Ugrás a tartalomhoz

Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet és gazdaságpolitika

Sághi Márta

Panem Könyvkiadó

2. függelék. Vámok és mennyiségi korlátozások monopólium esetén

2. függelék. Vámok és mennyiségi korlátozások monopólium esetén

A fejezetben eddig tökéletes versenypiacokat feltételezve elemeztük a kereskedelempolitikát, azaz úgy véltük, hogy az árak minden cég számára adottak. A 6. fejezetben bemutatott érveink szerint azonban a nemzetközi kereskedelembe kerülő termékek számos piaca tökéletlen versenyben működik. A nemzetközi kereskedelempolitikák hatásait befolyásolhatja a verseny jellege az adott piacon.

Új megfontolást kell azonban figyelembe vennünk akkor, amikor tökéletlen versenyben működő piacokon vizsgáljuk a kereskedelempolitika hatásait: a nemzetközi kereskedelem korlátozza a monopolista piaci erőt, így a kereskedelmet korlátozó eszközök éppen a monopóliumokat erősíthetik. Meglehet, hogy egy cég egy termék egyetlen előállítója valamely országban, mégis csak csekély lehetősége lesz az árak emelésére, ha számos külföldi szállító van a piacon, szabadkereskedelem mellett. Ha azonban az import mennyiségét korlátozzák, akkor ugyanez a cég már nyugodtan emelheti árait anélkül, hogy versenytől kellene tartania.

A kereskedelempolitika és a monopolista piaci erő közötti összefüggést egy olyan modellből érthetjük meg, amelyben egy ország importál egy terméket, az importtal versenyző termelését pedig mindössze egy cég ellenőrzi. Az ország világpiaci mércével mérve kicsi, kereskedelempolitikája tehát nem befolyásolja importárait. A szabadkereskedelem, a vám és egy mennyiségi korlátozás hatásait ebben a modellben vizsgáljuk meg.

A modell szabadkereskedelem mellett

A 8F2.1. ábra olyan piacon mutatja a szabadkereskedelmet, ahol a belföldi monopolista importversennyel áll szemben. D is a belföldi keresleti görbe, azaz a belföldi lakosság kereslete a termék iránt. PW a termék világpiaci ára; ezen az áron az import korlátlan mennyiségben kapható. Feltételezzük, hogy a belföldi ipar egyetlen cégből áll, amelynek határköltséggörbéje MC.

Ha ezen a piacon nem lenne külkereskedelem, akkor a belföldi cég szokásos profitmaximalizáló monopolistaként viselkednék. D-nek egy MR határbevételi görbe felel meg, a cég pedig a monopólium melletti profitmaximalizáló QM termelési és PM árszintet választaná.

Szabadkereskedelem mellett azonban ez a monopolista magatartás nem lehetséges. Ha a cég PM, vagy bármilyen más, PW fölötti árat próbálna megállapítani, akkor senki sem venné meg termékét az olcsóbb import miatt. A nemzetközi kereskedelem PW-ben felső korlátot szab az áremelésnek.

Ilyen áremelési korlát mellett a monopolista számára az a legjobb megoldás, hogy addig a Qf pontig termel, ahol a határköltség egyenlő a világpiaci árral. PW ár mellett a belföldi fogyasztók a termék Df egységét fogják igényelni, így az import DfQf lesz. Ez azonban ugyanaz az eredmény, amelyet akkor kaptunk volna, ha a belföldi ipar tökéletes versenyben működik.

8F2.1. ábra - Monopolista szabadkereskedelemben

kepek/8F2.1.png


Az importverseny fenyegetése a monopolistát arra kényszeríti, hogy úgy viselkedjék, mintha tökéletes versenyben működne.

Szabadkereskedelem mellett tehát azt látjuk, hogy a belföldi termelő monopolhelyzete semmilyen módon sem befolyásolja az eredményt.

A modell vám mellett

A vám hatásaként megnő a belföldi termelők által megállapítható maximális ár. Ha az importra t specifikus vám érvényes, akkor a belföldi termelők PW + t árat kérhet (8F2.2. ábra). A belföldi termelő továbbra sem emelheti árát egészen a monopolista árszintig, mert a fogyasztók az importot választják, ha az ár a világpiaci ár és a vám összege fölé emelkedik. Így a monopolista számára az a legjobb megoldás, ha az árat a határköltség Qt-hez tartozó szintjén állapítja meg. A vám megnöveli az árat és a belföldi kibocsátási szintet is, miközben a kereslet Dt-re csökken, így az import is visszaesik. A belföldi termelők azonban még így is ugyanazt a mennyiséget állítják elő, mintha tökéletes versenyben működnének[49].

8F2.2. ábra - A vám által védett monopolista

kepek/8F2.2.png


A vám lehetővé teszi a monopolista számára az áremelést, de az import fenyegetése itt még korlátozza az árat.

A modell mennyiségi korlátozás mellett

Tételezzük fel, hogy a kormányzat korlátozza az importot, amelynek volumene nem léphet túl egy rögzített Q mennyiséget. Ekkor a monopolista tudja, hogy ha PW fölötti árat állapít meg, akkor nem veszíti el összes vevőjét. Ehelyett az adott áron – az engedélyezett Q import levonásával – a teljes belföldi keresletet ki tudja elégíteni. Így a monopolista terméke iránti kereslet a belföldi kereslet és az engedélyezett import különbsége lesz. A mennyiségi korlátozás bevezetése utáni keresleti görbét Dq-ként határozzuk meg; ez párhuzamos a D belföldi keresleti görbével, de Q egységgel balra tolódik el (8F2.3. ábra).

Dq-nak egy új határbevételi görbe, MRq felel meg. A mennyiségi korlátozás által védett cég azzal maximalizálja profitját, hogy a határköltséget ezzel az új határbevétellel egyenlő szintre állítja be. Ehhez a szinthez Qq termelés és Pq ár tartozik. (Egységnyi termék importjára szól engedély így PqPW járadékot eredményez).

A vám és a mennyiségi korlátozás összehasonlítása

Most az a kérdés, hogy miként hasonlíthatóak össze a vám és a mennyiségi korlátozás hatásai. Ennek érdekében a vám- és a mennyiségi korlátozás azon szintjét hasonlítjuk össze, amely ugyanannyi importot eredményez (8F2.4. ábra). A t vámszint nyomán Q import kerül be az országba; azt kell tehát megkérdeznünk, hogy mi történne akkor, ha a kormányzat vám kivetése helyett egyszerűen Q-ra korlátozná az importot.

8F2.3. ábra - A mennyiségi korlátozással védett monopolista

kepek/8F2.3.png


A monopolista most szabadon emelheti árait annak tudatában, hogy az import belföldi ára ugyancsak nőni fog.

8F2.4. ábra - A vám és a mennyiségi korlátozás összehasonlítása

kepek/8F2.4.png


A mennyiségi korlátozás alacsonyabb belföldi kibocsátást és magasabb árat eredményez, mint az azonos mennyiségű importot lehetővé tevő vám.

A 8F2.4. ábrából látjuk a vám és a mennyiségi korlátozás hatásainak eltérését. A vám kivetése nyomán Qt belföldi termelés és PW + t belföldi ár alakul ki. A mennyiségi korlátozás alacsonyabb, Qq belföldi termeléshez és magasabb, Pq árhoz vezet. A vám által védett belföldi termelő úgy viselkedik, mintha tökéletes versenyben működne; a mennyiségi korlátozás védelmében viszont egyáltalán nem.

E különbség oka az, hogy a mennyiségi korlátozás nagyobb monopolista piaci erőt alakít ki, mint a vám. Ha a monopolista termelőket vám védi, akkor a belföldi cégek tudják, hogy túl nagy áremelés esetén az import kiszoríthatja őket. A mennyiségi korlátozás viszont abszolút védelmet ad: a belföldi ár bármilyen magas lehet, az import mégsem emelkedhet a mennyiségi korlátozás megszabta szint fölé.

Ebből az összehasonlításból látszólag azt szűrhetjük le, hogy a belföldi monopóliumok piaci erejét kordában tartani akaró kormányoknak a keresekedelempolitikai eszközök közül inkább a vámokhoz, mint a mennyiségi korlátozásokhoz kell nyúlniuk. A valóság azonban más: a védelem a vámoktól egyre inkább a nem vám jellegű eszközök, például a mennyiségi korlátozások felé tolódott el. Ennek megértéséhez a kormányzati cselekvés olyan mozgatórugóit kell szemügyre vennünk, amelyek nem a gazdasági hatékonysággal állnak összefüggésben.



[49] Egyetlen eset van, amelyben a vámnak más hatása van a monopolista termelőre, mint arra, amelyik tökéletes versenyben működik. Ha a vám olyan magas, hogy az import teljesen megszűnik (ez a prohibitív vám). Versenyben álló termelőre már semmilyen további vámemelésnek nincs hatása az import megszűnte után. A monopolistának azonban még akkor is korlátoznia kell árát az import fenyegetése miatt, ha a tényleges import éppen zérus. Így egy prohibitív vám megemelése a monopolista számára lehetővé teszi, hogy árát a profitmaximalizáló PM árszinthez közelebb állapítsa meg.