Ugrás a tartalomhoz

Neurológia

Imre, Szirmai (2011)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

Előszó a második kiadáshoz

Előszó a második kiadáshoz

A tankönyv első fejezete tartalmazza a propedeutikát (előkészítő tanulás), amely a neurológia alapja. A propedeutika tárgya az idegrendszer szerkezetének, valamint ép és kóros működésének ismertetése. A neurológiai betegségek diagnózisának felállításához a tünettan, az idegrendszeri működések lokalizációjának részletes tudása és a diagnosztikai eszközök ismerete szükséges.

A propedeutika jelentősége nem csökkent a képalkotó diagnosztikai eszközök fejlődésével. Éppen ellenkezőleg: az idegrendszer szerkezetére és működésére vonatkozó újabb adatok több mint száz éven keresztül elfogadott nézetek helyes vagy helytelen voltát igazolták. Morfológiai tudásunk is jelentősen bővült. Az elmúlt tíz évben a neurológia közvetlen gyakorlati ismereteit felduzzasztották az összehasonlító élettan, sejtfiziológia, biokémia és genetika újabb felfedezései. Ennek következtében az idegtudományok száz évét tekintve az elmúlt tíz év alatt változott legtöbbet a szakág ismeretanyaga. A magyar nyelvű tananyag javítása ésbővítése tehát elkerülhetetlen volt.

Néhány témakörben a haladás említésre méltó: pl. a mozgatórendszer és a cerebellum élet- és kórtana, az agytörzsi szabályozás működése, beleértve a tekintés-, az egyensúly- és aktiváló rendszereket. A gondolkodással, a memóriával és az emberi viselkedéssel kapcsolatos szerkezetek élettani és kóros működése képalkotó és elektrofiziológiai módszerekkel vizsgálhatóvá vált. Ezek az eredmények a neurológiát gazdagították. Pontosan definiálhatók a tudatzavarok. Sokkal többet tudunk a dementiák neuropatológiai alapjairól. A neuropatológia az immunológiai módszerek alkalmazásával ismeretlen eredetű betegségek magyarázatához jutott, és megváltoztatta besorolásukat. Nagy változást okoztak a hagyományos neurológia épületén a molekuláris biológiai és genetikai kutatások. Korábban befolyásolhatatlannak hitt idegrendszeri kórképek gyógyítására dolgoztak ki kísérleti módszereket, más módszerek hatástalansága bizonyítást nyert. A terápia változása egyes kórképekben (pl. a mozgászavarok)a patogenezisről alkotott nézetek változását is maga után vonta.

A propedeutika fejezetben – az összetartozó anatómiai rendszerek miatt – átfedések keletkeztek, ezek nagy részét didaktikai szándékkal meghagytam a kéziratban.

A neurológiai vizsgálat technikájának leírását változatlanul a propedeutika fejezetben találják, azért, hogy hangsúlyozzuk a vizsgálat jelentőségét és segítsük a kóros működések megértését. A propedeutika tartalmazza a normális neurológiai státus és a kóros eltérések fogalmait – tehát a neurológiai státus „szószedetét”.

A könyv a gyakorlati szempontból fontos betegségegységeket tárgyalja részletesen, a differenciáldiagnózis fontossága azonban szükségessé teszi ritka betegségek felsorolását is. A könyv elsősorban a medikusoktatás színvonalához alkalmazkodik, de szakorvosjelöltek tájékozódását is segíti – az apróbetűs részek nekik szólnak –, és megadja a témakörök alapvető irodalmát. A szöveg közben a gyógyszerek nemzetközi, ill. hatóanyagnevét használjuk.

A propedeutika fejezet lényegesen nem változott. Néhány helyütt, az adatbőség miatt, a szöveget egyszerűsítettem. A Részletes neurológia szövegrészekkel (alvás és kóros alvás, az autonóm működések zavarai, az agyi ischaemia, mozgászavarok, a terápia) és ábrákkal bővült. A neurológia önálló szakág, ismeretanyaga és működése jól körvonalazott. A bővítésekben figyelembe vettem, hogy a neurológia két legfontosabb határterülete az idegsebészet és a biológiai pszichiátria.

Budapest, 2004. május 1.

Szirmai Imre