Ugrás a tartalomhoz

Jogi alaptan

Szilágyi Péter (2014)

ELTE Eötvös Kiadó

8. Az állam sajátosságai és az államok rendszerezése

8. Az állam sajátosságai és az államok rendszerezése

Minden tudomány alapvető törekvései közé tartozik, hogy rendszerezze a kutatásai tárgyát képező jelenségeket, és az is nyilvánvaló, hogy ezek a rendszerezési törekvések az adott jelenségek sajátosságaihoz kapcsolódnak. Ez alól az államelmélet sem kivétel. Az államok rendszerezése, csoportosítása mint legalábbis részben tudományos probléma már az antik görög politikai gondolkodásban jelentős helyet foglalt el, és az államforma fogalmához kapcsolódott. Erre az állambölcseletre az volt a jellemző, hogy az államok osztályozása mellett több más kérdést is az államforma fogalmához kapcsolódóan tárgyalt, így többek között az államok leírásának és a helyes államnak a kérdését is. A későbbi fejlődés során a helyzet annyiban tisztázódott, hogy az államforma egyértelműen rendszerezési-osztályozási kategóriává vált; annyiban viszont összetettebb lett, hogy egyrészt a történeti fejlődés során létezett különböző államok száma lényegesen megnőtt, másrészt pedig a modern államok is egyre bonyolultabbakká váltak, és így a lehetséges osztályozási szempontok és kategóriák száma is gyarapodott, többek között megjelent az államtípus és a kormányforma fogalma is. Ebben a helyzetben szükségessé vált a különböző osztályozási szempontok és kategóriák viszonyának a tisztázása, aminek az eredményeként elkülönültek egymástól az államok logikai osztályozásának különböző szintjei, illetőleg az azokhoz tartozó szempontok és kategóriák.

Az államok rendszerezésének első, általános szintjén valamennyi eddig létezett államra kiterjedő osztályozásról van szó, amelynek az osztályozási alapját a történeti fejlődésnek az állam társadalmi szerepében kifejeződő különbségei képezik. Ennek a felosztásnak az alapkategóriája a már említett történeti államtípus.

Az államok további fölosztásának az egyes államtípusokon belül van értelme, és ez alkotja a rendszerezés különös szintjét. Ezen a szinten is többféle osztályozás lehetséges, ezek közül a két legfontosabb az állam történetisége kapcsán már szintén említett fejlődési szakasz, valamint az államforma. Az államformák megkülönböztetésének az alapja az államnak mint a politikai berendezkedés központi intézményének, mint elkülönült közhatalomnak a struktúrája. A modern államok esetében az államhatalom struktúrájának az alapvető kérdése az, hogy az állami szuverenitás birtoklása egy állami szerv kezében koncentrálódik-e – ez a hatalomkoncentráló államforma –, vagy pedig több állami szerv között oszlik meg – ebben az esetben hatalommegosztó államformáról van szó. Ezen a két nagy csoporton belül további fölosztásra kerülhet sor, ezt a jog- és állambölcseletben tárgyaljuk.

Az államforma kapcsán szólnunk kell a kormányforma fogalmáról, mivel a publicisztikában gyakran azonos értelemben használják a két kifejezést, mások pedig a kormányformát az államforma egyik elemének tekintik.

A kormányforma fogalmát Jean Bodin vezette be, hogy korrigálja a korabeli államformatannak – a monarchia, arisztokrácia és demokrácia Arisztotelésztől eredő szembeállításának – a formalitását. Szerinte a monarchia is lehet demokratikus, a király is kormányozhatja országát demokratikusan, eszerint a kormányforma többé vagy kevésbé demokratikus királyi lehet. A kormányforma tehát a hatalomgyakorlás, a kormányzás módját jelentette. A későbbiekben a monarchiáknak ez a megkülönböztetése mindinkább jogi jelleget öltött, így a XIX. század államelméletében általánossá vált a kormányformák tekintetében az abszolút, az alkotmányos és a parlamentáris monarchiák, valamint a nekik megfelelő prezidenciális és parlamentáris köztársaságok megkülönböztetése. Ezekben a kormányzás módját annak legális eszközeire tekintettel az egyes állami szervek hatásköreinek rögzítésén keresztül határozták meg. Ily módon a kormányforma új értelmet kapott, az a központi állami szervek (államfő, kormány, parlament) jogilag rögzített viszonyát fejezte ki, beleértve ebbe ezen központi állami szervek létrejöttének módját és az államfő jellegét (uralkodó – elnök) is. A kormányforma fogalma napjainkig megőrizte a kétféle értelmezési lehetőséget, de az államelméleti irodalomban ez utóbbi értelmű szóhasználat a gyakoribb. Mi is ebben az értelemben használjuk a fogalmat, mivel egyrészt a „kormányzás módja” csak a politikai rendszer egészének a keretei között értelmezhető, másrészt pedig mint rugalmasan változó jelenség az államok államelméleti rendszerezésének alapjául nem szolgálhat, így az államforma problematikájától távolabb esik. Közvetve az államforma problematikájához kapcsolódik a modern állam egyik koncepcionális alakváltozata, a jogállam is. Ezzel – jelentőségénél fogva – külön pontban foglakozunk.

Az államok rendszerezésének különös szintjéhez kapcsolódó további fölosztási szempont az államszervezet vagy államszerkezet kérdése, ami hagyományosan a központi és helyi állami szervek viszonyára vonatkozik. Ez a kérdés maga is összetett, amelyen belül különösen három vonatkozást emelhetünk ki:

a) az állami szuverenitás bizonyos jegyeivel rendelkező részekre tagozódik-e az adott állam (föderatív állam) vagy pusztán adminisztratív egységekre (unitárius állam) – ez a tulajdonképpeni államszerkezet kérdése;

b) milyen mértékű a több települést átfogó adminisztratív területi egységek önállósága, vannak-e sajátos autonóm területi egységek, ebben a vonatkozásban milyen mértékben centralizált az államhatalom;

c) milyen mértékű a települések önállósága, s ebben a vonatkozásban milyen mértékben centralizált az államhatalom – szabatos szóhasználat esetén ez utóbbi két kérdés tartozik az államszervezet körébe.

Az államok rendszerezésének egyedi szintjéhez tartozik az államrendszer. Ez az egyedi állam leírására szolgáló, tehát nem osztályozási kategória. Az államrendszer fogalma terjedelmileg szűk, aktuálisan csak egy egyedi államra vonatkozik, tartalmilag pedig gazdag, mivel sok sajátosságot ragad meg és fejezhet ki. Mint a tudományos elvonatkoztatásokat is magában foglaló, szellemileg újraalkotott konkrét kategória tartalmazza azokat a sajátosságokat, amelyeket az adott egyedi államra vonatkozó államtípus és államforma kifejeznek, emellett pedig tartalmazhatja mindazt, ami az adott egyedi államra még jellemző. Nélkülözhetetlen olyan jellemző vonások rögzítése is, amelyek szorosan véve nem is az államot jellemzik, hanem az országot, így tulajdonképpen az államrendszer előföltételeit, illetőleg annak társadalmi-történeti környezetét képezik. Tekintettel arra, hogy a szorosan vett egyedi állam jellemzése sohasem lehet teljes, befejezett, ezért az államrendszer kategóriája tartalmának a közelebbi meghatározásakor csak a legfontosabb szempontokat adhatjuk meg. (Ezek megválaszolása részben összekapcsolódik, átfedi egymást, ez azonban nem okoz elméleti zavart, mivel nem osztályozási, hanem leíró kategóriáról van szó.)

Az államrendszer az állam előföltételei közül a területet, annak nagyságát és tágan vett földrajzi jellemzőit (tagoltság, éghajlat, természeti kincsek stb.), valamint a lakosság létszámát, területi eloszlását és a legfontosabb szempontok szerinti tagozódását (munkamegosztásban elfoglalt hely, etnikum, műveltség, vallás stb.) tartalmazza.

Az államrendszer legfontosabb környezeti tényezőit a történeti-politikai hagyományok, a politikai rendszer jellege, valamint nemzetközi és geopolitikai adottságai alkotják.

Az államrendszer legfontosabb tartalmi jellemzői (az államtípussal és az államformával kifejezetteken túl) a következők:

1. a kormányforma;

2. az állam és a lakosság kapcsolata (elsősorban a választási rendszer, a közvetlen demokratikus formák és a legális politikai szerveződés lehetőségének összefüggésében);

3. az államszerkezet;

4. az államszervezet szintenkénti tagoltsága;

5. az államszervezet centralizáltsága és az alsóbb szintek önállóságának foka (mind a települési, mind a regionális szintek vonatkozásában);

6. az államszervezet horizontális differenciáltsága, ezen belül különösen a létező szervtípusok, azok létszáma és politikai súlya, a kormánytól közvetlenül nem függő szervek köre, a bíróságok hatáskörének terjedelme, alkotmánybíráskodás vagy más alkotmányossági kontroll intézményesítettsége;

7. az államapparátus jellemzői (létszám, származás, kiválasztás, megbecsülés és privilegizáltság, hivatali függőség, szakképzettség stb.).