Ugrás a tartalomhoz

Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet és gazdaságpolitika

Sághi Márta

Panem Könyvkiadó

6. fejezet - A külkereskedelem alapmodellje

6. fejezet - A külkereskedelem alapmodellje

Az előző fejezetekben a nemzetközi kereskedelem három különböző modelljét fejtettük ki. Ezek mindegyike más és más feltevéssel élt a termelési lehetőségeket meghatározó tényezőkről. A fontos pontok kiemelése érdekében minden egyes modell a valóság olyan lényeges elemeit hagyta ki, amelyek a többi modell egyikében vagy másikában fontos szerepet játszanak. A modellek:

  • A ricardói modell. A termelési lehetőségeket a munkaerő mint egyetlen erőforrás szektorok közötti allokációja határozza meg. Ez a modell megvilágítja a komparatív előny alapvető fogalmát, de nem veszi figyelembe a jövedelemeloszlás ugyancsak fontos szempontját.

  • A specifikus tényezők modellje. A munkaerő szabadon mozoghat a szektorok között, de vannak más, adott iparágakhoz kötődő termelési tényezők is. Ez a modell eszményi eszköz a jövedelemeloszlás megértéséhez, de nem túlságosan alkalmas a külkereskedelmi szerkezet elemzésére.

  • A Heckscher–Ohlin-modell. Ebben a modellben többféle termelési tényező mozoghat a szektorok között. Ezzel a modellel nehezebb dolgozni, mint az előző kettővel, viszont elősegíti annak a mélyebb megértését, hogy az erőforrások miként járulnak hozzá a külkereskedelmi szerkezet alakításához.

A valóságos problémák elemzésekor a modellek keverékére szeretnénk alapozni következtetéseinket. Az 1990-es években például az újonnan iparosodó országok exportjának gyors növekedése volt a világkereskedelem egyik alapvető változása. Ezekben az országokban gyors termelékenység-növekedés zajlott le, amelynek a következményeit a 2. fejezetben tárgyalt ricardói modell alkalmazásával szeretnénk tárgyalni. A külkereskedelmi szerkezet megváltozása különféle hatásokkal jár az Egyesült Államok társadalmának különböző csoportjaira, a csendes-óceáni térséggel folytatott amerikai kereskedelem jövedelemeloszlási hatásainak magyarázatára a 3. fejezet specifikustényező-modelljéhez nyúlhatnánk. Végül pedig az újonnan iparosodó országok erőforrásai az idők folyamán átalakulnak azzal párhuzamosan, ahogy tőkét halmoznak fel, munkaerejük képzettsége megnő, szakképzetlen munkaerőből pedig egyre kevesebb áll rendelkezésre. Ezen átalakulás hatásainak a megértéséhez valószínűleg a 4. fejezetben bemutatott Heckscher–Ohlin-modellt kell elővennünk.

Ezek a modellek részleteik számos eltérése ellenére számos közös vonást is felmutatnak:

  1. Egy gazdaság termelési kapacitását összefoglaló módon termelési lehetőségeinek határvonala ábrázolja, és ezeknek a határvonalaknak az eltérései külkereskedelmet generálnak.

  2. Egy ország relatív kínálatának bővülését a termelési lehetőségek határozzák meg.

  3. A világkereskedelem egyensúlyát a világ relatív keresletének és a világ relatív kínálatának az alakulása határozza meg úgy, hogy az utóbbi a nemzeti relatív kínálati görbék között helyezkedik el.

Az eddig tanulmányozott modellek a fenti közös vonásaik miatt valójában a kereskedelmet folytató világgazdaság általánosabb modellje speciális eseteinek tekinthetők. A nemzetközi gazdaságtan számos fontos témáját lehet tárgyalni erre az általános modellre alapozva úgy, hogy csak a részletek függnek a speciális modell kiválasztásától. E témák közé tartozik például a nemzetközi kínálat átalakulása a gazdasági növekedés következtében; a nemzetközi kereslet változásai a külföldi segélyek, a háborús jóvátétel vagy más nemzetközi jövedelemtranszferek miatt, valamint a kínálat és a kereslet párhuzamos változásai a vámok és az exportszubvenciók miatt.

Ebben a fejezetben a nemzetközi kereskedelem elméletének azokat a felismeréseit hangsúlyozzuk, amelyek nem függnek erősen a gazdaság kínálati oldala alakulásának részleteitől. A kereskedelmet folytató világgazdaság olyan alapmodelljét fejtjük ki, amelynek a 2., a 3. és a 4. fejezet egyaránt a speciális eseteként értékelhető. Ezt a modellt használjuk fel annak tárgyalására, hogy a különféle működési paraméterek változásai hogyan befolyásolják a világgazdaság működését.

A kereskedő gazdaság alapmodellje

A külkereskedelem alapmodellje négy fő összefüggésre épül, ezek a következők: (1) a termelési lehetőségek határvonala és a relatív kínálati görbe közötti kapcsolat; (2) a relatív árak és a relatív kereslet közötti összefüggés; (3) a relatív nemzetközi kínálat és a relatív nemzetközi kereslet világkereskedelmi egyensúlyt meghatározó hatása; valamint (4) a cserearányok – egy ország exportjának és importjának ára közötti arány – hatása egy ország jólétére.

Termelési lehetőségek és relatív kínálat

Alapmodellünk felépítéséhez feltételezzük, hogy minden gazdaság két terméket, élelmiszert (F) és ruházati cikkeket (C) állít elő, illetve, hogy minden egyes gazdaság termelési lehetőségeinek határvonala olyan folytonos görbe, mint amilyen TT az 5.1. ábrán[20].

Ennek a határvonalnak az a pontja, ahol a gazdaság éppen termel, PC/PF-től, a ruházati cikkek élelmiszerhez mért relatív árától függ. A mikroökonómia alapvető tétele, hogy monopóliumoktól vagy más piaci zavaroktól nem torzított működésű piacgazdaság hatékonyan termel, tehát adott piaci árak mellett a kibocsátás értékét, PCQC + PFQF-t maximalizálja.

A kibocsátás piaci értékét egy sor izoérték vonal („egyenértékvonal”) felrajzolásával mutathatjuk meg. E vonalak mentén a kibocsátás értéke állandó. Minden ilyen vonalat egy PCQC + PFQF = V, illetve, átrendezés után, QF = V/PF – (PC/PF)/QC alakú egyenlet határoz meg, ahol V a kibocsátás értéke. Minél nagyobb a V, annál kijjebb fekszik egy izoérték vonal; így a kezdőponttól távolabb fekvő izoértékek a kibocsátás magasabb értékeit mutatják. Egy izoérték vonal meredeksége a ruházati cikkek relatív árának –1-szerese. A gazdaság a lehető legmagasabb értékű kibocsátást produkálja, és ezt a Q pontban értheti el, ahol TT éppen érint egy izoérték vonalat[21].

Az a gazdaság, ahol TT a termelési lehetőségek határvonala, a Q pontban fog termelni. Ez a pont a lehetséges legmagasabban fekvő izoérték vonalon helyezkedik el.

5.1. ábra - A gazdaság kibocsátását a relatív árak határozzák meg

kepek/5.1.png


Most tételezzük fel, hogy PC/PF emelkedni fog. Ekkor az izoérték vonalak meredekebbek lesznek. Az 5.2. ábra szerint a PC/PF megváltozása előtt a gazdaság a VV1 izoérték vonalnál magasabbat nem érhet el; az árváltozás utáni legmagasabb vonal pedig VV2, az a pont, ahol a termelés Q1-ből Q2-be tolódik el. Így, ahogy erre számíthatunk is, a ruházati cikkek relatív árának emelkedése a gazdaságot a nagyobb ruházatcikk- és kisebb élelmiszer-termelés felé tolja el. A ruházati cikkek relatív kínálata tehát emelkedik akkor, ha a ruházati cikkek relatív ára nő.

Az izoérték vonalak meredekebbé válnak, ha a ruházati cikkek relatív ára (PC/PF)1-ről (PC/PF)2-re emelkedik (ezt az ábra forgásiránya szerint a VV1-ről VV2-re való eltolódás mutatja). A gazdaság végeredményben több ruházati cikket és kevesebb élelmiszert termel, és az egyensúlyi kibocsátás Q1-ről Q2-be tolódik el.

5.2. ábra - A ruházati cikkek relatív árnövekedésének hatása a relatív kínálatra

kepek/5.2.png


A relatív árak és a kereslet

Az 5.3. ábra szemlélteti a termelés, a fogyasztás és a külkereskedelem közötti összefüggést az alapmodell szerint. Ahogy a 3. fejezetben már megmutattuk, egy gazdaság fogyasztásának értéke egyenlő termelésének értékével:

P C Q C + P F Q F = P C D C + P F D F = V , MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape Gaamiua8aadaWgaaWcbaWdbiaadoeaa8aabeaak8qacaWGrbWdamaa BaaaleaapeGaam4qaaWdaeqaaOWdbiabgUcaRiaadcfapaWaaSbaaS qaa8qacaWGgbaapaqabaGcpeGaamyua8aadaWgaaWcbaWdbiaadAea a8aabeaak8qacqGH9aqpcaWGqbWdamaaBaaaleaapeGaam4qaaWdae qaaOWdbiaadseapaWaaSbaaSqaa8qacaWGdbaapaqabaGcpeGaey4k aSIaamiua8aadaWgaaWcbaWdbiaadAeaa8aabeaak8qacaWGebWdam aaBaaaleaapeGaamOraaWdaeqaaOWdbiabg2da9iaadAfacaGGSaaa aa@4BE4@

ahol DC és DF rendre az élelmiszer és a ruházati cikkek fogyasztását jelképezi. A fenti egyenlet azt mondja ki, hogy a termelésnek és a fogyasztásnak ugyanazon az izoérték vonalon kell elhelyezkednie.

A gazdaság abban a Q pontban termel, ahol a termelési lehetőségek határvonala érinti a lehető legmagasabban fekvő izoérték vonalat. A gazdaság fogyasztását a D pont ábrázolja, ahol ugyanaz az izoérték vonal a lehető legmagasabban fekvő közömbösségi görbe érintője. A gazdaság több ruházati cikket termel, mint amennyit elfogyaszt, és így ruházati cikkeket exportál: ennek megfelelően több élelmiszert fogyaszt, mint amennyit megtermel, így pedig élelmiszert importál.

5.3. ábra - A termelés, a fogyasztás és a külkereskedelem az alapmodellben

kepek/5.3.png


Egy gazdaság fogyasztóinak ízlésétől függően választja ki az izoérték vonal valamely pontját. Alapmodellünk számára azzal a hasznos leegyszerűsítő feltevéssel élünk, hogy a gazdaság fogyasztási döntései úgy ábrázolhatók, mintha egyetlen reprezentatív személy ízlése alapján születnének[22].

Egy személy ízlését grafikusan közömbösségi görbékkel ábrázolhatjuk. Egy közömbösségi görbe a ruházaticikk- (C) és élelmiszer- (F) fogyasztás olyan kombinációit ábrázolja, amelyek bármelyike azonos szinten tartja az illető személy jólétét. A közömbösségi görbéknek három tulajdonságuk van:

  1. Lefelé tartanak: ha egy személynek kevesebb F-et ajánlanak, akkor jólétét csak úgy őrizheti meg, ha több C-t kap.

  2. Minél inkább fent és jobbra helyezkedik el egy közömbösségi görbe, annál magasabb szintű jólétét ábrázol: az egyes személyek számára több termék értékesebb mindkettőből, mint kevesebb.

  3. Minden egyes közömbösségi görbe laposabbá válik, ahogy jobb felé mozdulunk el: minél több C-t és kevesebb F-et fogyaszt el egy személy, F egy marginális egysége annál értékesebb lesz C egy egységéhez képest, tehát több C-re lesz szükség ahhoz, hogy ellensúlyozzák az F kínálatának bármilyen további csökkentését.

Az 5.3. ábrán láthatjuk a közömbösségi görbéknek azt a halmazát egy gazdaságban, amely rendelkezik az említett három tulajdonsággal. A gazdaság azt a pontot fogja kiválasztani az izoérték vonalon, amelynek megvan ez a három tulajdonsága. A gazdaság azt a pontot választja ki az izoérték vonalon, amely a lehető legnagyobb jólétét eredményezi. Ez a pont ott fekszik, ahol az izoérték vonal érinti a legmagasabb, még elérhető közömbösségi görbét, ezt a pontot itt D-vel jelöljük. Vegyük észre, hogy ezen a ponton a gazdaság ruházati cikkeket exportál (a megtermelt ruházati cikkek mennyisége meghaladja az elfogyasztott ruházati cikkek értékét) és élelmiszert importál. (Ha ez nem nyilvánvaló, akkor a külkereskedelmi szerkezet 3. fejezetben adott elemzése szolgál a szükséges magyarázattal).

Most fordítsuk figyelmünket arra, hogy mi történik, ha PC/PF emelkedik. Az 5.4. ábrán megmutatjuk ennek a hatásait. Az első lépésben a gazdaság több C-t és kevesebb F-et termel, így a termelést Q1-ből Q2-be tolja el. Ezzel az az izoérték vonal VV1-ből VV2-be tolódik el, amelyen a fogyasztásnak el kell helyezkednie. A gazdaság által választott fogyasztási kombináció így szintén eltolódik, mégpedig D1-ből D2-be.

A D1-ből D2-be történő eltolódás a PC/PF-ben végbement növekedés kétféle hatását tükrözi. A gazdaság először is egy magasabb közömbösségi görbe felé mozdult el: jóléte növekedett. Ennek oka, hogy a gazdaság ruházati cikkeket exportál, ha pedig a ruházati cikkek relatív ára nő, akkor a gazdaság több élelmiszert kaphat ugyanannyi mennyiségű exportért. Így exporttermékének magasabb relatív ára előnyt jelent. Másodszor pedig a relatív árak változása a közömbösségi görbe mentén is eltolódást okoz, a ruházati cikkektől az élelmiszer felé.

Ez a két hatás jól ismert az alapvető közgazdasági elméletből. A jólét növekedése jövedelmi hatás; a fogyasztás eltolódása a jólét bármely szintjén helyettesítési hatás. A jövedelmi hatás nyomán mindkét termék fogyasztása emelkedik, míg a helyettesítési hatás következtében a gazdaság kevesebb C-t és több F-et fogyaszt.

Elvben lehetséges, hogy a jövedelmi hatás olyan erős, hogy mindkét termék fogyasztása nő akkor, ha PC/PF emelkedik. Szokásos esetben azonban C és F fogyasztásának aránya csökken, tehát a C iránti relatív kereslet is visszaesik. Az 5.4. ábra ezt az esetet mutatja.

Az izoérték vonalak meredeksége a ruházati cikkek PC/PF relatív árának –1-szerese, így tehát a relatív árak növekedése miatt az összes izoérték vonal meredekebb lesz. Különösen fontos, hogy a maximális érték vonala VV1-ből VV2-be gördül át. A termelés Q1-ből Q2-be tolódik el; a fogyasztás pedig D1-ből D2-be.

5.4. ábra - A ruházati cikkek relatív áremelkedésének hatásai

kepek/5.4.png


A cserearány-változások jóléti hatása

A PC/PF emelkedése folytán az eredetileg ruházaticikk-exportőr ország jóléte növekszik, ahogy ezt a D1-ből D2-be történő eltolódás is szemlélteti az 5.4. ábrán. Ha viszont PC/PF csökkenne, akkor a gazdaság jóléti helyzete is rosszabbá válna; a fogyasztás például D2-ből D1-be kerülne vissza.

Ha az ország eredetileg élelmiszer, nem pedig ruházati cikkek exportőre lenne, ennek a hatásnak az iránya megfordulna. A PC/PF emelkedése csökkenést jelentene PF/PC-ben, és a gazdaság jóléti helyzete romlana; a PC/PF csökkenése viszont javítana a jóléti helyzetén.

Az összes esetre vonatkozó megoldásunk az, hogy a cserearányt az eredetileg exportált termék ára és az eredtileg importált termék ára közötti arányként határozzuk meg. Általános következtetésünk, hogy a cserearány növekedése javítja egy ország jóléti helyzetét, a cserearány csökkenése pedig rontja azt.

A relatív árak meghatározása

Tételezzük fel ismét, hogy a világgazdaság két országból áll. Nevezzük ezeket ismét Belföldnek (amely ruházati cikkeket exportál) és Külföldnek (amely élelmiszert exportál). Belföld cserearányait PC/PF mutatja, Külföld cserearányait pedig PF/PC. A Belföld által termelt ruházati cikkek és élelmiszer mennyiségét QC és QF jelöli: a Külföld által termelt mennyiségeket pedig QC és QF.

PC/PF meghatározásához megkeressük a világ relatív ruházaticikk-kínálati és relatív keresleti görbéjének a metszéspontját. A világ relatív kínálati görbéje (RS az 5.5. ábrán) felfelé tart, mivel PC/PF növekedése miatt mindkét ország több ruházati cikk és kevesebb élelmiszer termelésére törekszik. A világ relatív keresleti görbéje (RD) lefelé tart, mert PC/PF növekedése mindkét országot arra ösztönzi, hogy csökkentse a ruházati cikkek és növelje az élelmiszer arányát fogyasztási kombinációjában. A két görbe metszéspontja (az 1 pont) határozza meg az egyensúlyi relatív árat (PC/PF)1.

Minél magasabb a PC/PF értéke, annál nagyobb a ruházati cikkek élelmiszerekhez képest mért világkereskedelmi kínálata (RS), és annál alacsonyabb a ruházati cikkek élelmiszerekhez viszonyított világkereskedelmi kereslete (RD). Az egyensúlyi relatív árat (esetünkben ez (PC/PF)1) a világkínálati és a világkeresleti görbe metszéspontja határozza meg.

5.5. ábra - Relatív kínálat és kereslet a világkereskedelemben

kepek/5.5.png


Most már tudjuk, hogy az alapmodell szerint mitől függ a relatív kereslet, a relatív kínálat, a cserearány és a jólét. Felhasználhatjuk tehát a nemzetközi gazdaságtan több fontos problémájának megértéséhez.

Gazdasági növekedés: az RS görbe eltolódása

A gazdasági növekedés hatásai a külkereskedelmet folytató világgazdaságban rendszeresen aggodalmat és vitát keltenek. A vita két kérdés körül folyik. Az első: vajon más gazdaságok növekedése jó vagy rossz saját országunk számára? A második: többet vagy kevesebbet ér-e egy gazdaság növekedése akkor, ha ez a gazdaság a szorosan integrált világgazdaság részét alkotja?

A növekedés más gazdaságokra gyakorolt hatásával kapcsolatban mindkét oldal érvei alátámaszthatók a hétköznapi logika szempontjaival. Egyrészt, a világgazdaság rajtunk kívül álló részének növekedése nekünk is hasznos, mert exportunknak nagyobb piacot teremt. Másrészt, más országok gyorsabb növekedése erősíti a versenyt is exportunkkal szemben.

Látszólag hasonlóan kétértelmű helyzetet tapasztalunk, ha a belföldi növekedés hatásait vesszük szemügyre. Az egyik szempont ugyanis az, hogy egy gazdaság kibővült termelési kapacitása többet ér akkor, ha a termelés növekménye részben a világpiacon is értékesíthető. A másik szempont viszont, hogy a növekedés hasznának egy része a külföldiekhez kerül át, ha az export csak alacsonyabb áron értékesíthető.

A nemzetközi kereskedelem utolsó alfejezetben kifejtett alapmodellje olyan elemzési keretet szolgáltat, amely feloldja ezeket a látszólagos ellentmondásokat és világossá tudja tenni a gazdasági növekedés hatásait egy külkereskedelmet folytató világgazdaságban.

A növekedés és a termelési lehetőségek határvonala

A gazdasági növekedés a termelési lehetőségek határvonalának kifelé tolódását jelenti egy nemzetgazdaság esetében. Ez a növekedés vagy az ország erőforrásainak bővüléséből, vagy az erőforrások felhasználásának hatékonyság-javulásából ered.

A gazdasági növekedés külkereskedelmi hatásainak az a tény az oka, hogy az ilyen növekedés az esetek igen nagy többségében kibillent, azaz nem kiegyensúlyozott. Kibillent növekedés akkor megy végbe, ha a termelési lehetőségek határvonala az egyik irányban jobban kitolódik, mint a másikban. Az 5.6.(a) ábra a ruházati cikkek irányába kibillent, az 5.6.(b) ábra pedig az élelmiszerek irányába kibillent növekedést mutatja be. A termelési lehetőségek határvonala mindkét esetben TT1-ből TT2-be tolódik el.

Kibillent növekedésről beszélünk, ha a növekedés folytán a termelési lehetőségek határvonala jobban elmozdul az egyik, mint a másik termék irányában. A termelési lehetőségek határvonala mindkét esetben TT1-ből TT2-be mozdul el. Az (a) esetben ez a ruházati cikkek, a (b) esetben pedig az élelmiszer irányában történik.

5.6. ábra - A kibillent növekedés

kepek/5.6.png


A növekedés két fő ok miatt billenhet ki:

  1. A 2. fejezet ricardói modellje megmutatta, hogy a gazdaság egyik szektorában végbement technológiai fejlődés jobban terjeszti ki a gazdaság termelési lehetőségeit e szektor, mint a másik szektor termelése irányában.

  2. A 3. fejezetben bemutatott specifikustényező-modell és a 4. fejezetben tárgyalt tényezőarányos modell egyaránt megmutatta, hogy az egyik termelési tényező kínálatának a bővülése – tehát például a tőkeállomány növekedése megtakarítás és beruházás következtében – nem egyformán növeli a termelési lehetőségeket a kétféle tényezőkombinációval előállítható termékek előállítása számára. Itt is elbillent növekedés történik, amennyiben vagy annak a terméknek a kibocsátása nő jobban, amely számára az adott termelési tényező specifikus jellegű, vagy annak a terméknek a kibocsátása, amely elsősorban a megnövekedett kínálatú termelési tényezőt igényli. Így a külkereskedelem bővülésének tényezői a külkereskedelmet folytató gazdaságon belül kibillent növekedést idéznek elő.

Az 5.6.(a) és az 5.6.(b) ábrán bemutatott növekedés kibillentő hatása igen erős. A gazdaság mindkét esetben mindkét termékből több egység előállítására képes, de a ruházati cikkek változatlan relatív ára mellett az élelmiszer-termelés valójában csökken az 5.6.(a) ábrán, a ruházati cikkek termelése pedig az 5.6.(b) ábrán esik vissza. A növekedés a valóságban nem gyakran billen ki olyan mértékben, ahogy ezek a példák mutatják, de a ruházati cikkek irányában szerényebb mértékben kibillent növekedés a ruházati cikkek bármilyen relatív ára mellett is a ruházati cikkek élelmiszerhez képest mért kibocsátásának bővüléséhez vezet. Ennek a fordítottja igaz az élelmiszerek irányában kibillent növekedésre.

A relatív kínálat és a cserearányok

Most tételezzük fel, hogy Belföld gazdasági növekedése erősen kibillent a ruházati cikkek irányában. Így a belföldi gazdaság ruházaticikk-kibocsátása e termékek bármilyen adott relatív ára esetén emelkedik, élelmiszer-kibocsátása viszont csökken. Ekkor a világgazdaság egészében nőni fog a ruházati cikkek élelmiszerekhez mért kibocsátása bármilyen adott ár mellett, a világ relatív kínálati görbéje pedig jobbra tolódik RS1-ből RS2-be (5.7.(a) ábra). Ez az eltolódás azt hozza magával, hogy a ruházati cikkek relatív ára (PC/PF)1-ről (PC/PF)2-re csökken, Belföld cserearánya romlik, Külföldé pedig javul.

Vegyük észre, hogy itt nem az a fontos, hogy melyik gazdaság növekszik, hanem az, hogy a növekedés milyen irányban billen ki. Ha Külföld ért volna el a ruházati cikkek irányában kibillent növekedést, a relatív kínálati görbe és így a cserearányok viselkedése ugyanolyan lett volna. Egyúttal viszont akár Belföld, akár Külföld élelmiszerek irányában kibillent növekedése (5.7.(b) ábra) balra tolja el az RS görbét (RS1-ből RS2-be), és így megnöveli a ruházati cikkek relatív árát (PC/PF)1-ről (PC/PF)2-re. Ez a növekedés javítja Belföld, és rontja Külföld cserearányát.

A ruházati cikkek felé kibillent növekedés az RS görbét jobbra tolja el (a), míg az élelmiszerek felé kibillent növekedésnél a görbe balra tolódik el (b).

5.7. ábra - Növekedés és relatív kínálat

kepek/5.7.png


Azt a növekedést, amely egy ország termelési lehetőségeit jelentős arányban az exportált termék irányában terjeszti ki (modellünkben ezt a ruházati cikkek jelentik Belföld, és az élelmiszer Külföld esetében), exportirányú növekedésnek nevezzük. Hasonlóképpen, az importált termék irányában elbillent növekedés importirányú növekedésnek nevezhető. Elemzésünk általános következtetése pedig: Az exportirányú növekedés általában rontja a növekvő gazdaság cserearányait a többi ország javára; az importirányú növekedés általában javítja az ország cserearányait a többi ország rovására.

A növekedés nemzetközi hatásai

A fenti elv alapján most már választ adhatunk a növekedés nemzetközi hatásairól föltett kérdésünkre. A világgazdaság többi részének növekedése jó vagy rossz tehát országunk számára? Vajon nő vagy csökken-e a növekedés jótékony hatása azáltal, hogy gazdaságunk a világkereskedelem része? A válasz minden egyes esetben attól függ, hogy a növekedés kibillentnek tekinthető-e, s hogy export- vagy importirányú-e? A világgazdaság többi részének exportirányú növekedése hasznos a számunkra, mert javítja cserearányainkat, viszont a külföld importirányú növekedése miatt a cserearányaink romlanak. A saját gazdaságunk exportirányú növekedése rontja a cserearányainkat és ezzel csökkenti a növekedés közvetlen hasznát, míg az importirányú növekedés, másodlagos haszonként, a cserearányaink javulásához járul hozzá.

Az 1950-es években számos, szegényebb országokban dolgozó közgazdász vélekedett úgy, hogy elsősorban nyersanyagokat exportáló országa az évek során cserearányai folyamatos romlására számíthat. Úgy hitték, hogy a fejlett világ gazdasági növekedése magával hozza a nyersanyagok mesterséges helyettesítőinek az elterjedését, miközben az elmaradottabb országok gazdasági növekedése csak a már exportált termékeik előállításához szükséges kapacitások bővítéséből áll majd az iparosítás szorgalmazása helyett. Az elképzelés szerint a fejlett világ növekedése importirányú volna, az elmaradott országoké pedig exportirányú.

Egyes elemzők odáig mentek, hogy a szegényebb országok növekedését önkárosító hatásúnak állították be. Érvelésük szerint az elmaradott országok exportirányú növekedése olyan mértékben rontja cserearányaikat, hogy még annál is rosszabbul járnak, mintha egyáltalán nem tapasztalnának gazdasági növekedést. A közgazdászok ezt a nyomorba taszító növekedés eseteként ismerik.

A Columbia Egyetem közgazdászprofesszora, Jagdish Bhagwati egy 1958-ban publikált híres tanulmányában megmutatta, hogy a növekedés ilyen káros hatásai valóban nem zárhatók ki egy szigorúan specifikált közgazdasági modellben[23]. A nyomorba taszító növekedés azonban csak szélsőséges körülmények között jöhet létre: az erősen exportirányú növekedésnek igen meredek RS és RD görbék mellett kell létrejönnie, így a cserearány-változás elég nagy lesz ahhoz, hogy ellensúlyozza a gazdaság termelő kapacitásának kezdeti növekedését. Manapság a közgazdászok többsége inkább csak elméleti ügynek, nem pedig a valóságos gazdaságra jellemző esetnek tekinti a nyomorba taszító növekedés modelljét.

A belföldi növekedés még a külkereskedelmet folytató világgazdaságban is általában javítja jólétünket, ugyanezt azonban már nem mondhatjuk el a külföldön végbemenő növekedésről. Az importirányú növekedés nem alacsony valószínűségű lehetőség, s ha külföldön ilyen növekedés valósul meg, az rontja cserearányainkat. Valóban, az alábbiakban ki is mutatjuk, nem kizárt, hogy az Egyesült Államoknak bizonyos mértékű reáljövedelem-csökkenést kellett elviselnie a háború után azért, mert külföldön növekedés volt.

Esettanulmány. Káros volt-e az újonnan iparosodó országok gazdasági növekedése a fejlett országok számára?

Számos megfigyelő állította, hogy az újonnan iparosodó országok gazdasági növekedése veszélyezteti a fejlett országok jólétét. A 4. fejezet Észak–Dél-kereskedelemről szóló esettanulmányában érintettük az egyik esetet, amelyben ez a növekedés valóban problémákat okozhat: növelheti ugyanis a jövedelemkülönbséget a fejlett országok magas és alacsony bérű munkásai között. Egyes vészmadarak szerint a veszély még nagyobb – azaz, hogy a fejlett országok összesített reáljövedelmének nemcsak az eloszlása, hanem a szintje is csökkenni fog, vagy már csökkent az új versenytársak megjelenése miatt. Egy 1993-as Európai Bizottság jelentés például az Európai Közösség gazdasági nehézségeinek okait sorolva hangsúlyozta azt a tényt, hogy „más országok iparosodottá válnak és versenyeznek velünk – még saját piacainkon is – olyan költségszinteken, amelyeket egyszerűen nem tudunk elérni”. Egy befolyásos magánszervezet jelentése még tovább ment azzal érvelve, hogy az alacsony bérszintű országok növekvő termelékenysége miatt óriási nyomás nehezedik a magas bérszintű országokra, egyenesen olyan mértékben, hogy „számos ország létalapja van veszélyben”[24].

Jogosak-e ezek az aggodalmak? Első látásra kétségtelennek tűnhet, hogy a félelmetes új versenytársak növekedése veszélyezteti egy ország életszínvonalát. Épp az előbb láttuk azonban, hogy a külföldi növekedés belföldi jövedelmekre gyakorolt hatása egyáltalán nem szükségszerűen, vagy még nem is feltételezhetően negatív. Egy gazdaság növekedésének a másik gazdaság reáljövedelmére gyakorolt hatása a növekedésnek az irányától függ: csak akkor lesz reáljövedelem-csökkentő hatása a saját cserearányokon keresztül, ha ez az irány a másik ország exportja felé mutat.

A növekedés irányát nehéz meghatározni az újonnan iparosodó országokban. Azt azonban könnyen megállapíthatjuk, hogy a fejlett országok cserearányai valóban romlottak-e annyira, hogy ennek észrevehető reáljövedelem-csökkentő hatása lehessen. Az összes fejlett országban mérik az export és az import árindexeit; e két index aránya a cserearány mérőszáma. Az 5.8. ábra ezt az arányt mutatja a fejlett országok csoportjára 1970 és 1997 között. Cserearányaik romlottak 1973–1974-ben, majd ismét 1979–1980-ban, ahogy az olaj ára emelkedett; cserearányaik javultak 1985–1986-ban, amikor az olajár csökkent. A többi évben nem mutattak jelentősebb változásokat. A vizsgált időszak egészében mindössze 6 százalékos cserearányromlás mutatkozott.

5.8. ábra - A fejlett országok cserearányai, 1970–1997

kepek/5.8.png


A fejlett országok cserearányai nem romlottak jelentős mértékben 1970 után, ez pedig arra utal, hogy indokolatlanok voltak az újonnan iparosodó országok versenyének káros hatására vonatkozó panaszok.

Forrás: International Monetary Fund: International Financial Statistics Yearbok, 1998.

Sok-e ez a 6 százalék? A fejezethez tartozó matematikai utóiratban megmutatjuk, hogy a cserearányromlásból eredő százalékos veszteség körülbelül egyenlő a cserearányok százalékos változásának és az import jövedelmen belüli hányadának szorzatával. Mivel az import átlagosan a fejlett országok nemzeti jövedelmének 18 százalékát tette ki 1990-ben, a cserearányhatásra visszavezethető reáljövedelem-csökkenés mindössze 1,1 százalék körüli volt egy több mint 20 éves időszakban. Ezért tehát nehéz lenne elfogadtatni azt az állítást, hogy az újonnan iparosodó országok versenye valóban súlyos problémát okozott a fejlett országok számára.



[20] Korábban láttuk, hogy a termelési lehetőségek határvonala egyenes vonal akkor, ha – mint a 2. fejezetben – csak egyetlen termelési tényezővel számolunk. A legtöbb modell esetében azonban folytonos görbéről van szó, és a Ricardo-féle eredményt különleges esetnek tekinthetjük.

[21] A specifikus tényezők modelljéről a 3. fejezetben adott elemzésünkben explicit módon bemutattuk, hogy a gazdaság mindig termelési lehetőségei határvonalának azon a pontján termel, ahol ennek a görbének a meredeksége egyenlő a két termék árarányával – tehát ahol az árakat jelképező vonal érinti a termelési lehetőségek görbéjét. Az olvasó a 3. fejezet 000. oldalát lapozhatja fel, hogy felfrissítse ismereteit.

[22] Ezt a feltevést számos hipotézis támasztja alá. Ezek egyike, hogy minden egyes személynek ugyanaz az ízlése, és az erőforrásokból is ugyanolyan arányban részesedik. Egy másik, hogy a kormányzat a jövedelmek újraelosztásánál az általános társadalmi jólét nézete szerinti maximalizálására törekszik. Ez a feltevés valójában akkor érvényes, ha a jövedelemeloszlás keresleti hatásai nem játszanak túl jelentős szerepet.

[23] Bhagwati, Jagdish: Immiserizing Growth: A Geometrical Note. Review of Economic Studies, 25. (1958. június) 201–205. old.

[24] Commission of the European Communities: Growth, Competitivness, Employment. Brüsszel, 1993. World Economic Forum, World Competitivness Report, 1994.