejlődő országaiban 1987–1997

Még évről évre is erős pozitív korreláció van az átlagos latin-amerikai pénzkínálat-növekedés és az infláció között.

Forrás: IMF: World Economic Outlook. 1995. május, 1997. október, A11 és A21 táblázat. A regionális aggregátumok a dollárban kifejezett GDP-nek a teljes régió dollárban kifejezett GDP-n belüli részarányával súlyozottak.

Pénz és árfolyam hosszú távon

A külföldi valuta hazai valutában kifejezett ára a gazdaságban levő sok ár közül az egyik, amelyik emelkedik hosszú távon a pénzkínálat permanens növekedése után. Gondoljunk újra a pénzreform hatásaira, és lássuk, hogyan mozog az árfolyam hosszú távon. Tegyük fel például, hogy az USA kormányzata a „régi” dollárok minden párját kicseréli egy „új” dollárra. Ha a dollár/euró árfolyam 1,20 régi dollár per euró volt a reform előtt, ez rögtön a reform után megváltozna 0,60 új dollár per euróra. Ugyanígy az USA pénzkínálatának megfeleződése végső soron a dollár 1,20 dollár/euró árfolyamról 0,60 dollár/euró árfolyamra való felértékelődésére vezetne. Mivel minden USA jószág és szolgáltatás dollár ára szintén megfeleződne, a dollár 50 százalékos felértékelődése az USA és a külföldi javak és szolgáltatások relatív árát érintetlenül hagyná.

Arra a következtetésre jutunk, hogy minden egyéb változatlansága mellett egy ország pénzkínálatának permanens növekedése valutájának a külföldi valutákkal szembeni arányos hosszú távú leértékelődését idézi elő. Hasonlóan, egy ország pénzkínálatának permanens csökkenése valutájának a külföldi valutákkal szembeni arányos hosszú távú felértékelődését okozza.



[99] Az előző kijelentés csak a nominál pénzkínálat szintjében bekövetkező változásokra utal és nem például azokra, amelyek a pénzkínálat időbeli növekedési rátájában következnek be. Azt a tételt, hogy a pénzkínálat szintjében végbemenő egyszeri változásnak nincsen hatása a gazdaság reálváltozóira, gyakran a pénz hosszú távú semlegességének nevezzük. Ezzel ellentétben a pénzkínálat növekedési ütemében végbemenő változásoknak nem kell semlegesnek lenniük hosszú távon. Legalábbis a monetáris növekedési ráta fenntartott változása végül érinteni fogja az egyensúlyi reál pénzmennyiséget emelvén a pénzkamatlábat (amint azt a következő fejezetben tárgyaljuk).

[100] Annak jobb megértéséhez, hogy a pénzkínálat egyszeri változása miért nem változtatja meg a kamatláb hosszú távú szintjét, hasznos lehet úgy gondolni a pénzben mért kamatlábra, mint a különböző időpontokban elérhető pénzegységek relatív árára. Ha a dollárkamatláb évi R százalék, egy mai dollár feláldozása (1 + R) dollárt hoz egy év múlva. Így 1/(1 + R) a jövőbeli dollár relatív ára mai dollárban kifejezve, s ez a relatív ár nem változna, ha a monetáris egységek reálértékét ugyanazzal a szorzótényezővel arányosan növelnénk vagy csökkentenénk minden időpontra nézve.