Ugrás a tartalomhoz

Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet és gazdaságpolitika

Sághi Márta

Panem Könyvkiadó

7. fejezet - Méretgazdaságosság, tökéletlen verseny és nemzetközi kereskedelem

7. fejezet - Méretgazdaságosság, tökéletlen verseny és nemzetközi kereskedelem

A 2. fejezetben rámutattunk arra a két okra, amely miatt az országok szakosodásra és külkereskedelemre vállalkoznak. Az első ok, hogy az országok között vagy erőforrásaikban, vagy technológiáikban különbségek vannak, és azokra a dolgokra szakosodnak, amelyeket viszonylag jól tudnak csinálni; a második, hogy a méretgazdaságosság (illetve a növekvő hozadék) az egyes országok számára azt teszi előnyössé, hogy csak a termékek és a szolgáltatások szűkebb körének előállítására szakosodjanak. Az előző négy fejezet olyan modellekkel foglalkozott, amelyekben a teljes külkereskedelem a komparatív előnyökre épül, tehát ott kizárólag az országok közötti különbségek idézik elő a külkereskedelmet. Ez a fejezet a méretgazdaságosság külkereskedelmet teremtő szerepét mutatja be.

A méretgazdaságosságra épülő külkereskedelem elemzése bizonyos problémákkal jár, amelyeket eddig elkerültünk. Mindeddig feltételeztük, hogy a piacok tökéletes versenypiacok, a verseny tehát kiküszöböli a monopolprofitokat. Növekvő hozadékok mellett viszont a nagy cégek előnyben vannak a kicsikkel szemben, és ezért a piacokat gyakran egy cég uralja (monopólium), vagy, gyakrabban, néhány (oligopólium). Ha a külkereskedelmet a növekvő hozadékok is befolyásolják, akkor a piacok általában tökéletlen versenypiacokká válnak.

Ez a fejezet a méretgazdaságosság fogalmának és a tökéletlen verseny gazdaságtanának az áttekintésével kezdődik. Ezután a nemzetközi kereskedelem két olyan modelljére fordítjuk figyelmünket, amelyben kulcsszerepe van a méretgazdaságosságnak és a tökéletlen versenynek: a monopolisztikus verseny és a dömping modelljére. A fejezet többi része pedig a növekvő hozadékok egy másik fajtája, az externáliák külkereskedelmet alakító szerepét tárgyalja.

A méretgazdaságosság és a nemzetközi kereskedelem: áttekintés

A komparatív előnyök már bemutatott modelljei az állandó méretgazdaságosság feltevésén alapultak. Feltételeztük tehát, hogy ha egy iparág erőforrásai megkétszereződnek, akkor a termelés is kétszeresére nő. A gyakorlatban azonban számos iparág gazdaságos méretnagyság (más kifejezéssel növekvő hozadék) mellett működik, így a termelés annál hatékonyabb, minél nagyobb méretekben folyik. Méretgazdaságos termelés esetén az erőforrások megkétszerezése több mint kétszeresére növeli egy iparág kibocsátását.

Egyszerű példával szemléltethetjük a méretgazdaságosság jelentőségét a nemzetközi kereskedelemben. A 6.1. táblázat mutatja egy elképzelt iparág erőforrásai és kibocsátásai közötti kapcsolatot. Egy készüléket állítanak elő, amelyek gyártáshoz csak egy termelési tényezőt, mégpedig munkaerőt használnak fel: a táblázat megmutatja, hogy a szükséges munkaerő mennyisége mennyiben függ az előállított készülék darabszámtól. 10 darab előállításához például 15 munkaóra kell, 25 gyártásához viszont csak 30 munkaóra. A méretgazdaságosság megléte onnan látható, hogy a munkaerő-felhasználás megkétszerezése több mint megkétszerezi az iparág kibocsátását, hiszen a termelés 2,5-szeresére nő. Az is a méretgazdaságosságra utal, hogy a kibocsátás növekedésével csökken az átlagos munkaerő-felhasználás: 5 készülék gyártása esetén az átlagos munkaerőigény darabonként 2 óra, 25 egység előállításánál viszont mindössze 1,2 óra.

6.1. táblázat - Az erőforrás-felhasználás és a kibocsátás aránya egy elképzelt iparágban

Kibocsátás

Teljes munkaerő-felhasználás

Átlagos munkaerő-felhasználás

5

10

2

10

15

1,5

15

20

1,333333

20

25

1,25

15

30

1,2

30

35

1,166667


Ezt a példát annak szemléltetésére használhatjuk fel, hogy a méretgazdaságosság miért ösztönzi a nemzetközi kereskedelmet. Képzeljük el, hogy a világ mindössze két országból áll, az Egyesült Államokból és Nagy-Britanniából. Mindkettő ugyanazzal a technológiával állít elő készülékeket, és kezdetben mindkettő 10 darabot gyárt. A 6.1. táblázat szerint ez mindkét országban 15 munkaórát igényel, így a világ egészét tekintve 30 munkaórával 20 készülék jön létre. Most viszont tegyük fel, hogy a világ készüléktermelését egy országban, mondjuk az Egyesült Államokban összpontosítjuk, és így az iparág 30 munkaórája amerikai foglalkoztatást teremt. Ez a munkaerő-mennyiség egyetlen országban 25 darab előállítására elegendő. Így a világtermelés Amerikában való koncentrálásával a világgazdaság ugyanannyi munkaerővel 25 százalékkal több terméket tud produkálni.

Hol találja azonban Amerika a többlettermeléshez szükséges több munkaerőt, és mi történik a korábbi brit gyártásban foglalkoztatott munkaerővel? Az amerikaiaknak fel kell adniuk más termékek gyártását, amely ezután a brit iparba kerül át, és azt a munkaerőt használja fel, amely korábban a készülék iparágban dolgozott. Képzeljük el, hogy sok termék van, amely méretgazdaságosság mellett állítható elő, és jelöljük őket sorszámokkal: 1, 2, 3... Az országok akkor használhatják ki a méretgazdaságosságot, ha kapacitásaikat csak néhány termék előállítására összpontosítják. Így például az amerikaiak az 1, 3, 5 termékek gyártását, a britek pedig a 2, 4, 6 stb. cikkek termelését vállalhatják. Ha a két ország csak a termékek egy részét gyártja, akkor minden egyes terméket nagyobb mennyiségben lehet előállítani, mint akkor, ha minden terméket minden országban gyártanának. Végeredményben a világgazdaság minden termékből többet tud előállítani.

Hogyan kerül a képbe a nemzetközi kereskedelem? Az egyes országok fogyasztói továbbra is széles termékválaszték fogyasztását kívánják. Tegyük fel, hogy az 1. iparág teljes termelése Amerikába, a 2. iparágé pedig a britekhez települ; akkor a 2. termék amerikai fogyasztói brit importcikkeket fognak vásárolni, az 1. termék brit fogyasztói pedig amerikai importot. A nemzetközi kereskedelem itt kulcsszerepet kap: mindegyik ország számára lehetővé teszi, hogy korlátozott termékválasztékot gyártson, ugyanakkor élvezze a méretgazdaságosság előnyeit anélkül, hogy lemondana a széles választékú fogyasztás előnyeiről. Valóban, az alábbiakban is látni fogjuk, hogy a nemzetközi kereskedelem tipikus módon megnöveli a kapható termékek választékát.

Példánk tehát azt fejezi ki, hogy miként jöhet létre kölcsönösen előnyös kereskedelem a méretgazdaságosság eredményeként. Mindegyik ország a termékek korlátozott választékát állítja elő, ami lehetővé teszi számára, hogy hatékonyabban gyártsa ezeket a termékeket ahhoz képest, mintha mindent a maga számára próbálna megtermelni; ezek a szakosodott gazdaságok pedig kereskednek egymással azért, hogy mindegyikük hozzájusson a teljes termékválasztékhoz.

Sajnos azonban nem egyszerű feladat, hogy ettől a szemléletes történettől eljussunk a méretgazdaságra épülő explicit külkereskedelmi modellig. Ennek oka, hogy a méretgazdaságosság általában olyan piaci szerkezetet hoz létre, amely eltér a tökéletes versenyre jellemző piaci struktúrától. Ezért tehát óvatosnak kell lenni az ilyen piaci szerkezet elemzésénél.