Ugrás a tartalomhoz

Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet és gazdaságpolitika

Sághi Márta

Panem Könyvkiadó

Vámok és exporttámogatások: az RS és az RD párhuzamos eltolódásai

Vámok és exporttámogatások: az RS és az RD párhuzamos eltolódásai

Az importvámokat (az importra kivetett adókat) és az exporttámogatásokat (a külföldön értékesítő belföldi termelőknek teljesített kormányzati kifizetéseket) általában nem a cserearányok alakítása érdekében vezetik be. Ezek a kormányzati beavatkozások általában azért történnek a külkereskedelemben, mert a jövedelemeloszlást, a gazdaság szempontjából kulcsfontosságúnak tekintett iparágak fejlődését, vagy a fizetési mérleget kívánják befolyásolni (ezeket a motivációkat a 9.,10. és 11. fejezetben elemezzük). A vámok és a támogatások tényleges hátterétől függetlenül azonban valóban vannak cserearányhatásaik, amelyeket a külkereskedelem alapmodellje segítségével meg is érthetünk.

A vámok és exporttámogatások megkülönböztető vonása, hogy különbséget hoznak létre a termékek világpiaci és belföldi ára között. Egy vám közvetlen hatása az, hogy az importált termékeket megdrágítja egy országon belül a külpiacokon érvényes árukhoz képest. Egy exporttámogatás pedig exportra ösztönzi a termelőket. Így külföldön jövedelmezőbb lesz az értékesítés, mint belföldön, hacsak a belföldi ár nem magasabb, mert ekkor az exporttámogatás az exportcikkek árát növeli meg az adott országon belül.

A vámok és a támogatások által előidézett árváltozások a relatív kínálatot és a relatív keresletet is megváltoztatják. Végeredményben cserearány-eltolódás megy végbe az említett eszközöket alkalmazó ország és a világ többi része között.

A vámok hatása a relatív keresletre és kínálatra

A vámok és az exporttámogatások mesterségesen elválasztják egymástól a termékek nemzetközi kereskedelmi árait (külső árak) és belföldi piaci árait (belső árak). Ez annyit jelent, hogy óvatosaknak kell lennünk a cserearányok meghatározásával. A cserearány-mutató célja, hogy azt az arányt mutassa meg, amely mellett az országok elcserélik termékeiket külföldi partnereikkel; például, hány egység élelmiszert importálhat Belföld az általa exportált ruházati cikkek egységéért? A cserearányok ezért a külföldi, nem pedig a belföldi árakat tükrözik. A vámok vagy az exporttámogatások hatásainak elemzésénél tudni akarjuk, hogy ezek az eszközök hogyan befolyásolják a relatív kínálatot és keresletet a külső árak függvényében.

Ha Belföld 20 százalékos vámot vezet be az élelmiszerimport értékére, akkor az élelmiszerek ruházati cikkekhez viszonyított relatív árai (ezeket kell figyelembe venniük Belföld termelőinek és fogyasztóinak) 20 százalékkal meghaladják az élelmiszer külső, azaz világpiaci relatív árát. Ennek megfelelően a ruházati cikkek belső relatív árai (Belföld lakói ezekre alapozzák piaci döntéseiket) alacsonyabbak lesznek, mint relatív áraik a külpiacon.

Ekkor a ruházati cikkek bármely adott relatív ára esetén Belföld a ruházati cikkek alacsonyabb relatív árát tapasztalja, ezért pedig kevesebb ruházati cikket és több élelmiszert fog termelni. Ezzel egy időben Belföld fogyasztói fogyasztásukat a ruházati cikkek arányának növelésével és az élelmiszerek arányának csökkentésével változtatják meg. A világgazdaság egésze felől nézve a ruházati cikkek relatív kínálata csökkenni fog (RS1-ből RS2-be az 5.10. ábrán), a ruházati cikkek relatív kereslete pedig emelkedni (RD1-ből RD2-be). Világos, hogy a ruházati cikkek relatív világkereskedelmi ára (PC/PF)1-ről (PC/PF)2-re emelkedik, és így Belföld cserearányai Külföld költségére romlanak.

Ennek a cserearányhatásnak a mértéke attól függ, hogy mekkora a vámot kivető gazdaság mérete a világgazdaság egészéhez képest. Ha ugyanis az ország csak a világgazdaság kis része, akkor nemigen befolyásolhatja a világ relatív kínálatát és keresletét, nem lehet tehát komoly hatása a relatív árakra. Ha az igen nagy méretű Egyesült Államok 20 százalékos vámot vetne ki, akkor egyes becslések szerint az amerikai cserearányok akár 15 százalékkal is javulhatnának. Így az amerikai import exporthoz mért árai 15 százalékkal is csökkenhetnek a világpiacon, míg az import relatív ára mindössze 5 százalékkal emelkedne az Egyesült Államokban. Másrészt mondjuk Luxemburg vagy Paraguay 20 százalékos vámemelésének cserearányhatása valószínűleg túl kicsi volna ahhoz, hogy egyáltalán mérni lehessen.

5.10. ábra - A vámok hatásai a cserearányokra

kepek/5.10.png


A Belföld által kivetett importvám egyszerre csökkenti a ruházati cikkek relatív kínálatát (RS1-ről RS2-re) és növeli relatív keresletüket (RD1-ről RD2-re). Ennek eredményeként a ruházati cikkek relatív árának nőnie kell.

Az exporttámogatások hatásai

A vámokat és az exporttámogatásokat gyakran tekintik hasonló eszközöknek, mivel látszólag mindkettő a belföldi termelők támogatására szolgál, valójában azonban a cserearányokra ellentétes hatásaik vannak. Tételezzük fel, hogy Belföld minden ruházati cikk exportját 20 százalékos arányban támogatja. Ez az exporttámogatás a világpiaci árak bármilyen adott szintje mellett 20 százalékkal növeli meg a ruházati cikkek élelmiszerhez viszonyított árát Belföldön. A ruházati cikkek relatív árának emelkedése Belföld termelőit arra ösztönzi, hogy több ruházati cikket és kevesebb élelmiszert állítsanak elő, Belföld fogyasztóit pedig arra, hogy a ruházati cikkeket élelmiszerrel helyettesítsék. Az 5.11. ábra mutatja, hogy az exporttámogatás megnöveli a világ relatív ruházaticikk-kínálatát (RS1-ről RS2-re), és csökkenti a világ relatív ruházaticikk-keresletét (RD1-ről RD2-re), ezzel pedig az egyensúly az 1 pontból a 2 pontba kerül át. Belföld exporttámogatása rontja Belföld és javítja Külföld cserearányait.

5.11. ábra - Az exporttámogatások hatása a cserearányokra

kepek/5.11.png


Az exporttámogatások hatása fordított a vámok hatásához képest. A ruházati cikkek relatív kínálata emelkedik, míg relatív keresletük csökken. Belföld cserearányai romlanak, ahogy a ruházati cikkek relatív ára (PC/PF)1-ről (PC/PF)2-re csökken.

A csererarányhatások következményei: kik a nyertesek és kik a vesztesek?

A vámok és az exporttámogatások nyerteseinek és veszteseinek kérdése két dimenziót érint. Az első a nemzetközi jövedelemeloszlás: a második pedig a jövedelemeloszlás az egyes országokon belül.

A nemzetközi jövedelemeloszlás. Ha Belföld vámot vet ki, akkor Külföld költségére javítja saját cserearányait. Így a vámok károsak a világ többi részére.

Belföld jólétére gyakorolt hatásuk viszont nem ennyire egyértelmű. A cserearányjavulás Belföld számára hasznos; a vám bevezetésének azonban költségei is vannak azáltal, hogy eltorzítja a termelés és a fogyasztás ösztönzőit Belföld gazdaságában (lásd 8. fejezet). A cserearány-nyereség csak addig ellensúlyozza a torzító hatásból eredő kárt, ameddig a vámszint nem túl magas: később fogjuk látni annak a módját, hogy miként kell meghatározni a nettó hasznot maximalizáló optimális vámot. (Ez az optimális vámszint szinte zérus az olyan kis országok számára, amelyek nem tudják komolyabban befolyásolni saját cserearányaikat.)

Az exporttámogatások hatásai viszont meglehetősen világosak. Külföld cserearányai Belföld költségére javulnak, így egyértelműen javítják jólétét. Belföld ugyanakkor veszít a cserearányromlás és az adott eszköz bevezetése miatti torzító hatás következtében.

Ez az elemzés mintha azt mutatná, hogy az exporttámogatásoknak soha sincs értelmük. Valóban nehéz elképzelni bármilyen olyan helyzetet, amelyben az exporttámogatás a nemzeti érdeket szolgálná. Az exporttámogatások gazdaságpolitikai eszközként való alkalmazása inkább a külkereskedelemhez kötődő politikai megfontolásokat követi, mint a közgazdasági logikát.

Vajon a külföldön kivetett vámok mindig rosszak a gazdaság számára, a külföldön adott exporttámogatások pedig mindig jók? Nem szükségszerűen. Modellünk két országból álló világgazdaság, amelyben a másik ország importálja exporttermékünket, és megfordítva. Számos ország valóságos gazdaságában lehetséges, hogy egy külföldi kormány támogatja az amerikai exporttal versenyben álló termékek kivitelét; ez a külföldi exporttámogatás természetesen rontja az amerikai cserearányokat. Jó példa erre a hatásra a mezőgazdasági export európai uniós támogatása (lásd 8. fejezetet). Másrészt az is megtörténhet, hogy egy ország vámot vet ki egy termékre, amelyet az Egyesült Államok ugyancsak importál, ezzel csökkenti a termék árát és végső soron az Egyesült Államoknak hoz hasznot. A két országra vonatkozó elemzés következtetéseit tehát a következőképpen foglalhatjuk össze: az Egyesült Államok által importált termékek exporttámogatása segíti az amerikai gazdaságot, az amerikai exporttermékekre kivetett vámok viszont károsak az amerikai gazdaságra.

Nem népszerű az a nézet, hogy az Egyesült Államokba irányuló kivitel támogatása jó az amerikaiaknak. Ha külföldi kormányokat azzal vádolnak, hogy támogatják az Egyesült Államokba irányuló kivitelüket, akkor a társadalom és a politika reakciója az, hogy tisztességtelen verseny folyik. Amikor az amerikai Kereskedelmi Minisztérium egyik tanulmánya arra a megállapításra jutott, hogy a nyugat-európai kormányok támogatják az amerikai irányú acélexportot, akkor az amerikai kormány áremelésre kérte ezeket a kormányokat. Márpedig a nemzetközi kereskedelem alapmodellje arra tanít bennünket, hogy ha külföldi kormányok támogatják a mi piacunkra irányuló kivitelt, akkor nemzetgazdasági szempontból a megfelelő válasz csakis egy köszönőlevél lehet!

Erre azonban természetesen sohasem kerül sor, mindenekelőtt a külföldi exporttámogatások amerikai belső jövedelemeloszlásra gyakorolt hatása miatt. Ha Nyugat-Európa támogatja az Egyesült Államokba irányuló acélexportot, akkor az Egyesült Államok legtöbb lakója jobban jár az olcsóbb acél miatt, de az acélipari munkások, az acélipari társaságok részvényesei, és általában az ipari munkások kevésbé lesznek boldogok.

Jövedelemeloszlás az országokon belül. A külföldi vámok vagy exporttámogatások megváltoztatják a termékek relatív árát. Az ilyen változásoknak erős hatása van a jövedelemeloszlásra a termelési tényezők immobilitása és a különféle iparágak eltérő tényezőintenzitási mutatói miatt.

Első látásra kézenfekvő lehet, hogy a vámok és az exporttámogatások milyen irányban változtatják meg a relatív árakat, és így a jövedelemeloszlást. A vám közvetlen hatása, hogy megnöveli az importált termék relatív árát belföldön, az exporttámogatás viszont azzal a közvetlen hatással jár, hogy az exportcikk belföldi relatív árát emeli meg belföldön. Épp az előbb láttuk azonban, hogy a vámok és az exporttámogatások közvetve befolyásolják a cserearányokat. A cserearányhatás paradox lehetőségre hívja fel a figyelmet. Egy vám annyira javíthatja egy ország cserearányait – tehát olyan mértékben megnövelheti exporttermékének árát a világpiacon –, hogy az importtermék relatív ára belföldön még a vámtétel hozzáadása után is csökken. Hasonlóképpen, egy exporttámogatás annyira ronthatja a cserearányokat, hogy az exportcikk belföldi relatív ára a támogatás ellenére is csökken. E paradox eredmények esetén a kereskedelempolitikák jövedelemeloszlási hatásai a várttal éppen ellentétesen alakulnak.

A vámok és az exporttámogatások belföldi árakra gyakorolt torz hatásainak lehetőségét a chicagói egyetem közgazdásza, Lloyd Metzler mutatta ki és bizonyította be. Ezt a hatást azóta Metzler-paradoxonként ismerjük[27]. E paradoxon körülbelül úgy szerepel a szakirodalomban, mint a nyomorba taszító növekedés és a fogadó ország helyzetét rontó jövedelemtranszfer tézise; tehát elméletben lehetséges, de csak szélsőséges feltételek között jöhet létre és a gyakorlatban nem valószínű.

A Metzler-paradoxon lehetőségét félretéve: egy vám kivetése segíti az importtal versenyző szektort belföldön, káros azoban az exportszektor számára, viszont ennek fordítottja történik exporttámogatás esetén. Az egyes országokon belül tapasztalt hasonló jövedelemeloszlási változások gyakran kézenfekvőbbek és fontosabbak a gazdaságpolitika kialakításakor, mint az országok közötti jövedelemeloszlási eltolódások a cserearányok változásai miatt.



[27] Lásd Metzler, Lloyd: Tariffs, the Terms of Trade, and the Distribution of National Income. Journal of Political Economy, 57. (1949. február) 1–29. old.