Ugrás a tartalomhoz

Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet és gazdaságpolitika

Sághi Márta

Panem Könyvkiadó

Külkereskedelem egy egytényezős világban

Külkereskedelem egy egytényezős világban

Egyszerű dolog a két ország közötti kereskedelem szerkezetének és hatásainak a leírása, ha mindkét országnak csak egyetlen termelési tényezője van. Ennek az elemzésnek azonban meglepő folyományai lehetnek. Valóban, számos ilyen logikai következmény ellentétben állhat a józan ésszel azok számára, akik eddig nem gondolkoztak a nemzetközi kereskedelem ügyein. Még a legegyszerűbb külkereskedelmi modell is adhat valami útmutatást a valóságos világról, például hogy mit is jelent a tisztességes nemzetközi verseny vagy a tisztességes nemzetközi kereskedelem.

Állítsuk fel a modellt, mielőtt ezekhez a témákhoz érkeznénk. Tételezzük fel, hogy a világ két országból áll. Egyiküket ismét Belföldnek nevezzük, a másikat pedig Külföldnek. Mindkét országnak egy termelési tényezője van (munkaerő), és két termék, sajt és bor előállítására képes. Az eddigieknek megfelelően Belföld munkaerejét L-lel, Belföld egységnyi munkaerő-felhasználását a bor-, illetve a sajttermelésben pedig rendre aLW és aLC kifejezésekkel. Külföldet illetően a könyvben végig könnyen érthető jelölést alkalmazunk: ha bármilyen szempontból Külföldre teszünk utalást, akkor ugyanazt a jelölést használjuk, mint Belfölddel kapcsolatban, de felső csillaggal. Így Külföld munkaerejének jelölése L*; Külföld egységnyi munkaerő-felhasználását pedig rendre a*LW és a*LC kifejezésekkel, s így tovább.

Az egységnyi munkaerő-felhasználás általában bármilyen lehet. Belföld például kevésbé termelékeny lehet Külföldnél a bort, de termelékenyebb a sajtot illetően. Pillanatnyilag egyetlen feltevéssel élünk, mégpedig, hogy:

a L C / a L W < a * L C / a * L W MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaiaadggadaWgaa WcbaGaamitaiaadoeaaeqaaOGaai4laiaadggadaWgaaWcbaGaamit aiaadEfaaeqaaOGaeyipaWJaamyyaiaacQcadaWgaaWcbaGaamitai aadoeaaeqaaOGaai4laiaadggacaGGQaWaaSbaaSqaaiaadYeacaWG xbaabeaaaaa@44A3@ (2.2. egyenlet),

vagy, ezzel egyenértékű módon, hogy

a L C / a * L C < a L W / a * L W MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaiaadggadaWgaa WcbaGaamitaiaadoeaaeqaaOGaai4laiaadggacaGGQaWaaSbaaSqa aiaadYeacaWGdbaabeaakiabgYda8iaadggadaWgaaWcbaGaamitai aadEfaaeqaaOGaai4laiaadggacaGGQaWaaSbaaSqaaiaadYeacaWG xbaabeaaaaa@44A3@ (2.3. egyenlet)

Szavakban kifejezve azt feltételezzük, hogy Belföldön az egy kiló sajt termeléséhez szükséges munkaerő aránya az egy liter bor termeléséhez szükséges munkaerőhöz alacsonyabb, mint Külföldön. Még rövidebben: azt állítjuk, hogy Belföld relatív termelékenysége a sajtszektorban magasabb, mint a borszektorban.

Gondoljunk azonban arra, hogy az egységnyi munkaerő-felhasználási mutatók aránya egyenlő a sajt borban kifejezett alternatívaköltségével; ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a komparatív előnyt éppen ilyen alternatívaköltségekben határoztuk meg. Így tehát a relatív termelékenységekről a (2.2.) és (2.3.) egyenletekben megfogalmazott feltevés egyet jelent azzal az állítással, hogy Belföld a sajttermelésben komparatív előnnyel rendelkezik.

Egy megjegyzés azonban rögtön szükséges: annak a szükséges feltétele, hogy Belföld valóban rendelkezzék ezzel a komparatív előnnyel, nem csak két, hanem az összes négy egységnyi munkaerőfelhasználás-mutatóra vonatkozik. Azt gondolhatnánk, hogy a sajttermelésre vállalkozó ország meghatározásához mindössze a két ország sajttermelésbeli egységnyi munkaerő-szükségletét, aLC-t és a*LC-t kell összehasonlítani. Ha aLC<a*LC, akkor Belföld munkaereje hatékonyabb a sajttermelésben, mint Külföld munkaereje. Ha egy ország egy termékegységet más országnál kevesebb munkaerővel tud előállítani, akkor azt mondjuk, hogy ez az ország az adott termék termelésében abszolút előnnyel rendelkezik. Példánkban Belföld a sajtgyártásban rendelkezik abszolút előnnyel.

Azonnal látni fogjuk azonban, hogy a külkereskedelem szerkezetét nem tudjuk csupán az abszolút előnyből kiindulva megállapítani. A nemzetközi kereskedelem vizsgálatánál az az egyik leggyakoribb tévedés, amikor összekeverik a komparatív és az abszolút előnyt.

A két ország adott munkaerő-állománya és szektorainak egységnyi munkaerő-szükséglete alapján mindkét ország szempontjából ábrázolni tudjuk a termelési lehetőségek határvonalát. Belföldet illetően ezt már megtettük, lásd a 2.1. ábrán a PF egyenest. Külföld esetében a termelési lehetőségek határvonalát a 2.2. ábrán PF* mutatja. Mivel a termelési lehetőségek határvonalának meredeksége a sajt borban kifejezett alternatívaköltségével egyenlő, Külföld határvonala meredekebb, mind Belföldé.

Külkereskedelem hiányában a sajt és a bor relatív ára minden egyes országban a relatív egységnyi munkaerő-felhasználástól függ. Így Belföldön a sajt relatív ára aLC/aLW lenne; Külföldön pedig a*LC/a*LW.

Minthogy Külföld relatív egységnyi munkaerő-felhasználása a sajtgyártásban nagyobb, mint Belföldé (több egységnyi bor termeléséről kell lemondania ahhoz, hogy egyetlen egységgel több sajtot állíthassanak elő), termelési lehetőségeinek határvonala meredekebb

2.2. ábra - A termelési lehetőség határvonala Külföld esetében

kepek/2.2.png


Ha a külkereskedelem lehetőségével is számolunk, akkor az árakat már nem kizárólag a két ország belső feltételei alakítják. Ha a sajt relatív ára Külföldön magasabb, mint Belföldön, akkor jövedelmező lesz a sajt exportja Belföldről Külföldre, illetve a bor exportja Külföldről Belföldre. Ez azonban nem mehet így a végtelenségig. A két ország előbb-utóbb eljut ahhoz a ponthoz, ahol Belföld elég sajtot, Külföld pedig elég bort exportál ahhoz, hogy a relatív árak kiegyenlítődjenek. Mi határozza meg azonban ezt a végső árszintet?

A relatív ár meghatározása a külkereskedelem után

A nemzetközi kereskedelemben szereplő áruk árát, más árakhoz hasonlóan, a kereslet és a kínálat határozza meg. A komparatív előny elemzésénél azonban óvatosan kell alkalmaznunk a kereslet-kínálati elemzést. Bizonyos esetekben, mint például a 8–11. fejezetben bemutatásra kerülő kereskedelempolitikai elemzésnél elfogadható, ha csak egyetlen piac kínálati és keresleti viszonyaira összpontosítunk. Az amerikai cukorimport mennyiségi korlátozásának hatáselemzésénél például logikus, ha parciális egyensúlyi elemzést alkalmazunk, azaz egyetlen piacra, a cukorpiacra fordítjuk figyelmünket. A komparatív előny elemzésénél azonban kulcsfontosságú, hogy a piacok közötti kapcsolatokra is ügyeljünk (példánkban a bor és a sajt piaca ilyen). Mivel Belföld csak a borimport ellentételezéseként exportál sajtot, Külföld pedig sajtért cserébe exportál bort, félrevezető lehet, ha elszigetelt piacokként tekintünk a bor és a sajt piacára. Itt már általános egyensúlyi elemzésre van szükség, amely a két piac kölcsönhatásait is figyelembe veszi.

Hasznos megoldás a két piac egyidejű vizsgálatánál, ha nemcsak a sajt és a bor kínálati mennyiségére összpontosítunk, hanem a relatív kínálatra és keresletre is. Ez a kínálati vagy a keresleti oldalon szereplő sajt kilogrammban és a kínálati vagy a keresleti oldalon szereplő bor literben mért mennyiségének a hányadosát jelenti.

Az RD görbe azt mutatja meg, hogy a sajt borhoz viszonyított relatív kereslete a sajt borhoz viszonyított árának a függvényében csökken, az RS görbe pedig azt, hogy a sajt borhoz viszonyított relatív kínálata ugyanannak a relatív árnak a növekvő függvénye

2.3. ábra - Relatív kínálat és kereslet a világkereskedelemben

kepek/2.3.png


A 2.3. ábra a sajt nemzetközi kínálatát és keresletét mutatja a borral összehasonlítva, a sajt borhoz viszonyított relatív árának függvényében. A relatív keresleti görbét RD, a relatív kínálati görbétRS jelöli. A világkereskedelem általános egyensúlya szükségessé teszi, hogy a relatív kínálat és a relatív kereslet egyenlő legyen, ezért a nemzetközi kereskedelemben érvényesülő relatív árat az RD és az RS görbe metszéspontja határozza meg.

A 2.3. ábra meglepő vonása, hogy a relatív kínálat RS görbéje különös formát ölt; „lépcsőhöz” hasonlít lapos szakaszokkal, amelyeket egy függőleges szakasz köt össze. Ha azonban rájövünk, hogy az RS görbe miként alakul ki, akkor szinte magyarázat nélkül megértjük az egész modellt.

A 2.3. ábra először is megmutatja, hogy aLC/aLW világpiaci ár alatt a sajtnak nincs kínálata. Ennek megértéséhez idézzük fel, hogy bebizonyítottuk: Belföld akkor szakosodik a bortermelésre, ha PC/PW < aLC/aLW. Külföld pedig, hasonló módon, akkor szakosodik a bortermelésre, ha PC/PW < a*LC/a*LW. A (2.2.) egyenlet elemzésének elején feltételeztük, hogy aLC/aLW <a*LC/a*LW. Így tehát a sajt aLC/aLW-tól elmaradó világpiaci ára alatt a világon nem lesz sajttermelés.

Ha viszont a sajt relatív ára, PC/PW megegyezik aLC/aLW-val, akkor tudjuk, hogy Belföld munkavállalói ugyannyi jövedelemhez juthatnak a sajt-, mint a bortermeléssel. Belföld számára így tulajdonképpen mindegy, hogy a két termék milyen kombinációját állítja elő, és ezzel létrejön a kínálati görbe lapos szakasza.

Már láttuk, hogy ha PC/PW magasabb aLC/aLW-nál, akkor Belföld a sajtgyártásra szakosodik. Mindaddig viszont, amíg PC/PW < a*LC/a*LW, Külföld továbbra is a bortermelésre való szakosodást választja. Ha Belföld a sajtgyártásra szakosodik, L/aLC kilogrammot termel. Ugyanígy, ha Külföld a bortermelésre szakosodik, L*/a*LW litert fog termelni. Így a sajt bármilyen, aLC/aLW és a*LC/a*LW közötti relatív ára esetén a sajt relatív kínálata

( L / a L C ) / ( L * / a * L W ) . MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaiaacIcaqaaaaa aaaaWdbiaadYeacaGGVaGaamyya8aadaWgaaWcbaWdbiaadYeacaWG dbaapaqabaGccaGGPaWdbiaac+capaWaaeWaaeaapeGaamitaiaacQ cacaGGVaGaamyyaiaacQcapaWaaSbaaSqaa8qacaWGmbGaam4vaaWd aeqaaaGccaGLOaGaayzkaaGaaiOlaaaa@44BF@ (2.4. egyenlet)

Ha PC/PW=a*LC/a*LW, akkor tudjuk, hogy Külföld munkavállalói közömbösek a sajt- és a bortermelés közötti választást illetően. Ebben az esetben ismét a kínálati görbe lapos szakaszát kapjuk.

Végül pedig a PC/PW>a*LC/a*LW esetben Belföld és Külföld is a sajttermelésre szakosodik. A világon nem lesz bortermelés, így a sajt relatív kínálata végtelenné válik.

Az RD relatív keresleti görbe vizsgálata nem kíván ilyen elmélyült elemzést. Az RD görbe negatív meredeksége helyettesítési hatásokat tükröz. Ahogy a sajt relatív ára emelkedik, a fogyasztók inkább a bor-, mint a sajtfogyasztásukat növelik, ekkor pedig a sajt iránti relatív kereslet csökken.

A sajt egyensúlyi relatív árát a relatív kínálat és a relatív kereslet görbéjének a metszéspontja határozza meg. A 2.3. ábra olyan RD relatív keresleti görbét mutat, amely az RS görbét az 1 pontban metszi, ahol a sajt relatív ára a két országban a külkereskedelem előtt érvényes árak között van. Ebben az esetben mindkét ország annak a terméknek az előállítására szakosodik, amelynek a termelésében komparatív előnye van: Belföld csak sajtot, Külföld csak bort termel.

Ez azonban nem az egyedüli lehetőség. Ha az adott esetben perdöntő RD görbe például az RD’ lenne, a relatív kínálat és a relatív kereslet görbéje az RS vízszintes szakaszán metszené egymást. A 2 pontban a sajt relatív világkereskedelmi ára aLC/aLW, ugyanakkora, mint a sajt borban kifejezett alternatívaköltsége Belföldön.

Mi ennek a jelentősége? Ha a sajt relatív ára egyenlő a belföldi alternatívaköltségével, akkor Belföld gazdaságának sem a sajt, sem a bor termelésére nem kell szakosodnia. Valóban, a 2 pontban Belföldnek egyaránt valamennyi bort és valamennyi sajtot kell termelnie; ebből a tényből pedig arra a következtetésre juthatunk, hogy ebben az esetben a sajt relatív kínálata (a Q’ pont a vízszintes tengelyen) alacsonyabb annál a szintnél, amely akkor jönne létre, ha Belföld teljes mértékben szakosodott volna valamelyik termékre. Mivel azonban PC/PW Külföldön a sajt borban kifejezett alternatívaköltsége alatt van, Külföld teljes mértékben a bortermelésre fog szakosodni. Továbbra is igaznak bizonyul tehát az állítás, hogy ha egy ország szakosodik, akkor ehhez azt a terméket választja, amelyben komparatív előnye van.

Tegyük félre egy pillanatra azt a lehetőséget, hogy a két ország egyike nem választ teljes mértékű szakosodást. Ennek az esetnek a kivételével a külkereskedelem szokásos eredménye az, hogy egy külkereskedelmi forgalomban szereplő termék (például a sajt) más termékhez (például a borhoz) viszonyított relatív ára valahol a két országban a külkereskedelem előtt mért szintjei között állapodik meg.

A relatív árak ilyen konvergenciája miatt minden egyes ország arra a termékre szakosodik, amelynek az előállításához viszonylag kevesebb egységnyi munkaerőre van szüksége. A sajt Belföldön mért relatív árának emelkedése Belföldet a sajttermelésre való szakosodásra készteti, mégpedig a 2.4.(a) ábrán látható F pontban. A sajt relatív árának csökkenése Külföldön ezt az országot a bortermelésre való szakosodásra készteti, amely a 2.4.(b) ábra F* pontjában jön létre.

A külkereskedelem lehetővé teszi Belföld és Külföld számára, hogy fogyasztásuk bárhová a színes vonalak közé essék. Ezek a pontok kívül vannak a két ország termelési lehetőségeinek határvonalain.

2.4. ábra - A külkereskedelem bővíti a fogyasztási lehetőségeket

kepek/2.4.png


A külkereskedelemből származó hasznok

Eddig azt láttuk, hogy azok az országok, amelyek relatív munkatermelékenységi szintjei iparáganként különbözőek, különböző termékek gyártására fognak szakosodni. A következőkben megmutatjuk, hogy ebből a szakosodásból mindkét országnak külkereskedelmi haszna származik. Ez a kölcsönös haszon kétféleképpen ábrázolható.

A szakosodás és a külkereskedelem hasznának megmutatására az az első lehetőség, hogy a külkereskedelmet közvetett termelési eljárásként képzeljük el. Belföld közvetlenül termelhet bort, de a Külfölddel lebonyolított külkereskedelem lehetővé teszi, hogy sajttermeléssel és a sajt borra való cseréjével „termeljen” bort. Egy liter bor ily módon való „termelése” hatékonyabb eljárás, mint a közvetlen termelés. Képzeljük el egy munkaóra kétféle módon való felhasználását. Az egyik esetben Belföld 1/aLW liter bort termelne azzal, hogy ezt a munkaórát közvetlenül bortermelésre használja fel. A második esetben Belföld ezt a munkaórát 1/aLC kilogramm sajt előállítására használná fel. Ezt a sajtot azután borra cserélhetné, ahol minden kilogramm PC/PW litert érne. Így az eredetileg alapul vett egy munkaóra eredménye (1/aLC).(PC/PW) liter bor lenne. Ez azonban nagyobb bormennyiség volna, mint amennyit belföldön egy munkaóra alatt elő lehetett volna állítani, feltéve hogy

( 1 / a L C ) ( P C / P W ) > 1 / a L W MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaamaabmaabaaeaa aaaaaaa8qacaaIXaGaai4laiaadggapaWaaSbaaSqaa8qacaWGmbGa am4qaaWdaeqaaaGccaGLOaGaayzkaaWdbiabgwSix=aadaqadaqaa8 qacaWGqbWdamaaBaaaleaapeGaam4qaaWdaeqaaOWdbiaac+cacaWG qbWdamaaBaaaleaapeGaam4vaaWdaeqaaaGccaGLOaGaayzkaaWdbi abg6da+iaaigdacaGGVaGaamyya8aadaWgaaWcbaWdbiaadYeacaWG xbaapaqabaaaaa@4A33@ (2.5. egyenlet)

vagy

P C / P W < a L C / a L W MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape Gaamiua8aadaWgaaWcbaWdbiaadoeaa8aabeaak8qacaGGVaGaamiu a8aadaWgaaWcbaWdbiaadEfaa8aabeaak8qacqGH8aapcaWGHbWdam aaBaaaleaapeGaamitaiaadoeaa8aabeaak8qacaGGVaGaamyya8aa daWgaaWcbaWdbiaadYeacaWGxbaapaqabaaaaa@428B@

Éppen most láttuk, hogy világkereskedelmi egyensúly esetén, ha egyik ország sem termeli mindkét terméket, akkor PC/PW >aLC/aLW. Ez azt jelenti, hogy Belföld hatékonyabban tud bort „termelni” azzal, hogy sajtot gyárt és ezt elcseréli, mintha közvetlenül saját szükségletére termelne bort. Ugyanígy, Külföld pedig úgy „termelhet” hatékonyabban sajtot, hogy bort állít elő és azt cseréli el. Ez az egyik módja annak, hogy belássuk mindkét ország külkereskedelemből származó hasznát.

A kereskedelem hasznának megértéséhez a másik lehetőség, ha megvizsgáljuk, hogy a külkereskedelem hogyan befolyásolja a két ország fogyasztási lehetőségeit. Külkereskedelem hiányában a fogyasztási lehetőségek megegyeznek a termelési lehetőségekkel (a 2.4. ábra folyamatosan húzott PF és P*F* vonalai). Ha azonban a külkereskedelem lehetővé válik, akkor mindkét ország a sajt és a bor másfajta kombinációját fogyaszthatja el, mint amilyen kombinációban maga termel külkereskedelem nélkül. Belföld fogyasztási lehetőségeit a szaggatott TF vonal mutatja a 2.4.(a) ábrán, Külföld fogyasztási lehetőségeit pedig T*F* ugyanott. A külkereskedelem mindkét esetben bővítette a választási lehetőségeket, és ezzel mindkét ország lakóinak a jólétét növelnie kellett.

Egy számszerű példa

Ebben az alfejezetben számpéldát alkalmazunk, hogy most már biztosan megértsünk két fontos következtetést:

  • Ha két ország szakosodik olyan termékek termelésére, amelyekben komparatív előnyük van, akkor mindkettő nyer a külkereskedelmen.

  • A komparatív előnyt nem szabad összekeverni az abszolút előnnyel; a komparatív, nem pedig az abszolút előny határozza meg, hogy ki fog termelni, illetve kinek kellene termelnie egy terméket.

Tételezzük fel tehát, hogy Belföld és Külföld gazdaságának egységnyi munkaerő-felhasználása a 2.2. táblázatban mutatott érték.

2.2. táblázat - Egységnyi munkaerő-felhasználási mutatók

 

Sajt

Bor

Belföld

aLC = 1 óra/kilogramm

aLW =2 óra/liter

Külföld

a*LC = 6 óra/kilogramm

a*LW = 3 óra/liter


Vegyük észre, hogy Belföld egységnyi munkaerő-felhasználása a táblázatban általában alacsonyabb, tehát a munka termelékenysége annak az országnak mindkét iparágában magasabb. Egy pillanatra tegyük félre ezt a megfigyelést, és összpontosítsunk a külkereskedelem szerkezetére.

Első teendőnk az, hogy meghatározzuk a sajt PC/PW relatív árát. Míg a tényleges relatív ár a kereslet függvénye, azt is tudjuk, hogy valahol a sajt két országban kialakult alternatívaköltségei között helyezkedik el. Belföldön aLC= 1 és aLW = 2, így Belföldön a sajt borban mért alternatívaköltsége aLC/aLW = 1/2. Külföldön a*LC = 6 és a*LW = 3, a sajt alternatívaköltsége 2. A világkereskedelem egyensúlya esetén a sajt relatív árának e két érték között kell lennie. Példánkban feltételezzük, hogy a világkereskedelem egyensúlyi állapotában egy kiló sajt egy liter bort ér, tehát PC/PW = 1.

Ha egy kiló sajt ugyanazon az áron talál vevőt, mint egy liter bor, akkor mindkét ország szakosodni fog. Belföldön csak feleannyi munkaóra kell egy kiló sajt, mint egy liter bor megtermeléséhez (1 per 2), így Belföld munkavállalói a sajtgyártással többet kereshetnek, és Belföld a sajtgyártásra fog szakosodni. Megfordítva, külföldön kétszer annyi munkaóra kell egy kiló sajt, mint egy liter bor megtermeléséhez (6 per 3), így a külföldi munkavállalók a bortermeléssel kereshetnek többet, és Külföld a bortermelésre való szakosodást választja.

Húzzuk alá ismét, hogy ez a szakosodási struktúra külkereskedelmi hasznokat eredményez. Először azt akarjuk megmutatni, hogy Belföld hatékonyabban „termelhet” bort, ha sajtot gyárt és ezt borra cseréli, mint ha közvetlenül termel bort. A közvetlen termelést tekintve Belföld egy munkaórája csak fél liter bor előállítására elegendő. Ugyanazt a munkaórát 1 kiló sajt gyártására lehetne felhasználni, ami a külkereskedelemben 1 liter bort ér. Tiszta sor, hogy Belföldnek haszna van a külkereskedelemből. Ugyanígy, Külföld 1 munkaórát használhatna fel 1/6 kiló sajt gyártására; ha azonban ezt a munkaórát 1/3 liter bor előállítására használja fel, akkor ezt az 1/3 liter bort 1/3 kiló sajtra cserélheti el. Ez éppen kétszer annyi, mint az a 1/6 kiló sajt, amelyhez akkor jut, ha az egy munkaórát közvetlenül sajtgyártásra használja fel. Ebben a példában mindkét ország kétszer olyan hatékonyan használhatja ki munkaerejét, ha cserealap előállítására alkalmazza, mint ha importszükségletét belföldi termelésből elégítené ki.

Relatív bérek

A nemzetközi kereskedelemről folytatott politikai vitákban gyakran a különböző országok bérszintjeinek az összehasonlítása kerül előtérbe. Az Egyesült Államok és Mexikó közötti kereskedelem ellenzői például gyakran hivatkoznak arra, hogy a mexikói munkásoknak körülbelül csak 2 dollár órabért fizetnek, miközben a tipikus amerikai munkás több mint 15 dollárt kap óránként. Eddigi nemzetközi kereskedelmi elemzésünk kifejezetten nem hasonlította össze a két ország bérszintjét, de a fenti számpélda lehetővé teszi, hogy rávilágítsunk a különbség eredetére.

A fenti példában a két ország szakosodását követően Belföld minden munkavállalóját a sajttermelésben foglalkoztatják. Mivel 1 munkaórával 1 kiló sajtot állítanak elő, Belföld munkavállalói 1 órai munkájukért 1 kiló sajt értékét kapják. Ugyanígy, Külföld munkavállalói csak bort termelnek; mivel 3 órára van szükségük ahhoz, hogy 1 liter bort termeljenek, 1/3 liter bor értékét keresik meg óránként.

Ezeket a számokat akkor tudjuk átalakítani dolláradatokká, ha ismerjük a sajt és a bor árát. Tételezzük fel, hogy 1 kiló sajt és 1 liter bor egyaránt 12 dollárba kerül; akkor Belföld munkásai óránként 12, Külföld munkásai pedig óránként 4 dollárt keresnek. Egy ország munkavállalóinak relatív bére az az összeg, amelyet óránként keresnek, azzal az összeggel összehasonlítva, amelyet egy másik országban keresnek meg óránként a munkavállalók. Belföld munkavállalóinak a relatív bére tehát 3.

Ez a relatív bér természetesen nem függ attól, hogy a sajt ára 12 vagy 20 dollár, ha a bor is ugyanannyiba kerül. Mindaddig, amíg a sajt relatív ára – a kilónyi sajt ára elosztva a liternyi bor árával – 1 marad, Belföld munkásainak bére háromszoros lesz a Külföld munkásai megkereste bérhez képest.

Vegyük észre, hogy ez a bérszint a két ország két iparágban elért termelékenységi szintjeinek arányai között fekszik. Belföld hatszor termelékenyebb Külföldnél a sajtgyártásban, de csak másfélszer termelékenyebb a bortermelésben, a végeredmény pedig a háromszoros bérelőnye Külfölddel szemben. Mindkét országnak éppen azért van költségelőnye valamelyik termékben, mert a relatív bér a relatív termelékenységi szintek között helyezkedik el. Külföldnek éppen az alacsonyabb bérszintje miatt van költségelőnye a bortermelésben akkor is, ha itt is termelékenységi hátrányban van. Belföldnek magasabb bérszintje ellenére is a sajtgyártásban van költségelőnye. Azért, mert bérelőnyét bőven ellensúlyozza magasabb termelékenységi szintje.

Kifejtettük a nemzetközi kereskedelem legegyszerűbb modelljét. Noha a Ricardo-féle egytényezős modell túlságosan egyszerű ahhoz, hogy akár a nemzetközi kereskedelem kiváltó okainak, akár a hatásainak a teljes körű elemzését megalapozhatná, a relatív munkatermelékenységi szintek vizsgálata a nemzetközi kereskedelemről való elmélkedésnek igen hasznos eszköze lehet. Az egyszerű egytényezős modell különösen alkalmas arra, hogy eloszlassunk néhány tévhitet a komparatív előny jelentéséről és a szabadkereskedelemből származó hasznok természetéről. Ezek a tévhitek olyan gyakran bukkannak fel nyilvános nemzetközi kereskedelmi vitákban, sőt olyanok nyilatkozataiban, akik szakértőknek tartják magukat, hogy a következő alfejezetet a leggyakoribb félreértések tisztázásának szenteljük modellünk alapján.