Ugrás a tartalomhoz

Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet és gazdaságpolitika

Sághi Márta

Panem Könyvkiadó

Összefoglalás

Összefoglalás

  1. Az erőforrások külkereskedelmi szerepének megértéséhez olyan modellt építünk fel, amelyben két termelési tényező felhasználásával két terméket állítanak elő. A két termék tényezőintenzitásában különbözik egymástól, azaz bármilyen munkabér/földbérleti díj arány mellett az egyik termék előállításához nagyobb arányban használnak fel termőföldet a munkaerőhöz viszonyítva, mint a másik termék esetében.

  2. Amíg egy ország mindkét terméket előállítja, addig egyértelmű viszony van a termékek relatív árai és az előállításukhoz felhasznált tényezők relatív árai között. A munkaerő-intenzív termék relatív árának növekedése a jövedelemeloszlást a munkaerő javára változtatja meg, mégpedig igen nagy mértékben: a munkaerő reálbére mindkét termékben kifejezve emelkedni fog, míg a földtulajdonosok reáljövedelme mindkét termékben kifejezve csökken.

  3. Az egyik termelési tényező kínálatának bővülése megnöveli a termelési lehetőségeket, de erősen egyenlőtlen mértékben: változatlan relatív termékárak mellett az adott tényezőt jobban igénylő termék kibocsátása nő, míg a másiké csökken.

  4. Az egyik tényezőből a másikhoz képest jelentős kínálattal rendelkező ország bőven ellátott ezzel az erőforrással. Egy ország viszonylag többet szándékozik előállítani abból a termékből, amely intenzíven használja föl a nála bőségben levő erőforrásokat. Az eredmény a Heckscher–Ohlin-elmélet alapmodellje: az országok inkább olyan termékeket exportálnak, amelyek a náluk bőven rendelkezésre álló erőforrásokat igénylik.

  5. A termékek relatív árváltozásai erősen befolyásolják az erőforrások relatív jövedelmét, a külkereskedelem pedig megváltoztatja a relatív árakat. Ezért a külkereskedelem erős jövedelemeloszlási hatásokkal jár. Adott ország bőségben levő termelési tényezőinek tulajdonosai a külkereskedelem nyertesei, a relatíve szűkös tényezők tulajdonosai viszont vesztesek lesznek.

  6. Egy ideális modellben a külkereskedelem a tényezőárak, így a munkaerő és a tőke árának kiegyenlítődéséhez vezetne az országok között. A valóságban a teljes tényezőár-kiegyenlítődés nem jön létre az erőforrások jelentős eltérései, a kereskedelmi akadályok, valamint a nemzetközi technológiai különbségek miatt.

  7. A Heckscher–Ohlin-modell érvényességéről vegyes tapasztalati anyag áll rendelkezésre, de a legtöbb kutató nem hiszi, hogy csak az erőforrások eltérései magyarázhatják a világkereskedelem szerkezetét, illetve a nemzetközi tényezőárakat. Ehelyett lényegesnek látszik, hogy figyelmünk kiterjedjen a jelentős technológiai különbségekre az országok között. Mindamellett a Heckscher–Ohlin-elméletet kifejezetten hasznos eszköznek lehet tekinteni, különösen a külkereskedelem jövedelemeloszlásra gyakorolt hatásainak elemzéséhez.

Kulcsfogalmak

Bőségben rendelkezésre álló termelési tényező

Termelési lehetőségek egyenlőtlen bővülése

Tényezőárak kiegyenlítődése

Tényezőbőség

Tényezőintenzitás

Tényezőárak

Tényezőarányok elmélete

Heckscher–Ohlin-elmélet

Leontief-paradoxon

Szűkösen rendelkezésre álló termelési tényező

Feladatok

  1. Az Egyesült Államokban a termőföld olcsó, és a szarvasmarha-tenyésztésben felhasznált termőföld aránya a munkaerőhöz képest magasabb, mint a búzatermesztésben. Sűrűbben lakott országokban azonban, ahol a termőföld drága, a munkaerő pedig olcsó, gyakori az, hogy kevesebb termőföld és több munkaerő felhasználásával tenyésztenek szarvasmarhát, mint ahogy az az amerikai búzatermesztésben megfigyelhető. Fenntarthatjuk-e azt az állítást, hogy a szarvasmarha-tenyésztés termőföldintenzív a búzatermesztéshez képest? Indokolja meg a válaszát!

  2. Tegyük fel, hogy a jelenlegi tényezőárak mellett a ruházati cikkek egységét 1 hektár termőföldenként 20 munkaórával termelik meg, míg az élelmiszernél ugyanez az arány csak 5 munkaóra hektáronként.

    1. Tételezzük fel, hogy a gazdaság teljes erőforrás-kínálata 600 munkaórából és 60 hektár termőföldből áll. Egy diagram segítségével határozza meg az erőforrások allokációját.

    2. Most tegyük fel, hogy a munkaerő kínálata előbb 800, majd 1000, majd 1200 órára nő. Egy, a 4.6. ábrához hasonló ábra felhasználásával mutassa be az erőforrás-allokáció átalakulását.

    3. Mi történne, ha a munkaerő kínálata még tovább növekednék?

  3. „A világ legszegényebb országai nem tudnak semmit sem exportálni. Nincs bőségben rendelkezésre álló erőforrásuk – ez semmiképpen sem lehet a tőke vagy a termőföld, de kis országokban a munkaerő sem”. Vitatkozzék az állítással!

  4. Az amerikai szakszervezeti mozgalom – amelyben inkább munkások, mint diplomások és magas képzettségű szakmunkások képviseltetik magukat – hagyományosan kiáll a szegényebb országokból beáramló import korlátozása mellett. Rövidlátó vagy pedig racionális politika-e ez a szakszervezeti tagok érdekeit figyelembe véve? Hogyan függ a felelet a választott külkereskedelmi modelltől?

  5. Az Egyesült Államok régiói között számottevő bérszínvonal-különbségek vannak. Például a délkeleti szövetségi államokban a feldolgozóipari bérek ugyanabban a munkakörben is körülbelül 20 százalékkal alacsonyabbak, mint a nyugati partvidéken. A tényezőárak kiegyenlítődésének elmaradására adott magyarázatok közül melyik adhat itt alkalmas választ? Mennyiben tér el ez az eset az amerikai és a mexikói bérek széttartó fejlődésétől (figyelembe véve, hogy Mexikó közelebb fekszik az USA délkeleti és nyugati partvidéki államaihoz is, mint ezek egymáshoz)?

  6. Fejtse ki, hogy a Leontief-paradoxon, illetve a később keletkezett Bowen–Leamer–Sveikauskas-féle kutatási eredmények miért állnak ellentétben a Heckscher–Ohlin-elmélettel!

  7. A Heckscher–Ohlin-modell eredményeinek értékelésénél láttuk, hogy újabb kutatások szerint a termelési tényezők hatékonysága országonként eltérően alakul. Fejtse ki, hogy ez miként befolyásolja a tényezőárak kiegyenlítődéséről vallott felfogást.