Mádl Ferenc, Vékás Lajos (2014)
ELTE Eötvös Kiadó
Table of Contents
87. § Kódex, európai uniós rendeletek, nemzetközi egyezmények
88. § A jogforrások egymáshoz való viszonya
[526]
1. Az államhatárokat átlépő családjogi kapcsolatok a nemzetközi magánjogi viszonyok egyikleggyakrabban előforduló esetcsoportját képezik, és ezért a diszciplína egyik legfontosabb területét jelentik. Az Európai Unióban például kb. minden ötödik házasság „nemzetközinek” tekinthető, mivel a házastársak állampolgársága/domiciliuma különböző, vagy közös szokásos tartózkodási helyük eltér állampolgárságuktól/domiciliumuktól. Ehhez hasonló arányt: kb. 16%-ot tesznek ki a „nemzetközi” házasságok az Európai Unió bontási statisztikájában.
Noha – külföldiekkel kötött házasságok, ritkábban más családjogi tények, például örökbefogadás stb. kapcsán – a külföldi elemet tartalmazó családjogi viszonyok száma korábban sem volt elhanyagolható, a magyar nemzetközi családjog forrásai egészen a Kódex elfogadásáig szétszórtak és meglehetősen hézagosak voltak. Egyes részletkérdéseket szabályozó: joghatóságról rendelkező vagy az irányadó jogot megállapító belső normák mellett két- és többoldalú nemzetközi egyezmények szolgáltak jogforrásul.
A korábbi belső jogszabályokat a Kódex hatályon kívül helyezte, a nemzetközi szerződések hatályát – természetesen – nem érintette (2. §). A Kódex (37–50. §-ok) kollíziós normái meghatározzák a családjogi intézmények (házasság, bejegyzett élettársi kapcsolat, családi jogállás, örökbefogadás, gyámság, gondnokság stb.) megítélésénél külföldi elem fennállta esetén alkalmazandó jogot. Egyre több területen az Európai Unió rendeletei alkotják a magyar nemzetközi családjog forrását.
Így ma nemzetközi családjogunk forrásait
a Kódex VII. fejezete;
uniós rendeletek és
két- és többoldalú nemzetközi egyezmények képezik.
Könyvünk a Kódex rendszerét követve tárgyalja e helyen a nemzetközi családjogot, azok után is, hogy az új Ptk. az anyagi családjogot (a Csjt. megújított rendelkezéseit) a magánjog egyéb szabályai közé integrálta.
[527]
2. Az európai uniós jogegységesítés hullámai a 21. század elején érték el a nemzetközi családjogot. A joghatósági, elismerési és végrehajtási, továbbá a kollíziós szabályok egységesítésnek kiemelkedő jelentőségét mutatja, hogy több mint 15 millió olyan házasság létezik az Európai Unió államaiban, amelyekben a házastársak állampolgársága különböző; s ezek száma folyamatosan nő. Az Európai Bizottság – mint arra a nemzetközi magánjog forrásainak tárgyalásánál rámutattunk – az Amszterdami Szerződéssel megalkotott EK-Szerződés 61. cikkének c) pontjában biztosított lehetőség alapján, a 65. cikkben (jelenleg az Európai Unió működéséről szóló szerződés: EUMSZ 81. cikkében) felsorolt területeken – a rendeleti jogalkotást részesíti előnyben. Ezen elvi lehetőség gyakorlatba történő átültetése keretében több rendelet született a nemzetközi családjog területén. Ezek a rendeletek – a szabályozási területükön – egyetemes jelleggel (azaz nemcsak a tagállamok jogrendszerei közötti kollíziók esetében) felváltják a Kódex kollíziós normáit, azok helyébe lépnek.
[528]
a) A Tanács 4/2009/EK rendelete (ún. Róma IV. rendelet) megállapítja a családjogi tartásikötelezettségekre vonatkozó joghatósági szabályokat, továbbá rendelkezik az ilyen ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint a tagállamok megfelelő szerveinek e területeken történő együttműködéséről. Tárgyi hatálya széles: kiterjed valamennyi családjogi és rokonsági tartási jogviszonyra: gyermektartásra, házastársi tartásra, élettársi tartásra, szülőtartásra és minden más esetleges rokontartásra. A rendelet 2011. június 18-tól hatályos. A magyar jogrendszerbe történő beillesztéséről a 2010. évi CXXVII. törvény gondoskodott.
[529]
aa) A rendelet joghatóságra vonatkozó szabályai felváltják a Brüsszel I. rendelet [601] normáit, és számos ponton bővítik a tagállami bíróságok joghatóságát, így elismerik azt akkor is, ha az alperes szokásos tartózkodási helye nem tagállamban van.
[530]
ab) A rendelet maga nem tartalmaz kollíziós szabályokat. E helyett egy utaló normával (15. cikk) a gyermektartásdíj- és az egyéb családjogi tartásdíj-követelésekre irányadó jog meghatározásáról szóló 2007. november 23-i Hágai Jegyzőkönyv (a továbbiakban: Jegyzőkönyv) normái szerint rendeli megállapítani az alkalmazandó jogot. Ezzel a technikával akarták elkerülni, hogy a családjogi tartási viszonyokra alkalmazandó jog meghatározására – felesleges átfedéseket, elhatárolási problémákat okozó – két párhuzamos rendszer érvényesüljön. Noha maga a Hágai Jegyzőkönyv még nem is lépett hatályba, az uniós tagállamok vonatkozásában 2011. június 18-tól (azaz magának a rendeletnek a hatálybalépésétől) hatályban van. A rendelet és a Jegyzőkönyv összekapcsolása érdekében az Európai Unió maga, mint egész is csatlakozott a Jegyzőkönyvhöz. Ezt a Jegyzőkönyv 24. cikke tette lehetővé. Ezáltal az EK-Szerződés [65. cikk b) pontja] szerinti polgári igazságügyi területeken együttműködő államok (köztük Magyarország) automatikusan a Jegyzőkönyv részesévé váltak. Írország csak külön – opt in – nyilatkozattal vált részes állammá. (Dánia és az Egyesült Királyság nem részes benne.)
A Jegyzőkönyv alkalmazása egyetemes. Ez azt jelenti, hogy a Jegyzőkönyv kollíziós szabályai attól függetlenül jelölik ki az alkalmazandó jogot, hogy az alkalmazni rendelt jog egy tagállam joga, vagy Európai Unión kívüli állam (például: Norvégia, Svájc, Kína, az USA valamely tagállamának) joga. Itt foglaljuk össze a Jegyzőkönyv általános, azaz minden tartási igényre vonatkozó legfontosabb közös szabályait. A gyermektartásdíjiránti és a házastársi tartásdíjiránti igényre, valamint a szülőtartásra vonatkozó külön kollíziós szabályokat e témák tárgyalásánál ismertetjük.
A Jegyzőkönyv objektív kapcsoló szabálya a tartásra jogosult személy szokásos tartózkodási helyének államában érvényesülő jogszabályokat rendeli alkalmazni. Ez a kollíziós szabály ún. mozgó kapcsolóelvre épül: a tartásra jogosult mindenkori szokásos tartózkodási helyének jogához kapcsolja a tartási igényt. Ha tehát a tartásra jogosult megváltoztatja szokásos tartózkodási helyét, e változás időpontjától kezdve az új szokásos tartózkodási hely államának jogát kell alkalmazni.
A Jegyzőkönyv lehetővé teszi, hogy a tartásra jogosult és a tartásra kötelezett egy meghatározott tartási igény elbírálásához megválassza az alkalmazandó jogot. Hangsúlyozni kell, hogy a felek jogválasztása nem történhet általános jelleggel, hanem csak az elbírálandó konkrét igényre vonatkozhat. A jogválasztásnak kifejezettnek kell lennie. Érvényes jogválasztó megállapodást – természetesen – csak cselekvőképes személy köthet. Ha a jogválasztásra a tartási igény bírósági érvényesítése előtt kerül sor, az erre vonatkozó megállapodást írásba (egyszerű magánokiratba) kell foglalni, vagy olyan adathordozón kell rögzíteni, amely későbbi elolvasást (vagy más módon történő érzékelést) biztosít. A felek által választott jogot nem lehet alkalmazni akkor, ha a választott jog alkalmazása valamelyik fél számára nyilvánvalóan méltánytalan következményekkel járna, kivéve, ha ezt a személyt a jogválasztáskor a következményekről behatóan tájékoztatták, és ő a jogválasztás következményeivel tökéletesen tisztában volt. A tartási igényre vonatkozó lemondás érvényességét nem a választott jog szerint, hanem a tartásra jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti államnak a jogválasztás időpontjában hatályos joga alapján kell elbírálni.
A választható jogok körét a Jegyzőkönyv behatárolja. A tartásra jogosult és a tartásra kötelezett valamennyi tartási kötelezettségi viszonylatban választhatnak a következő jogok köréből: kiköthetik annak az államnak a jogát
amelynek egyikük a jogválasztás időpontjában állampolgára vagy
amelyben egyiküknek a jogválasztás időpontjában a szokásos tartózkodási helye van.
A tartásra – objektív kapcsolás vagy jogválasztás alapján – alkalmazandó jog határozza meg a tartási igény minden lényeges feltételét. Így meghatározza különösen az alábbi kérdéseket:
van-e tartási kötelezettség, és ha van, kitől és milyen mértékű tartásdíj igényelhető;
milyen mértékű tartásdíj igényelhető a múltra vonatkozóan;
a tartásdíj kiszámításának és a tartásdíj szinten tartásának (indexálásának) alapját;
a tartásdíjigény előterjesztésére jogosult személyt, ide nem értve a perbeli legitimáció és képviselet kérdéseit;
a tartásdíjigény elévülését és az esetleges egyéb határidőket.
Megjegyezzük, hogy a Jegyzőkönyv anyagi jogi szempont alapján behatárolja az alkalmazandó jog szabályainak érvényesülését. Kimondja: a tartásdíj mértékének kiszámításánál figyelemmel kell lenni a tartást igénylő szükségleteire és a tartásra kötelezett gazdasági viszonyaira, továbbá a rendszeres részletekben vagy az egy összegben fizetendő tartásdíj egymáshoz való viszonyára, akkor is, ha az alkalmazni rendelt jog rendelkezései mást rendelnek.
[531]
ac) A rendeletnek a határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó szabályai részben különbözőek attól függően, hogy az illető tagállamban a Hágai Jegyzőkönyv hatályban van-e vagy sem.
[532]
b) A házasság felbontásával kapcsolatos rendeletre vonatkozó 2006-ban előterjesztett bizottsági javaslat elfogadását néhány tagállam ellenállása hosszú ideig akadályozta. A rendeletjavaslat zátonyra futását látva, tíz tagállam (közöttük Magyarország) az EK-Szerződés 11. cikke (és az Európai Unióról szóló szerződés 43. és köv. cikkei) alapján ún. „megerősített együttműködés” keretében lefolytatandó eljárást indítványozott, és ehhez az indítványhoz további tagállamok csatlakoztak. A Tanács határozatot [2010/405/EU] fogadott el az eljárás lefolytatásáról. Az EUMSZ 328. cikke szerint zajlott különleges eljárás keretében 2010 decemberében fogadták el a Tanács 1259/2010/EU rendeletét (a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról), amely meghatározza a házasság felbontására (és a különválásra) alkalmazandó jogot (ún. Róma III. rendelet).A rendelet – az eredeti, 2006-os javaslattól eltérően – nem érinti a Brüsszel IIa. rendelet [602] joghatósági, elismerési és végrehajtási rendelkezéseit, de a rendelet kollíziós szabályait a Brüsszel IIa. rendelet szabályaival összhangban alkották meg. A rendelet szabályai – 14 tagállam viszonylatában – 2012. június 21-től hatályosak. (Érdekesség: Málta is e 14 tagállam között van, noha a szigetországban csak 2011 októbere óta lehetséges a házasság felbontása.) Ettől az időponttól kezdve – a Kódex idevonatkozó rendelkezéseinek helyébe lépve – a rendelet normái határozzák meg a magyar bíróságok számára a kollíziós házassági bontójogot. Ugyanez a helyzet a különleges eljárásban részt vett (vagy ahhoz későbbi időpontban csatlakozó) államok bíróságai előtt folyó eljárásokban.
[533]
c) A házassági vagyonjogi viszonyokkal kapcsolatos joghatósági, elismerési és végrehajtási szabályok, továbbá az e területen az alkalmazandó jogot meghatározó kollíziós normák európai uniós egységesítésére vonatkozóan is megszületett 2011-ben egy uniós rendeletre vonatkozó Javaslat [COM (2011) 126 végl.], amely szerint a házastársak – a rendeletben meghatározott jogok köréből – megválaszthatják a vagyonjogi viszonyaikra alkalmazandó jogot. Jogválasztás hiányában az (utolsó) közös szokásos tartózkodási hely állama szerinti jog volna alkalmazandó. Ugyanebben a Javaslatban külön rendeletre történik előterjesztés a bejegyzett élettársak vagyonjogi viszonyaira vonatkozó nemzetközi magánjogi szabályokról.
[534]
3. A nemzetközi egyezmények a családjog területén is
kétoldalúak vagy
többoldalúak.
[535]
a) A családjogot érintő kétoldalú nemzetközi egyezményeink közül mindenekelőtt jogsegélyegyezményeinket kell említeni, amelyeknek egyik fő célja éppen a nemzetközi családjogi kapcsolatok rendezése: speciális joghatósági rendelkezésekkel és az alkalmazandó jogot meghatározó szabályokkal. (Joghatósági szabályaik révén jelentőséghez juthatnak nemzetközi családjogi ügyekben a kétoldalú konzuli egyezmények is.) A jogsegélyegyezmények kollíziós szabályokat állapítanak meg, tehát a jogrendezésnek ugyanúgy közvetett útját járják, mint a Kódex maga.
[536]
b) A családi viszonyok nemzetközi jellegének fokozódása már a 20. század elején oda vezetett, hogy az egyes nemzeti családjogi törvények összeütközéseinek feloldására többoldalú egyezmények születtek. Az 1902 és 1905 között létrejött hágai egyezmények rendezték az alkalmazandó jog problémáit a házasság érvényessége, felbontása, jogi hatásai, továbbá a gyámság és a gondnokság körében. Magyarország (még az Osztrák–Magyar Monarchia részeként) ezeknek a hágai egyezményeknek többségét ratifikálta, és azok egyike-másika az 1970-es évekig hatályos volt. [Legutoljára, 1977-ben – 6/1977. (VII. 27.) IM sz. r. – a teljes korúak gyámságára és hasonló védelmi intézkedésekre vonatkozó egyezményt mondtuk fel.]
A társadalmi viszonyokban és a nemzeti jogalkotásokban bekövetkezett változások folytán a 20. század eleji hágai egyezmények sorban mindinkább korszerűtlenné váltak, s az 1955. évi új statútum alapján működő Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia [96] égisze alatt megindult felülvizsgálatuk. Családjogi kérdésekben különösen sok egyezmény született. Ez a tény ékesen bizonyítja, hogy a családjogi viszonyok mennyire nemzetköziek.
A 2011-ben hatályos (illetve a közeljövőben hatályba lépő) hágai egyezmények a következők (zárójelben a keletkezés éve, a hatálybalépés éve, továbbá Magyarország részessége esetén ennek kezdete):
a gyermektartási kötelezettségre alkalmazandó jogról (1956, 1962), amelyet felváltott a 2007. évi Jegyzőkönyv a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról, az utóbbiban részes államok viszonylatában;
a gyermektartási kötelezettség tárgyában hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (1958, 1962, Mo.: 1964. december 19.);
a nem teljes korúak védelmévelkapcsolatos joghatósági szabályokról és irányadó jogról (1961, 1969);
a házasság felbontásának, továbbá az ágytól és asztaltól elválasztásnak elismeréséről (1970, 1975);
a tartási határozatokelismeréséről és végrehajtásáról (1973, 1976);
a tartási kötelezettségre alkalmazandó jogról (1973, 1977), amelyet felváltott a 2007. évi Jegyzőkönyv a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról, az utóbbiban részes államok viszonylatában;
a házassági vagyoni viszonyokrairányadó jogról (1978, 1992);
a házasságkötésről és a házasság érvényességénekelismeréséről (1978, 1991);
a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgárijogi vonatkozásairól (1980, 1983, Mo.: 1986. július 1.);
a gyermekeknek a nemzetközi örökbefogadások terén való védelméről és az ilyen ügyekben történő együttműködésről (1993, 1995, Mo.: 2005. augusztus 1.);
a szülői felelősséggel és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos együttműködésről, valamint az ilyen ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, elismeréséről és végrehajtásról (1996, 2002, Mo.: 2006. május 1.);
a teljes korúak nemzetközi védelméről (2000, 2009);
a gyermektartásdíj és az egyéb családjogi tartásdíj-követelésekre alkalmazandó jog meghatározásáról szóló Jegyzőkönyv (2007, alkalmazásának kezdő időpontja az Európai Unió és Magyarország viszonylatában: 2011. június 18.).
Megjegyezzük, hogy az Európai Unió – mint egész – a Jegyzőkönyvhöz fűzött nyilatkozatban vállalta a – még hatályba nem lépett – Jegyzőkönyv ideiglenes alkalmazását 2011. június 18-tól, összhangban a 4/2009/EK rendelet alkalmazásának kezdő időpontjával [2009/941/EK (2009. november 30.) Tanácsi határozat]. Ezt a Jegyzőkönyv 24. cikke tette lehetővé. Ez a lépés a tagállamok (így Magyarország) automatikus részvételével jár. [Dánia, Írország és az Egyesült Királyság önállóan dönt a Jegyzőkönyvhöz történő csatlakozásról: Írország pozitív nyilatkozatot tett, az Egyesült Királyság egyelőre nem kíván csatlakozni, míg Dánia egyelőre nem nyilatkozott.] Mint bemutattuk [530], a Jegyzőkönyv a családjogi tartási viszonyokra alkotott, a Tanács 4/2009/EK rendeletének is „részévé vált”. Mindez azt jelenti, hogy a Jegyzőkönyv szabályai határozzák meg a családjogi tartásdíj-követelésekre alkalmazandó jogot – Dánia és az Egyesült Királyság kivételével – valamennyi uniós tagállam viszonylatában, továbbá a Jegyzőkönyvben részes nem uniós államok viszonylatában is.
a gyermektartásdíj és az egyéb családjogi tartásdíj nemzetközi érvényesítéséről szóló egyezmény (2007, még nincs hatályban). Az EU mint egész csatlakozik ehhez az egyezményhez is: az EU Tanácsa nevében a csatlakozó nyilatkozat aláírása 2011. április 6-án megtörtént, a ratifikációra a tagállamok véleményének bekérése után kerül sor. [Dániának, Írországnak és Nagy-Britanniának önállóan kell dönteniük az Egyezményhez történő csatlakozásról is. Írország és az Egyesült Királyság csatlakozni akar, míg Dánia egyelőre nem nyilatkozott.] Az Egyezmény elmélyíti a részes államok együttműködését a családjogi tartási kötelezettségek behajtásában, s ezzel egyszerűsíti, hatékonyabbá és ingyenessé teszi azt. Az Egyezmény lényegét tekintve ugyanazokat a célokat valósítja meg a leendő részes államok viszonylatában (például az USA, Ukrajna, Norvégia már aláírta), mint a 4/2009/EK rendelet az EU tagállamai közötti relációban.
A hágai egyezmények mellett jelentős forrásai a nemzetközi családjognak az ENSZ égisze alatt született New York-i egyezmények, az Európa Tanács égisze alatt létrejött egyezmények (illetve ajánlások) és más többoldalú egyezmények is.
Magyarország ezek közül a többoldalú nemzetközi egyezmények közül a következőknek részese:
az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt egyezmény (és az ahhoz tartozó kiegészítő jegyzőkönyvek) az 1993. évi XXXI. törvényben történt kihirdetéssel váltak a magyar jogrendszer részévé. Az Egyezmény (12. cikk) szerint a házasságkötési korhatárt elért férfiaknak és nőknek joguk van a házasságkötésre és a családalapításra, az e jog gyakorlását szabályozó hazai törvények szerint. Az Egyezmény hetedik kiegészítő jegyzőkönyve (5. cikk) pedig kimondja, hogy a házastársaknak polgári jogi vonatkozásokban egyenlő jogaik vannak és felelősségük is egyenlő – mind egymás közötti, mind a gyermekeikkel fennálló kapcsolataikban – a házasság tekintetében, annak tartama alatt és felbontása esetén; ez a rendelkezés nem gátolja az államokat abban, hogy a gyermekek érdekében szükséges intézkedéseket maguk tegyenek. Ezen elvi rendelkezések gyakorlati érvényesülését (a részes államok szervein kívül) az Emberi Jogok Európai Bírósága is biztosítani hivatott.
a házasságkötéshez szükséges kölcsönös beleegyezésről, legalsóbb korhatárról, valamint a házasságkötések anyakönyvezéséről szóló, New Yorkban, 1962. december 10-én kelt nemzetközi egyezmény (kihirdetés: 1976. évi 7. tvr.).
a tartásdíjak külföldön való behajtásárólNew Yorkban, 1956. június 20-án kelt egyezmény [kihirdetés: 1957. évi 53. tvr.; Vh. ut.: 7/1961. (XII. 23.) IM sz. rendelettel módosított 9/1957. (IX. 13.) IM sz. r.]. Az Egyezmény Magyarország és a külföldi részes államok viszonylatában megkönnyíti, hogy a tartásra jogosult igényét külföldi hatóság segítségével érvényesíthesse. Tartásdíjnak minősül az Egyezmény szempontjából a gyermektartásdíj, a rokontartásdíj és a házastársi tartásra vonatkozó igény egyaránt. Az illetékes külföldi hatóság (rendszerint az Igazságügyi vagy a Külügyminisztérium) fizetésre szólítja fel a kötelezettet, szükség esetén pert indít ellene, s a behajtást végrehajtás útján is szorgalmazza. Magyarország és az USA tagállamai között (kivéve Mississippi államot) viszonosság alapján kerül alkalmazásra az Egyezmény.
a férjezett nők állampolgárságárólszóló, New Yorkban, 1957. február 20-án kelt egyezmény (kihirdetés: 1960. évi 2. tvr.).
a gyermek jogairólszóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt egyezmény (kihirdetés: 1991. évi LXIV. tv.).
a gyermekek feletti felügyeleti jogot érintő határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint a felügyeleti viszonyok helyreállításáról szóló, Luxemburgban, 1980. május 20-án kelt európai egyezmény. Ezt az egyezményt a 2004. évi LXVIII. tv. hirdette ki.