Ugrás a tartalomhoz

Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet és gazdaságpolitika

Sághi Márta

Panem Könyvkiadó

A monopolista verseny és a nemzetközi kereskedelem

A monopolista verseny és a nemzetközi kereskedelem

A nemzetközi kereskedelem monopolista versenyre épülő modelljének alkalmazását arra a gondolatra alapozzák, hogy a nemzetközi kereskedelem megnöveli a piac méretét. A méretgazdaságosság mellett működő iparágakban az egyes országok által előállított termékek választékát és a termelés méretét is korlátozhatja a piac mérete. Ha az országok kereskednek egymással, és így a bármelyik nemzeti piacnál nagyobb integrált világpiacot alakítanak ki, akkor az országok gyengíthetik ezeket a korlátokat. Mindegyik ország a termékek olyan szűkebb választékára szakosodhat, mint amilyet a nemzetközi kereskedelem hiányában gyártana; s az általa nem termelt áruk más országokban való megvásárlásával mégis növelheti a fogyasztók rendelkezésére álló termékválasztékot. Így a nemzetközi kereskedelem kölcsönös haszonra ad lehetőséget akkor is, ha az országok erőforrásaiban vagy termelési eljárásaiban nincsenek különbségek.

Tételezzük fel például, hogy két ország van, és mindkettőben évi egy millió gépkocsi értékesíthető. Ha egymással kereskednek, akkor összesen 2 milliós autópiacuk lesz. Ezen az összevont piacon többfajta gépkocsit lehet gyártani, mégpedig alacsonyabb átlagköltség mellett, mint az egyes piacokon külön-külön.

A monopolista verseny modelljét fel lehet használni arra, hogy megmutassuk: a nemzetközi kereskedelem miként javítja meg az átváltási kapcsolatot a méret és választék között az egyes országok számára. Elemzésünket azzal kezdjük, hogy megmutassuk, a nagyobb piacméret hogyan vezet a monopolista verseny modelljében alacsonyabb átlagárhoz és a termékek nagyobb választékához. Ha ezt az eredményt a nemzetközi kereskedelemre alkalmazzuk, akkor megfigyelhetjük, hogy a nemzetközi kereskedelem nagyobb világpiacot hoz létre, mint a világpiacot alkotó nemzeti piacok összessége. A piacok nemzetközi kereskedelem útján történő integrálása így ugyanazzal a hatással jár, mint a piac növekedése egyetlen országban.

A megnövekedett piacméret hatásai

A monopolista versenyben működő iparágban a cégek száma és az általuk megállapított árak is függnek a piac méretétől. Nagyobb piacokon általában több a szereplő és az egyes cégek is többet adnak el; a nagy piac előnyeit élvező fogyasztók alacsonyabb árakkal és nagyobb termékválasztékkal találkozhatnak, mint a kis piacok fogyasztói.

Modellünk keretei között ezt úgy ábrázolhatjuk, hogy ismét szemügyre vesszük a CC görbét a 6.3. ábrán, amely megmutatta, hogy a cégenkénti átlagköltség nagyobb, ha több cég van az iparágban. A CC görbét a (6.6.) egyenlet határozza meg:

A C = ( 750   000   000 / Q ) + 5000. MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape GaamyqaiaadoeacqGH9aqppaWaaeWaaeaapeGaaG4naiaaiwdacaaI WaGaaeiiaiaaicdacaaIWaGaaGimaiaabccacaaIWaGaaGimaiaaic dacaGGVaGaamyuaaWdaiaawIcacaGLPaaapeGaey4kaSIaaGynaiaa icdacaaIWaGaaGimaiaac6caaaa@484C@

Ezt az egyenletet megvizsgálva látjuk, hogy az összes S értékesítés csökkenti az átlagköltséget a cégek bármely n számára. Ennek oka, hogy ha a piac bővül a cégek változatlan száma mellett, akkor a cégenként értékesítés nő, az egyes cégek átlagköltsége pedig csökken. Így ha két piacot hasonlítunk össze, és az egyiken nagyobb az S, mint a másikon, akkor a CC görbe a nagyobb piacon a kisebb piac CC görbéje alatt lesz.

Eközben azonban nem mozdul el a 6.3. ábra PP görbéje, amely az egyes cégek által megállapított árakat kapcsolja össze a cégek számával. Ennek a görbének a meghatározását a (6.10.) egyenlet adja meg:

P = 10   000   $ = c + 1 / ( b × n ) = 5000   $ + [ ( 1 / 30 000 ) × 6 ] 5000   $ + 5000   $ , MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape Gaamiuaiabg2da9iaaigdacaaIWaGaaeiiaiaaicdacaaIWaGaaGim aiaabccacaGGKaGaeyypa0Jaam4yaiabgUcaRiaaigdacaGGVaWdam aabmaabaWdbiaadkgacqGHxdaTcaWGUbaapaGaayjkaiaawMcaa8qa cqGH9aqpcaaI1aGaaGimaiaaicdacaaIWaGaaeiiaiaacscacqGHRa WkdaWadaqaamaabmaabaGaaGymaiaac+cacaqGZaGaaeimaiaabcca caqGWaGaaeimaiaabcdaaiaawIcacaGLPaaacqGHxdaTcaaI2aaaca GLBbGaayzxaaGaaeypaiaabccacaaI1aGaaGimaiaaicdacaaIWaGa aeiiaiaacscacqGHRaWkcaaI1aGaaGimaiaaicdacaaIWaGaaeiiai aacscacaGGSaaaaa@64D7@

Az egyenletben nem szerepel a piac mérete, így az S növekedése nem tolja el a PP görbét.

6.4. ábra - A nagyobb piac hatásai

kepek/6.4.png


Ha minden más tényező változatlan, akkor a piacméret növekedése minden cég számára lehetővé teszi, hogy többet termeljen és így alacsonyabb átlagköltséggel működjék. Ezt a CC1 görbe lefelé, CC2-be való eltolódása mutatja. Az eredmény pedig az, hogy egyszerre nő a cégek száma (és így a rendelkezésre álló termékválaszték) és csökkennek az árak.

A 6.4. ábra a fenti következtetés alapján megmutatja a piacméret növekedésének hatását a hosszú távú egyensúlyra. Az egyensúly kezdetben az 1 pontban van, P1 ár és a cégek n1 száma mellett. A piacméret növekedését az S értékesítés növekedésével mérjük, és a CC görbe ettől CC1-ből CC2-be lefelé mozdul el, de a PP görbére nincs hatással. Az új egyensúly a 2 pontban jön létre: a cégek száma n1-ről n2-re emelkedik, miközben az ár P1-ről P2-re csökken.

Tiszta sor, hogy a fogyasztók szívesebben vásárolnak nagyobb, mint kisebb piacon. A 2 pontban nagyobb termékválaszték kapható alacsonyabb áron, mint az 1 pontban.

Az integrált piac haszna: egy számszerű példa

A nemzetközi kereskedelem nagyobb piacot hozhat létre. A nemzetközi kereskedelem árakra, a termelés méretére, és a választékra gyakorolt hatását egy számpéldával szemléltethetjük.

Képzeljük el, hogy a gépkocsikat egy monopolista versenyben működő iparág állítja elő. Valamely gépkocsigyártó termékeinek keresleti görbéjét a (6.5.) egyenlet írja le, ahol b = 1/30 000 (ezt az értéket azért választottuk, hogy a példa könnyen érthető legyen). Így a bármelyik termelő termékeivel szembeni keresletet a következő egyenlet adja meg,

A C = ( 750   000   000   $ / 150   000 ) + 5000   $ = 10   000   $ . MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape GaamyqaiaadoeacqGH9aqppaWaaeWaaeaapeGaaG4naiaaiwdacaaI WaGaaeiiaiaaicdacaaIWaGaaGimaiaabccacaaIWaGaaGimaiaaic dacaqGGaGaaiijaiaac+cacaaIXaGaaGynaiaaicdacaqGGaGaaGim aiaaicdacaaIWaaapaGaayjkaiaawMcaa8qacqGHRaWkcaaI1aGaaG imaiaaicdacaaIWaGaaeiiaiaacscacqGH9aqpcaaIXaGaaGimaiaa bccacaaIWaGaaGimaiaaicdacaqGGaGaaiijaiaac6caaaa@55A8@

ahol Q a cégenként értékesített gépkocsik száma, S a teljes értékesítés az iparágban, n a cégek száma, P az egy cég által megállapított ár, P pedig a többi cég átlagos ára. Feltételezzük továbbá, hogy a gépkocsigyártás költségfüggvényét a (6.3.) egyenlet írja le, ahol az állandó költség F = 750 000 000 dollár, a határköltség pedig c = 5000 dollár gépkocsinként (ezeket az értékeket ugyancsak a szemléletesség érdekében választottuk). Az összköltség

P = 8750   $ = c + 1 / ( b × n ) = 5000   $ + 1 / [ ( 1 / 30   000 ) × 8 ] = 5000   $ + 3750   $ MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape Gaamiuaiabg2da9iaaiIdacaaI3aGaaGynaiaaicdacaqGGaGaaiij aiabg2da9iaadogacqGHRaWkcaaIXaGaai4la8aadaqadaqaa8qaca WGIbGaey41aqRaamOBaaWdaiaawIcacaGLPaaapeGaeyypa0JaaGyn aiaaicdacaaIWaGaaGimaiaabccacaGGKaGaey4kaSIaaGymaiaac+ capaWaamWaaeaadaqadaqaa8qacaaIXaGaai4laiaaiodacaaIWaGa aeiiaiaaicdacaaIWaGaaGimaaWdaiaawIcacaGLPaaapeGaey41aq RaaGioaaWdaiaawUfacaGLDbaacqGH9aqpcaaI1aGaaGimaiaaicda caaIWaGaaeiiaiaabccacaqGKaGaey4kaSIaaG4maiaaiEdacaaI1a GaaGimaiaabccacaqGGaGaaeijaaaa@65AE@

Az átlagköltséggörbe ennek megfelelően

A C = ( 750   000   000   $ / 200   000 ) + 5000   $ = 8750   $ . MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape GaamyqaiaadoeacqGH9aqppaWaaeWaaeaapeGaaG4naiaaiwdacaaI WaGaaeiiaiaaicdacaaIWaGaaGimaiaabccacaaIWaGaaGimaiaaic dacaqGGaGaaiijaiaac+cacaaIYaGaaGimaiaaicdacaqGGaGaaGim aiaaicdacaaIWaaapaGaayjkaiaawMcaa8qacqGHRaWkcaaI1aGaaG imaiaaicdacaaIWaGaaeiiaiaacscacqGH9aqpcaaI4aGaaG4naiaa iwdacaaIWaGaaeiiaiaacscacaGGUaaaaa@545A@

Most feltételezzük, hogy két ország van, Belföld és Külföld. Belföld évente 900 000 gépkocsit értékesít, Külföld pedig 1,6 milliót. A két országról egyelőre feltételezzük, hogy azonos termelési költségekkel dolgoznak.

A 6.5.(a) ábra mutatja a belföldi autógyártás PP és CC görbéit. Azt találjuk, hogy külkereskedelem hiányában Belföldön hat autógyár működne, és mindegyik 10 000 dolláros egységáron értékesítene. (Azt is megtehetjük, hogy n-re és P-re algebrai megoldást keresünk, ahogy a könyv végén a fejezethez tartozó matematikai utóiratban látni fogjuk.) Annak bizonyításához, hogy ez a hosszú távú egyensúly, meg kell mutatnunk, hogy a (6.10.) áregyenletet kielégítettük, az ár pedig megegyezik az átlagköltséggel.

A c határköltség, a b keresleti paraméter és a belföldi cégek n száma (6.10.) egyenletbe való behelyettesítésével azt látjuk, hogy

P = 8000   $ = c + 1 / ( b × n ) = 5000   $ + 1 / [ ( 1 / 30   000 ) × 10 ] = 5000   $ + 3000   $ MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape Gaamiuaiabg2da9iaaiIdacaaIWaGaaGimaiaaicdacaqGGaGaaiij aiabg2da9iaadogacqGHRaWkcaaIXaGaai4la8aadaqadaqaa8qaca WGIbGaey41aqRaamOBaaWdaiaawIcacaGLPaaapeGaeyypa0JaaGyn aiaaicdacaaIWaGaaGimaiaabccacaGGKaGaey4kaSIaaGymaiaac+ capaWaamWaaeaadaqadaqaa8qacaaIXaGaai4laiaaiodacaaIWaGa aeiiaiaaicdacaaIWaGaaGimaaWdaiaawIcacaGLPaaapeGaey41aq RaaGymaiaaicdaa8aacaGLBbGaayzxaaWdbiabg2da9iaaiwdacaaI WaGaaGimaiaaicdacaqGGaGaaiijaiabgUcaRiaaiodacaaIWaGaaG imaiaaicdacaqGGaGaaiijaaaa@6515@

és így a profitmaximálás feltétele – a határbevétel és a határköltség egyenlősége – teljesül. Mindegyik cég 900 000 egység/6 cég = 150 000 egységet értékesít. Átlagköltsége így

A C = ( 750   000   000   $ / 250   000 ) + 5000   $ = 8000   $ . MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape GaamyqaiaadoeacqGH9aqppaWaaeWaaeaapeGaaG4naiaaiwdacaaI WaGaaeiiaiaaicdacaaIWaGaaGimaiaabccacaaIWaGaaGimaiaaic dacaqGGaGaaiijaiaac+cacaaIYaGaaGynaiaaicdacaqGGaGaaGim aiaaicdacaaIWaaapaGaayjkaiaawMcaa8qacqGHRaWkcaaI1aGaaG imaiaaicdacaaIWaGaaeiiaiaacscacqGH9aqpcaaI4aGaaGimaiaa icdacaaIWaGaaeiiaiaacscacaGGUaaaaa@5453@

Mivel az egységenkénti 10 000 dolláros átlagköltség egyenlő az árral, a verseny eltüntette az összes monopolprofitot. Így Belföld piacán hat, egyenként 10 000 dollárért értékesítő, és egyenként 150 000 gépkocsit előállító céggel jön létre az egyensúly.

Mi a helyzet Külföldön? A PP és a CC görbék felrajzolásával (lásd a 6.5. ábra (b) grafikonját) arról győződhetünk meg, hogy 1,6 milliós autópiac esetén a görbék n = 8 és P = 8750 értékeknél metszik egymást. Így tehát külkereskedelem nélkül Külföld piacán nyolc cég élne meg egyenként 200 000 darabos termelés és 8750 dollár egységár mellett. Ismét leszögezhetjük, hogy ez a megoldás kielégíti az egyensúlyi feltételeket:

Q = A B × P , MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape Gaamyuaiabg2da9iaadgeacaGGtaIaamOqaiabgEna0kaadcfacaGG Saaaaa@3DC7@

és

M R = P ( 1 / B ) × Q . MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape GaamytaiaadkfacqGH9aqpcaWGqbGaai4eG8aadaqadaqaa8qacaaI XaGaai4laiaadkeaa8aacaGLOaGaayzkaaWdbiabgEna0kaadgfaca GGUaaaaa@41E1@

Most tételezzük fel, hogy Belföld és Külföld költségmentesen bonyolíthat le gépkocsi-kereskedelmet egymással. Ezzel új, integrált piac jön létre (a 6.5. ábra (c) grafikonja) 2,5 millió darabos értékesítési volumennel. Ha ismét felrajzoljuk a PP és a CC görbét, akkor azt találjuk, hogy ezen az integrált piacon tíz cég fog megélni, egyenként 250 000 darabos termeléssel és 8000 dolláros egységárral. A profitmaximálás és a zérus profit feltételeit ez ismét kielégíti:

P = ( A / B ) ( 1 / B ) × Q . MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape Gaamiuaiabg2da98aadaqadaqaa8qacaWGbbGaai4laiaadkeaa8aa caGLOaGaayzkaaWdbiaacobipaWaaeWaaeaapeGaaGymaiaac+caca WGcbaapaGaayjkaiaawMcaa8qacqGHxdaTcaWGrbGaaiOlaaaa@443F@

és

R = P × Q = [ ( A / B ) ( 1 / B ) × Q ] × Q . MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape GaamOuaiabg2da9iaadcfacqGHxdaTcaWGrbGaeyypa0ZaamWaaeaa paWaaeWaaeaapeGaamyqaiaac+cacaWGcbaapaGaayjkaiaawMcaa8 qacaGGtaYdamaabmaabaWdbiaaigdacaGGVaGaamOqaaWdaiaawIca caGLPaaapeGaey41aqRaamyuaaGaay5waiaaw2faaiabgEna0kaadg facaGGUaaaaa@4DE8@

6.5. ábra - Egyensúly az autópiacon

kepek/6.5.png


(a) A belföldi piac: 900 000 darabos piacméret mellett Belföld piacán a PP és a CC görbék metszéspontja által meghatározott egyensúly hat céggel és 10 000 dolláros egységáron jön létre. (b) A külföldi piac: 1,6 millió darabos piacméret mellett, az egyensúly nyolc céggel és 8750 dolláros egységáron jön létre. (c) Az egyesített piac: a két piac integrálása 2,5 millió gépkocsi számára teremt piacot. Itt tíz cég él meg, és az egységár csak 8000 dollárt ér el.

Az integrált piac kialakításának az eredményeit a 6.2. táblázatban foglaljuk össze. A táblázat mindegyik piacot az integrált piaccal hasonlítja össze. Az integrált piacon több cég él meg, mindegyik többet termel és alacsonyabb áron értékesít, mint ahogy ez bármelyik zárt nemzeti piacon történt.

6.2. táblázat - A piaci integráció hasznának hipotetikus példája

 

Belföld piaca, külkereskedelem előtt

Külföld piaca, külkereskedelem előtt

Integrált piac, külkereskedelem mellett

Teljes gépkocsi-értékesítés

900 000

1 600 000

2 500 000

Cégek száma

6

8

10

Értékesítés cégenként

150 000

200 000

250 000

Átlagköltség

10 000

8750

8000

Ár

10 000

8750

8000


Az integráció eredményeként mindenki nyilvánvalóan jobban jár. A nagyobb piacon a fogyasztók választási lehetőségei bővülnek, ugyanakkor mindegyik cég többet termel és így termékeit alacsonyabb áron kínálhatja.

Az integráció előnyeinek kiaknázása szükségessé teszi, hogy az országok bekapcsolódjanak a nemzetközi kereskedelembe. A cégek akkor érhetnek el gazdaságos termelési méretet, ha termelésüket valamelyik országba, vagy Belföldre, vagy Külföldre koncentrálják, értékesíteniük azonban mindkét piacon kell. Így mindegyik terméket csak az egyik országban gyártják, de mindkét piacon értékesítik.

Méretgazdaságosság és komparatív előny

A monopolista versenyben működő iparágról bemutatott példánk keveset mond el arról a külkereskedelmi struktúráról, amely a méretgazdaságosság nyomán kialakul. A modell alapfeltevése, hogy a termelési költség mindkét országban azonos, a külkereskedelem pedig költségmentes. Ezek a feltevések azt jelentik, hogy az integrált piacról csak azt tudjuk, hogy tíz céget tud eltartani, de azt már nem, hogy ezek a cégek hová települnek. Négy cég például Belföldön, hat pedig Külföldön működhet – de a példa azt is lehetővé teszi, hogy mind a tíz Külföldre (vagy Belföldre) telepedjék.

Ahhoz, hogy többet mondhassunk a piac tízcéges eltartó képességénél, túl kell lépnünk az eddigi parciális egyensúlyi elemzési kereten. Ez arra alkalmasnak bizonyult, hogy megvizsgáljuk, miként alakítja a méretgazdaságosság és a komparatív előny összefüggése a nemzetközi kereskedelem struktúráját.

Képzeljünk el most egy olyan világgazdaságot, amely szokásos feltevésünk szerint két országból, Belföldből és Külföldből áll. Mindkettő két termelési tényezőt alkalmaz, tőkét és munkaerőt. Feltételezzük, hogy Belföldön magasabb a tőke/munkaerő arány, mint Külföldön, azaz Belföld a tőkében gazdag ország. Képzeljük el továbbá, hogy két szektor van, a feldolgozóipar és az élelmiszer-termelés, és a feldolgozóipar a tőkeintenzívebb.

A most vizsgált modell és a 4. fejezetben áttekintett tényezőarányos modell között az a különbség, hogy most a feldolgozóiparról már nem feltételezzük azt, hogy tökéletes versenyben működik és homogén terméket állít elő. Ehelyett monopolista verseny jellemző rá, ahol adott számú cég mindegyike valamilyen mértékben különböző termékeket állít elő. A méretgazdaságosság miatt egyik ország sem képes arra, hogy maga gyártsa a feldolgozott termékek teljes skáláját; így, noha mindkét ország előállíthat valamilyen iparcikket, termékeik különbözőek lesznek. A feldolgozóipar monopolista versenyben való működése erősen befolyásolja a nemzetközi kereskedelem struktúráját. Ez a hatás a legjobban úgy látható, ha megnézzük, mi történne akkor, ha a feldolgozóiparban mégsem volna monopolista verseny.

Ha a feldolgozóipar nem állítana elő különféle termékeket, akkor a 4. fejezetből ismert kereskedelmi struktúra állna elő. Belföld tőkében gazdag, a feldolgozóipar pedig tőkeintenzív, így Belföld nagyobb relatív iparcikk-kínálattal rendelkeznék. Ezért iparcikkeket exportálna és élelmiszert importálna. Ezt a kereskedelmi struktúrát sematikusan a 6.6. ábrán mutathatjuk be. A nyilak hossza a kereskedelem értékét mutatja az egyes irányokban; a rajz szerint Belföld az importált élelmiszer értékének megfelelő értékű iparcikket exportál.

6.6. ábra - Nemzetközi kereskedelem a növekvő hozadékok nélküli világban

kepek/6.6.png


A méretgazdaságosság nélküli világban az iparcikkek és az élelmiszer egyszerű cseréje zajlik le.

Ha feltételezzük, hogy a feldolgozóipar monopolista versenyben működik (mindegyik cég terméke különbözik a többiétől), akkor Belföld még nettó iparcikkexportőr és teljes élelmiszer-importőr lesz. Külföld feldolgozóipari cégei azonban a belföldi cégektől eltérő iparcikkeket állítanak elő. Mivel bizonyos belföldi fogyasztók a termékek külföldi változatait kedvelik, Belföld importál is iparcikkeket, noha összességében feldolgozóipari exporttöbblete lesz. A feldolgozóipar monopolista versenyben a 6.7. ábra szerint működik.

A világkereskedelmet a monopolista verseny modelljében úgy képzelhetjük el, mintha két részből állna. A feldolgozóiparon belül kétirányú kereskedelem lesz. Ezt az iparcikket-iparcikkért árucserét ágazaton belüli kereskedelemnek (intraindusztriális kereskedelem) nevezzük. A kereskedelem fennmaradó része pedig iparcikket-élelmiszerért árucsere lesz, amelyet ágazatközi kereskedelemnek (interindusztriális kereskedelem) nevezünk.

6.7. ábra - Nemzetközi kereskedelem növekvő hozadékok és monopolista verseny mellett

kepek/6.7.png


Ha a feldolgozóipar monopolista versenyben működik, akkor Belföld és Külföld különböző termékeket állít elő. Ennek következtében Belföld ugyan nettó iparcikkexportőr lesz, de importál is iparcikkeket, és ezzel teremt ágazaton belüli kereskedelmet.

Az itt vázolt külkereskedelmi struktúráról a következő négy pontot érdemes megjegyezni:

  1. Az ágazatközi (iparcikket élelmiszerért) kereskedelem a komparatív előnyt tükrözi. Ebben a struktúrában a tőkegazdag belföldi gazdaság tőkeintenzív iparcikkek nettó exportőre és a munkaerő-intenzív élelmiszer nettó importőre. Így a komparatív előny a kereskedelmi struktúra alapvető tényezője marad.

  2. Az ágazaton belüli (iparcikket iparcikkért) kereskedelem nem tükrözi a komparatív előnyt. Ha az egyes országokban éppen egyenlő is lenne a tőke/munkaerő arány, cégeik akkor is különböző termékeket állítanának elő, és a külföldön gyártott termékek iránti kereslet akkor is fenntartaná az ágazaton belüli kereskedelmet. Az országokat a méretgazdaságosság tartja vissza attól, hogy maguk számára a teljes termékválasztékot előállítsák; így a méretgazdaságosság a nemzetközi kereskedelem független tényezője lehet.

  3. Az ágazaton belüli kereskedelem struktúrája önmagában nem jelezhető előre. Nem állítottunk semmit arról, hogy melyik ország mely iparcikkeket fogja előállítani, mert a modellben erre semmi sem utal. Csak annyit tudunk, hogy az egyes országok különböző termékeket állítanak elő. A külkereskedelmi struktúra részleteit történelmi és véletlen tényezők egyaránt befolyásolják, a nemzetközi kereskedelmi struktúra előrejelezhetetlen eleme szükségszerű része egy olyan világgazdaságnak, ahol a méretgazdaságosság fontos tényező. Ez az előrejelezhetetlenség azonban csak részleges. A feldolgozóipar ágazaton belüli kereskedelmének pontos szerkezetét csak önkényesen lehet megállapítani, a feldolgozóipar és az élelmiszer-termelés közötti ágazatközi kereskedelem szerkezetét viszont az országok közötti alapvető különbségek határozzák meg.

  4. Az ágazatközi és ágazaton belüli kereskedelem aránya attól függ, hogy a partnerországok mennyire hasonlóak egymáshoz. Ha Belföld és Külföld tőke/munkaerő aránya igen közel van egymáshoz, akkor csekély lesz az ágazatközi kereskedelem, és a méretgazdaságosságra épülő ágazaton belüli kereskedelem lesz domináns. Ha azonban a tőke/munkaerő arányok nagyon eltérőek, tehát Külföld például teljesen az élelmiszer-termelésre szakosodik, akkor nem lesz méretgazdaságosságra épülő ágazaton belüli kereskedelem. A teljes forgalom alapja a komparatív előny lesz.

Az ágazaton belüli kereskedelem jelentősége

A világkereskedelem mintegy negyedrésze folyik ágazaton belül, azaz a szokásos iparstatisztikai osztályokon belüli termékek cseréjeként. Az ágazaton belüli kereskedelem különösen nagy szerepet játszik a világkereskedelem zömét adó fejlett országok iparcikk-kereskedelmében. Az idők során a fejlett országok fokozatosan hasonló technológiai színvonalat értek el, és a tőke, valamint a szakképzett munkaerő is hasonló arányokban várt elérhetővé a számukra. A világkereskedelem legfontosabb résztvevői technológiai és erőforrás-ellátottsági szempontból hasonló helyzetbe kerültek, így ma már gyakori, hogy egy iparágon belül nincs tiszta komparatív előny, így a nemzetközi kereskedelem jelentős része iparágakon belüli csere formájában zajlik (nagy mértékben valószínűleg méretgazdaságossági megfontolások alapján) a komparatív előnyök alapján kialakuló ágazatközi specializáció helyett.

A 6.3. táblázat 1993-as adatok alapján mutatja az ágazaton belüli kereskedelem jelentőségét egy sor Egyesült Államokbeli feldolgozóipari ágazat számára. Az ágazaton belüli forgalom teljes kereskedelmen belüli arányának mérőszámát használjuk[32]. A mutató értéke a szervetlen vegyi anyagoknál – ebben az iparágban az amerikai export és import körülbelül egyenlő – mért 0,99-től a cipőiparban megfigyelt 0,00-ig terjed (az Egyesült Államok számottevő cipőimportjával szemben lényegében semmilyen export sem áll). A mutató értéke zérus lenne egy olyan iparágban, ahol az Egyesült Államok vagy csak exportálna, vagy csak importálna, de nem tenné a kettőt együtt; és 1-et venne fel ott, ahol az export és az import értéke körülbelül megegyeznék.

A 6.3. táblázat szerint számos iparág külkereskedelmének jelentős része ágazaton belüli (a mutató 1-hez közeli értékével) az ágazatközi (zérus közeli értékekkel) helyett. Az iparágakat az ágazaton belüli kereskedelem relatív súlya szerint állítottuk rangsorba, előbbre véve a nagyobb arányú ágazaton belüli kereskedelem eseteit. Az utóbbi iparágak közé elsősorban a magas feldolgozottsági fokú iparcikkek, mint a vegyipari, gyógyszeripari termékek, illetve az erőművi berendezések előállítása került. Az ilyen termékeket elsősorban fejlett országok exportálják, és termelésük valószínűleg jelentős méretgazdaságosság mellett folyik. A skála másik végén, a nagyon csekély ágazaton belüli forgalmat lebonyolító iparágak között jellegzetesen munkaerő-intenzív termékek találhatók, mint a lábbelik és a ruházati cikkek. Ezeket a termékeket az Egyesült Államok elsősorban kevésbé fejlett országokból importálja. Esetükben a komparatív előnyök világosan láthatók, amelyek itt elsősorban meghatározzák az amerikai külkereskedelem szerkezetét a fejlődő országokkal[33].

6.3. táblázat - Az ágazaton belüli kereskedelem mutatói amerikai iparágakra, 1993

Szervetlen vegyi anyagok

0,99

Erőművi berendezések

0,97

Elektromos gépek

0,96

Szerves vegyipari termékek

0,91

Orvosi és gyógyszeripari termékek

0,86

Irodagépek

0,81

Távközlési berendezések

0,69

Közúti járművek

0,65

Vas és acél

0,43

Ruházati cikkek

0,27

Lábbelik

0,00


Miért fontos az ágazaton belüli kereskedelem?

A 6.3. ábra szerint a nemzetközi kereskedelem jelentős része ágazaton belüli kereskedelem a hagyományos ágazatközi kereskedelem helyett, amelyet a 2. és az 5. fejezet között tanulmányoztunk. Vajon megváltoztatja-e az ágazaton belüli kereskedelem most tapasztalt fontossága bármelyik következtetésünket?

Először is tény, hogy az ágazaton belüli kereskedelem a nemzetközi kereskedelemből a komparatív előnyön túl is többletjövedelemhez vezet, mert az ágazaton belüli kereskedelem lehetővé teszi az országok számára, hogy a nagyobb piacokból hasznot húzzanak. Már láttuk, hogy az ágazaton belüli kereskedelembe való bekapcsolódással egy ország egyszerre csökkentheti termékei számát és növelheti a belföldi fogyasztók rendelkezésére álló választékot. A kevesebb termékváltozatot gyártó ország mindegyiket nagyobb sorozatban állíthatja elő, magasabb termelékenység és alacsonyabb költségek mellett. A fogyasztók ugyanakkor jól járnak a választék bővülése miatt. Az integrált piac hasznát bemutató számpéldánkban Belföld fogyasztói azt találták, hogy az ágazaton belüli kereskedelem a gépkocsik választékát hatról tíz modellre növelte úgy, hogy közben az autók ára még 10 000-ről 8000 dollárra csökkent is. Az észak-amerikai autóiparról szóló esettanulmánya (000.old.) megmutatja, hogy a két ország közötti integrált piac a valóságban is jelentős haszonnal járhat.

A külkereskedelmi előnyök eloszlásáról a 3. és a 4. fejezetben adott elemzésünk nem volt derűlátó a tekintetben, hogy a külkereskedelem valóban mindenki számára haszonnal jár, még akkor sem, ha a nemzetközi kereskedelem akár mindenki jövedelmét növelheti. A korábbiakban áttekintett modellek szerint a nemzetközi kereskedelem hatásai a relatív árak változásain keresztül mutatkoztak meg, amelyek viszont igen erősen befolyásolják a jövedelemeloszlást.

Tételezzük fel azonban, hogy az ágazaton belüli kereskedelem a külkereskedelmi előnyök fő forrása. Ez akkor igaz, ha (1) az országok relatív tényezőellátottsága hasonló, tehát nincs jelentős ágazatközi kereskedelem, és (2) ha a méretgazdaságosság és a termékdifferenciálás számottevő mértékű, tehát a nagyobb termelési volumenből és a választék bővüléséből jelentős előnyök várhatók. A külkereskedelem jövedelemeloszlási hatásai ilyen körülmények között csekélyek lesznek, viszont jelentős haszon származik az ágazaton belüli kereskedelemből. Így az lehet az eredmény, hogy a külkereskedelem jövedelemeloszlási hatásai ellenére mégis mindenki a kereskedelem nyertese lesz.

Mikor lesz ez különösen valószínű? Az ágazaton belüli kereskedelem főleg olyan országok között erős, ahol hasonlóak a tőke/munka arányok, a szakképzettségi szintek és az efféle tényezők. Így az ágazaton belüli kereskedelem a hasonló gazdasági fejlettségű országok között lesz uralkodó. Az ilyen külkereskedelem haszna ott nagy, ahol a méretgazdaságosság jelentős, a termékek pedig igen differenciáltak. Ez inkább a fejlett iparcikkek, mint a nyersanyagok vagy a hagyományos fogyasztási cikkek (textiláruk vagy cipők) kereskedelmét jellemzi. A komolyabb jövedelemeloszlási hatások nélküli kereskedelem így ott a legvalószínűbb, ahol fejlett ipari országok szállítanak iparcikkeket egymásnak.

Ez a következtetés a háború utáni időszak tapasztalataiból származik, különösen Nyugat-Európa országaiból. A kontinentális Európa legnagyobb országai 1957-ben szabadkereskedelmi övezetet létesítettek az iparcikkekre, a Közös Piacot vagy Európai Gazdasági Közösséget (EGK). Az Egyesült Királyság később, 1973-ban csatlakozott ehhez. A kereskedelem ettől fogva gyorsan nőtt a régióban, az EGK-n belül a hatvanas években majdnem a világátlag kétszeresével. Ez a gyors forgalomnövekedés jelentős strukturális átrendeződéseket és politikai problémákat okozhatott volna, de legnagyobbrészt ágazaton belüli, nem pedig ágazatközi volt, és így a drasztikus strukturális következmények elmaradtak. Nem az történt, hogy mondjuk a francia villamosgépipar munkásai rosszul jártak, a német kollégáik pedig jól, hanem az integrált nyugat-európai ipar hatékonyságának növekedésével mindkét szektor munkásai nyertek. Ezért a Nyugat-Európán belüli kereskedelem bővülése sokkal kevesebb társadalmi és politikai problémát okozott, mint amennyire bárki is számított akkoriban.

Az ágazaton belüli kereskedelem ilyen megközelítésének jó és rossz oldala is van. A jó oldala az, hogy bizonyos körülmények között a nemzetközi kereskedelem viszonylag könnyen elviselhető és ezért politikai támogatása is aránylag könnyű. A rossz oldala viszont, hogy a nagyon különböző országok között, illetve a csekély méretgazdaságosság és termékdifferenciálódás mellett működő szektorok termékeivel folytatott kereskedelem politikailag továbbra is problematikus. Valójában a folyamatos külkereskedelmi liberalizáció, amely 1950 és 1980 között jellemezte a világgazdaságot, elsősorban a fejlett ipari országok iparcikk-kereskedelmében játszódott le, ahogy a 9. fejezetben majd látjuk. Esetleg más termékcsoportok kereskedelmében is lehet jelentős haladás, de a tapasztalatok egyelőre nem bátorítóak.

Esettanulmány: Ágazaton belüli kereskedelem a valóságban: az 1964-es észak-amerikai autókereskedelmi megállapodás

A méretgazdaságosság kölcsönösen hasznos nemzetközi kereskedelmet kialakító hatásának különösen tiszta példája az Egyesült Államok és Kanada közötti gépkocsi-kereskedelem növekedése a hatvanas évek második felében. Maga az eset ugyan nem illik pontosan modellünkbe, azt azonban megmutatja, hogy alapkoncepciónk hasznosan alkalmazható a valóságos világban.

1965 előtt az amerikai és a kanadai vámvédelem miatt olyan kanadai autóipar működött, amely nagyrészt önellátó volt, alacsony import és export mellett. A kanadai autóipart ugyanazok a cégek ellenőrizték, mint az amerikait – ez jelenti az eltávolodást modellünktől, hiszen mi még nem foglalkoztunk a multinacionális vállalatok szerepével – , de ezek a cégek olcsóbbnak találták a nagyban különálló termelési rendszerek fenntartását, mint a magas vámok kifizetését. Így a kanadai autóipar az amerikainak valójában miniatűr változata volt, körülbelül tizedakkora méretben.

Az amerikai autógyárak kanadai érdekeltségei rájöttek, hogy a kis termelési méret jelentős hátrányt jelentett nekik. Ennek az volt az egyik oka, hogy a kanadai üzemeknek kisebbeknek kellett lenniük amerikai megfelelőiknél. Talán még fontosabb körülmény volt, hogy az amerikai üzemeket szűkebb termelési célra (például egy modell vagy alkatrész gyártására) „lehetett ráállítani”, a kanadai üzemeknek viszont különféle dolgokat kellett gyártaniuk, ezért pedig a termékváltás miatt időszakonként be kellett zárniuk, nagyobb raktárkészletekkel kellett dolgozniuk, kevésbé specializált gépekkel voltak kénytelenek beérni és így tovább. A kanadai autóipar termelékenysége körülbelül 30 százalékkal volt alacsonyabb az amerikainál.

E problémák megoldására törekedve az Egyesült Államok és Kanada 1964-ben megállapodott, hogy a gépkocsikra szabadkereskedelmi övezetet létesít (bizonyos korlátozásokkal). Ez a gépkocsigyártók számára lehetővé tette termelésük átszervezését. A gépkocsigyárak kanadai érdekeltségei jócskán csökkentették a Kanadában gyártott termékek számát (a General Motors például a felére). Az iparon belül azonban fennmaradt a kanadai termelés és foglalkoztatottság szintje. Ezt úgy érték el, hogy importálták az Egyesült Államokból a Kanadában már nem gyártott termékeket, viszont oda szállították a kanadai gyártásban megtartott autókat. 1962-ben Kanada 16 millió dollár értékű autóipari terméket exportált az Egyesült Államokba és 519 millió dollárnyit importált onnan. 1968-ban a megfelelő két érték már 2,4 és 2,9 milliárd dollár volt. Más szóval, az export és az import is látványosan nőtt: az ágazaton belüli kereskedelem így működik.

A kölcsönös hasznok a jelek szerint számottevőek voltak. A hetvenes évek elejére a kanadai ipar elérte az amerikaiak termelékenységi szintjét.



[32] Pontosabban, az ágazaton belüli kereskedelem adott iparág számára való jelentőségét az alábbi megszokott képlettel számoljuk ki

R=P×Q=[(A/B)(1/B)×(Q+dQ)]×(Q+dQ)=  =[(A/B)(1/B)×Q]×Q+[(A/B)(1/B)×Q]×dQ(1/B)×Q×dQ(1/B)×(dQ)2.MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOabaqqabaaeaaaaaa aaa8qaceWGsbGbauaacqGH9aqpceWGqbGbauaacqGHxdaTceWGrbGb auaacqGH9aqppaWaamWaaeaadaqadaqaa8qacaWGbbGaai4laiaadk eaa8aacaGLOaGaayzkaaWdbiaacobipaWaaeWaaeaapeGaaGymaiaa c+cacaWGcbaapaGaayjkaiaawMcaa8qacqGHxdaTpaWaaeWaaeaape GaamyuaiabgUcaRiaadsgacaWGrbaapaGaayjkaiaawMcaaaGaay5w aiaaw2faaiabgEna0oaabmaabaWdbiaadgfacqGHRaWkcaWGKbGaam yuaaWdaiaawIcacaGLPaaapeGaeyypa0dabaGaaiiOaiaacckacqGH 9aqpdaWadaqaa8aadaqadaqaa8qacaWGbbGaai4laiaadkeaa8aaca GLOaGaayzkaaWdbiaacobipaWaaeWaaeaapeGaaGymaiaac+cacaWG cbaapaGaayjkaiaawMcaa8qacqGHxdaTcaWGrbaacaGLBbGaayzxaa Gaey41aqRaamyuaiabgUcaRmaadmaabaWdamaabmaabaWdbiaadgea caGGVaGaamOqaaWdaiaawIcacaGLPaaapeGaai4eG8aadaqadaqaa8 qacaaIXaGaai4laiaadkeaa8aacaGLOaGaayzkaaWdbiabgEna0kaa dgfaaiaawUfacaGLDbaacqGHxdaTcaWGKbGaamyuaiaacobiaeaaca GGtaYdamaabmaabaWdbiaaigdacaGGVaGaamOqaaWdaiaawIcacaGL PaaapeGaey41aqRaamyuaiabgEna0kaadsgacaWGrbGaai4eG8aada qadaqaa8qacaaIXaGaai4laiaadkeaa8aacaGLOaGaayzkaaWdbiab gEna0+aadaqadaqaa8qacaWGKbGaamyuaaWdaiaawIcacaGLPaaada ahaaWcbeqaa8qacaaIYaaaaOWdaiaac6caaaaa@9572@

ahol az ⎪export – import⎪ kifejezés „a kereskedelmi mérleg abszolút értékét” jelenti: ha az export 100 millió dollárral több az importnál, akkor a hányados számlálója 100. Ha viszont az export 100 millióval kevesebb az importnál, az érték ugyancsak 100-at vesz fel. A nemzetközi kereskedelem komparatív előnyön alapuló modelljeiben egy országtól vagy exportot vagy importot várunk, de a kettőt együtt semmiképpen sem; ebben az esetben I mindenképpen zérus lenne. Ha viszont egy ország exportja és importja valamely termékből egyenlő, akkor I = 1 lesz.

[33] Az alacsony és magas bérszintű országok közötti kereskedelem növekedése néha olyan esetekhez vezet, amelyeket az ágazaton belüli kereskedelem eseteinek tekintenek, holott valójában a komparatív előnyök magyarázzák őket. Tételezzünk fel például egy amerikai céget, amely magas színvonalú számítógépes csipeket gyárt Kaliforniában, Ázsiába küldi őket összeszerelésre és a számítógépet utána hazaszállítja. Az exportált alkatrészeket és az importált számítógépeket valószínűleg egyaránt „számítógépek és csatlakozó eszközök” néven tartják nyilván, a kereskedelem tehát ágazaton belülinek minősül. Valójában viszont az Egyesült Államok szakképzettség-igényes termékeket (csipeket) exportál és munkaerő-intenzív szolgáltatást (számítógép-összeszerelés) importál. Ilyen „ál-ágazaton-belüli” kereskedelem igen gyakran folyik az Egyesült Államok és Mexikó között.