Ugrás a tartalomhoz

Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet és gazdaságpolitika

Sághi Márta

Panem Könyvkiadó

A devizapiac

A devizapiac

Ahogyan a gazdaságban minden ár a kereslet és kínálat kölcsönhatása nyomán alakul ki, a valutaárfolyamot is a háztartások, vállalatok és pénzügyi intézmények vételi és eladási szándékai határozzák meg. Azt a piacot, amelyen a nemzetközi valuták kereskedése folyik, devizapiacnak nevezzük.

A devizapiac szereplői

A devizapiac legfontosabb szereplői a kereskedelmi bankok, a külkereskedelemben részt vevő vállalatok, a nem banki pénzügyi intézmények (mint a befektetési alapok vagy a biztosító társaságok) és a központi bankok. Magánemberek is beléphetnek a devizapiacra – egy turista például, amikor a szálloda recepciójánál pénzt vált –, ám ezek a készpénzes tranzakciók a teljes devizakereskedelem töredékét teszik csak ki.

A devizapiac legfontosabb szereplői és feladataik a következők.

  1. Kereskedelmi bankok. A kereskedelmi bankok a devizapiac központi szereplői, mert minden jelentős nemzetközi tranzakció nyomán a világ különböző pénzügyi központjaiban tartozások és követelések keletkeznek a kereskedelmi bankoknál vezetett számlákon. Így a devizapiaci műveletek döntő többsége különböző valutában denominált bankbetétek cseréjét jelenti.

Vegyünk egy példát. Tegyük fel, hogy az Exxon 160 000 eurót szeretne fizetni német szállítójának. Először az Exxon árfolyam-ajánlatot kap kereskedelmi bankjától, a Third National Banktól. Ezután a vállalat utasítja a Third Nationalt, hogy terhelje meg a dollárszámláját, és fizesse ki a 160 000 eurót a szállító német banknál vezetett számlájára. Ha a Third National 1,2 dollár/eurós árfolyamot jegyez az Exxonnak, akkor az Exxon bankszámlájáról 192 000 (= 1,2 dollár/euró × 160 000 euró) dollárt emel le. A tranzakció végeredményeként a Third National Bank elcserélt egy 192 000 dolláros betétet (amely az eurót eladó német bankhoz került) egy 160 000 eurós betétre, amelyet az Exxon német szállítójának kifizetésére fordít.

Ahogy a fenti példa mutatja, a bankok a devizapiac mindennapos szereplői, hiszen ügyfeleik – főként a vállalatok – devizaigényeinek kielégítése szokásos napi munkamenetük részét képezi. Ezen túl a bankok más bankok számára is jegyeznek árfolyamot, amelyen hajlandók valutát venni, illetve eladni. A bankok közötti devizakereskedelem – amelyet bankközi kereskedelemnek nevezünk – teszi ki a devizapiaci forgalom legnagyobb részét. A 13.1. táblázatban szereplő árfolyamok bankközi jegyzések, vagyis olyan árak, amelyeket a bankok egymásnak számítanak fel. A bankközi árfolyamon csak egymillió dollárnál nagyobb tételekkel kereskednek. A vállalati ügyfelek számára elérhető, úgynevezett „kiskereskedelmi” (retail) árfolyam általában kevésbé kedvező, mint a „nagykereskedelmi” (wholesale) bankközi árfolyam. A kétféle árfolyam közötti különbség a banki szolgáltatás ellentételezése.

A nagy kereskedelmi bankok széles körű nemzetközi tranzakcióik miatt alkalmasak arra, hogy a különböző devizák eladóit és vevőit összehozzák. Egy multinacionális vállalat számára, ha 100 ezer dollárt svéd koronára szeretne váltani, bonyolult és költséges lehet olyan vállalatot találni, amely éppen megfelelő mennyiségű svéd koronát kíván eladni. Mivel a bank egyetlen nagy koronavásárlási művelettel több ügyfelét is kiszolgálja, jelentősen csökkentheti a keresési költségeit.

  1. Vállalatok. A több országban is működő vállalatok esetében gyakori, hogy bevételeik vagy kiadásaik pénzneme eltér székhelyük országának hivatalos fizetőeszközétől. Az IBM-nek például, ha bért fizet a mexikói üzemében dolgozó munkásoknak, pesóra van szüksége. Ha az IBM bevételei kizárólag az Egyesült Államokbeli számítógép-eladásaiból, dollárban keletkeznek, akkor a devizapiacon dollárért megvásárolhatja a bérfizetéshez szükséges pesomennyiséget.

  2. Nem banki pénzügyi intézmények. Az elmúlt években a pénzügyi piacokkal kapcsolatos korlátozások jelentősen enyhültek az Egyesült Államokban, Japánban és más országokban. A deregulációs folyamat lehetővé tette a nem banki pénzügyi intézmények számára, hogy ügyfeleiknek a szolgáltatások szélesebb skáláját kínálják, gyakran olyanokat is, amelyek nem különböznek a hagyományos banki szolgáltatásoktól. Ezek közé tartoznak a devizaműveletek. Az intézményi befektetők, például a nyugdíjalapok, gyakran bekapcsolódnak a devizakereskedelembe.

  3. Központi bankok. Az előző fejezetben megtanultuk, hogy a központi bankok néha devizapiaci intervenciót alkalmaznak. Bár ezek a műveletek általában nem jelentős összegűek, mégis számottevő hatást gyakorolnak a devizapiacra. Ennek az az oka, hogy a devizapiaci szereplők komoly figyelemmel kísérik a központi bankok lépéseit, és ezekből próbálnak következtetni az árfolyam alakulását meghatározó jövőbeli makrogazdasági politikára. Bár a jegybankon kívüli kormányzati intézmények is bekapcsolódhatnak a devizapiaci kereskedésbe, a központi bankok a leggyakoribb hivatalos szereplők.

A devizapiac jellemzői

A világ számos pénzügyi központjában zajlik devizakereskedelem, a legnagyobb volumenű műveletek színhelyei olyan nagyvárosok, mint London (a legnagyobb piac), New York, Tokió, Frankfurt és Szingapúr. A világot átfogó devizakereskedelem, különösen az utóbbi években, hatalmas méreteket öltött. 1989 áprilisában a globális devizakereskedelem átlagos napi értéke 500 milliárd dollár fölött volt, amelyből a londoni forgalom 187, a New York-i 129, a tokiói 115 milliárddal részesedett. Kilenc évvel később, 1998 áprilisában a nemzetközi devizakereskedelem napi forgalma 1700 milliárd dollárt ért el, amelyből 637 milliárddal Londonban, 351 milliárddal New Yorkban, 149 milliárddal Tokióban kereskedtek.[82]

A közvetlen telefonvonal, a fax és az Internet a devizakereskedelem legfontosabb központjait egyetlen hatalmas, éjjel-nappal üzemelő világpiaccá kapcsolja össze. A pillanatonként napvilágra kerülő gazdasági hírek azonnal elérnek a világ bármely pontjára, és lázas reakciót válthatnak ki a piaci szereplőkből. A New York-i központú bankok és vállalatok, lévén más időzónákban is van fiókjuk, akkor is aktívak maradhatnak a devizapiacon, ha a New York-i devizapiac már bezárt. A devizakereskedők akár saját otthonukból is lebonyolíthatnak piaci műveleteket, ha az éjszaka folyamán fontos hírt kapnak egy távoli földrész pénzügyi központjából. Az olyan eszközök, mint a Reuter Pocketwatch, egy tenyérnagyságú hordozható monitor, lehetővé teszik a Hong Kong-i, torontói, londoni és más városbeli kereskedők számára, hogy gyakorlatilag megszakítás nélkül figyelemmel kísérjék a legfontosabb árfolyamok alakulását.

A pénzügyi piacok szoros integrációja azt jelenti, hogy nem alakulhat ki lényeges különbség a New Yorkban reggel kilenckor jegyzett dollár/euró árfolyam és az ugyanekkor (helyi idő szerint délután kettőkor) Londonban kialakuló dollár/euró árfolyam között. Ha New Yorkban 1,1, míg Londonban 1,2 dollárért lehetne euróhoz jutni, akkor arbitrázsra, azonnali kockázatmentes profitszerzésre lenne lehetőség, hiszen az olcsón vett devizát drágán adhatnánk tovább. A fenti árfolyamok mellett például egy devizakereskedő 1,1 millió dollárért vásárolhatna New Yorkban egymillió eurót, és azonnal eladhatná Londonban 1,2 millió dollárért, így 100 ezer dolláros biztos nyereségre tehetne szert. Ha minden devizakereskedő megpróbálná kihasználni ezt a profitszerzési lehetőséget, akkor a növekvő New York-i eurókereslet felhajtaná az euró ottani árát, míg a londoni eurókínálat emelkedése levinné az euró árát Londonban. A New York-i és londoni árfolyamjegyzések különbsége így nagyon gyorsan eltűnne. Mivel a devizakereskedők arbitrázs-lehetőségek után kutatva állandóan figyelik a számítógép képernyőjét, a ritka lehetőségek általában csekély mértékű és rövid ideig fennálló árkülönbséget jelentenek.

Bár a devizapiaci tranzakciók elvben bármely két valutára vonatkozhatnak, a legtöbb bankközi művelet során amerikai dollárt cserélnek valamely külföldi fizetőeszközre. Ez akkor is így van, ha a bank történetesen egy nem-dollár valutáért egy másik nem-dollár valutát akar vásárolni. Ha például egy bank svájci frankot szeretne izraeli sékelre cserélni, általában a frankot dollárért adja el, majd az így kapott dollárért vásárol sékelt. Bár ez az eljárás talán körülményesnek tűnik, a bank számára olcsóbb, mintha megpróbálna felkutatni egy olyan sékel-tulajdonost, aki éppen svájci frankot szeretne vásárolni. A dolláron keresztül lebonyolított kereskedelem költségelőnye az Egyesült Államok kiemelt világgazdasági jelentőségéből következik. A dollárban lebonyolított nemzetközi tranzakciók olyan óriási volumenűek, hogy viszonylag könnyű olyan partnert találni, aki a dollárral a svájci frank vagy éppen az izraeli sékel ellenében szeretne kereskedni. Viszonylag ritka azonban az olyan művelet, amely svájci frank és izraeli sékel közvetlen cseréjét igényelné.[83]

A devizaügyletekben betöltött kitüntetett szerepe miatt a dollárt gyakran közvetítővalutának is nevezik. A közvetítő valutát gyakran használják olyan nemzetközi szerződések pénznemeként, amelyekben a szerződő felek székhelye/lakhelye nem a közvetítő valutát kibocsátó országban van. Elterjedt vélekedés szerint az 1999. elején bevezetett euró a dollárral egyenrangú közvetítő valutává válhat. Az angol font azonban, amely valaha a dollár utáni legfontosabb nemzetközi valuta volt, veszített jelentőségéből.[84]

Azonnali és határidős (forward) árfolyamok

Az eddig tárgyalt devizapiaci műveletek azonnal lejátszódnak: két fél megegyezik, hogy bankbetéteket (folyószámla-követeléseket) cserélnek el, és nyomban nyélbe ütik az üzletet. Az ilyen ügyletet azonnali műveletnek, a rájuk érvényes árfolyamot azonnali árfolyamnak nevezzük.

Az azonnali kifejezés kissé félrevezető lehet, mert még az azonnalinak nevezett műveleteket is csak az üzlet megkötése után két nappal teljesítik. A késedelmet az okozza, hogy a fizetési megbízások rendezése (például a csekk beváltása) a bankrendszeren keresztül általában két napot vesz igénybe.[85]

Tegyük fel, hogy az Apple Computer a londoni National Westminster Banknál vezetett számláján lévő angol fontkövetelését eladja a San Franciscói Bank of America-nak, mert az előnyösebb azonnali árfolyamajánlatot tesz neki, mint a Wells Fargo, amelynél egyébként a dollárszámláját vezeti. Június 20-án, hétfőn az Apple a National Westminsterre kiállított csekkel kifizeti a Bank of Americának a fontot, míg a Bank of America az üzlet dollárellenértékét átutalja az Apple Wells Fargónál vezetett számlájára. Két munkanappal későbbig, azaz június 22-e, szerda előtt azonban sem az Apple nem használhatja a megvásárolt dollárt, sem a Bank of America a fontot. Devizapiaci szakszóval az azonnali tranzakció értéknapja – vagyis az a nap, amikor a felek ténylegesen hozzájuthatnak megvásárolt valutáikhoz – két nappal az üzletkötés után van.

A devizapiaci ügyletek néha a két napot meghaladó értéknapot jelölnek ki – 30, 90, 180 napot, vagy akár több évet is. Az ilyen tranzakciókra vonatkozó árfolyamjegyzést határidős árfolyamnak nevezik. Egy 30 napos határidős (forward) ügylet keretében a felek április elsején megállapodhatnak például abban, hogy május elsején azonnali ügylet keretében 100 ezer fontot 155 ezer dollárra cserélnek. A 30 napos határidős árfolyam így 1,55 dollár/font, és ez az érték általában mind az azonnali árfolyamtól, mind a más értéknapokra vonatkozó határidős árfolyamoktól eltér. Ha a ma rögzített határidős árfolyamon egy későbbi időpontban fontot adunk el dollárért, akkor azt mondjuk, hogy „határidőre eladtuk a fontot”, illetve „határidőre vettünk dollárt”.

A 13.1. táblázat a legkeresettebb valuták határidős árfolyamait mutatja. (A határidős árfolyamok, ha feltüntetik őket, általában a megfelelő azonnali árfolyamok alatt találhatók.) Bár a határidős és azonnali árfolyamok nem szükségképpen egyenlők, szorosan együtt mozognak, mint ahogy az a 13.1. ábrán a dollár/font árfolyamra vonatkozóan látszik. A fejezet függelékében azt tárgyaljuk, hogyan határozódik meg a határidős árfolyam, és magyarázatot kapunk a határidős és azonnali árfolyammozgások közötti szoros kapcsolatra.

A következő példa azt szemlélteti, hogy miért lehet előnyös a kereskedő feleknek határidős (forward) ügyleteket kötni. Tegyük fel, hogy egy amerikai rádiót importál Japánból, és tudja, hogy a 30 nap múlva érkező áruért jennel kell fizetnie japán szállítójának. Az amerikai importőr 100 dollárért tud eladni egy japán rádiót, és 9000 jent kell érte fizetnie a szállítójának, így profitja a dollár/jen árfolyamtól függ. A jelenlegi azonnali, 0,0105 dollár/jen árfolyamon az importőr (0,0105 dollár/jen) × (9000 jen/rádió) = 94,5 dollárt fizet egy rádióért, így minden importált rádión 5,5 dollár nyereséget könyvelhet el. Az importőr azonban csak akkor tudja kifizetni a szállítót, ha a rádiószállítmány megérkezik, és azt sikerül eladnia. Ha a következő 30 napban a dollár váratlanul 0,0115 dollár/jen árfolyamra leértékelődik, akkor az importőrnek (0,0115 dollár/jen) × (9000 jen/rádió) = 103,5 dollár/rádió költsége keletkezik, ami rádiónként 3,5 dollárnyi veszteséget jelent.

Az árfolyamkockázat kiküszöbölésére az importőr 30 napos határidős (forward) ügyletet köthet a bankjával. Ha megegyeznek, hogy a bank 30 nap múlva 0,0107 dolláros árfolyamon ad el jent az importőrnek, akkor az importőr számára biztossá válik, hogy pontosan (0,0107 dollár/jen) × (9000 jen/rádió) = 96,3 dollár/rádió egységárat fizet a szállítónak. Ha az importőr tehát határidőre vásárol jent és ad el dollárt, garantált 3,7 dolláros nyereségre tesz szert minden eladott rádión, és így biztosítja magát az ellen, hogy egy hirtelen árfolyamváltozás miatt a nyereséges importügylet veszteségessé váljon.

A következőkben, ha külön nem utalunk rá, árfolyamon mindig az azonnali árfolyamot értjük.

13.1. ábra - A dollár/font azonnali és határidős árfolyama, 1974–1998

kepek/13.1.png


Az azonnali és határidős árfolyamok szorosan együtt mozognak.

Forrás: OECD, Main Economic Indicators. Az ábrán az azonnali és a 90 napos határidős árfolyamok hónap végi értékei szerepelnek.

A devizaswap

A devizaswap-ügylet egy valuta azonnali eladásának és határidős visszavásárlásának összekapcsolása. Képzeljük el például, hogy egy multinacionális vállalatnak eladásaiból egymillió dollár bevétele keletkezett, és tudja, hogy három hónap múlva ezt az összeget ki kell fizetnie kaliforniai szállítójának. A vállalat eszközmenedzsmenttel foglalkozó részlege az egymillió dollárt időközben szeretné svájci frankba fektetni. Egy három hónapos dollár/frank devizaswap ügylet alacsonyabb közvetítői díjjal járhat, mint az a két különálló tranzakció, amelynek keretében egyrészt dollárt adnának el azonnali svájci frankért, másrészt a határidős piacon a svájci frankot dollárért. A devizaswap ügyletek jelentős arányban részesednek a teljes devizakereskedelemből.

Futures és opciós ügyletek

A devizapiacon számos olyan pénzügyi eszközzel kereskednek, amelyek (a határidős szerződéshez hasonlóan) különböző devizák jövőbeli cseréjét is magukba foglalják. A szabványosított piaci cserelehetőségek mind feltételeikben, mind lejáratukban különbözhetnek a forward szerződésekben rögzítettől, így a kereskedők számára további lehetőséget jelentenek az árfolyamkockázat kiküszöbölésére. Az ilyen pénzügyi eszközök jó része alig húsz éve van jelen a szervezett piacon.

Amikor a szervezett piacon futures szerződést kötünk, olyan ígéretet vásárolunk meg, amelynek értelmében egy rögzített jövőbeli időpontban meghatározott mennyiségű devizát kapunk. Ugyanezt persze úgy is elérhetjük: ha valakivel (magán féllel) forward ügylet keretében megállapodunk, hogy a megfelelő mennyiségű devizát a kérdéses időpontra leszállítja. Míg azonban a forward ügylet esetében mindenképpen teljesítenünk kell a lejáratkor, a futures szerződésünket eladhatjuk a szervezett határidős piacon, így még a lejárat előtt realizálhatjuk az árfolyamváltozásból adódó nyereséget vagy veszteséget. A futures eladása előnyösnek tűnhet például akkor, ha időközben megváltozik a jövőbeli azonnali árfolyamra vonatkozó várakozásunk.

A(z amerikai típusú, a ford.)devizaopció megvásárlásával jogot szerzünk arra, hogy meghatározott mennyiségű devizát rögzített áron egy ugyancsak rögzített lejárati időpontig bármikor megvásároljunk vagy eladjunk. Az ügylet másik szereplője, az opció eladója arra vállal kötelezettséget, hogy az opció tulajdonosának kérésére eladja vagy megvásárolja a szerződésben szereplő devizát, míg az opció tulajdonosa nem köteles élni az opcióban foglalt lehetőségével.

Képzeljük el, hogy bizonytalanok vagyunk afelől, hogy a jövő hónapban esedékes devizabevételünk pontosan mikor folyik be. Az árfolyamkockázat kivédésére vásárolhatunk egy eladási opciót, amely feljogosít minket arra, hogy a kapott devizát a hónap során bármikor előre ismert árfolyamon eladhassuk. Ha viszont arra számítunk, hogy a jövő hónapban valamikor külföldi valutában kell fizetnünk, előnyös lehet egy vételi opció, amellyel jogot szerzünk arra, hogy a külföldi fizetőeszközt a hónap folyamán bármikor előre rögzített árfolyamon megvásároljuk. Az opciós szerződések sokféle aktívára vonatkozhatnak (többek között futures devizaügyletekre is), és a futures szerződésekhez hasonlóan szabadon lehet velük kereskedni a szervezett piacon.



[82] Az 1989. áprilisi adatok a New York-i Federal Reserve Bank, a Bank of England, a Bank of Japan, a Bank of Canada, valamint a francia, olasz, holland, szingapúri, Hong Kong-i és az ausztrál monetáris hatóságok egyidejű felméréséből származnak. Lásd Japanese Influence Grows in Global Currency Market. Wall Street Journal, 1989. szeptember 14. C1.oldal. Az 1998. áprilisában készült felmérés eredményeiről lásd Euro Dawn Promises Challenge to Mighty $. Financial Times, 1998. szeptember 30. 6. oldal. Az 1980-as években az Egyesült Államok átlagos napi devizapiaci forgalma mindössze 18 milliárd dollár körül alakult.

[83] A svájci frank/izraeli sékel árfolyam kiszámítható a dollár/sékel és a dollár/frank árfolyam hányadosaként. Ha a dollár/frank árfolyam 0,8, a dollár/sékel pedig 0,2, akkor a frank/sékel árfolyam (0,2 $/sékel)/(0,8 $/frank) = 0,25 frank/sékel. A devizakereskedők a nem-dollár valuták egymáshoz viszonyított árfolyamát keresztárfolyamnak nevezik.

[84] A közvetítő valutákról bővebben lásd Richard Portes, Richard–Rey, Hélene cikkét: The Emergence of the Euro as an International Currency. Economic Policy, 26. 1998. április, 307-343. old.

[85] Fontos kivételt jelent az amerikai és kanadai dollár New York-i kereskedelme. Ezeket a devizaműveleteket egynapos késéssel hajtják végre. A nemzetközi bankok jelenleg is dolgoznak azon, hogy a fizetési késedelmet csökkentsék.