Ugrás a tartalomhoz

Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet és gazdaságpolitika

Sághi Márta

Panem Könyvkiadó

Összefoglaló

Összefoglaló

  1. A stratégiai kereskedelempolitikák olyan gazdaságpolitikák, amelyek a gazdasági teljesítmény javítására irányulnak bizonyos export támogatásával, vagy bizonyos import feltételeinek megnehezítésével. Ilyen kereskedelempolitikát kiterjedt mértékben folytatott néhány sikeres gazdaság, elsősorban Japán és Dél-Korea.

  2. A stratégiai kereskedelempolitika szószólói gyakran arra alapozzák az állami beavatkozás iránti igényüket, hogy a nemzetgazdaságok versenyben, győzelem/vereség téttel folyó harcban állnak a világpiacokért, és ebben a versenyben a díjak biztosan előre láthatók, különösen a megszerezni vagy kiépíteni kívánt iparágak formájában. Az adott iparágat állítólag fejlesztésre érdemessé tevő kritériumok közé tartozik a magas hozzáadott érték munkásonként, a magas bérszint, valamint a csúcstechnológia alkalmazása. A magas hozzáadott érték azonban közgazdaságilag nem kifogástalan kritérium. A közgazdasági kutatások ugyancsak nagyban alaptalannak találták a magas bérszintű munkahelyek elvesztésétől, ezzel kapcsolatban többnyire az iparvesztéstől való félelmeket. A csúcstechnológiai iparágaktól más iparágaknál jobban várható, hogy értékes tovagyűrűző technológiai hatásokat kelt, ez azonban nem más, mint csupán egy különleges esete a korábbi fejezetekben már tárgyalt érvnek a piaci kudarcokkal kapcsolatban, amely megalapozhatja az állami beavatkozást.

  3. A stratégiai kereskedelempolitika mellett két kifinomult érv szólhat, amely a nemzetközi gazdaságtan művelőinek komoly figyelmét keltette fel. Az egyik érv az, hogy a kormányzatoknak olyan iparágakat kellene támogatniuk, amelyektől technológiai externáliák várhatók. A másik érv pedig a Brander-Spencer-féle elemzésen alapul, amely megmutatja, hogy a kormányzati beavatkozás politikája elvben hogyan segítheti a profitnövekedést a belföldi cégeknél külföldi versenytársaik rovására. Ezek az érvek jelentős elméleti meggyőző erővel bírnak; mégis, sok közgazdász fejezte ki aggodalmát azért, mert ezek az érvek túlságosan kifinomultak, és gyakorlati alkalmazásuk túl sok információt igényel.

  4. A stratégiai kereskedelempolitika a gyakorlatban sokkal változatosabb, hatásai pedig bizonytalanabbak annál, amit a népszerű elemzések alapján gondolhatnánk. Japán gazdaságpolitikája az ötvenes és hatvanas évek kiterjedt állami beavatkozásához képest manapság sokkal csekélyebb állami jelenlétet mutat. Más országokban azonban a gazdaságpolitika kevésbé mutatkozott konzisztensnek; még az Egyesült Államok is széles körben elfogadott stratégiai kereskedelempolitikát alkalmazott a mezőgazdaságban, egyes külföldiek szerint pedig az amerikai védelmi költségvetés valójában csúcstechnológiai iparágak számára kidolgozott stratégiai kereskedelem-politikaként működik.

  5. Az ilyen gazdaságpolitikák hatáselemzése nem könnyű. Nem elegendő, ha egy iparág piaci részesedését vagy növekedési ütemét tekintjük. Ehelyett költség-haszon elemzésre van szükség. A stratégiai kereskedelempolitika néhány fontos példájának vizsgálata nem igazán támasztja alá a kormányzatok által kiválasztott iparágak jó teljesítményével kapcsolatos várakozásokat.

Kulcsfogalmak

“Inkább a szomszédod legyen koldus” gazdaságpolitikák

Brander-Spencer elemzés

Iparvesztés, dezindusztrializáció

Többlethozadékok

Externáliák

Csúcstechnológia

Magas hozzáadott érték munkásonként

Stratégiai kereskedelempolitika

Tovagyűrűző technológiai hatások

Feladatok

  1. Tételezzük fel, hogy az amerikai kormány meg tudja mondani, hogy mely iparágak növekszenek a legjobban a következő 20 év folyamán. Miért nem jelenti ez magától értetődően, hogy az országnak az ilyen iparágakat támogató gazdaságpolitikát kell folytatnia?

  2. Az amerikai kereskedelmi minisztérium szükségesnek tartotta, hogy az Egyesült Államok speciális támogatásban részesítse csúcstechnológiai iparágait. Érvelése szerint ezek az iparágak a jelentős növekedés képességével rendelkeznek, számos más iparágnak szállítanak, és az egész gazdaság számára hasznos technológiákat hoznak létre. Ezen túlmenően egyes amerikai csúcstechnológiai iparágak, mint a repülőgépgyártás és a mikroelektronikai ipar a kormányzatuk által támogatott külföldi versenytársak kihívásával is szembe kell nézzenek. Ezek közül melyik érv lehet az, amely alapján az Egyesült Államok valóban fejlesztési célpontként jelölheti ki ezeket az iparágakat?

  3. Ha az Egyesült Államoknak szabad keze lenne, azt követelhetné, hogy Japán többet költsön tudományos alapkutatásra, viszont kevesebbet a kutatási eredmények ipari alkalmazására. Magyarázza meg ennek az érvnek az okát a hasznok idegen kézre jutásának gondolatmenete alapján.

  4. A 11.1. és a 11.2. táblázat olyan helyzetet mutatott be, amelyben a nyugat-európai kormányok egy állami támogatást stratégiai előny megszerzésére tudtak felhasználni, a 11.3. és a 11.4. ábra szerinti helyzetben viszont ezt nem tudták megtenni. Mi az alapvető különbség e két eset között? Ezzel összefüggésben milyen általános szabály alapján dönthető el, hogy egy állami támogatás mikor éri el a várt hatást?

  5. “Az új stratégiai kereskedelempolitikával kapcsolatos érv az olyan gazdaságpolitikák bölcs voltát támasztja alá, amilyen például Dél-Koreáé, ahol az összes exportot támogatják. A támogatás minden egyes iparágnak megadja azt a stratégiai előnyt, amelyre szüksége van ahhoz, hogy helytálljon a világpiaci versenyben”. Fejtse ki véleményét erről az állításról.

  6. Az amerikai katonai költségvetés vajon segíti vagy rontja-e az amerikai csúcstechnológiai iparágak stratégiai helyzetét? Fejtse ki érveit mindkét álláspont mellett.

  7. Úgy tűnik, hogy Japán csak alacsony piaci megtérülést ért el a hatvanas évek végi – hetvenes évek eleji acélipari, illetve a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján vállalt félvezető-ipari befektetésein. Mivel lehetne mégis indokolni ezeknek a befektetéseknek az indokoltságát? Miért mutattunk szövegünkben több rokonszenvet azzal a lehetőséggel kapcsolatban, hogy a félvezető-ipar célként való kijelölése jó döntés volt, mint az acélipar kiválasztását illetően?

  8. Franciaország nem mindig veti meg a stratégiai kereskedelempolitika eszközeit, emellett pedig aktív nacionalista kultúrpolitikát folytat, amellyel a francia képzőművészet, zene, divat, konyhaművészet és más területek fejlődését kívánja elősegíteni. Ez elsősorban arra irányuló törekvés lehetne, hogy egy mindinkább homogén világban megőrizzék nemzeti identitásukat, csakhogy egyes francia tisztségviselők gazdasági okokra hivatkozva is védelmükbe veszik ezt a politikát. Milyen értelemben lehetne az ilyen politika egyes elemei mellett érvelni úgy, mintha egyfajta stratégiai kereskedelempolitika volna?