Ugrás a tartalomhoz

Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet és gazdaságpolitika

Sághi Márta

Panem Könyvkiadó

10. fejezet - A kereskedelempolitika eszközei

10. fejezet - A kereskedelempolitika eszközei

Az eddigi fejezetek azzal keresték a választ a kérdésre, hogy „miért folytatnak kereskedelmet az országok egymással?”, hogy bemutatták a nemzetközi kereskedelemnek és a világgazdaság működésének az okait és a hatásait. Ez a kérdés valóban önmagában is érdekes, de a rá adott válasz akkor válik különösen izgalmassá, ha segíti a feleletet a következő kérdésre: „milyen legyen egy ország kereskedelempolitikája?” Kell-e az Egyesült Államoknak vámmal vagy mennyiségi korlátozással védenie autóiparát a japán és a dél-koreai versenytől? Ki nyer és ki veszít egy mennyiségi korlátozás miatt? Vajon a hasznok ellensúlyozzák-e a költségeket?

Ez a fejezet azokat a gazdaságpolitikákat veszi górcső alá, amelyeket a kormányok a nemzetközi kereskedelemmel kapcsolatban alkalmaznak, és ezek a gazdaságpolitikák sokféle megoldásból állnak. Magukban foglalnak a nemzetközi üzleti műveletek egy részére kivetett adókat, más műveletekhez támogatásokat, jogi korlátozásokat bizonyos importok értékére vagy volumenére, és számos más intézkedést. A fejezet keretet nyújt a kereskedelempolitika legfontosabb eszközeinek megértéséhez.

A vámelemzés alapjai

A kereskedelempolitikai eszközök közül a legegyszerűbb a vám. A vám nem más, mint egy termék importjára kivetett adó. A specifikus vámokat fix teherként vetik ki az importtermékek minden egyes egységére (például 3 dollárt az olaj hordójára). Az értékvámokat (ad valorem vámokat) az importált termékek értékének hányadában határozzák meg (például az Egyesült Államokban az importált teherautók értékének 25 százaléka). A vám mindkét esetben az adott országba való áruszállítás költségeit növeli.

A vámok a legrégebbiek a kereskedelempolitikai eszközök közül, és hagyományosan kormányzati bevételforrásként alkalmazták őket. A jövedelemadó bevezetése előtt például az amerikai kormány bevételének legnagyobb része vámokból származott. A vámok igazi célja azonban nemcsak a bevételnövelés volt, hanem bizonyos belföldi szektorok védelme is. A 19. század elején az Egyesült Királyság vámokat használt (a híres gabonatörvények alapján) mezőgazdaságának megvédésére az importversenytől. A 19. század végén az Egyesült Államok és Németország is az iparcikkek importjára kivetett vámokkal védelmezte új iparágait. A modern időkben a vámok jelentősége csökkent, mert az újabb idők kormányai a belföldi ipart általában nem vám jellegű korlátozások különféle formáival, így az import mennyiségének korlátozásával (vagyis importkvótákkal) és exportkorlátozásokkal (az export mennyiségének korlátozásával – ezt általában az exportőr ország rendeli el az importőr ország kérésére) védik. A vámok hatásainak megértése mindamellett alapvető fontosságú marad más kereskedelempolitikai eszközök megértéséhez.

A külkereskedelmi elmélet kifejtésében a 2. és a 7. fejezet között általános egyensúlyi megközelítést alkalmaztunk. Tehát alapvető törvényszerűségnek tekintettük, hogy a gazdaság egyik részének eseményei más részeire is hatnak. A legtöbb (bár nem mindegyik) esetben az egyik szektorban alkalmazott kereskedelempolitikát ugyanakkor aránylag jól meg lehet érteni anélkül, hogy részleteiben megvizsgálnánk ennek tovagyűrűző hatását a gazdaság többi részére. Így a kereskedelempolitikát többnyire parciális egyensúlyi keretben is elemezni lehet. Amikor pedig a gazdaság egészére gyakorolt hatások is számottevővé válnak, visszatérünk az általános egyensúlyi elemzéshez.

Kínálat, kereslet és kereskedelem egyetlen iparágban

Tételezzük fel, hogy két ország, Belföld és Külföld létezik. Mindkettő fogyaszt és termel búzát, amelyet az országok között költségmentesen lehet szállítani. A búzatermelés mindkét országban egyszerű kompetitív iparág, amelyben a kínálati és a keresleti görbék egyaránt a piaci ár függvényei. A szokásos esetben Belföld kínálata és kereslete belföldi valutában kifejezett ártól függ, Külföld kereslete és kínálata pedig a külföldi valutában kifejezettől, de feltételezzük, hogy a két valuta közötti árfolyam nem függ az adott piacon érvényesülő kereskedelempolitikától. Így a továbbiakban mindkét piac árait belföldi valutában adjuk meg.

Ezen a piacon akkor keletkezik kereskedelem, ha kereskedelem hiányában az árak eltérőek. Tételezzük fel, hogy kereskedelem nélkül a búza ára magasabb Belföldön, mint Külföldön. Most tegyük lehetővé a kereskedelmet. Mivel a búza ára Belföldön magasabb, mint Külföldön, megindulnak a búzaszállítások Külföldről Belföldre. A búzaexport növeli az árat Külföldön és csökkenti Belföldön mindaddig, amíg az árkülönbség el nem tűnik.

A világpiaci ár és a világkereskedelembe kerülő mennyiség meghatározásához most célszerű két újabb görbe meghatározása: ez Belföld importkeresleti görbéje és Külföld exportkínálati görbéje, amelyeket a megfelelő hazai kínálati és keresleti görbékből származtatunk. Belföld importkereslete megegyezik Belföld fogyasztóinak a belföldi termelés mennyiségét meghaladó igényével; Külföld exportkínálata pedig a külföldi termelés külföldi fogyasztói igény feletti többlete.

A 8.1. ábra megmutatja, hogyan alakul ki Belföld importkeresleti görbéje. Belföld fogyasztói P1 áron D1 kereslettel lépnek fel, míg Belföld termelői csupán S1 kínálattal jelennek meg a piacon. Így Belföld importkereslete D1S1. Ha az árat P2-re emeljük, akkor Belföld fogyasztóinak csak D2-re lesz igénye, a belföldi termelők viszont kínálatukat S2-re növelik. Így az importkereslet D2S2-re csökken. Ezeket az ár-mennyiség kombinációkat a 8.1. ábrán a jobb oldali grafikon 1 és 2 pontja mutatja. Az MD importkeresleti görbe lefelé hajlik, mert az ár növekedésével csökken az import igényelt mennyisége. PA-ban Belföld kínálata és kereslete külkereskedelem hiányában egyenlő, ezért Belföld importkeresleti görbéje az ártengelyt PA-ban metszi (az importkereslet PA-ban zérus).

8.1. ábra - Belföld importkeresleti görbéjének levezetése

kepek/8.1.png


A termék árának növekedésével Belföld fogyasztói kevesebbet igényelnek, Belföld termelői viszont többet kínálnak, így az importkereslet visszaesik.

A 8.2. ábra Külföld XS exportkínálati görbéjének a levezetését mutatja be. P1-ben Külföld termelői S*1 mennyiséget kínálnak, Külföld fogyasztóinak kereslete viszont csupán D*1, exportra tehát összesen S*1D*1 kínálat áll rendelkezésre. P2-ben Külföld termelői S*2-re emelik az általuk kínált mennyiséget, Belföld fogyasztói pedig D*2-re csökkentik keresletüket, így az exportra rendelkezésre álló kínálat teljes mennyisége S*2D*2-re nő. Az exportra rendelkezésre álló termékek kínálata emelkedik az áremelkedés következtében, ezért Külföld exportkínálati görbéje felfelé hajlik. A kínálat és a kereslet P*A-ban külkereskedelem hiányában egyenlő lenne, így Külföld exportkínálati görbéje az ártengelyt P*A-ban metszi (az exportkínálat P*A-ban zérus).

8.2. ábra - Külföld exportkínálati görbéjének levezetése

kepek/8.2.png


A termék árának növekedése nyomán Külföld termelői többet kínálnak, Külföld fogyasztói pedig kevesebbet igényelnek, így bővül az exportra rendelkezésre álló kínálat.

8.3. ábra - Világkereskedelmi egyensúly

kepek/8.3.png


A világkereskedelemben ott alakul ki egyensúlyi ár, ahol Belföld importkereslete (az MD görbe) metszi Külföld exportkínálati (XS) görbéjét.

A világkereskedelemben akkor jön létre egyensúly, amikor Belföld importkereslete egyenlő Külföld exportkínálatával (8.3. ábra). A két görbe PW árszinten metszi egymást, és itt egyenlő a világkínálat a világkereslettel. A 8.3. ábra 1-gyel jelölt egyensúlyi pontjában

Belföldi kereslet Belföldi kínálat = Külföldi kínálat Külföldi kereslet . MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape GaaeOqaiaabwgacaqGSbGaaeOzaiaabApacaqGSbGaaeizaiaabMga caqGGaGaae4AaiaabwgacaqGYbGaaeyzaiaabohacaqGSbGaaeyzai aabshacaGGtaIaaeOqaiaabwgacaqGSbGaaeOzaiaabApacaqGSbGa aeizaiaabMgacaqGGaGaae4Aaiaab2oacaqGUbGaaey4aiaabYgaca qGHbGaaeiDaiabg2da9iaabUeacaqG8dGaaeiBaiaabAgacaqG2dGa aeiBaiaabsgacaqGPbGaaeiiaiaabUgacaqGTdGaaeOBaiaabgoaca qGSbGaaeyyaiaabshacaGGtaIaae4saiaabYpacaqGSbGaaeOzaiaa bApacaqGSbGaaeizaiaabMgacaqGGaGaae4AaiaabwgacaqGYbGaae yzaiaabohacaqGSbGaaeyzaiaabshacaGGUaaaaa@79E5@

Az egyenletet úgy rendezhetjük át, hogy

Belföldi kereslet + Külföldi kereslet = Külföldi kínálat + Belföldi kínálat , MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape GaaeOqaiaabwgacaqGSbGaaeOzaiaabApacaqGSbGaaeizaiaabMga caqGGaGaae4AaiaabwgacaqGYbGaaeyzaiaabohacaqGSbGaaeyzai aabshacqGHRaWkcaqGlbGaaei=aiaabYgacaqGMbGaaeO9aiaabYga caqGKbGaaeyAaiaabccacaqGRbGaaeyzaiaabkhacaqGLbGaae4Cai aabYgacaqGLbGaaeiDaiabg2da9iaabUeacaqG8dGaaeiBaiaabAga caqG2dGaaeiBaiaabsgacaqGPbGaaeiiaiaabUgacaqGTdGaaeOBai aabgoacaqGSbGaaeyyaiaabshacqGHRaWkcaqGcbGaaeyzaiaabYga caqGMbGaaeO9aiaabYgacaqGKbGaaeyAaiaabccacaqGRbGaaey7ai aab6gacaqGHdGaaeiBaiaabggacaqG0bGaaeilaaaa@7A38@

vagy más szóval

Világkereslet = Világkínálat . MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape GaaeOvaiaabMgacaqGSbGaaey4aiaabEgacaqGRbGaaeyzaiaabkha caqGLbGaae4CaiaabYgacaqGLbGaaeiDaiabg2da9iaabAfacaqGPb GaaeiBaiaabgoacaqGNbGaae4Aaiaab2oacaqGUbGaaey4aiaabYga caqGHbGaaeiDaiaac6caaaa@50BB@

A vám hatásai

Az áruexportőr szemével nézve a vám hasonlít a szállítási költséghez. Ha Belföld az importált búza minden mázsájára 2 dollár adót vet ki, akkor az exportőrök mindaddig nem hajlandók útnak indítani a terméket, amíg a két piac közötti árkülönbség legalább a 2 dollárt nem éri el.

A 8.4. ábra mutatja a búza egységére kivetett t dollár specifikus vám hatását (az ábra ezt t-vel jelöli). Vám hiányában a búza ára PW szinten egyenlítődnék ki a két piac között az ábra középső grafikonja szerint, amely a világpiacot ábrázolja. Vám mellett azonban az exportőrök nem hajlandók Külföldről búzát szállítani Belföldre, hacsak a belföldi ár a külföldit legalább t-vel nem haladja meg. Ha azonban nincs búzaexport, akkor Belföldön túlzott búzakereslet, Külföldön pedig fölös búzakínálat lesz. Így a belföldi ár emelkedni, a külföldi pedig csökkenni fog, amíg az árkülönbség el nem éri a t dollárt.

8.4. ábra - A vám hatásai

kepek/8.4.png


A vám emeli a belföldi és csökkenti a külföldi árat, miközben csökken a külkereskedelembe kerülő mennyiség.

A vám bevezetése mintegy éket ver a két piac árai közé. A vám az árat Belföldön PT-re növeli, Külföldön pedig P*T = PTt-re csökkenti. Belföld termelői a magasabb áron többet állítanak elő, fogyasztói viszont kevesebbet igényelnek, így kisebb importra is van szükség (az ábrán ezt az MD görbén, az 1 pontból 2-be való eltolódás mutatja). Külföldön az alacsonyabb ár csökkenti a kínálatot és növeli a keresletet, azaz szűkíti az exportkínálatot (az XS görbén ezt az 1 pontból a 3 pontba való eltolódás szemlélteti). Így a külkereskedelembe kerülő búza mennyisége a szabadkereskedelmi volumenről, QW-ről QT-re, azaz a vámok melletti mennyiségre csökken. QT kereskedelmi volumen mellett Belföld importkereslete akkor egyezik meg Külföld exportkínálatával, ha PTP*T = t.

A PW-ről PT-re történő belföldi áremelkedés kisebb a vámnál, mert a vám egy része Külföld exportárának csökkenésében jelenik meg. Ez a nemcsak egy vám szokásos hatása, hanem bármilyen importkorlátozó kereskedelempolitikai eszköznek is. Ez a hatás azonban a gyakorlatban gyakran nagyon csekély az exportőrök áraira. Ha egy kis ország vet ki vámot, világkereskedelmi súlya eleve igen csekély, ezért importjának csökkenése nagyon kis hatással jár a világ (azaz a külföldi export) árszintjére.

A vám hatása a „kis ország”, tehát egy olyan ország esetében, amely nem tudja befolyásolni a külföldi exportárakat, a 8.5. ábrán látható. Ekkor a vám bevezetése a vámot kivető országban a megvámolt termék árát a vám teljes összegével emeli, PW-ről PW + t-re. Az importált termék termelése S1-ről S2-re nő, a termék fogyasztása pedig D1-ről D2-re csökken. A vám kivetésének eredményeként a vámot bevezető ország importja csökkenni fog.

8.5. ábra - Vám egy kis országban

kepek/8.5.png


Ha egy ország kicsi, akkor az általa kivetett vám nem képes arra, hogy az importált termék külföldi árát csökkentse. Végeredményben az import ára PW-ről PW + t-re nő, az importkereslet mennyisége pedig S1D1-ről S2D2-re csökken.

A védelem szintjének mérése

Az importtermékre kivetett vám növeli az adott termék belföldi gyártói által elért árat. Gyakran éppen ez a hatás a vám fő célja – tehát a belföldi termelők védelme az importverseny miatt kialakuló alacsony áraktól. A kereskedelempolitika gyakorlati elemzésekor fontos feltenni a kérdést, hogy valójában mekkora védelmet nyújt a vám, vagy más kereskedelempolitikai eszköz. A választ általában a szabadkereskedelemben kialakuló ár százalékában adják meg. A cukor importjának mennyiségi korlátozása például az amerikai cukortermelők által elért árat 45 százalékkal növelhetné.

A védelem szintjének mérése a vám esetében kézenfekvő dolognak látszik: ha a vámot az import értékéhez viszonyítva értékvámként vetik ki, akkor maga a vám szintje szolgálhatna a védelem mértékéül; ha azonban specifikus vámot vezetnek be, akkor a vámtehernek a vám nélküli árral való elosztása mutatja az értékvám megfelelő szintjét.

A védelem mértékének ez az egyszerű kiszámítása azonban két ok miatt is bonyolultabb a valóságban. Az első probléma az, hogy ha nem kis országról van szó, akkor a vám hatásának egy része a külföldi exportárak csökkenése lesz, nem pedig a belföldi árak megfelelő mértékű emelkedése. A kereskedelempolitikának ez a hatása a külföldi exportárakra néha jelentős lehet[44].

A második probléma pedig, hogy a vámoknak igen eltérő hatásuk lehet egy termék előállításának különböző szakaszaira. Ezt egyszerű példával illusztrálhatjuk.

Tegyük fel, hogy egy gépkocsit a világpiacon 8000 dollárért értékesítenek, alkatrészeit és részegységeit viszont összesen 6000 dollárért adhatják el. Hasonlítsunk össze két országot: az egyik gépkocsi-összeszerelő iparágat akar kiépíteni, a másik pedig autóalkatrész-gyártást.

A belföldi gépkocsiipar kifejlesztését az első ország azzal kívánja ösztönözni, hogy 25 százalékos vámot vet ki az importált autókra, és ezzel lehetővé teszi a belföldi összeszerelő üzem számára, hogy a gépkocsikat 8000 helyett 10 000 dollárért árusítsa. Ebben az esetben helytelen volna azt állítani, hogy az összeszerelők védelme mindössze 25 százalékos mértékű. A vám kivetése előtt a belföldi összeszerelés csak akkor volna jövedelmező, ha 2000 dollárért (ez a kész gépkocsi 8000 dolláros és az alkatrészek összesített 6000 dolláros ára közötti különbség) vagy kevesebbért el lehetne végezni. A vám kivetése után az összeszerelés már akár 4000 dollárba is kerülhet (ez a 10 000 dolláros autóár és az összesített alkatrészár közötti különbség). A 25 százalékos vám tehát az összeszerelő üzemeket valójában 100 százalékos effektív védelemmel látja el.

Most tételezzük fel, hogy a második ország az alkatrészgyártás ösztönzése érdekében 10 százalékos vámot vet ki az importált alkatrészekre, és ezzel a belföldi összeszerelő üzemek alkatrészköltségét 6000-ről 6600 dollárra emeli. Az összeszerelt gépkocsikra ugyan nincsen vám, ez a kereskedelempolitikai megoldás azonban kedvezőtlenebbé teszi a belföldi összeszerelést. A vám kivetése előtt akkor lett volna értelme egy gépkocsi belföldi összeszerelésének, ha ennek 2000 dollár (8000 – 6000) lett volna a költsége; a vám kivetése után a helyi összeszerelés csak akkor éri meg, ha 1400 dollárért (8000 – 6600) el lehet végezni. Az alkatrészekre kivetett vám tehát pozitív vámvédelmet biztosít az alkatrészgyártóknak, de –30 százalékos (–600/2000) negatív effektív védelmet jelent az összeszerelés számára.

A példában látott érveléshez hasonló gondolatmenet arra indított több közgazdászt, hogy alapos számításokat végezzen az egyes iparágaknak a vámok és más keresedelempolitikai eszközök által ténylegesen nyújtott effektív védelem fokára. A gazdasági fejlődés elősegítésére szánt kereskedelempolitikák például (lásd a 10. fejezetet) gyakran sokkal magasabb fokú effektív védelmet eredményeznek, mint maguk a vámszintek[45].



[44] Elméletileg (a gyakorlatban azonban ritkán) egy vám akár csökkentheti is a belföldi termelők által elért árat (lásd az 5. fejezetben áttekintett Metzler-paradoxont).

[45] Egy szektor effektív védelmének mértékét formálisan (VTVW)/VW-ként határozzák meg, ahol VW a szektor világpiaci árakon mért hozzáadott értéke, VT pedig a kereskedelempolitikai eszközök alkalmazása esetén képződő hozzáadott érték. Példánk jelöléseit használva legyen PA egy összeszerelt gépkocsi világpiaci ára, PC a hozzá szükséges alkatrészek világpiaci ára, tA az importált autókra kivetett értékvám szintje, tC pedig az alkatrészek értékvámszintje. Kiszámítható, hogy ha a vámok nem befolyásolják a világpiaci árakat, akkor az összeszerelő üzemek számára a következő effektív védelmet alakítja ki:

Fogyasztói veszteségTermelői nyereségKormányzati bevétel,MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape GaaeOraiaab+gacaqGNbGaaeyEaiaabggacaqGZbGaaeOEaiaabsha caqGZdGaaeyAaiaabccacaqG2bGaaeyzaiaabohacaqG6bGaaeiDai aabwgacaqGZbGaaey6aiaabEgacaGGtaIaaeivaiaabwgacaqGYbGa aeyBaiaabwgacaqGSbGaaeyubiaabMgacaqGGaGaaeOBaiaabMhaca qGLbGaaeOCaiaabwgacaqGZbGaaey6aiaabEgacaGGtaIaae4saiaa b+gacaqGYbGaaeyBaiaabgoacaqGUbGaaeyEaiaabQhacaqGHbGaae iDaiaabMgacaqGGaGaaeOyaiaabwgacaqG2bGaaey6aiaabshacaqG LbGaaeiBaiaabYcaaaa@6DD5@