Ugrás a tartalomhoz

Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet és gazdaságpolitika

Sághi Márta

Panem Könyvkiadó

Az egyéni pénzkereslet

Az egyéni pénzkereslet

Miután megtárgyaltuk a pénz funkcióit és a pénzkínálat definícióját, most megvizsgáljuk azokat a tényezőket, amelyek meghatározzák az egyének által tartani kívánt pénz összegét. Az egyéni pénzkereslet meghatározó tényezői az aktívák keresletének elméletéből származtathatók, amelyet az előző fejezetben tárgyaltunk.

Az előző fejezetben láttuk, hogy az egyének egy aktíva iránti keresletüket három tulajdonságra alapozzák:

  1. Az aktíva várható hozamára, összehasonlítva más aktívák által kínált hozamokkal.

  2. Az aktíva várható hozamának kockázatára.

  3. Az aktíva likviditására.

Bár a likviditás nem játszik fontos szerepet a devizapiacon forgalmazott aktívák relatív keresletének meghatározásában, a háztartások és vállalatok pénzt csak a likviditása miatt tartanak. Annak megértésére, hogy a gazdaság háztartásai és vállalatai hogyan döntik el, hogy mennyi pénzt kívánnak tartani, közelebbről át kell tekintenünk, hogy a fenti három megfontolás hogyan befolyásolja a pénzkeresletet.

Várható hozam

A készpénz nem hoz kamatot. A folyószámlabetétek gyakran fizetnek valamennyi kamatot, de olyan hozamrátát ajánlanak, amely általában nem tart lépést a kevésbé likvid vagyonformák ajánlotta magasabb hozammal. Ezért mikor valaki pénzt tart, akkor föláldozza azt magasabb kamatlábat, amelyet kaphatna vagyonának államkötvényben, nagy határidős betétben vagy egyéb viszonylagosan illikvid aktívában való tartásával. Az utóbbi kamatláb az, amire akkor gondolunk, mikor „a” kamatlábra utalunk. Mivel a készpénzre fizetett kamat nulla, míg a folyószámlákra fizetett kamat viszonylag állandó, ezért az általában vett pénz és a kevésbé likvid alternatív aktívák hozamrátái közötti különbség a piaci kamatlábban tükröződik: Minél magasabb a kamatláb, annál többet kell föláldozni annak, aki vagyonát pénz formában tartja.[95]

Tegyük föl például, hogy az USA kincstárjegyre kapható kamatláb 10 százalék per év. Ha vagyonából valaki 10 000 dollárt kincstárjegy megvásárlására fordít, akkor az év végén az állam 11 000 dollárt fizet neki, de ha ehelyett azt választja, hogy a 10 000 dollárt készpénzben tartja egy páncélszekrényben, akkor lemond 1000 dollár kamatról, amelyet a kincstárjegy megvásárlásával kereshetne. Így 10 százalékos hozamrátát áldoz föl azzal, hogy 10 000 dollárt pénzként tart.

Az aktívák keresletének előző fejezetben kifejtett elmélete megmutatja, hogyan érinti a kamatláb változása a pénzkeresletet. Az elmélet szerint más tényezők azonossága mellett az emberek a magasabb várható hozamot nyújtó aktívát preferálják. Mivel a kamatláb növekedése a kevésbé likvid aktívák hozamrátájának emelkedését jelenti a pénz hozamrátájához képest, ezért ha a kamatláb emelkedik, akkor az egyének vagyonukból többet akarnak majd nem pénz formájú aktívákban tartani, amelyek a piaci kamatlábat fizetik, és kevesebbet pénz formában tartani. Arra következtetünk tehát, hogy minden más változatlansága mellett a kamatláb emelkedése a pénzkereslet csökkenését okozza.

A kamatláb pénzkeresletre gaykorolt befolyását leírhatjuk az alternatívaköltség közgazdasági fogalmában kifejezve is – az alternatívaköltség azon összeg, amelyet valaki feláldoz egy bizonyos cselekvési folyamatot választva egy másik helyett. A kamatláb méri a pénztartás alternatívaköltségét a kamatozó kötvénnyel szemben. A kamatláb emelkedése ezért emeli a pénztartás költségét és okozza a pénzkereslet csökkenését.

Kockázat

A pénzkeresletnek nem lényeges tényezője a kockázat. Pénzt tartani kockázatos, mert a javak és szolgáltatások árának váratlan növekedése csökkentheti a pénz fogyasztott javakban és szolgáltatásokban mért értékét. Mégis, mivel a kamatfizető aktíváknak, így az államkötvényeknek is, pénzben kifejezett rögzített névértékük van, ugyanaz a váratlan áremelkedés ugyanakkora arányban csökkentené reálértéküket. Mivel a pénz kockázatának bármilyen változása ugyanakkora változást okoz a kötvények kockázatában, a pénztartás kockázatának változása nem kell, hogy csökkentse az egyének pénzkeresletét és növelje keresletüket a kamatfizető aktívák iránt.

Likviditás

A pénztartás fő előnye likviditásából származik. A háztartások és vállalatok azért tartanak pénzt, mert ez a legkönnyebb módja mindennapi vásárlásaik finanszírozásának. Néhány nagyméretű vásárlás finanszírozható alapvetően illikvid eszköz eladásával. Például egy műgyüjtő eladhat egy Picassót, hogy házat vásároljon. Azonban a különböző időpontokban és összegekben folyamatosan fölmerülő kisebb kiadások finanszírozásához a háztartásoknak és vállalatoknak valamennyi pénzt kell tartaniuk.

Az egyén likviditási igénye emelkedik, amikor tranzakcióinak napi átlagos értéke nő. Például a nap mint nap buszon utazó egyetemi hallgatónak kevesebb készpénzt kell tartania, mint a csúcsforgalomban taxival közlekedő üzletembernek. Arra a következtetésre jutunk, hogy a háztartások vagy vállalatok által lebonyolított tranzakciók átlagos értékének emelkedése pénzkeresletük növekedésére vezet.



[95] Sok illikvid eszköz – amelyek közül az egyének választhatnak – hozamát nem kamat formájában fizeti. A részvény például osztalék és árfolyamnyereség formájában fizeti hozamát. A Cape Codon fekvő családi nyaraló hozamát árnyereség és a vízparton eltöltött vakáció örömének formájában fizeti. Pénzkeresleti elemzésünk mögöttes föltevése az, hogy a kockázat beszámításával a pénzen kívüli összes aktíva által ajánlott várható hozamráta (pénzben mérve) egyenlő a kamatlábbal. Ez a feltevés megengedi, hogy a kamatlábat használjuk azon hozam összefoglalásaként, amelyről lemond az, aki illikvid aktívák helyett inkább pénzt tart.