Ugrás a tartalomhoz

Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet és gazdaságpolitika

Sághi Márta

Panem Könyvkiadó

A nemzetközi kölcsön- és hitelkapcsolatok

A nemzetközi kölcsön- és hitelkapcsolatok

A nemzetközi gazdaság világának fontos vonása a nemzetközi tőkemozgás. Csábítónak látszik, hogy ezeket az áramlásokat a munkaerőmozgás elemzésével párhuzamos módon vizsgáljuk, és ez gyakran valóban hasznos megoldás. A kétfajta áramlás között azonban fontos különbségek is vannak. Amikor a nemzetközi munkaerő-mobilitásról beszélünk, akkor ezalatt nyilvánvalóan azt értjük, hogy a munkások fizikailag az egyik országból a másikba mozognak. Amikor az Egyesült Államokból Mexikóba irányuló tőkemozgásról beszélünk, akkor nem arra gondolunk, hogy amerikai gépeket szó szerint leszerelnek és délre szállítanak. Ehelyett pénzügyi műveletre gondolunk. Egy amerikai bank hitelt nyújt egy mexikói cégnek, amerikai lakosok mexikói részvényeket vásárolnak, vagy egy amerikai cég mexikói leányvállalatán keresztül végez befektetést. Most az említett műveletek első fajtájára összpontosítunk, amelyben amerikai székhelyű cégek vagy amerikai lakosok hitelt nyújtanak mexikóiaknak. Ezzel amerikai lakosok mexikóiaknak jogot adnak arra, hogy mostani jövedelmüknél többet költsenek, olyan ígéretért cserébe, hogy a hitelt a jövőben visszafizetik.

A nemzetközi gazdaság pénzügyi vonatkozásainak elemzése a könyv második felének a témája. Fontos azonban azt látnunk, hogy a pénzügyi műveletek nemcsak papíron léteznek, hanem reálgazdasági következményeik is vannak. A nemzetközi hitelkapcsolatokat egyfajta nemzetközi kereskedelemként is értelmezhetjük. Ez a kereskedelem nem egy termék másra való cseréjét jelenti adott időpontban, hanem jelenlegi termékek cseréjét jövőbeliekre. Ezt a kereskedelmet időszakok közötti (intertemporális) kereskedelemnek nevezzük. Sokkal több mondanivalónk lesz róla később a könyvben, jelenlegi céljainknak azonban egy egyszerű modell is megfelel[42].

Időszakok közötti termelési lehetőségek és kereskedelem

Még nemzetközi tőkemozgások nélkül is igaz, hogy minden gazdaság választhat a jelenlegi és a jövőbeli fogyasztás között. A gazdaságok általában nem fogyasztják el teljes jelenlegi kibocsátásukat; kibocsátásuk egy része gépekbe, épületekbe és a termelő tőke más formáiba való beruházás formáját ölti. Minél többet ruház be egy gazdaság most, annál többet tud majd termelni és fogyasztani a jövőben. A gazdaságnak azonban a több beruházáshoz erőforrásokat kell felszabadítania azzal, hogy kevesebbet fogyaszt (hacsak nincsenek kihasználatlan erőforrások, de ezeket egyelőre figyelmen kívül hagyjuk). Így átváltási kapcsolat van a jelenlegi és a jövőbeli fogyasztás között.

Képzeljünk el egy gazdaságot, amely csak egy terméket fogyaszt és mindössze két időszakon át működik. Ezt a két időszakot jelennek és jövőnek nevezzük. Átváltási kapcsolat lesz a fogyasztási cikk jelenlegi és jövőbeli fogyasztása között, amelyet az időszakok közötti termelési lehetőségek határvonalának felrajzolásával foglalhatunk össze. Egy ilyen határvonalat a 7.4. ábra mutat be. Éppen olyan, mint a termelési lehetőségek határvonalának görbéi, amelyeket adott időpontra vettünk fel két termék között.

Az időszakok közötti termelési lehetőségek határvonalának alakja különbözik az egyes országok között. Bizonyos országoknak olyan termelési lehetőségeik vannak, amelyek a jelenlegi kibocsátás felé hajlanak, más országok termelési lehetőségeiben pedig nagyobb a jövőbeli kibocsátás szerepe. Majd feltesszük a kérdést, hogy ezek az eltérések milyen valóságos különbségeknek felelnek meg egy adott pillanatban. Először azonban egyszerűen tételezzük fel azt, hogy két ország van, Belföld és Külföld, mégpedig eltérő időszakok közötti termelési lehetőségekkel. Belföld lehetőségei inkább a folyó fogyasztás felé hajlanak, Külföld lehetőségei pedig a jövőbeli fogyasztás felé.

7.4. ábra - Az időszakok közötti termelési lehetőségek határvonala

kepek/7.4.png


Egy ország ugyanúgy elcserélheti a folyó fogyasztást jövőbeli fogyasztásra, ahogy többet tud termelni az egyik termékből azzal, hogy a másikból kevesebbet állít elő.

Analógián alapuló érveléssel már tudjuk, hogy mire számíthatunk. Nemzetközi hitelkapcsolatok hiányában azt várhatnánk, hogy a jövőbeli fogyasztás relatív ára magasabb lesz Belföldön, mint Külföldön. Így, ha megteremtjük a több időszakon átnyúló kereskedelem lehetőségét, akkor az eredmény Belföld folyó fogyasztásának exportja és jövőbeli fogyasztásának importja lesz.

Ez azonban kissé talányosnak tűnhet. Mi a jövőbeli fogyasztás relatív ára, és hogyan folyik a több időszakon átnyúló kereskedelem?

A reálkamatláb

Hogyan folytat egy ország több időszakon átnyúló kereskedelmet? A magánszemélyekhez hasonlóan egy ország is hitelnyújtással vagy –felvétellel teheti meg ezt. Tekintsük át, mi történik, ha egy magánszemély kölcsönt vesz fel: eleinte többet tud költeni jövedelménél, illetve, más szavakkal, többet tud fogyasztani termelésénél. Később azonban a hitelt kamattal kell visszafizetnie, ezért a jövőben kevesebbet fogyaszthat, mint amennyit termel. A hitelfelvétellel tehát valójában jövőbeli fogyasztásáról mondott le folyó fogyasztása növeléséért. Ugyanez érvényes egy hitelfelvevő országra.

A jövőbeli fogyasztás folyó fogyasztásban kifejezett ára nyilvánvaló módon összefügg a kamatlábbal. Ahogy a könyv második felében majd látni fogjuk, a valóságos világban a kamatlábak meghatározását bonyolítja az, hogy az általános árszínvonalban változások lehetségesek. Egyelőre megkerüljük ezt a problémát azzal a feltevéssel, hogy a kölcsönszerződéseket „reál” feltételekkel kötik meg: ha egy ország kölcsönt vesz fel, jogot kap arra, hogy valamilyen mennyiségű fogyasztást vásároljon a jelenben, ha ezért a jövőben nagyobb mennyiséget fizet vissza. Pontosabban, a jövőbeli visszafizetés mennyisége a jelenben kölcsönvett mennyiség (1 + r)-szerese lesz, ahol r a hitelfelvétel reálkamatlába. Mivel egy folyó fogyasztási egységért a jövőben (1 + r) egységet kell adni, a jövőbeli fogyasztás relatív ára 1/(1 + r).

Most már teljes a párhuzam a nemzetközi kereskedelem alapmodelljével. Ha a hitelnyújtás és -felvétel lehetséges, akkor a jövőbeli fogyasztás relatív árát, és így a világon érvényes reálkamatlábat a világ jövőbeli relatív kínálata és a jövőbeli fogyasztás iránti kereslet határozza meg. Belföld időszakok közötti termelési lehetőségei a folyó fogyasztás felé hajlanak, így ez az ország folyó fogyasztást fog exportálni és jövőbeli fogyasztást importálni. Így Belföld az első időszakban hitelezni fog Külföldnek, a másodikban pedig visszakapja a hitelt.

Időszakok közötti komparatív előny

Feltételeztük, hogy Belföld időszakok közötti termelési lehetőségei a jelenlegi termelés felé hajlanak. De mit is jelent ez? Az időszakok közötti komparatív előny forrásai kissé különböznek azoktól, amelyek a szokásos kereskedelmet előidézik.

Egy ország, amelynek a fogyasztási cikkek jövőbeli termelésében komparatív előnye van, olyan ország, amely nemzetközi hitelkapcsolatok hiányában a jövőbeli fogyasztást alacsony relatív áron értékeli, tehát számára a reálkamatláb magas. Ez a magas reálkamatláb a beruházás magas hozadékának felel meg, tehát magas hozadékkal értékeli az erőforrások árirányítását a fogyasztási cikkek jelenlegi termelésétől a tőkejavak termelésébe, az építési beruházásokba és más olyan tevékenységekbe, amelyek növelik a gazdaság jövőbeli termelőképességét. Így a nemzetközi tőkepiacokon hitelt felvevő országok azok lesznek, ahol magas termelékenységű jövőbeli beruházási lehetőségek között lehet választani a jelenlegi termelési kapacitással szemben, míg a hitelnyújtó országokban ilyen lehetőségek nem állnak rendelkezésre belföldön.

A nemzetközi hitelkapcsolatok hetvenes évekbeli szerkezete alátámasztja mondanivalónkat. A 22.3. táblázat három országcsoport, az ipari országok, a nem olajtermelő fejlődő országok, valamint a nagy kőolajexportőrök nemzetközi hitelkapcsolatait hasonlítja össze. 1974 és 1981 között a kőolajexportőrök 395 milliárd dollár hitelt nyújtottak, a kevésbé fejlett országok 315 milliárd dollár hitelt, a (sokkal nagyobb) ipari országok pedig náluk kisebb összeget, 265 milliárd dollárt vettek fel.

Modellünk alapján ez nem meglepő. A hetvenes években a kőolajárak látványos emelkedése következtében az olajexportőr országok, mint például Szaúd-Arábia nagyon magas folyó bevételeket könyvelhettek el. Ezek az országok azonban nem tapasztalták a belföldi beruházási lehetőségek hasonló mértékű bővülését. Így folyó fogyasztásukban volt komparatív előnyük. Kis népességgel, az olajon kívül korlátozott erőforrásokkal, és csekély ipari vagy más termelési tapasztalattal rendelkeztek, ezért természetes válaszlépésük volt, hogy megnövekedett bevételük jelentős részét külföldön fektessék be. Ezzel szemben Brazília, Dél-Korea és más fejlődő országok magas jövőbeli bevételekkel számoltak és magas termelékenységű beruházási lehetőségeket láttak bővülő ipari szektoraikban; így a jövőbeli bevételben volt komparatív előnyük. Ezért ebben az időszakban (1974 és 1981 között) a kőolajexportőrök folyó fogyasztást is exportáltak azzal, hogy pénzüket részben kevésbé fejlett országoknak kölcsönözték.



[42] A fejezet függeléke a most kifejtésre kerülő modell részletesebb elemzését tartalmazza.