Ugrás a tartalomhoz

Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet és gazdaságpolitika

Sághi Márta

Panem Könyvkiadó

A fizetési mérleg elszámolása

A fizetési mérleg elszámolása

Az előző részben megvizsgáltuk a nemzeti jövedelmi számlák összetevőit, a fogyasztást, a beruházást, a kormányzati vásárlásokat és a folyó fizetési mérleg egyenlegét (egy ország nettó külföldi beruházásainak összegét, vagy másként az exportjának és importjának különbségét). A nemzeti számlák mellett a kormányzati közgazdászok és statisztikusok figyelemmel kísérik a fizetési mérleget is, amely a folyó fizetési mérleg egyenlegének összetevőit és az azt finanszírozó tranzakciókat részletezi. A fizetési mérleg számai széles körben nagy érdeklődésre tartanak számot, amit az újságok kitüntetett figyelme is jelez. A sajtóban megjelenő írások azonban néha összekeverik a nemzetközi pénzáramlások különböző mutatóit. Vajon ujjonganunk vagy aggódnunk kéne, ha azt olvassuk a Wall Street Journal címoldalán, hogy „Rekordnagyságúra nőtt az Egyesült Államok fizetési mérlegének hiánya”? A fizetési mérleg számláinak alapos megértése segítségünkre lehet abban, hogy tisztán lássuk egy ország nemzetközi tranzakcióinak következményeivel.

Egy ország fizetési mérlege mind a külföldieknek teljesített fizetéseket, mind a külföldről kapott bevételeket nyomon követi. Minden olyan tranzakció, amely külföldieknek teljesített fizetéssel jár, tartozásként, negatív előjellel kerül be a fizetési mérlegbe. Minden olyan művelet, amely külföldiektől bevételt eredményez, követelésként, pozitív előjellel szerepel.

A fizetési mérleg kétféle nemzetközi tranzakciót rögzít:

  1. Azokat a műveleteket, amelyek áruk vagy szolgáltatások exportját vagy importját foglalják magukba, és így közvetlenül bekerülnek a folyó fizetési mérlegbe. Ha például egy francia fogyasztó amerikai farmernadrágot importál, akkor ez a tranzakció a folyó fizetési mérlegbeli követelésként jelenik meg a fizetési mérlegben.

  2. Olyan tranzakciókat, amelyek vagyonelemek, vagyis aktívák eladásához vagy megvásárlásához kapcsolódnak. Az aktíva (eszköz, követelés) a vagyontartás bármely lehetséges formáját jelentheti, például pénzt, részvényt, gyárat, állampapírt, termőföldet vagy valamilyen ritka postai bélyeget. A fizetési mérleg tőkemérlege minden nemzetközi aktívaeladást és -vásárlást rögzít. Ha egy amerikai megvesz egy francia kastélyt, ez a tranzakció az amerikai fizetési mérleg tőkemérlegében tartozásként jelenik meg. Talán furcsának tűnhet, hogy egy eszköz megvásárlását negatív, eladását pedig pozitív előjellel szerepeltetjük. Ez azonban nem túl meglepő, ha az aktívák megvásárlását „importként”, eladásukat pedig „exportként” szemléljük, hiszen ekkor a folyó fizetési mérleg előjel-konvencióit alkalmazzuk az aktívákkal kapcsolatos tranzakciókra is. Egy ország aktívaexportjának és -importjának különbségét a tőkemérleg egyenlegének nevezzük.

Könnyebb eligazodnunk a fizetési mérleg számláinak bonyolult rendszerében, ha észben tartjuk a kettős könyvvitel következő egyszerű szabályát: minden nemzetközi tranzakció automatikusan kétszer kerül be a fizetési mérlegbe, egyszer tartozásként és egyszer követelésként. A fizetési mérleg elszámolásának ez az elve azért igaz, mert minden műveletnek két oldala van: ha egy külfölditől vásárolunk valamit, valahogyan fizetnünk kell érte, a külföldi pedig aztán vagy elkölti, vagy megtartja a kifizetésünket.

Példák páros tranzakciókra

A következő néhány példa bemutatja a kettős könyvvitel gyakorlati működését.

Képzeljük el, hogy egy írógépet vásárolunk az Olivetti nevű olasz cégtől, amelyért egy 1000 dolláros csekkel fizetünk. Egy külfölditől vásárolt áruért (írógépért) teljesített kifizetés negatív előjellel bekerül az amerikai folyó fizetési mérlegbe. Hol van ekkor az ellentételező követelés a fizetési mérlegben? Az Olivetti Egyesült Államokbeli eladójának valamit kezdenie kell a csekkünkkel, tegyük fel, hogy elhelyezi az Olivetti cég Chase Manhattan Banknál vezetett New York-i számláján. Ebben az esetben az Olivetti megvásárolt, a Chase Manhattan Bank pedig eladott egy amerikai aktívát – egy 1000 dollár értékű bankbetétet –, és a tranzakció 1000 dolláros követelésként megjelenik az Egyesült Államok tőkemérlegében. A művelet következtében a következő két egymást ellentételező könyvelési tétel jelenik meg az amerikai fizetési mérlegben:

 

Követelés

Tartozás

Írógépvásárlás (folyó fizetési mérleg, amerikai áruimport)

 

–1000 $

A Chase Manhattan bankbetét-eladása (tőkemérleg, amerikai aktívaexport)

+1000 $

 

Vegyünk egy másik példát. Tegyük fel, hogy franciaországi utazásunk alkalmával 200 dollárt fizetünk egy ízletes vacsoráért a Restaurant de l’Escargot d’Orban (az Aranycsiga étteremben). Készpénz hiányában a Visa-hitelkártyánkat terheljük meg a vacsora összegével. Kifizetésünk turistakiadásként az Egyesült Államok szempontjából szolgáltatásimport, így tartozásként bekerül a folyó fizetési mérlegbe. Hol találjuk az ellentételező követelést? A Visa-kártyán szereplő aláírás feljogosítja az éttermet arra, hogy 200 dollárt (pontosabban ennek megfelelő összegű helyi valutát) kapjon a First Cardtól, a Visa-kártyánk kibocsátójától. Ez tehát egy aktíva, a First Card jövőbeli fizetésére vonatkozó követelés. Így amikor külföldön hitelkártyával fizetünk a vacsoránkért, egy aktívát adunk el Franciaországnak, és 200 dollárnyi követelést hozunk létre az Egyesült Államok tőkemérlegében. Az egymást ellentételező tartozás és követelés ebben az esetben a következőképpen jelenik meg:

 

Követelés

Tartozás

Vacsoravásárlás (folyó fizetési mérleg, amerikai szolgáltatásimport)

 

–200 $

A First Cardra vonatkozó követelés eladása (tőkemérleg, amerikai aktívaexport)

+200 $

 

Végül képzeljük el, hogy Los Angeles-i Sid bácsikánk megvásárolja a brit olajipari óriásvállalat, a British Petroleum (BP) egy újonnan kibocsátott részvényét. Megbízást ad tőzsdei ügynökének, a Csődbe-Megyünk Rt.-nek, és fizetésként kiállít egy 95 dolláros csekket a brókerénél tartott pénzpiaci számlája terhére. A BP pedig elhelyezi a bácsikánktól kapott 95 dollárt az amerikai Chicago Második Bankjánál vezetett bankszámláján. Sid bácsikánk részvényvásárlása 95 dollárnyi tartozást hoz létre az amerikai tőkemérlegben (hiszen bácsikánk külföldi rezidenstől aktívát vásárolt), míg az ellentételező tőkemérlegbeli követelést az jelenti, hogy a BP 95 dollárnyi betétet helyez el a chicagói bankjánál (vagyis bővíti az amerikai aktíváit). Ebben az esetben tehát mindkét egymást kiegyenlítő könyvelési tétel az Egyesült Államok tőkemérlegében jelenik meg:

 

Követelés

Tartozás

Sid bácsikánk részvényvásárlása a BP-től

 

–95 $

A BP betételhelyezése a Second Bank of Chicagónál

+95 $

 

Ezek a példák azt mutatják, hogy sokféle körülmény befolyásolhatja azt, hogy egy tranzakció milyen ellentételező könyvelési műveletek révén kerül be a fizetési mérlegbe. Nem tudhatjuk biztosan, hogy egy bizonyos tétel kiegyenlítése hol jelenik meg, abban azonban biztosak lehetünk, hogy valahol megjelenik.

A fizetési mérleg alapazonossága

Mivel minden nemzetközi tranzakció automatikusan két, egymást kiegyenlítő tételként kerül be a fizetési mérlegbe, a folyó fizetési és a tőkemérleg egyenlege automatikusan nullára összegződik, azaz:

Folyó fizetési mérleg + Tőkemérleg = 0. MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape GaaeOraiaab+gacaqGSbGaaeyEaiaabopacaqGGaGaaeOzaiaabMga caqG6bGaaeyzaiaabshacaqGPdGaae4CaiaabMgacaqGGaGaaeyBai aabMoacaqGYbGaaeiBaiaabwgacaqGNbGaey4kaSIaaeivaiaabgva caqGRbGaaeyzaiaab2gacaqGPdGaaeOCaiaabYgacaqGLbGaae4zai abg2da9iaaicdacaGGUaaaaa@5766@ (12.3. egyenlet)

Az azonosság könnyen érthetővé válik, ha felidézzük a folyó fizetési mérleg és a nemzetközi hitelműveletek kapcsolatát. Mivel a folyó fizetési mérleg az ország nettó külföldi vagyonának változását mutatja, ez szükségképpen megegyezik a külföldiekkel lebonyolított aktívatranzakciók egyenlegével (az aktívavásárlások és -eladások különbségével), vagyis a tőkemérleg ellentettjével.

A következőkben az 1997-es amerikai fizetési mérleg példáján részletesen is bemutatjuk a mérleg tételeit. A 12.2. táblázat az Egyesült Államok 1997-ben lebonyolított nemzetközi tranzakcióit rögzíti.

12.2. táblázat - Az Egyesült Államok fizetési mérlege 1997-ben (milliárd dollár)

 

Követelések

Tartozások

Folyó fizetési mérleg

(1) Export

+1167,6

 

ebből:

  

Áruforgalom

+678,3

 

Külföldi beruházások jövedelme, bevétel

+236,0

 

Egyéb szolgáltatások

+253,2

 

(2) Import

 

–1295,5

ebből:

  

Áruforgalom

 

–877,3

Külföldi beruházások jövedelme, kiadás

 

–250,3

Egyéb szolgáltatások

 

–167,9

(3) Nettó egyoldalú átutalások

 

–38,5

Folyó fizetési mérleg egyenlege [(1) + (2) + (3)]

 

–166,4

  

Tőkemérleg

(4) Amerikaiak külföldi aktívái (külföldiekre vonatkozó amerikai követelések)

 

–426,9

(növekedés: –)

  

ebből:

  

Hivatalos tartalékok

 

–1,0

Egyéb aktívák

 

–425,9

(5) Külföldiek amerikai aktívái (az Egyesült Államokra vonatkozó külföldi követelések)

+690,5

 

(növekedés: +)

  

ebből:

  

Hivatalos tartalékok

+18,2

 

Egyéb aktívák

+672,3

 

Tőkemérleg egyenlege [(4) + (5)]

+263,6

 

Statisztikai eltérés [az (1)-től (5)-ig vett összeg negatív előjellel]

 

–97,1


Forrás: U.S. Department of Commerce, Survey of Current Business, 1998. április. Az összegző tételek a kerekítések miatt eltérhetnek sorok összegétől.

Még egyszer a folyó fizetési mérlegről

Az eddigiekben megtanultuk, hogy a folyó fizetési mérleg egyenlege egy ország nettó áru- és szolgáltatásexportjával egyenlő. A 12.2. táblázat azt mutatja, hogy az Egyesült Államok exportja 1997-ben 1167,6 milliárd dollárt tett ki, míg importja 1295,5 dollárt. Mivel az import külföldieknek teljesített fizetéssel jár, negatív előjellel kerül be mérlegbe.

A fizetési mérleg három alkategóriára bontja az exportot és az importot. Az első az áruforgalom, vagyis az áruk exportja és importja. A második kategória, a külföldi beruházások jövedelmei a nemzetközi kamat- és osztalékfizetéseket, valamint a külföldön működő hazai tulajdonú vállalatok nyereségátutalásait foglalja magába. Ha van egy német részvényünk, amely 5 dollár osztalékot fizet, akkor ez a kifizetés a folyó fizetési mérlegben a külföldi beruházások jövedelmei között 5 dolláros bevételként jelenik meg. A harmadik kategória, az egyéb szolgáltatások olyan tételeket tartalmaz, mint például az ügyvédi munkadíj, az idegenforgalmi kiadások vagy a fuvarozási díj.

A külföldi beruházások jövedelmét azért szerepeltetjük a folyó mérlegben, mert ez a külföldi beruházás szolgáltatásának ellentételezését jelenti. Ahogy korábban láttuk, ez a tétel különbözteti meg egymástól a GNP-t és a GDP-t. Ha például egy amerikai vállalat gyárat épít Kanadában, akkor a gyár termelő szolgáltatása az Egyesült Államok Kanadába irányuló szolgáltatásexportjának tekinthető, amely értékében megegyezik azzal az összeggel, amelyet a gyár profitként az amerikai tulajdonosának termel. Hogy az elszámolásunk konzisztens legyen, ezt a nyereséget az amerikai, és nem a kanadai GNP-be kell beszámítanunk. Emlékeztetőül, a definíció szerint a GNP az ország termelési tényezői által létrehozott árukat és szolgáltatásokat tartalmazza, függetlenül attól, hogy ezek a termelési tényezők az ország határain belül vagy kívül működnek.

A folyó fizetési mérleg egyenlegének kiszámításához be kell vonnunk a nemzetközi tranzakciók még egy típusát, amelyet eddig nagyrészt figyelmen kívül hagytunk. A GNP és a nemzeti jövedelem közötti kapcsolat elemzésekor az országok közötti egyoldalú átutalásokat nemzetközi adományokként definiáltuk, vagyis olyan kifizetésként, amelyhez nem kapcsolódik áru-, szolgáltatás- vagy aktívavásárlás. A nettó egyoldalú átutalások részét képezik egy ország folyó fizetési mérlegének, csakúgy, mint nemzeti jövedelmének, és így az Y = C + I + G + CA azonosság akkor áll fenn, ha Y-t a GNP és a nettó transzferek összegeként értelmezzük. 1997-ben az Egyesült Államokban az egyoldalú átutalások egyenlege –38,5 milliárd dollár volt.[80]

A táblázat adatai szerint 1997-ben az amerikai folyó fizetési mérleg egyenlege 1167,6 – 1295,5 – 38,5 = –166,4 milliárd dollár volt, azaz deficitet mutatott. A negatív előjel azt jelzi, hogy a folyó kifizetések meghaladták a folyó bevételeket, és az Egyesült Államok lakói több outputot használtak fel, mint amennyit megtermeltek. Mivel minden folyó fizetési mérlegbeli tranzakcióért valamilyen formában fizettek, a mínusz 166,4 milliárd dolláros tételt a tőkemérlegben egy pozitív előjelű 166,4 milliárd dollár értékű tételnek kell kiegyenlíteni.

A tőkemérleg

Ahogy a folyó fizetési mérleg egyenlege a külföldieknek eladott és a tőlük megvásárolt áruk és szolgáltatások különbsége, a tőkemérleg a külföldieknek eladott és a tőlük megvásárolt aktívák különbségét méri. Amikor az Egyesült Államok kölcsönvesz külföldről egy dollárt, akkor egy aktívát ad el külföldre, egy olyan ígéretet, hogy az egy dollárt a jövőben kamattal visszafizeti. Egy ilyen tranzakció pozitív előjellel kerül be a tőkemérlegbe, mert a kölcsön önmagában fizetést, tőkebeáramlást (-bevonást) jelent az Egyesült Államok számára. Amikor az Egyesült Államok külföldre hitelt nyújt, a fizetést a külföldiek kapják, és a tőkemérlegben tartozás keletkezik. Az ilyen tranzakció külföldiektől aktívavásárlást jelent, amelyet tőkekiáramlásnak nevezünk.

Az 1997-es amerikai folyó fizetési mérleg 166,4 milliárd dolláros deficitjének fedezése 166,4 milliárd dollárnyi nettó tőkebevonást igényelt. Másképpen, az Egyesült Államok nettó kölcsönfelvétele vagy külföldieknek teljesített (nettó) aktívaeladása 166,4 milliárd dollár kellett hogy legyen. A 12.2. táblázatból láthatjuk, hogyan állt össze ez a tőkebeáramlás.

A táblázat kétféle tételt rögzít: az amerikaiak külföldi aktíváinak (külföldiekre vonatkozó követeléseinek) növekményét, amely tőkekiáramlást jelent, és negatív előjellel szerepel és a külföldiek amerikai aktíváinak (az Egyesült Államokra vonatkozó követeléseinek) növekményét, amely tőkebeáramlásként pozitív előjelet kap.

A 12.2. táblázat adatai szerint az amerikaiak külföldi aktívái 426,9 milliárd dollárral nőttek 1997-ben, ami tartozásként, –426,9 milliárd dolláros tételként jelenik meg a fizetési mérlegben. A külföldiek Egyesült Államokra vonatkozó követelései ugyanebben az évben 690,5 milliárd dollárral emelkedtek, ezek az aktívavásárlások pozitív előjellel szerepelnek. A tőkemérleg ennek megfelelően 690,5 – 426,9 = 263,6 milliárd dolláros többletet mutatott.

A statisztikai eltérés

263,6 milliárd dolláros tőkemérlegbeli többletet kaptunk tehát, pedig a folyó fizetési mérleg alapján csak 166,4 milliárdnyira számítottunk. Hogyan lehetséges ez, ha minden fizetési mérlegbeli követelés automatikusan létrehozza saját ellentételező tartozását, és viszont? Az eltérést az okozhatja, hogy az adott tranzakcióhoz tartozó egymást kiegyenlítő követelés- és tartozástételekre vonatkozó információk különböző forrásokból származnak. Egy Japánból érkező videomagnó-szállítmány például az Egyesült Államok vámstatisztikai adatbázisából származó információ nyomán kerülhet be a folyó fizetési mérlegbe, míg az ellentételező tőkemérlegbeli követelés annak a banknak a jelentése alapján, amelyben a szállítmányért fizetett csekket elhelyezték. Mivel a különböző forrású adatok a számbavétel lefedettségében, időzítésében és pontosságában eltérhetnek, a fizetési mérleg – az elméleti azonosság ellenére – a gyakorlatban ritkán kerül egyensúlyba. A fizetési mérleg egyensúlyát a statisztikai eltérés elnevezésű tétel teremti meg. 1997-ben a nem (vagy rosszul) rögzített nemzetközi tranzakciók nyomán –97,1 milliárd dollár összegű egyenlegező tartozástétel keletkezett az amerikai fizetési mérlegben. (A pontos egyezőség a kerekítések miatt nem áll fenn.)

Semmit sem tudhatunk arról, hogy a statisztikai eltérés hogyan oszlik meg a folyó fizetési és a tőkemérleg között. (Ha tudnánk, akkor nem lenne eltérés!) Valószínűbbnek látszik, hogy a tőkemérleg a bűnös, hiszen a különböző országok közötti bonyolult pénzügyi műveletek nyomon követése közismerten nehéz. Mégsem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy a tényleges nettó tőkekiáramlás 97,1 milliárd dollárral magasabb volt a fizetési mérlegben szereplő összegnél, mert a folyó fizetési mérleg tételei is gyanúsak lehetnek. A fizetési mérleggel foglalkozó szakértők az áruforgalom adatait viszonylag megbízhatónak tartják, a szolgáltatások adatait azonban nem. Bizonyos szolgáltatások, mint például a pénzügyi tanácsadás vagy a számítógépes programkészítés könnyen elkerülik a nyilvántartásba vételt. A nemzetközi kamat- és osztalékfizetések pontos mérése is komoly nehézségekbe ütközik. (Lásd a 319. oldalon található keretes írást.)

A hiányzó többlet rejtélye

Mivel a világgazdaság egésze zárt egység, a világszintű megtakarításnak meg kell egyeznie a világszintű beruházással, a világméretű felhasználásnak pedig a világméretű kibocsátással. Az egyes országokban kialakulhat folyó fizetési hiány vagy többlet, amelynek megfelelően az országok kölcsönözhetnek külföldről vagy kölcsönadhatnak külföldre. Mivel azonban valamely ország kölcsönadása egy másiknak kölcsönvételt jelent, az országok összességének folyó fizetési mérleg egyenlegei szükségszerűen nullára összegződnek.

Valóban így van ez? A nemzeti folyó fizetési mérleg statisztikák adatai alapján a világ egésze számottevő folyó fizetési mérleg hiánnyal rendelkezik, amely az 1980-as évek elején hirtelen megnőtt, és azóta is magas maradt. Az alábbi számok a világ országainak összesített folyó fizetési mérleg egyenlegét mutatják 1980-tól.

A következő táblázatban szereplő világméretű egyensúlyhiányok az egyes években messze meghaladják a legtöbb ország folyó fizetési mérleg egyenlegét. Mivel a pozitív és negatív eltérések az összegzéskor kiejtik egymást, az ilyen nagyságrendű világméretű eltérés komoly aggodalmakat kelthet a politikai döntések alapjául szolgáló nemzeti fizetési mérleg statisztikák pontosságával kapcsolatban.

Számított világméretű folyó fizetési mérleg, 1980–1994 (milliárd dollár)

1980

1981

1982

1983

1984

1985

1986

1987

1988

1989

1990

1991

1992

1993

1994

–38,5

–68,3

–100,2

–61,2

–73,4

–80,8

–76,7

–62,3

–78,9

–96,2

–126,0

–118,2

–104,2

–65,5

–58,8

Forrás: Nemzetközi Valutaalap, World Economic Outlook, 1989–1994, A26-os táblázat, 1997. október A27-es táblázat.

Mi magyarázza az elméletileg lehetetlen globális folyó mérleghiányt? Elsőként az egyes országok nemzeti jövedelmi számláit és fizetési mérlegeit „összezavaró” statisztikai eltérésre gyanakodhatnánk. A számbavétel időzítése további bonyodalmakat okozhat. Azok az áruk például, amelyek a könyvelési év végén hagyják el egy ország kikötőjét, nem feltétlenül érkeznek meg még ugyanabban az évben a célországba, így nem kerülhetnek be a fogadó ország azonos évi importstatisztikájába.

Az ilyesfajta könyvelési anomáliák azonban nem adnak magyarázatot arra, hogy a világ egészében miért éppen állandó hiány van (miért nem többlet), és miért háromszorozódott meg a világméretű deficit az 1980-as évek eleje óta. Valószínűbbnek tűnik az a hipotézis, amely a hiányt a nemzeti szintű számbavétel egy jellegzetes hibájára, a nemzetközi kamatjövedelmek szisztematikusan téves jelentésére vezeti vissza. A külföldön szerzett kamatjövedelmeiket a tulajdonosok gyakran nem jelentik országuk kormányzati hatóságainak. Az ilyen kamatfizetések sokszor közvetlenül egy külföldi bankszámlán kerülnek jóváírásra, és nem is lépik át a nemzeti határokat. Ezért a nemzetközi kamatáramlások világszinten következetesen negatív egyenleget mutatnak.

1980 után a kamatlábak hirtelen megemelkedtek, így ezzel együtt a kamatjövedelmek pontatlan számbavétele miatti világméretű eltérések is. A kamatjövedelmek elszámolásával kapcsolatos hipotézis tehát a globális deficit egy lehetséges magyarázatát adja. Az a tény, hogy az 1980-as évek közepétől a kamatszint csökkenő tendenciája mellett a világméretű folyó fizetési mérleg deficitje is mérséklődött, részben megerősíti a hipotézist. A következő évek adatai továbbra is összhangban állnak a kamatfizetések kitüntetett szerepével. A legtöbb vezető fejlett országban 1987 után ismét nőtt a kamatszint, ami hozzájárult a globális deficit megkétszereződéséhez. A kamatszint-változás hatása drámainak bizonyult, a világméretű eltérés meghaladta az 1982-es csúcsot, ami azzal magyarázható, hogy a bruttó nemzetközi aktívák és passzívák (követelések és tartozások) volumene lényegesen nagyobb volt, mint az 1980-as évek végén. Az 1990 utáni általános kamatcsökkenés, amelyet 1993-ban az európai folyamatok is felerősítettek (lásd 20. fejezet), ismét tisztán nyomon követhető a világméretű folyó fizetési mérleg deficitjének csökkenésében.

Amint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) egy tanulmánya megállapította, vélhetően más mérési hibák is szerepet játszanak a globális folyó fizetési mérleg eltéréseiben (lásd az ajánlott irodalmat). Az IMF következtetése szerint bár a kamatfizetések a fennálló hiány nagy részét valóban megmagyarázzák, számos további tényező hatása is érvényesül. A világ kereskedelmi hajóflottájának nagy része például olyan országokban van bejegyezve, amelyek nem jelentik a tengeri szállításból származó díjbevételeiket az IMF-nek. Ezek a nyilvántartásba nem kerülő bevételek a hiányzó világméretű többlet jelentős részét teszik ki.

Hivatalos tartalékműveletek

A tőkemérleg sokféle művelete közül az egyik külön tárgyalást érdemel. Ez a fajta tranzakció a központi bankok (jegybankok) hivatalos tartalékeszközeinek eladásához vagy vételéhez kapcsolódik.

Az ország központi bankja az az intézmény, amely a pénzkínálat alakításáért felelős. Az Egyesült Államokban a jegybank szerepét a Federal Reserve System tölti be. A hivatalos nemzetközi (deviza-) tartalékok a központi bank külföldi aktívái, amelyek az országot érő negatív gazdasági sokkok tompítására szolgálnak. Egykor a hivatalos tartalékok nagyrészt aranyból álltak, manapság azonban a központi bankok jelentős értékben tartanak külföldi pénzügyi eszközöket, különösen dolláraktívákat, például amerikai kincstárjegyet. A Federal Reserve hivatalos tartalékainak csak kis részét teszik ki az aranyon kívüli aktívák, míg dolláraktívái nem számítanak nemzetközi tartaléknak.

A központi bankok a makrogazdasági feltételek befolyásolása céljából gyakran vásárolnak vagy adnak el nemzetközi tartalékeszközöket a magántőke-piacokon. Az ilyen műveleteket hivatalos devizapiaci intervenciónak nevezik. A devizapiaci intervenció többek között azért változtathatja meg a makrogazdasági feltételeket, mert általa a központi bank pénzt juttathat a gazdaságba, vagy pénzt vonhat ki a forgalomból. A későbbiekben sokkal részletesebben foglalkozunk majd a devizapiaci intervenció okaival és következményeivel.

A jegybankon kívüli kormányzati intézmények is tarthatnak devizatartalékot, és hivatalosan interveniálhatnak a devizapiacon. Az Egyesült Államok pénzügyminisztériuma például működtet egy ún. Árfolyam-stabilizációs Alapot (Exchange Stabilization Fund), amely időnként aktívan bekapcsolódik a piaci kereskedelembe. Mivel azonban a jegybankon kívüli hivatalos intézmények devizapiaci műveleteinek nincs érzékelhető hatása a pénzkínálatra, a további tárgyalás során (ha ez nem túlságosan félrevezető) úgy vesszük, mintha kizárólag a központi bank tartana devizatartalékot és alkalmazna devizapiaci intervenciót.

Amikor a jegybank megvásárol vagy elad egy külföldi aktívát, a tranzakció éppúgy bekerül az ország tőkemérlegébe, mintha egy magánszemély hajtotta volna végre. A német központi bank (a Bundesbank) például a következő tranzakció nyomán juthat dolláraktívához. Tegyük fel, hogy egy amerikai autókereskedő Volkswagent importál Németországból, és a német autógyárnak egy 15 000 dolláros csekkel fizet. A Volkswagen nem akarja a pénzét amerikai aktívába fektetni, történetesen a Bundesbank hajlandó neki német márkát adni a 15 000 dolláros csekkért cserébe. Az ügylet eredményeképpen a Bundesbank devizatartaléka 15 000 dollárral nő. Mivel a Bundesbank dollártartaléka részét képezi a németek amerikai aktíváinak (az Egyesült Államokra vonatkozó követeléseinek), az utóbbi is 15 000 dollárral emelkedik. Ennek megfelelően a tranzakció nyomán egy 15 000 dolláros követelés (pozitív előjellel) jelenik meg az Egyesült Államok tőkemérlegében, az autóimport miatti 15 000 dolláros (negatív előjellel szereplő) folyó fizetési mérlegbeli tartozás ellentételezéseként.[81]

A 12.2. táblázat az Egyesült Államokra vonatkozó hivatalos tartalékműveletek nagyságát és irányát mutatja 1997-ben. Az Egyesült Államok hivatalos tartalékeszközei – vagyis a Federal Reserve nemzetközi tartalékai – 1 milliárd dollárral nőttek (emlékeztetőül: a negatív előjel ebben az esetben a külföldiekre vonatkozó amerikai követelések emelkedését, vagyis külföldi aktívák „importját” jelenti). Külföldi jegybankok 18,2 milliárd értékben vásároltak dollárt devizatartalékaik növelésére. Ha a külföldiek Egyesült Államokra vonatkozó hivatalos tartalék-követeléseinek nettó növekményéből levonjuk az Egyesült Államok hivatalos nemzetközi tartalékainak nettó növekményét, akkor a hivatalos tartalékműveletek egyenlegét kapjuk meg, amely 1997-ben 18,2 – 1 = 17,2 milliárd dollárt tett ki.

Ezt a 17,2 milliárd dollárt tekinthetjük annak mérőszámaként, amennyivel az Egyesült Államok és más országok monetáris hatóságai, egyéb hitelezők mellett, hozzájárultak az amerikai folyó fizetési mérleg deficitjének fedezéséhez. Az előbbi példában a Bundesbank, amikor megvásárol egy 15 000 dollár értékű amerikai bankbetétet, közvetve egy 15 000 dollár értékű német autó amerikai importját finanszírozza. A hivatalos tartalékműveletek egyenlegének könyvelési ellentételét hivatalos elszámolások egyenlegének vagy (kevésbé hivatalos szóhasználattal) fizetési mérlegnek nevezzük. Ez a tétel a folyó fizetési és a tartalékműveleteket nem tartalmazó tőkemérleg egyenlegeinek, valamint a statisztikai eltérésnek az összegeként adódik, és azt a mérlegbeli eltérést mutatja meg, amelyet a hivatalos tartalékműveleteknek kell fedezniük. Így 1997-ben az Egyesült Államok fizetési mérlege –17,2 milliárd dollárt mutatott, ami nem más, mint a hivatalos tartalékműveletek ellenkező előjellel vett egyenlege.

A 12.3. táblázat új szerkezetben mutatja a 12.2. táblázat legfontosabb kategóriáit, így kiemeli a hivatalos tartalékműveletek szerepét a folyó fizetési mérleg hiánya és a tartalékműveleteket nem tartalmazó tőkemérleg többlete közötti különbség áthidalásában. A fizetési mérleg egyenlege a nemzetközi fizetések egyensúlytalanságainak fontos történelmi mutatója volt, és számos országban máig az. A negatív egyenleg (vagy fizetési mérleg hiány) válságot jelezhet, hiszen azt mutatja, hogy egy ország kimeríti (leépíti) tartalékeszközeit, vagy külföldi monetáris hatóságok felé eladósodik.

Mint minden összefoglaló mérőszámot, a fizetési mérleg egyenlegét is óvatosan kell értelmezni. Visszatérve a példánkhoz, amikor a német Bundesbank úgy dönt, hogy 15 000 dollárral bővíti amerikai bankbetéteinek (aktíváinak) állományát, az Egyesült Államok fizetési mérlegének deficitje éppen ennyivel emelkedik. Tegyük fel azonban, hogy a Bundesbank inkább a londoni Barclays Banknál helyezi el a 15 000 dollárt, az utóbbi pedig a New York-i Bankers Trustnél. Ebben az esetben az Egyesült Államokba irányuló tartalékeszközökön kívüli tőkebeáramlás 15 000 dollárral nőtt, és a fizetési mérleg hiánya nem változott. A fizetési mérleg pozíció ezen „javulása” azonban közgazdaságilag csekély jelentőségű: az Egyesült Államok számára ugyanis teljesen mindegy, hogy a Bundesbank pénzét közvetlenül vagy egy londoni bankon keresztül veszi kölcsön.

12.3. táblázat - A hivatalos elszámolások egyenlegének kiszámítása az Egyesült Államok 1997-es adataival (milliárd dollár)

 

Követelések

Tartozások

Folyó fizetési mérleg

  1. Export

+1167,6

 
  1. Import

 

–1295,5

  1. Nettó egyoldalú átutalások

 

–38,5

  1. Folyó fizetési mérleg egyenlege [(1) + (2) + (3)]

 

–166,4

   

Tartalékeszközökön kívüli tőkemérleg

  1. Amerikaiak külföldi aktívái (az Egyesült Államok hivatalos tartalékainak kivételével) (növekedés: –)

 

–425,9

  1. Külföldiek amerikai aktívái (a külföldi hivatalos tartalékok kivételével) (növekedés: +)

+672,3

 
  1. Tartalékeszközökön kívüli tőkemérleg gyenlege [(5 + (6)]

+246,4

 
  1. Statisztikai eltérés

 

–97,1

  1. Hivatalos elszámolások egyenlege [(4) + (7) + (8)]

 

–17,2

Hivatalos tartalékműveletek

  1. Az Egyesült Államok hivatalos külföldi tartalékeszközei (növekedés: –)

 

–1,0

ebből:

  

Arany

 

0,0

Különleges lehívási jogok (Special Drawing Rights)

 

–0,4

Tartalékpozíció a Nemzetközi Valutaalapnál

 

–3,6

Külföldi devizák

+2,9

 
  1. Külföldiek hivatalos amerikai tartalékeszközei (növekedés: +)

+18,2

ebből:

 

Amerikai állampapírok

 

–3,0

Egyéb amerikai kormánytartozások

+0,5

 

Amerikai bankok által jelentett, máshol nem szereplő tartozások

+21,3

 

Egyéb

 

–0,7

  1. Hivatalos elszámolások egyenlege [(10) + (11)]

+17,2

 

Forrás: U.S. Department of Commerce, Survey of Current Business, 1998. április. Az összegző tételek a kerekítések miatt eltérhetnek sorok összegétől.

Esettanulmány: Az Egyesült Államok a világ legnagyobb adósa?

Az Egyesült Államok nemzeti jövedelmi és kibocsátási számláihoz és fizetési mérleg statisztikáihoz kapcsolódó kiterjedt adatgyűjtést az amerikai Kereskedelmi Minisztérium (Department of Commerce) Gazdaságelemző Irodája (Bureau of Economic Analysis, BEA) felügyeli. Ezen túl a BEA minden évben becslést közöl az „Egyesült Államok nemzetközi befektetési pozíciójáról” – az ország nettó külföldi vagyonáról. Ezek a becslések azt mutatták, hogy 1996 végén az Egyesült Államok negatív nettó vagyoni pozíciója minden más országénál magasabb volt.

A korábbiakban beláttuk, hogy a folyó fizetési mérleg egyenlege méri a külföldi vagyonra vonatkozó, újonnan keletkezett nettó követeléseket, amelyhez egy ország az importját meghaladó áru- és szolgáltatásexportja révén jut hozzá. Nem ez azonban az egyetlen tényező, amely egy ország nettó vagyonát alakítja. A korábban szerzett vagyon piaci értékének változása is hatással van a nettó vagyoni helyzet alakulására. Amikor például 1990 és 1998 között a tokiói tőzsdeindex értéke harmadára esett vissza, a japán részvények amerikai és európai tulajdonosainak Japánra vonatkozó követelései drasztikusan csökkentek, így Japán nettó külföldi vagyona emelkedett. Az Egyesült Államok nettó külföldi vagyonának pontos becsléséhez a BEA-nak módosítania kell a meglévő követelések értékét az ilyen árfolyamnyereségekkel és –veszteségekkel.

A BEA kétfajta becslést közöl az Egyesült Államok nettó külföldi vagyonáról, amelyek a közvetlen tőkeberuházások kezelésében különböznek (lásd 7. fejezet). 1991-ig a közvetlen tőkeberuházásokat bekerülési értéken, azaz az eredeti vételi áron számolták el. Jelenleg a BEA kétféle módszert használ a közvetlen tőkeberuházások aktuális értékének megállapítására: a pótlási költség módszerét, amely a tőkeberuházás értékét azzal az összeggel teszi egyenlővé, amennyibe a mai megvásárlása kerülne, és a piaci érték módszerét, amely azt az árat próbálja megragadni, amelyen a tőkeberuházás el tudnánk adni. A kétféle módszerrel történő értékelés eltérő eredményre vezethet, mert egy adott tőkeberuházás pótlási költsége és az eladásából származó lehetséges bevétel mérése igen nehéz lehet. (A 12.2. ábra nettó vagyonadatai a pótlási költség módszerével készült becsléseket mutatják.)

A 12.4. táblázat bemutatja az Egyesült Államok nettó külső vagyoni pozíciójának 1996 végi becsléséhez vezető BEA-számításokat. Az 1995. évi becsült nettó külföldi vagyonból (amely pótlási költség alapon –687,7, piaci értéken –637,5 milliárd dollár) a BEA levonja az Egyesült Államok 1996-os nettó külföldi tőkebeáramlásának 195,1 milliárd dolláros tételét – a 12.2. táblázat 1996-os verziójában a 4. és 5. sor összegét. (Idézzük fel, hogy az Egyesült Államokba irányuló tőkebeáramlás miért okoz csökkenést az ország nettó külföldi vagyonában!) Ezt követően a BEA a korábban megszerzett vagyoneszközök értékét a dollár árukban bekövetkezett különféle változások hatásával korrigálja (a, b és c oszlop). Az ilyen átértékelődések miatt az Egyesült Államok nettó külföldi vagyona a nettó tőkebeáramlás miatti 195,1 milliárd dollárnál kevésbé csökkent. A közvetlen beruházások értékelésének pótlási költség alapú módszerével a BEA –870,5 milliárd dollárra becsülte az Egyesült Államok 1996. évi nettó külföldi vagyonát. Piaci érték alapon a nettó külföldi vagyonra magasabb érték, –831,3 milliárd dollár adódott.

Az amerikai adósság nagyobb, mint a nyugati félteke összes fejlődő országának teljes külső adóssága, amely 1996-ban 670,4 milliárd dollárt tett ki. Hogy helyesen ítéljük meg a fenti számokat, azt is fontos figyelembe vennünk, hogy míg az Egyesült Államok nettó külső adóssága a GDP 12 százalékát érte el, ez az arány Argentína, Brazília, Mexikó, Venezuela és más térségbeli országok összesített GDP-jében kifejezve 37 százalék. Így az Egyesült Államokban a külső adósság sokkal kisebb arányú jövedelem-kiáramlást jelent, mint a dél-amerikai országokban.

Az Egyesült Államok valóban a világ legnagyobb adósa. Aggodalomra azonban semmi ok, hiszen a GNP is Amerikában a legmagasabb, és az Egyesült Államokat nem fenyegeti az a veszély, hogy nem tudja visszafizetni külső adósságát. Emlékezhetünk arra is, hogy a külföldi hitelfelvétel nem feltétlenül rossz jel: ha egy ország jövedelmező beruházások megvalósításához von be külföldi forrást, akkor a tartozásainak visszafizetése után is maradhat pénze. (7. fejezet) Sajnálatos módon, mint azt az előző esettanulmányban láthattuk, az Egyesült Államok külföldi hitelfelvételei az 1980-as évek folyamán jórészt nem beruházásokat, hanem a kormányzat költségvetési hiányát finanszírozták. Így a következő amerikai nemzedékek számára a felhalmozott külső adósság tényleges terhet fog okozni.

12.4. táblázat. Az Egyesült Államok nemzetközi beruházási pozíciója 1995 és 1996 végén (millió dollárban)

12.4. táblázat folytatása

12.4. táblázat folytatása

* Felülvizsgált adat.

e Előzetes adat.

1 Külföldi devizában denominált eszközökön realizált nyereség vagy veszteség, amely a jelenlegi árfolyamon való újraértékelésből származik.

2 A számbavétel lefedettségében bekövetkezett változás, statisztikai eltérés és más eszközérték-korrekciók.

3 A hivatalos aranykészletek átértékelődése az arany piaci árváltozása miatt.)

4 Ide tartozik a nemzetközi pénzügyi szervezetek számára befizetett alaptőke-hozzájárulás, valamint különböző követelések olyan fennmaradó részei, amelyeket nemzetközi egyezmények értelmében egy éven túli határidővel kell az Egyesült Államoknak kifizetni. Nem számítanak bele a nem fizetett első világháborús hitelek.)

5 Olyan adósságok, amelyet az adós, szerződés szerint vagy saját választása alapján, saját devizájában, harmadik ország devizájában, illetve áruszállítással vagy valamely szolgáltatás teljesítésével törleszthet.

6 Elsősorban katonai célú eladásokhoz és egyéb, hivatalos külföldi szervekkel vagy általuk bonyolított tranzakciókhoz kapcsolódó amerikai kormányzati passzívák.

Forrás: U.S. Department of Commerce, Bureau of Economic Analysis, Survey of Current Business, 1998. április 1. D-57. old.



[80] Ez a tétel magában foglalja a külföldön dolgozó állampolgárok pénzküldeményeit, például a külföldön megkeresett és családtagjaiknak hazautalt munkabérüket. Pontosabb lenne ezeket a fizetéseket a hazai ország szempontjából munkajellegű szolgáltatásexportként osztályozni, és így a GNP részének tekinteni, a gyakorlatban azonban a besorolás nem így történik.

[81] Hogy ellenőrizzük, megértettük-e a fizetési mérleg tételeinek elszámolását, próbáljuk megmagyarázni, hogy ugyanez a műveletsor miért okoz 15 000 dollárnyi javulást a német folyó fizetési mérlegben, és miért rontja 15 000 dollárral a német tőkemérleget.