Ugrás a tartalomhoz

Élelmiszer-higiénia

Biró Géza (2014)

Agroinform Kiadó

3. Az élelmiszer-higiénia oktatásának története

3. Az élelmiszer-higiénia oktatásának története

Az első oktatással kapcsolatos tevékenységnek minősíthetők Tolnay Sándor 1792-ben kidolgozott és a helytartótanács által kiadott utasításban megtalálható húsvizsgálati előírásai. Ezeket a marhavész elleni utasításokban megfogalmazott levágási és hús kimérési szabályokat nyilvánvalóan Tolnay az akkor folyó képzésekben szerepeltette.

Nagyobb változást az 1867-ben Zürichben tartott III. Nemzetközi Állatorvos-kongresszus hozott, amely fő témájaként tárgyalta az egészségügyi húsvizsgálat életbelépésének a kérdését. 1874–1881 között a Zlamál Vilmos oktatta járványtan keretében kapott helyet az orvosrendőri hússzemle. 1882–1888 között a hússzemle oktatását Azary Ákos orvosdoktor és állatorvos végezte. Ebben az időben szabályozták újabb rendeletekben az állatok levágásának és a hús árusításának rendjét.

Hutyra Ferenc 1888 után önálló tantárgyként oktatta a hússzemlét. Működése alatt az állatorvos-tudományban a hússzemlét az orvosi tudományok rangjára emelte. Hutyra a Veterinarius-ban több húsvizsgálati közleményt publikált, majd önálló kiadványokat jelentett meg „Útmutatás a marhavágóhídi szemle megejtéséről’’ (1889) és „Húspárolók és desinfectorok’’ (1900) címmel.

Hutyra idejében 1901-ben bevezették a vágóhídi gyakorlatokat. Ezek vezetését Breuer Albertra bízták. Breuer Albert közel három évtizedes tevékenysége meghatározó volt az akkori, főleg német húsvizsgálati szabályok átvételében és a magyar viszonyok feltárásában és oktatásában. Breuer Albert az Állatorvosi Főiskola Kórbonctani Intézetéből Rátz István professzor mellől kerül 1897-ben a főváros szolgálatába, a közvágóhídra; 1898-ban már 10 állatorvos működik a közvágóhídon. A szolgálat 1902-ben kiterjed a sertésvágóhídra, 1905-ben a lóvágóhídra. A szolgálat vezetője Breuer Albert.

1905-ben a Budapesten megrendezett VIII. Nemzetközi Állatorvos-kongresszus nagy indíttatást adott a hazai élelmiszer-higiéniai oktatásnak. Több neves külföldi szakember között itt volt a drezdai Richard Edelmann, aki nyilván nagy hatást gyakorolt az akkori hazai állategészségügy vezetőire és ifjú szakembereire egyaránt. A kongresszus kifejezett utalásokat tett a húshigiénia és a tejhigiénia szükséges fejlesztésére és az állatorvosi főiskolán való oktatására.

1906-ban az Állatorvosi Főiskolán Breuer Albertet megbízzák a hússzemle oktatásával, Fettick Ottót pedig a tejhigiéniai laboratórium vezetésével és a tejhigiénia oktatásával. Ezzel indult el az élelmiszer-higiénia speciális tantárgyainak rendszeres oktatása és művelőinek olyan munkássága, amely biztosította az akkori európai szakmai színvonalat és megalapozta a mai tantárgyi ismereteket.

Breuer Albert 1915-ben a főiskola címzetes nyilvános rendkívüli tanára, 1924-ben díszdoktora. Fettick Ottó 1909-ben magántanár, 1917-ben címzetes nyilvános rendkívüli, 1924-ben c. nyilvános rendes tanár.

Fettick Ottó 1909-ben a hannoveri Rievel professzor könyvét magyarra fordította és Tejhigiénia címmel kiadatta. Előtte Liebermann Leó kémiai professzornak az Országos Kémiai Intézet alapítójának magyar és német nyelvű tejvizsgálati és tejhigiéniai munkái voltak ismeretesek. Breuer munkatársai Frank József és Graf Miksa magyarra fordította 1916-ban Edelmann professzor Húshygiéne c. könyvét. Mindkét mű a hazai oktatás alapjául szolgált.

Breuer Albert az Állatorvosi Lapok mellékleteként megjelentetett Hússzemlét szerkeszti 1906-tól 1919-ig. Szakmai munkássága két nagy területet ölel fel. Kidolgozta a gümőkóros vágóállatok húsvizsgálati elbírálását, valamint a borsókakór mindmáig érvényben lévő vizsgálatának és elbírálásának szabályait.

Breuer Albert 1923-tól a közvágóhidak és állatvásárok igazgatója. Sorsa, mint az állategészségügy számos munkásáé úgy teljesedett be, hogy a „morbus hungaricus” a gümőkór, amelynek leküzdésében az állategészségügy területén olyan sokat fáradozott, 1930-ban rövid lefolyású betegség után őt magát is áldozatként követelte.

Fettick Ottó széles körű munkásságot fejtett ki a tejhigiénia és mikrobiológia terén. Munkássága kiterjedt mind a tejsavbaktériumok tejgazdasági szerepére, mind a fertőző tőgygyulladást okozó baktériumok vizsgálatára. Foglalkozott a lépfene-spórákkal fertőzött tej egészségügyi veszélyeivel, de tanulmányozta a tojástermelés higiéniai ellenőrzésének és a tejgazdasági víz higiéniai vizsgálatának a jelentőségét is. Oktatói pályafutása és a tejhigiéniai laboratórium működése 1934-ig tartott.

Semsey (Burghoffer) Géza Breuer Albert munkatársaként 1922-től a közvágóhídi szolgálatnál dolgozik. Breuer megbízza a vágóhídi laboratórium szervezésével és irányításával. Ezen a területen szinte úttörő munkát végez. A közvágóhídi szolgálat feladata volt a fővárosi piaci és élelmiszer-kereskedelmi üzlethálózati ellenőrzés is. Ezen a területen is Semsey Géza kifejleszti a mikrobiológiai-higiénia vizsgálati és ellenőrzési módszereit. 1940-ben kiadott „Piaci és laboratóriumi húsvizsgálat’’ című könyvében a törvényes rendelkezési előírásokat, áru- és technológiai ismeretanyagot, a laboratóriumi módszereket, ezekben bakteriológiai, szerológiai, szövettani ismereteket gyűjtötte össze.

Breuer Albert betegsége miatt 1929-ben Semsey Gézát bízzák meg az Állatorvosi Főiskolán a húshigiéne előadásával. 1934-ben Fettich Ottó nyugalomba vonulásával a tejhigiéne tantárgy előadását is Semsey kapja meg. 1933-ban magántanár, 1941-ben nyilvános rendkívüli tanár. 1934-ben a fővárosi állatvásárok és közvágóhidak igazgatója, KazárGyula minden támogatást megad Semsey Gézának a gyakorlati oktató munkájához. Maga Kazár Gyula is résztvesz az oktatásban, mint az állatorvosi tiszti vizsga vizsgáló bizottságának tagja, a húsvizsgálati tantárgyak vizsgáztatója. 1942-ben Kazár nyugállományba vonulása után Semseyt nevezik ki a közvágóhidak igazgatójának. 1945 után Semsey betegsége miatt nem jön vissza a főiskolára, 1947-ben hunyt el gümőkórban.

Semsey után a húshigiénét Méhes György a közvágóhidak igazgató főállatorvosa, a tejhigiénét Szepeshelyi Andor a Szülészeti Klinika vezetője oktatta. 1949-ben KotlánSándor dékánsága idején megvalósult az önálló élelmiszerhigiéniai tanszék létrehozása. Az új tanszék vezetésére Csiszár Vilmos kapott megbízást. Csiszár Vilmos a debreceni vágóhídon kezdte pályáját, majd Debrecenben főiskolai tanár.

Csiszár Vilmos jegyzeteket, majd tejhigiéniai könyveket írt, amelyek állatorvos-nemzedékek tankönyvéül szolgáltak, és az első ilyen jellegű összefoglaló forrásmunkák voltak. Jelentős szerepe volt a tejgazdasági és tejipari szakmérnökképzés megindításában is. Tejhigiéniai szakmai kapcsolatai a mosonmagyaróvári Tejgazdasági Kísérleti Intézettel, amelynek id. Vas Károly, majd fivére Csiszár József és Pulay Gábor volt a vezetője, igen gyümölcsözőek voltak. 1964-ben megjelent „Húsvizsgálat és húshigiéne’’ című könyve a téma akkori korszerű összefoglalója volt.

Jelentős, bár rövid volt a tanszék életében Takács János tevékenysége, aki 1976-ban kapott egyetemi tanári kinevezést. Takács János már az ezt megelőző pályafutása során az élelmiszer-higiénia nemzetközi tekintélyű tudósa volt. A vágóhídi laboratórium, majd a Húsipari Állatorvosi Ellenőrző Szolgálat vezetője, számos hazai és nemzetközi tudományos társaság tagja és tisztségviselője. A mikrobiológiai vizsgálatok fejlesztésében nagy nemzetközi elismerést szerzett. A vágóhídi laboratóriumok országos hálózatának szervezése és a szakemberek képzése terén elévülhetetlen érdemei vannak.

1980 után az élelmiszer-higiénia tantárgya a 10. félév végéig szigorlattal zárult, majd 1988 óta a három féléves tárgy államvizsgán szerepel. Résztantárgyként oktatjuk az élelmiszer-mikrobiológiát, a technológiai higiéniát és az élelmiszer-higiéniai igazgatást.

Három időszakban élelmiszer-higiénikus szakállatorvos képzés történt. 1973., 1982., 1988. években indult 2–2 éves szakállatorvos képzés során 162 fő nyert élelmiszer-higiénikus szakállatorvos diplomát. 1998-ban újabb 32 szakállatorvos végzett.