Ugrás a tartalomhoz

Erdészeti rovartan

Tóth József (2014)

Agroinform Kiadó

21. fejezet - Rend: Blattariae (Blattodea) Csótányok

21. fejezet - Rend: Blattariae (Blattodea) Csótányok

Ezt a rendet alig lehet sajátos, apomorph bélyegekkel elkülöníteni a termeszektől és az ájtatos manóktól, de minden ősi bélyegük megvan, ami az Isoptera jellemzésénél hiányzik, pl. az oothek.

Külső megjelenésük és látszólag eltérő testfelépítésük ellenére a csótányok közel állnak a fogólábuakhoz. Ezt igazolja, hogy a petéket mindkét csoport kisebb csomagba összeragasztva, tojástartóban (oothek-ban) rakja le.

A csótányok sárgásbarna, fekete színű, kicsi, vagy közepes nagyságú rovarok. A trópusokon 90 mm nagyra növő fajok is élnek. Testük erősen lapított, fejüket a pajzsszerűen megnagyobbodott előhát (pronotum) jórészt elfedi. A szájszervük rágó típusú, hypognath helyzetű. A csápjuk hosszú, sok ízből álló, serte szerű. Összetett szemeik nagyok, az ocellák helyét sokszor csak világos foltok („ablakok”) jelzik a homlokon. A nagy előhát ellenére az első torszelvény gyengén fejlett. A szárnyak csak ritkán hiányoznak, a hímeknél és a nőstényeknél gyakran eltérően fejlettek (ivari dimorfizmus). Az első pár fedőszerűen szklerotizált, de a hálózatos erezet jól látható maradt. A neala mindkét szárnyon jól fejlett, az első szárnyon egy erősen görbült ér határolja. A hátsó szárnyak hártyásak, dúsan erezettek. A lábak hosszú járólábak, a tarsus 5 ízű. A coxa „hasadt”: egy hosszirányú mélyedés két részre osztja a csípőket.

A potroh 10 szelvényű, a hímeknél 9, a nőstényeknél 7 látható. A cerkusz rövid, sok ízű. A nőstények tojócsöve redukált, kívülről nem látható. A tojástartó befogadására az ivarnyílásnál nagy kamra képződött.

Idegrendszerük koncentrált: a potroh első három ganglionpárja összeolvadt a metathorax ganglionpárjával. A Malpighi-edények száma sok (80–100).

A nemek egymásra találását a nőstény szárnya alatt lévő kutikuláris illatanyagok segítik. A spermatophora átadását a hímek kifejezett „udvarlási szertartása” előzi meg. A petéket az ivarjárat járulékos mirigyeinek váladékával összeragasztva, 15–30-as csomagokban a nőstények hosszú ideig magukkal hordozzák, az ivarnyílás kibővült tasakjában.

Fejlődésük paurometabolia, a lárvák az imágóhoz nagyon hasonlítanak. A hőmérséklettől függően, 5–12 vedlés után érik el az adult stádiumot. Az imágó hosszú életű, kifejezetten melegkedvelő (thermophil). A fényt kerülik, főleg alkonyatban és este aktívak. Érdekes módon a pohárcsapdákkal (Barber – csapdák) alig gyűjthetők, pedig a száraz erdők avarszintjében meglehetősen gyakoriak. Ügyesen futnak, de rosszul repülnek. Mindenevők, de főleg növényi maradványokkal táplálkoznak.

Fő elterjedési területük a trópusok, – (itt vannak fával táplálkozó csótányok is, melyek bélcsatornájában a termeszekhez hasonlóan, cellulózbontó szimbionta baktériumok és ostorosok élnek) – a mérsékelt övben több domicol (=lakóházakban megtelepedett, a szabadban nem élő), kozmopolita faj ismert.

Rendszerezésük 4 alrendet különít el, melyből itt kettőt említünk meg:

alrend: Blattoidea – A hímek szubgenitális haslemeze szimmetrikus, 2 stylus-t hord. A comb (femur) a középső és a hátsó lábakon általában töviseket hord. Egy családjuk van:

Blattidae – Nagyobb (>19mm), csak a házakban élő fajok tartoznak ide. Ismertebb a konyhai svábBlatta orientalis Linné, ami 19–30 mm nagyságú, színe a gesztenyebarnától a feketepirosig változó. Régebben a pékségek tipikus „lakója” volt. A hímek szárnya nem éri el a potroh végét, a nőstényeké kis lapocskává redukálódott.

alrend: Epilamproidea – A hímek szubgenitális lemezén nincs, vagy csak egy 1 stylus van. Két család tartozik ide:

Blattellidae – A combok alsó oldalán több tövis van, csak épületekben élnek. Ide tartozik pl. a német csótányBlattella germanica (Linné) 10–13 mm, kozmopolita, a nyakpajzson (pronotum) 2 hosszú sötét sáv húzódik, a szárnyfedőkön nincs sötét haránt folt. Hasonló, de jóval ritkább, az ugyancsak konyhában élő Supella supellectilum Serville, ennek nyakpajzsa egyszínű, a szárnyfedőn pedig sötét harántsáv húzódik.

Kép

Német csótány (Blattella germanica) friss lárva és kifejlett hím. (Eidmann, 1970)

Ectobiidae – A combok alsó oldalán csak 1–2 tövis van. Kissebbek mint 17 mm, szabadban élnek. Több tipikus erdei faj tartozik ide, pl:

Foltos avarcsótány

Phyllodromica maculata Schreber

6–7 mm, a szárnyfedők erősen szklerotizáltak, az erezet gyengén fejlett, a hátsó szárny redukálódott. Az első szárnyon sötét, feketésbarna folt van. (A hasonló P. punctata szárnya pontozott.) Erdők avarjában gyakori.

A következő három Ectobius fajra jellemző, hogy a szárnyfedők gyengébben szklerotizáltak, az erezet jól látható. (Az első szárnyon az analis ér mélyített.) A hátsó szárny a hímeknél jól fejlett (jól repülnek), a nőstényeknél gyakran megrövidült. A szárnycsúcs a hímeknél a potroh csúcsát túléri, a nőstényeknél rövidebb.

Fekete erdeicsótány

Ectobius silvestris poda

9–14 mm, az előhát a közepén a sötét folt szegélye határozott, trapéz alakú. Főleg a középhegységi erdők avarszintjében található, de nem gyakori.

Lapp erdeicsótány

Ectobius lapponicus Linné

7–11 mm, a pronotum-on a sötét folt határai elmosódottak. A szárnyak csúcsa eléri a potroh végét. Az erdők gyepszintjében, avarban gyakori.

Sárgatorú erdeicsótány

Ectobius erythronotus Burr

8–11 mm, az előhát egyszínű, barnás, vagy vörösessárga. Hasonlít egy világosabb lapp erdeicsótányhoz, de a hímeknél a szárnyon nincs sötét folt a sugárér mentén, a nőstényeknél pedig nincs világos harántsáv a szemek között. Nálunk rendszerint megtalálható az erdők avarszintjében.