Ugrás a tartalomhoz

Megelőző orvostan és népegészségtan

Róza, Ádány (2011)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

Foglalkozási és környezeti toxikológia

Foglalkozási és környezeti toxikológia

Nagyjából a XIX. század második felétől figyelhető meg, hogy a Föld lakosságának exponenciális növekedése és egyidejűleg emelkedő életszínvonala egyre fokozódó igényt támaszt a mezőgazdaság és az ipar termékei iránt. A fejlődés szinte minden területen magával hozta a kémiai ismeretek gyakorlati alkalmazását, a kifejlődő vegyipar termékeinek felhasználását. Az ilymódon – a fejlettebb országokban – kulcsszerepbe kerülő vegyipar lehetővé tette

–a mezőgazdaság termelékenységének fokozását,

–az egyre fogyatkozó természetes nyersanyagok pótlását,

–más iparágak számára újszerű technológiák bevezetését, esetenként az élet- és munkakörülmények javítását.

Ma már a 10 milliót is meghaladja a regisztrált vegyületek száma, és ebből mintegy 100 ezer kereskedelmi forgalomban is van. A különböző márkaneveken forgalomban levő mezőgazdasági, ipari, egészségügyi stb. felhasználású készítmények száma 5-6 millió között van, azonban ezek több mint 90%-áról nem állnak rendelkezésre humán toxikológiai adatok. Töretlen ütemben, évente több százzal nő az új vegyületek listája, a kiszerelések számának változása pedig alig követhető.

Mindezzel a biztonsági, egészségvédelmi célú vizsgálatok egyelőre nem képesek lépést tartani, pedig kézenfekvő, hogy a vegyi készítményeknek az élet szinte minden területére kiterjedő alkalmazása – azaz a kemizáció – elkerülhetetlenül azzal jár, hogy mikro- és makrokörnyezetünkben folyamatosan igen nagyszámú kémiai ágenssel kerülünk kapcsolatba. Mégis törekedni kell arra, hogy minél kisebb legyen a vegyi anyagok által kiváltott káros környezeti és humán hatás. Hatékony prevenciós intézkedésekkel azt kell elérni, hogy foglalkozásuk és/vagy életkörülményeik következtében a lakosság tagjai körében ne alakuljon ki egészségkárosodás, vagy ha a károsodás teljesen nem kiküszöbölhető, azt a lehető legalacsonyabb szintre szorítsuk.

A kemizáció fokozódása következtében a korábban egységes tudományként létező toxikológián (a mérgek, azaz kémiai jellegüknél fogva az egészséget károsító anyagok tudományán) belül több új terület alakult ki. A foglalkozási toxikológia a kémiai anyagok előállítása, szállítása, felhasználása során munkaköri expozíció következtében fellépő károsító tényezőkkel, ill. azok hatásainak megelőzésével foglalkozik; míg a környezettoxikológia a környezet kontaminálódása következtében felmerülő problémákat vizsgálja, középpontba állítva az embert ért hatásokat. A két szakterület egymással szoros kapcsolatban van, hiszen egyrészt a környezetünket kontamináló anyagok többsége előállításuk vagy keletkezésük folyamatában foglalkozási expozíciót is okozhat, másrészt nyilvánvaló, hogy egy adott vegyület humán egészségkárosító hatása lényegében ugyanaz lesz, akár munkahelyi, akár lakókörnyezeti expozícióról van szó. Fontos azonban tudni, hogy míg foglalkozási expozíciónak döntően egészséges felnőttek vannak kitéve, és az adott tevékenységre vonatkozó higiénés előírások számukra teljes vagy legalábbis potenciális védelmet jelentenek, a környezeti expozíciónak kitett lakosság körében mindig vannak fokozottan érzékeny csoportok (terhes nők, újszülöttek, kisgyermekek, időskorúak, különböző krónikus betegségben szenvedők stb.), akik veszélyeztetettsége kifejezettebb.

A kemizáció minden területre kiterjedő voltából következik továbbá, hogy az egyén nem egy-egy – foglalkozási és/vagy környezeti eredetű – kémiai anyag izolált hatásának van kitéve, hanem számos vegyület egyszerre érvényesülő, folyamatos, komplex hatásainak. Ez adott helyzetben a ténylegesen érvényesülő expozíció becslését, s az annak megelőzéséhez szükséges teendők meghatározását igen megnehezíti.