Ugrás a tartalomhoz

Élelmiszer-higiénia

Biró Géza (2014)

Agroinform Kiadó

5. A tőgygyulladást okozó kórokozó baktériumok

5. A tőgygyulladást okozó kórokozó baktériumok

A tőgygyulladást okozó baktériumokat újabban a major és a minor patogének csoportjába sorolják.

a) Major patogének

A major patogének alkotják a legygyakrabban előforduló fajokat, amelyek esetében nincs öngyógyulás.

Streptococcus nemzetség

A fertőző hurutos tőgygyulladás kórokozója, amely nálunk az 1960-as évekig a legelterjedtebb kórforma volt. A betegség később az antibiotikumok alkalmazása következtében visszaszorult. A Streptococcus-ok Gram-pozitív gömb alakú, hosszú láncokat képező baktériumok. Poliszacharid antigénjeik alapján mintegy 20 ún. Lancfield-féle csoportba sorolhatók (A–H-ig és K–V-ig). Az általuk termelt leukocidin a fehérvérsejteket károsítja. A törzsek virulencia faktorai közül fontos a hemolizin, melyek közül a streptolizin-S oxigénre nem érzékeny és -hemolízist okoz, a streptolizin-O oxigénre érzékeny, feloldja a vörösvértesteket és citotoxikus hatású a fehérvérsejtekre. A hialuronidáz, a sejteket összekapcsoló hialuronsav származékokat oldja, ezáltal a baktérium terjeszkedését segíti elő. A Lancfield-féle A csoportbeli Streptococcus-ok elsősorban az embert betegítik meg. Különféle törzsei torokgyulladást, vesegyulladást, szívbelhártya gyulladást, skarlátot stb. képesek előidézni. Néha azonban tehenek heveny tőgygyulladásáért is felelőssé tehetők.

Streptococcus agalactiae

A Lancfield-féle B csoportba tartozó Streptococcus agalactiae a fertőző hurutos tőgygyulladás kórokozója. Különös jelentősége az, hogy a tőgyhöz adaptálódott, azonkívül legfeljebb a tőgybőr sérüléseiben szaporodik, az ép bőrfelületen viszont már nem. Ebből következik, hogy az általa okozott kórforma – egyedül a Streptococcus-ok által előidézettek közül – a beteg tőgynegyedek gyógykezelésével kiirtható az állományból, és az mentes is marad addig, amíg fertőzött tehénnel vissza nem viszik. Mikroszkópos vizsgálattal hosszú láncokat láthatunk. Véres agaron apró telepeket képez, általában -hemolízist okoz. Nem bontja a nátrium-hippurátot és az eszkulint. Mivel a Lancfield- féle tipizálás hosszadalmas, ezért a B csoportbeli sztreptokokkuszok gyors kimutatására a CAMP-próbát dolgozták ki: véres agarra egy ismert -toxint termelő Staphylococcus aureus törzset oltunk, majd erre merőlegesen a vizsgálandó Streptococcus törzset. Ha az érintkezési határon jellemző ék alakú hemolízises zóna alakul ki, akkor a kérdéses baktérium nagy valószínűséggel Streptococcus agalactiae.

Streptococcus dysgalactiae

A Streptococcus dysgalactiae, amely a Lancfield-féle C csoportba tartozik, képes szaporodni az egészséges tehén bőrén is. Önállóan, vagy néha Actinomycespyogenes-el együtt mutatták ki szárazonállás alatti tőgygyulladásos esetekből. Véres agaron igen erős -hemolízist okoz. Fermentálja a trehalózt, de nem bontja az eszkulint. A patogenitásban jelentős enzimek közül csak hialuronidázt termel. A tehén szervezetén kívül a környezetben is képes túlélni.

Streptococcus uberis

A bőrön kívül a bendőben és a bélsár szennyeződésben is túlél. A Streptococcus uberis törzseknek egy része tartozik az E csoportba. A legtöbb tehén állományban megtalálható, de betegséget csak ritkán okoz. Az ép tőgybimbó bőrén is képes szaporodni. Tőgygyulladást általában tél végén illetve a legelőre való kihajtás esetén okoz. Véres agaron nem hemolizál, vagy gyenge -hemolízist mutat. Meglehetősen ellenálló baktérium, jól tűri az epe jelenlétét és túléli a 60 ºC hőmérsékleten 30 percen át végzett hőkezelést. Nem bontja a nátrium-hippurátot.

Az erős -hemolizáló tulajdonságú Streptococcus equi subsp. zooepidemicus általában akkor okoz súlyos mastitist, amikor a tehenet sertéssel vagy lóval együtt tartják.

A fontosabb Streptococcus-ok tulajdonságait az 9. táblázat mutatja be.

Kép

Staphylococcus aureus

A Staphylococcus aureus a szarvasmarhák tőgygyulladásának legelterjedtebb kórokozója, az esetek mintegy kétharmad részét idézi elő. A szubklinikai mastitisek döntő többségét idézi elő. Megtalálható a tőgy bőrén és gyakran méhgyulladást is okoz. A kórfolyamatok kialakulása szempontjából fontos a baktérium hemolizin termelése, mert ezáltal képes feloldani a vérsejteket. A hemolizinek , , és típusúak. Véres agaron -hemolízist okoz. Az -toxin a tejutak hámrétegét károsítja és gátolja a fehérvérsejtek vérből történő odavándorlását. Másik toxintípus a leukocidin, amely a szervezet védekezésében alapvető szerepet betöltő fehérvérsejteket károsítja. A toxinok antigén tulajdonságúak, a szervezetben ellenanyag termelést váltanak ki. Közülük az -toxin különösen súlyos tőgygyulladást képes okozni. A kapszula-képzés antigén-ellenanyag reakciókkal kapcsolatos és a képződött tok képes megvédeni a baktériumot a fagocitózistól. A koaguláz enzim hatására a vérplazmából kicsapódó fibrin megvédi a baktériumokat a fehérvérsejtek támadásától. Ezzel magyarázható, hogy a koaguláz negatív baktériumok kevésbé patogének. A koaguláz enzim vizsgálata, a mannitbontó és az acetoin termelő képesség fontos a baktérium azonosításánál. A hialuronidáz enzim a mukopoliszaharidok oldásával a Staphylococcus aureus szöveti terjeszkedését segíti elő. Fontos, hogy az enyhébb megbetegítő képességgel rendelkező Staphylococcus epidermidis nem termel koaguláz enzimet. A -laktamáz enzimet termelő törzsek képesek elbontani a gyógykezelésnél használt penicillint, ez antibiotikum rezisztenciát okoz. Vannak országok, ahol a penicillin rezisztens törzsek aránya meghaladja az 50%-ot is. Jellemző, hogy a baktérium képes az epitelsejtekben, a makrofágokban és a neutrofil granulocitákban, annak lizozomáiban védett, inaktív formában hosszú ideig túlélni. Mivel a Staphylococcus aureus a tejjel csak szakaszosan ürül – legritkábban elléskor – ezt a mintavételnél figyelembe kell venni. A tejmintát célszerű az általában megszokottal szemben a fejés végéről származó tejből venni.

Actinomyces (Corynebacterium) pyogenes

Az Actinomycespyogenes Gram-pozitív, hosszú, általában széttöredezett fonalakat képező baktérium, amely véres agaron igen apró, -hemolízist okozó telepekben nő. Megtalálható az állat környezetében és képes szaporodni bizonyos szervekben (pl. mandulák, hüvely). Hővel szemben nem ellenálló, viszont beszáradt váladékban akár hetekig is életképes maradhat. Jellemzően a szárazonállás alatt okoz problémát. Általában július-augusztus hónapokban fordul elő az általa előidézett betegség. Gyakran társfertőzést előidézve fordul elő. A fertőzést elősegíti a tőgybimbó záróizmának sérülése vagy ellazulása.

b) Minor patogének

A minor patogének által okozott mastitisek általában lassan maguktól is meggyógyulhatnak. Ezek a mikroorganizmusok a környezetben elszaporodva és a tőgybe jutva okoznak tőgygyulladást. Erőteljes endotoxin termelésük következtében mikroszkópikus méretű szövetkárosodásokat idéznek elő a tejutakban és a tejmedencében, akár már a fertőzéstől számított egy órán belül. Szerencsére gyakran gyors regeneráció indul meg és ilyenkor öngyógyulás következik be. Az idültté vált kórfolyamatok azonban időszakonként fellobbanhatnak.

Escherichia coli

Az Escherichia coli véres agaron 1–2 mm átmérőjű, szürkés színű, egyes esetekben hemolizáló telepeket képez. A kóliform csoportba tartozó baktériumok ritkán okoznak betegségeket, de különleges esetekben tőgygyulladást, sőt emberekben ételfertőzést, esetleg általános szervi megbetegedést is előidézhetnek. A tőgygyulladások alig több mint egy százalékát okozzák. Ezek viszont általában súlyos klinikai esetek, bár a folyamat átmehet idült formába is. Kialakításában nagy a hajlamosító tényezők szerepe. A betegségre az alacsony szomatikus sejtszám hajlamosít. Jellegzetes tejelváltozások kísérik, melyek közül jellemző a vizes állományú, sárgás színű tej, a tejmennyiség jelentősen csökken.

Klebsiella pneumoniae

A Klebsiella pneumoniae az Escherichia coli-val összehasonlítva jóval nagyobb méretű, nyálkás küllemű telepeket képez. Elkülöníthető attól az indol-termelési, a citrát-hasznosítási-, a metilvörös- és az acetoin-termelési próbával. Az Enterobacter nemzetségbeli laktózbontó mikrobák telepei hasonlítanak a Klebsiella kolóniákra, de ez utóbbi tokot képez és nem mozog. Szintén endotoxin-termelő képességük miatt okozhatnak mastitist.

Pseudomonas aeruginosa

A Pseudomonas aeruginosa akkor dúsul fel tejgazdasági körülmények között, ha felületaktív tulajdonságú anyagokat használnak fertőtlenítőszerként, mivel ezek iránt nagy az ellenálló képessége, így gyorsan képes a környezetben dominálni. Tehenekben tőgygyulladást okozhat, amely rendszerint állománybetegség formájában jelentkezik, kezelése a kórokozó nagyfokú antibiotikum-rezisztenciája miatt nagyon nehéz. A fertőzés forrása a víz, de képes szaporodni szinte bármilyen felületen, így még a fejőberendezések gumi alkatrészein is. A Pseudomonas fluorescens közeli rokona, de hidegtűrő tulajdonságú, +4 oC-on is jól fejlődik, ezért elszaporodhat hűtött tejben vagy tejtermékekben, ahol gyakran keserű ízt is okoz. Amennyiben nem távolítjuk el a tejjel érintkező felületről az utóöblítő vizet, nagymértékben elszaporodhatnak, és az ilyen tejből gyártott termékekben jellegzetes ízhibák jelentkeznek.

c) Egyéb kórokozók

Listeriák

A baktérium ellenálló képessége viszonylag nagy, a pasztőrözés során sem mindig pusztul el, a fertőtlenítő szerek azonban biztosan megsemmisítik. A baktérium a tőgybe kerülve gyulladásos folyamatot okoz. Fertőzött tehenek tejében az általuk okozott mastitis látható tüneteinek megszűnte után akár 3–6 hónapig is kiválasztódnak.

Állategészségügyi jogszabályaink nem tárgyalják a tej elbírálását, de érvényes alapszabály, hogy a tőgygyulladásos illetve a lázas beteg tehén teje közfogyasztásra nem bocsátható. Latens listeria fertőzöttség esetén a tej nyersen nem fogyasztható, csak pasztőrözést vagy forralást követően.

Pasteurellák

A tőgygyulladások oktanában a Pasteurella multocida és ritkábban a Pasteurella haemolytica szerepel. Véres vagy Columbia agaron nyálkás telepeket képeznek. Ellenálló képességük kicsi, már enyhén savanyú vegyhatású közegben is gyorsan elpusztulnak. Az általuk okozott mastitis szórványosan fordul elő.

Aerob spórások

Pálcika alakú, nagy méretű, főleg a bélsárban, a talajban és a tejben előforduló baktériumok, amelyek spórákat képeznek. Vaskos, pálcika alakú, Gram-pozitív, fakultatív anaerobok. Szilárd táptalajon nagyméretű telepeket képeznek. Leggyakrabban a Bacillus cereus, a Bacillus subtilis és a Bacillus mesentericus okoz igen súlyos mastitist, ha a gyógyszer tőgybe juttatásakor nem járnak el körültekintően. A Bacillus cereus élelmiszerekben elszaporodva ételmérgezést is okoz.

Mycoplasmák

Ha a tejmintából végzett tenyésztéses mikrobiológiai vizsgálat negatív eredményű, előfordul, hogy speciális módszerekkel mycoplasmákat lehet kimutatni. Mycoplasma fertőzésre kelt gyanút, ha a tej színe kifejezetten sárgás színűvé válik. Az ismert, mintegy 70 féle Mycoplasma nemzetségbeli mikroorganizmus közül néhány okozhat mastitist, így leggyakrabban a Mycoplasma bovis, a M. bovogenitalium, a M. arginini és a M. bovirhinis mutatható ki.

Anaerob baktériumok

A Gram-negatív anaerob baktériumok egyes mikroaerofil fajokkal együtt (Str. agalactiae, Actinomycespyogenes) az ún. summer mastitist okozzák, amely nálunk nem fordul elő. Kórokozók lehetnek még a Bacteroides nemzetségbeli fajok, amelyek szigorúan anaerob viszonyok között véres agaron szürke színű, gyakran összefolyó telepeket képeznek, bizonytalan hemolízissel. Szóba jöhetnek még a Fusobacterium nemzetség és a Peptostreptococcus indolicus is. Az anaerob mikroorganizmusokra való vizsgálat gondos mintavételt, gyors mintaszállítást és leoltást, valamint megfelelő anaerob tenyésztési módszereket igényel. Legjobb, ha ilyen esetben a tejmintát a helyszínen oltják le megfelelő anaerob táptalajra.

Gümőkór

A tőgy gümőkórja esetén a tej már akkor is tartalmazhat gümőbaktériumokat, amikor a tőgy klinikai vizsgálat során még nem mutat kóros elváltozásokat. Bekerülhetnek a tejbe még a környezetből és az állatokat gondozó, vagy a tejkezeléssel foglalkozó emberekből is. Ezért fontos a fejő személyzet rendszeres vizsgálata, és az idegenek távol tartása a teleptől. Korábbi felmérések adatai szerint, a tuberculin-pozitív tehenek körülbelül 4%-a választott ki a tejjel gümőbaktériumokat. A tőgygümőkóros elváltozásokat mutató állatok mintegy 25%-ának a teje volt fertőzött. Gümőkór esetében a tej mennyisége csökken, állománya hígan folyó és „vízszerű’’ lesz. A gümőbaktériumok ellenállóképessége a tejben és a tejtermékekben aránylag nagy. A nyerstejben és a belőle készített tejtermékekben a gümőbaktériumok a termékek fogyaszthatóságának határáig is megőrzik életképességüket. Nyerstejből készített tejszín akár 35 napig, a vaj 120–240 napig, a sajtok pedig 20–240 napig tartalmazhatnak virulens gümőbaktériumokat. Mivel sav- és lúgálló mikroorganizmusok, ezért a savanyú tej és tejkészítményekben is megtalálhatók. A ma alkalmazott pasztőrözési eljárások elegendőek a gümőbaktériumok elpusztításához. Történeti jelentősége van annak, hogy a tej pasztőrözési eljárásait a Mycobacterium tuberculosis hőellenállási értékei alapján állapították meg. Elfogadott tény, hogy ha a tej hőkezelése után a foszfatáz enzim aktivitása nem mutatható ki, akkor az gümőbaktériumokat nem tartalmaz. Ma már nem a fertőzött szarvasmarhák jelentik a veszélyt, hanem éppen ezeket kell óvni az ember okozta esetleges fertőződéstől.

Algák

Zöld színtesteiket elveszített, ezért heterotróf életmódot folytató, ivartalanul szaporodó egysejtű algák is okozhatnak mastitist. Közülük a Prototheca zopfii (Jánosi Sz. 1999) kórokozó szerepét hazánkban is bizonyították. 20–30 m nagyságú cisztaszerű sporangiumokat képez 4–8 leánysejttel, amelyek a sejtfal felrepedésével jutnak ki.

Felhasználja a szőlőcukrot is, de képes növekedni igen egyszerű szénforráson, pl. acetáton is. Mikroszkópos képe jellemző, mérete 7–30 m. A kórokozó sarjadzó gombákhoz hasonló telepekben nő véres agaron, 37 °C hőmérsékleten, de tipikusan fejlődik Sabouraud-agaron is. Általában enyhe klinikai tüneteket okoz, de eljut a tőgyfölötti nyirokcsomókig is. A betegség prognózisa rossz, általában csak a tehén selejtezése jelenthet megoldást.

Élesztőgombák (sarjadzó gombák)

A gombák olyan helyeken okoznak mastitist, ahol a gyógykezeléseknél intramammalisan antibiotikumokat használnak és a gyógyszer bevitelt nem aszeptikus módon végzik. Ilyenkor tehát a gombákat a környezetből mesterségesen viszik be a tőgybe. A tőgybe került gombák nem érzékenyek az antibiotikumokkal szemben, sőt azok nitrogéntartalmú anyagai elősegítik szaporodásukat. A szulfonamidok alkalmazásánál nem tapasztalták a gombák fejlődését. Az élesztőgombák közül leggyakrabban a C. albicans, a Cryptococcus neoformans, a Candida tropicalis, a C. pseudotropicalis, a a C. krusei, a C. guillermondi a kórokozók. A leggyakoribb kórokozó a C. albicans az 1–3 napos tenyésztést követően fehér, vagy rózsaszínű, jellegzetesen sörillatú telepeket képez.

Penészgombák (fonalas gombák)

A fonalas gombák többsége az élelmiszerek, a bőrök, a faanyagok stb. lebontásával, valamint élő szervezetek megbetegítésével okoz károkat. Gyakoriak takarmányokban, istállói környezetben is. Igen ritkán tőgygyulladásokat is okozhatnak. A penészgombák közül az Aspergillus fumigatus, a Pichia forinosa, a Trichosporon granulosum, a Torulopsis candida és a Geotrichum candidum a legjelentősebb kórokozó fajok. Mivel ezek a gombák gyakoriak a tehenek környezetében, az alomban és a takarmányokon, ezért csak akkor szabad elfogadni a gombás mastitis fennállását, ha a kérdéses gomba ismételt vizsgálattal is kimutatható és a tej egyéb paraméterei – szomatikus sejtszám, elektromos vezetőképesség – is emelkedett értékeket mutatnak.