Ugrás a tartalomhoz

Élelmiszer-higiénia

Biró Géza (2014)

Agroinform Kiadó

2. A maradékanyagok általános csoportosítása, definíciójuk és kockázatelemzésük

2. A maradékanyagok általános csoportosítása, definíciójuk és kockázatelemzésük

a) Biológiailag értékesíthető frakció (Bioavailable Residues):

Megadott szermennyiséget tartalmazó élelmiszerből laboratóriumi állatokkal történő etetés során felvehető – a Gallo-Torres módszer segítségével meghatározott – reziduum-frakció.

b) Kivonható frakció (Extractable Residues):

Nem destruktív kémiai preparatív módszerekkel – savas vagy bázikus oldatok, szerves oldószerek és/vagy a konjugált kötések enzimatikus hidrolízise (glukuronidáz, arilszulfatáz) segítségével – szövetekből, illetve testfolyadékokból kivonható maradékanyag(ok).

c) Összes maradékanyag (Total Residue):

Az állati eredetű élelmiszerek azon maradékanyag tartalma, amely magában foglalja az adagolt szer szöveti reziduumát, valamint annak valamennyi metabolitját és származékát is. A mértéket – mg/kg-ban kifejezve – általában radioizotóppal jelzett szer lege artis adagolása kapcsán határozzák meg.

d) Nem kivonható frakció (Non-Extractable Residues):

Az összes és a kivonható reziduumok különbsége, amely magában foglalja:

– azt a szermennyiséget, amely az anyagcsere-kölcsönhatások során a szövetek bizonyos kémiai alkotóelemeihez (aminosavak, peptidek, fehérjék, stb.) kötődik, tehát nincs kifejezett toxikológiai jelentősége;

– a makromolekulákhoz meghatározott mértékű komplex stabilitással (Kd+), kémiailag kötődött azon szert és annak a metabolitjait, amelyek toxikológiai jelentőséggel rendelkezhetnek.

Jelzés: + = A komplex -stabilitás mértékét kifejező disszociációs állandó.

e) Kötött frakció (Bound Residues):

Azon szer vagy metabolit mennyiség, amely a szöveti makromolekulákhoz nagy komplex-stabilitású kovalens kötéssel kapcsolódik. Ez az a maradékanyag-frakció, amely semmiféle biológiai vagy nem destruktív kémiai preparatív módszerrel (Lásd: b.,) nem vonható ki. Nem foglalja magában a radioizotóppal jelzett és metabolizált, a szöveti makromolekulákhoz mérsékelt erősségű komplex-kötéssel, illetve reverzibilisen kötődött szernek és metabolitjainak a mennyiségét.

f) Jelző frakció (Marker Residue)

Az a maradékanyag-frakció, amely jól ismert anyagcsere átalakulási és mennyiségi kapcsolatot mutat a szövetek, a tojás és a tej összes reziduum-tartalmával és kimutatásának a meghatározott érzékenységű módszere rendelkezésre áll (Gallo-Torres, 1990).

Az MRL-érték statisztikailag jellemezhető kapcsolatban áll a szer farmakokinetikájával, valamint az azt befolyásoló tényezőkkel, mint az állat faja, neme, az adagolás módja, az alkalmazott dózis, a szer kiszerelése és koncentrációja, stb. Gyakorlati körülmények között az előzőekben említettek befolyásolhatják az MRL-érték alapján meghatározott élelmezésegészségügyi várakozási idő tényleges tartalmát. Ezért ezt az MRL-értéket meg nem haladó maradékanyag koncentráció konzekvens bizonyítása érdekében, a veendő minták számát 95%-os konfidencia-intervallum (2 szigma) figyelembevételével kell megadni (Chambers, 1987).

A véletlenszerű eloszlású (random) mintavételen alapuló nemzeti és nemzetközi élelmiszer maradékanyag-szennyezettség mértékét meghatározó monitoring-program kidolgozásának az alapjául a fenti feltételek szolgálnak.

Az élelmiszerbiztonsági alapadatok széleskörű nemzetközi tudományos együttműködés eredményeként születnek meg. A nemzetközi szakmai tanácsadó intézmények megszervezik bizonyos vizsgálatok végzését, az adatok összehasonlítását és azok szintetizálását. Az ENSZ szakintézményeinek a felügyelete alá tartozó Codex Alimentarius Commission (CAC) szakbizottságaiban olyan – soklépcsős egyeztetés során kimunkált, tehát nemzetközi tudományos konszenzusra támaszkodó – ajánlásokat készítenek elő és bocsátanak ki, amelyek szakmailag megalapozzák az egyes országok és államközösségek élelmiszerbiztonsági döntéseit. Ezen állami határozatok, rendeletek meghozatalát esetenként bizonyos gazdaságpolitikai érdekek érvényesítésének az igénye is befolyásolhatja (Hansen és Marsden, 1984).

Kockázat elemzés

Az élelmiszerek kémiai szennyeződése megelőzését, illetve mértékének a hatékony csökkentését elősegítő - az alábbi rendszerben végrehajtott- korszerű eljárásrend, amely a kockázati tényezők szakszerű elemzését tárgyalja:

1. Veszély/esség /Hazard/: azon jellemző tulajdonságok (pl.: kémiai anyagok, radioaktív kontaminánsok, mikroorganizmus törzsek és azok toxinjai) amely/ek az expozíciót, illetve az infekciót követően az ember és a környezete, valamint annak egyéb élő szervezetei esetében meghatározott káros hatást fejthetnek ki.

2. Kockázat /Risk/: az embert és a környezetet érő expozíciót követően, a jellemző káros hatás/ok kiváltásának a statisztikai valószínűsége.

3. Kockázatbecslés /Risk assessment/: veszély/esség meghatározása + hatásbecslés + az expozíció mértékének a meghatározása + kockázat jellemzés.

3.1.Veszély meghatározás /Hazard identification/: meghatározott káros anyag/ok hatásainak a kimutatása és jellemzése.

3.2.Hatásbecslés /Effect assessment/: meghatározott élő faj esetében a hatás/dózis összefüggés precíz meghatározása.

3.3.Az expozíció mértékének a meghatározása /Exposure assessment/: az emisszió/expozíció módjának, mértékének és a képződő anyagcseretermékeknek (metabolitok) koncentráció/dózis függő, meghatározott faj esetére vonatkozó értékelése.

3.4.Kockázat jellemzés /Risk characterization/: az ágens által az élő szervezetre gyakorolt káros hatás előfordulási gyakoriságának, súlyosságának a meghatározása és valószínűségi számszerűsítése.

4. Kockázat kezelés /Risk management/: azon döntéshozatali folyamat és annak eredményeként kidolgozott eljárásrend, amely a kockázati tényezőkkel kapcsolatos valamennyi lényeges információt áttekinti, értékeli és összeveti a jogszabályi lehetőségekkel. Mindezek alapján kidolgozza az ember egészsége és a környezeti kockázat minimalizálása szempontjából legelőnyösebb és leghatékonyabb eljárást.

5. Kockázat-csökkentés/minimalizálás /Risk reduction/: azon intézkedés/ek, amelyeket az emberre és a környezetre potenciálisan hatást kifejtő kockázati tényezők ismeretében – a káros hatás következményeinek a csökkentése érdekében – végrehajtásra elrendelnek.

6. A kockázat nyilvánosságra hozatala /Risk communication/: azon közlésmód, amely az egészségügyi, a környezetvédelmi követelmények és a rendelkezésre álló biológiai, kémiai, műszaki és gazdasági (cost/benefit ratio) védelmi lehetőségek, valamint a lélektani adottságok figyelembevételével a védekezési eljárásról és annak a várható eredményességéről, illetve bizonytalanságáról az érintetteket értesíti (korrekt információ-megosztás és -szolgáltatás).

7. BIZTONSÁG /SAFETY/: annak a magas szignifikanciával jellemezhető valószínűsége, hogy a szóban forgó anyagnak, illetve mikroorganizmusnak – a meghatározott feltételek szerinti – alkalmazása az emberre és a környezet élőlényeire káros hatást nem fog kifejteni.

Az állatorvosi gyógyszerek toxikológiai és élelmiszerbiztonsági megítélésénél – a fent említett nemzetközi szakmai szervezetek – olyan értékelési elsőbbségi listát (priority list) állítanak össze, amely lehetővé teszi az egyes szerek ártalmatlanságának a fokozott szigorúságú, nemzetközileg is elfogadott kísérletes meghatározását. A prioritási listára történő felvétellel kapcsolatosan előírt – a Szakszerű Állatorvosi Gyakorlat (Good Veterinary Practice=GVP) és a Jó Laboratóriumi Gyakorlat (Good Laboratory Practice=GLP) előírásainak a figyelembevételével végzett vizsgálatok alapot szolgáltatnak az egyes gyógyszerek nemzetközi elfogadású MRL-értékének a meghatározásához (Chambers, 1987).