Ugrás a tartalomhoz

Erdészeti rovartan

Tóth József (2014)

Agroinform Kiadó

28. fejezet - Rend: HETEROPTERA – POLOSKÁK

28. fejezet - Rend: HETEROPTERA – POLOSKÁK

Lapos testű, 2–40 mm nagyságú rovarok, testük rendszerint hát-hasi irányban lapított. Fejük többé-kevésbé háromszög alakú, az alábbi részekre tagolódik: fejtető, homlok, pofák, pajzs, szemek, egyes csoportoknál pontszemek, csápok, szipóka. A tor hátoldalán az előhát és a pajzs található, hasi oldalán az elő-, közép- és utómell. Rendszerint az utómellen helyezkednek el a bűzmirigyek. Az elülső pár szárny a félfedő, amely két részből áll, a kitinesebb fedőből és a vékonyabb hártyából. A fedő pajzs melleti része a pászta, a hártyával határos a függelék. Hátulsó pár szárnyuk hártyás, repülésre alkalmas, a szegélysejt és a horog jellemző bélyeg. A teljes szárnyú alakok mellett egyes csoportokban rövidszárnyú és szárnyatlan formák is gyakoriak. A három pár láb rendszerint járó, de lehet rabló-, ugró- és úszóláb is. A lábfej ízeinek száma általában három, de lehet kettő, vagy egy is.

Kép

Poloska (Heteroptera rend) testrészei elülnézetben (Jermy–Balázs, 1988)

A potroh szelvényeinek száma tíz, az utolsó az ivarszelvény. A hát- és a haslemezek találkozásának elvékonyodott része a perem. A légzőnyílások rendszerint a haslemezeken helyezkednek el.

A poloskák közvetlen átalakulással, öt, esetleg négy lárvastádiumon át érik el a kifejlett állapotot. Petéiket a növényekre, vagy a növényi szövetek közé rakják. A negyedik és az ötödik stádiumú lárva a nimfa.

A legtöbb faj szárazföldön él, növényi nedveket szívogatnak, vagy ragadozók, de lehetnek vérszívók, gomba- és algafogyasztók is. A vízi és vízparti fajok ragadozók. Magyarországról mintegy 800 fajukat írták le (Benedek 1988, Móczár 1969, Rácz 1989, Wagner 1952, 1970/1971, 1973,1975).

Erdészeti szempontból a szárazföldi fajok lehetnek jelentősek. A legtöbb faj imágó alakban telel avarban, fűcsomók, növények gyökerei között, fakéreg és kövek alatt. A pete alakban telelő fajok petéiket növényi szövetekbe rakják. Az imágók tavasszal kisebb vagy nagyobb távolságra vándorolnak a telelőhely és az élőhely között.

Kártételüket az imágók és a lárvák is a növények szívogatásával okozzák. Roncsolás, valamint a nyálukban található enzimek hatására szövetelhalások keletkeznek. A tünetek a vegetatív és a generatív részeken is megjelenhetnek. A kártétel eredménye levél- és hajtáskárosodás, a bimbók, virágok és magkezdemények elhalása, a magvak csírázóképességének csökkenése.

Erdőterületeken totális kárt rendszerint nem okoznak. Egyes fajok tömeges megjelenésük esetén hozzájárulhatnak az erdőpusztulások kialakulásához.

Vegyszeres védekezésre kártételük megelőzésére általában nincs szükség. Szelektív védekezési eljárások kidolgozása segíthet tömegesebb előfordulásuk esetén.

Természetes ellenségeiknek (parányfürkészek, fémfürkészek, gyilkosfürkészek, tolvajpoloskák, katicabogark, rablópoloskák, pókok, madarak) egyedszámuk gyérítésében lehet szerepe.

A ragadozó poloskák a levéltetvek, a takácsatkák, a hernyók és más rovarok különböző fejlődési alakjainak egyedszámát csökkenthetik.

Az erdészetil rovartan szempontjából fontosabb poloskacsaládok rendszertani beosztása az alábbi:

Címerespoloska alkatúak – Pentatomoidea

Címerespoloskák – Pentatomidae család

Karimáspoloska alkatúak – Coreoidea

        Karimáspoloskák – Coreidae család

        Üvegpoloskák – Rhopalidae család

Verőköltőpoloska alkatúak – Pyrrhocoroidea

        Verőköltő poloskák – Pyrrhocoridae család

Bodobács alkatúak – Lygeoidea

        Bodobácsok – Lygaeidae család

Kéregpoloska alkatúak – Aradoidea

        Kéregpoloskák – Aradidae család

Csipkéspoloska alkatúak – Tingoidea

        Csipkéspoloskák – Tingidae család

Gyilkospoloska alkatúak – Reduvioidea

        Gyilkospoloskák – Reduviidae család

        Tolvajpoloskák – Nabidae család

Mezeipoloska alkatúak – Cimicoidea

        Virágpoloskák – Anthocoridae család

        Mezeipoloskák – Miridae család

Család: CÍMERESPOLOSKÁK

Fam: Pentatomidae

Közepes termetű, ovális alakú poloskák. Fejük háromszög alakú, csápjuk 4 ízű. Előhátuk trapéz alakú, pajzsuk potrohuk felét takarja. A félfedők és a hártya szabadok. Lábfejük 2, vagy 3 ízű.A fajok többsége növényeken él (Halászfy 1959).

Bogyómászó poloska

Dolycoris baccarum Linné

10 mm hosszú, tojás alakú, szürkésbarna poloska, a fedő lilás árnyalatú. A test hasoldala, a lábak és a perem az oldalszélek mentén feketén pontozott. Polifág, a generatív részeket előnyben részesíti.Tavasszal fiatal fákon gyülekeznek, és a rügyeket, leveleket szívogatják. Fiatal csertölgyön, nyírfán és tölgy fajokon is megtalálhatók (Benedek l967). Díszcserjéken és bogyósgyümölcsűeken is gyakori (szeder), ahol a kellemetlen „poloskaízt” okozza. Egy nemzedékes, a fiatal imágók júliusban jelennek meg.

Bencepoloska Rhaphigaster nebulosaPoda

Társnevei: nagy szürke címerespoloska, téli poloska, büdös Bence, büdös Banka, bűzös Margit, büdös Margó, templombogár

14–16 mm, tojásalakú, szürkésbarna poloska. A 2. haslemezén található tövisnyúlvány az elülső csípőkig ér. Kártételét külföldön mogyorón figyelték meg (Otten l956). Hazánkban eddig nem károsított. Két nemzedéke van, teleléskor tömegesen fordul elő épületekben.

Vöröslábú címerespoloska

Pentatoma rufipes Linné

Társnevei: vörhenyeslábú poloska, piroslábú címerespoloska

Syn: Tropicornis rufipes Linné

Leírása: 14–16 mm, bronzbarna poloska. Az előhát elülső szöglete hegyes, a vállcsúcs hegye tövisszerű. Az előhát és a pajzs közepén hosszanti csík fut. A hártya jóval túlnyúlik a potroh végén. A középmellen ék alakú kiemelkedés, a második haslemezen rövid tövisnyúlvány van.

Elterjedés, életmód : Hazánkban mindenhol megtalálható, parkokban, ligetekben, hegyvidéken gyakoribb. Otten (1956) gyümölcskártevőként említi. Tápnövényei: gyertyán, lucfenyő, korai juhar, tölgy és hárs fajok, valamint lágyszárú növények. Jelentősége és szerepe ellentmondásos, Jablonowszki (l918) szerint elsősorban ragadozó életmódot folytat. A Mecsekben az l990-es évek közepén tömeges előfordulása következtében (Leskó, személyes közlés) bükk erdőben a levelek és hajtások részleges barnulását figyelték meg szívogatása következtében.

Család: KARIMÁSPOLOSKÁK

Fam: Coreidae

Nagyobb termetű barnás poloskák. Fejük hosszúkás, keskenyebb az előhátnál. Pontszemeik vannak. Csápjuk 4 ízű. A hártyán rendszerint egyetlen harántérből sok hátrafelé futó ér ered. Lábfejük 3 ízű. Növényevők, főleg terméseken szívogatnak (Vásárhelyi 1983).

Boróka karimáspoloska

Gonocerus juniperi Herrich -Schäffer

9–13 mm hosszú, megnyúlt fejű poloska. A csáp 2. és 3. íze a végén ellaposodik. A pászta sárga néhány fekete ponttal. Termő boróka fajokon él, a termést szívogatja. Imágó alakban telel. Helyenként tömegesebben is előfordulhat, kártételét nem mutatták ki.

Család: ÜVEGPOLOSKÁK

Fam: Rhopalidae

Rendszerint közepes termetű poloskák. Pontszemeik vannak. A hártya sűrűn, párhuzamosan erezett. Növényi nedveket fogyasztanak, soktápnövényűek (Vásárhelyi 1983)

Piros karimáspoloska

Corizus hyoscyami Linné

8–10 mm hosszú. Feje széles. Fekete, vörös rajzolatú poloska. Közönséges faj. Száraz, napos területeken él. Tápnövényei: boróka, kocsányos tölgy, gyertyán, mogyoró, kecskefűz és lágyszárú növények Kifejletten telel át. Kártételéről nincsenek adatok.

Család: VERŐKÖLTŐ POLOSKÁK

Fam: Pyrrhocoridae

Közepes termetű, tojásdad alakú poloskák. Csápjuk 4 ízű. Előhátuk trapéz alakú, elülső részén fényes harántirányú kiemelkedéssel. Fedőjük gyakran megrövidült, ekkor a hártya hiányzik, vagy csak keskeny csíkban látható. Növényevők, főleg a generatív részeken szívogatnak. Kifejlett alakban telelnek át.

Verőköltő poloska

Pyrrhocoris apterus Linné

Társnevei: verőköltő bodobács, verőköltő, csonkaszárnyú bodobács, sutaszárnyú bodobács, suszterbogár, bodobács, boda, boda bácsi, botbonák, böde bácsi, bödecske, büdös panna, halálfő, istenbogárkája, katonabogár, katóféreg, köviverő, misemondó bogár, misebogár, napféreg, tűzi poloska, szabóbogár, vörösbogár

Syn: Cymex apterusLinné, Lygaeus apterusLinné, Platynotus apterusLinné, Astemma apterusLinné, Pyrrhocoris calmariensisFallén.

10–12 mm hosszú. Teste vörös, fekete rajzolatú. Teljesszárnyú és rövidszárnyú példányai is előfordulnak. Alapszíne a sárgától a vörösig terjedhet, fekete foltjainak alakja és mérete változó. Közönséges faj. Legfontosabb tápnövénye a hárs, amelynek termését szívogatja. A kifejlettek és a lárvák vegyesen is előfordulva százasával mászkálhatnak idősebb hársfa törzsén. Fehér színű petéit a nőstény kéregrepedésekbe, avarba, mohába rakja. A lárvák nyár elején jelennek meg. Imágó alakban telel. Hársmagon könnyen tenyészthető, laboratóriumi tesztállat (Benedek 1988)

Család: BODOBÁCSOK – Fam: Lygaeidae

2–10 mm hosszú poloskák. Főleg talajon élnek, kisebb részük jelenik meg növények szárain, levelein. Gyakran csoportosulnak.

Platánbodobács – Arocatus longiceps Stal

6 mm hosszú, sárgáspiros színű poloska. Kondorosy és Szeöke (l998) 1995-től figyelte meg magyarországi előfordulását. Juharlevelű és keleti platán kéregrepedéseiben egyéb poloskafajok társaságában találták meg. Reiderné (l998, szóbeli közlés) Budapesten és környékén tömegesen figyelte meg platán fajokon. Eredeti élőhelyén a vadgesztenye is tápnövénye. Déleurópai faj. Nálunk egy nemzedéke van, imágó alakban telel. A platánfa fiatal hajtásait szívogatja. Tömeges magyarországi fellépése miatt mindenképpen figyelmet érdemel.

Család: KÉREGPOLOSKÁK

Fam: Aradidae

Rendszerint kisebb termetű poloskák. Testük lapított. Csápjuk 4 ízű, pontszemeik nincsenek. Szárnyaik redukálódhatnak, de a nőstények lehetnek rövidszárnyúak, a hímek pedig keskenyszárnyúak. Lábaik rövidek, lábfejük 2 ízű. A hazai fajok – egy kivételével – rendszerint gombafonalakon szívogatnak, ezért a gombafajok élőhelyének megfelelő fafajokhoz kötöttek. Rendszerint nagyobb csoportokban élnek (Vásárhelyi 1978).

Kis kéregpoloska

Aradus cinnamomeus Panzer

Leírása: 2,5–5 mm hosszú, lapos testű, vörösbarna színű poloska. Fején dudorok vannak, a fejpajzsa előre meghosszabbodott. Előhátán 4 taraj található, a középsők párhuzamosak, a szélsők hátrafelé széttartóak. Pajzsa nyújtott háromszög alakú, enyhén homorú, széle ívelt. Szipókája a középmellig ér. Csápja hengeres. A nőstény lehet rövid- és teljesszárnyú, a hím keskenyszárnyú.

Elterjedés, életmód: Az egyetlen kártevő Aradus faj. Gazdanövényei: feketefenyő, erdeifenyő, lucfenyő, vörösfenyő és boróka. Főleg az északi országokban okoz hatalmas pusztításokat, de hazánkban is észlelték kártételét. Főleg meleg időben a 15-–40 éves fákat támadja meg. A peterakás időpontja április végétől júniusig tart. A teljesszárnyú alak sem repül. Egy nőstény 15–30 petét rak le, színük sárga, később megbarnulnak. A fiatal lárvák vörös színűek, 20 napos kortól szívogatnak. Az imágók és a lárvák is károsítanak, a 2–3 éves tűleveleket szívogatják, amelyek elsárgulnak, majd lehullanak. A fák kopaszodása belülről kezdődik. Fejlődése 2 éves. A talajban, vagy a fakéreg repedéseiben telel az elváló kéreg alatt. Először a lárvák és a nőstények vonulnak telelőre október hónapban, majd a hímek is novemberben, ekkor a levegő hőmérséklete 8–10 °C (Vásárhelyi 1978)

Család: CSIPKÉSPOLOSKÁK

Fam: Tingidae

Kis méretű, ovális alakú poloskák. Nevüket előtoruk és elülső szárnypárjuk csipkeszerű mintázatáról kapták. Fejük rövid, pontszemeik nincsenek. Csápjuk 4 ízű. Fejükön rendszerint tövisek vannak. Az előtor nagy, rajta hólyagszerű kiemelkedés, a nyakhólyag található. Növényi nedveket fogyasztanak, a levelek fonákán szívogatnak (Vásárhelyi 1978).

Platán csipkéspoloska (színes 170., 171.)

Corythuca ciliata Say

Leírása: 3–4 mm hosszú, a kifejlett poloska világos színű. Csápja hosszú ritkán álló szőrökkel. A nyakhólyag körtealakú, előrefelé túlnyúlik a fejen. A szárny közép- és oldalmezői hólyagszerűen felmagasodnak. Testfelületén helyenként rövid sörték találhatók.

Elterjedés, életmód: A nőstény a 0,5 mm hosszú sárgásfehér petéit 3–8-as csoportokban a levél fonákára, főleg levélér zugokba rakja le. A sötétbarna lárva 5 vedlés után éri el a kifejlett állapotot. Európába l964-ben hurcolták be Észak-Amerikából, 1976-ban találták meg először Somogy megyében (Jasinka, Bozsits 1977). Azóta fokozatosan terjedt tovább észak felé. Főleg a települések belterületén, parkokban tenyészik tömegesen. Legelterjedtebb tápnövénye a nyugati platán, de valamennyi platánfajon károsít, a kőrisfán is előfordul. A kifejlett egyedek nagy csoportokban telelnek át fakéreg alatt. Tavasszal 8 Co levegőhőmérséklet elérésekor jönnek elő, s lombfakadáskor elérik a fiatal leveleket. A nőstények május elejétől csoportosan helyezik el petéiket a levelek fonákára. Két nemzedéke van, az új imágók július közepétől reprodukció képesek. A második nemzedék a népesebb, levelenként több száz példány is előfordulhat. Október végétől vonulnak telelőre. Melegkedvelő rovar, ezért a legsúlyosabb kártétele meleg és száraz években alakulhat ki. Kártétele következtében a levélen sárga elszíneződés keletkezik. A foltok összefolyhatnak, s az egész levél elszáradhat. A fonákon szívogató kártevő fekete ürüléke itt megtalálható. Súlyos kártétel esetén a platánfák felkopaszodnak időelőtti lombhullást okozva (Rácz 1998).

Körte csipkéspoloska

Stephanitis pyri Fabricius

Syn.: Tingis pyri Fabricius

2,8–3,3 mm hosszú, világos színű poloska, testén barna foltokkal, amely H-alakú mintázatot alkot. A nyakhólyag magas, hátrafelé szélesedő. Fején öt tövis van. Melegkedvelő faj, amely főleg gyümölcsfákon károsít (Rácz 1998), de megtalálható a galagonya- és a berkenyefajokon is (Balás 1938, Rácz 1984, Rácz, Balás 1996). Kártétele következtében a levél felületén sárgás foltok jelennek meg. A fonákon találhatók meg a kártevő különböző fejlődési alakjai és azok ürüléke. Faiskolákban is károsíthat. Kifejlett alakban telel át kéregrepedésekben, alkalmi búvóhelyeken.

Család: GYILKOSPOLOSKÁK(színes 222.)

Fam: Reduviidae

Változatos megjelenésű poloskák. Szipókájuk 3, csápjuk általában 4 ízű, amely ív alakban hajlott, s az elülső csípők előtt barázdában végződik. Egyéb bélyegek tekintetében igen különbözőek. A legtöbb faj napsütötte, száraz helyeken tartózkodik. Ragadozó állatok, ezért hasznosak. A család egyik jelentősebb képviselője a gyilkospoloska (Rhinocoris iracundus Poda). Testének alapszíne vörös, fekete, sárgásfehér, illetve fehér rajzolatokkal, foltokkal, gyűrűkkel. 12–17,5 mm. Pusztafüves lejtők, karsztosodó területek, középhegységi erdők száraz tisztásain gyakran virágokon lesi áldozatait. Lárva alakban telel, egy nemzedékes, az imágók május–augusztusban fordulnak elő. Különböző rovarokkal táplálkozik (Benedek 1969).

Család: TOLVAJPOLOSKÁK – Fam: Nabidae

Rendszerint megnyúlt testű poloskák. Szipókájuk 4 ízű, nem simul a hasoldalhoz, az elülső és a középső csípő között végződik. Fejük hosszúkás, előhátuk trapéz, pajzsuk háromszög alakú. Elülső és középső combjuk vastagabb a hátulsónál. Különböző szárnyú alakjai ismeretesek. Elsősorban füves területeken, de fákon is élnek. A kifejlettek és a lárvák is ragadozók, különböző rovarokat zsákmányolnak (Benedek 1969).

Nagy tolvajpoloska (színes 224.)

Himacerus apterus Fabricius

9–10 mm hosszú, sötétbarna alapszínű, finoman szőrözött poloska. Az első csápíze hoszszabb a fejénél, a második hosszabb az előhátnál. A rövidszárnyú alakja a gyakoribb. Hazánkban mindenhol előfordul, de a középhegységekben a leggyakoribb. Erdei állat, lomberdők, ligetes helyek lakója. Ezekben a biotópokban szinte minden fafajon előfordul, az erdészeti kártevők fogyasztója. Tojás alakban telel, a kifejlett példányok jűliustól szeptember végéig találhatók meg. Évente egy nemzedéke van (Rácz 1984, 1989).

Foltoslábú tolvajpoloska

Nabis rugosus Linné

Réti tolvajpoloskaNabis brevisScholtz

5,5–7 mm hosszú, ovális potrohú ragadozó poloskák, színük világosbarna. Erdei fajok, domb- és hegyvidéken gyakoriak. Ligetekben, erdőtelepítésekben, ritkás erdőkben fordulnak elő. Elsősorban levéltetveket fogyasztanak, de más rovarokkal is táplálkozhatnak (Rácz 1984, 1989).

Család: VIRÁGPOLOSKÁK

Fam: Anthocoridae

5 mm-nél kisebb poloskák, fejük és toruk rendszerint fekete színű. Elülső szárnyuk sárgás, barnás, vagy zöldes. Fejük a csápok között csőrszerűen megnyúlt. Ragadozók, atkák és levéltetvek gyérítésével hasznot hajtanak. Lágyszárú és fás növényeken egyaránt megtalálhatók (Pericard 1972, Rácz 1984, 1989). A legfontosabb fajok:

Anthocoris nemorum Linné

Anthocoris nemoralis Fabricius

Orius niger Wolff

Orius majusculus Reuter

Orius minutus Linné

Család: MEZEIPOLOSKÁK – Fam: Miridae

2–15 mm hosszú, igen változó alakú és színű poloskák. A családra legjellemzőbb bélyegek a fedők függeléke és a hártya két alapsejtje. Pontszemeik nincsenek, ezért vakpoloskáknak is nevezik őket. Leginkább teljesszárnyúak, de rövidszárnyú példányok is lehetnek. Fajon belül is előfordulhat dimorfizmus. A nőstényeknek tojócsövük van. Sokszor a szakember számára sem könnyű a fajok elkülönítése, ekkor a hímek párzószerve az egyetlen meghatározó bélyeg. A hazai poloskafajok több mint egyharmada ebbe a családba tartozik. Igen fontos mezőgazdasági kártevők vannak közöttük, de elég sok a ragadozó fajok száma is. Erdészeti jelentőségük kisebb, de nem elhanyagolható. A tárgyalt fajokon kívül erdőterületeken igen sok más faj fordul elő rendszeresen, amelyek ragadozók és növényevők is lehetnek (Benedek 1988, Rácz 1984). Főleg a ragadozó fajok kártevőket gyérítő szerepe említésreméltó.

Mogyoró mezeipoloska

Pantilius tunicatus Fabricius

9–10 mm hosszú, ovális, matt, zöld, vagy barna színű poloska. Az előtor és a fedőszárnyak feketén pontozottak. Főleg mogyorón él, de előfordul égeren és nyíren is. Kártételét mogyoró ültetvényben hazánkban is észlelték. Az imágó augusztustól novemberig gyűjthető, pete alakban telel.

Sarlóscsápú mezeipoloska

Harpocera thoracica Fallén

6–6,8 mm hosszú ovális poloska. Igen jellegzetes bélyeg a hímek második csápízének kinövése. Színe sárgásbarna, a nőstény rendszerint világosabb a hímnél. A feje fekete, középen hosszanti világos csíkkal. Tölgy erdőkben él. Pete alakban telel. Május végétől június végéig rajzik. Tömeges elszaporodása már előfordult hazánkban, ennek ellenére kártételét nem jelezték (Rácz 1984). Wagner (1973) szerint apró rovarokkal táplálkozik.

Vöröses mezeipoloska (színes 226., 227.)

Deraeocoris ruber Linné

6,5–7,5 mm hosszú poloska. Nyakgyűrűje fényes, testfelülete intenzíven pontozott. Csápján hosszú fekete szőrök találhatók. Színe változatos, a pirostól a feketéig előfordulhat. A hímek rendszerint sötétebbek. Pete alakban telel, két nemzedéke van évente. Nagyon sok növényfajon megtalálható, rovarokkal táplálkozik (Rácz 1989).

Nagy mezeipoloska

Deraeocoris trifasciatus Linné

10–12 mm hosszú, testfelülete fényes, alapszíne vörös, a fejen, az előtoron és a fedőszárnyakon fekete foltok találhatók. Lábszárain két világos gyűrű van. Egy nemzedékes, pete alakban telel, májustól júliusig rajzik. Lomblevelű fákon főleg levéltetvekkel és levélbolhákkal táplálkozik (RÁCZ 1989).

Sárgás mezeipoloska

Deraeocoris lutescens Schilling

3,8–4,6 mm hosszú, sárgásbarna színű, ovális, fényes poloska. Pajzsa nem pontozott, két sötétbarna folttal. Évente egy nemzedéke van, imágó alakban telel, lárvái május–júniusban találhatók meg. Főleg lomblevelü fákon apró rovarokkal táplálkozik (Rácz 1989).

Gyümölcsfapoloska

Atractotomus mali Meyer-Dür

3–3,6 mm hosszú, fekete-feketésbarna poloska. Második csápíze fekete, orsóalakúan megvastagodott. Különböző lomblevelű fákon levéltetvekkel és egyéb apró rovarokkal táplálkozik, de kártételét is megfigyelték. Hazánkban eddig csak ragadozóként ismerjük. Pete alakban telel, az imágók júniustól augusztusig rajzanak (Rácz 1988, 1989).