Ugrás a tartalomhoz

Sebészet

Csaba, Gaál (2012)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

A II. világháború utáni időszak

A II. világháború utáni időszak

A háborút követő politikai változások természetesen érintették az orvostársadalmat is. Azok akik átvészelték a pusztítást, teljes lelkesedéssel szervezték újra a magyar sebészetet. Katedrát és osztályt vesztett professzorok, főorvosok váltak intrikák, feljelentések, kirakatperek áldozataivá. A feltörekvő fiatalok meglovagolva a változás szellemét, folytatták a munkát az Orvosegészségügyi Szakszervezet Sebész Szakcsoportjában. A diktatúra árnyékában a szerény lehetőségeket kiaknázva működött a sebésztársadalom, míg 1966-ban az enyhülés eredményeképpen ismét megalakulhatott az MST.

Egyetemi klinikák

Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetem égisze alatt működő orvosi kar 1951-ben vette fel a Budapesti Orvostudományi Egyetem (BOTE) nevet, melyet az eredeti orvoskar fennállásának 200. évfordulóján, 1969-ben Semmelweisről neveznek el (SOTE).

A háború után Klimkó Dezsőt (1900—1972) nevezték ki igazgatónak az I. Sebészeti Klinika élére, de őt politikai okokból menesztették és a klinika irányítását Hedri Endrére (1893—1962) bízták haláláig. Foglalkozott az osteomyelitis sebészetével, kidolgozott új traumatológiai eljárásokat mind a konzervatív, mind az operatív töréskezelésben. Hasi sebészetben való rendkívüli jártasságát bizonyítja, hogy hazánkban elvégzi az első sikeres pancreatoduodenectomiat. Utóda Rubányi Pál (1904—1984) lett, aki útjára indította a Magyar Sebészet című szaklapot, melynek egyúttal éveken át főszerkesztője is volt. Vezetése alatt korszerűsítették a klinikát, és 1973-ban elvégezték az első, sikeresen túlélő vesetranszplantációt. Őt követte Széchény Andor (1920—2002) a klinika élén, aki széles látókörű, megfontoltságot, kiegyensúlyozottságot sugárzó egyéniség volt, éveken át az egyetem rektora. Egyebek mellett foglalkozott a portalis hypertensio kezelési lehetőségeivel, jelentős tüdő- máj- és mellkassebészeti tevékenysége is. Igazgatása alatt került sor az első májtranszplantációra. Szécsényt Flautner Lajos (1938— ) váltotta a klinika igazgatói székében, aki elsősorban mint pancreassebész szerzett európai hírnevet. 2003 óta Kupcsulik Péter (1946— ) irányítja a klinikát.

Sebestyén Gyula (1887—1954) az egyik legnagyobb mellkassebész volt Európában. 1946-ban kerül a II. Sebészeti Klinika élére, de már másfél évtizeddel annak előtte kidolgozza a róla elnevezett műtétet (pneumothorax mixte). Ő végzi az első hazai lobectomiát, majd pulmonectomiát és thymectomiát is. Klinikáján támogatja a még gyermekcipőben járó bronchologiát, és meghonosítja a modern kézsebészetet. Az utódok Balassa és Dollinger nagyságához mérik képességeit és tevékenységét. A halálát követő kilenc esztendőben több vezetője is volt a klinikának, ami nem kedvezett a fejlődésnek. 1963-ban Mester Endre (1903—1984) kapott megbízást a vezetésre. Az epesebészet apostola volt az országban abban az időszakban, amikor még epeúti endoscopia érdemben nem létezett; szinte minden nehéz esetet, reoperációt igénylő beteget hozzá irányítottak. Mindemellett a hazai orvosi lézerkutatás megteremtőjeként tartják számon, európai hírnevet szerezve. Rendkívüli muzikalitású, kiváló hegedűs volt, művészetkedvelő, igen művelt ember. Utódja a Baross utcai helyszínen Stefanics János lesz, akit 1978-ban a klinikával együtt átköltöztetnek a Szt. István Kórházba, mert az épületet az Országos Baleseti Intézet (Koltói) veszi igénybe.

A III. Sebészeti Klinika helyszíne is többször változott. Az intézmény működését Ádám professzor rövid irányítása alatt a Szt. István Kórházban kezdte, majd 1947-ben átkerült a Baleseti Kórházba a Fiumei útra. Őt váltotta Hedri, majd az egyetem vezetése a szovjet hadsereg orvosezredesét, Petrovszkijt — aki évtizedekkel később szovjet egészségügyi miniszterként működött — kérte fel a klinika irányítására, mely nyilván politikai nyomásra történt 1949 őszén. A visszaemlékezésekből kitűnik, hogy Petrovszkij tevékenysége a sebészet fejlődését a baleseti/hadi sebészet tekintetében előmozdította. A Visnyevszkij-féle infiltrációs érzéstelenítés elterjesztése mellett megszervezte országosan a sebészet oktatását, baleseti osztályokat létesített, Véradó Központot állított fel, de eredményesen fellépett azon orvosüldözések ellen is, amikor a politikai ok miatt indított eljárásokat szakmai mulasztásokba próbálták csomagolni a koncepciós perek során.

A III. Sebészeti Klinika újból átkerült a Szt. István Kórházba, ahol előbb megbízottként, majd kinevezett professzorként Stefanics János (1914—1982) igazgatta. Lexikális irodalmi ismerettel rendelkező sebész volt, és igen járatos az ortopédiában, traumatológiában, érsebészetben, agysebészetben. Mester nyugdíjazása után a II. Sebészeti Klinikára nevezik ki igazgatónak, utódja pedig a III. Sebészeti Klinikán a Kútvölgyi úti Állami Kórház sebész főorvosa, Marton Tibor (1916—1991) lesz. Zseniális operatőr volt, a műtéti indikációk felállításában magabiztos, soha nem késlekedő. Társadalmi kapcsolatait magas pozíciókban tevékenykedő betegei révén a klinika korszerűsítésére, jobbítására aknázta ki, aminek eredményeképpen az ország egyik legjobban felszerelt klinikáját alakította ki. Őt követte Ihász Mihály (1931—2001), aki előzően az egyetem Sebészeti Tanszékét irányította. Munkásságában a pepticus fekélybetegség sebészi kezelésére összpontosított, hiszen ezekben az években a betegség gyógyszeres kezelése még messze alulmaradt a jelenlegi lehetőségeknek: a vagotomiák különböző formáinak kidolgozásán dolgozott. Utódja Nagy Lajos (1936—2000) lett, majd őt követte Regöly-Mérei János (1949—2009). A II. Sebészeti Klinikát 1997-ben ébreszti fel Csipkerózsika-álmából az egyetem, amikor a Sebészeti Tanszék jogutódjaként, melyet ekkor már Faller József (1936— ) vezet, átköltözik a rendszerváltást követően az egyetem birtokába került Kútvölgyi Klinikai Tömbbe, ahol az utód 2001-től Ondrejka Pál (1949— ).

Debrecenben Hüttl Tivadar (1884—1955) lett 1922-ben a Sebészeti Klinika igazgatója, több tanítványa nyert vezető állást a felszabadulás után. Hüttlt 1945 folyamán leváltják a klinika éléről, mert az egyetemet kiköltöztette Halleba (D). Utóda a jókezű proctologus Loessl János (1887—1955) lett, aki a gümőkór sebészeti gyógyításáról és a tüdősebészet körébe vágó traumatológiai témákról írt jelentős munkákat. Őt követte 1955-ben Szeleczky Gyula (1910—1995), aki a pajzsmirigy- és az epesebészet vonatkozásában alkotott maradandót. Utódja, Balázs György (1933— ) folytatta a megkezdett munkát, melyet 1998-tól Lukács Géza (1941— ) folytatott. A klinika vezetését Damjanovich László (1960— ) vette át 2006-ban, miután egyesült a II. Sebészeti Klinikával Sebészeti Intézet néven.

1950-ben a sebész szakorvosképzés felgyorsítása érdekében megnyitották a II. Sebészeti Klinikát, ahová — Európában elsőként — nőt, Ladányi Józsát (1898—1985) nevezték ki igazgatónak. Széles volt műtői tevékenységének palettája: az általános sebészet rutin feladatai mellett az égéskezelés sebészetével és plasztikával is foglalkozott, és kimagasló tapasztalatokat szerzett a nyúlajak, és farkastorok kezelésével. Utódja az a Schnitzler József (1913—1990) lett, aki 1951-ben kapta meg a Kossuth-díjat. A klinikán a mellkassebészeten kívül általános és szívsebészettel is foglalkoztak, de Schnitzler vezette be a gerinctuberkulózis aktív sebészi kezelését. Sebesténynyel egyidőben végzett pulmonectomiát, és meghonosította hazánkban a mediastinoscopiát. A természet rajongója volt, országgyűlési képviselő, igen szerény, nagy tudású ember. Utódja a szívsebész Péterffy Árpád (1935— ) lett, akit 1996-ban Sápy Péter (1942— ) követett a klinika élén. Az intézmény 2006-ban beolvadt a volt I. Sebészeti Klinikába.

Pécsett az 1927-ben kinevezett Neuber Ernő (1886—1947) haláláig irányította az I. Sebészeti Klinikát. Hazánkban az 1930-as évek elején ő végezte az első combnyakszegezést, de igazán a gyomorresectio során kialakítandó sarokanastomosis kidolgozása révén vált nevezetessé. Utódja Schmidt Lajos (1893—1957) lett, aki a sebészet teljes spektrumát uralta, otthonosan mozgott agy- és mellkassebészeti kérdésekben is. Kevéssé ismert, hogy az 1950-es évek elején hazánkban ő végzett először Küntscher-szegezést, és műtétet intratrachealis narkózisban. Utódja az onkológiai beállítottságú Póka László (1908—1990). Karlinger Tihamér (1909—2000) a hadifogságból visszatérve újfent a Schmidt-klinikára került, ahol hamarosan a traumatológiai részleg irányításával bízta meg igazgatója. 1951-ben Műtéttani Tanszék létrehozását kapta feladatául az egyetemtől, mely minden idejét lekötötte. Kísérleti laboratóriumokat, állatműtőket alakított ki biztosítva a tudományos munka feltételeit. Az 1950-es években megnyitotta saját kapuját a II. Sebészeti Klinika, melynek első igazgatója a szívsebész Kudász József lett. Az ő távozása után (Budapest, Városmajori Klinika) Karlingert bízták meg a II. Sebészeti Klinika szakmai felügyeletével, felújításával, majd 1961-ben kinevezték igazgatónak, 1969-ben pedig átvette az I. Sebészeti Klinika irányítását és vezette 10 éven át. A traumatológiáról le kellett mondania, mert ez különvált Forgon Mihály vezetésével. Karlinger a nagy forgalmú klinikán kifejlesztette a végbél- és hasnyálmirigyrák komplex kezelését, valamint felkarolta, és fejlesztette a portalis hypertonia és az endokrin szervek korszerű sebészi terápiáját. Egykori munkatársai lelkiismeretességét, precizitását, rendkívüli elméleti tudását emlegetik, hangsúlyozva szívjóságát, emberségét. Miután Karlinger átkerül az I. Sebészeti Klinikára, utódja a II. Sebészeti Klinikán az a Kiss Tibor (1922—2009) lett, aki hazánkban először végez laparoscopos cholecystectomiát 1991-ben. Karlinger nyugdíjba vonulása után Kiss vezeti mindkét klinikát 1992-ig, majd őt követi az I-es klinikán Horváth Örs Péter (1947— ), a II-es klinikán pedig a szívsebész Korompai Ferenc (1937— ), majd Papp Lajos (1948— ).

Szegeden a felszabadulás után Jáki Gyula (1898—1958) került a Sebészeti Klinika élére, őt követte a karizmatikus és bölcs Petri Gábor (1914—1985). Személyében a magyar kísérletes sebészet megalapítóját is tisztelhetjük, hiszen foglalkozott a szervtranszplantáció immunológiai problémáival, a posztoperatív elektrolit- és folyadékterápiával, úttörő szerepet vitt a paralyticus ileus fiziológiájának felderítésében és új utakat nyitott azok kezelésében. Rektorként, parlamenti képviselőként és akadémiai tagsága révén magas hivatalokat is betöltött. Szakmai igényesség jellemezte színes történetekkel tarkított előadásait. Társadalmi pozícióit tanítványai javára kamatoztatta, az arra érdemeseket a legnevesebb mesterekhez küldte Nyugat-Európába és a tengeren túlra egy olyan korszakban, amikor ez meglehetősen nehéz volt. Klinikáján hazánkban először hajtottak végre sikeres nyelőcsőpótlást, trachearesectiót, carotis endarteriectomiát, és működtették az első művese állomást. Német András (1924—1990) Angliában sajátította el a vesetranszplantáció technikáját, s ő végezte az első hazai átültetést 1962-ben. Sajnos az akkoriban még nem létező hatásos immunsuppressiv szerek miatt a beavatkozás nem lehetett sikeres. Szeged sebészetének történetéből nem hiányozhat az ereje teljében elhunyt, de szakmai körökben örök dicsőségre emelt Imre József (1930—1980) sem. Petri felismeri benne a tehetséget, és tanulmányútra Angliába küldi, ahol elsajátítja a nyelőcsősebészetet. Hazatérve országos hírnévre tesz szert, és az 1970-es évek elején már a nyelőcsőtumoros betegek nagy részét Szegedre irányítják az ország legkülönbözőbb kórházaiból. Műtéti eredményei világszínvonalúak voltak. Kitűnő manualitását, higgadt műtői magatartását, bámulatos energiáját, emberségét dicsérik munkatársai, utódai. 1980-ban — már betegen — kapta a megbízást a klinika irányítására, így kinevezése szimbolikus volt, a halálos ágyán érte. 1982-ben Karácsonyi Sándor (1932— ) nyer kinevezést a klinikára, fő profilja a máj- és epesebészet. Őt követi 1993-ban Balogh Ádám (1939— ), majd 2004-től Lázár György (1961— ).

Egyéb intézmények kiemelkedő sebészei

Eddig elsősorban az egyetemi klinikák vezetőivel foglalkoztunk, azonban igazságtalan lenne, ha nem említenénk azoknak a munkásságát akik országos intézetek, megyei kórházak, közkórházak vezetőiként szereztek nagy érdemeket a magyar sebészetnek.

Budapest

A hazai sebészet történetéből nem maradhat ki az onkológiai kezelés fellegvára, az Onkológiai Intézet Sebészeti Osztálya. A korábbi Siesta szanatóriumot az 1952-es egészségügyi minisztériumi rendelet országos intézetté (OOI) deklarálta, melyben első pillanattól kezdve általános és mellkassebészeti osztály működött. Idősebb Hüttl Tivadar volt az első főorvos, akit Prochnow Ferenc váltott, ezt követően pedig a pécsi klinikáról elszármazott Póka László vette át a vezetést. 1977—1997 között Besznyák István (1931— ) kapta a megbízást az irányításra. A gyors fejlődés egyik fontos állomása volt az emlőrákban megbetegedettek komplex, országos szintű ellátásának megszervezése. Besznyák szorgalmazta a mellkassebészet fejlesztését (tüdőmetastasisok sebészi kezelése), a pajzsmirigyrák, a nyelőcső-, mediastinum- és a lágyrésztumorok műtéti kezelését is. Munkásságának elismerését jelenti, hogy a Tudományos Akadémia tagjai sorába emelte. Utódja, Köves István (1949— ) folytatta a megkezdett munkát, őt követte 2009-től Tóth László (1948—).

1912-re épül fel a Városmajor utcában az az épület mely János Szanatóriumként működik a felszabadulásig, majd az államosítás után Budai Közkórházként folytatja tevékenységét. l951-től itt helyezik el a BOTE Sebésztovábbképző Klinikáját Littmann Imre (1913—1984) irányításával, aki Ér- és Szívsebészeti Osztályt alakít ki. Ennek igazgatását kapja feladatául Kudász József (1904—1981) 1957-ben, miután Littmann átkerül a Szabolcs utcai Orvostovábbképző Intézetbe (OTKI), miközben az intézmény elnyeri a IV. Sebészeti Klinika címet. Kudász vezetése alatt indul be a klinikán teljes lendülettel a szívsebészet: ő végzi az első műtétet Fallot-tetralógia miatt, és az első extracorporalis perfusiós beavatkozást. A mindig végtelenül elegáns, szeszélyes, igazi úriemberi attitűddel rendelkező, szakmailag is kiváló professzor hatalmas fejlesztéseket eszközöl a klinikán, amit 1975-ig igazgat. Amikor utódját, Soltész Lajost (1917—1981) kinevezik a klinika élére, egyúttal át is „keresztelik” Országos Érsebészeti Intézet címre. Nevéhez fűződik az első sikeres aortaresectio. A váratlanul elhunyt Soltészt 1981-től Szabó Zoltán (1929— ) követi az igazgatói székben: vezetésével 1992-ben elvégzik az első magyarországi szívtranszplantációt. Nyugdíjba vonulása után Nemes Attila (1938— ), majd Acsády György (1947— ) követik a klinika élén.

A Baross utcában, az egykori II. Sebészeti Klinika patinás épületében, teljes rekonstrukciót követően 1993-ban megnyílik a Transzplantációs Klinika, melynek első igazgatója Perner Ferenc (1937— ) volt. Tíz éves tevékenysége alatt transzplantációban járatos sebészgenerációt nevelt fel. Nevéhez fűződik a rutinszerűen, nagy számban végzett vese-, majd később a korlátozott számú, de rendszeres májtranszplantáció. Utóda Alföldy Ferenc, majd Járay Jenő lett, jelenleg Langer Róbert vezeti a klinikát.

Molnár Béla (1886—1962) igen széles szakmai repertoárral rendelkező sebész, a Szabolcs utcában létesített Orvostovábbképző Intézet (OTKI) vezetője 1961-ig, mely intézmény a háború előtti Pesti Izraelita Hitközség Kórházának utódja. Az 1950-es évek elején már alkalmazta a fagyasztásos intraoperatív hisztológiai diagnosztikát és a punctiós folyadékok citológiai vizsgálatát.

Littmann Imre (1913—1984) a Maglódi úti kórházban kezdte gyorsan felfelé ívelő pályafutását. 37 éves korában a Városmajor utcában kialakított új tanszék vezetésével bízzák meg (lásd előbb), ahol Kudász Józseffel együtt rakják le a hazai szívsebészet alapjait. A forradalom után rövid időre elhagyja az országot, de visszatér és éveken át vezeti az OTKI Sebészeti Klinikáját, ahol egy szívsebész nemzedéket nevel fel. Kiváló, több nyelvre lefordított Sebészeti Műtéttanával gazdagította a szakirodalmat.

Kulka Frigyes (1925—1989) mellkassebészként a koreai háborúban szerzett óriási tapasztalatot, melyet aztán Petri meghívására a Szegedi Sebészeti Klinikán kamatoztatott. 1979-ben átkerül a Korányiba, ahol az odaszervezett Mellkassebészeti Tanszék igazgatója lesz, de ezzel egy időben kinevezik az OTKI I. Sebészeti Klinikájára is vezetőnek, amelynek rektora lesz. Rendkívül színvonalas, külsőségeiben igen frappáns előadásokat tartott. A nyelőcső, a mediastinum, a rekesz sebészetének elsőrangú ismerője, de prioritást a világban a parenchymakímélő „takarékos” tüdőresectióval szerez magának.

Magalakítása után néhány évvel később az OTKI-ban megkezdi működését a II. Sebészeti Klinika is Kun Miklós vezetésével. Kulka halála és Kun nyugdíjbavonulása után 1990-től a nyelőcsősebész Kiss János (1941— ) vezeti az egyesített általános sebészeti osztályt a klinika megszűnéséig (2007).

Czeyda-Pommersheim Ferenc (1891—1974) Verebély tanítványa volt, előbb a László-, majd a Rókus Kórház sebészetét vezette. A pajzsmirigysebészet koronázatlan királya, az 1963. évi Balassa emlékelőadáson 14 000 pajzsmirigyműtét eredményéről számolt be. A népszerű, jóságos, lelkiismeretes „Pomi bácsi”-ért rajongtak tanítványai és betegei egyaránt.

A debreceni iskolateremtő klinikaigazgató apa, és a Semmelweis-unoka mama gyermeke ifjabb Hüttl Tivadar (1919—1990) 1943-tól kezdődően éppen 25 éven át volt az I. Sebészeti Klinika orvosa, majd a Rókus Kórházban Pommersheim utódaként vezette a sebészetet. A hasi sebészet minden területét nagyszerűen művelte, de szívéhez legközelebb az epesebészet állt. Kandidátusi és doktori értekezése is e témakörben született. A késői utódok között radiológus professzor és szívsebész is van.

Győr

Petz Aladár (1888—1956) a győri kórház igazgatói székében atyját váltja fel 1922-ben, és irányítja l956-ig, haláláig. Világhírnevet az általa konstruált, korszerűsített és 1920-ban publikált gyomorvarrógép hozta meg számára, melynek ötletét Hültl Hümér álmodta meg 1907-ben. Német nyelvterületen a feltaláló nevéből igealakot formáltak és a gyomor „petzeléséről” (petzen) beszéltek, ha a resectiót géppel hajtották végre. Igen jó technikával operáló, gyakorlatias felfogású sebészként sokat közölt, de energiájának jelentős részét a Szentháromság Kórház fejlesztésére fordította. Győr városa kórházát születésének 100. évfordulóján róla nevezte el.

Szentes

A helyi születésű Bugyi István (1898—1981) már egyetemi évei alatt vonzódott a sebészethez. Bécsben, majd Német- és Franciaországban töltött néhány hónapot fiatal műtőnövendékként. 1931-ben nevezték ki a szentesi kórházba osztályvezetőnek, majd két évvel később igazgatónak. Szakmailag és erkölcsileg is jelesre vizsgázott az emberpróbáló időkben. 1946-ban a szegedi, majd a debreceni katedrát is felajánlották neki, de ezeket visszautasította. 1949-ben sebészként elsőként Kossuth-díjjal tüntették ki. 1961-ben adta ki kétkötetes Gyakorlati sebészet c. munkáját, mely élete legfőbb alkotásának tekinthető, és amelyen sebészgenerációk nőttek fel. Fisher korszakváltást jelentő, az emlőrák biológiai viselkedésére vonatkozó felfedezése után néhány évvel (1976) már megállapítja, hogy nem kell alapvetően teljes emlőeltávolítást végezni, ha az épben operálunk, és mindez nem befolyásolja a túlélési esélyt.

Szombathely

A tragikusan korán, hírneve tetőpontján, közlekedési balesetben elhunyt Szabolcs Zoltán (1909—1970) patológus előképzettséggel kerül műtőgyakornokként a legkiválóbb hazai sebészek mellé, hiszen 1939 és l952 között a budapesti II. Sebészeti Klinikán dolgozott. 1952-ben nevezik ki a szombathelyi kórház főorvosává. Talán ő volt az utolsó polihisztor sebész, aki általános, majd mellkassebészettel foglalkozott, de járatos volt idegsebészeti, urológiai és nőgyógyászati területen is. Kiváló kézügyességű sebész, aki nem csak jól, de szépen is operált. Vas megye lakosságának gyomorrák incidentiája lényegesen magasabb volt az országos átlagnál, ez fordította figyelmét a gyomorcarcinoma sebészetének irányába. 1966-ban adja ki nemzetközi viszonylatban is igen értékes monográfiáját Gyomorrák címmel, mely hosszú ideig alapműnek számított. A pécsi egyetem oktató tevékenységének elismeréseként egyetemi tanári címmel tüntette ki.

Nagykanizsa

Lázár Dezső (1917—1982) Bécsben a legjobb sebészeknél, Németországban Sauerbruchtól, Budapesten Ádám Lajostól lesi el a sebészet fortélyait az utolsó békeévekben a háború előtt. 1953-ban kerül a nagykanizsai kórház sebészetének élére, melyet nagyszerű szakmai felkészültséggel, bámulatra méltó energiával, kiváló szervezőképességgel irányít. Hangsúlyozottan foglalkozott a gastrointestinalis daganatsebészettel. Kidolgozta és elterjesztette hazánkban a vastagbélátmosás intraoperatív technikáját, mely lehetővé tette a primer anastomosis elkészítését az ileusban műtétre kerülő betegeknél.

Kísérletes sebészet

Európai Kísérletes Sebészeti Társaság megalakulása után egy évvel — 1967-ben — hazánkban is létrejönnek a kísérletes sebészeti intézetek és megalakul a Magyar Sebész Társaságon belül a Kísérletes Sebész Szekció. Pécsett Török Béla (1925— ), Szegeden Petri Gábor (1914—1985), Debrecenben Bornemissza György (1916—1992) alapította az intézeteket. Utóda: Pécsett Jancsó Gábor (1971— ), Szegeden Nagy Sándor (1931— ) ill. Boros Mihály (1959— ), Debrecenben Furka istván (1935— ) ill. Mikó Irén (1948— ), akik nagy érdemeket szereznek mind az egyetemi, mind a továbbképző oktatás terén. Budapesten azt követően, hogy Nagy Dénes, a Műtéttani Intézet igazgatója elhagyta az országot, sokáig nem működött az intézet. 2011-től azonban ismét létesült Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Intézet Wéber György (1953— ) vezetésével.

Irodalom

1. A Szentesi Megyei Kórház Emlékkönyve Bugyi István sebész főorvos 75. születésnapjára

2. 90 éves a Magyar Sebész Társaság (szerk: Lukács Géza), Debrecen 1996.

3. 100 éves a Magyar Sebész Társaság (szerk: Lukács G, Szállási Á, Gazda I), Budapest 2006.

4. Nagykanizsai Kórház, Jubileumi Évkönyv, 1985.

5. Bot György: A Debreceni Orvostudományi Egyetem története, Debrecen 1990.

6. Bugyi I, Tóth Cs: Az emlőrák konzervatív műtéte. Orv Hetil 1976; 117: 763—766.

7. Gaál Cs: Anekdoták, adomák, érdekességek. Medicina Könyvkiadó Zrt. 2009

8. Kós R, Ribári O: A sebészet és ágainak története Magyarországon a II. Világháború után (1945—1990). Orvostörténeti közlemények 2002.

9. Németh A, Petri G, Gál Gy et al: Vese-homotransplantatio két testvér között. Orv Hetil 1963; 104: 2017—23.

10. Petri Gábor: Sebészet Magyarországon a két világháború között. Orvosképzés 1979; 54: 339—354.

11. Rubányi Pál: dr. Szabolcs Zoltán (1909—1970). Orv Hetil 1970; 111: 1803.

12. Szücs Gábor: 70 éves az Országos Onkológiai Intézet. Budapest 2006.