Ugrás a tartalomhoz

Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet és gazdaságpolitika

Sághi Márta

Panem Könyvkiadó

Externáliák és nemzetközi kereskedelem

Externáliák és nemzetközi kereskedelem

Az externáliák, akár a cégeken belüli méretgazdaságosság, ugyancsak fontos szerepet játszanak a nemzetközi kereskedelemben, hatásaik azonban igen eltérőek lehetnek. Az externáliák különösen felelősek lehetnek azért, ha az országok „beragadnak” nem kívánt szakosodási struktúrákba, amiből esetleg kereskedelmi veszteségek is származhatnak.

Externáliák és a külkereskedelmi szerkezet

Külső méretgazdaságosság létezése esetén, ha egy országnak valamely iparágban jelentős termelése van, akkor minden más tényező azonossága esetén valószínűleg alacsony költségekkel tudja előállítani azt a terméket. Ez nyilvánvalóan körfolyamatot indít el, hiszen egy ország, amely egy terméket olcsón tud előállítani, valószínűleg nagy kibocsátásra törekszik ebből a termékből. A jelentős externáliák általában megerősítik az ágazatközi kereskedelem létező struktúráit, eredetüktől függetlenül: azok az országok, amelyek bizonyos iparágakban bármilyen okból eleve jelentős termelők, valószínűleg azok is maradnak. Még akkor is, ha valamely más ország olcsóbban tudja előállítani ugyanazokat a termékeket.

Ezt az állítást a 6.9. ábra szemlélteti. Egy óra gyártási költségét az évente gyártott órák számának függvényében ábrázoljuk. Két országot mutatunk be az ábrán: Svájcot és Thaiföldet. Egy óra svájci gyártási költségét az ACSWISS mutatja; a thaiföldi költség pedig ACTHAI. D az órák iránti nemzetközi keresletet mutatja és feltételezzük, hogy Svájc vagy Thaiföld egyedül is ki tudja elégíteni ezt a keresletet.

Tételezzük fel, hogy az óragyártásban a méretgazdaságosság teljes mértékben externália a cégek számára, s mivel vállalati szinten nincs méretgazdaságosság, azért mindkét ország óraipara számos kicsi, tökéletes versenyben működő cégből áll. A verseny így az órák árát lefelé nyomja az átlagos költség szintjére.

Feltételezzük, hogy a thaiföldi költséggörbe a svájci alatt fekszik, mondjuk mert a thai bérek a svájciak alatt vannak. Ez azt jelenti, hogy bármilyen termelési szint mellett Thaiföld olcsóbban tud órákat gyártani, mint Svájc. Azt remélhetnénk, hogy ebből mindig az következnék, hogy a világpiacot Thaiföld látja el órákkal. Sajnos nem feltétlenül ez történik. Tételezzük fel, hogy történelmi okokból Svájc hozza létre elsőnek óraiparát. Akkor a világ órapiacának kezdeti egyensúlya a 6.9. ábra 1 pontjában jön létre, évi Q1 mennyiségű svájci termelés és P1 ár mellett. Most vezessük be a thaiföldi termelés lehetőségét. Ha Thaiföld át tudná venné az ellenőrzést a világpiac fölött, akkor az egyensúly a 2 pontba tolódnék el. Ha azonban kezdetben nincs thaiföldi termelés (Q = 0), akkor bármelyik thai cég, amely óragyártás megindításán gondolkodnék, C0 költségfüggvény figyelembe vételével hozhatná meg döntését. Ábránk szerint ez a költségszint afölött az árszint fölött van, amelyen a már működő svájci óraipar gyártani tud. Így noha a thaiföldi ipar esetleg olcsóbban tudna órákat gyártani, mint a svájci, a svájciak repülőrajtja lehetővé teszi számukra, hogy szilárdan az iparágban maradjanak.

6.9. ábra - Externáliák és szakosodás

kepek/6.9.png


Thaiföld átlagköltséggörbéje, az AC, a svájci átlagköltséggörbe, az ACSWISS alatt fekszik. Így Thaiföld elvben olcsóbban tudná ellátni a világpiacot, mint Svájc. Ha azonban a svájci óraipar jön létre előbb, akkor P1 áron tud órákat értékesíteni, ami az alatt a C0 költségszint alatt van, amelyre bármelyik thai cég képes lenne, ha ő is elkezdené a gyártást. Így egy történelmileg létrejött szakosodási struktúra akkor is fennmaradhat, ha új termelők olcsóbb gyártásra képesek.

A példa azt mutatja, hogy az externáliák jelentős szerepet juttathatnak a történelmi véletlennek annak eldöntésében, hogy ki mit termel, és segítheti a már kialakult kereskedelmi struktúrák fenntartását még akkor is, ha ezek nincsenek összhangban a komparatív előnyökkel.

Külkereskedelem és jólét externáliák mellett

Az externáliák mellett folyó kereskedelemnek nem annyira egyértelműek a jóléti hatásai, mint a komparatív előnyökön alapuló, vagy a vállalati szintű méretgazdaságosságra épülő kereskedelemnek. A világkereskedelem nyerhet azon, hogy bizonyos iparágak termelését koncentrálják externáliák elérése érdekében. Nincs viszont garancia arra, hogy a legalkalmasabb ország gyárt egy externáliák mellett előállítható terméket. Lehetséges az is, hogy az externáliákon alapuló kereskedelem rontja egy ország helyzetét a kereskedelem nélküli állapothoz képest.

A 6.1.0 ábra mutat be példát arra, hogy egy ország rosszabbul járhat a kereskedelemmel, mint nélküle. Az előző esethez hasonlóan itt is elképzeljük, hogy Thaiföld és Svájc is tud órát gyártani, Thaiföld olcsóbban, viszont Svájc kezdte előbb az ipart. DWORLD a világ órakereslete, s mivel Svájc az óragyártó, az egyensúlyi pont 1. Most azonban hozzáadjuk ehhez a thai órakeresletet, a DTHAI-t. Ha órákkal nem lehetne kereskedni és Thaiföld önellátásra kényszerülne, akkor a thai egyensúlyi pont a 2-ben lenne. Alacsonyabb átlagköltséggörbéje miatt a Thaiföldön gyártott órák ára a 2 pontban, a P2 alacsonyabb, mint a svájci gyártmányú óráké az 1 pontban, azaz a P1.

6.10. ábra - Externáliák és a kereskedelem okozta veszteségek

kepek/6.10.png


Ha vannak externáliák, akkor a külkereskedelem potenciálisan még rosszabb helyzetbe is hozhat egy országot, mint a külkereskedelem nélküli állapot. Ebben a példában Thaiföld órákat importál Svájcból, amely el tudja látni a világpiacot (DWORLD) olyan P1 áron, amely elég alacsony a thai termelők piacra lépésének megakadályozásához, akiknek eleinte C0 kötségszinten kell az órákat gyártaniuk. Ha azonban Thaiföld meg tudná akadályozni a teljes órakereskedelmet, akkor belföldi piacát (DdTHAI) alacsonyabb P2 áron láthatná el.

Olyan helyzetet mutattunk be, amelyben egy Thaiföld által importált termék ára alacsonyabb lenne, ha nem volna külkereskedelem és az országnak a maga számára kellene előállítania a terméket. Ez a helyzet nyilvánvalóan rosszabb az ország számára, mint a kereskedelem nélküli állapot.

Ebben az esetben Thaiföld számára megéri, hogy oltalmazza születőfélben lévő óraiparát a külföldi versenytől. Mielőtt arra a következtetésre jutnánk, hogy ez egy érv a protekcionizmus mellett, látnunk kell, hogy a gyakorlatban igen nehéz olyan eseteket találni, amilyet a 6.10. ábrán bemutatunk. Valójában, ahogy majd a 10. és a 11. fejezetben hangsúlyozni is fogjuk, az externáliák pontos azonosításának nehézsége az egyik fő gyakorlati érv az aktivista kereskedelempolitikák ellen.

Azt is érdemes aláhúzni, hogy a világgazdaság számára akkor is hasznos lehet a koncentrálódó iparágak előnyeinek kihasználása, ha az externáliák esetenként hátrányos szakosodási és kereskedelmi struktúrákat alakíthatnak ki. Kanada jobban járna, ha a Szilikonvölgy Toronto, nem pedig San Francisco mellett lenne; Németország jobban járna, ha a londoni City Frankfurtba települne. A világ mint egész azonban hatékonyabb és így gazdagabb, mert a nemzetközi kereskedelem lehetővé teszi az országok számára, hogy különféle iparágakra szakosodjanak, és így az externáliákat és a komparatív előnyöket egyaránt kihasználják a maguk számára.

Az operettváros közgazdaságtana

Melyik az Egyesült Államok legfontosabb exportszektora? A válasz bizonyos fokig a definícióktól függ: van, aki azt mondja, hogy a mezőgazdaság, mások, hogy a repülőgépipar. Bármilyen mérőszámot alkalmazunk is, az Egyesült Államok egyik legnagyobb exportőre a szórakoztatóipar, amely 1994-ben több mint 8 milliárd dollár értékben adta el termékeit külföldön. Amerikában gyártott filmeket és tv-műsorokat a világon szinte mindenütt játszanak. A külföldi piac Hollywood pénzügyi helyzete szempontjából is kulcsfontosságúvá vált: kivált az akciófilmek több bevételt hoznak gyártóiknak külföldről, mint az amerikai piacon.

Miért az Egyesült Államok a világ vezető szórakoztatóipari exportőre? Az amerikai piac puszta méretéből is jelentős előnyök erednek. Az elsősorban francia vagy olasz piacra készített filmek az ilyen piacok sokkal kisebb méretei miatt nem tudnák fedezni számos amerikai film óriási költségvetését. Az ilyen országokból származó filmek gyakran drámák vagy vígjátékok, amelyek nem vonzzák annyira a közönséget, hogy érdemes volna szinkronizálni vagy feliratokkal ellátni őket. Az amerikai filmek ugyanakkor át tudják lépni a nyelvhatárt látványos kiállításukkal és különleges effektusaikkal.

Az iparág nemzetközi piacán elért jelentős amerikai pozíciók részben externáliákból is erednek, ezeket pedig a szórakoztatóipari cégek óriási hollywoodi koncentrációja hozza létre. Hollywood a Marshall-i értelemben kétfajta externáliát is teremt: szakosodott beszállítókat és a munkaerő-piaci összekapcsolást. A végterméket filmstúdiók és tv-hálózatok állítják elő, de ezek független gyártók, szereposztó és tehetségvadász ügynökségek, jogi cégek, effektszakértők és számos más beszállító komplex rendszerére támaszkodva dolgoznak. A munkaerő-piaci összekapcsolás szükséges volta nyilvánvaló mindenki számára, aki már látta a stáblistát egy film végén: minden produkcióhoz egy időre óriási hadseregre van szükség, amely nemcsak operatőröket és sminkeseket, hanem zenészeket, kaszkadőröket, titokzatos foglalkozások – mint a fővilágosítók és a díszletmunkások – képviselőit (és persze színészeket és színésznőket) is magában foglalja. Nem biztos, hogy Holywood megteremti-e a tudás szétterjedésének, azaz a harmadik fajta externáliának a feltételeit is. Ahogy Nathanael West, a színész egyszer megjegyezte, a filmipart akkor lehet megérteni, ha rájövünk, hogy „senki sem tud semmit”. Ha azonban mégis van ebben az iparban olyan tudás, amely szétterjedhet, akkor erre feltétlenül jobb közeg Hollywood sűrű társadalmi élete, mint bármi más.

Hollywood externáliáinak erejét mutatja, hogy mennyi tehetséget tudott vonzani külföldről, Garbótól és von Sternbergtől Arnold Schwarzeneggerig és Paul Verhoevenig. Az „amerikai” filmeket gyakran becsvágyó külföldiek készítették, akik Hollywoodba költöztek – s végül még nagyobb közönségsikert értek el még hazájukban is, mintha otthon maradtak volna.

Egyedi-e Hollywood? Nem, mert hasonló erők más országokban is létrehoztak nagy szórakoztatóipari komplexumokat. Indiában például, ahol a filmpiacot részben a kormány védelmezte az amerikai befolyástól, de szerepe volt ebben a kulturális különbségeknek is, Bombayban „Bollywood” néven jött létre filmkészítő vállalkozások nagy, közös telephelye. A kínai nyelvterület ellátására jelentős filmipar alakult ki Hongkongban. Latin-Amerika spanyol nyelvű tv-csatornái számára számára pedig egy különleges iparág készít telenovelákat, azaz hosszú tv-sorozatokat Caracasban, Venezuelában. Az utóbbi szórakoztatóipari telephely váratlan exportpiacokat is talált magának: az orosz tv-nézők például a jelek szerint könnyebben beleélik magukat a latin-amerikai szappanoperák szereplőinek egyéniségébe, mint az amerikai produkciókban látott szerepekbe.

Dinamikus növekvő hozadékok

A legfontosabb externáliák egy része valószínűleg a tudás felhalmozódásából származik. Ha egy cég tapasztalat alapján javít termékein vagy termelési eljárásain, más cégek utánozhatják és így hasznot húzhatnak tudásából. A tudás szétterjedésének ez a fajtája olyan helyzetet teremt, amelyben az egyes cégek termelési költségei csökkennek azzal párhuzamosan, ahogy az iparág egésze felhalmozza a tudást.

Vegyük észre, hogy a tudás felhalmozódásából származó externáliák némileg különböznek az eddig tárgyalt externáliáktól, amelyekben az iparág költségei a folyó kibocsátás függvényében alakultak. Ebben az alternatív helyzetben az iparági költségek a tapasztalattól függnek, amelyet általában az iparág adott időpontig mért teljes kibocsátásával közelítenek. Egy tonna acél termelési költsége például fordított arányban függhet az illető országban az iparág létesítése óta gyártott acél összes tonnájának számától. Ezt a fajta kapcsolatot gyakran tanulási görbeként foglalják össze, amely az egységköltséget a kumulatív kibocsátással veti össze. A 6.11. ábra ilyen tanulási görbéket mutat be. Ezek lefelé hajlanak a termelési tapasztalat költségekre gyakorolt hatása miatt. Ha az idők során a költségek a kumulatív termelés növekedésével párhuzamosan csökkennek, nem pedig a folyó termelés volumenének függvényében, akkor ezt a dinamikus növekvő hozadékok eseteként tartják számon.

A szokásos externáliákhoz hasonlóan a dinamikus externáliáknál is lehetséges, hogy egy kezdeti előny megmaradjon, illetve, hogy egy iparág repülőrajttal használja ki az ilyen előnyöket. A 6.11. ábrán az L tanulási görbe olyan országé, amely először építet ki egy iparágat a világon, az L* pedig olyan országé, amelynek alacsonyabbak a termelési költségei – mondjuk, a bérek –, de kevesebb is a termelési tapasztalata. Ha az első ország megfelelően gyors repülőrajtot vesz, akkor a második országot esetleg alacsonyabb költségei sem teszik képessé a piacra való belépésre. Tételezzük fel például, hogy az első ország kumulatív kibocsátása QL egység C1 egységköltség mellett, a második ország viszont sohasem gyártotta az adott terméket. Ebben az esetben a második ország kezdeti indulási költsége, C*0 magasabb lesz, mint a már működő ipari kapacitások jelenlegi C1 egységköltsége.

6.11. ábra - A tanulási görbe

kepek/6.11.png


A tanulási görbe azt mutatja meg, hogy annál kisebb az egységköltség, minél nagyobb az iparág kumulatív kibocsátása adott időpontig. Egy ország, amelynek kiterjedt tapasztalata van (L) iparágban, alacsonyabb egységköltséggel termelhet annál az országnál, amely kevés vagy semmilyen tapasztalatot gyűjtött. Ez még akkor is igaz, ha a második ország tanulási görbéje (L*) alacsonyabb, például az alacsonyabb bérek miatt.

A dinamikus méretgazdaságosság, akárcsak az externáliák adott időpontban, potenciálisan felhasználható a protekcionizmus indokolásaként. Tételezzük fel, hogy egy országnak eléggé alacsony költségei lehetnének egy termék exportcélú gyártására, ha több termelési tapasztalata volna, jelenlegi tapasztalathiánya miatt azonban a terméket nem tudja versenyképesen gyártani. Az ilyen ország hosszabb távú jólétét vagy úgy növelheti, hogy támogatással ösztönzi a termék gyártását, vagy úgy, hogy védelmezi a külföldi versenytől addig, amíg nem tud a saját lábára állni. Az iparágak tapasztalatnyerést lehetővé tevő átmeneti védelmének érve a kiskorúiparág-érvként ismert, és fontos szerepet játszott a vitákban a kereskedelempolitika szerepéről a gazdasági fejlődésben. A kiskorúiparág-érvet a 10. fejezetben részletesebben is megvizsgáljuk. Most csak annyit érdemes megjegyeznünk, hogy a 6.11. ábrán bemutatotthoz hasonló helyzetek a gyakorlatban éppoly nehezen azonosíthatók, mint azok, amelyekben nem dinamikus növekvő hozadékok szerepelnek.