Ugrás a tartalomhoz

Élelmiszer-higiénia

Biró Géza (2014)

Agroinform Kiadó

8. Yersinia enterocolitica okozta ételfertőzés

8. Yersinia enterocolitica okozta ételfertőzés

A Yersinia enterocolitica-nak nevezett baktériumot először 1939-ben Észak-Amerikában mutatták ki. Pontos leírása Frederiksen (1964) nevéhez fűződik. A Yersinia enterocolitica ételfertőzésekben játszott szerepét csak mintegy 20–25 éve ismerjük. Először az észak-európai országokban, ott ahol a salmonellosis már visszahúzódott okozott gondot. Nálunk először Rédey izolálta 1965-ben egy enterocolitisben megbetegedett család két tagjának székletéből. Azóta a mikroba kitenyésztése gyakorlattá vált és így évente több száz fertőzött egyént derítettek fel.

A mikroba Gram-negatív pálca, peritrich csillói vannak, spórát nem termel. Aerob, illetve fakultatív anaerob. Emberben, állatokban egyaránt előfordul. Tünetmentesen is a széklettel ürülhet. Felszíni vizekből is kimutatták. Behling (1986) kimutatta, hogy a törzsek hőstabil enterotoxint termelnek. Az emberi fertőzések többsége (mintegy 60%-a) enyhe hasi panaszokkal, székletürítéssel kezdődik, láztalan vagy súlyos lázas gastritis, enteritis tüneteivel jár. Előfordulhat, hogy a hasmenést torokgyulladás, hörghurut előzi meg vagy kíséri. Esetlegesen más szövődmények is létrejönnek. Megfigyelték, hogy a Yersinia enterocolitica székletben 1–2 nap után elpusztul, de +4 oC-on tartva a székletben feldúsul és hosszú ideig életben marad.

Általában 75%-ban beteg egyénekből, 25%-ban szűrővizsgálatok során mutatják ki a kórokozót. Ez az arány egyben a tünetmentes hordozásra is utal. A megbetegedések általában sporadikusan jelentkeznek, néhány családi közösséget érintő járványt derítenek fel. Hazánkban 1991-ben 426 Y. enterocolitica okozta humán fertőzést diagnosztizáltak.

A Yersinia enterocolitica fertőzésre az jellemző, hogy a kórokozók bár aránylag nagyszámú gastroenterális betegből kitenyészthetők, a fertőzött vagy a kórokozót továbbvivő élelmiszert ritkán lehet azonosítani. Így az ételmérgezések laboratóriumi vizsgálataiban az európai országokban a Yersinia enterocolitica előfordulása 1% alatt található. Csupán az Egyesült Királyság 1986–1989. évekről összesített adataiban magasabb ez az arány, zömmel ezek is sporadikus esetekből és elvétve családi járványból adódnak.

Észak-Írországban a kecsketejből nagy százalékban mutatnak ki Yersinia enterocolitica-t kisebb mértékben, de fertőzöttnek találták a kecsketejet Angliában és Wales-ben, valamint Ausztráliában (Walker és Gilmour, 1986). A fertőzés közvetítésében az játszik szerepet, hogy a kecske tejét általában pasztőrözés nélkül használják fel, így a fertőzött állat fokozottabb veszélyt jelent.

A Távol-Keleten (Prinorski körzet) Yersinia pseudotuberculosis-t mutattak ki zöldségfélékből. A fertőzött zöldségek egy skarlátszerű lázas állapotot idéztek elő. Megállapították, hogy a külvilágban is életképes Yersiniák között megtalálható volt a Yersinia pseudotuberculosis IV. szerotípusa, amely kisebb patogenitással rendelkezett (Kuznetson, 1986).

A mikroba kísérleti állatokat nem betegít meg. Természetes rezervoárja viszont a kutya, a sertés, a szarvasmarha, a baromfi. Sokan a sertést tartják az emberi fertőzések fő forrásának. Megállapítást nyert, hogy hazánkban számos húsipari termék (füstölt kolbász, disznósajt) fertőzött lehet a kórokozóval. Ennek ellenére az emberi megbetegedések során végzett környezetvizsgálat, amely az állatok látens hordozására és az élelmiszerekre terjedt ki, többnyire negatív eredménnyel zárult.