Ugrás a tartalomhoz

Erdészeti rovartan

Tóth József (2014)

Agroinform Kiadó

22. fejezet - Rend: ORTHOPTERA EGYENESSZÁRNYÚAK

22. fejezet - Rend: ORTHOPTERA EGYENESSZÁRNYÚAK

ERDEI ÖKOSZISZTÉMÁKBAN ELŐFORDULÓ ORTHOPTERA FAJOK MAGYARORSZÁGON

Az egyenesszárnyú rovarok (Orthoptera) Európában, s így a Kárpát-medencében is, az erdei ökoszisztémákban általában alárendelt szerepet játszanak. A zárt erdőhöz kötött fajok száma viszonylag kevés (táblázat), azonban az irtásokon, irtásréteken, ligetes erdőkben, csemetekertekben és az erdőszéleken az egyenesszárnyú rovarok száma (is) megemelkedik – bár távolról sem éri el a pusztai élőhelyen élők faj- és egyed-számát. Az egyenesszárnyú rovarok által okozott kisebb-nagyobb kártételek is főleg a pusztai területeken, illetve az ezekkel szomszédos mezőgazdasági területeken jelentkezhetnek.

Az táblázatban mindazon fajokat feltüntettük, amelyek szorosabb vagy lazább, kapcsolatban vannak az erdőkkel, erdőszélekkel, vágásokkal és cserjésekkel. A vegetáció-típus megnevezésénél követtük a Vörös Könyvben (Borhidi és Sánta 1999) használtakat, míg azegyes fajoknak amegadott vegetáció-típus(ok)- hoz való kötődését a „hűség” négy fokozatával jelöltük. Ezek szerint 4= kizárólagosan erdei, 3= túlnyomóan erdei, 2= erdei és erdő-mentes területeken egyaránt előforduló, 1= erdőben csak esetlegesen, ritkán előforduló fajokat jelent. Az „Élőhely” rovatban csak az itt tárgyalt erdőtípusokban szereplő élőhelyi előfordulást jelöljük. A „Megjegyzés” rovatban utalunk a magassági szint és az előfordulás kapcsolatára. Az üresen hagyott rovat az illető faj tengerszint feletti magasság iránti közömbösségét, általános előfordulását jelzi. Ugyanezen rovatban jelöljük a Magyarországon „védett” kategóriájú, valamint ritka (R), állatföldrajzi vonatkozásban kiemelkedően értékes fajokat is.

Az erőteljes rágó szájrészeken és a két pár háztető-szerűen elhelyezkedő hártyás szárnyon kívül elsősorban a megnyúlt, vastag combú hátsó ugró láb jellemzi a rendet. A szárnyak számos faj esetében rövidültek, sőt csupán rövid pikkelyek alakjában jelentkeznek, s jóformán csak a hangadásban van szerepük.

A fajok többségénél a lárvák április–júniusban kelnek, lényegileg csak a szárnyak és ivarszervek hiányával, illetve kezdetlegességével különböznek a kifejlettektől; két-három hónap alatt kifejlődnek és általában csak a vegetációs periódus végéig élnek.

Viszonylagos kis fajszámuk ellenére, nagyságuk és gyakoriságuk folytán fontos alkotórészét képezik a rovar-együtteseknek. Számos faj feltűnő hangjával is felhívja magára a figyelmet.

A korábbi erdészeti rovartani irodalomban Győrfi (1957), valamint Schwenke (1972) tárgyalja összefoglalóan az egyenesszárnyú rovarokat, míg a kárpát-medencei vonatkozású, mezőgazdasági jelentőségű orthopteroid rovarokról szóló ismereteket – a hazai szakirodalomban legrészletesebben – Nagy (1988) könyvrészlete tartalmazza, felemlítve az erdészeti vonatkozásokat is. Valamennyi földrész bármin is károsító egyenesszárnyú rovarait Zacher (1949) tárgyalja legrészletesebben.

A hazai fajok határozására a Móczár-féle Állathatározó használható (Nagy 1984).

FAJ

VEGETÁCIÓ TÍPUS

ÉLŐHELY

HŰSÉG

MEGJEGYZÉS

Phaneroptera falcata

 Zöld repülőszöcske

Lomboserdő, erdőszegélyek, vágásnövényzet

Tisztás, erdőszél

2

Phaneroptera nana

 Pontozott repülőszöcske

Xeroterm lomboserdő

 és erdőszegélyek

Napos erdőszél

2

Sík és dombvidéki

Isophya kraussii

 Erdei tarsza

Lomblevelű erdők

Tisztás, erdőszél

3

Domb és hegyvidéki

Isophya brevipennis

 Rövidszárnyú tarsza

Lomb- és tűlevelű erdők, cserjések, vágások, erdőszélek

Tisztás, erdőszél

3

Domb és hegyvidéki, “védett” R

Isophya m. stysi

 Stys-tarszája

Mezoterm lomboserdő

Tisztás, erdőszél, vágás

3

“Védett” R

Isophya modesta

 Szerény tarsza

DK-európai molyhos tölgyesek

Tisztás, ritkás cserjés

2

Domb és hegyvidéki,”védett” R

Barbitistes serricauda

 Málnaszöcske

Lomblevelű erdők

Tisztás, erdőszél

3

Dombvidéki

Barbitistes constrictus

 Északi málnaszöcske

Lombos és tű-levelű erdők

Tisztás, erdőszél, vágás, újulat

3

Domb és hegyvidéki

Leptophyes punctatissima

 Rőthátú virágszöcske

Lomblevelű erdők

Tisztás, erdőszél

3

Dombvidéki

Leptophyes albovittata

 Közönséges virágszöcske

Lomblevelű erdők

Tisztás, erdőszél

2

Leptophyes boscii

 Bosc-virágszöcskéje

Mezoterm lombos erdők

Tisztás, erdőszél

4

Domb és hegyvidéki

Leptophyes discoidalis

 Korongos virágszöcske

Lomblevelű erdők

Tisztás, erdőszél

2

R

Poecilimon fussi

 Fuss-pókszöcskéje

Lomblevelű erdők

Erdőszél

2

Dombvidéki, R

Poecilimon schmidtii

 Schmidt-pókszöcskéje

Mezoterm lombos erdők

Erdőszél, tisztás, ritkás erdő

3

Főként hegyvidéki, R

Poecilimon intermedius

 Ritka pókszöcske

Mezoterm lombos erdők

Tisztás

2

“Védett”, R

Meconema thalassinum

 Doboló szöcske

Lomblevelű erdők

Zárt erdő, erdőszél, tisztás

4

Conocephalus discolor

Kis kúpfejűszöcske

Láperdők és lápcserjések,

Mezoterm lombos erdők

Mezohigroterm

Tisztás, erdőszél

2

Ruspolia nitidula

Nagy kúpfejűszöcske

Láperdők, lápcserjések, Mezoterm lombos erdők

Folyóparti füzesek,

Mezohigroterm erdőszél

2

Sík- és dombvi-

déki

Tettigonia viridissima

 Zöld lombszöcske

Lomblevelű erdők

Ritkás erdő, erdőszél

2

Tettigonia cantans

 Éneklő lombszöcske

Lombos és tűlevelű erdők

Ritkás erdő, tisztás, cserjés

3

Hegyvidéki

Tesselana vittata

 Csíkos rétiszöcske

Cserjés, lomblevelű erdők

Xeroterm tisztás

1

Bicolorana bicolor

 Halványzöld rétiszöcske

Lomblevelű erdők

Tisztások mezoterm rétje

1-2

Roeseliana roeselii

 Roesel-rétiszöcskéje

Lomblevelű erdők

Tisztások mezo-higroterm rétje

1-2

Pholidoptera aptera

 Nagy avarszöcske

Lomblevelű erdők

Tisztás, erdőszél

3

Hegyvidéki

Pholidopt. transsylvanica

 Erdélyi avarszöcske

Lomblevelű erdők

Tisztás, erdőszél

2

Hegyvidéki,

“védett”, R

Pholidoptera fallax

 Galléros avarszöcske

Lomblevelű erdők

Xeroterm erdőszél, tisztás,

1

Pholidoptera griseoaptera

 Szürke avarszöcske

Lomblevelű erdők,

cserjések

Ritkás erdő, erdő-

szél, vágás

3

Pachytrachis gracilis

 Karcsú szöcske

Lomblevelű erdők, cserjések

Erdőszél, tisztás

2

Domb- és hegyvidéki

Rhacocleis germanica

 Német szöcske

Lomblevelű erdők

Karsztbokor-erdő tisztások

3

Domb- és hegyvidéki

Ephippiger ephippiger

 Nyerges szöcske

Lomblevelű erdők,

cserjések

Erdőszél, cserje-bozót

2

Gryllus campestris

 Mezei tücsök

Lomblevelű erdők,

cserjések

Tisztás, erdőszél

1

Modicogryllus frontalis

 Homlokjegyes tücsök

Lomblevelű erdők,

cserjések

Xeroterm-tisztás

1

Sík és dombvidéki

Nemobius sylvestris

 Erdei tücsök

Lomblevelű erdők

Erdőszél, ritkás erdő

3

R

Myrmecophilus acervorum

 Hangyász tücsök

Lomblevelű erdők

Tisztás

3

Hangyabolyok-ban

Oecanthus pellucens

 Pirregő tücsök

Lomblevelű erdők,

cserjések

Erdőszél, gyomvegetáció

2

Podisma pedestris,

 Tarka hegyisáska

Lomblevelű erdők,

cserjések

Kopáros tisztás

3

Hegyvidéki,

“védett”, R

Odontopodisma schmidtii

 Schmidt-hegyisáskája

Lombos erdők, vágásnövényzet, cserjések

Nedves erdőszél, ártéri szedres

2

Sík és dombvidé-

ki, R

Odontopodisma rubripes

 Erdélyi hegyisáska

Lomberdő, cserjések

Nedves erdőszél, tisztások, láprét

2-3

Sík- és dombvidéki“Védett”, R

Odontopodisma decipiens

 Olajzöld hegyisáska

Cserjések, vágásnövényzet, erdőszegélyek

Szedres bozótok

2-3

Dombvidéki, R

Miramella alpina

 Alpesi sáska

Lomb- és tűlevelű erdők

Vágások, szedres tisztások, újulatok

2-3

Hegyvidéki, R

Pseudopodisma nagyi,

 Nagy-hegyisáskája

Lomblevelű erdők, cserjések, vágásnövényzet

Bozótos tisztás, ritkás erdő, erdőszél, újulat

2-3

Hegyvidéki

Calliptamus italicus

 Olasz sáska

Lomblevelű erdők

Száraz tisztás

1

Sík és domb-vidéki

Paracaloptenus caloptenoides

 Álolasz sáska

Lomblevelű erdők

Cserjés tisztások

3

Domb- és hegy-

vidéki,”védett”, R

Psophus stridulus

 Kerepelő sáska

Lomblevelű erdők

Száraz hegyi tisztások

1

Hegyvidéki

Oedipoda caerulescens

 Kékszárnyú sáska

Lomblevelű erdők

Száraz tisztások, sziklagyepek

1

Sik- és domb-vidéki

Aiolopus strepens

 Barna áttelelő sáska

Xeroterm tölgyes

Ritkás erdő, tisztások

3

Dombvidéki,

“védett”, R

Chrysochraon dispar

 Aranyos sáska

Lomblevelű erdők, cserjések

Mezo-higro-

term tisztások

2

Euthystira brachyptera

 Smaragdzöld sáska

Lomblevelű erdők, cserjések

Tisztások, ritkás erdők

3

Stenobothrus crassipes

 Szárnyatlan rétisáska

Lomblevelű erdők

Száraz tisztások

1

Stenobothrus lineatus

 Jajgató rétisáska

Lomblevelű erdők

Xero-mezofil tisztások

1-2

Omocestus ventralis

 Vöröshasú tarlósáska

Lomblevelű erdők

Xero-mezoterm tisztások

1-2

Sík- és domb-vidéki

Glyptobothrus apricarius

 Szélesszárnyú tarlósáska

Lomblevelű erdők

Tisztások, ritkás erdők, erdőszél

2

Sík- és domb-vidéki

Glyptobothrus vagans

 Bolygó tarlósáska

Lomblevelű erdők

Kopáros erdőszél és tisztás

2-3

Domb- és hegy-vidéki

Glyptob.. biguttulus hedickei

 Zengő tarlósáska

Lomblevelű erdők

Napos tisztások, erdőszél

2-3

Domb- és hegy-vidéki

Glyptobothrus brunneus

 Közönséges tarlósáska

Lomblevelű erdők

Xeroterm tisztások, kopár foltok

1-2

Sík- és domb-

vidéki

Chortippus albomarginatus

 Csínos rétisáska

Lomblevelű erdők

Xero-higroterm tisztások

Sík- és dombvidéki

Chortippus dorsatus

 Hátas rétisáska

Lomblevelű erdők

Mezoterm tisztások

1-3

Chortippus parallelus

 Közönséges rétisáska

Lomblevelű erdők ,

cserjések, vágások

Mezo-higroterm tisztások, erdőszél

2

Gomphocerippus rufus

 Erdei bunkóscsápúsáska

Lomblevelű erdők

Ritkás erdők, tisztások, erdőszélek

3-4

Arcyptera fusca

 Szép hegyisáska

Lomblevelű erdők

Hegyi tisztások

2-3

Hegyvidéki, “védett”, R

Tetrix subulata

 Közönséges tövishátúsáska

Lomblevelű erdők

Nedves talajú, ritkás erdők, vágások, tisztások

2

Tetratetrix bipunctata

 Kétpettyes tövishátúsáska

Lomblevelű erdők

Tisztások, vágások, cserjések

2-3

Domb- és hegyvidéki

Tetratetrix tenuicornis

 Vékonycsápú tövishátúsáska

Lomblevelű erdők

Tisztások, vágások, cserjések

2

Tetrix bolivari

 Bolivar-tövishátúsáskája

Lomblevelű erdők

Tisztások

2

R

               

Alrend: ENSIFERA

TOJÓCSÖVES EGYENESSZÁRNYÚAK

A tojócsövesek (Ensifera) alrendjébe tartozó fajok csápja hosszú, sok-ízű tojócsöve feltűnő, általában hosszú; cirpelésüket a két felsőszárny (elytra) ritmusos összedörzsölésével idézik elő; hallószervük (dobhártyájuk) az elülső lábszár felső felén van. A lábfej (tarsus) 4-ízű, a potroh-függelék (cercus) tagolatlan. Ide tartozik a szöcskék (Tettigonioidea) és a tücskök (Grylloidea) családja. Magyarországon, 44, illetve 10 fajjal.

Család: SZÖCSKÉK – Fam: Tettigonioidea

Nagy, vagy legalább közepes testnagyságú rovarok. A test oldalról összenyomott. A fajok zömének fő színe zöld, gyakran feketés, barnás, sárgás foltokkal, azonban sohasem teljesen feketék. Táplálékuk alcsaládonként eltérő; vannak teljesen növényevők, vegyes táplálkozásúak, sőt teljesen állati táplálékon élő ragadozók; esetenként kannibálok.

A rövid, késpenge-szerűen lapos tojócsövű fajok különböző növényi részekbe petéznek, míg a hosszabb tojócsövesek a talajba rakják – egyenként, vagy csomókban – tojásaikat, amelyekből 1–2 (–3–4) áttelelés után kelnek ki a lárvák. A Kárpát-medencében csak kevés kártevő van közöttük, többségük gazdaságilag közömbös. Több ragadozó faj levéltetű fogyasztásával némileg hasznosnak is tekinthető.

Rőthátú virágszöcske (színes 195.)

Leptophyes punctatissima Bosc

Leírása : Zöld, vörhenyes háttal; 10–17 mm, lapos, széles késpengeszerű tojócsöve 7–8 mm.

Elterjedés, életmód: Európa nyugati felében elterjedt. Buda és Pécs körzetében gyakori, más hazailelőhelyről alig ismeretes. Feltehető, hogy elhurcolással terjedőben van. Az említett helyeken, ritkás erdőkben, erdőszéleken, aljnövényzeten, alacsonyabb bokrokon tartózkodik; kétszikű növényeken (pl. málna, vadrózsa, hóbogyó, Solidago) táplálkozik, helyét alig változtatja. Termesztett rózsán okozott kártételéről németországi tudósítások vannak (Zacher 1949). Fajrokonai: a Sárgászöld virágszöcske(L. boscii Brunner) a Dunántúl erdeiben, szedres erdőtisztásain fordul elő; az Isztriai Karsztról említik kártételét (Schwenke 1972). A Közönséges virágszöcske(Leptophyes albovittataKollar) legkevésbé kötődik erdős területekhez, bár üde növényzetű erdei tisztásokon is gyakran található. Mindhárom faj lassú mozgású, jobbára helyhez kötött életmódú, növényevő szöcske.

Málnaszöcske

Barbitistes serricauda Fabricius

Változatos színű, a hím különösen tarka színű lehet; 15–25 mm; egyenes alsó szélű tojócsöve 8–10 mm. A Dunántúlon erdőkben, bokros területeken található, fiatal lárva korban az aljnövényzeten is, az imágók főképpen a lombkoronában. Táplálkozásáról alig van hazai adat.

Társfajai: az Északi málnaszöcske(B. constrictus Brunner) – hazánkban az Északi Középhegységből ismeretes – Kelet-Németországban, Lengyelországban (Nolte 1939), valamint a hazánktól csak délebbre előforduló Ocskay-málnaszöcskéje(Barbitistes ocskayi Charpentier) – a Balkán északi részén esetenként tölgycsemetén, sőt fenyőn is károsított (Zacher 1949). Hazánkból eddig nem ismeretes Barbitistes szöcskék okozta károsítás.

Fogasfarkú szöcske (színes 198.)

Polysarcus denticauda Charpentier

Syn.: Orphania (Odontura) denticaudaCharpentier

Leírása: Testhossza 24–42 mm, a tojócső 16–27 mm, a végén fogazott szélű. Szárnya rövid , a tor alól alig látszik ki (... ábra). A terhes nőstény a legsúlyosabb hazai egyenesszárnyú rovaraink közé tartozik. Színe igen változatos lehet. Általában zöld. De tömegesebb fellépte (gradáció) esetén tarka, sötét színű egyedek is megjelennek.

Elterjedés, életmód: Elterjedt Közép- és Dél-Európában. A Kárpát-medencében inkább hegyvidéki faj. A síkon igen szórványos, azonban az Alpok keleti előterében (Vas, Zala m.) gyakoribb, sőt esetenként tömeges előfordulású kártevő (Nagy 1988).

Kétszikű növényekkel táplálkozik; igen polifág, de lomblevelű fán való károsítását csak Isztriában jegyezték fel. Mivel nem repül, kártétele elsősorban a réteken front-szerűen terjed. A talajba petézik; petéi évekig is diapauzában maradhatnak, ezért tömeges megjelenése utáni évben nem feltétlenül lesz gyakori. Korai, márciusi kelésű és májusban, júniusban már fejletté válik. Hegyvidéken azonban fejlődése elhúzódik. A hím éles hangon cirpel. Nyugat-magyarországi lényegesebb gradációját legutóbb 1948-ban jegyezték fel, és akkor – mezotherm réteken – maximálisan 35 egyedet is számoltak négyzetméterenként.

Erdei tarsza (színes 196.)

Isophya kraussii Brunner

Syn.: I. pyrenaea Serville,

I. camptoxypha Fieber

Leírása: Pikkely-szerű, lerövidült szárnyakkal, röpképtelen, 16–23 mm hosszúságú szöcske, 9–12 mm tojócsővel.

Elterjedés, életmód: Hegy és dombvdéki erdeinkben általánosan elterjedt, de sehol sem gyakori. Élőhelyei a ritkás, változatos aljnövényzetű tölgy, gyertyán és bükkerdő, különösen a kisebb-nagyobb tisztások, erdőszegélyek. A talajban áttelelő petéből márciusban kel, május–júniusra kifejlődik. Alacsonyabb bokrokon és az aljnövényzeten tartózkodik, számos kétszikű növénnyel táplálkozhatik. A Kárpát-medencében eddig nem merült fel ellene panasz. Schwenke (1972), illetve Zacher (1949) is mindössze egy régebbi közlésre hivatkozik, amely szerint Bulgáriában a kocsányos tölgyön okozott korai kárt a rügyek, illetve a lombozat lerágásával.

Társfajai közül a Kárpáti tarsza(I. brevipennisBrunner) Nyugat-Magyarországon és a Mecsekben, Stys-tarszája (I. modestior stysiÈejhan) főleg Északkelet-Magyarországon fordul elő – igen szórványosan – üde növényzetű erdők kisebb-nagyobb tisztásain és ligetes foltjain. Mindkettő kárpát-medencei endemizmus és a hazai „védett” rovarok kategóriájába tartoznak. Életmódjuk, szerepük nagyrészt megegyezik az Erdei tarszáéval. Hernyó-gradációk alkalmával alkalmazott vegyszeres védekezés igen káros lehet e rovarokra (is).

Kép

A Pontozott repülőszöcske (Phaneroptera nana) levéllemezbe süllyesztett tojásai (Foto: Nagy)

Zöld repülőszöcske

Phaneroptera falcata Poda

Leírása:Teljesen zöld, hosszú szárnyakkal, 14–20 mm, a nőstény 4,5–5,5 mm-es széles, lapos, késpengeszerű tojócsővel. Nagyságban, színezetben jelentősen megegyezik társfajával, a Pontozott repülőszöcskével.

Elterjedés, életmód: Közép- és Dél-Európában elterjedt; a Kárpát-medencében – a magasabb hegyek kivételével – eléggé általános, de sohasem tömeges. Jó röpülő képessége folytán a legkülönbözőbb élőhelyekre is eljut: a kertektől kezdve a dúsabb növényzetű réteken keresztül folyóparti ligetekig, erdőszélekig, erdei tisztásokig, fiatalosokig, irtásokig is eljut, de a zárt erdőségben már nem találjuk.

Tojásait a körtefa levelébe is süllyesztheti. A későn (május–júniusban) és egyenetlenül kelő lárvák a gyepszintben fejlődnek, míg az imágók már a bokrokra, alacsonyabb fákra is felrepülnek. Kétszikű növényekkel táplálkoznak (pl. málna, szeder, rózsa stb. leveleivel és virágrészeivel), azonban hazai kártételéről eddig nem tudunk.

Társfaja, a Pontozott repülőszöcske(színes 204.) (Phaneroptera nanaFieber, syn.: Ph. quadripunctata Brunner) délibb jellegű faj, a Kárpát-medencénél északabbra már nem fordul elő. Külföldön mindkét Phaneroptera faj kisebb kártételét figyelték meg (pl. dohányon, körtén, almán,szőlőn, Zacher (1949). Dél-Magyarországon a fiatal napraforgó levelén észlelték rágását (Horvát Zoltán szóbeli közlése; Nagy 1988).

Ł$k47

Phaneroptera repülőszöcske rágásképe málna levélen (Foto: Nagy)

Zöld lombszöcske (színes 203.)

Tettigonia viridissima Linneaus

Syn: Locusta viridissimaLinneaus

Leírása: Nagytermetű rovaraink közé tartozik, 28–35 mm testhosszú, tojócsöve 30 mm-nél rövidebb; társfajának, a ritkább Farkos lombszöcskének(Tettigonia caudata Charpentier) ennél hosszabb a tojócsöve.

Elterjedés, életmód: Magyarországon általánosan elterjedt, gyakori, de sohasem tömeges. Jó repülő képessége folytán különböző típusú élőhelyekre is eljut. A talajba rakott petékből kikelt lárvák réteken, irtásréteken élnek, de később a nagy lárvák és különösen az imágók, bozótokra, fákra is feljutnak. A zöld lombszöcske éles hangú cirpelését parkokban, kertségekben és ritkásabb erdőkben egyaránt hallhatjuk. Elvétve fényre is repül. Hegységeinkben inkább már az Éneklő lombszöcske(színes 210.)(Tettigonia cantans Fuessly) váltja fel. A Zöld és Farkos lombszöcske külföldi, mezőgazdasági növényeken okozott kisebb, szórványos kártételeiről Zacher (1949) és Nagy (1988) ad összefoglalást. Zöld növényt és kisebb rovarokat egyaránt esznek (Nagy 1952)

Kis kúpfejűszöcske

Conocephalus discolor Thunberg

Syn.: Conocephalus fuscusFabricius

Leírása: Karcsú, hosszú testű, hosszú szárnyú és hosszú, egyenes tojócsövű; 12–20 mm. Zöld, háta barna, barnásfekete.

Elterjedés, életmód: Európai; a Kárpát-medencében általánosan elterjedt lápréti, mocsárréti élőhelyeken. Ezek szomszédságában erdőszélen, tisztásokon, vágásokban szórványosan előfordul, azonban erdei ökoszisztémákban csak alárendelt szerepű, nem gyakori. Vegyes táplálkozású; gyepszintben, magas-gyepszintben tartózkodik; gyengén repül.

Társfaja: a Sarlós kúpfejűszöcske(Conocephalus dorsalis Latreille) főként folyómenti magaskórós növényzetben, galériaerdő széleken. Hasonló életmódú; szárnya rövid, tojócsöve rövidebb, hajlott. Jó röpülő képessége folytán alkalomszerűen a Nagy kúpfejűszöcske(Ruspolia nitidula Scopoli) is eljut erdőszélekre, tisztásokra, de láperdők és lápcserjések nyíltabb, tisztásos helyei megfelelőbbek számára.

Doboló szöcske

Meconema thalassinum Degeer

Társnév: Néma szöcske

Syn: Meconema varium Fabricius

Leírása: Halványzöld, fejlett szárnyú, túlnyomóan lomberdei szöcske; testhossza 12–15, tojócsöve enyhén hajlott, 9–11mm.

Elterjedés, életmód: Sík és hegyvidéki erdeinkben egyaránt elterjedt, de soha sem tömeges. Erdő közeli kertekben is előfordul, közepesen repül, néha fényhez lakásba is berepül. Lédús növényi részek, gyümölcsök mellett apróbb rovarokat (pl. levéltetvek) is fogyaszt. Cirpelés helyett a levélen doboló lábaival ad némi hangot. Bokrokon, főleg a fák lombkoronájában él. Tojásait is fakéregbe, gubacsokba süllyeszti. A nőstények gyakorta tojásrakás közben pusztulnak el, fagynak meg október-végén, novemberben.

Szemölcsevő szöcske (színes 201.)

Decticus verrucivorus Linneaus

Társnév: Szemölcsrágó szöcske

Leírása: Egyik legnagyobb termetű szöcskénk, 22–44 mm, a nőstény enyhén hajlott tojócsöve 19–24 mm.

Elterjedés, életmód: Nyílt élőhelyek (főképpen dús füves rétek) hangos cirpelésű szöcskéje. Erdőségekbe nem hatol, legfeljebb nagyobb erdőtisztásokon fordul elő, síkon, hegyvidéken egyaránt. Zöld növények mellett rovarokat is fogyaszt (Nagy 1950). Régebbi, bizonytalan németországi adatok vannak csemetekerti fenyőn okozott kártételéről. A Dinári Karsztvidéken (Görz) is megfigyelték erdészeti károsítását (Schwenke 1972). Magyarországról nincs erdei károsítási adat.

Kisebb termetű rokonfajai (Roesel-szöcskéje, Halványzöld rétiszöcske) dús növényzetű erdei tisztásokon, erdőszéleken ugyancsak előfordulnak, különösen a jobban repülni képes, hosszú-szárnyú változatai (Roeseliana roeseliiHagenbach f. diluta Charpentier; Bicolorana bicolorPhilippi f. sieboldi Fischer.)

Nagy avarszöcske (színes 200.)

Pholidoptera aptera Fabricius

Leírása : Nagytermetű (20–25 mm), barna, barna-fekete, gyors mozgású, túlnyomóan ragadozó életmódú szöcske.

Elterjedés, életmód: Ritkás erdőkben, bozótos területeken rejtetten él; a hím hangos cirpelése jobban elárulja jelenlétét. Általában csak 400 m fölött fordul elő.

Az Aggteleki hegységben és a Zemplénben inkább társfaja, az erőteljesebb termetű Erdélyi avarszöcske(színes 199.) (Erdélyi kurtaszárnyú szöcske) Ph. transsylvanica Fischer helyettesíti. Hazánkban a védett állatok kategóriájába tartozik.

Sokkal gyakoribb – síkon, hegyvidéken egyaránt – a kisebb termetű, hasonló élőhelyű és életmódú Szürkeavarszöcske(Pholidoptera griseoapteraDegeer). Lárva korában a csalán (Urtica dioica) és a fekete peszterce (színes 197.)(Ballota nigra) levelét különösen kedveli.

 A Fekete-Körös menti keményfa ligetek tisztásaincsak legújabban került elő a Bujkáló avarszöcske(Pholidoptera littoralisFieber), nyilvánvalóan Erdély közelségének köszönhetően. (Nagy és szövényi 1999). Erdőszéli hernyójárások leküzdésére alkalmazott vegyszeres kezelés ezen ritka és részben védett fajokat is nagymértékben károsíthatja.

Német szöcske

Rhacocleis germanica Herrich-Schaeffer

Leírása: Szürke-barna, szárnyatlan, gyors mozgású, inkább ragadozó szöcske, 15–20 mm testhosszúságú.

Elterjedés, életmód: Karsztbokor erdők tisztásain, szórványosan fordul elő.

Termetben, színezetben, mozgásban hozzá hasonló az ugyancsak nem túl gyakori Karcsú szöcske(Pachytrachis gracilis Brunner). Változatos növényzetű, bozótos erdőszélek, erdőtisztások állata. Valószínűen ugyancsak túlnyomóan ragadozó. Mindkét faj észak-mediterrán elterjedésű, a Kárpát-medencénél északabbra már nem fordulnak elő, ezért állatföldrajzilag értékes elemei a hazai rovarvilágnak.

Nyerges szöcske (színes 202.)

Ephippiger ephippiger Fiebig

Syn.: Ephippigera vitiumServille

Tora nyeregszerű, rövid szárnya boltozatosan domború, testhossza 22–30 mm. Éles hangú, kettős tagú cirpelése éjjel-nappal elárulja tartózkodási helyét, amely túlnyomóan száraz, bokros lejtőkön, napos erdőszéleken található; zárt erdőből hiányzik. Kétszikű növényekkel és apróbb rovarokkal táplálkozik

Üvegházi szöcske

Tachycines asynamorus Adel

Társnév: Japán szöcske

Syn: Diestrammena japonicaDe haan

Márványozottan szürke-barna, erősen domború hátú, 17–20 mm; a nőstény gyengén hajlott tőrszerűen hegyes tojócsővel. Kozmopolita; hazánkban szinte kizárólag csak üvegházban fordul elő, de az utóbbi időkben szinte teljesen eltűnt, valószínűen a megszaporodott inszekticides kezeléseknek köszönhetően. Vegyes táplálkozású; kárt az üvegházi hajtatott növények (különösen a tulipán) megrágásával okoz. Üvegházi körülmények között folyamatosan szaporodhat. Hazánkban nincs köze az erdei ökoszisztémákhoz.

Család: Tücsökfélék

Fam.: Grylloidea

Hengeres testű. kevés kivétellel túlnyomóan fekete rovarok. Tojócsövük hengeres, rendszerint megvastagodott „fúróheggyel”. Többségük a talajon, vagy a talajban tartózkodik. Vegyes (állati, növényi) eredetű táplálékot, szerves hulladékot egyaránt fogyasztanak. A fajok többsége lárva alakban telel. Pungur (1891) monografiája, noha régi, de ma is jól használható a kárpát-medencei tücskök életmódját illetően.

Fekete tücsök

Melanogryllus desertus Pallas

Társnév: Pusztai tücsök

Syn: Gryllus melasCharpentier

Leírása : Teljesen fekete, csak a háromszögben elhelyezkedő pontszemek sárgásak. A test rövid szőrzettel fedett; testhossza 12–17, tojócsöve 10–13 mm. A szárnyak nem érik el a potroh csúcsát.

Elterjedés, életmód: Dél-európai; az egész Kárpát-medencében elterjedt az alföldeken, alacsonyabban fekvő medencékben és a dombsági övezetben. Agrárterületeinken is gyakori, néha kártevő mértékben is elszaporodik (Jablonowski 1910, Nagy 1988). Az imágó áprilistól augusztusig található; lárvaként telel. A talaj-göröngyök között, repedésekben, növényi maradványok alatt húzódik meg, állandó lyuk-lakást nem készít.

Száraz évjáratok különösen kedvezők tömegesen elszaporodására; a legtöbb hazai kártételt a szőlőben és a cukorrépában észlelték A talaj felszínéhez közeli leveleken kívül különösen a talajbeli növényrészeket (répatest, gyökerek) rágja, azonban tavasszal a szőlőrügyekre, dohány-palántára, kelő kukoricára is káros lehet. Bokros-erdős területek már nem tartoznak habitatjai közé, azonban szárazabb erdőszéleken, csemetekertekben előfordulhat.

Mezei tücsök

Gryllus campestris Linneaus

Leírása: Csupasz testű, fekete, csak hátsó combtöve piros; testhossza 18–26, tojócsöve 12–15 mm. Szárnya a potroh végéig ér, tövén elmosódottan sárgásfehér.

Elterjedés, életmód : Az egész Kárpát-medencében otthonos; a hegyvidékre is felhatol. Meleg lejtőkön, agrárterületen csak zavartalanabb növényi kultúrákban, árokpartokon országosan gyakori. Jellegzetes cirpelése áprilistól kezdve egész nyáron hallható. A tojások diapauza nélkül kelnek, a lárvák egész nyáron át láthatók, s a nagy lárvák telelnek át. Fejletten állandó lyuk-lakást váj a talajba, míg a kisebb lárvák talaj-göröngyök alatt, repedésekben húzzák meg magukat.

Növényi és állati eredetű táplálékot egyaránt fogyaszt. Egy régi feljegyzés szerint Bihar megyében lúc- és jegenyefenyő-csemetéken való károsítása is előfordult (Anonim 1895). Ausztriában nyírfa magvetés, a korábbi Csehszlovákiában bükk és tölgy csemeték, Németországban tölgy és bükk csiranövények károsítását említik (Zacher 1949, Schwenke 1972). Magyarországon kártevő mértékben ritkán szaporodik el.

Bordói tücsök

Tartarogryllus burdigalensis Laterielle

Syn: Eumodicogryllus bordigalensis Laterielle

Leírása: Szőrös, szürkésbarna, elmosódott sárgás, vöröses foltokkal, 12–15 mm.

Elterjedés, életmód: Észak-mediterrán elterjedésű; hazánk jellegzetes alföldi állata. Száraz, meleg parlagokon, szikes pusztán (de vasúti pályatestek mentén is) található; helyenként gyakori, de a zárt erdőt kerüli. Hosszúszárnyú alakja fényre repül; valószínűen ennek tulajdonítható, hogy nyáron településeken is előfordul. Csak külföldi szórványos adatok említik kisebb kártételeit (Zacher 1949).

Társfaja, a Homlokjegyes tücsök(Modicogryllus frontalis Fieber) fekete, csak homlokán látható egy fehéres harántsáv. Szórványos előfordulású, zárt erdős vidéken aligha található, de szárazabb erdőtisztásokon előfordulhat. Ausztriából vált ismertté cukorrépán való károsítása (Zacher 1949).

A Házi tücsök(Acheta domesticus Linneaus) sárgásbarna, fejlett szárnyakkal. Kozmopolita elterjedésű. Jó repülő képessége folytán erdőtisztáson álló házba is eljuthat (Nagy 1991), de erdei rovarként nem jöhet számításba. Melegebb égöv alatt – ahol már lakásokon kívül is előfordul – némi mezőgazdasági kárt is okozhat (Zacher 1949).

Kép

Pirregő tücsök (Oecanthus pellucens) tojásrakási nyomai szőlővesszőn (Foto: Nagy)

Pirregő tücsök (színes 208.)

Oecanthus pellucens Scopoli

Társnevei: őszike, őszi féreg, őszi trücsök, gyűjts-bogár

Leírása : Okkeres szürke, a hím széles, sík felső szárnnyal, a nőstény szárnyai a testhez simulók, testhossza 13–15, tojócsöve 6–7 mm.

Elterjedés, életmód: Meleg bokros-bozótos lejtők, szőlős területek gyakori állata. A többi tücsökfajtól eltérően magasabb aljnövényzeten, bokrokon tartózkodik. A Kárpát-medencétől északabbra már csak szigetszerű előfordulású a szőlőtermő vidékeken. Zárt erdőben nem él, azonban napos tisztásokon, erdőszéleken általános előfordulású, amelyet elsősorban jellegzetes alkonyati, éjjeli pirregő hangja árul el. Vegyes táplálékú, virágrészeket, érőfélben lévő gyümölcsöt és kisebb rovarokat is fogyaszt. Félkemény növényi szárakba rakja tojásait, de ezzel legfeljebb a szaporításra szánt szőlő-venyigét károsítja (Horváth 1884,Nagy 1988).

Hangyásztücsök

Myrmecophila acervorum Panzer

A legkisebb magyarországi egyenesszárnyú rovar, gesztenyebarna, zömök, 2,5–3,5 mm. Főleg dombsági erdők tisztásain, hangyabolyokban él; szinte kizárólagos táplálékát a hangyák nyalogatása képezi. Aprósága, rejtett életmódja miatt ritkán kerül látóterünkbe.

Erdei tücsök Nemobius sylvestris Bosc

Nevében is utal az erdőre, azonban magyarországi előfordulásáról (pl. Sopron !) csak igen régi adat van (Pungur 1891). Jelenlegi előfordulása azonban egyáltalában nem kizárt, mert pl. a közeli Bécsi-erdőben, tölgyesekben, bükkösökben egyaránt gyakori, Nyugat-Európában elterjedt. Sötétbarna, 10–11 mm, az avarszintben élő fürge mozgású tücsök.

LótücsökGryllotalpa gryllotalpa Linneaus

Társnevei: vakondtücsök, lótetű, lóféreg, lóbogár

Syn.: Gryllotalpa vulgaris Linneaus

Leírása: Hosszú, hengeres testű; bársonyos barna szőrzettel borított, fejletten 33–50 mm. Különös jellegzetessége a talajbeli furkálásra kiválóan módosult, ásó-karmokkal ellátott elülső láb. Tojócsöve nincs. Elég jól repül.

Elterjedés, életmód: Kozmopolita; feltehetően Magyarország egész területén előfordul, de különösen a jó vízellátású, homokos öntés-talajokon gyakori, ahol a felszín közeli turkálásos alagútjai árulják el az egyébként főleg éjjel tevékenykedő rovart. Telelésre szívesen húzódik trágyadombok, komposzt-tepek közelébe. Az ingerelt lótücsök védekezésül sötét, ragacsos folyadékot fecskendez ki.

A talajban tapasztott tyúktojás nagyságú üregbe 120–250 tojást rak; a lárvák hazánkban két év alatt válnak fejletté. Vegyes táplálkozású, mégis többnyire ragadozó (Daday 1878). Kártétele elsősorban – akár üvegházban, akár szabadban – a palánták, csemeték talajszint alatti részének elrágása útján keletkezik, mivel táplálékának megszerzése végett felszín alatti furatai behálózzák az élőhelyét.

Esetenkénti elszaporodásának törvényszerűségei nem nagyon ismertek. Erdőszéli tömeges rajzásukat – az akkori Szepes megyében – már Dezső (1877) is megfigyelte. Számos kártételt jelentettek csemetekertekből, (pl. luc- és jegenyefenyőn, Bihar megyében melegágyakból 1886–1889 között, amikor rendszeres kártételi megfigyelő hálózat működött csaknem az egész Kárpát-medencére kiterjedően (Anonim 1891, 1892, 1894, 1895). A károsítás észlelhető zöldséges kertekben, szőlőben, de különösen fóliasátor alatt. A természetes ellenségei közül a gólyát, bakcsót, vörös vércsét, sőt a rókát és a macskát is említhetjük (Nagy 1988). Az ellene való védekezésre számos kiskerti és nagyüzemi módszer ismeretes.