Ugrás a tartalomhoz

Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet és gazdaságpolitika

Sághi Márta

Panem Könyvkiadó

A nemzeti jövedelem elszámolása nyitott gazdaságban

A nemzeti jövedelem elszámolása nyitott gazdaságban

Ebben a részben a korábbi közgazdasági kurzusokon megismert, zárt gazdaságra vonatkozó nemzeti elszámolási rendszert kiterjesztjük a nyitott gazdaságokra. Elsőként a nemzeti jövedelmi számlákat vizsgáljuk, amelyek rávilágítanak külkereskedelem kulcsfontosságú szerepére a nyitott gazdaságokkal foglalkozó makroökonómiai elméletben. Mivel a zárt gazdaságban a hazai szereplők nem vásárolhatnak külföldi terméket, illetve nem adhatják el a hazai kibocsátást külföldieknek, a nemzeti jövedelem kizárólag hazai fogyasztás, beruházás és kormányzati kiadás által keletkezik. Egy külkereskedelmet folytató ország esetében a nemzeti jövedelem zárt gazdaságokra érvényes elszámolási rendszerét módosítani kell, hiszen a hazai kibocsátás egy részét exportálják, míg a hazai jövedelem egy részét külföldről importált javakra fordítják.

Ennek a résznek a legfontosabb tanulsága a nemzeti megtakarítás, a beruházás és a külkereskedelmi mérleg összefüggése. Látni fogjuk, hogy a zárt gazdasággal ellentétben nyitott gazdaságban a beruházás és megtakarítás nem feltétlenül egyezik meg. Ez azért van így, mert egy ország nettó megtakarító lehet, ha többet exportál, mint importál, illetve negatív megtakarítással csökkentheti vagyonát, ha többet importál, mint exportál.

Fogyasztás

A GNP-nek azt a kiadási tételét nevezzük fogyasztásnak, amelyet a magánszektor jelenbeli igényeinek kielégítésére fordít. Ebbe a kategóriába tartozik a mozijegy, az élelmiszer, a fogorvosi kezelés vagy a mosógép megvásárlása. A legtöbb országban a fogyasztási kiadások adják a GNP legnagyobb részét. Az Egyesült Államokban a koreai háború óta például a fogyasztás GNP-beli aránya 62 és 69 százalék között ingadozott.

Beruházás

A kibocsátásnak azt a részét, amelyet a magánvállalatok a jövőbeli kibocsátás létrehozására fordítanak, beruházásnak hívjuk. A beruházási kiadások tehát a GNP-nek azt a részét fedik le, amelyet a nemzet tőkeállományának bővítésére használnak fel. Beruházási kiadásnak számít egy gyár építéséhez felhasznált acél- és téglavásárlás, csakúgy, mint egy vállalati számítógépeket összeszerelő szakember szolgáltatása. A vállalatok készletvásárlása is a beruházási kiadások közé tartozik, mivel a készletek is azt teszik lehetővé, hogy a vállalatok a kibocsátás jelenbeli felhasználását jövőbelire váltsák. A beruházás általában nagyobb változékonyságot mutat, mint a fogyasztás. Az Egyesült Államokban a (bruttó) beruházás a GNP 12 és 19 százaléka között alakult az utóbbi években. Bár a beruházás kifejezés a köznyelvben gyakran használatos a háztartások részvény-, kötvény- vagy ingatlanvásárlásaira, figyelnünk kell arra, hogy a szónak ezt a köznapi értelmét ne keverjük össze a GNP felhasználási komponenseként definiált beruházással. Amikor megveszünk egy Microsoft-részvényt, sem árut, sem szolgáltatást nem vásárolunk, így ez a kiadás nem jelenik meg a GNP-ben.

Kormányzati vásárlások

A szövetségi (központi), állami vagy helyi (ön-) kormányzatok összes áru- és szolgáltatásvásárlása a nemzeti számlák rendszerében kormányzati vásárlásként jelenik meg. Ide tartoznak a honvédelmi kiadások, a rákkutatásra, autópálya-építésre vagy oktatásra fordított kormányzati források. A transzferfizetések, például a társadalombiztosítási ellátás vagy a munkanélküli segély azonban nem részei a kormányzati vásárlásoknak, hiszen az állami transzferben részesülők semmiféle árut vagy szolgáltatást nem adnak a kormányzatnak cserébe. Így a transzferfizetések nem tartoznak bele a kormányzati vásárlásokba.

A kormányzati vásárlások jelenleg az amerikai GNP mintegy 18 százalékát teszik ki, és ez az arány az ötvenes évek vége óta nagyjából változatlan. (1959-ben például ez az arány 20 százalék körüli volt.) 1929-ben azonban a kormányzati vásárlások még csupán 8,5 százalékkal részesedtek az Egyesült Államok GNP-jéből.

A nyitott gazdaságokra vonatkozó nemzeti jövedelmi azonosság

Zárt gazdaságban minden olyan készterméket vagy szolgáltatást, amelyet a háztartások vagy a kormányzat nem vásárolnak meg, a vállalatok használják fel új üzemek, berendezések vagy készletek termelésére. Ha a vállalatok a megtermelt fogyasztási cikkeket nem tudják eladni a háztartásoknak vagy a kormányzatnak, akkor ezekkel (esetleg kényszerűen) meglévő készleteiket, így a beruházást növelik.

Ez a felismerés elvezet minket a zárt gazdaságra vonatkozó alapazonossághoz. Jelölje Y a GNP-t, C a fogyasztást, I a beruházást és G a kormányzati vásárlásokat. Mivel a zárt gazdaság teljes kibocsátását elfogyasztják, beruházzák vagy a kormányzat megvásárolja, a következő képlet adódik:

Y = C + I + G . MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape Gaamywaiabg2da9iaadoeacqGHRaWkcaWGjbGaey4kaSIaam4raiaa c6caaaa@3CC7@

A zárt gazdaságra vonatkozó nemzeti jövedelmi azonossághoz úgy jutottunk el, hogy feltételeztük, hogy a kibocsátást teljes egészében az ország állampolgárai használták fel fogyasztásra vagy beruházásra, vagy az ország kormánya vásárolta meg. Amikor azonban lehetséges a külkereskedelem, a hazai output egy részét külföldiek veszik meg, míg a hazai kiadások egy részét külföldön termelt árukra és szolgáltatásokra fordítják. A nyitott gazdaságra vonatkozó GNP-azonosság azt írja le, hogy az ország áruk és szolgáltatások eladásaból származó jövedelme hogyan oszlik meg a hazai lakosok és a külföldiek vásárlásai között.

Mivel egy nyitott gazdaság lakói jövedelmük egy részét importra, vagyis külföldről vásárolt árukra és szolgáltatásokra is költhetik, kiadásaiknak csak az importon kívüli része alkotja a hazai GNP-t. Így az import IM-mel jelölt értékét le kell vonni a teljes belföldi felhasználásból, C + I + G-ből, hogy megkapjuk a hazai kiadásoknak azt a részét, amely az országban nemzeti jövedelmet hoz létre. Az import más országok GNP-jéhez adódik hozzá, de közvetlenül nem növeli a hazai GNP-t.

Hasonlóképpen, a külföldieknek eladott áruk és szolgáltatások alkotják az ország exportját. Az EX-szel jelölt export azt az összeget jelenti, amellyel a külföldön élők vásárlásai növelik a hazai gazdaság nemzeti jövedelmét.

A nyitott gazdaság nemzeti jövedelme így a hazai termelési tényezők által megtermelt árukra és szolgáltatásokra fordított belföldi és külföldi kiadások összege. Így a nemzeti jövedelmi azonosság nyitott gazdaságban a következőképpen alakul:

Y = C + I + G + E X I M MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape Gaamywaiabg2da9iaadoeacqGHRaWkcaWGjbGaey4kaSIaam4raiab gUcaRiaadweacaWGybGaai4eGiaadMeacaWGnbaaaa@40F5@ (12.1. egyenlet)

Egy képzeletbeli nyitott gazdaság

Hogy kézzelfoghatóvá tegyük a (12.1.) azonosságot, képzeljünk el egy nyitott gazdaságot, Agráriát, amelyben kizárólag búzát termelnek. Agrária valamennyi lakosa búzafogyasztó, közben azonban valamennyien farmerek is egyben, így (búzatermelő) vállalatnak is tekinthetők. A farmerek beruházása azt jelenti, hogy minden évben félreteszik a termés egy részét a következő évi vetéshez. A kormány elvonja a termés egy részét, amelyet az agráriai hadsereg élelmezésére fordít. Agrária éves búzatermése 100 véka. Búzaexportjáért cserébe az ország külföldről tejet importál. Addig azonban nem tudjuk felírni Agrária nemzeti jövedelmi azonosságát, amíg nem ismerjük a tej búzában kifejezett árát, hiszen a (12.1.) GNP-azonosság minden összetevőjének azonos mértékegységben kell szerepelnie. Ha feltesszük, hogy egy gallon tej ára fél véka búzáéval egyenlő, és hogy ezen az áron az agráriaiak 40 gallonnyi tejet szeretnének fogyasztani, akkor Agrária importja 20 véka búzával egyenértékű.

A 12.1. táblázatban láthatjuk, hogy Agrária teljes kibocsátása 100 véka búza. A fogyasztás két részből áll: az agráriaiak évente 55 véka búzát és (20 véka búzával egyenértékű) 40 gallon tejet fogyasztanak. A fogyasztás búzában kifejezett értéke így 55 + (0,5 × 40) = 55 + 20 = 75 véka.

Az Agráriában megtermelt 100 véka búzát a következőképpen használják fel: 55 vékányit a hazai lakosok fogyasztanak el, 25-öt beruháznak, 10-et a kormány használ fel meg, és 10 vékányit exportálnak. A nemzeti jövedelem (Y = 100) egyenlő a hazai felhasználás (C + I + G = 110) plusz az export (EX = 10) mínusz az import (IM = 20) értéke.

12.1. táblázat - Nemzeti jövedelmi számlák egy nyitott gazdaságban, Agráriában (véka búzában)

GNP (teljes termelés)

=

Fogyasztás

+

Beruházás

+

Kormányzati vásárlás (felhasználás)

+

Export

Import

100

=

75a

+

25

+

10

+

10

20a


a55 véka búza + (0,5 véka/gallon) × (40 gallon tej)

b(0,5 véka/gallon) × (40 gallon tej)

A folyó fizetési mérleg és a külföldi eladósodottság

A valóságban az országok külkereskedelmi mérlege ritkán van egyensúlyban. Az áruk és szolgáltatások export- és importértékének különbsége a folyó fizetési mérleg egyenlege. Ha a folyó fizetési mérleget CA-val jelöljünk, a definíció a következő alakba írható:

C A = E X I M . MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape Gaam4qaiaadgeacqGH9aqpcaWGfbGaamiwaiaacobicaWGjbGaamyt aiaac6caaaa@3D4F@

Ha egy ország többet importál, mint exportál, akkor azt mondjuk, hogy folyó fizetési mérlegének hiánya van (deficites a folyó fizetési mérlege). Egy országnak folyó fizetési mérlegének többlete (szufficitje) van, ha exportjának értéke meghaladja importjának értékét.[74]

A (12.1.) GNP-azonosság segítségével megérthetjük, hogy miért fontos a folyó fizetési mérleg a nemzetközi makroökonómiában. Mivel az azonosság jobb oldalán a hazai kibocsátásra fordított összes kiadás szerepel, a folyó fizetési mérleg alakulása összefügg a termelés, így a foglalkoztatás változásával.

A folyó fizetési mérleg azért is fontos, mert a nemzetközi hitelműveletek irányát és nagyságát ragadja meg. Ha egy ország többet importál, mint amennyit exportál, akkor többet vásárol külföldiektől, mint amennyit nekik elad, és valahogyan fedeznie kell a folyó fizetési mérlegének hiányát. Miből fizeti ki az exportbevételeit meghaladó importját? Mivel egy ország csak akkor importálhat exportjánál többet, ha a különbséget külföldiektől veszi kölcsön, a folyófizetésimérleg-hiánnyal rendelkező országok a deficittel azonos értékben növelik nettó külső adósságukat.[75]

Hasonlóképpen, ha egy országban a folyó fizetési mérleg többletet mutat, akkor az ország az export révén több bevételre tesz szert, mint amennyit importra költ. Az ilyen ország kölcsön nyújtásával finanszírozza kereskedelmi partnerei folyó fizetési mérlegének hiányát. A többlettel rendelkező ország külföldi vagyona nő, mivel a külkereskedelmi partnerei az exportbevétellel nem fedezett importért jövőbeli fizetési kötelezettséget vállalnak. Ezen okfejtés értelmében egy ország folyó fizetési mérlege megegyezik a nettó külföldi vagyonának változásával.

A folyó fizetési mérleget az export és import különbségeként definiáltuk. A (12.1.) egyenlet értelmében a folyó fizetési mérleg egyben megegyezik a nemzeti jövedelem és a belföldi felhasználás, C + I + G különbségével:

Y ( C + I + G ) = C A . MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape GaamywaiaacobipaWaaeWaaeaapeGaam4qaiabgUcaRiaadMeacqGH RaWkcaWGhbaapaGaayjkaiaawMcaa8qacqGH9aqpcaWGdbGaamyqai aac6caaaa@40D3@

Ha a belföldi felhasználás meghaladja a kibocsátást, a folyó fizetési mérleg deficites, ami csak külföldi hitelfelvétel mellett lehetséges. Ha egy ország kevesebb outputot használ fel, mint amennyit megtermel, akkor a folyó mérlege többletet mutat, amelynek összegét külföldieknek adja kölcsön.[76] A 7. fejezetben megállapítottuk, hogy a nemzetközi hitelnyújtás és hitelfelvétel intertemporális kereskedelmet takar. A folyó fizetési mérleg hiánya azt jelenti, hogy az ország jelenbeli fogyasztást importál, és jövőbeli fogyasztást exportál. A folyó mérleg többlete mellett pedig az ország jelenbeli fogyasztást exportál, és jövőbelit importál.

Példaként tekintsük ismét a 12.1. táblázatban leírt Agrária képzeletbeli gazdaságát. Agráriában a fogyasztás, a beruházás és a kormányzati vásárlás összege 110 véka búza, ami több, mint a 100 vékányi megtermelt búza. Ez az egyenlőtlenség zárt gazdaságban lehetetlen volna; nyitott gazdaságban azonban lehetséges, mert Agrária 20 véka búzának megfelelő értékben 40 gallon tejet importál, míg csak 10 vékányi búzát exportál. A folyó fizetési mérleg 10 vékányi hiánya az az összeg, amelyet Agrária külföldről kölcsönvesz, és amelyet a jövőben vissza kell majd fizetnie.

12.2. ábra - Az Egyesült Államok folyó fizetési mérlege és nettó külföldi vagyona, 1977–1996

kepek/12.2.png


Az 1980-as évek sorozatos folyó fizetési mérleghiányai nyomán az amerikai nettó külföldi vagyon lecsökkent, majd az évtized végére az ország már számottevő nettó külföldi adósságot halmozott fel.

Forrás: U.S. Department of Commerce, Survey of Current Business, 1995. június, 1998 április.

A 12.2. ábra szépen mutatja, hogy a sorozatos folyó fizetési hiányok hogyan adódnak össze jelentős külső adóssággá. Az ábrán az amerikai folyó fizetési mérleg és a nettó külföldi vagyon alakulását láthatjuk az 1970-es évek végétől. Megfigyelhető, hogy az 1980-as évek elejéig az Egyesült Államok tetemes külföldi vagyont halmozott fel, ezt követően pedig a 20. században folyó fizetési mérlegének példátlan mértékű hiányai keletkeztek. 1987-ben, az első világháború óta először, az ország a külföldiek nettó adósává vált.

A 321. oldalon található esettanulmányban bemutatjuk, hogy meglepően nehéz pontosan mérni egy ország nettó külföldi vagyonát. Egyes közgazdászok így vitatják a 12.2. ábra adatait, és nincs egyetértés abban, hogy mikor vált az Egyesült Államok nettó adóssá, és pontosan mekkora is a külső adóssága. Annyi azonban bizonyos, hogy Amerika külföldi vagyona a nyolcvanas évek folyamán jelentősen csökkent.

Megtakarítás és a folyó fizetési mérleg

Bármilyen egyszerű is, a GNP-azonosságból számos fontos tanulság adódik. A legfontosabb tanulság megértéséhez definiáljuk a nemzeti megtakarítást, amelyen a kibocsátásnak azt hányadát értjük, amelyet nem költenek el magánfogyasztásra, C-re vagy kormányzati vásárlásokra, G-re.[77]Zárt gazdaságban a nemzeti megtakarítás megegyezik a beruházással. Ez azt jelenti, hogy a gazdaság egésze csak tőkefelhalmozással növelheti vagyonát.

Jelölje S a nemzeti megtakarítást. Ekkor definíciónk szerint:

S = Y C G . MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape Gaam4uaiabg2da9iaadMfacaGGtaIaam4qaiaacobicaWGhbGaaiOl aaaa@3C7B@

Mivel a zárt gazdaságra vonatkozó GNP-azonosság, Y = C + I + G, átrendezhető I = YCG alakra, így

S = I , MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape Gaam4uaiabg2da9iaadMeacaGGSaaaaa@3967@

tehát a nemzeti megtakarításnak zárt gazdaságban meg kell egyeznie a beruházással. Míg az egyenlőségnek zárt gazdaságban mindig fenn kell állnia, nyitott gazdaságban már nem feltétlenül. Definícióink szerint a nemzeti megtakarítás, S egyenlő YCG-vel és CA = EXIM, így a (12.1.) GNP-azonosságot a következőképpen írhatjuk fel:

S = I + C A . MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape Gaam4uaiabg2da9iaadMeacqGHRaWkcaWGdbGaamyqaiaac6caaaa@3BD9@

A fenti egyenlet rávilágít a zárt és nyitott gazdaságok közti egyik fontos különbségre: nyitott gazdaságban a megtakarítás vagy a hazai tőkeállomány bővítését, vagy külföldi vagyoneszközök megszerzését (külföldiek hitelezését) jelenti, míg zárt gazdaságban a megtakarítás csak a tőkeállomány bővítése által lehetséges.

A zárt gazdasággal ellentétben egy nyitott gazdaságban nem kell növelni a megtakarítást ahhoz, hogy az előnyös beruházási lehetőségeket kiaknázzák. A fenti képlet alapján változatlan megtakarítás mellett a beruházás külföldi hitelfelvétellel növelhető. Ha például Új-Zéland elhatározza, hogy új vízerőművet épít, a szükséges anyagokat importálhatja az Egyesült Államokból, és a fizetéshez amerikai forrásokat vehet kölcsön. Ezzel a tranzakcióval nő az új-zélandi beruházás, mivel az importált anyagok hozzájárulnak a tőkeállomány bővüléséhez. Az ország folyó fizetési hiánya éppen a beruházással megegyező mértékben emelkedik. Bár nőtt a beruházás, az új-zélandi megtakarításnak nem kellett változnia. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha az amerikai lakosok hajlandók többet megtakarítani, és így biztosítani az új-zélandi vízerőmű építéséhez szükséges forrásokat. Az eredmény az intertemporális kereskedelem egy újabb példája, amelyben Új-Zéland jelenbeli fogyasztást importál (amikor amerikai forrásokat vesz kölcsön), és jövőbeli fogyasztást exportál (amikor visszafizeti a kölcsönt).

Mivel egy ország megtakarítását valamely más ország kölcsönveheti, hogy bővítse a tőkeállományát, a folyó fizetési mérleg többletét gyakran nettó külföldi beruházásnak is nevezik. Természetesen a valamely más országtól kapott kölcsönből finanszírozott beruházás által megtermelt jövőbeli jövedelem egy részét a hitel visszafizetésére kell fordítani. Egy ország folyó megtakarításait kétféleképpen is felhasználhatja jövőbeli jövedelme növelésére: belföldi vagy külföldi beruházással.

Magán- és kormányzati megtakarítás

A megtakarítás eddigi tárgyalása során nem különböztettük meg a magánszektor és a kormányzat megtakarítási döntéseit. A magánszektorral ellentétben a kormány megtakarítási döntéseiben gyakran figyelembe veszi, hogy azok milyen hatást gyakorolnak a termelésre és a foglalkoztatottságra. A nemzeti jövedelmi azonosság segítségével megvizsgálhatjuk, hogy a kormányzat megtakarítási döntései milyen csatornákon keresztül befolyásolják a makrogazdasági feltételeket. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, elsőként fel kell osztanunk a nemzeti megtakarítást magán és kormányzati összetevőkre.

A magánmegtakarítás a felhasználható jövedelem fogyasztásra el nem költött része. A felhasználható jövedelem a nemzeti jövedelem, Y és a háztartásoktól, illetve vállalatoktól beszedett nettó adók, T különbsége.[78] A magánmegtakarítás így a következőképpen írható fel:

S p = Y T C . MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape Gaam4ua8aadaahaaWcbeqaa8qacaWGWbaaaOGaeyypa0Jaamywaiaa cobicaWGubGaai4eGiaadoeacaGGUaaaaa@3DD3@

Hasonló a kormányzati megtakarítás definíciója is. A kormányzat „jövedelmét” a nettó adóbevételek, T, míg „fogyasztását” kormányzati vásárlások, G alkotják. Ha a kormányzati megtakarítást Sg-vel jelöljük, akkor

S g = T G . MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape Gaam4ua8aadaahaaWcbeqaa8qacaWGNbaaaOGaeyypa0Jaamivaiaa cobicaWGhbGaaiOlaaaa@3C39@

A nemzeti magtakarítás a kétféle, magán- és kormányzati megtakarítás összege. Ez könnyen belátható, ha felidézzük a nemzeti megtakarítás, S definícióját: YCG. Ekkor

S = Y C G =   ( Y T C )   +   ( T G )   = S p + S g . MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape Gaam4uaiabg2da9iaadMfacaGGtaIaam4qaiaacobicaWGhbGaeyyp a0Jaaeiia8aadaqadaqaa8qacaWGzbGaai4eGiaadsfacaGGtaIaam 4qaaWdaiaawIcacaGLPaaapeGaaeiiaiabgUcaRiaabccapaWaaeWa aeaapeGaamivaiaacobicaWGhbaapaGaayjkaiaawMcaa8qacaqGGa Gaeyypa0Jaam4ua8aadaahaaWcbeqaa8qacaWGWbaaaOGaey4kaSIa am4ua8aadaahaaWcbeqaa8qacaWGNbaaaOGaaiOlaaaa@50EB@

A magán- és a kormányzati megtakarítás definíciói segítségével a nemzeti jövedelmi azonosságot olyan alakba írhatjuk, amely hasznosnak bizonyulhat ahhoz, hogy a kormányzat megtakarítási döntéseinek a nyitott gazdaságra gyakorolt hatását elemezzük. Mivel S = Sp+ Sg = I + CA,

S p = I + C A S g = I + C A ( T G ) = I + C A + ( G T ) . MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape Gaam4ua8aadaahaaWcbeqaa8qacaWGWbaaaOGaeyypa0Jaamysaiab gUcaRiaadoeacaWGbbGaai4eGiaadofapaWaaWbaaSqabeaapeGaam 4zaaaakiabg2da9iaadMeacqGHRaWkcaWGdbGaamyqaiaacobipaWa aeWaaeaapeGaamivaiaacobicaWGhbaapaGaayjkaiaawMcaa8qacq GH9aqpcaWGjbGaey4kaSIaam4qaiaadgeacqGHRaWkpaWaaeWaaeaa peGaam4raiaacobicaWGubaapaGaayjkaiaawMcaa8qacaGGUaaaaa@525C@ (12.2. egyenlet)

A (12.2.) egyenlet a magánmegtakarítás, a belföldi beruházás, a folyó fizetési mérleg egyenlege és a kormányzati megtakarítás között teremt kapcsolatot. Az egyenlet értelmezéséhez (GT)-ként, azaz a kormányzati megtakarítás ellentettjeként definiáljuk a kormányzat költségvetési hiányFFát. A kormányzat költségvetési hiánya az az összeg, amelyet a kormány kölcsönvesz kiadásai fedezéséhez. Ennek megfelelően a (12.2.) egyenlet azt állítja, hogy egy ország magánmegtakarításai háromféle formában valósulhatnak meg: belföldi tőkeberuházásként (I), külföldi vagyoneszközök (CA), illetve az újonnan kibocsátott államkötvények vásárlásaként (GT).[79] A (12.2.) egyenlet hasznos alkalmazását a következő esettanulmány illusztrálja.

Esettanulmány: Rontja-e a költségvetési hiány a folyó fizetési mérleget?

Az 1980-as években az Egyesült Államok és Japán folyó fizetési mérlegeiben szokatlanul nagy egyensúlytalanságok keletkeztek, az amerikai folyó mérleg rekordnagyságú hiányt, a japán pedig rekordnagyságú többletet mutatott. Mivel a japán exporttöbblet jelentős része az Egyesült Államokba irányult, miközben az ország viszonylag kevés amerikai terméket importált cserébe, az amerikaiak az import miatti érdeksérelmeiket elsősorban Japán számlájára írták. 1995-re az Egyesült Államok és Japán közötti kereskedelmi feszültségek a kétoldalú kapcsolatok más területein is elmérgesítették a viszonyt, és kereskedelmi háború szélére sodorták a két országot.

Egyes nemzetközi politikai döntéshozók a folyó fizetési mérleg egyensúlytalanságainak okát a növekvő amerikai és a csökkenő japán költségvetési hiányban látták. Ronald Reagan elnöksége alatt a kormányzat, amely adócsökkentésekkel és a kormányzati vásárlások fokozásával igencsak szabadjára engedte a költségvetési deficitet, először megpróbálta elhárítani a romló folyó fizetési mérleg miatti vádakat. Kormányzati tisztviselők az adócsökkentést kísérő ösztönzők nyomán fellendülő belföldi beruházás egyenlegrontó hatását hangsúlyozták.

Az Egyesült Államok és Japán folyó fizetési mérlegeinek elemzéséhez alakítsuk át a (12.2.) azonosságot a következőképpen:

C A = S p I ( G T ) . MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape Gaam4qaiaadgeacqGH9aqpcaWGtbWdamaaCaaaleqabaWdbiaadcha aaGccaGGtaIaamysaiaacobipaWaaeWaaeaapeGaam4raiaacobica WGubaapaGaayjkaiaawMcaa8qacaGGUaaaaa@41D3@

Mivel a magánmegtakarítás, a beruházás, a folyó fizetési mérleg és a költségvetési deficit együttesen határozódnak meg, az azonosság önmagában nem alkalmas arra, hogy a folyó fizetési mérleg változásának okát megállapítsuk. Néhány hasznos sejtésünk azonban támadhat.

A következő táblázat a (12.2.) azonosságban foglalt négy változó adatait mutatja az Egyesült Államokra vonatkozóan. (A változók a GNP százalékában vannak kifejezve, így az egyes évekre vonatkozó értékeik könnyebben összevethetők, összegük azonban adatgyűjtési hibák miatt nem adja ki pontosan a (12.2.) azonosságot.) Bruttó megtakarítási és beruházási rátákat vizsgálunk, mert a nettó értékek számításához használt értékcsökkenési adatok nagyon megbízhatatlanok.

Egyesült Államok (a GNP százalékában)

Év

CA

Sp

I

GT

1981

0,3

19,1

18,2

1,0

1982

–0,1

19,4

15,8

3,4

1983

–1,0

18,7

15,9

4,1

1984

–2,5

19,5

18,9

2,9

1985

–2,9

18,1

17,6

3,1

1986

–3,3

16,9

16,8

3,4

1987

–3,4

16,1

16,5

2,5

1988

–2,4

16,3

16,2

2,0

1989

–1,7

15,6

15,8

1,5

1990

–1,4

15,5

14,5

2,5

1991

–0,1

16,3

13,0

3,2

1992

–0,9

16,3

13,1

4,3

1993

–1,5

15,8

13,9

3,4

1994

–2,1

15,7

15,4

2,0

Forrás: Economic Report of the President, 1995. február, U.S. Department of Commerce, Survey of Current Business, 1995. április

A (12.2.) azonosság értelmében minden más tényező változatlansága mellett a magánmegtakarítás emelkedése növeli, míg a beruházás és a költségvetési hiány emelkedése csökkenti a folyó fizetési mérleg többletét. Az amerikai adatok azt mutatják, hogy 1981 és 1983 között a folyó fizetési mérleg csekély, a GNP 0,3 százalékának megfelelő többlete a GNP 1 százalékának megfelelő hiánnyá alakult, miközben a költségvetési deficit meredeken, a GNP 1 százalékáról 4,1 százalékra emelkedett. 1981–82 folyamán az amerikai gazdaság súlyos recesszióba került, ami a beruházások drámai visszaesésével (a GNP 18,2 százalékáról 15,8 százalékra) járt együtt.

1984-ben az amerikai gazdaság gyorsan nőtt, a megélénkült beruházás a GNP 18,9 százalékára emelkedett. 1983-hoz képest nőtt a magánmegtakarítás is, és mivel a gazdasági fellendülés automatikusan fokozta az adóbevételeket, a költségvetési deficit a GNP 4,1 százalékáról 2,9 százalékra csökkent. A beruházások fellendülése azonban olyan erőteljes volt, hogy 1984-ben a folyó fizetési mérleg hiánya a tizenkilencedik század óta nem tapasztalt szintre, GNP-arányosan 2,5 százalékra duzzadt.

Az 1984-es év fejleményei azonban nem igazolják a reagani kormányzat érvelését, amely szerint az erőteljes beruházási aktivitás okozta a folyó fizetési mérleg hiányának megugrását. Ha összevetjük az 1985–86-os adatokat, amelyek a recesszióból való kilábalás utáni kiegyensúlyozott növekedést tükrözik, az 1981-es számokkal, azt láthatjuk, hogy a magánmegtakarítás és a beruházás különbsége csak kevéssé csökkent, míg az „ikerdeficit” mindkét összetevője jelentősen emelkedett. Ha a beruházások nem estek volna számottevően vissza a recesszió alatt, a magasabb költségvetési hiány 1982–83-ban is lényegesen nagyobb folyó fizetési mérleg deficittel járt volna együtt. A beruházási aktivitás csökkenése átmenetileg elleplezte ugyan a költségvetési hiány folyó mérlegre gyakorolt hatását, amely azonban 1985-ben nyomban világossá vált, amikor a beruházási ráta visszatért az átlagos szint közelébe.

1987 és 1989 között az állami kiadások visszafogása nyomán csökkent a költségvetési hiány, és ezzel párhuzamosan a folyó fizetési mérleg deficitje a GNP 2 százaléka alá esett vissza. 1990-ben az Egyesült Államok újból recesszióba került, csökkentek az adóbevételek, és ismét felduzzadt a költségvetési deficit. A magánmegtakarítás egyidejű visszaesése ellenére csökkent azonban a külső hiány, míg 1991-ben az Egyesült Államok folyó fizetési mérlege nagyjából egyensúlyba került. A magyarázat a beruházás drasztikus visszaesésében rejlik, a beruházási ráta még az 1981–82-es recesszió szintjét is alulmúlta. A következő évek fellendülése alatt a magánmegtakarítás csökkent, a beruházás pedig emelkedett, miközben a folyó fizetési mérleg hiánya 1994-ben ismét meghaladta a GNP 2 százalékát, ami gyakorlatilag éppen a költségvetési deficit összegével egyenlő.

A folyó fizetési mérleg többletének elemzéséhez nézzük most meg a japán adatokat.

Japán (a GNP százalékában)

Év

CA

Sp

I

GT

1981

0,4

27,6

23,4

3,8

1982

0,6

26,7

22,5

3,6

1983

1,8

24,9

19,6

3,6

1984

2,8

24,8

20,0

2,1

1985

3,6

25,1

20,6

0,8

1986

4,3

25,8

20,6

0,9

1987

3,6

24,6

21,6

–0,5

1988

2,7

24,3

23,1

–1,5

1989

2,0

24,1

24,6

–2,5

1990

1,2

24,1

25,8

–2,9

1991

2,2

24,6

25,4

–3,0

1992

3,2

25,1

23,7

–1,8

Forrás: a folyó fizetési mérleg és a költségvetési hiány GNP-arányos értékei a Nemzetközi Valutaalap 1994. októberi World Economic Outlook című kiadványából származnak. A (állami beruházást nem tartalmazó) beruházási ráták az a GNP és a beruházás adataiból számíthatók, amelyek megtalálhatók az OECD Economic Survey of Japan, 1993–94. című kiadványában. A magánmegtakarítási ráta maradékként adódik.

1981-et követően Japán folyó fizetési mérleg többlete jócskán felduzzadt, annak ellenére, hogy a magánmegtakarítási ráta csökkent. (A japán bruttó magánmegtakarítási ráta azonban végig magasabb maradt, mint az amerikai!) A növekvő folyó fizetési többlet egyszerre tükrözte a beruházási ráta csökkenését és a költségvetési hiány zsugorodását.

A GNP arányában kifejezett japán folyó fizetési többlet csak 1986 után kezdett csökkenni, bár a költségvetési többlet közben gyorsan emelkedett. A külső egyensúly változását a magánmegtakarítás visszaesése és a beruházási ráta jelentős növekedése kísérte. Az utóbbi részben az állami beruházások fokozódásának köszönhető. Amikor azonban az 1990-es évek elején a japán gazdaság elhúzódó visszaesése megkezdődött, az emelkedő magánmegtakarítási és mérséklődő beruházási ráták nyomán a folyó fizetési mérleg többlete ismét magasba szökött.

Csakúgy, mint az Egyesült Államok esetében, a kormányzati költségvetési hiány Japánban is a folyó fizetési mérleg alakulásának meghatározó tényezője. Az adatok azt mutatják, hogy a kormányzati költségvetés hiányának emelkedése tendenciájában csökkenti, míg mérséklődése növeli a folyó fizetési többletet. Az adatok azonban arra is rávilágítanak, hogy ez az összefüggés korántsem egyszerű.



[74] A nettó áru- és szolgáltatásexporton kívül a folyó fizetési mérleg tartalmazza az egyoldalú átutalások egyenlegét, amelyről az előzőekben röviden szóltunk. Korábbi feltevésünknek megfelelően az elemzést megkönnyítendő továbbra is eltekintünk ezektől a transzferektől. A fejezet későbbi részében, amikor részletesen elemezzük az Egyesült Államok fizetési mérlegét, a nettó egyoldalú átutalások belekerülnek a folyó fizetési mérlegbe.

[75] A folyó fizetési mérleg hiánya másképpen is finanszírozható: az ország korábban felhalmozott külföldi vagyonával is fizethet az importért. Ebben az esetben csökken a nettó külföldi vagyon, ami egyenértékű a nettó külföldi adósság növekedésével.

[76] A C + I + G összeget a nemzetközi makroökonómiában gyakran belföldi felhasználásnak (abszorpciónak) nevezik. Ezzel a terminológiával a folyó fizetési mérleg többlete felírható a nemzeti jövedelem és belföldi felhasználás különbségeként.

[77] Az Egyesült Államok nemzeti számláinak rendszere azt feltételezi, hogy a kormányzati vásárlások nem növelik a nemzeti tőkeállományt. Mi is ezt a szabályt követjük, amikor a nemzeti megtakarítás számításakor az összes kormányzati kiadást levonjuk a kibocsátásból. A legtöbb ország nemzeti számlái különbséget tesznek a kormányzat fogyasztási és beruházási célú kiadásai között (ide tartozhatnak például az állami tulajdonú vállalatok beruházásai), és az utóbbit a nemzeti megtakarítás részének tekintik. A kormányzati beruházások adatai azonban gyakran katonai felszerelések vásárlását is tartalmazzák.

[78] A nettó adó a kormányzati transzferekkel csökkentett adóbefizetés. A kormányzat kifejezés egyszerre utal az egy egységként kezelt szövetségi, állami és helyi kormányzatra.

[79] Zárt gazdaságban a folyó fizetési mérleg egyenlege mindig nulla, így a (12.2.) egyenlet az Sp= I + (GT) alakra egyszerűsödik.