Ugrás a tartalomhoz

Megelőző orvostan és népegészségtan

Róza, Ádány (2011)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

Részletes járványtan

Részletes járványtan

A fertőző betegségek csoportosítása

A fertőző betegségeket a leggyakrabban alkalmazott felosztás szerint az azokat kiváltó fertőző ágensek szervezetben való elsődleges megtelepedési helye szerint csoportosítják.

Ennek megfelelően elkülöníthetők (1) a légúti (aerogen) fertőzések, (2) a gyomor-bél traktus (enteralis) megbetegedései, (3) az ételfertőzések (toxikoinfekciók), (4) a vér- és nyirokrendszer (haematogen-lymphogen) fertőző betegségei, (5) a kültakarón keresztül (cutan), (6) a szexuális érintkezéssel terjedő megbetegedések (STD-k), valamint a (7) zoonosisok, melyek esetében a fertőzés elsődleges forrása valamilyen állat.

Aerogen fertőző betegségek

Hazánkban az évente bejelentett fertőző betegségek közel 40%-át az aerogen fertőző betegségek teszik ki. A kórképek jellegzetességeit számos tényező befolyásolhatja, nem hagyhatók figyelmen kívül például a világszerte folyamatosan emelkedő számú multirezisztens kórokozótörzsek. Mindemellett a betegségek hátterében gyakran állnak kedvezőtlen prognózisért felelős rizikófaktorok is, úgymint időskor, dohányzás, immunszupprimált állapotok (HIV/AIDS), krónikus cardiovascularis (ischaemiás szívbetegségek, mitralis stenosis) és légzőszervi betegségek (KALB, silicosis), valamint kedvezőtlen szociális helyzet (zsúfoltság, hajléktalanság) és higiénés állapotok.

A betegségcsoport kialakulásáért felelős fertőző ágensek terjedése elsősorban cseppinfekcióval (influenza, pertussis) vagy közvetlen kontaktussal történik, valamint közvetetten, a kórokozót tartalmazó váladékokkal szennyezett anyagokkal, tárgyakkal, ritkán élelmiszerek (scarlatina, tuberculosis) vagy vektorok útján, esetleg anyáról magzatra transplacentaris úton (rubeola, varicella). A kórokozók a betegség egy-egy szakaszában vagy teljes időtartama alatt jelen vannak a légutakban és a légúti váladékban, melyek a beszéd, tüsszentés, köhögés során jelentős mennyiségben ürülnek a szervezetből. Az ürítés általában már a lappangási idő alatt elkezdődik, és adekvát terápia nélkül hetekig is tarthat. Az infekciók gyakoriságát és terjedési sebességét nagymértékben meghatározza a légtérbe került mikrobák koncentrációja, virulenciája, továbbá az ott tartózkodók létszáma, a belégzés mélysége és időtartama.

A kontagiozitási index általában magas, megfelelő számú fogékony szervezet esetén a megbetegedések robbanásszerű kezdettel, járványos formában zajlanak. Létrejöttüknek kedvez a nagy létszámú, zárt, fogékony közösség, így többségük gyermekközösségekben fordul elő („gyermekbetegségek”). Jellegzetesen őszi-téli-kora tavaszi szezonalitást mutatnak. Egy kórokozó okozta fertőzés több kórkép formájában is jelentkezhet, és egy-egy tünetcsoportot több kórokozó is képes előidézni. A kóros folyamat elsősorban a légutakban zajlik, ritkábban egyéb szervek érintettségére utaló tünetek is megfigyelhetők.

Többségük személyazonosító adatokkal jelentendő, néhány betegségnél (influenza, tuberculosis) az aktív jelentőrendszer eltér a „szokásos” surveillance útvonaltól. Laboratóriumi vizsgálat többnyire kötelező, néhány esetben nem szükséges (scarlatina varicella). A fertőző ágens azonosításához légúti váladék, vizelet, liquor; a típusspecifikus ellenanyagtiter emelkedésének igazolásához kezelés előtt és 2 héttel (rubeola, morbilli), illetve 4-5 héttel (pertussis) később alvadásgátolt, sterilen vett vérminta küldendő az ÁNTSZ–OEK laboratóriumába.

A beteget a fertőzőképesség tartamára a fogékony környezettől elsősorban kórházi fertőző osztályon vagy a beteg otthonában kell izolálni, továbbá járványügyi megfigyelés és ellenőrzés alá helyezni. Különösen veszélyes fertőzések (pertussis, diphtheria) gyermekvédelmi, illetve fekvőbeteg-intézményben való előfordulása esetén kitiltás és felvételi zárlat elrendelése szükséges. Az akut felső légúti fertőzés tüneteit mutató egészségügyi dolgozó közvetlen betegellátásban (vizsgálat, ápolás, gyógykezelés) nem vehet részt. A betegségre gyanús személy kórokozótartalmú váladékai és az azokkal szennyeződött anyagok, tárgyak, eszközök folyamatos és zárófertőtlenítése kötelező megfelelő hatásspektrumú dezinficienssel.

Az aerogen fertőző betegségek hatékony megelőzése a preventív óvórendszabályok és az aspecifikus módszerek szigorú betartása mellett, a fogékony lakosság/rizikócsoportok célzott pre-postexpozíciós vakcinációjával, továbbá a fertőző betegek és/vagy azok környezetében élők specifikus védelmével (aktív/passzív imunizálás), illetve kemoprofilaxissal lehetséges.

A légúti fertőző betegségek előfordulása esetén szükséges fontosabb járványügyi intézkedéseket a IV-3. táblázat mutatja be.

6.3. táblázat - IV-3. táblázat A légúti fertőző betegségek előfordulása esetén szükséges fontosabb járványügyi intézkedések

Kórokozó

Kórkép

Járványügyi teendők

Eset bejelentés

Laborvizsgálat

Specifikus prevenció

Gy

V

M

K

J

F

Sz

Baktériumok okozta megbetegedések

Mycobacterium tuberculosis complex

Tuberculosis (aktív, latens)

+

+

+

+

kötelező aktív imunizálás kemoprofilaxis

TSK törzsregiszt.

Corynebacterium diphtheriae

Diphtheria

+

s

+

s

+

s

+

+

+

+

kötelező aktív immunizálás; kemoprofilaxis

Bordetella pertussis

Pertussis

+

+

+

+

+

kötelező aktív immunizálás kemoprofilaxis

Haemophilus influenzae

Haemophilus meningitis, meningitis purulenta

+

+

kötelező aktív immunizálás kemoprofilaxis

A-csop. S. pyogenes ET termel törzse

Scarlatina

+

Neisseria meningitidis szerocsoportok

Meningitis epidemica

+

s

+

s

+

s

+

+

ajánlott/kötelező aktív immunizálás; kemoprofilaxis

Streptococcus pneumoniae

Pneumococcus meningitis

+

+

adható aktív immunizálás

Legionella fajok

Legionellosis

+

(s)

(s)

+

+

Vírusok okozta megbetegedések

Mumps vírus

Parotitis epidemica

+

+

+

+

+

kötelező aktív immunizálás

(Paromyxovírus) Morbilli vírus

Morbilli

+

s

+

s

+

s

+

+

kötelező aktív/passzív immunizálás

Rubeola vírus

Rubeola

CRS

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

(+)

+

kötelező aktív, adható passzív immunizálás

Influenza A vírus H1, H5, H7, H9, H10 altípusok fok. pathogen biotip.

Madárinfluenza

+

+

+

+

+

kemoprofilaxis

SARS-coronavírus

SARS

+

s

+

+

Varicella Zooster vírus (VZV)

Varicella

+

+

+

adható aktív/passzív immunizálás

CMV, EBV

Encephalitis infectiosa Meningitis serosa

+

+

+

+

+

+

+

+

adható passzív immunizálás (CMV)


Jelmagyarázat:

Gy:gyanús eset

V:valószínűsíthető eset

M:megerősített eset

K:klinikai mikrobiológiai diagnosztikai vizsgálat

J:járványügyi érdekből végzett mikrobiológiai diagnosztikai vizsgálat

F:felszabadító vizsgálat

Sz:járványügyi érdekből végzett mikrobiológiai szűrővizsgálat

s:az eset sürgősséggel is jelentendő a megyei népegészségügyi szakigazgatási szervek és az ÁNTSZ–OEK részére

á:a fertőzés helye szerint illetékes hatósági állatorvos is értesítendő

Tuberculosis

Az egész világon elterjedt, jelenleg a második leggyakoribb halálozással járó fertőző betegség. Járványügyi jelentőségét az adja, hogy világszerte jelentősen megnőtt a HIV/AIDS-hez társuló, nagy mortalitással járó, multirezisztens (multidrug-resistant, MDR; extenssively drug-resistant, XDR) Mycobacterium okozta esetek száma. A kettős fertőzés miatt gyakran szokatlan (extrapulmonalis, szisztémás) megjelenési formák nehezítik a korai felismerést, emellett egyes földrajzi régiókban (India, Afrika) jelentősen nőtt az atípusos Mycobacteriumok (M. africanum, M. microti) okozta pulmonalis tuberculosis gyakorisága.

Hazánkban új jelenség az 1996 óta folyamatosan csökkenő (extrapulmonalis és pulmonalis) tbc-incidenciatrend (2000–1500 eset évente; IV-3. ábra) megtorpanása, különösen a halmozottan hátrányos szociális helyzetűek körében. Az országos (elsősorban pulmonalis) tbc incidencia emelkedés okai között szerepel az alacsony szűrési aktivitás, a leszakadt, elszegényedett egészségtelen életmódot folytató társadalmi réteg szélesedése, valamint a korábbi tbc surveillance rendszer pontatlansága – melyek sürgős szervezési, igazgatásrendészeti és jogszabály-alkotási intézkedések (pl. kényszerfelkutatás/-gyógykezelés jogi intézményének) bevezetésére hívták fel a figyelmet. Hazai sajátosság továbbá, a bakteorlógiailag igazolt esetek – WHO elvárással (65%) szemben – alulreprezentált (50% körüli) rátája és az ernyőképszűréssel kiemelt tbc-s betegek alacsony (25% körüli) aránya. Az új tbc-s betegek területi megosztása tekintetében az ország markánsan kettészakadt alacsony (Dunántúl, Dél-Alföld) és magas incidenciájú megyékre. Az egyes régiókban (Budapest, ÉK-Magyarország) észlelhető magasabb (> 25%000) incidencia hátterében a rosszul vagy nem kooperáló, betegségtudattal nem rendelkező, illetve alacsony kompliance-ú betegek és az immigránsok nem megfelelő ellátása vagy az egészségügyi ellátó rendszerből történő „eltűnése” állhat, mely a kontrollálatlan, kórokozó-ürítő fertőzőforrások számának növekedéséhez vezet. Hazánkban a tbc rizikótényezői közül első helyen az alkoholfüggőség áll, azonban a hajléktalan tbc-s betegek növekvő száma jelenti a legnagyobb epidemológiai gondot, mert körükből kerülnek ki legnagyobb számban az „eltűnt”, kezeletlen esetek. Figyelemfelkeltő továbbá a 15–19 évesek emelkedő számú tbc megbetegedése, ugyanakkor kedvező jelenség a két éven belül ismételten bejelentett (korai vagy álrecidivák) csökkenő száma. A férfiak és nők aránya 1:1,7. A betegség mindkét nemben a 40 év feletti korcsoportban mutat halmozódást. Az extrapulmonalis tbc-incidencia nem változott az utóbbi években, az esetek megoszlása tekintetében a pleuritis tuberculosa vezet.

IV-3. ábra Az új pulmonalis és extrapulmonalis tuberculosis megbetegedések száma Magyarországországon 1965–2009 között

A kórokozó az esetek döntő többségében a kifejezetten saválló baktérium komplex, a Mycobacterium tuberculosis hominis és a Mycobacterium tuberculosis bovis.

A gyermekkori primer fertőzés túlnyomórészt szubklinikusan zajlik. Az esetek 5%-ában a gyógyult primer komplexus az élet későbbi szakaszában – immunszupprimált állapot esetén – reaktiválódva felnőttkori pulmonalis kórformához vezet.

A légutakon keresztül bejutott baktériumok primer gócot hoznak létre a tüdőben (Gohn-góc), majd a nyirok- és vérárammal a környéki nyirokcsomókba, a tüdőcsúcsokba vagy más szervekbe kerülnek, ahol szaporodásnak indulnak. A haematogen/lymphogen szóródás következtében miliaris, extrapulmonalis vagy generalizált tuberculosis jöhet létre. A változatos megjelenési formájú extrapulmonalis kórképek közül legjelentősebbek a meningitis basilaris tuberculosa, a csont-ízületi-izom, bőr, urogenitalis, enteralis tbc. Ez utóbbi létrejöhet primeren a fertőző ágens per os bejutásakor is. A fertőzés forrása a kórokozókat ürítő beteg ember, illetve a fertőzőtt szarvasmarha.

A fertőzés főként aerogen, ritkán enteralis úton vagy bőr- és nyálkahártya-sérüléseken át történik; melyeknek csupán 0,5-1%-ából alakul ki megbetegedés. Rizikótényező a 3 év alatti kor, a krónikus betegség (silicosis, diabetes), az immunszupprimált állapot, a zsúfoltság és a rossz szociális helyzet.

A lappangási idő a primer góc kialakulásáig 4–12 hét, a fertőzőképesség a Koch-pozitivitás fennállásáig tart. A letális kimenetelért a tüdőfolyamat progressziója vagy a belőle kiinduló miliaris tbc és a meningitis basilaris tuberculosa felelős.

A primer komplexus kialakulása nem jár tünetekkel. A folyamat reaktivizálásakor kezdetben fáradékonyság, subfebrilitas, éjszakai izzadás, majd köhögés, haemoptoe és fokozódó dyspnoe lép fel. A jellegzetes klinikai képet a lefolyás kettőssége (regresszió-progresszió) és a szervezet (a baktériumürítés végéig fennálló) immunszupprimált állapota együttesen hozzák létre.

2011. év elejétől a tbc jelentése három pilléren nyugszik. Ennek megfelelően a tüdőgondozók, a tüdőgyógyászati fekvőbetegosztályok és a mikrobiológiai laboratóriumok szolgáltatnak adatokat az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet Módszertani Osztálya keretében működő Tbc Surveillance Központnak (TSK). A betegek gyógykezelését a tbc szervi lokalizációjának megfelelői osztályon (urológia, bőrgyógyászat, nőgyógyászat) kell elindítani. A Koch-pozitív kórokozó-ürítők elkülönítése, a kiszűrt esetek nyilvántartásba és gondozásba vétele kötelező. A gyógykezelést megtagadó személyt a kistérségi népegészségügyi intézet arra kötelezheti. A büntetésvégrehajtási intézetek fogvatartottjai esetében bekerüléskor, majd évente egy alkalommal röntgen ernyőképszűrést kell végezni. A mycobactericid vagy sporocid hatású dezinficiálás kötelező.

A tuberculosis megelőzése komplex humán- és állategészségügyi feladat. Fontos a magas incidenciájú területen élő lakosság kötelezően elrendelt monitorozása ernyőképszűréssel, a korai életkorban történő BCG-primovakcináció és a kiszűrt egyének szigorúan kontrollált, standardizált antituberkulotikus kezelése. A fertőzött egyének környezetében élők szűrővizsgálata és kemoprofilaxisban részesítése szükséges.

Diphtheria

Hazánkban az 1940-es években bevezetett diphtheria elleni védőoltásnak köszönhetően az 1980-as évekre sporadikussá vált megbetegedés 1990 óta nem észlelhető, azonban a környező országokból (Oroszország, Belorusszia) behurcolható.

A kórokozók a külvilágban kifejezett ellenálló képességet mutató, de megtartott penicillinérzékenységű exotoxint termelő Corynebacterium diphtheriae törzsek. A toxin aktív immunizálásra alkalmas toxoiddá (anatoxinná) alakítható.

A fertőzés forrása a beteg ember, a rekonvaleszcens és a tünetmentes hordozó (a lakosság 0,5–1, a beteg közvetlen környezetének 15–20%-a).

Elsősorban cseppfertőzéssel, ritkábban közvetlen kontaktussal, légúti váladékkal szennyezett tárgyak, tej közvetítésével terjed. A kórokozó – bejutási helyétől függően – légzőszervi, nazális bőr és más területekken (conjunctiva, nyálkahártya) kialakuló diphtheriát okozhat. A kontagiozitási index 20%.

A lappangási idő 2–10, általában 2–5 nap.

A patogén ágensek a felső légutak nyálkahártyáján szaporodva toxint termelnek, majd lokális gyulladást és necrosist váltanak ki következményes álhártyaképződéssel. Az esetek egy részében a felszívódó toxin a szívizom, a máj, a vese, a mellékvese, valamint az idegrendszer sejtjeinek súlyos anatómiai és funkcionális károsodását okozza.

Kezdetben a baktériumok lokalizációjának helyén (bőr-, orrüreg-, conjunctiva-, gége-, vulvasérülések) szürkés színű, hyperaemiás, oedemás szövetekkel körülvett álhártya alakul ki. Súlyos esetben a légzés gátolt lehet a toxin által kiváltott lokális szövetduzzanat miatt. A felszívódó toxin hatására myocarditis, illetve vasomotor-bénulások észlelhetők. Terápia nélkül a letalitás 15-20%, melynek hátterében légúti elzáródás, valamint szív- és idegrendszeri szövődmények állnak.

A kórkép sürgősséggel is jelentendő. Laboratóriumi vizsgálathoz vérmintapár, illetve torok, orr vagy a lokalizációnak megfelelő váladék küldendő az ÁNTSZ–OEK-ba. Folyamatos és zárófertőtlenítés kötelező. Két egymást követő negatív felszabadító vizsgálati eredményig a beteget fertőző osztályon kell elkülöníteni, továbbá el kell tiltani a gyermekvédelmi intézmények látogatásától, kórházi sebészeti, szülészeti, egyéb műtéti és gyermekosztályokon való munkától, és tejkezeléssel kapcsolatos munkakörben sem alkalmazható. Tünetmentes hordozás esetén az elkülönítés megszüntethető, de a járványügyi ellenőrzés nem. A fertőzőforrást és a kontaktokat fel kell kutatni, a tünetmentes űrítőket antibiotikum-kezelésben kell részesíteni. A beteg környezetét az utolsó érintkezéstől számított 7 napig járványügyi megfigyelés alá kell helyezni, és ezzel egyidejűleg 7 napos posztexpozíciós (penicillin/erythromycin) kemoprofilaxisban kell részesíteni. A beteg 6 éves kor alatti kontaktjait oltottsági státusuk figyelembevételével, egyedi mérlegelés után DPT-oltóanyaggal, a 6–24 éveseket „di-te emlékeztető oltás” vakcinával kell, a 25 év felettieket pedig „di-te felnőttek részére” oltóanyaggal 10 évenként célszerű immunizálni.

A diphtheria legeredményesebb megelőzési módja a korhoz kötött kötelező védőoltás.

Pertussis

Hazánkban 20–50 évenkénti esetszámmal bejelentett, elsősorban a vakcinációban nem részesített gyermekeket érintő, ritkán letális kimenetelű fertőző betegség.

A kórokozó a külvilágban mérsékelt ellenállást mutató, endo- és exotoxint termelő Bordetella pertussis.

A fertőzés forrása a beteg. A kontagiozitási index 60–80%. Az újszülöttek nem rendelkeznek maternális immunitással.

A lappangási idő 5–21, általában 7–10 nap.

A szervezetbe jutó baktériumok az alsó légutak nyálkahártyáján megtelepedve és gyorsan elszaporodva gyulladásos folyamatot váltanak ki, míg toxikus hatású anyagaik bronchusfal necrosist, súlyosabb esetben interstitialis pneumoniát okozhatnak. A megbetegedés három, egyenként 2-3 hétig tartó stádiumban zajlik. Az első (catarrhalis) szakaszban felső légúti gyulladásra utaló tünetek és éjszakára gyakoribbá váló köhögési rohamok jelentkeznek. A második (konvulzív) szakaszban a nap folyamán állandósuló görcsös köhögési rohamok észlelhetők, melyek száma, időtartama és intenzitása az oldódás (stadium decrementi) alatt fokozatosan csökken. Az antibiotikum-terápia bevezetése előtt a kórkép letalitása a szövődmények (bronchopneumonia, subarachnoidealis vérzés, a latens tuberculosis fellobbanása) miatt csecsemőknél 4–5%, kisgyermeknél 1–1,5% volt.

Jelentésre kötelezett megbetegedés. A kötelező laboratóriumi vizsgálathoz 4–5 hetes időközzel vett vérmintapár, illetve oltott személy esetén a betegség kezdetétől számított 2 héten belül vett orr-garatváladék küldendő az ÁNTSZ–OEK-ba. A beteget az oltatlan csecsemőktől az antibiotikum-kezelés megkezdését követő 1 hétig el kell különíteni. A betegség gyermekvédelmi intézményben vagy kórházi osztályon való előfordulása esetén a fogékony 6 éven aluliak 14 napos járványügyi megfigyelését és az 1 éven belül pertussis ellen nem vakcináltak DPT-oltását el kell végezni, továbbá az oltatlan vagy részben immunizált fogékony korcsoportúak 14 napos felvételi zárlatát el kell rendelni, melynek tényét a kórházi zárójelentésben fel kell tüntetni. A fertőzőforrás és a kontaktok felkutatása kötelező. A folyamatos és zárófertőtlenítés kötelező. Leghatékonyabb megelőzése életkorhoz kötött, kötelező vakcinációval lehetséges.

Scarlatina

Hazánkban az elmúlt évtizedben több ezres nagyságrendben bejelentett, október-novemberi szezonális csúcsot mutató, akut lefolyású fertőző betegség. Morbiditása a 3–5 éves korcsoportban a legmagasabb. Magyarországon letális kimenetelt évtizedek óta nem észleltek.

A kórokozó a hővel, kiszáradással, fertőtlenítőszerekkel szemben közepes ellenállást mutató Strepcococcus pyogenes erythrogen toxint termelő szerotípusa, mely penicillinérzékenységét megtartotta.

A fertőző forrás a beteg ember, a tünetmentes kórokozó-hordozó (a lakosság körében általában 5–10%, járványos időszakban 20–30%), valamint a Streptococcus-anginában szenvedő, antitoxikus immunitással nem rendelkező egyén. Elsősorban cseppinfekció, ritkábban légúti váladékkal kontaminált kéz, tárgyak, élelmiszer (tej) útján terjed. A kontagiozitási index 35–40%. Felnőttkorban is előfordulhat.

A lappangási idő 1–8, általában 4–5 nap.

A torok- és garatképleteken megtelepedő és szaporodó baktériumok lokális gyulladást, míg erythrogen toxinjuk helyileg vagy a keringéssel eljutva más szervekben necroticus folyamatot, jellegzetes pontszerű vérzést (enanthemát, exanthemát) hoz létre. Kezdetben láz, garatlob, torokfájás jelentkezik, majd a torok- és garatképletek nyálkahártyáján enanthemák észlelhetők. Jellegzetes tünetek a málnanyelv és az inkubációt követő 3 napon belül először – a száj körüli terület kivételével – az arcon, nyakon megjelenő, majd craniocaudalis irányba haladó, így a hónaljban, a lágyékon és a comb belső felszínén észlelhető exanthemák. A 4-5. naptól kezdődően 4-5 hétig az arcon, nyakon és törzsön apró lemezes, a tenyéren és talpon pedig nagylemezes hámlás jelentkezik. A rekonvaleszcencia ideje több hétig tart. Akut szövődményként a folyamat generalizálódását jelző meningitis, endocarditis, sepsis és a nagy mennyiségű felszívódott toxin okozta carditis jelentkezhet. Késői szövődményként reumás láz, glomerulonephritis, chorea minor és erythema nodosum is előfordulhat. Átvészelése tartós antibakteriális és antitoxikus immunitást hoz létre.

A valószínűsíthető eset bejelentendő. Laboratóriumi vizsgálat általában nem szükséges. A beteget 6 napig otthonában vagy fertőző osztályon kell izolálni. Munkaköri korlátozás, gyermekközösség látogatásától való eltiltás, felvételi zárlat elrendelése, továbbá a fertőzőforrás, a terjesztő közeg és a kontaktok felkutatása nem szükséges. A beteg környezetében folyamatos és zárófertőtlenítést kell végezni.

Terápia céljából a beteget 10 napig penicillinnel kell kezelni, környezetét nem szükséges kemoprofilaxisban részesíteni. Megelőzéséhez védőoltás nem áll rendelkezésre.

Haemophilus influenzae okozta meningitis

Főként a 0–5 éves korúak téli-tavaszi szezonalitású, a védőoltás bevezetését követően évenként 10 alatti esetszámmal bejelentett, sporadikussá vált megbetegedése.

Kórokozója a fertőtlenítőszerekre érzékeny Haemophilus influenzae (a–f szerotípusok), melyek közül a meningitisszel járó kórformáért a „b”, míg a felső légúti infekciókért a többi szerotípus felelős.

A fertőzés forrása a beteg és a kórokozó-hordozó. Elsősorban cseppfertőzéssel terjed.

A lappangási idő 2–4 nap.

A baktérium a légutak nyálkahártyáján szaporodva lokális gyulladásos tüneteket hoz létre, majd bacteriaemiával a többi szervbe, köztük az agyhártyára is eljut, ahol szekunder gyulladásos folyamatot (meningitist) vált ki. A kezdeti felső légúti hurutos folyamathoz magas láz és fokozódó meningealis izgalmi tünetek társulnak. Az antibiotikum-kezelés ellenére a letalitás 5-8%. Az esetek harmada központi idegrendszeri maradványtünetekkel gyógyul.

Meningitis purulenta néven jelentendő. A vér és liquor diagnosztikus célú laboratóriumi vizsgálata kötelező. A beteg környezetében elsősorban az orr-, torokváladékkal szennyezett anyagok folyamatos dezinficiálása szükséges. A fogékony 6 éves kor alatti gyermekeket 5 napra járványügyi megfigyelés alá kell helyezni. Gyermekvédelmi intézményben a védőoltásban korábban nem részesülteket 4 napig antibiotikum-kemoprofilaxisban kell részesíteni. A kontaktok felkutatása – posztexpozíciós profilaxis céljából – kötelező.

Specifikus megelőzése korhoz kötött, kötelező védőoltással történik.

Meningitis epidemica

Magyarországon évente kevesebb, mint 50 megbetegedést jelentenek (IV-4. ábra). A meningitis epidemica diagnózissal nyilvántartott betegek főként a 15 évesnél fiatalabbak körében, míg a letális kimenetel a 2 éven aluliak között fordulnak elő.

Forrás: A pulmonológiai intézmények 2009. évi epidemiológiai és működési adatai. Korányi Bulletin 2010. 2. szám

A kórokozó a hőre, kiszáradásra és fertőtlenítőszerekre kifejezetten érzékeny Neisseria meningitidis (A, B, C szerocsoportok). Hazánkban a sporadikus esetekért főként a B, míg a járványos előfordulásért a C szerocsoport tehető felelőssé.

A fertőzés forrása a beteg, a rekonvaleszcens és a tünetmentes hordozó (a lakosság 2-3, a beteg környezetének 50%-a). A kontagiozitási index 0,1%. A bevezetőben említett rizikótényezők ismételten halmozott előfordulása kedvez a betegség kialakulásának.

A lappangási idő 2–10, általában 3–4 nap.

A baktérium a garatban és az orrüregben megtelepedve és elszaporodva általában csak helyi gyulladást hoz létre. Invazívvá válás esetén a kórokozók bacteriaemiával eljutnak más szervekbe, a meninxekre és generalizált sepsis alakulhat ki. Letalitása korai antibiotikum-terápia esetén 15–20%, nélküle 70%. A betegség korai szakaszában atípusos tünetek, majd mind kifejezettebbé váló meningealis izgalmi jelek, csecsemőknél magas, fejhangú sírás, ébresztési nehézség figyelhetők meg. A generalizálódó folyamatot dezorientáció, coma; a fatalis kimenetelű septicaemiát nyomásra el nem tűnő bőrvérzések, -laesiók (pozitív üvegteszt-tünet) jelzik. Súlyos, halálos kimenetelű szövődménye a Waterhouse–Friderichsen-szindróma.

A betegség sürgősséggel is jelentendő Neisseria meningitidis által okozott invazív betegség (Meningococcus okozta megbetegedés) néven. Laboratóriumi vizsgálat céljából sterilen vett liquort és vérmintát kell az illetékes ÁNTSZ–OEK intézetbe eljuttatni. A beteget infektológiai osztályon kell elkülöníteni a gyógykezelés időtartamára. A beteg környezetének 8 napig tartó járványügyi megfigyelése és a kontaktok kemoprofilaktikus kezelése szükséges. Kórházi előfordulásakor az adott részlegen 8 napos felvételi zárlatot kell elrendelni. Folyamatos dezinficiálás kötelező. A kontaktok felkutatása – a posztexpozíciós profilaxisban részesítés céljából – szükséges.

Megelőzésére a fogékonyak számára ajánlott, illetve egyes munkakörökben (laboratóriumi dolgozók) kötelező aktív immunizálás vagy a kemoprofilaxis szolgál. Zárt közösségekben, szoros kontaktusban élők környezete számára antibiotikum-profilaxis végzendő.

Pneumococcus pneumoniae által okozott invazív betegség

Téli, kora tavaszi szezonalitást mutató, fulmináns lefolyás esetén akár 20–30%-os letalitású, hazánban évente 100 alatt regisztrált, férfiakban gyakoribb invazív betegség.

Kórokozói a Streptococcus pneumoniae szerotípusok, melyek között a multirezisztens izolátumok gyakorisága világszerte folyamatosan nő.

Az elsősorban cseppinfekcióval a felső légutakba került virulens törzsek a kolonizációt követően mikroaspirációval vagy inhaláció révén az alsó légutakba jutnak, ahol az invázió helyén fokozódó intenzitású exsudativ gyulladás jön létre. Kedvezőtlenebb prognózist jelent a krónikus légzőszervi betegség fennállása, a zárt közösség, az immunszupprimált állapot, a 2 év alatti és a 65 év feletti kor. A rizikócsoportokban a betegség letalitása 20–40% is lehet.

A fertőzés forrása a beteg, a rekonvaleszcens és a kórokozó-hordozó (a lakosság körében általában 15–30, zárt közösségekben akár 50–60% is lehet).

A lappangási idő 1–3 nap.

A klinikai kép hirtelen kezdődik hidegrázással, magas lázzal, légúti hurutos állapottal, néha shock tüneteivel, zavartsággal. A dyspnoe, gennyes köpetürítés, tachycardia megjelenése jelzi a súlyosbodó lobaris pneumonia, bronchopneumonia, pleuritis kialakulását. Bacteriaemia az esetek 20-30%-ában alakul ki. Szövődményei az empyema, tüdőtályog, extrapulmonalis gócok, pericarditis, endocarditis, purulens meningitis, sepsis. Átvészelése után rövid ideig tartó, típusspecifikus immunitás marad hátra.

A S. pneumoniae invazív betegség vagy gyanúja nem jelentendő – adatgyűjtése laboratóriumi surveillance keretén belül történik. A megerősített eset Meningitis purulenta, illetve Pneumococcus okozta megbetegedés néven bejelentendő. A légúti váladék laboratóriumi vizsgálata kötelező. A beteget a terápia időtartamára fertőző osztályon kell elkülőníteni. A beteg környezetében folyamatos fertőtlenítés szükséges.

Megelőzés céljából a rizikócsoportba tartozók aktív immunizálása célszerű. A vakcina 2009 áprilisa óta önkéntes alapon - a hazai védőoltási naptárba illesztve - térítésmentesen kérhető a 2 éven aluliak számára.

Legionellosis

Világszerte előforduló, enyhe lefolyása miatt a ténylegesnél lényegesen kevesebb esetszámban diagnosztizált megbetegedés. A lakosság átfertőzöttsége 1–16%, a férfiak érintettsége két-háromszor gyakoribb. Hazánkban emelkedő esetszámmal, 100 alatti évenkénti megbetegedést jelentenek.

Kórokozói az ubiquiter előfordulású, kifejezett környezeti ellenállást mutató, de a fertőtlenítőszerekre érzékeny Legionella fajok (pl. L. pneumophila szercsoportok).

Az alsó légutakban megtelepedő kórokozók intracelluláris parazitaként az alveolaris macrophagokban szaporodnak, károsítva azok működését.

A fertőzés forrása a kórokozót légúti váladékával ürítő ember, de feltételezhető a párásító berendezés, a hideg/meleg zuhanyfürdő, szökőkút, hűtőtorony vizének és a pornak közvetítő szerepe is.

Klinikai megjelenési formái az 1–2 napos lappangási idejű Pontiac-láz és az általában 5–6 napos lappangást mutató legionella pneumonia.

A Pontiac-láz kezdetét atípusos, influenzaszerű klinikai kép uralja, melyhez hasi fájdalom, hasmenés társul. A 10–15% letalitású pneumoniás formában emellett lobaris pneumoniára, pleuritisre, valamint centrális idegrendszeri érintettségre utaló tünetek is jelentkeznek. Legsúlyosabb szövődménye a légzési elégtelenség.

Az utazással összefüggő legionárius betegség – Legionellosis néven – sürgősséggel is jelentendő. Elkülönítés nem szükséges. A kórokozó kimutatásához légúti váladék, szerológiai vizsgálatra kéthetes időközzel vett savópárt, antigénkimutatásra vizeletet, illetve légúti vizsgálati anyagot (pl. bronchusváladékot, BAL, mélylégúti köpet) kell küldeni laboratóriumi vizsgálatra.

Megelőzése a lehetséges terjesztő közeg felderítésével, rendszeres ellenőrzésével, folyamatos és zárófertőtlenítésével, továbbá az atípusos pneumoniák komplex kivizsgálásával lehetséges.

Parotitis epidemica

Hazánkban a védőoltás bevezetése óta folyamatosan csökkenő számú, évente tíz körüli megbetegedést diagnosztizálnak, elsősorban az oltatlan korosztályban.

A kórokozó az UV sugárzással szemben alacsony ellenálló képességű, a fertőtlenítőszerekre igen érzékeny Mumpszvírus.

A fertőző forrás a beteg és a tünetmentes hordozó. A kontagiozitási index 60%.

A lappangási idő 14–21, általában 17–18 nap.

A vírusok a felső légúti nyálkahártya sejtekben kezdenek szaporodni, majd viraemiával jutnak el a nyálmirigyekbe és egyéb szervekbe, ahol tovább multiplikálódva lokális gyulladásos folyamatot hoznak létre. A kezdeti lázas állapothoz a parotis, esetenként a többi nyálmirigy 2-3 hétig tartó duzzanata társul, melynek következtében a rágás és nyelés fájdalmassá válik. Szövődményként orchitis (pubertás után irreverzíbilis sterilitással), oophoritis, pancreatitis, ritkán meningoencephalitis fordulhat elő.

Jelentendő megbetegedés. A beteg elkülönítése szükséges. A laboratóriumi vizsgálat kötelező, melyhez kéthetes időközzel vett vérmintapárt kell küldeni az ÁNTSZ–OEK Virológiai főosztályára. Közösségben történő, illetve halmozott előfordulás esetén a fogékony egyéneket az OEK-kal történt előzetes egyeztetést követően posztexpozíciós aktív immunizálásban kell részesíteni. Folyamatos fertőtlenítés szükséges. A fertőzőforrást kötelező felkutatni.

Megelőzése korhoz kötött, kötelező védőoltással történik.

Morbilli

A védőoltás bevezetésének köszönhetően 2002 óta szórványosan előforduló, 1–3 évente csupán 1-2 importált esetként nyilvántartott megbetegedés.

A kórokozó az átlagos ellenállóképeségű, de fertőtlenítőszerekkel szemben alacsony rezisztenciát mutató Morbillivírus (Paramyxovírus).

A fertőzés forrása a beteg. A kontagiozitási index 95-98%. Az újszülöttek 6–9 hónapig tartó, csökkenő intenzitású maternális immunitással rendelkeznek.

A lappangási idő 8–13, általában 10 nap.

A főként inhalációval bejutott vírusok elsődleges szaporodási helye a légutak nyálkahártyája, ahonnan a nyirokcsomókba, majd primer viraemiával a RES-sejtekbe jutnak. A kórokozók innen szekunder viraemiával különböző szervekbe (bőr, légutak, idegrendszer) kerülnek, ahol lokális reakciókat, jellegzetes elváltozásokat hoznak létre. Az immunrendszer érintettségét jelzi a betegség során fellépő immunszupprimált állapot. A folyamat kezdetén láz, conjunctivitis, felső légúti hurutos tünetek, majd a buccalis nyálkahártyán Koplik-folt, a szájpadon enanthemák alakulnak ki. A craniocaudalis irányban terjedő maculopapulosus kiütések a 4–7. napon jelennek meg, melyek finom „korpádzó” hámlás kíséretében tűnnek el. Csecsemőkorban letális kimenetelű szövődmények (otitis media, pneumonia, laryngitis, encephalomyelitis, sclerotizáló panencephalitis) alakulhatnak ki.

Sürgősséggel is jelentendő betegség. A betegek elkülőnítése kötelező. Egyhetes időközzel vett vérmintapár küldése az ÁNTSZ–OEK Virológiai főosztályára laboratóriumi vizsgálatra kötelező. A fertőzőforrás és a beteggel kontaktusba kerülők felkutatása szükséges. Megbetegedési veszély esetén a beteg környezetében az 1967. előtt született, oltatlannak tekintendő egyéneket aktív, míg a 15 hónaposnál fiatalabbakat 6 napon belül passzív immunizálásban kell részesíteni. Gyermek- és ifjúsági közösségben való előfordulásakor a revakcinációról az OEK-kel való egyeztetés alapján kell dönteni. Folyamatos fertőtlenítés szükséges.

Hatékony megelőzése korhoz kötött, kötelező védőoltással történik.

Rubeola

Általában enyhe lefolyású, 2006-ig évente tízes nagyságrendben bejelentett akut megbetegedés, melynek jelentőségét a terhesség első trimeszterében akvirált fertőzést 80%-os valószínűséggel követő magzati fejlődési rendellenesség (congenitalis rubeola szindróma, CRS) kialakulása adja. 2006 óta hazánkban nem diagnosztizáltak laboratóriumi vizsgálattal igazolt rubeolát, és a CRS is csak igen ritkán fordul elő.

A kórokozó a különböző behatásokkal, fertőtlenítőszerekkel szemben átlagos ellenálló-képességű Rubeola-vírus. A kontagiozitási index 20-80%.

A fertőzés forrása a beteg, a tünetszegény vagy tünetmentes hordozó. A fertőzőképesség a kiütések megjelenése előtt 1 héttel kezdődik, és azok megjelenése után még 4-5 napig fenn áll. A CRS-es újszülöttek azonban hónapokig ürítik (székletükkel-vizeletükkel) a kórokozókat. A maternális immunitás néhány hónapig tart.

A lappangási idő 14–21, általában 16–18 nap.

A vírusok a légúti nyálkahártyasejtekben szaporodnak, majd primer viraemiával különböző szervekbe kerülnek. Szekunder viraemia során jutnak el a bőrbe, és létrehozzák a rubeoliform exanthemákat. A teratogén ágens a placentabarrieren átlépve a magzatba jut, és a terhesség első trimeszterében congenitalis malformatióval (cardialis vitiumok, cataracta, retinopathia, siketség, microcephalia, mentális retardáció) járó CRS-t alakít ki. A második-harmadik trimeszterben bekövetkező infekció nem hoz létre fejlődési rendellenességeket.

A klinikai kép enyhe légúti hurutos tünetekkel kezdődik, majd a fül mögötti és a tarkótáji nyirokcsomók megnagyobbodását követően az esetek kétharmadában először az arcon, utána testszerte craniocaudalis irányba terjedő rubeoliform kiütések jelennek meg. A kórkép gyermekkorban enyhe lefolyású, felnőttkorban azonban súlyosabb és nem ritka a szövődményes (arthralgia, arthritis, encephalitis) esetek megjelenése sem.

A rubeola és 2 éves korig a CRS jelentendő. A rubeolás beteget oltatlan gyermekektől és terhes nőktől izolálni kell. Egy évesnél fiatalabb, CRS-ben szenvedő csecsemők elkülőnítése vizeletük és torokváladékuk negatívvá válását követően szüntethető meg. A laboratóriumi vizsgálat (vérmintapár küldésével) az expozíciónak kitett terhességük első trimeszterében lévő gravidák vagy korábban már oltott betegek esetében kötelező, egyéb esetekben a korai diagnózis felállítása miatt célszerű. A kontaktokat rubeola és CRS esetén, a fertőzőforrást csak rubeola esetén szükséges felkutatni. A rubeolás beteg környezetében élő 15 hónaposnál idősebb, de oltási dokumentációval nem rendelkező kontaktokat aktív vakcinációban kell, míg a fertőzésnek kitett fogékony terhes nőket 48 órán belül passzív immunizálásban lehet részesíteni. Közösségi előfordulás esetén az aktív immunizálás kiterjesztéséről az OEK-kal történt egyeztetés után kell dönteni. A folyamatos fertőtlenítés kötelező.

Specifikus megelőzése korhoz kötött, kötelező védőoltással történik, melynek célja a víruscirkuláció leállítása és a CRS eliminálása.

Influenza

A megbetegedés a légutak akut vírusfertőzése, melyet csillapíthatatlan láz, hidegrázás, fej-, izom- és torokfájdalom, orrnyálkahártya-gyulladás és köhögés tünetegyüttese jellemez, olykor gastrointestinalis manifesztációval. Jelentőségét a gyakorisága, gyors terjedése, a pandémiak létrehozása, valamint a jelentős morbiditási/mortalitási forrást és sokrétű betegségterhet okozó súlyos szövődmények kialakulása adja. Hazánkban 2008 végéig több országos kiterjedésű A- és B-vírus okozta szezonális influenzajárvány zajlott le, járványonként 200-1000 bejelentett esettel. 2009 tavaszától 2010 nyarának végéig egy feltételezhetően dél-amerikai sertésfeldolgozó üzemből kiinduló – hármas reasszortáns – új variáns influenza A(H1N1) törzs okozta pandémia zajlott.

A kórokozó az alacsony ellenálló képességű Orthomyxovírus influenzae A, B és C szerotípusok. Mindhárom stabil belső és változó külső antigénszerkezettel rendelkezik. Az A-vírus felületi antigénjeinek kismértékű, folyamatos (drift), időnként pedig kifejezett, hirtelen változása (shift) is bekövetkezhet. A driftek általában 1-3 évenként epidémiákat vagy helyi járványokat, míg a shiftek pandémiát okoznak. Legutóbb 2009. áprilisban vált ismertté a pandémiás potenciállal rendelkező A(H1N1)v vírus robbanásszerű terjedése, melyet 2 hónappal később a WHO világjárvánnyá nyilvánított. Az influenza B szerotípus változása csak kismértékű. A stabil antigénszerkezetű és korlátozott szóródási képességű C típus sporadikus eseteket vagy kisebb házi járványokat hoz létre.

A fertőzés forrása a beteg, a vírushordozó, a faji barriert átlépő reasszortáns típusok esetében az állatok (sertés, ló, szárnyasok). A szezonális influenzavírusok dominánsan cseppinfekcióval, esetenként vírusrészecskéket tartalmazó légúti váladékkal kontaminált tárgyak közvetítésével, míg a 2009-es pandemiás A(H1N1)v vírus szennyezett kéz útján is terjed. Az utóbbi esetén a tünetmentes vagy tünetszegény megjelenési formák szintén fertőzhetnek, és a fertőzőképesség a tünetek megjelenését követő 48 órán belül a legmagasabb. A kontagiozitási index 80-85%. Kialakulásában jelentős szerepet játszanak a rizikófaktorok (összezártság, vitaminhiány). Veszélyeztetettek az 5 éven aluliak, az 60 éven felüliek, valmant az immunszupprimált állapotúak. A pandémiás vírus esetén rizikócsoportba tartoznak a gravidák, a 40 feletti BMI-értékkel rendelkezők, a krónikus betegségben (diabetes, malignus kórképek, idegrendszeri, légzőszervi, kardiovascularis kórképben) szenvedők is. Lényeges, hogy az új variáns fertőző ágens – a magasabb testhőmérsékletű madarakhoz adaptálódot madárinfluenza A gén pool szakaszoknak köszönhetően – a meleg évszakban is képes terjedni.

A lappangási idő 1–3, a pandemiás vírus esetén átlagosan két nap.

A felső légutakba került vírusok a nyálkahártyasejtekben szaporodnak, majd új fogékony hámsejteket fertőzve azok necrosisát idézik elő, amely kedvező lehetőséget nyújt a gyulladásos, oedemaképződéssel járó folyamat tüdőre terjedésére és egyéb mikrobákkal való szuperinfekciókra. A rövid viraemiás szakasz alatt a vírus eljuthat valamennyi szervbe (szív, központi idegrendszer) azok kóros folyamatait indukálva. Hirtelen kezdődő hidegrázás, myalgia, fejfájás jellegzetes. Az A(H1N1)v okozta kórképek esetén gyakoribb a hasmenés és hányás. A szövődménymentes esetekhez gyakran társulnak általános toxikus, gastrointestinalis és idegrendszeri tünetek, melyek egy hét alatt lezajlanak. A légutakat, a cardiovascularis és idegrendszert érintő szövődmények kialakulásáért elsősorban a társfertőzések felelősek. A gyermek- és időskori rapid lefolyású, haemorrhagiás-necroticus pneumoniával együtt járó kórforma 0,05–2%-os letalitású.

Átvészelése rövid, típusspecifikus immunitást eredményez.

A kórkép az interpandemiás időszakban az influenzajárvány-veszélyes időszakban „sentinel” jelleggel működtetett surveillance rendszer keretén belül kerül bejelentésre. Ennek keretében az ÁNTSZ a háziorvosi ellátásra alapozott influenzafigyelő szolgálatot működtet, majd a regisztrált esetszám növekedésének függvényében elrendeli az egész országra kiterjedő jelentési kötelezettséget. Az influenzaszerű megbetegedések halmozódását követően – a WHO ajánlásnak megfelelően – a hazai Nemzeti Influenza Pandemiás Terv előírja a klinikai és virológiai surveillance működtetését. A laboratóriumi vizsgálathoz toroköblítő folyadék, orr-garat váladék és vérmintapár küldhető az ÁNTSZ–OEK Virológiai főosztályára. A súlyos tünetekkel járó esetek kórházi elkülönítése szükséges. Kötelező a folyamatos fertőtlenítés.

Megelőzése aspecifikus módszerekkel és a meghatározott kockázati célcsoportokban alkalmazott specifikus (antivirális kemoprofilaxis és vakcinációs) eljárásokkal, továbbá hatékony nemzeti/nemzetközi influenza surveillance-tevékenységgel lehetséges. Megbetegedési veszély elhárítása céljából az influenza elleni védőoltás felvétele ajánlott a csökkentett immunitású, illetve egyéb fokozott kockázati csoportba tartozó személyek egészsége védelme érdekében. Az oltóanyagok gyártásához a WHO ajánlásainak és az Európai Gyógyszerügynökség (EMEA) által az adott évi influenzaszezonra (az északi féltekére) ajánlott vírustörzsek kerülnek felhasználásra. A hazai – hatékonysági és ártalmatlansági vizsgálatoknak alávetett – térítésmentesen felvehető vakcinák tartósítószere a gyorsan ürülő thiomersal (etil-higany), mely a WHO állásfoglalása szerint is biztonságos. Az EU tagállamokban a WHO célkitűzéseit figyelembe véve elérendő a mielőbbi, de lehetőleg 2014/2015. telére az idősebb korosztályokra és más kockázati csoportokra (krónikus betegek, egészségügyi dolgozók) is kiterjesztett 75%-os átoltottsági arány elérése.

Nem influenzavírus okozta akut légúti megbetegedések

Ebbe a csoportba a parainfluenza-, RS-, rhino, corona-, egyes adeno- és enterovírusok (coxsackie A-, B-, echo-, enterovírus 68) okozta, magas kontagiozitású influenzaszerű megbetegedések tartoznak.

A parainfluenza-vírusok főleg csecsemő/gyermekkorban okoznak felső légúti hurutokat, pharyngitist, pszeudokruppot, ritkábban bronchitist, esetleg pneumoniát.

Az RS-vírusok csecsemők/kisgyermekek lázas felső légúti gyulladását, bronchiolitisét, pneumoniáját eredményezik, amelyek talaján meningitis epidemica is kialakulhat.

A Rhino-virusfertőzésre az emberen kívül a csimpánz is fogékony. A nátha kórokozói. Hőemelkedés, fejfájás, purulens orrváladékozás, improduktív köhögés, asthmát indukáló alsó légúti érintettség alakul ki. Szövődménye a melléküreg-gyulladás.

A coronavírusok fokozott szekrécióval járó felső légúti hurutot, náthát okoznak.

Az adenovírus1-3-as és 6-os típus által okozottakut lázas gégegyulladás a csecsemők, kisgyermekek, míg a pharyngoconjuctivalis láz (3-as, 7-es és 14-es típus) az iskoláskorúak megbetegedése. Az 5-ös típus pertussis szindrómát okoz. Láz, torokfájás, rhinitis, conjunctivitis, photophobia jelentkezik. Szövődménye lehet melléküreg-gyulladás, tracheobronchitis, pneumonia.

A Coxsackie-vírusok lázas állapottal, torokfájással, exanthemákkal együtt járó felső légúti gyulladásos folyamatokat válthatnak ki.

Az influenzaszerű fertőzések forrása a beteg, valamint a tünetmentes vírushordozó. Átvihetők cseppinfekcióval, szennyezett eszközökkel, uszodavízzel (adenovírus 3-as, 7-es és 14-es típus) és per os (adeno-, Coxsackie-vírusok).

Lappangási idejük 1–10 nap. Az általuk kiváltott tünetek hasonlósága miatt a klinikai kép alapján általában nem lehet az adott kórokozóra következtetni. Átvészeltségük rövid ideig tartó, típusspecifikus védelemmel jár, ezért reinfekciók többször előfordulhatnak.

Nem bejelentendők, célszerű a betegek elkülönítése és a folyamatos fertőtlenítés.

Megelőzésük az aspecifikus módszerek alkalmazása mellett is kis hatékonyságú.

Varicella

Hazánkban endémiásan zajló, bejelentési kötelezettségének kezdete óta évente több tízezres nagyságrendű, kisded- és csecsemőkorban enyhe, felnőttkorban súlyosabb lefolyású megbetegedés.

A kórokozó az alacsony ellenálló képességű Varicella-Zooster-vírus (VZV).

A fertőzés forrása kizárólag a beteg ember. A kontagiozitási index 95%.

A VZV primer fertőzés első stádiumának lappangási ideje 14–21 nap.

Lázzal, rossz közérzettel, majd a törzsön, arcon és a végtagokon egy időben megjelenő típusos (macula-papula-vesicula-pustula-pörk) kiütésekkel jár. A terhesség első trimeszterében bekövetkező fertőzés anyai pneumonia kialakulásához vezethet, de 5–10%-os valószínűséggel a magzat súlyos komplex fejlődési rendellenességgel járó congenitalis varicella szindrómája is kialakulhat. Ugyancsak magas kockázatú a szülést megelőző 5, illetve követő 2 napon belüli anyai fertőzés, mely a maternális immunitásal még nem rendelkező magzatot, illetve újszülöttet is megbetegíti. A neonatális varicella megfelelő ellátás hiányában 30% letalitású. Szövődményként cellulitis, pneumonia, encephalitis, sepsis fordulhat elő. Varicellás gyermektől a kontakt felnőtt herpes zostert akvirálhat.

Jelentendő megbetegedés. A beteg elkülőnítése kötelező, laboratóriumi vizsgálat nem szükséges. A fogékony 6 éven aluliakat 21 napos járványügyi megfigyelés alá kell vonni, a gyermekvédelmi intézményben erre az időre felvételi zárlatot kell elrendelni, mely alatt új gyermeket csak a szülő írásos kérésére lehet felvenni. Kórházi osztályon észlelt megbetegedés(ek) esetén felvételi zárlatot kell elrendelni, és a kontaktokat a beteggel való utolsó érintkezést követő 12 napon belül nem lehet hazabocsátani. A beteg környezetében folyamatos és zárófertőtlenítés kötelező.

Megelőzése aktív, illetve a kontaktust követő 72 órán belül posztexpozíciós passzív immunizálással lehetséges, mely elsősorban a magas kockázati csoportba tartozók és a szülést megelőző 5 nappal vagy azt követő 48 órával varicella klinikai tüneteit mutató anyák újszülöttjei számára javasolt. Az immunhiányos betegek, a várandós nők és az újszülöttek, csecsemők ápolását/gondozását végző fogékony egészségügyi dolgozók varicella elleni védőoltását a munkáltatónak kell biztosítania.

Mononucleosis infectiosa

Hazánkban évi 1000 körüli esetben bejelentett megbetegedés, tényleges gyakorisága – enyhe lefolyása miatt – ennél feltételezhetően magasabb.

Kórokozói a Cytomegalovirus (CMV; 80%) és az Epstein–Barr-vírus (EBV; 8-10%).

A fertőzés forrása a beteg és a tünetmentes vírushordozó.

Többnyire cseppfertőzéssel és közvetett úton, továbbá nosocomialisan (transzplantáció, transzfúzió) és transplacentarisan terjedhet. Alacsony kontagiozitású.

A lappangási idő 4–6 hét.

A primer fertőzés ép immunrendszerű egyénnél – általában gyermekkorban – abortív formában vagy mononucleosis képében zajlik. A vírus a garatnyálkahártya-sejtekbe jutva szaporodik, melyet viraemia és hosszabb ideig tartó viruria követ. A vírus latens formában a lymphoid elemekbe, valamint a vérárammal valamennyi szervbe eljut, és évtizedekig perzisztál. Átvészelése életre szóló immunitással és vírushordozással jár. Influenza-szerű tünetek, lágyrészduzzanat, generalizált lymphadenopathia, CMV-fertőzés esetén hepatosplenomegalia alakul ki. Szövődmények (pneumonia, myocarditis, meningoencephalitis) és opportunista fertőzések társulhatnak hozzá.

A tünetegyüttes nem jelentendő. Laboratóriumi vizsgálat igénybe vehető, melyhez vért kell az ÁNTSZ–OEK Virológiai főosztályára küldeni. A beteg környezetében folyamatosan kell fertőtleníteni. A szervtranszplantáción átesettek és immunszupprimáltak profilaktikus passzív immunizálása célszerű.

Enteralis betegségek

Az enteralis betegségek esetében a kórokozók a szájon keresztül jutnak a szervezetbe, többnyire a gyomor-bél traktusban szaporodnak, és általában a széklettel ürülnek. A kórfolyamatok egy részében a gastroenteralis traktusban lévő kórokozók endotoxinjai okozzák a tüneteket, míg más betegségekben az általuk termelt exotoxin felszívódva más szervekben vált ki tüneteket. Az enteralis fertőzések járhatnak bacteriaemiával, illetve viraemiával, ilyen esetekben a kiváltó ágens is átjut a bélfalon, majd a vér- és nyirokkeringéssel bejut más szervekbe is, és ott megtelepszik. Valamennyi kórképnek van egy olyan szakasza, amely enteralis tünetekkel (hasmenés, hasi fájdalom, hányinger, hányás, láz) jár.

A fertőzés elsődleges forrása a beteg, a rekonvaleszcens vagy a már gyógyult, krónikus kórokozó-hordozó ember, illetve egyes megbetegedésekben állat, mindaddig, amíg székletével (esetleg vizeletével) a kórokozót üríti. Rossz higiénés körülmények között a betegségek terjedhetnek közvetlen kontaktussal (pl. szennyezett kéz), kontaminálódott ivóvízzel, élelmiszerrel (tej, hús stb.), a melegebb időszakban átvihetik vektorok, elsősorban legyek is. A betegségek előfordulására kifejezett nyári szezonalitás jellemző. A lakosság fogékonysága általános.

Egyes enteralis fertőzéseket be kell jelenteni, és a diagnózist mikrobiológiai diagnosztikai vizsgálattal pontosítani. A beteget el kell különíteni, és használati tárgyainak folyamatos fertőtlenítése szükséges; tilos a lakásából olyan élelmiszer, ital, élvezeti cikk kivitele, amely mások fertőzését hozhatja létre.

Az antibiotikus terápia megkezdése előtt diagnosztikus, azt követően pedig felszabadító laboratóriumi vizsgálatot kell végezni.

A beteg környezetében levők közül járványügyi megfigyelés alá kell vonni azokat a 0–6 éves gyermekeket, akik közösségbe járnak; szociális, illetve egészségügyi intézmények ápoltjai/gondozottjai; akik gyermek- vagy betegellátásban dolgoznak; hőkezelés nélkül, közvetlen fogyasztásra kerülő élelmiszereket, ételeket, italokat kezelnek; közétkeztetésben, vízműben tevékenykednek, anyatejet kezelnek (a továbbiakban „veszélyeztető munkakör”); anyatejet adnak. A kórokozó-hordozók felderítése céljából körükben laboratóriumi (széklet-) vizsgálatot kell végezni, és az említettek munkájukat csak akkor folytathatják, ha annak eredménye negatív.

A megelőzés többnyire aspecifikus, amely elsősorban a fertőző források kiiktatását célozza. A megfelelő ivóvíz biztosításával, az élelmiszeriparban, az élelmiszer-kereskedelemben, a közétkeztetésben a higiénés előírások betartásával, a csatornázás és hulladékkezelés megoldásával, légy- és rágcsálóirtással stb. megakadályozható az enteralis betegségek terjedése. A teljes lakosság vagy a betegek környezetében élő fokozottan veszélyeztetett egyének védőoltásával – ha arra van mód – csökkenteni lehet a fogékonyak számát.

Az enteralis fertőző betegségek előfordulása esetén szükséges fontosabb járványügyi intézkedéseket a IV-4. táblázat mutatja be.

6.4. táblázat - IV-4. táblázat Az enterális fertőző betegségek előfordulása esetén szükséges fontosabb járványügyi intézkedése

Kórokozó

Kórkép

Járványügyi teendők

Eset bejelentés

Laborvizsgálat

Specifikus prevenció

Gy

V

M

K

J

F

Sz

Baktériumok okozta megbetegedések

Salmonella typhi

Typhus abdominalis

+

+

+

+

+

+

+

Aktív immunizálás

Salmonella paratyphi A,B,C

Paratyphus

+

s

+

s

+

s

+

+

+

+

Shigella dysenteriae, S. flexneri, S. boydii és S. sonnei

Shigellosis

+

+

+

+

+

+

+

Escherichia coli

Patogén E. coli gastroenteritis Dyspepsia coli

+

+

+

+

(+)

+

Yersinia enterocolitica Y. pseudotuberculosis

Yersiniosis

+

+

+

Campylobacter jejuni C. coli

Campylobacteriosis

+

+

+

+

+

(+)

+

Vibrio cholerae

Cholera

+

+

+

+

+

+

adható aktív immunizálás

Vírusok okozta megbetegedések

Hepatitis A vírus

Hepatitis A

+

+

+

kötelező aktív/ passzív immunizálás

Hepatitis E vírus

Hepatitis E

+

+

kötelező passzív immunizálás

Poliovírus 1, 2, 3

Poliomyelitis anterior acuta

+

s

+

s

+

s

+

+

kötelező aktív immunizálás

Rotavírus

Rotavírus okozta gastroenteritis

+

+

+

+

+

adható aktív immunizálás

Protozoonok okozta megbetegedések

Entamoeba histolytica

Amoebiasis

+

+

+

+

+

+

+

Giardia lamblia

Giardiasis

+

+

+

+

+

+


Jelmagyarázat:

Gy:gyanús eset

V:valószínűsíthető eset

M:megerősített eset

K:klinikai mikrobiológiai diagnosztikai vizsgálat

J:járványügyi érdekből végzett mikrobiológiai diagnosztikai vizsgálat

F:felszabadító vizsgálat

Sz:járványügyi érdekből végzett mikrobiológiai szűrővizsgálat

s:az eset sürgősséggel is jelentendő a megyei népegészségügyi szakigazgatási szervek és az ÁNTSZ–OEK részére

Typhus abdominalis

A fejlődő országokban ma is jelentős számban előforduló megbetegedés; a rossz higiénés viszonyok kedveznek a terjedésnek. Hazánkban a korábban járványos formában jelentkező kórforma napjainkra sporadikussá vált, évente 1-2 behurcolt eset fordul elő.

Kórokozója a Salmonella typhi, amely – átlagos környezeti hőmérsékleten – kutak vizében 1-2 hétig, a felszíni és szennyvizekben 1-2 hónapig, hóban és jégben hónapokig életképes marad. A fertőtlenítőszerekkel szembeni ellenállása közepes.

A fertőzés forrása a beteg és a kórokozó-hordozó ember. A gyógyulást követően tartós kórokozó-hordozás marad fenn a megbetegedettek mintegy 2%-ánál az epehólyag perzisztens infekciója miatt. A betegség terjedhet kontakt úton, széklettel/vizelettel szennyeződött tárgyakkal, élelmiszerrel, ivóvízzel, valamint legyek közvetítésével is.

Lappangási ideje 3–30, átlagosan 7–21 nap.

A kórokozók a gyomor-bél csatorna nyirokcsomóiban szaporodnak, majd a véráram útján eljutnak a szervekbe, így a vékonybél falában lévő Peyer-plakkokba is. Itt hatásukra a sejtek nekrotikus folyamata, annak eredményeképpen pörkösödés kezdődik, majd a pörkök leválása után a helyükön fekély jön létre. A kifekélyesedő plakkokból, valamint az epeutakból, epehólyagból a bélbe kerülő baktériumok a széklettel, valamint bacteriaemia következtében a vizelettel is ürülnek. A betegségre jellemző a fokozatosan növekvő láz, mely a 2-3. héten magas és continua jellegűvé válik. A has bőrén roseolák jelennek meg, a lép megnagyobbodik. A betegnek ritkán van hasmenése. A 2-3. héten idegrendszeri tünetek (apátia, eszméletvesztés stb.) is jelentkeznek. A 4-5. héttől az állapot fokozatosan javul. A kezeletlen betegek esetében a letalitás 10%, a kezeltek esetében 1% körüli; oka többnyire bélvérzés, illetve perforáció. A betegség életre szóló immunitást hoz létre.

A betegség bejelentendő, egyidejűleg telefonon és e-mailen sürgősséggel is értesíteni kell a megbetegedés helye szerint illetékes megyei népegészségügyi szakigazgatási szervet és az ÁNTSZ–OEK Járványügyi osztályát is. A beteget fertőző osztályon kell elkülöníteni. Diagnosztika és felszabadítás céljából a laboratóriumi vizsgálat kötelező, a terápia megkezdése előtt széklet- és vizeletmintát, valamint sterilen vett natív vért kell a kijelölt mikrobiológiai laboratóriumba küldeni; a vizsgálatokat célszerű többször megismételni a terápia alatt is. A folyamatos és zárófertőtlenítés kötelező, továbbá biztosítani kell a rovarmentességet.

Az elkülönítést meg kell szüntetni, ha a terápia befejezését követő 48 óra elteltével, 3 egymást követő napon vett széklet- és vizeletminta bakteriológiai vizsgálatának eredménye negatívvá válik. Ha a vizsgálatsorozatból egy is pozítiv, az elkülönítés megszüntethető, de a gyógyult személyt járványügyi ellenőrzés alatt kell tartani addig, amíg a kórokozó hordozása meg nem szűnik. Ha az ürítés ideje hosszabb mint 4 hét, akkor kórokozó-ürítőnek, egy év után pedig kórokozógazdának minősítik. A kórokozó-ürítő és -gazda köteles a járványügyi ellenőrzés során előírt higiénés szabályokat (folyamatos fertőtlenítés, munkaköri eltiltás stb.) betartani; a kórokozó-ürítőnek egy éven keresztül havonta, a kórokozógazdának folyamatosan, félévente egyszer, széklet- és vizelet-ellenőrző vizsgálaton kell részt vennie. A környezetében élőket védőoltásban kell részesíteni.

A kórokozó-ürítő felszabadítása kezdeményezhető, ha laboratóriumi eredményei legalább 6 hónapon keresztül folyamatosan negatívak, és meg kell indítani akkor, ha azok egy éven keresztül mindig negatívak. A felszabadító vizsgálatok negatív eredményét követően a járványügyi ellenőrzés megszüntethető. Kórokozógazda felszabadítása akkor indítható el, ha eredményei legalább két éven keresztül negatívak, és ha azt az illető maga kéri. A járványügyi ellenőrzés alól való felszabadítást követően az utolsó pozitív eredménytől számított egy évig havonta egy vizsgálat még kötelező.

A beteggel érintkezetteket 21 napos járványügyi megfigyelés alá kell helyezni, mely időszak alatt a 0–6 évesek nem járhatnak gyermekközösségbe, a felnőttek nem dolgozhatnak „veszélyeztető munkakörben”. A betegség 0–6 éves gyermekek közösségében való előfordulásakor 21 napos felvételi zárlatot kell elrendelni; kórházi osztályon történt diagnosztizálásakor a beteggel érintkezett ápoltakat és a személyzet tagjait 21 napra járványügyi megfigyelés alá kell helyezni, és a széklet- és vizeletvizsgálatokat el kell végezni. Szükség esetén 21 napos felvételi zárlat is elrendelhető.

A megelőzésében kiemelt szerepe van a megfelelő higiénés viszonyok biztosításának. Lényeges az ismert kórokozó-ürítők és -hordozók életvitelének ellenőrzése. A betegség megelőzhető aktív immunizálással, a fertőzés veszélyének fokozottan kitettek (a beteg vagy a kórokozó-hordozók környezetében élők, veszélyeztetett munkavállalók) körében hastífusz elleni poliszacharid vakcina (2 évnél idősebbek) adásával.

Paratyphus

A fejlődő államokban még ma is endémiás kórforma hazánkban csak sporadikusan – többnyire importált esetként – fordul elő.

A paratyphus kórokozói a Salmonella paratyphi A, B és C, melyek ellenállóképessége azonos a S. typhiével.

A fertőzés forrása a beteg vagy kórokozó-hordozó ember, aki a székletével, illetve vizeletével üríti a kórokozót. Többnyire kontakt úton terjed, de átvihető a széklettel, vizelettel szennyezett eszközzel, fertőződött ivóvízzel és élelmiszerrel (pl. tej), szennyvízzel; terjeszthetik a legyek is.

A lappangási idő 1–10 nap. A tünetek a typhus abdominalishoz hasonlóak, de kevésbé kifejezettek.

A betegség bejelentendő, telefonon és e-mailen is értesíteni kell a megbetegedés helye szerinti illetékes megyei népegészségügyi szakigazgatási szervet, valamint az ÁNTSZ–OEK Járványügyi Osztályát. A beteggel kapcsolatos teendők (elkülönítés, fertőtlenítés stb.) megegyeznek a typhus abdominalisnál leírtakkal.

A beteggel kontaktusban levőket 10 napra járványügyi megfigyelés alá kell helyezni, amely alól csak akkor szabadíthatók fel, amikor egymás követő napokon vett széklet- és vizeletmintájuk 2 egymást követő alkalommal negatív. A kórokozó ürítők és kórokozógazdák felszabadítása a typhus abdominalisnál leírtak szerint történik. A betegség előfordulását követően 0–6 éves gyermekek intézményében 10 napra felvételi zárlatot, egészségügyi intézményekben pedig a beteggel érintkezett ápoltak és a dolgozók 10 napos járványügyi megfigyelését kell elrendelni. Szükség esetén 10 napos felvételi zárlat is elrendelhető.

Megelőzésében a kellő higiénés színvonal biztosítása mellett szerepe van a kórokozó-hordozók felkutatásának és ellenőrzésének is.

Shigellosis (bakteriális dysenteria)

A hazánkban évente kevesebb, mint száz esetszámmal előforduló betegség nem megfelelő higiénés viszonyok között gyakori lehet. Jellemző a nyári, kora őszi szezonalitás, az esetek többsége kisebb járványok formájában fordul elő, főleg 10 évnél fiatalabbak körében.

Kórokozói a Shigella genushoz tartozó S. dysenteriae, S. boydii,S. flexneri,és S. sonnei, melyek ellenálló képessége és fertőtlenítőszerekre való érzékenysége közepes; Magyarországon főleg a két utóbbi felelős a megbetegedésekért.

A fertőzés forrása a beteg és a kórokozó-hordozó ember. Kontakt úton (piszkos kéz) terjed, de átviheti szennyezett étel, ivó- és fürdővíz, valamint légy is.

A lappangási idő 1–7, általában 1–3 nap.

A kórokozó a szájon át jut be a szervezetbe. A vastagbélben megtelepedő és a bél nyálkahártyájának sejtjeiben szaporodó baktériumok fibrines gyulladásos, necrosissal, fekélyképződéssel, vérzéssel együtt járó folyamatot hoznak létre. A beteg lázas, fejfájása és hányingere van. Jellegzetes tünet a tenesmussal járó, gyakori székletürítés, a véres, nyákos, időnként gennyes széklet. A betegség 2-3 hét alatt terápia nélkül is megszűnhet, esetenként azonban krónikus formába megy át.

Bejelentendő megbetegedés. A beteget otthon vagy fertőző osztályon kell elkülöníteni, addig, amíg a terápia befejezése után 48 órával elkezdett, napi rendszerességgel végzett székletvizsgálat eredménye 2 egymást követő alkalommal negatív nem lesz. Ha ez 8 nap alatt sem következik be, akkor az elkülönítés megszüntethető, de az illetőt további járványügyi ellenőrzés alatt kell tartani. Ez alatt nem járhat 0–6 éves gyermekközösségbe, nem tevékenykedhet „veszélyeztető munkakörökben”, és nem adhat anyatejet. Diagnosztika és felszabadítás céljából a széklet laboratóriumi vizsgálata kötelező. Folyamatos és zárófertőtlenítést kell végezni.

A beteggel szoros érintkezésben levőket 7 napra járványügyi megfigyelés alá kell helyezni. Gyermekközösségben, -intézményben, kórházi osztályon, újszülött-, koraszülött- és csecsemőosztályokon való előfordulásakor 7 napos felvételi zárlatot kell elrendelni. A járványügyi megfigyelés, illetve a felvételi zárlat csak a laboratóriumi eredmények negatívvá válása után szüntethető meg.

Megelőzésében kiemelt szerepe van a jó higiénés viszonyok biztosításának, valamint fontos a krónikus betegek és a kórokozó-hordozók felkutatása és kezelése.

Patogén Escherichia coli okozta enteritisek

Hazánkban az E. coli gastroenteritisek évente száz alatti esetszámban kerülnek bejelentésre. A dyspepsia coli az 1 évnél fiatalabb korosztály megbetegedése.

Az Escherichia coli tagja a normális bélflórának. Különböző típusai ismeretesek: az enteropathogen E. coli (EPEC) dyspepsia colit, az enterotoxicus (ETEC) choleraszerű, az enteroinvasiv (EIEC) shigellosisszerű kórképet, az enterohaemorrhagiás (EHEC) pedig súlyos, véres colitist okoz.

Dyspepsia coli esetében a fertőzés forrása a beteg és a tünetmentes kórokozó-hordozó csecsemő. A kórokozó terjedhet szennyezett kézzel, tárgyakkal (hőmérő, kád, mérleg, textília stb.), élelmiszerekkel (tápszer, tej stb.), valamint legyek útján is. A csecsemők fogékonysága általános. Kórházi osztályon a kontagiozitási index 85-90%.

A lappangási idő 1–7 nap.

Étvágytalanság, hányás, gyakori híg, nyálkás, bűzös széklet ürítése jellemzi. Az intenzív hasmenés következtében súlyos exsiccosis, majd keringési zavar is felléphet. Ismételt előfordulás esetén a csecsemő fejlődésében visszamaradhat.

Bejelentendő megbetegedés. A beteget – a nem fertőzőtt csecsemőktől – lehetőleg fertőző osztályon kell elkülöníteni addig, míg a gyógyulást követően 48 órával elkezdett, napi rendszerességgel végzett székletvizsgálat eredménye két egymást követő alkalommal negatív nem lesz. A széklet laboratóriumi vizsgálata kötelező. Folyamatos és zárófertőtlenítést kell végezni, amely során fokozott figyelmet kell fordítani a fertőzést esetlegesen átvivő egyéb eszközökre (pl. etetőüvegek), az ellátó személyzet és a szülők higiénés kézfertőtlenítésére is.

A beteg környezetében levő csecsemőket és az őket ellátókat 7 napra járványügyi megfigyelés alá kell helyezni, és az utóbbiakat, míg székletmintájuk negatív nem lesz, el kell tiltani a csecsemőkkel kapcsolatos tevékenységtől, anyatej adásától, illetve kezelésétől.

A betegség megelőzésében az általános és kórházhigiénés rendszabályok betartása, valamint a járványügyi érdekből végzett munkaalkalmassági vizsgálatok játszanak szerepet.

A gyermekek és felnőttek egyéb E. coli-infekciójakor a fertőzés forrása a beteg, a rekonvaleszcens és a tünetmentes kórokozó-hordozó ember, illetve enterohaemorrhagiás típus esetén állatok (szarvasmarha, juh) is szerepelhetnek forrásként. Közvetlen kontaktussal terjed, de átvihető széklettel szennyezett vízzel, élelmiszerrel és tárggyal is.

A lappangási idő 1–8 nap, amely a kórokozótól függően változhat. Jellemző tünetek a hányás, a híg, vizes, nyálkás, esetenként véres széklet ürítése.

A gyermek- és felnőttkori E. coli-fertőzés bejelentendő; EIEC, ETEC és EHEC okozta megbetegedéseket sürgősséggel is jelenteni kell. A beteget otthonában vagy kórházban kell elkülöníteni. A széklet laboratóriumi vizsgálata kötelező. Felszabadító vizsgálatot azoknál kell végezni, akik 0–6 éves gyermekközösségbe járnak, „veszélyeztető munkakörben” dolgoznak, illetve anyatejet adnak. Folyamatosan fertőtleníteni kell.

A beteggel közvetlenül érintkezetteket 7 napos járványügyi megfigyelés alá kell helyezni. Gyermekvédelmi intézményben – a beteg elkülönítését követően – 7 napra felvételi zárlatot kell elrendelni. Kórházi osztályon észlelt enteroinvasiv E. coli fertőzés esetén az újszülött, koraszülött és csecsemőosztályokon 7 napos felvételi zárlatot kell elrendelni.

A betegség megelőzése az általános, a személyi és az élelmezés-higiénés rendszabályok betartásával és betartatásával lehetséges.

Yersiniosis

Többnyire enyhe lefolyású betegség, amelyre őszi-téli szezonalitás jellemző.

A betegség kórokozói a Yersinia enterocolitica és a Y. pseudotuberculosis; ellenálló képességük külső behatásokkal, fertőtlenítőszerekkel szemben közepes.

A fertőzés forrásai házi- és vadon élő állatok (szarvasmarha, sertés, nyúl, kutya, macska, kacsa, tyúk, rágcsálók stb.), ritkán a beteg ember. Terjedhet kontakt úton, valamint széklettel kontaminálódott vízzel vagy élelmiszerrel is. A fogékonyság általános, de a 10 év alattiak érzékenyebbek.

A lappangási idő 3–7 nap.

Általában enyhe lefolyású, appendicitis gyanúját keltő hasi panaszok, hasmenés észlelhető; a betegség súlyosabb formájában láz, és főleg gyermekekben intenzív hasmenés is kialakul. A letális kimenetel ritka.

A betegség bejelentendő. A beteget nem szükséges elkülöníteni. A laboratóriumi vizsgálat kötelező, székletet és natív vérmintát kell a területileg illetékes bakteriológiai laboratóriumba küldeni. Folyamatos fertőtlenítés szükséges.

A betegség megelőzése a személyi higiéné, a hús- és élelmiszer-kezelési szabályok és az állat-egészségügyi rendszabályok betartásával lehetséges.

Campylobacteriosis

Világszerte elterjedt zoonosis, amely hazánkban főleg a gyermekpopulációt érinti (IV-5. ábra). Kórokozói a Campylobacter jejuni és a C. coli. Ellenálló képességük hővel, kiszáradással, fertőtlenítőszerekkel szemben alacsony.

IV-5. ábra A 2009-ben bejelentett campylobacteriosis megbetegedések korspecifikus incidenciája Magyarországon (100 ezer lakosra)

A fertőzés forrásai a beteg vagy tünetmentes fertőzött állatok (főleg a házi szárnyasok és a szarvasmarha), valamint a beteg ember. Terjedhet közvetlen kontaktussal, fertőzött állatok nem kellően hőkezelt termékeivel (hús, tej) vagy széklettel szennyezett élelmiszerrel, vízzel.

A lappangási idő 1–10 nap, rendszerint 3–5 nap.

A tünetek fejfájás, láz, hányinger, hányás, hasi fájdalom, véres, nyálkás hasmenés.

Bejelentendő. A beteget otthonában el kell különíteni. A széklet diagnosztikus laboratóriumi vizsgálata kötelező, a felszabadító vizsgálat azoknál szükséges, akik 0–3 éves gyermekközösségbe járnak, illetve anyatejet adnak. Folyamatos fertőtlenítés kötelező.

A beteggel közvetlen kontaktusban levő egyéneket 5 napra járványügyi megfigyelés alá kell helyezni. Az azonos, feltételezhetően a fertőzést terjesztő ételt fogyasztók körében mikrobiológiai szűrővizsgálatot kell végezni. Azoknál a személyeknél, akik 0–3 éves gyermekközösségbe járnak, illetve anyatejet adnak, felszabadító székletvizsgálatot kell végezni, munkájukat egyszeri negatív székletvizsgálati eredmény esetén folytathatják.

A betegség megelőzése az általános-, a személyi, az élelmezés- és kórházhigiénés rendszabályok betartásával lehetséges.

Cholera

Egyes, kevésbé fejlett régiókban járványos formában, az európai országokban elsősorban sporadikusan előforduló megbetegedés, hazánkba is behurcolható.

Kórokozója a Vibrio cholerae, melynek korábbi járványokat okozó klasszikus szerotípusai helyett az utóbbi időszakban a magasabb rezisztenciájú, vízben, felszíni és szennyvizekben hetekig életben maradó El Tornak nevezett formának és a V. cholerae O139-nek van járványügyi jelentősége.

Szájon keresztül jut be a szervezetbe. Normális aciditású, és különösen hyperacid gyomorban a savas pH-val szembeni érzékenysége miatt a baktériumok többsége elpusztul. A jellegzetes tüneteket a vibrio által termelt enterotoxin hozza létre.

A fertőzés forrása a beteg és a kórokozó-hordozó ember. Az El Tor-infekciók jelentős része tünetmentesen zajlik. A fertőzés legtöbbször szennyezett ivóvízzel, fürdővízzel vagy közvetlenül terjed, de átviheti élelmiszer és légy is. A fogékonyság általános, az achlorhydriás állapot az egyén veszélyeztetettségét növeli.

A lappangási idő néhány órától 5 napig terjedhet, általában 2–3 nap.

A folyamat általános tünetekkel, émelygéssel, hányingerrel indul, ezt követően jellemző az intenzív hasmenés, a nagy mennyiségű, rizslészerű széklet ürítése, a beteg gyorsan dehidrálódik, vérnyomáscsökkenés, acidosis, keringési elégtelenség, anuria léphet fel. Kezeletlen esetben letalitása elérheti a 35–40%-ot, megfelelő terápia alkalmazásakor 1–2%.

Bejelentendő, a betegséget sürgősséggel is jelenteni kell. Az esetről az OTH hivatalos értesítést küld a WHO-nak. A beteget fertőző osztályon el kell különíteni, amíg a terápia befejezését és a tünetek megszűnését követő 48 óra múlva elkezdett, naponta elvégzett bakteriológiai vizsgálat eredménye legalább két egymást követő alkalommal negatív lesz. A laboratóriumi vizsgálat kötelező, a terápia megkezdése előtt vett székletmintát haladéktalanul az ÁNTSZ–OEK laboratóriumba kell beküldeni úgy, hogy az 2 órán belül feldolgozásra kerülhessen (ha ez nem oldható meg, akkor sós konzerváló oldatban tároljuk). Szigorított folyamatos és szigorított zárófertőtlenítést kell végezni savas vegyhatásra beállított klórtartalmú dezinficiensekkel.

A betegekkel közvetlen kontaktusban levőket 5 napra járványügyi megfigyelés alá kell helyezni, mindaddig, míg két egymás utáni székletvizsgálat eredménye negatív nem lesz. Ezen idő alatt nem látogathatnak 0–6 éves gyermekközösséget, nem dolgozhatnak „veszélyeztető munkakörökben”, illetve nem adhatnak anyatejet, továbbá tilos a beteg vagy a kontakt személy környezetéből közfogyasztásra szánt élelmiszerek, italok kivitele is.

A megelőzésben elsődleges a kellő színvonalú higiénés körülmények biztosítása. A cholera szempontjából endémiás területre utazók védelmére javasolt elölt baktériumokat és mesterségesen előállított toxint tartalmazó orális vakcina biztonságos, hatékony és immunogén (80–85%-os védettséget biztosít 2 évre).

Hepatitis A, E

A hepatitis A korspecifikus morbiditása a fiatal korosztályban a legnagyobb. Típusos őszi-téli szezonalitást mutat, a fertőződés többnyire nyáron történik, de a viszonylag hosszú lappangási idő miatt a megbetegedések általában ősszel következnek be (IV-6. ábra). A hepatitis E hazai előfordulási adatai pontosan nem ismertek.

Forrás: Magyarország járványügyi helyzete 2009, OEK Járványügyi Osztály, http://www.oek.hu

A kórokozók a hepatitis A-vírus (HAV), illetve a hepatitis E-vírus (HEV). A HAV ellenálló képessége hővel és egyéb hatásokkal szemben kifejezett, a fertőtlenítő szerek csak magasabb koncentrációban pusztítják el, míg a HEV kevésbé ellenálló.

Mindkét kórokozó a szájon át kerül a szervezetbe, majd viraemiával a májba jutva ott szaporodik tovább. A májsejtek érintettségére a transzaminázenzimek kórosan magas szintje utal.

A fertőzés forrása a beteg és a tünetmentes fertőzött személy, a HEV-t valószínűleg egyes állatok (majmok, sertés, vaddisznó, rágcsálók) is hordozzák. A fertőzés széklettel szennyeződött kéz, élelmiszer, ivóvíz, szennyvíz, fürdővíz, használati tárgyak közvetítésével terjed. Terhesség alatti HEV-infekció esetén transplacentarisan a magzat is fertőződhet. Hepatitis A esetében a fogékonyság általános, a szerzett immunitással rendelkezők száma az életkorral nő. Hepatitis E-nél a populációs fogékonyság mértéke nem ismert.

Az A-vírus okozta hepatitis lappangási ideje 15–50, leggyakrabban 28–30 nap, az E-vírus esetén 15–40, általában 26–42 nap.

A klinikai tünetek kezdetén láz és hasi panaszok lépnek fel, majd icterus, máj- és lépmegnagyobbodás jelentkezik. Az E-vírus okozta megbetegedések nagy része tünetmentes, illetve enyhébb lefolyású, mint a hepatitis A-fertőzéseké. A terhes nők hepatitis E okozta megbetegedése gyakran igen súlyos lefolyású, magas letalitással jár. Az infekció spontán abortust, valamint az újszülöttek fulmináns hepatitisét okozhatja.

A járványügyi teendők a hepatitis A és E esetén hasonlóak. A betegség gyanúja hepatitis infectiosa néven bejelentendő. A típusú hepatitisnél a valószínűsíthető és a megerősített esetet, E típusú hepatitisnél csak a megerősített esetet kell bejelenteni. A beteget a klinikai állapottól függően fertőző osztályon vagy otthonában az icterus kialakulását követő egy hétig kell elkülöníteni. A laboratóriumi vizsgálat kötelező, natív vérmintából történik az anti-HAV, illetve anti-HEV ellenanyagok kimutatása. A folyamatos és a zárófertőtlenítés kötelező.

A beteg környezetében levő személyeket A típusú hepatitisnél 30 napra (E típusúnál 40 napra) járványügyi megfigyelés alá kell helyezni, mely időtartam alatt nem látogathatnak 0–6 éves gyermekközösséget, nem dolgozhatnak „veszélyeztető munkakörben”, és nem adhatnak anyatejet. Ezen személyek körében szerológiai vizsgálatot kell végezni, és ha annak eredménye a HAV-fertőzés korábbi átvészeltségét jelzi, akkor megfigyelésüket és munkaköri eltiltásukat meg kell szüntetni. A beteg közvetlen környezetében élő 1–40 év közötti személyeket aktív, az egyévesnél fiatalabbakat, valamint a 40 évesnél idősebbeket gamma-globulinnal végzett passzív immunizálásban kell részesíteni, a lehető legrövidebb időn belül (az expozíciót követő 14. napig feltétlenül).

Megelőzésében az általános, személyi, élelmezés- és vízhigiénés szabályok betartása játszik fontos szerepet. A hepatitis A aktív immunizálással megelőzhető. A védőoltás ajánlott endémiás területre utazó személyeknek, valamint olyanoknak, akik alapbetegségük (haemophilia, krónikus májbetegség, hemodializálás alatt állók) vagy életmódjuk (intravénás kábítószer-használók, homoszexuálisok) miatt fokozottan veszélyeztetettek.

Poliomyelitis anterior acuta (Heine–Medin-kór)

Korábban a heveny gyermekbénulás kiterjedt járványokat okozó, magas letalitású, súlyos bénulásokat okozó betegség volt. Napjainkra a WHO eradikációs programja eredményeképpen már csak három polioendémiás ország (Afganisztán, Nigéria, Pakisztán) van a Földön.

Kórokozói a Poliovírus 1, 2, 3-mal jelzett típusai. Hővel, UV-sugárzással szemben érzékenyek, a fertőtlenítőszerekkel szembeni ellenállásuk azonban kifejezett. Székletben, szennyvízben hetekig életképesek maradnak.

A fertőzés forrása a beteg és a tünetmentes vírusürítő. A betegség kontakt úton, széklettel szennyezett tárgyakkal, ivóvízzel és egyes élelmiszerekkel (tej) terjed, de a lappangási idő első felében aerogén úton is átvihető.

A lappangási idő 3–35, általában 7–14 nap.

A vírus a tonsillákban, a garatban és az ileumban telepszik meg, és főként az utóbbi nyirokelemeiben szaporodik. Az infekciók egy részében a vírus bekerül a keringésbe, és a vér-agy gáton keresztül bejuthat a központi idegrendszerbe is, melynek következményeként asepticus meningitis, illetve súlyosabb formában – a gerincvelő elülső szarvi motoros sejtjeinek károsodása következtében – bénulás jön létre. Az esetek jelentős része (kb. 90%-a) tünetmentesen vagy abortív formában zajlik, felső légúti hurutos tüneteket vagy bizonytalan enteralis panaszokat okozva. A típusos betegség magasabb lázzal, fejfájással, rossz közérzettel kezdődik, majd két-három napig tartó átmeneti javulását követően caudocranialis irányú terjedéssel jelentkeznek a bénulásos tünetek. A bordaközti izmok érintettsége légzészavart, míg a légzőközpontra való átterjedés légzésbénulást okozhat. A restitúció néhány héttel később indul meg és hónapokig tart, az egy év múlva meglévő állapot már nem javul tovább.

Bejelentendő megbetegedés, telefonon, faxon értesíteni kell a megyei népegészségügyi szakigazgatási szervet és az ÁNTSZ–OEK Járványügyi osztályát is. Az OTH a virológiai vizsgálattal megerősített megbetegedést jelenti a WHO-nak. A beteget 4 hétre a Szent László Kórházban kell elkülöníteni. A laboratóriumi vizsgálat kötelező, a betegség kezdetekor 3 egymás utáni napon vett székletmintát és toroköblítő folyadékot, 1-2 liquormintát és natív vért, majd három hét elteltével a szerológiai vizsgálathoz ismételten vért kell az ÁNTSZ–OEK Virológiai Főosztályára küldeni. Letális esetben agy- és gerincvelőmintákat kell eljuttatni az ÁNTSZ–OEK-ba A folyamatos és a zárófertőtlenítés kötelező.

A beteggel közvetlen kontaktusban levőket 14 napra járványügyi megfigyelés alá kell helyezni.

Specifikus megelőzését a korhoz kötött, kötelező védőoltás (IPV) adása jelenti.

Rota-vírus okozta gastroenteritis

A betegség világszerte elterjedt, a csecsemő- és kisgyermekkori súlyos, kiszáradáshoz vezető hasmenések leggyakoribb formája. 3-5 éves korára a gyermekek többsége átesik ezen a fertőzésen.

Kórokozója a Rota-vírus, amely a fertőtlenítőszerek többségével szemben igen ellenálló.

A fertőzés forrása a beteg és a kórokozó-hordozó ember. A kórokozó terjedhet széklettel szennyezett kézzel, tárgyakkal, vízzel, de a légúti terjedés lehetséges.

A lappangási idő 24–72 óra.

Az őszi-téli szezonalitással megjelenő betegség sokszor tünetmentes vagy enyhe formában zajlik le. Jellegzetes tünetek a láz, hányás, vizes hasmenés, amely súlyos esetben dehidrációhoz vezethet.

A betegség bejelentendő. A beteget el kell különíteni. A laboratóriumi vizsgálat kötelező. A szennyezett tárgyak és a kéz folyamatos fertőtlenítése szükséges.

A beteggel érintkezett személyeket 3 napra járványügyi megfigyelés alá kell helyezni. Ez alatt nem dolgozhat 0–6 éves gyermekközösségben, „veszélyeztető munkakörben”, valamint nem látogathat 0–3 éves gyermekközösségeket sem. Bentlakásos intézetben, kórházi osztályon előforduló megbetegedés esetén 3 napos felvételi zárlatot kell elrendelni.

A betegség aspecifikus megelőzésében a személyi, a kórházhigiénés és az élelmezés-egészségügyi rendszabályok betartásának van szerepe. A specifikus prevenció élő, attenuált Rota-vírust tartalmazó orális vakcinával lehetséges a 6 hetesnél idősebb csecsemők körében, az életkorhoz kötött védőoltásokkal egyidőben.

Amoebiasis

Az amoebás dysenteria az egész világon elterjedt, de főleg a trópusi, szubtrópusi régiókban gyakori.

Kórokozója az Entamoeba histolytica protozoon, vegetatív és nagyobb ellenálló képességű, cisztás alakja ismert.

A fertőzés forrása főleg a tünetmentes cisztaürítő és ritkábban a beteg. Direkt kontaktus, széklettel szennyezett ivóvíz, nyersen fogyasztott élelmiszer (zöldség, gyümölcs) és légy is terjesztheti.

A lappangási idő 2 naptól több hónapig terjedhet, általában 2–4 hét.

A kórokozó mindkét formája a szájon át jut a szervezetbe, és a vastagbélben vagy annak sejtjeiben szaporodik. A bélfalba bejutottak proteolitikus enzimeikkel károsítják a szöveteket, az erek falát, és a keringéssel más szervekbe kerülve jellemző tünetek alakulnak ki. A típusos tünetekkel, lázzal, hidegrázással, véres-nyákos hasmenéssel stb. együtt járó akut forma nálunk ritka. A fertőzöttek nagy része tünetmentes, és csak időnként jelentkeznek bizonytalan hasi panaszok és enyhe hasmenés. Letális kimenetelének oka a bélperforáció, vagy az egyes szervekben (agy, máj) kialakuló tályog. Gyakori a krónikus forma.

Az amoebiasis bejelentendő, és ha az illető valamely trópusi országból érkezett, azt a bejelentőlapon fel kell tüntetni. Az akut tünetekkel rendelkező beteget otthon vagy kórházban el kell különíteni addig, míg a kezelés befejezése után 48 óra múlva elkezdett székletvizsgálat két egymás utáni napon negatív nem lesz. Ha a minta a 8. napot követően még mindig pozitív, az elkülönítés megszüntethető, de az illetőt járványügyi ellenőrzés alá kell helyezni mindaddig, amíg széklete két egymás utáni napon nem lesz negatív. Ez alatt nem dolgozhat 0–6 éves gyermekközösségben, „veszélyeztető munkakörben”, illetve nem adhat anyatejet. A széklet laboratóriumi vizsgálata kötelező. Folyamatos és záró fertőtlenítés szükséges.

A beteg közvetlen környezetében élők körében laboratóriumi vizsgálatot kell végezni cystaürítés felderítésére. A kontakt személyeket 7 napra járványügyi megfigyelés alá kell helyezni, ami abban az esetben, ha a megfigyelés 4. napja után vett székletminta negatív lesz, felfüggeszthető. Ezen időszak alatt veszélyeztető munkahelyeken nem dolgozhatnak.

A betegség megelőzése specifikus prevenció hiányában a higiénés színvonal emelésével lehetséges. A trópusi országokba utazók figyelmét fel kell hívni a fokozott fertőzésveszélyre, és a szükséges óvintézkedésekre (elsősorban nyers zöldség és gyümölcs fogyasztásával kapcsolatosan).

Giardiasis

Világszerte elterjedt megbetegedés. Hazánkban 2007 óta bejelentendő, főleg a gyermekpopuláció körében fordul elő, gyakran tünetmentes.

A kórokozó a Giardia lamblia, vegetatív és cisztás alakkal rendelkező protozoon.

Mindkét forma a szájon keresztül kerül a szervezetbe. A vegetatív alakok a vékonybél felső szakaszának, elsősorban a duodenumnak a nyálkahártyáján telepednek meg, a lumen felől cserépszerűen fedik a sejteket. Nagyszámú kórokozó felszívódási zavart okozhat.

A fertőzés forrása a beteg, valamint a tünetmentes cisztaürítő. Közvetlen kontaktussal, valamint széklettel szennyezett ivóvízzel, fürdővízzel, élelmiszerekkel terjedhet.

A lappangási idő 1–2 hét.

A klinikai tünetek a fertőzés mértékétől függenek, gyakran tünetmentes. Enyhe esetben csak atípusos hasi panaszok jelentkeznek, míg sok kórokozóval történt fertőzésben étvágytalanság, kifejezett hasi panaszok, krónikus hasmenés, steatorrhoea alakulnak ki, gyermekekben anaemia is lehetséges.

A megbetegedés bejelentendő. A beteget nem kell elkülöníteni. A laboratóriumi vizsgálat kötelező, székletet, esetleg duodenalis váladékot kell küldeni bármely laboratóriumba, illetve járvány gyanúja esetén a kijelölt mikrobiológiai laboratóriumba. Folyamatos fertőtlenítés szükséges; a kórokozó a klóros fertőtlenítőszerekre nem érzékeny, ezért az ivóvíz szempontjából a forralás jelent biztosítékot.

A beteg környezetében a fertőzöttek azonosítása céljából célszerű szűrővizsgálatot végezni, és a fertőzötteket gyógykezelni kell.

A megelőzés az enteralis fertőzések prevenciójában elfogadott általános elvek szerint történik.

Ascariasis

Az egész világon, de főleg a trópusi, szubtrópusi éghajlaton előforduló féregfertőzés. A magyar lakosság szűrővizsgálatokkal becsült átfertőzöttsége 0,5-0,8%, egyes zárt közösségekben azonban az átfertőzöttek aránya elérheti a 30%-ot is.

A kórokozó a geohelminth Ascaris lumbricoides, melynek petéi csak egy, a talajban lezajló, kb. 30 napos érési ciklus után válnak fertőzőképessé, és meleg, nedves talajban fél-egy évig azok is maradnak.

A fertőzés forrása a még éretlen petéket ürítő ember. A fertőzőképes peték indirekt úton, általában széklettel szennyezett, nyersen fogyasztásra kerülő élelmiszerekkel (zöldség, gyümölcs) jutnak a szervezetbe, gyermekek esetében azonban nem kizárt (pl. homokozóból) a közvetlenül talajrészecskék által közvetített infekció sem.

A betegség biológiai lappangási ideje 2 hónap, ennyi idő alatt fejlődnek ki az ivarérett férgek; a pulmonalis tünetek 10–12 nap, az enteralis tünetek pedig 7–8 hét múlva jelennek meg.

A fertőzés többnyire tünetmentesen zajlik le. Nagyobb számú féreggel való fertőzés esetén a lárvavándorlás pulmonalis stádiumában köhögés, véres köpet, magas láz, néha pneumonitis, pneumonia tünetei láthatók; az enteralisban kólikaszerű fájdalom, a ductus choledochus és a ductus pancreaticus elzáródása, mechanikus vagy reflektorikus ileus jöhet létre. A féregfertőződésekre jellemző eosinophilia is kialakulhat.

Nem bejelentendő, és a beteget nem kell elkülöníteni. Laboratóriumi vizsgálat igénybe vehető. A székletet, a széklettel szennyeződött anyagot, tárgyakat, valamint az azzal kontaminálódott talajt fertőtleníteni kell.

A megelőzés a nyersen fogyasztott zöldségek gondos lemosása, a szennyvízzel való öntözésre, trágyázásra vonatkozó szabályok betartása.

Enterobiasis (oxyuriasis)

Az egész világon elterjedt féregfertőzés, amely különösen gyermekkorban gyakori. A kórokozó az Enterobius vermicularis. A pete ovális, kissé megnyúlt alakú, hőre, kiszáradásra érzékeny, fertőtlenítőszerekkel szemben közepes ellenállású.

A szájon át bejutott petékből a lárvák a duodenumban kelnek ki, innen – elérve az ivarérettséget – a vastagbélbe kerülnek. A nőstények petéjüket az anus körüli redőkbe rakják le, melyek itt válnak fertőzőképessé.

A fertőzés forrása a petéket ürítő ember. Terjedhet közvetlen érintkezéssel, piszkos kéz, tárgyak, étel, por, levegő útján. Az infekció fennmaradásában fontos szerepe van az autoreinfekciónak.

A lappangási idő 2–4 hét.

Az enyhe fertőzés sokszor tünetmentes. Típusos a lefekvés után 1-2 órával fellépő anustáji viszketés, és a vakaródzás következtében lokálisan kialakuló dermatitis, pyoderma, ekzema, a kialvatlanság miatti fokozott fáradékonyság. Lányokon vulvitis, húgyúti infekció tünetei is kialakulhatnak. Nagyszámú féreg jelenléte appendicitisszerű tüneteket is okozhat.

Nem kell bejelenteni, és a beteget nem kell elkülöníteni. A laboratóriumi vizsgálat nem kötelező. A beteg ágyneműjét, alváshoz használatos ruházatát és fehérneműjét folyamatosan fertőtleníteni kell. Az autoreinfekció megelőzésére a megfelelő tisztálkodás mellett célszerű a gyermekeket jól záró nadrágban altatni, és a körmeiket rövidre vágni.

A fertőzött személy környezetében célszerű féregpete-vizsgálatot végezni, a pozitív egyéneket egyszerre kell terápiában részesíteni.

A betegség megfelelő személyi higiénével, a székletszóródás megakadályozásával megelőzhető.

Trichuriasis

Világszerte előforduló féregbetegség. A hazai fertőzöttség az adott lakosságcsoport higiénés szintje függvényében változó.

A kórokozó a geohelminth Trichuris trichiura. A peték hőre, kiszáradásra érzékenyek, fertőzőképességüket nedvesebb talajban hónapokig megőrzik.

A fertőzés forrása az éretlen petéket ürítő ember. A fertőzőképes peték per os kerülnek a szervezetbe. Az infekció a széklettel szennyezett talajszemcsék lenyelésével, széklettel szennyezett, nyersen elfogyasztott gyümölccsel, zöldséggel terjed.

A lappangási idő 1–3 hónap.

Enyhe infekció esetén gyakorlatilag tünetmentes lehet, masszív fertőzésben azonban súlyos, lázas, véres-nyákos hasmenéssel járó állapot alakulhat ki. A krónikus formában anaemia és eosinophilia is észlelhető.

Nem bejelentendő betegség, és a beteget nem kell elkülöníteni. A laboratóriumi vizsgálat igénybe vehető. Fertőtlenítés nem szükséges.

A megelőzés szempontjából legfontosabb a nyersen fogyasztott zöldségek gondos lemosása és a szennyvízzel való öntözésre, trágyázásra vonatkozó szabályok betartása.

Hymenolepiasis

A szubtrópusi és trópusi régiókban gyakori betegség, de a mérsékelt égövön is előfordul. Hazánkban elsősorban gyermekközösségekben észlelhető.

A kórokozó elsősorban az átlagos ellenálló képességű Hymenolepis nana, ritkán a Hymenolepis diminuta.

A fertőzés forrása a peteürítő egyén, a H. diminuta esetében az egér és patkány. A peték szájon át jutnak a szervezetbe. A folyamat autoreinfekcióval járhat együtt, de terjed közvetlen kontaktussal, közvetett módon széklettel szennyezett élelmiszerekkel, tárgyakkal is. A H. diminuta a köztigazdákkal (lisztbogár, lisztmoly, patkánybolha) kontaminált élelmiszerek elfogyasztásával terjed.

A lappangási idő 2–3 hét.

A folyamat többnyire tünetmentes, súlyos fertőzöttség esetén étvágytalanság, émelygés, hányás, hasmenés, hasi fájdalom, főleg gyermekekben fogyás jön létre.

Nem kell bejelenteni, és a beteget nem kell elkülöníteni. A laboratóriumi vizsgálat igénybe vehető. Fertőtlenítés nem szükséges.

A beteg környezetében szűrővizsgálatot lehet végezni, és a pozitív egyéneket egyszerre kell kezelni. A megelőzés a személyi higiénés színvonal emelésével, a székletszóródás megakadályozásával lehetséges.

Toxikoinfekciók

Ezen élelmiszer eredetű megbetegedésekre (élelmiszer-fertőzés, -mérgezés) jellemző, hogy a baktériumok szaporodása és/vagy az általuk termelt toxin(ok) mennyiségének megnövekedése már a kontaminált élelmiszerekben megtörténik, így az infekció után a tünetek rövid időn belül jelentkeznek.

A toxikoinfekciók jellegük szerint három csoportba oszthatók:

–a kórforma dominánsan infekció, kiváltó oka a szervezetbe kerülő nagyszámú, majd a béltraktusban tovább szaporodó baktérium (pl. salmonellosis),

–tényleges toxikoinfekció, amikor az ételben elszaporodott kórokozó és az általa termelt exotoxin hozza létre a tüneteket (staphylococcosis, C. perfringens-infekció),

–dominánsan toxikózis, az ételben csak a baktérium által termelt exotoxin van jelen, és az felelős a tünetekért (pl. botulismus).

Az élelmiszer-fertőzések, -mérgezések eredetének feltárását az ételminta vizsgálata teszi lehetővé. A közétkeztetést biztosító konyhákban – napi 29 adag felett – naponta valamennyi étel külön-külön főzött mennyiségeiből 100 g-nyi mintát kell venni, tiszta, mikrobiológiai és kémiai szempontból megfelelő tárolóedénybe vagy csomagolásba (tasakba) helyezni, és 72 órán át jégszekrényben tárolni. A mintára rá kell írni annak tartalmát, a mintavétel időpontját és a mintavételt végző személy nevét. Ha a betegek székletében talált és az ételmintából kimutatott baktérium antigénszerkezete azonos, akkor laboratóriumi alapon bizonyítottnak tekinthető, hogy a betegséget az adott étel elfogyasztása okozta. Epidemiológiailag bizonyított az összefüggés, ha hasonlóak a tünetek és közel azonos a lappangási idő a gyanús élelmiszert fogyasztók körében.

Az élelmiszer eredetű megbetegedéseket és annak gyanúját sürgősséggel (telefonon, faxon) jelenteni kell az illetékes kistérségi népegészségügyi intézethez, valamint az „Élelmiszer-fertőzés, élelmiszer-mérgezés bejelentő lap» felhasználásával írásban is be kell jelenteni. Ha a betegek száma 5–30 között van, akkor csoportosnak számít, ha 30-nál több, akkor a mérgezés tömegesnek minősül. Ez utóbbi esetben a kistérségi intézet értesíti a megyei népegészségügyi szakigazgatási szervet, az pedig jelentést tesz az OTH-nak és az OÉTI-nek.

A toxikoinfekciók megelőzésében fontos szerepe van az élelmiszeriparban, az élelmiszer-kereskedelemben és a közétkeztetésben dolgozók előzetes és időszakos orvosi alkalmassági vizsgálatának. Munkába lépés előtt belgyógyászati kivizsgáláson, tüdőszűrésen, bőrgyógyászati, valamint bakteriológiai (széklettenyésztés) vizsgálaton kell átesniük. A vizsgálatokat akkor kell megismételni, ha a dolgozónál vagy a vele közös háztartásban élő személynél sárgaság, hasmenés, hányás, láz, torokgyulladás, bőrkiütés stb. fordul elő. A dolgozó erre vonatkozóan jelentési kötelezettséget vállal a munkába lépés előtt kitöltött és aláírt „Egészségügyi nyilatkozat”-tal.

A prevencióban döntő jelentőségű az élelmiszeriparban és -kereskedelemben, a közétkeztetésben előírt élelmiszer-higiénés rendszabályok betartása, és a megfelelő szintű személyi higiéné.

Az élelmiszer-fertőzések, -mérgezések előfordulása esetén szükséges fontosabb járványügyi intézkedéseket a IV-5. táblázat mutatja be.

6.5. táblázat - IV-5. táblázat Egyes élelmiszer-fertőzések, -mérgezések előfordulása esetén szükséges fontosabb járványügyi intézkedések

Kórokozó

Kórkép

Járványügyi teendők

Esetbejelentés

Laborvizsgálat

Specifikus prevenció

Gy

V

M

K

J

F

Sz

Baktériumok okozta megbetegedések

Salmonella genus

Salmonellosis

+

+

+

+

+

+

+

Clostridium botulinum

Botulismus

+

s

+

s

+

s

+

+

+


Jelmagyarázat:

Gy:gyanús eset

V:valószínűsíthető eset

M:megerősített eset

K:klinikai mikrobiológiai diagnosztikai vizsgálat

J:járványügyi érdekből végzett mikrobiológiai diagnosztikai vizsgálat

F:felszabadító vizsgálat

Sz:járványügyi érdekből végzett mikrobiológiai szűrővizsgálat

s:az eset sürgősséggel is jelentendő a megyei népegészségügyi szakigazgatási szervek és az ÁNTSZ–OEK részére

Salmonellosis

Az élelmiszer eredetű megbetegedések jelentős részét világszerte, így hazánkban is a különböző Salmonella-típusok okozzák. Ez a kórkép évtizedek óta egyike a legmagasabb morbiditású magyarországi megbetegedéseknek, az esetek mintegy felét járvány keretében, a többit sporadikusan jelentik. Főként a 0–2 éves népességet érinti (IV-7. ábra) nyári szezonalitással (IV-8. ábra).

IV-7. ábra A 2009-ben bejelentett salmonellosis megbetegedések korspecifikus incidenciája Magyarországon (100 ezer lakosra)

Forrás: Magyarország járványügyi helyzete 2009, OEK Járványügyi Osztály, http://www.oek.hu

Kórokozói a Salmonella genus különböző, O és H antigénjeik alapján elkülönített szerotípusai. Ellenállásuk hővel, kiszáradással, fertőtlenítőszerekkel szemben közepes.

A fertőzés forrásai a beteg vagy tünetmentesen fertőzött háziállatok (sertés, szarvasmarha, szárnyasok), vadon élő szárnyasok és rágcsálók, valamint a beteg vagy tünetmentes kórokozó-hordozó ember. Fertőzött élelmiszerekkel (tojás, tojáskészítmények stb.), ritkábban ivóvízzel, valamint kontakt úton emberről emberre, piszkos kéz vagy fertőzött tárgyak közvetítésével terjed. A salmonellosis elsősorban zoonosis, a fertőzés jellemzően az állatokat érinti. Az élelmi anyagok egy részében eredetileg is kimutathatók a salmonellák (pl. intravitálisan fertőzött lehet a sertés, a szarvasmarha húsa). A betegség átvészelése után csak típusspecifikus immunitás marad vissza.

A lappangási idő 6–48 óra az ételeredetű és 1–3 nap a kontakt fertőzések esetében. A tünetek hirtelen kezdődnek.

Enyhe esetben rossz közérzet, fejfájás, hányinger, bizonytalan hasi panaszok jelentkeznek. A súlyosabb mérgezésben láz, hányás, hasmenés, hasi görcsök lépnek fel, gyermekekben a fokozott vízvesztés miatt egyre fokozódó dehidrációval is számolni kell. A csecsemők, kisgyermekek, ritkán az időskorúak megbetegedése a szövődmények (pneumonia, meningitis) vagy a folyamat generalizálódása miatti sepsis következtében letális kimenetelű is lehet.

A betegség bejelentendő; ha a kiváltó ok igazoltan ételmérgezés volt, akkor a megbetegedést az „Élelmiszer-fertőzés, élelmiszer-mérgezés bejelentő lap”-on is be kell jelenteni, és telefonon értesíteni kell a kistérségi népegészségügyi intézetet is. A beteget el kell különíteni. A széklet laboratóriumi vizsgálata diagnosztikus célból kötelező, felszabadító vizsgálatot azoknál kell végezni, akik 0–3 éves gyermekközösségbe járnak, „veszélyeztető munkakörben” dolgoznak, illetve anyatejet adnak. Az utóbbiak tevékenységüket csak akkor folytathatják, ha a gyógyulás után két nap múlva levett székletminták eredménye két egymás utáni esetben negatív lesz. Pozitív eredmény esetén az elkülönítés megszüntethető, de az illetőt a kórokozó-ürítés megszűnéséig járványügyi ellenőrzés alá kell helyezni. Folyamatos és zárófertőtlenítést kell végezni.

A beteg környezetében szűrővizsgálatot kell végezni, és a pozítiv személyeket járványügyi ellenőrzés alá kell helyezni, amely csak akkor szüntethető meg, ha ezen idő alatt székletvizsgálata negatív eredménnyel zárul. A pozitív személyek a kórokozó-ürítés ideje alatt nem látogathatnak 0–3 éves gyermekközösséget, nem dolgozhatnak „veszélyeztető munkakörben”, valamint nem adhatnak anyatejet. A beteg, illetve az ürítő lakásából élelmiszerek, italok kivitele tilos.

Gyermekvédelmi intézményekben, kórházi csecsemő- és gyermekosztályokon előforduló halmozott, járványos megbetegedések esetén 5 napra felvételi zárlatot kell elrendelni, és a betegek és az őket ellátók körében széklet-szűrővizsgálatot kell végezni. Pozitív vizsgálati eredmény esetén a kórokozó-ürítőket el kell különíteni, illetve a munkahelyről ki kell tiltani.

A betegség megelőzése komplex higiénés feladat, melyet személyi, állat-egészségügyi, élelmezés-egészségügyi, valamint környezet- és településhigiénés előírások szabályoznak.

Staphylococcus élelmiszer-mérgezés

A Staphylococcusok elsősorban gennyes folyamatok kórokozói, egyes típusaik azonban néhány nap alatt lezajló ételmérgezést is kiválthatnak.

A kórokozók a Staphylococcus aureus enterotoxint termelő törzsei. A baktériumok igen rezisztensek. A kiszáradást jól tűrik, gennyben, váladékokban, ezekkel szennyeződött anyagokon, tárgyakon hetekig, esetenként hónapokig életképesek maradnak. A fertőtlenítőszerekre érzékenyek, 1%-os fenol hatására 10–15 perc alatt elpusztulnak. A termelt toxinok többsége hőstabil, még 30 perces főzés hatására sem bomlanak le; a pepszin kivételével a proteolitikus enzimekkel szemben ellenállóak.

A fertőzés forrása a baktériumot ürítő ember, akinek bőrfelszínén, orrüregében rendszeresen, illetve gennyes folyamataiban esetenként ki lehet mutatni a Staphylococcusokat. A baktériumok nem megfelelő higiénés körülmények között végzett élelmiszer-feldolgozás során bekerülhetnek az ételbe (jellemzően a tejbe, tejtermékekbe, krémekbe, fagylaltba, kolbászba, disznósajtba, hurkákba, pástétomokba), ahol elszaporodnak, és toxint termelnek. A szennyeződött élelmiszerrel a baktériumok mellett nagy mennyiségű toxin is bejuthat a szervezetbe. Ritkán előforduló fertőzési mód, mikor Staphylococcus-mastitises anya teje fertőzi csecsemőjét. A tehén Staphylococcus okozta tőgygyulladásakor a beteg állat pasztörizálatlan teje is kiválthatja a betegséget.

A lappangási idő – az elfogyasztott toxin mennyiségétől függően – általában 2–6 óra.

A tünetek gyorsan kialakulnak, hányinger, hányás, hasmenés lép fel, melyekhez súlyos esetben vérnyomáscsökkenés is társul. A betegség 2-3 nap alatt általában spontán gyógyul, a letális kimenetel ritka.

A betegség bejelentendő, élelmiszer-mérgezési bejelentőlapon külön is jelenteni kell az illetékes kistérségi népegészségügyi intézetnek. Az élelmiszer-mérgezésben szenvedő betegeket nem kell elkülöníteni. A laboratóriumi vizsgálat (széklet, hányadék) igénybe vehető.

A megelőzésben az élelmezés-egészségügyi (élelmiszeripar, -kereskedelem, közétkeztetés) és a személyi higiénés előírások betartása döntő szerepet játszik. Gennyes bőrtünetek, tonsillitis esetén a betegeket el kell tiltani ételek, italok készítésétől és kezelésétől, valamint gyermekvédelmi intézményekben való tevékenységtől.

Bacillus cereus toxikoinfekció

Általában enyhe lefolyású, nem gyakori ételmérgezés, a hazai ételmérgezéseknek csak néhány százalékában mutatható ki.

A kórokozó a Bacillus cereus, melynek ellenálló képessége külső behatásokkal és fertőtlenítőszerekkel szemben kifejezett.

A baktérium a talajban mindenütt megtalálható, így egyes élelmiszer-alapanyagokon (zöldségek, gyümölcsök felszínén), valamint talajjal szennyezett élelmiszerekben rendszeresen előfordul. Az ételmérgezés többnyire akkor jön létre, amikor a fertőzött étel olyan hosszú ideig van szobahőn, hogy a benne levő baktériumok által termelt toxin mennyisége az ételmérgezés kialakulása szempontjából kritikus értéket ér el.

A lappangási idő a hányással járó forma esetében 0,5–5 óra, a hasmenéses variációban 6–24 óra.

A tüneteket a baktérium egy hőstabil és egy hőérzékeny exotoxinja váltja ki. A panaszok általában enyhék, jellemző a különböző intenzitású hányás és hasmenés. 1-2 napon belül többnyire gyógyul, a letális kimenetel igen ritka.

A betegség bejelentendő, élelmiszer-mérgezésként is jelenteni kell a kistérségi egészségügyi intézetnek. A laboratóriumi vizsgálat (széklet, hányadék) kötelező.

Clostridium perfringens toxikoinfekció

Az ételmérgezések néhány százalékát jelentő toxikoinfekció hátterében többnyire húsételek állnak.

A kórokozók a Clostridium perfringens enterotoxint termelő típusai; ellenálló képességük kifejezett.

A baktériumok a szennyeződött ételekben igen gyorsan szaporodnak, és az enterotoxin termelés már az élelmiszerben megkezdődik. A toxin a jejunum és ileum nyálkahártyasejtjeire hatva intenzív hiperszekréciót vált ki, melynek következtében kifejezett víz- és elektrolitvesztés lép fel.

A fertőzés forrása az ember és azon állatok (szarvasmarha, sertés, szárnyasok), amelyek béltraktusában a Clostridiumok folyamatosan megtalálhatók, és onnan a széklettel a talajba jutnak. A kórokozók az élelmiszerbe részint a széklettel, részint pedig a talajjal történő szennyeződés során jutnak be. A betegséget kiváltó ételek között a levesek, mártások, pástétomok és egyéb húsételek a leggyakoribbak.

A lappangási idő 6–24, általában 10–12 óra.

A tünetek néhány napig tartó hasi fájdalom, hasmenés és étvágytalanság. A betegség többnyire 1-2 nap alatt lezajlik, súlyosabb kimenetel igen ritkán fordul elő.

A betegség bejelentendő élelmiszer-mérgezésként is jelenteni kell a kistérségi egészségügyi intézetnek.

Botulismus

Sporadikusan előforduló, súlyos lefolyású, ma is magas letalitással járó ételmérgezés. Hazánkban többnyire a házilag és nem megfelelő higiénés körülmények között készített húsételek okozzák a megbetegedést, míg külföldön a hús- és a zöldségkonzervek.

A kórokozó az anaerob Clostridium botulinum A, B, E és F típusú neurotoxint (botulotoxin) termelő típusai; hazánkban a B típus a leggyakoribb. A spórák ellenállása rendkívül nagy, több órán át tartó főzést követően is életképesek maradnak; a toxin 100 fokon 10 percen belül inaktiválódik.

A baktérium nem invazív, a kóros folyamatot a szervezetbe kerülő, az acetil-kolin felszabadulását gátló toxin hozza létre.

A fertőzés forrásai azok az állatok (szarvasmarha, sertés stb.), amelyek béltraktusában a Clostridiumok folyamatosan megtalálhatók. Fertőzés jöhet létre, ha ezeknek az állatoknak a nem kellően megtisztított belét hurka, kolbász készítésére használják fel, illetve, ha a házilag készített élelmiszerek (kolbász, hurka, disznósajt stb.) tölteléke a kórokozót tartalmazó béltartalommal vagy földdel szennyeződik. Konzervkészítmények okozta ételmérgezés esetében általában komplex élelmiszer-technológiai problémával állunk szemben, hisz a konzervek gyártásához használt alapanyagot (bab, borsó, spenót stb.) egyrészt nem megfelelően tisztítják meg, illetve a hús, sonka stb. konzervek készítéséhez a használt hús vagy töltelék földdel szennyeződik, másrészt a gyártási folyamat végén nem megfelelő a kész konzervek sterilizálása sem. Az anaerob miliőt jelentő konzervekben az élő baktériumok kellő mennyiségű toxint termelnek ahhoz, hogy akár egy konzerv elfogyasztását követően is súlyos, letális kimenetelű ételmérgezés alakuljon ki. A lappangási idő az elfogyasztott toxin mennyiségétől függ, általában 12–36 óra.

A folyamat általános tünetekkel (fejfájás, hányinger, szédülés) indul, melyekhez később jellegzetes tünetek – ptosis, diplopia, akkomodációs zavar, szájszárazság, nyelési nehézség, beszédzavar – társulnak. A letalitás 30-50%, oka keringési elégtelenség vagy légzésbénulás.

A betegség bejelentendő, telefonon és e-mailen értesíteni kell a területileg illetékes megyei népegészségügyi szakigazgatási szervet és az ÁNTSZ–OEK-et. A beteget nem kell elkülöníteni (a botulismus emberről emberre nem terjed), de a megfelelő kezelés biztosításához intenzív osztállyal rendelkező kórházba kell szállítani. A laboratóriumi vizsgálat kötelező, az antibiotikum terápia megkezdése előtt natív vért kell venni, valamint a toxin kimutatásához a mérgezés okaként feltételezett élelmiszerből vett mintát is meg kell vizsgáltatni. Fertőtlenítés nem szükséges.

A megelőzés az élelmezés-egészségügyi előírások betartásával lehetséges.

Haematogen és lymphogen betegségek

A kórokozók vérszívó vektorok (szúnyog, kullancs stb.), illetve vérrel vagy vérrel szennyezett eszközök közvetítésével kerülnek a szervezetbe. Endémiás előfordulás jellemző azokon a helyeken, ahol a vektor számára az életfeltételek kedvezőek.

A fertőzés forrásai a beteg és a tünetmentes kórokozó-hordozó, közvetlen kontaktus útján e betegségek nem terjednek. Fertőtlenítés általában nem szükséges.

Megelőzésük vektorkontrollal (irtás, természeti tenyészhelyek teljes vagy részleges felszámolása), valamint a fogékonyak számának csökkentésével (aktív immunizálás és/vagy kemoprofilaxis) lehetséges.

A vektorok által terjesztett haematogen fertőző betegségek közül hazánkban nagyobb számban azok fordulnak elő, melyek vektorai is itt élnek (pl. Lyme-kór). A kórképek többsége (febris recurrens, malária stb.) csak importált esetként fordul elő, de nem hagyható figyelmen kívül, hogy az endémiás, epidémiás területekről beutazó egyének között lehetnek fertőző források, akiktől a ma még fertőzésmentes hazai vektorok – még ha kis valószínűséggel is – megfertőződhetnek, és átvihetik a fertőző ágenst fogékony személyekre.

A haematogen-lymphogen fertőző betegségek előfordulása esetén szükséges fontosabb járványügyi intézkedéseket a IV-6. táblázat mutatja be.

6.6. táblázat - IV-6. táblázat Haematogen-lymphogen fertőző betegségek előfordulása esetén szükséges fontosabb járványügyi intézkedések

Kórokozó

Kórkép

Járványügyi teendők

Esetbejelentés

Laborvizsgálat

Specifikus prevenció

Gy

V

M

K

J

F

Sz

Baktériumok okozta megbetegedések

Borrelia burgdorferi

Lyme-kór

+

+

(+)

(+)

Rickettsia prowazeki

Typhus exanthematicus

+

s

+

s

+

+

+

Vírusok okozta megbetegedések

Hepatitis B vírus

(akut) Hepatitis B

+

+

+

+

Kötelező aktív/ passzív (újszülöttek) immunizálás

Hepatitis C vírus

(akut) Hepatitis C

+

+

Protozoon okozta megbetegedés

Plasmodium vivax, P. ovale, P. malariae, P. falciparum

Malária

+

s

+

s

+

+

kemoprofilaxis


Jelmagyarázat:

Gy:gyanús eset

V:valószínűsíthető eset

M:megerősített eset

K:klinikai mikrobiológiai diagnosztikai vizsgálat

J:járványügyi érdekből végzett mikrobiológiai diagnosztikai vizsgálat

F:felszabadító vizsgálat

Sz:járványügyi érdekből végzett mikrobiológiai szűrővizsgálat

s:az eset sürgősséggel is jelentendő a megyei népegészségügyi szakigazgatási szervek és az ÁNTSZ–OEK részére

Lyme borreliosis (Lyme-kór)

A betegség fokozatosan növekvő számban fordul elő, amelynek oka egyrészt a természeti gócok egyre kiterjedtebbé válása, másrészt a jobb diagnosztikus lehetőségek. A betegséget terjesztő kullancs (Ixodes ricinus) életciklusa és a fertőződésnek kedvező körülmények miatt a tavaszi-nyári-őszi szezonalitás jellemző (IV-9. ábra).

IV-9. ábra A 2009-ben bejelentett Lyme-kór megbetegedések számának havonkénti alakulása Magyarországon

A kórokozó a Borrelia burgdorferi.

A szervezetbe a kullancs csípésével bejutó baktérium a nyirokkeringéssel a környéki nyirokcsomókba, a vérárammal pedig különböző szervekbe (szív, máj, lép, agy) kerül.

A fertőzés forrásai fertőzött vadon élő (rágcsálók, szarvasok, őzek, madarak stb.) és háziállatok (szarvasmarha, juh, kutya stb.). A nőstény kullancs két évig tartó fejlődési folyamata során több ízben is vért szív, és ennek során fertőződik. A humán populáció fogékonysága általános, egyes foglalkozási ágakban dolgozók (erdészek, favágók stb.) veszélyeztetettsége nagyobb.

A lappangási idő 2–32 nap az erythema migrans megjelenéséig.

Típusos elváltozás a csípés helyén megjelenő erythema migrans. A korai stádiumban lehet tünetmentes, illetve általános tünetek – fejfájás, láz, hidegrázás, regionális lymphadenopathia – alakulnak ki, esetenként meningealis irritáció, migráló izomfájdalmak, hepatitis, generalizált lymphadenopathia, splenomegalia is megfigyelhető. Késői tünetekként a betegek egy részében hosszabb idő, esetleg évek múlva intermittáló arthritis, myositis, osteomyelitis, myocarditis, meningitis, encephalomyelitis stb. jelentkeznek.

A betegség bejelentendő. A beteget nem kell elkülöníteni. A laboratóriumi vizsgálat erythema migrans-t kivéve kötelező, előzetes megbeszélés után vért, neuroborreliosis gyanúja esetén liquormintát is kell küldeni az ÁNTSZ–OEK-ba, illetve a szerológiai vizsgálatra kijelölt laboratóriumba. Fertőtlenítés nem szükséges.

A prevenciót a kullancscsípés megelőzése jelenti. Ezért a természeti góc területén a szabadban történő munka, tevékenység során repellenst kell használni; nyakban, csuklóban, bokában zárt ruhát kell viselni, és a nem fedett bőrterületet rendszeresen át kell vizsgálni. A bőrbe került kullancsot minél előbb, lehetőleg annak sérülése nélkül el kell távolítani.

Typhus exanthematicus

Ma csak egyes fejlődő országokban endémiás megbetegedés, hazánkban évtizedek óta nem fordult elő.

A kórokozó a Rickettsia prowazeki; hőre, fertőtlenítőszerekre közepesen érzékeny, vérben órákig, a tetű beszáradt ürülékében hónapokig életképes marad.

A fertőző forrás a kiütéses tífuszos vagy a Brill–Zinsser-féle betegségben szenvedő. Az átvivő vektor a ruhatetű. A tetű a betegből való vérszíváskor fertőződik, bélrendszerében a kórokozók elszaporodnak és székletével ürülnek. Amikor a tetű vért szív, egyidejűleg székletet is ürít, melyet vakaródzáskor az ember a bőrébe dörzsöl. Terjedhet a betegség a tetűk beszáradt székletében levő kórokozók inhalációjával is.

A lappangási idő 1-2 hét, általában 12 nap. A folyamat hirtelen, magas lázzal kezdődik, fejfájás, szédülés, vérnyomáscsökkenés lép fel. A 4-7. napon a törzsön és a végtagokon halvány kiütések jelennek meg, amelyek néhány nap alatt fokozatosan megnagyobbodnak, sötét színűvé válnak és bevéreznek. Az idegrendszeri tünetek (apátia vagy delírium) egyre kifejezettebbé válnak. A tünetek mérséklődése a harmadik héten kezdődik, a rekonvaleszcencia hosszú ideig tart. A kezeletlen betegség letalitása 10-40% is lehet. A felépülés után a rickettsiák tovább perzisztálhatnak a szervezetben, és a betegség évek múlva reaktivizálódhat (Brill–Zinsser-betegség).

A betegség, valamint a Brill–Zinsser-betegség bejelentendő; telefonon, faxon értesíteni kell a megbetegedés helye szerinti illetékes népegészségügyi szakigazgatási szervet és az ÁNTSZ–OEK Járványügyi osztályát. A beteget tetvetlenítés után fertőző osztályon kell elkülöníteni. A laboratóriumi vizsgálat – natív vérből – kötelező. Szigorított folyamatos és zárófertőtlenítés kötelező. A beteg vagy betegségre gyanús személy környezetét (beleértve lakását, ruházatát stb.) – a tetűmentesítés mellett – fertőtleníteni is kell.

A beteggel közvetlen kapcsolatban levő személyeket tetvetlenítést követően 12 napra járványügyi zárlat alá kell helyezni, és laboratóriumi vizsgálatra vérmintát kell küldeni.

Megelőzésében a tetűmentesség biztosítása a legfontosabb teendő.

Hepatitis B, C és D

A B vírus okozta hepatitis világszerte elterjedt fertőző betegség, melynek incidenciája az aktív immunizáció bevezetésének eredményeként a fejlett államokban csökkenést mutat. A hepatitis C gyakorisága pontosan nem ismert, de egyes adatok szerint világszerte növekvő.

A kórokozók a Hepadnaviridae családba tartozó hepatitis B-vírus (HBV), a Flaviviridae családba tartozó hepatitis C-vírus (HCV) és hepatitis D-vírus (HDV), amely utóbbi önállóan nem, csak a B-vírussal együtt válik fertőzővé.

A fertőzés forrása az akut és krónikus beteg, valamint a tünetmentes vírushordozó. A beteg már több héttel az icterus megjelenése előtt, majd a heveny tünetek lezajlásáig fertőz. A tünetmentes HBV-hordozók aránya a hazai a lakosságban 1% alatti, a HCV-hordozók gyakorisága pedig 0,6%-ra becsült.

A fertőzés terjedhet indirekt úton, vérrel, vérkészítményekkel, dialízissel, nosocomialisan a nem kellően sterilezett műszerekkel. Átvihető közvetlenül is, szexuális érintkezés során ondóval, hüvelyváladékkal. Transplacentarisan átjut a magzatba, de az újszülött a szülés során, vagy a szoptatás alatt is fertőződhet. Átvihető nem steril eszközökkel végzett akupunktúra, tetoválás, manikűrözés, pedikűrözés során is.

A fogékonyság általános. A lakosság fokozottan veszélyeztetett csoportjai a promiszkuitásban élők, a homo- és biszexuális férfiak, az utóbbiak heteroszexuális partnerei, az intravénás kábítószer-fogyasztók. Hepatitis a krónikus alkoholisták körében is nagyobb arányban fordul elő, feltehetően az alkoholizmussal együtt járó veszélyeztető életmód következményeként.

A lappangási idő a B típus okozta fertőzés esetében 45–180, általában 60–90 nap, a C esetében 14–180, általában 6–9 hét, a D esetében 2–10 hét.

A tünetek lényegében megegyeznek a hepatitis A-nál leírtakkal, annál azonban sokszor enyhébbek. Letalitása 1–2%. Krónikus hepatitis B-fertőzött betegek HDV ko- vagy szuperinfekciója következtében igen súlyos lefolyású, 10–20%-os letalitású kórfolyamat is kialakulhat. A folyamat krónikus hepatitisbe és cirrhosisba mehet át, melynek következményeként primer hepatocellularis carcinoma is kialakulhat.

Bejelentendő megbetegedés, gyanú esetén „hepatitis infectiosa” megnevezéssel; B típusú akut hepatitisnél a valószínűsíthető és a megerősített esetet, C típusú hepatitisnél csak a megerősített esetet kell bejelenteni. Az európai uniós surveillance céljából azokat a hepatitis B, illetve C vírushordozókat is be kell jelenteni, akiknél a fertőzést első alkalommal regisztrálják. A pontos diagnózis megállapításáig a hepatitis A vírus okozta megbetegedésnél leírtak szerint kell eljárni, a hepatitis B illetve C diagnózisa után ezen intézkedéseket meg kell szüntetni, azaz a beteggel szokásos (nem szexuális) kapcsolatban levőket nem kell járványügyi megfigyelés alá helyezni. Folyamatos fertőtlenítés szükséges.

Megelőzésében aspecifikus és specifikus tényezők is szerepet játszanak. Aspecifikus megelőzés – mindhárom vírus esetén – a rizikócsoportokba tartozók felvilágosítása, a promiszkuitás kerülése, óvszer használata, a terhes nők szűrővizsgálata, a nosocomialis terjedést megakadályozó, megfelelően kivitelezett sterilizálás és fertőtlenítés, a fertőzőképes HBV- és HCV-hordozó egészségügyi dolgozó számára az invazív (pl. sebészeti) beavatkozásokban való részvétel megtiltása.

HBV- és HCV-markerekre kötelező a donorok szűrése és a vérkészítmények vizsgálata.

Specifikus prevencióra csak a hepatitis B esetében van mód. Ennek egyik formája az életkorhoz kötött, kötelező védőoltás, melyre 13 éves korban kerül sor. A fokozottabb veszélyeztetettség miatt, foglalkozáshoz kötötten kötelezően oltják az egészségügyi dolgozókat. Bizonyítottan HBsAg-pozitív személy ellátása során az ellátott vérével kontaminálódott eszközzel okozott sérülést követően a sérült passzív-aktív kombinált immunizálását el kell végezni. HBsAg-pozitív anyák újszülöttjeinek a szülést követő 12 órán belül HB immunglobulin és vakcina (passzív-aktív immunizálás) adandó. Célszerű oltani a HBsAg-pozitív személyek kontaktjait, továbbá a rendszeresen dializált betegeket és a magatartásuk, szexuális szokásaik, intravénás kábítószer-használatuk miatt fokozottan veszélyeztetett személyeket is.

Malária

Világviszonylatban egyike a legelterjedtebb fertőző betegségeknek; az évenkénti megbetegedések száma többszáz millió, a halálozások száma 1 millió körüli. Hazánkban csak importált esetek fordultak elő.

A betegség kórokozói a Plasmodium vivax, a Plasmodium ovale (malaria tertiana), a Plasmodium malariae (malaria quartana) és a Plasmodium falciparum (malaria tropica). Terjesztő vektorai az Anopheles genusba tartozó szúnyogok. A plasmodiumok ivartalan ciklusa az emberben, ivaros ciklusa a szúnyogban zajlik.

A fertőzés forrása a maláriával fertőzött, gametocytákat hordozó ember, a fertőzés szúnyog közvetítésével terjed. A fertőzés transzfúzióval és transzplacentárisan is átvihető. Régiónkban az Anopheles maculipennis kifejlett, vért szívó nősténye a malária terjesztője.

A lappangási idő a plasmodium típusától függően 9–14 naptól több hónapig is terjedhet. Tipikus tünete a rendszeresen ismétlődő, 6–8 óra időtartamú, magas lázas szakasz, amely mindig intenzív izzadással fejeződik be. A krónikus formában hypochrom anaemia, máj- és lépmegnagyobbodás, haemoglobinuria, esetenként icterus látható. A P. falciparum okozta formában fokozatosan súlyosbodó agyi tünetek is kialakulhatnak.

Bejelentendő megbetegedés, azt is fel kell tüntetni, hogy a beteg melyik országból érkezett, és milyen malária profilaktikumot szedett. A beteget – szúnyogoktól izoláltan – fertőző osztályon kell elhelyezni. A laboratóriumi vizsgálat kötelező, két vérkenetet és egy vastagcseppkészítményt kell az ÁNTSZ–OEK Parazitológiai osztályára és a vizsgálat elvégzésére kijelölt laboratórium parazitológiai osztályára küldeni. Fertőtlenítés nem szükséges, de a szúnyogmentességet folyamatosan biztosítani kell.

A malária megelőzése komplex feladat: a fertőző források - akut vagy krónikus betegek - felkutatása, kezelése; a vektorok számának csökkentése tenyészterületeik megszüntetésével vagy vegyszeres irtással; a fogékony személyek számának mérséklése kemoprofilaxissal. A kemoprofilaxis különösen az endémiás területekre utazók esetében fontos prevenciós lehetőség.

A kültakarón keresztül terjedő betegségek

E heterogén csoportba tartozó betegségek különböző jellegűek. A kórokozók lehetnek baktériumok, chlamydiák, protozoonok, férgek és ízeltlábúak. A kiváltott folyamat lokalizálódhat a bőrre (pediculosis, scabies), a nyálkahártyára (trachoma, trichomoniasis), a bőr sérüléseire (tetanus, oedema malignum), de van olyan forma is, ahol a kültakaró csak mint behatolási kapu szerepel, és a tüneteket belső szervi elváltozások okozzák (strongyloidosis, ancylostomiasis).

A megbetegedések többnyire a rossz higiénés körülmények között élők körében gyakoriak, amelynek oka, hogy e betegségek főleg közvetlen kontaktussal (nemi érintkezés, piszkos kéz), fertőzött mosdó- és fürdővízzel, közösen használt ruhaneművel és textíliákkal terjednek. Megelőzésükben az életkörülmények javítása, a lakosság higiénés ismereteinek bővítése (megfelelő szintre hozása) az elsődleges feladat.

A kültakarón keresztül terjedő fertőző betegségek előfordulása esetén szükséges fontosabb járványügyi intézkedéseket a IV-7. táblázat mutatja be.

6.7. táblázat - IV-7. táblázat A kültakarón keresztül terjedő fertőző betegségek előfordulása esetén szükséges fontosabb járványügyi intézkedések

Kórokozó

Kórkép

Járványügyi teendők

Esetbejelentés

Laborvizsgálat

Specifikus prevenció

Gy

V

M

K

J

F

Sz

Baktériumok okozta megbetegedések

Clostridium tetani

Tetanus

+

+

+

(+)

kötelező aktív/ passzív immunizálás

Chlamydia trachomatis

Trachoma

+

+

+

+

Protozoon okozta megbetegedés

Trichomonas vaginalis

Trichomoniasis

Helmintek okozta megbetegedések

Strongyloides stercoralis

Strongyloidosis

+

+

+

+

(+)

Ancylostoma duodenale, Necator americanus

Ancylostomiasis

+

+

+

+

+

Ízeltlábúak okozta megbetegedések

Pediculus capitis, P. humanus, P. pubis

Pediculosis

Sarcoptes scabiei

Scabies


Jelmagyarázat:

Gy:gyanús eset

V:valószínűsíthető eset

M:megerősített eset

K:klinikai mikrobiológiai diagnosztikai vizsgálat

J:járványügyi érdekből végzett mikrobiológiai diagnosztikai vizsgálat

F:felszabadító vizsgálat

Sz:járványügyi érdekből végzett mikrobiológiai szűrővizsgálat

s:az eset sürgősséggel is jelentendő a megyei népegészségügyi szakigazgatási szervek és az ÁNTSZ–OEK részére

Tetanus

A tetanus világszerte, de főként a mezőgazdasági jellegű országokban előforduló sebfertőzés. Újszülöttkori formája (tetanus neonatorum) a csecsemőhalálozás egyik fő oka a fejlődő országokban. Hazánkban a védőoltások hatására a morbiditás csökkent, mára sporadikussá vált, de a letalitás nem változott (IV-10. ábra).

IV-10. ábra A bejelentett tetanus-megbetegedések számának és azok letalitásának (%) alakulása Magyarországon 1999–2009 között

Kórokozója a Clostridium tetani, obligát anaerob, spórás baktérium. Vegetatív formájának ellenálló képessége közepes, spórájának rezisztenciája igen nagy. A bőr vagy a nyálkahártyák sérülésein keresztül bejutó baktérium anaerob körülmények között exotoxinokat (pl. tetanospazmin) termel.

A fertőzés forrása az ember és azon állatok (ló, szarvasmarha, sertés, juh stb.), amelyek béltraktusában a Clostridiumok a normál bélflórájuk tagjaként állandóan megtalálhatók. A talajba az állatok ürülékével kerülnek.

A szervezetbe földdel szennyezett sérülés(ek)en keresztül jut be, melyek közül a mély, roncsolt, mezőgazdasági munka közben elszenvedett sérülések jelentik a legnagyobb veszélyt, előfordul azonban felületes sérülés után is. Előfordulhat szülés alatti infekció, az újszülöttek köldökcsonkfertőzése, valamint a nem megfelelően sterilezett varróanyag miatt a műtéti fertőzés is.

A lappangási idő 4–21, általában 14–15 nap.

Legjellemzőbb tünet a harántcsíkolt izmok fájdalmas görcse, ami fokozatosan a teljes izomzatra kiterjed. A mimikai izmok spasmusa hozza létre a „risus sardonicus”-t, melyhez később a rágóizmok, a nyelőcső- és a nyakizmok görcse társul. A hátizmok összehúzódása váltja ki az opisthotonust. A letális kimenetel oka a légzőizmok görcse. A tetanus letalitása a beteg életkorától függően 30–80%. Túlélés esetén nem alakul ki hosszan tartó immunitása.

Bejelentendő, az újszülöttkori tetanus esetén értesíteni kell a területileg illetékes fővárosi/megyei szülész szakfelügyelő főorvost is. A beteget – a terápia miatt – intenzív osztállyal rendelkező kórházban kell elhelyezni. Járványügyi érdekből végzett laboratóriumi vizsgálat igénybe vehető. Fertőtlenítés nem szükséges.

A betegség megelőzése korhoz kötött kötelező védőoltással történik. Tetanus-fertőzésre gyanús (szakított, roncsolt, mély, földdel szennyezett stb.) sérülés esetén – a megfelelő sebészi ellátás mellett – a sérültet védőoltásban kell részesíteni az alábbiak szerint. Ha az alapimmunizálásban és revakcinációban is részesültek az utolsó oltásukat 5 éven belül kapták, akkor védőoltás adása nem szükséges; ha 5 év vagy annál több idő telt el, akkor tetanus toxoidot kell adni; ha 10 év vagy annál több idő telt el az utolsó emlékeztető oltás óta és a seb súlyosan roncsolt, földdel szennyezett, idegen testet tartalmaz, vagy a beteg kivérzett, shockos állapotban van, nagy bőrfelületen megégett, esetleg sugársérült, akkor aktív és passzív immunizálásban (toxoid és humán tetanus immunglobulin) kell részesíteni. Az alapimmunizálásban és revakcinációban nem részesült vagy ezt megfelelően igazolni nem tudó sérültet is aktív és passzív immunizálásban kell részesíteni; az aktív immunizálást a teljes védettség eléréséig folytatni kell.

Oedema malignum

A sebek földdel történő szennyeződéskor kialakuló, évente tizes nagyságrendben jelentett, magas letalitású megbetegedés.

Kórokozói a Clostridium perfringens, Clostridium novyí, Clostridium septicum, ritkábban más Clostridiumok is. Anaerob, spórás baktériumok, amelyek nekrotizáló, haemolizáló toxinokat (alfa-toxin) és a folyamat lokális tovaterjedésében szerepet játszó enzimeket (proteináz, kollagenáz, hialuronidáz stb.) termelnek. A vegetatív formák ellenálló képessége közepes, a spóráké azonban kifejezett.

A fertőzés forrása az ember, és főleg azon állatok (ló, szarvasmara, sertés stb.), amelyek béltraktusában a Clostridiumok állandóan megtalálhatók.

A kórokozó többnyire a széklettel vagy állati ürülékkel szennyezett talajjal a bőr sérülésein keresztül jut az emberi szervezetbe, a megbetegedés ritkán kialakulhat bélműtétek után is endogén infekció következtében.

A lappangási idő, a szervezetbe jutott kórokozók számának függvényében 5–6 órától 5–6 napig tart.

Típusos tünetek a fertőzött sérülés körül a bőr oedemája, a lokális gázképződés miatti crepitatio és véres-bűzös sebváladék ürülése. A lokális folyamat gyorsan terjed, generalizálódva többnyire sepsisbe megy át. A letalitás 40-60%.

Nem bejelentendő. A szigorúan elkülönített beteg ellátásához külön ápoló- és takarítószemélyzetet kell biztosítani. A laboratóriumi vizsgálat (genny vagy sebváladék) kötelező. A folyamatos és zárófertőtlenítést sporocid hatású szerekkel kell végrehajtani. A beteg kötszereit el kell égetni, a hővel nem sterilizálható eszközöket, tárgyakat sporocid oldatba kell helyezni. Az egyszer használatos eszközöket veszélyes hulladékként kell kezelni.

Kórházi előfordulása esetén, a beteg operált kontaktjait 6 napos járványügyi megfigyelés alá kell helyezni. A nosocomialis folyamat feltárása érdekében járványügyi vizsgálatot kell lefolytatni.

Megelőzése megfelelő sebellátással, a nosocomialis surveillence-rendszer megfelelő működtetésével és a kórházhigiénés előírások betartásával lehetséges.

Toxikus shock szindróma

A betegség bármely életkorban, férfiakon és nőkön egyaránt előforduló, sporadikus fertőzés, amely letális kimenetelű is lehet.

Kórokozói a Staphylococcus aureus azon típusai, amelyek a toxicus shock szindróma toxin 1-et (TSST-1) termelik. A baktérium ellenálló képessége kifejezett, túlnyomó többsége penicillinrezisztens.

A fertőző forrás maga az érintett személy. Bár a bőr, az érzékszervek, húgyutak, sőt enteralis fertőzések gyulladásos folyamatai is vezetnek toxikus shock szindrómához, leggyakrabban menstruáló nők esetében endogén infekcióként alakul ki. A hüvely baktériumflórájában megtalálható Staphylococcusok indítják el a folyamatot; exogén fertőződés tamponhasználat esetén jöhet létre. Nosocomialis fertőzésként nem kellően dezinficiált nőgyógyászati eszközök miatt is kialakulhat. A kórkép postpartum is kialakulhat.

A lappangási idő 1–2 nap.

Kezdetben fokozatosan, majd hirtelen megnövekvő láz lép fel, melyhez hányinger, hányás, intenzív hasmenés társul. Később erythematosus, sötétvörös kiütések jelennek meg, myalgia, hypotonia, hypovolaemiás shock alakul ki. A toxin lokális hatása következtében a vagina nyálkahártyája hyperaemiás, fokozott szekréció észlelhető, a váladékban nagyszámú baktérium található. Jellegzetes tünet a tenyér és a talp bőrének hámlása, amely kb. 10 nap elteltével kezdődik. Az esetek 5%-a, letális kimenetelű. A bőrfolyamatból kiinduló forma tünetei legtöbbször enyhébbek.

Nem bejelentendő. A beteget nem kell elkülöníteni, de kezelése céljából kórházban kell elhelyezni. Folyamatos fertőtlenítés szükséges.

Megelőzése megfelelő személyi higiéné mellett, menstruáció során a tamponhasználat mellőzésével, illetve gyakori tamponcserével lehetséges.

Trachoma

Napjainkban a fertőzöttek száma több mint 80 millió ember világszerte, közülük 8 milliónál fordul elő következményes látáscsökkenés, illetve vakság. Elsősorban a rossz higiénés körülmények között élő lakosságot veszélyezteti. Nálunk ma már csak ritkán és többnyire importált megbetegedésként diagnosztizálják.

Kórokozója a külső behatásokkal és dezinficiensekkel szembeni alacsony ellenálló képességű Chlamydia trachomatis. A conjunctivára kerülő kórokozó gyulladásos folyamatot hoz létre, amely később ráterjed a corneára és a szem körüli egyéb szövetekre is.

A fertőzés forrása a beteg, aki szemváladékával kezeletlen esetben akár évekig is üríti a kórokozókat. Általában közvetlenül terjed, de átvihető közösen használt tárgyakkal (törülköző, játékok stb.), és terjeszti a légy is. Genitalis folyamat esetén szülés közben az újszülött is fertőződhet.

A lappangási idő 5–25 nap. A folyamat conjunctivitisszel, keratoconjunctivitisszel kezdődik, krónikus tünetei a papillaris hyperplasia, a pannusképződés, a szemhéjak deformálódása, végül – kezeletlen esetben – látáscsökkenés, vakság is bekövetkezhet. Nem alakul ki a kórokozókkal szembeni tartós immunitás, így lehetséges az újrafertőződés.

Bejelentendő, észlelése vagy gyanúja esetén a beteget szemészeti szakrendelésre kell küldeni. A beteg elkülönítése nem szükséges, a higiénés előírásokat azonban szigorúan be kell tartani. A laboratóriumi vizsgálat kötelező, conjunctivakaparékot kell az ÁNTSZ–OEK-ba küldeni. Folyamatos fertőtlenítést kell végezni.

A megelőzésben fontos a fertőző források kiszűrése és a megfelelő személyi higiéné biztosítása.

Trichomoniasis

Világszerte igen gyakori megbetegedés, hazánkban a lakosság mintegy 15–20%-a lehet fertőzött.

A kórokozó a Trichomonas vaginalis, egy közepes ellenállóképességű protozoon, amely nedves körülmények között néhány óráig életképes marad.

A fertőző forrás a trichomonásszal fertőzött ember. A fertőzés nemi érintkezéssel, közösen használt törülközővel, mosdószivaccsal, fürdővízzel, valamint nem megfelelően fertőtlenített nőgyógyászati eszközök közvetítésével is terjedhet.

A lappangási idő általában 2–3 nap, de esetenként több hét is lehet.

Nőknél a heveny szakaszban fluor, vulvovaginalis érzékenység jelentkezik, krónikussá válásakor colpitis, cervicitis, adnexitis tünetei láthatók. Férfiakon kezdetben urethritis jön létre, amelyhez a krónikus formában prostatitis, epididymitis társulhat. Nem alakul ki a kórokozó ellen védettség, gyakori az újrafertőződés.

A betegséget nem kell bejelenteni, a beteget nem szükséges elkülöníteni, de gyógyulásáig ne éljen nemi életet, és ne használjon másokkal közösen a kórokozó átvitelének veszélyét jelentő tárgyakat. A laboratóriumi vizsgálat nem kötelező. Folyamatos fertőtlenítés szükséges. A házastárs, nemi partner vizsgálata és egyidejű gyógykezelése szükséges.

A megelőzésben elsődleges a megfelelő személyi higiéné. Az uszodák, fürdők vizének fertőtlenítése fontos része a lakossági szintű prevenciónak. A nosocomialis fertőzések megelőzése a szabályosan elvégzett dezinficiálással/sterilizálással biztosítható.

Strongyloidosis

A kórkép főleg a trópusi és szubtrópusi területekre jellemző, de sporadikusan a mérsékelt égöv alatt, így hazánkban is előfordul.

A kórokozó a Strongyloides stercoralis. A peték és a lárvák hőre, kiszáradásra és fertőtlenítőszerekre érzékenyek.

A fertőzés forrása a lárvákat ürítő ember, fiatal kutya vagy macska. A filariform lárvák az ép bőrön át is közvetlenül, vagy közvetve a szájon át, a külvilágban lezajlott fejlődés után (geohelminth) fertőzőképes lárvákkal szennyezett talajjal, fürdővízzel, közösen használt tárgyakkal (törülköző) jutnak a szervezetbe.

A lappangási idő a lárvaürítés megjelenéséig 2–4 hét.

A fertőzés gyakran tünetmentes. Az enteralis tünetek jelentkezéséig általában néhány hét telik el. A lárvák behatolásának helyén lokális reakció, maculopapularis exanthema jön létre. A lárvavándorlás pulmonalis fázisa alatt láz, köhögés, bronchitis, pneumonitis, eosinophilia lép fel, az enteralis szakasz során epigastrialis fájdalom, hányinger, hányás, különböző intenzitású, nyákos-véres székletürítésekkel járó hasmenés jellemző.

Bejelentendő. 0–6 éves gyermekek intézményében, kórházi gyermekosztályon észlelt beteget vagy fertőzöttet a többiektől el kell különíteni. A laboratóriumi vizsgálat kötelező. A beteg fehérneműinek, használati tárgyainak folyamatos fertőtlenítése javasolt.

Megelőzése a fertőzöttek felkutatásával, a székletszóródás megakadályozásával, megfelelő személyi higiénével lehetséges.

Ancylostomiasis

Nagyobb gyakorisággal a szubtrópusi, trópusi területeken előforduló féregfertőzés. Hazánkban régebben főként a meleg bányákban fordult elő; napjainkban sporadikus az előfordulása.

A kórokozók az Ancylostoma duodenale és a Necator americanus, melyek közül nálunk csak az előbbi fordul elő. A pete és a filariform lárvák kiszáradásra kifejezetten érzékenyek, nedves talajban hetekig életképesek maradnak.

A fertőzés forrása a petét ürítő ember. A betegség a filariform lárvát tartalmazó széklettel, illetve azzal szennyezett talajjal terjed. A filariform lárvák az ép bőrön vagy a szájon át jutnak a szervezetbe. Emberről emberre, mivel a kórokozó geohelminth, nem terjed.

A lappangási idő a szervezetbe kerülő férgek számától függően 5–8 hét, a peték székletben való megjelenéséig. A lárva behatolásának helyén papula, macula, esetleg pustula jelenik meg. A lárvavándorlás pulmonalis szakasza alatt láz, mellkasi fájdalom, eosinophilia észlelhető; a duodenalis periódusban az egyre fokozódó anaemia a fő tünet, mely gyakran enteralis panaszok mellett alakul ki.

Bejelentendő, a beteget nem kell elkülöníteni. A laboratóriumi vizsgálat kötelező. Fertőtlenítés nem szükséges.

Megelőzése a trópusi, szubtrópusi országokból érkezők körében végzett szűrővizsgálatokkal lehetséges.

Pediculosis

Rossz higiénés körülmények között élő lakosság körében gyakran fordul elő, de – mivel közösségen belül gyorsan terjed – a populáció jó higiénés körülmények között élő tagjai körében is felléphet.

A kórokozók a Pediculus capitis (fejtetű), Pediculus humanus (ruhatetű) és a Phthirus pubis (lapostetű). A 2,5-4,5 mm hosszú hajtetű a hajszálak között él, serkéit a hajszálak tövéhez rakja. A hasonló méretű ruhatetű a ruházatban, annak a testtel szorosabb kontaktusban levő részein él, a petéket is a ruházatra rakja le, a bőrfelületen csak vérszíváskor található. A kisebb méretű (1-2,5 mm) lapostetű a genitális szőrzeten él, petéit is arra ragasztja rá.

A tetvek élőhelyeiken vért szívnak; a szúrást követően viszkető érzés jelentkezik. A vakarás következtében erodálódott bőr bakteriálisan felülfertőződhet, dermatitis, folliculitis alakulhat ki.

A fertőző forrás a tetveket hordozó ember. A fejtetű általában direkt úton terjed, de átvihető közös fésűvel, hajkefével is. A ruhatetűre jellemző az aktív vándorlás, terjedhet közösen használt ruházattal is. A lapostetű kizárólag közvetlen úton, jellemzően nemi érintkezéssel terjed.

Nem bejelentendő megbetegedés, de ha a tetvesség mértéke, jellege (pl. ruhatetű) indokolja, az észlelő köteles az esetről az illetékes népegészségügyi intézetet értesíteni. A tetvesnek talált személy környezetében szűrővizsgálatot kell végezni, majd a fertőzötteket – ruházatukat is – tetvetleníteni kell. Az irtásra és a megelőzésre kémiai (tetűirtó szer) és fizikai (kifőzés, mosás, vasalás stb.) módszerek alkalmazhatók. Járványügyi szempontból a ruhatetű kiemelt fontosságú, mivel fertőző betegségek (pl. typhus exanthematicus) vektora.

Megelőzése rendszeres szűrővizsgálatok végzésével, a személyi higiéné kellő szintre emelésével lehetséges.

Scabies

Az alacsony higiénés szinten élők megbetegedése, zárt közösségekben fordul elő nagyobb számban.

A kórokozó a Sarcoptes scabiei, egy 0,3-0,5 mm hosszú atka. A megtermékenyített nőstény atka a bőrbe fúrva magát, az így keletkező járatba teszi le petéit, amelyek egy hét alatt kikelnek, és kb. 4 hét alatt ivaréretté válnak.

A fertőzés forrása a scabieses beteg, de lehetnek egyes állatok is (ló, kutya stb). Többnyire közvetlen kontaktussal terjed, de átvihető közösen használt ágyneművel, ruhával is.

A lappangási idő az első infekciónál 2–6 hét, ismétlődő fertőződéskor 1–4 nap.

A fertőzés jellegzetes tünete az ujjak között, a csukló-, könyökhajlatban, nőkön az emlők alatt többnyire éjszaka jelentkező viszkető érzés. A vakaródzás miatt kialakuló bőrerózió bakteriális felülfertőződésekor dermatitis alakul ki.

A betegség nem bejelentendő. A beteget nem kell elkülöníteni, de a gyógyulásig a vele való közvetlen kontaktust kerülni kell. Laboratóriumi vizsgálat nem szükséges. A beteg kezelésével egyidejűleg a ruháit, használati tárgyait atkamentesíteni kell, és a környezetében is célszerű szűrővizsgálatot végezni.

A betegség megelőzése a fertőzöttek kiszűrésével, megfelelő személyi higiéné betartásával lehetséges.

Szexuális úton terjedő fertőző betegségek

A szexuális úton terjedő betegségek (sexually transmitted diseases; STD) heterogén csoportjába olyan „életmódbetegségek” tartoznak, melyek kórokozói elsősorban (de nem kizárólag) szexuális úton terjednek. Előfordulási gyakoriságuk világszerte folyamatosan nő; ennek hátterében a szexuális magatartásban bekövetkezett jelentős változás, a mind korábbi életkorban elkezdett nemi élet, a gyakori partnercsere, az injekciós droghasználat elterjedtté válása, továbbá a multirezisztens kórokozótörzsek megjelenése áll. A női genitália krónikus gyulladásos folyamatainak következményeként extrauterin terhesség, sterilitás alakulhat ki. Terhes nők fertőzöttsége esetén számolni kell a betegség magzatkárosító hatásával, ami miatt alacsonyabb lehet a születési testtömeg, koraszülés léphet fel, súlyosabb esetben magzatelhalás, congenitalis malformatio következhet be. Ismeretes egyes kórokozók (HBV, HCV, humán papillomavírus) karcinogenitása is, így folyamatosan emelkedik az általuk okozott tumorok gyakorisága hazánkban is. A HBV-val és a syphilis kórokozójával fertőzőtt anyáról gyermekre történő fertőzés terjedésének megelőzése érdekében valamennyi várandós nő kórokozó hordozás felderítésére irányuló szűrővizsgálatát el kell végezni.

Az STD megelőzése, diagnosztizálása és terápiája komplex feladat, melynek végrehajtásában az OEK, a lakóhely szerint illetékes kistérségi ÁNTSZ intézetek, a SE ÁOK Bőr-Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika Országos STD Centrum és a területileg illetékes (fővárosi illetve megyei) Bőr- és Nemibeteg Gondozó (BNG) intézetek együttesen vesznek részt. A betegségek többsége (akut uregenitales chlamydiases, HIV-fertőzés, AIDS-betegség, gonorrhoea, syphilis, lymphogranuloma venereum) személyazonosító adatok nélkül jelentendő. A laboratóriumi vizsgálat elvégzése valamennyi betegség esetén kötelező. Luesben és gonorrhoeában szenvedő betegek és felderített kontaktjaik esetében egyidejűleg HIV-szűrővizsgálatot is szükséges végezni. Az egészségügyi szolgáltató az általa észlelt STD-betegségben szenvedő egyént ellátja vagy beutalja a lakóhelye szerint illetékes BNG-intézetbe. A diagnózis felállítása és a gondozásba vétel a BNG feladata. A diagnózis a kórokozó direkt kimutatásával és szerológiai vizsgálatokkal történik. A nemi betegségben szenvedők kezelését a háziorvos is végezheti, ekkor a BNG orvosa levélben tájékoztatja a terápiás protokollról a háziorvost, aki a kúra végén köteles írásban visszajelezni annak előírás szerinti befejezését. Ha a nemi beteg a gyógykezelést a fertőzőképesség megszűnte előtt megszakítja, a kezelőorvos köteles erről a kezelést átadó intézmény orvosát azonnal, írásban értesíteni. Amennyiben az egyén az ismételt felszólításokra sem jelentkezik, vagy nem veti alá magát a gyógykezelésnek, a kistérségi népegészségügyi intézet az érintettet határozattal kötelezheti a gyógykezelésre. Amennyiben bizonyítható, hogy a fertőzött személynek (az inkubációs időt is figyelembe véve) nemi kapcsolata volt, partnerei – negatív mikrobiológiai eredmény esetén is – „preventív kezelés”-ben részesítendők. A lues, gonorrhoea gondozásának ideje alatt az ellenőrző vérvizsgálatok HIV-re is kiterjednek.

Járványügyi megfontolások alapján az országban átmenetileg tartózkodó, egészségbiztosítással nem rendelkező külföldi állampolgár kezelését is azonnal meg kell kezdeni, ha az illető vizsgálatra jelentkezett, és a diagnózis bizonyított.

Elkülönítés nem szükséges, de a nyilvántartásba vett és kezelésben részesítendő személyt betegsége fertőző voltáról fel kell világosítani. A beteg köteles az őt kezelő szakorvost a fertőződés körülményeiről, valamint szexuális partnereinek nevéről és címéről tájékoztatni. Az STD-betegséget észlelő egészségügyi szolgáltató a diagnózis felállítását követő 24 órán belül köteles elektronikus úton jelentést tenni – ezzel a kórkép kockázati tényezőire vonatkozó adatgyűjtés, elemzés, a fertőzés hazai sajátosságainak megismerése és a megelőző intézkedések hatékonyabbá tétele lehetővé válik. A BNG-k, az STD-betegeket ellátó járóbeteg-szakrendelők, STD-centrumok felhívására az STD fertőző betegek és a környezetünkben élők kötelesek magukat orvosi vizsgálatnak és mikrobiológiai szűrővizsgálatnak alávetni. Amennyiben a beteg más egészségügyi intézményben, családorvosnál jelentkezik, az észlelő orvos köteles értesíteni az illetékes bőr- és nemibeteg-gondozót, és kérni a fertőző forrás felderítését. A BNG orvosa jogosult a megnevezett fertőző forrást – zárt ajánlott levélben – határidő kitűzésével felszólítani, hogy saját érdekében jelentkezzen vizsgálatra. A bőr- és nemibeteg-gondozók jogosultak az érintett kontaktusaira vonatkozó személyazonosító adatot átadni egymásnak.

A beteg váladékaival szennyezett eszközök sterilizálása, virucid szerekkel történő folyamatosan és záró dezinficiálása kötelező (HBV, HIV) vagy ajánlott (syphilis, gonorrhoea, urethritis non-gonorrhoica, herpes simplex).

Megelőzésük lényeges elemei az aspecifikus (fertőtlenítés, sterilizálás), esetenként a specifikus (vakcináció) preventív módszerek és a kemoprofilaxis alkalmazása, továbbá a rizikócsoportokba tartozók (terhesek, donorok) kötelező szűrővizsgálata és egyes munkakörökben (oktatási intézményekben, élelmiszeriparban, -kereskedelemben, vendéglátóiparban, a lakosság személyi ellátásában) dolgozók kötelező munkaalkalmassági vizsgálata. Lényeges a lakosság (különösen a kiemelten veszélyeztetett korosztály) széleskörű egészségügyi felvilágosítása.

Hazánkban 2007 óta a condyloma acuminatum, a herpes symplex genitalis és az urethritis non-gonorrhoica acuta kórképekre vonatkozóan nincs adatgyűjtés esetdefinició hiányában.

A nosocomialis fertőzések megelőzése érdekében HBV-, HCV-hordozó és HIV-pozitív egészségügyi dolgozó nem folytathat fokozott veszélyeztetéssel járó tevékenységet. Így nem végezhet szöveteket, testüregeket, szerveket érintő sebészeti, illetve testnyílásokon keresztül történő beavatkozásokat; nem kezelhet jelentős traumás elváltozásokat; nem vehet részt szívkatéterezésben, illetve angiográfiás vizsgálatban, nem vezethet le szülést, nem végezhet császármetszést és egyéb szülészeti vagy nőgyógyászati beavatkozást; nem végezhet vérzéssel együtt járó orális, periorális szövet- és fogkezelést, illetve eltávolítást.

A STD előfordulása esetén szükséges fontosabb járványügyi intézkedéseket a IV-8. táblázat mutatja be.

6.8. táblázat - IV-8. táblázat A szexuális úton terjedő betegségek (STD-k) előfordulása esetén szükséges fontosabb járványügyi intézkedések

Kórokozó

Kórkép

Járványügyi teendők

Esetbejelentés

Laborvizsgálat

Specifikus prevenció

Gy

V

M

K

J

F

Sz

Baktériumok okozta megbetegedések

Treponema pallidum

Syphilis

Korai veleszületett sy.

Késői veleszületett sy.

+

+

+

+

+

+

+

+

HIV

Go is

kötelező kemoprofilaxis

Neisseria gonorrhoeae

Gonorrhoea

+

+

+

HIV Sy is

Credé-csepp

Chlamydia trachomatis

Acut urogenitalis chlamydiasis

+

+

+

HIV

Sy is

C. trachomatis L1,

L2, L3 szerotíp.

Lymphogranuloma venerum

+

+

+

+

Vírusok okozta megbetegedések

Hepatitis B vírus

(akut) Hepatitis B

+

+

+

+

aktív/passzív immunizálás HBV esetén

Hepatitis C vírus

(akut) Hepatitis C

+

+

HIV 1, 2

HIV-fertőzés

AIDS betegség

-

+

+

+

+

antiretrovirális kezelés

(eü. dolgozók)


Jelmagyarázat:

Gy:gyanús eset

V:valószínűsíthető eset

M:megerősített eset

K:klinikai mikrobiológiai diagnosztikai vizsgálat

J:járványügyi érdekből végzett mikrobiológiai diagnosztikai vizsgálat

F:felszabadító vizsgálat

Sz:járványügyi érdekből végzett mikrobiológiai szűrővizsgálat

Syphilis (lues)

Világszerte előforduló, a nagyvárosokban gyakoribb, a 25–29 éves férfiak dominanciáját mutató megbetegedés. Hazánkban a hatvanas évek kezdetére száma minimálisra csökkent a célzott preventív és terápiás tevékenységnek köszönhetően, azonban a hatvanas évek második felétől ismét gyakoribbá vált a friss és a lappangó kórformák száma. Az utóbbi néhány évben évente 400–600 új esetet jelentettek, és congenitalis syphilist is regisztráltak.

A kórokozó a környezeti hatásokkal és fertőtlenítőszerekkel szemben érzékeny Treponema pallidum. Abaktérium az ép kültakarón nem képes áthatolni.

A nemi szervek, a szájüreg nyálkahártyáján és a bőr laesióin át bejutó kórokozók lokális folyamatokat hoznak létre, majd a regionális nyirokcsomókba, illetve haematogen úton a belső szervekbe kerülve váltják ki a jellegzetes elváltozásokat.

Fertőzőforrás a fertőzött, a baktériumot váladékaival (hüvelyváladék, ondó, nyál) ürítő ember, illetve annak vére. A fertőzőképesség időtartama az infekció feltételezhető időpontját követő 5 év.

A betegség elsősorban direkt módon (nemi kontaktus valamennyi formájával) és közvetett (aszexuális: haematogen, diaplacentaris, nosocomialis) úton terjed.

A lappangási idő általában 2-3 hét, melynek hosszát az alkalmazott antibiotikumok befolyásolhatják. Ezért a tünetek később vagy atípusos formában jelentkezhetnek, néha hiányozhatnak, így a fertőzésre más okból végzett – terhességi, munkaalkalmassági – vizsgálat kapcsán derül fény (lappangó syphilis).

A megbetegedés stádiumokban zajló, lényegében az egész szervezetet érintő kórforma. A fertőzéstől számított második év végéig tart az I. és II. fázist magában foglaló „korai fertőző syphilis” stádiuma.

Az I. fázis kezdetén (genitálisan, extragenitálisan) a fertőződés helyén „primer sclerosis tünetegyüttes” (tömött, fájdalmatlan beszűrődés, felszínén kifekélyesedő, gyulladásos infiltrátummal) és egy- vagy kétoldali fájdalmatlan regionális nyirokcsomó duzzanat jelenik meg. Nőknél a primer sclerosist a rejtett intravaginalis folyamat miatt gyakran nem ismerik fel, így fertőzőképességük tovább fennáll. A lokális folyamat kezelés nélkül is spontán, heg hátrahagyásával gyógyul. A szerológiai próbák bizonytalanok (lehetnek negatívak és pozitívak is).

A II. fázisban – kezeletlen betegnél általában az infekciót követő 8-9 hét elteltével – ún. szekunder jelenségek (általános lymphadenopathiával kísért, disszemináltan megjelenő, különböző morfológiájú spontán, heg hátrahagyása nélkül gyógyuló bőrelváltozások) lépnek fel. Ha a kezelés ebben a fázisban is elmarad, a betegség fokozatosan megy át a III. és IV. fázist magában foglaló késői syphilis stádiumába.

A III. (benignus) fázist már hegképződéssel járó granulomatosus szöveti reakciók, ulcerosus bőrfolyamatok és gummaképződés jellemzi. A késői szakasz életet veszélyeztető cardiovascularis (aortaaneurysma) és súlyos idegrendszeri elváltozásokkal járó (tabes dorsalis) szövődményei a IV. (malignus) fázisban fordulnak elő.

Gravida fertőződése esetében a terhesség kimenetele az infekció időpontjától, a kórokozók számától, az alkalmazott antibiotikum terápiától, az anyai ellenanyag-titertől függ. A terhesség hetedik hónapja előtt történő fertőzés esetén általában halvaszületés következik be. A lueses terhes a magzatot a gesztáció második felében transplacentrisan fertőzi, így a congenitalis syphilis jellegzetes malformatióit mutató (csak ritkán egészséges) gyermek születik.

A betegség és a gyanúja is jelentendő. A beteget fertőző voltáról fel kell világosítani. Fertőtlenítés nem szükséges. A laboratóriumi vizsgálat kötelező. A beteg a lehetséges fertőzőforrás(ok) azonosításához köteles megadni szexuális partnereinek nevét és címét. Amennyiben a betegség diagnosztizálása és a BNG irányításával történő kezelése háziorvosi rendelőben történik, a kezelőorvosnak jelentenie kell a terápia befejezését. A syphilisen átesett, kezelt nőbetegeket aktuális terhességük esetén preventív célú terápiában kell részesíteni.

A laborvizsgálat, a terápia és a megelőzés a bevezetőben leírtak szerint végzendő.

Gonorrhoea

Elsősorban a fiatal felnőtt (20–29 éves) korosztályban előforduló, azonban a reproduktív korúak teljes skáláját érintő, a homoszexuális férfiak körében is gyakori kórkép. Hazánkban évenként 800–900 esetet jelentenek.

Kórokozója a külső behatásokkal szemben érzékeny, humán patogén Neisseria gonorrhoeae baktérium. Napjainkban penicillinrezisztens törzseinek száma növekszik.

Fertőzőforrás a kórokozót váladékaival ürítő, a típusos vagy enyhe tüneteket mutató akut vagy krónikus beteg.

Terjedése többnyire nemi érintkezéssel, leánygyermekeknél – a vaginalis nyálkahártya nagyobb érzékenysége miatt – indirekt módon vagy váladékokkal szennyezett eszközök közvetítésével történhet. Reinfekció lehetősége fennáll.

Lappangási idő 3–10, általában 5–6 nap. A kórkép lefolyása a két nemben eltérő.

Nőknél a fertőzés gyakran tünetmentes, így a kezeletlen folyamatok talaján ascendáló krónikus gyulladásos szövődmények (következményes méhen kívüli terhességgel, infertilitással, disszeminált infekciókkal) alakulhatnak ki. A tüneteket mutató formákban fájdalmas vizeletürítés, gennyes fluor jelentkezik. A kórkép a férfiaknál fájdalmas vizeletürítés, gennyes váladékürítéssel járó purulens urethritis képében nyilvánul meg. A folyamat átterjedhet a prostatára és a mellékherékre is. Orális kapcsolat esetében mindkét nemben tünetmentes vagy enyhe lefolyású tonsillitist, pharyngitist hoz létre. A hetero- és homoszexuális analis szexuális kontaktus többnyire tünetmentes proctitis gonorrhoicát okoz. A nemi szervek fertőzéséből – autoreinfekcióval – 2–4 órás inkubációs időt követően ophthalmoblenorrhoea adultorum alakulhat ki.

A terhesség alatt bekövetkező infekció az újszülöttet is veszélyezteti, a szülőcsatornában történő kezeletlen fertőződés az újszülött vaksághoz vezető conjunctivitisét, ophthalmoblenorrhoeáját okozhatja

A fertőzőképesség az adekvát antibiotikum-kezelés kezdetét követő 24–48 órán belül megszűnik. A nők kórokozómentessé válását a terápiát követő laboratóriumi vizsgálati eredmény negativitásával kell igazolni.

Megelőzésében az általános részben leírt járványügyi intézkedések az irányadók. Az újszülöttkori ophthalmoblenorrhoea prevenciója a terhesek kötelező szűrővizsgálatával, a fertőzöttek kezelésével, valamint az újszülöttek esetében kötelezően alkalmazott 1%-os ezüst-acetát oldat (módosítot Credé-csepp) profilaxissal történik.

Fertőzött csecsemő- és gyermekgondozónők kórokozómentessé válásuk igazolásáig gyermekvédelmi intézményben nem dolgozhatnak. A beteg váladékaival szennyeződött tárgyakat dezinficiálni kell. A beteg és szexuális partnereinek lues- és HIV-szűrővizsgálata kötelező. A gonorrhoeás krónikus urethritis és nem gonorrhoeás urethritis diagnózissal gondozásba vett egyének gyógyszeres kezelése szükséges.

Acut urogenitalis chlamydiasis

Hazánkban 700-800 esetszámmal bejelentett, elsősorban a 25–29 éves férfiakat érintő megbetegedés. Az utóbbi években a főváros, Somogy, Borsod és Bács megye szexuálisan aktív korú lakosai körében regisztrálták a legmagasabb gyakoriságot.

Kórokozója az obligát intracelluláris Chlamydia trachomatis (D-K) szerotípusok és a 2009-ben azonosított új variáns C. trachomatis (nvCT).

A fertőzés forrása a beteg vagy tünetmentes ember.

A fertőzés kórokozót tartalmazó váladékkal (ondó, hüvelyváladék) adható át a szexuális partnernek, ritkán más terjedési mód is igazolható. Az újszülött a szülőcsatornán történő áthaladás közben fertőződhet.

Lappangási ideje átlagosan 7–21 nap. A beteg a gyógykezelés végéig fertőzőképes.

A kórokozó az urogenitális traktus, a légzőrendszer nyálkahártya és a conjunctivális hengerhám sejtjeket károsítja. A kórfolyamat gyakran hosszú ideig tünetmentes lehet, ezért „néma járványnak” is szokták nevezni. Klinikai tünetei férfiaknál urethritis, nőknél emellett mucopurulens cervicitis és mindkét nemben változatos kismedencei gyulladásos folyamatok (salpingitis, vulvovestibulovaginitis, epididymitis, krónikus prostatitis), melyeket dysuria kísér. A fertőzés gyorsan és gyakran vezet a reprodukciós képességet jelentősen befolyásoló szövődményekhez (sterilitás, extrauterin graviditás). A 15–65 évesek körében előforduló Reiter’s szindróma az arthritis, urethritis, conjunctivitis triádja. Újszülöttekben neonatalis pneumoniát okozhat. A kórokozónak jelentős szerepe van a fertőző szemgyulladás és annak talaján létrejött vakság, továbbá az atipusos pneumonia kialakulásában.

A megerősített eset személyazonosító adatok nélkül jelentendő a fejezet bevezetőjében felsorolt intézeteknek. Fertőtlenítés és elkülönítés nem szükséges. A kórokozó kimutatása céljából hámsejtdús urogenitalis, conjunctivalis vagy pharingealis váladékot kell küldeni a laboratóriumba. Neonatalis infekció gyanúja esetén alvadásgátló nélkül vett vérminta is küldendő az ÁNTSZ–OEK-be. Egyidejű HIV és lues szűrővizsgálat elvégzése is ajánlott. A fertőzőforrás és a beteggel szexuális kontaktusba került személyek felkutatása kötelező. Az akut urogenitalis chlamydiasisban szenvedők tünetmentes kontaktjainak mikrobiológiai szűrővizsgálata szükséges. Az eredményes terápia érdekében a szexuális partnerrel együtt célszerű az egyén felismert betegségét gyógykezelni. Megelőzése a lakosság körében végzett széleskörű egészségneveléssel lehetséges.

Acut urethritis non-gonorrhoica

Világszerte folyamatosan növekvő számban diagnosztizált, húgyúti gyulladással és váladékképződéssel járó megbetegedés. Hazánkban 2006-ig évente több ezer beteget jelentettek.

Kórokozói különböző baktériumok (Chlamydia trachomatis, Ureaplasma urealyticum, Streptococcusok, H. parainfluenzae, Mycoplasma hominis) és protozoonok (Trichomonas vaginalis) lehetnek.

A fertőzés forrása a tünetmentes vagy a tüneteket mutató beteg.

Az infekció főként a fertőzött személy genitális váladékával (ondó, hüvelyváladék), másodsorban indirekt módon váladékkal szennyezett tárgyak közvetítésével terjed. Az újszülött Chlamydiával való fertőződése általában a szülés alatt történik.

A lappangási idő változó, jellemzően 1–3 hét.

Nőknél mucosus, purulens folyás és fájdalmas vizeletürítés lép fel, ascendáló kismedencei gyulladás is kialakulhat. Férfiak esetében a fertőzés általában gennyes váladék ürülését és dysuriát okoz.

A kórkép esetdefiníció hiányában nem jelentendő. Megelőzése a korábbiakban leírtak szerint történik. Kezelésüket (elsősorban Chlamydia trachomatis-fertőzésben) tünetmentesség esetén is el kell végezni úgy a beteg, mint partnere(i) esetében.

Herpes simplex genitalis

Világszerte emelkedő számú, elsősorban a fiatal felnőtteket érintő megbetegedés. A populáció 20–25%-ának érintettsége (aktuális vagy korábbi fertőzöttsége) immunológiai vizsgálatokkal igazolt. Hazánkban 2006-ig évi 1000–1200 esetet jelentettek, női dominanciával.

Kórokozója a Herpes simplex 1-es és 2-es típusa (HSV-1, HSV-2). Fertőzőforrás a tünetmentes vagy beteg egyén.

Lappangási ideje a primer fertőzéskor 3–12 nap.

Típusos formában a primer fertőződés kapcsán az anogenitalis terület fájdalma, erythemák majd vesiculák megjelenése figyelhető meg. A hólyagok megnyílásával fájdalmas, lepedékkel fedett erosiók jönnek létre a regionális nyirokcsomók fájdalmas megnagyobbodásával, amelyet rossz közérzet, gyengeség, láz, fájdalmas széklet- és vizeletürítés kísér. Terápia hiányában a tünetek 2-3 hét múlva megismétlődhetnek.

A menses, akut lázas állapot, immunszuppressziós kezelés vagy más kórokozó okozta genitális infekcióval kiváltott recidívákat - égő, viszkető érzéssel, fájdalommal járó bevezető tünetek után - csoportosan megjelenő vesiculák jelzik.

Az újszülöttek szülés alatti primer fertőződése neonatális herpeshez, ennek következtében 50%-os letalitással járó encephalitishez, sepsishez vezethet.

Esetdefinició hiányában 2007 óta a kórképre vonatkozóan nincs adatgyűjtés, azonban meningitis vagy encephalitis tünetei esetén „menigitis serosa”, illetve „encephalitis infectiosa” megnevezéssel bejelentendő.

Megelőzésében az általános részben leírtak az irányadók. Genitális herpesben szenvedő terhes nő esetében – függetlenül attól, hogy aktív vagy tünetmentes állapot áll fenn – a neonatális herpes megelőzése érdekében a magzat világrahozatala császármetszéssel történik.

Hepatitis B, C és D

Lásd a Haematogen és lymphogen betegségek fejezetben.

HIV-fertőzés/AIDS (acquired immunodeficiency syndrome)

A HIV az 1982. évi felfedezése óta 2009 végéig közel 60 millió ember fertőzött meg, és 25 millióan haltak meg HIV-fertőzés miatt. Korábbi mértéktartó előrejelzések arra utaltak, hogy 2010-re az AIDS-ben meghaltak száma eléri az 52 milliót, és 58 millióan élnek HIV-fertőzöttként, illetve AIDS-betegként a világon. Nem túlzás tehát az AIDS-t az ezredforduló pestiseként jellemezni (Susan Hunter: Black death: AIDS in Africa, 2004), hisz áldozatainak száma meghaladja a XX. század háborúiban (beleértve a világháborúkat) elesettek számát, és a fertőzéssel szembeni védettség kialakítására tett próbálkozások eddig nem jártak sikerrel.

A WHO/UNAIDS jelentése szerint 2009-ben 33,3 millió HIV-fertőzött élt a világon, akik közül 2,6 millió betegségét 2009-ben diagnosztizálták (IV-9. táblázat). Ugyanebben az évben 1,8 millió volt az AIDS miatt meghaltak száma. A HIV-fertőzöttek döntő többsége (67%-a) Afrika Szaharától délre eső területein él, de jelentős Dél- és Délkelet-Ázsia részesedése (12%) is. 2009-ben Nyugat- és Közép-Európában 31 ezer új HIV-fertőzöttet diagnosztizáltak, azonban Kelet-Európában és Ázsiában drámai gyorsasággal nőtt (130 ezer fő) - 2006 óta Oroszország egyes területein meghétszereződött, 2001 óta Ukrajnában megháromszorozódott - a regisztrált HIV-fertőzöttek száma

6.9. táblázat - IV-9. táblázat HIV-fertőzöttség és AIDS-megbetegedés epidemiológiai adatai régiónként, 2009. december

Régió

HIV-fertőzött felnőttek és gyermekek

Új HIV-fertőzött felnőttek és gyermekek

Felnőtt HIV prevalencia (%)*

AIDS-megbetegedés okozta felnőtt és gyermekhalálozás

Szubszaharai Afrika

22,4 millió

1,9 millió

5,2

1,4 millió

Észak-Afrika és Közel-Kelet

310 000

35 000

0,2

20 000

Dél- és Délkelet-Ázsia

3,8 millió

280 000

0,3

270 000

Kelet-Ázsia

850 000

75 000

< 0,1

59 000

Latin-Amerika

2,0 millió

170 000

0,6

77 000

Karib-térség

240 000

20 000

1,0

12 000

Kelet-Európa és Közép-Ázsia

1,5 millió

110 000

0,7

87 000

Nyugat- és Közép-Európa

850 000

30 000

0,3

13 000

Észak-Amerika

1,4 millió

55 000

0,4

25 000

Óceánia

59 000

3 900

0,3

2 000

Összesen

33,4 millió

2,7 millió

0,8%

2,0 millió


* 2009-ben HIV-fertőzött 15–49 éves felnőttek részaránya, a 2009. évi népességszámhoz viszonyítva

Forrás: UNAIDS/WHO, 2009 december

Jelenleg 2,1 millió 15 év alatti HIV-fertőzött gyermek él a Földön, akiknek 90%-a édesanyjától kapta el a vírust. 2009-ben naponta 7000 új fertőzés történt, melyből 1000 gyermek volt érintett. A 15 éven felül megbetegedettek 41%-a a 15–24 éves korcsoportba tartozott. A világjárványban érintettek 51%-a nő, ami jelzi a heteroszexuális terjedés egyértelmű dominanciáját.

A hazai HIV/AIDS járványügyi helyzet viszonylag kedvező. 1985–2010 második negyedév végéig Magyarországon a kumulatív HIV-pozitív esetszám 1877 volt (férfi-nő arány: 6:1). Ezen esetekből minden negyedik vagy ötödik nem magyar állampolgár. A fertőzöttek 32%-ánál (531 férfi és 77 nő) manifesztálódott a betegség, és a betegek fele (308 fő) meghalt (IV-11. ábra). A fertőzöttek mintegy 54%-a a homo-/biszexuálisok, 17%-a a heteroszexuálisok, 1%-a az intravénás droghasználók köréből kerül ki. Nosocomialis átvitelt 9 esetben, maternalis fertőződést 9 esetben verifikáltak.

IV-11. ábra Az újonnan bejelentett HIV-fertőzöttek, AIDS-betegek és -halálozások száma Magyarországon 1985–2009 között

Magyarországon évente 100 körüli az újonnan regisztrált fertőzések száma, ezért járványügyi helyzete kedvezőnek mondható. Azonban aggodalomra adhat okot, hogy 2010. első félévében négyszer annyi új HIV-fertőzöttet jelentettek, mint a megelőző négy évben összesen. A korábbi évekhez képest változás az is, hogy a HIV-pozitív személyek között több a heteroszexuális fertőzött és a párcsereklubok látogatói [szexmunkások, „MSM” – men who have sex with men (férfiak, akik férfiakkal létesítenek kapcsolatot) – populáció] is megjelentek a rizikócsoportok között.

A kórokozó az alacsony ellenálló képességű humán immundeficiencia vírus (HIV) 1-es és 2-es altípusai. A fertőzések többségét heterogén víruspopuláció okozza.

A fertőzőforrás a beteg és a tünetmentes vírushordozó.

A fertőződés a provírus/vírustartalmú sejtek fogékony szervezetbe jutásával (inokulációval) történik. A terjedésben fontos szerepe van a vérnek, a test- és szövetnedveknek, váladékoknak. A vírus 30–40%-os gyakorisággal transplacentarisan átjut a magzatba, de fertőződhet az újszülött a szülés alatt is, valamint a szoptatás során.

A lappangási idő eltérő, a szeropozitivitás a fertőződést követő 1–3 hónap múlva állapítható csak meg (ablakperiódus), de a lappangási idő második felében az egyén immunológiai negativitása ellenére már fertőzőképes. Az első klinikai tünetek hónapok-évek – antivirális kezelés mellett hosszabb idő – múlva jelentkeznek. Általában jellemző, hogy az első klinikai tünetek jelentkezéséig annál rövidebb idő telik el, minél fiatalabb életkorban következett be az infekció (pl. a szoptatás során fertőződött csecsemő átlagosan 1–2 év múlva, felnőttek fertőződése esetén átlagosan 10 év múlva).

Az infekciót követő néhány hét elteltével influenzához vagy mononucleosishoz hasonló „szerokonverziós tünetegyüttes” lép fel, mely egy-két hét elteltével spontán megszűnik. A folyamat progrediálását jelzik a tünetmentes HIV-hordozó állapotot évek múlva felváltó klinikai formában megnyilvánuló HIV-betegség-stádiumok – perzisztáló generalizált lymphadenopathia [PGL], AIDS related complex [ARC]. Az esetek 75–95%-ában a fertőzést követő 15 éven belül kialakulnak az indikátorbetegségek, az ismétlődő opportunista fertőzések, tumorok, majd az AIDS-dementia komplex megjelenésekor a beteg az AIDS-stádiumba jut. A folyamat letalitása magas, a betegek 80–90%-a az AIDS diagnózisának megállapítását követően 3-5 éven belül meghal.

A megerősített eset bejelentendő. 2013. január 1-jétől a módosított – informatívabb – változók/szempontok alapján történő elektronikus jelentés az OSZIR HIV/STD alrendszeren keresztül végzendő. A HIV-pozitív beteget pszichés zavarokkal társult vérzéses folyamata, nyitott sebe, fekélyes vagy váladékozó bőrfolyamata, illetve inkontinenciája miatt az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Fertőző Osztály feladatait átvevő intézményben kell elhelyezni.

A fertőző forrás, a HIV-pozítiv személyek szexuális partnereinek, továbbá – vérrel terjedés gyanúja vagy halmozott előfordulás esetén – a terjesztő közeg felderítése kötelező. A HIV-pozitív egyén és szexuális partnere/i/nek laboratóriumi vizsgálata kijelölt laboratóriumokban kötelező, melyet háromhavonta kell ismételni. A verifikált HIV-pozitív esetek gondozását a feltételezett fertőzési módnak megfelelő gondozóban (az illetékes BNG-ban, az Országos Hematológiai és Vértranszfúziós Intézetben vagy hematológiai osztályokon), a HIV-pozitív gyermekek ellátását a Fővárosi Szent László Kórház kijelölt gyermekosztályán végzik. A felnőtt HIV-pozitív egyének és AIDS-betegek kezelése a Fővárosi Szent László Kórházban történik.

Azokat az egészségügyi dolgozókat, akiket munkaköri tevékenységük közben a fertőződés lehetőségét hordozó sérülés vagy potenciálisan veszélyeztető kontamináció ért, a fővárosi Szent István és Szent László Kórház Rendelőintézet immunológiai osztályával vagy a megyei népegészségügyi szakigazgatási szervvel történt egyeztetést követően, legfeljebb 2 órán belül antiretrovirális kezelésben kell részesíteni. Folyamatos fertőtlenítés szükséges.

A hatékony megelőzés érdekében az UNAIDS komlex prevenciót célzó eszközök alkalmazását javasolja, melyek a társadalom különböző szintjein működve érhetik el a legmagasabb kockázatnak kitett csoportokat. Az intervenciós és ártalomcsökkentő programok mellett egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni a büntetésvégrehajtási intézetekben élők egészségének megőrzésére és a vertikális transzmisszió eliminálására. A HIV elleni küzdelem sikeréhez a politikai elkötelezettség és a társadalmi szemléletváltás is hozzájárul. A rizikócsoportokat kriminalizáló törvények és a társadalom kirekesztő, stigmatizáló hozzáállásának változása kedvező hatást gyakorolna a célzott mellett az önkéntes szűrővizsgálatok számának növekedésére, továbbá az említett programokhoz való hozzájutás világszerte csökkentené a HIV terjedését.

Zoonozisok

A zoonozisok olyan fertőző betegségek, melyek természetes úton terjednek a gerinces állatokról az emberre. Nagyfokú etiopatológiai változatosságuk, sokszínű klinikai megjelenésük, különböző epidemiológiai sajátosságuk komplex prevenciós megközelítést tesz szükségessé. Terjedésük az állat közvetlen harapásával, húsának, tejének elfogyasztásával, továbbá a fertőzött állat excretumával szennyezett víz, talaj vagy por közvetítésével történhet. Számos kórkép esetében a vektorok közvetítő szerepe is bizonyított (tularaemia, kullancsencephalitis, Lyme-kór). A globális felmelegedéssel járó globális és regionális klímaváltozás a fertőző betegség-hordozó új vagy újra felbukkanó vektorok új tenyészőhelyeken történő megjelenésével és elterjedésével, vagy tenyészidejének hosszabbodásával, illetve tenyészőhelyeinek kiterjedésével vagy az elterjedési terület határainak (délről északra és nyugatról keleti irányba mutató) eltolódásával jár. Ezért az elkövetkező évtizedekben várhatóan megnő az egészségügyi kártevők és parazitáik által terjesztett honi eredetű zoonozisok gyakorisága (Nyugat-nílusi láz, kullancsencephalitis, Hanta vérzéses láz, humán dirofilariasis). A természeti gócok számának és aktivitásának növekedésével a kórképek szezonális növekedésével, továbbá az új vektorok (tigrisszúnyog, lepkeszúnyog) megjelenésével az ún. „emerging zoonózisok” (Chikungunya láz, Krími-Kongói vérzéses láz, Leishmaniosis, Usutu láz) megjelenésével, a behurcolt fertőző betegségek számának emelkedésével (schistosomiasis, Dengue-kór) is számolni kell. A vektor-közvetítette betegségek epidemiológiájának értékelésekor figyelembe kell venni pl. a klimatikus tényezőket, az élőhelyek ökológiai viszonyit, a földrajzi tényezőket, a vízgazdálkodási adatokat és a szabadidős szokásokat.

A fogékonyság általános, az állatokkal foglalkozásuk révén gyakran kontaktusba kerülő egyének (állatorvosok, állatgondozók) fokozottan veszélyeztetettek.

Számos zoonozis jelentendő. Amennyiben az anthrax, brucellosis, madárinfluenza, malleus, Nyugat-nílusi láz, trichinellosis, tbc, tularaemia betegség vagy gyanúja esetén a fertőződés házi- vagy haszonállattal, illetve vadon élő állattal történt kontaktus révén jött létre, az egészségügyi államigazgatási szerv haladéktalanul értesíti a lakóhely szerint illetékes élelmiszerlánc-felügyeleti szervet a szükséges járványügyi intézkedés céljából. A kötelező laboratóriumi vizsgálathoz (szerológia, tenyésztés) natív vért kell vagy váladékot javasolt küldeni az ÁNTSZ–OEK Zoonozisok (esetenként Veszélyes Kórokozók) Nemzeti Referencialaboratóriumába. A beteg elkülönítése nem szükséges, azonban esetenként (brucellosis, ornithosis, anthrax) az akut szakban a szakszerű terápia céljából vagy a súlyos/halálos kimenetelű szövődmények kockázata miatt a kórházi elhelyezés kötelező. A kórokozókat tartalmazó váladékokat és a velük szennyezett tárgyakat dezinficiálni kell.

Megelőzésük komplex állategészségügyi (egészséges állomány kialakítása, a vadon élő állatokkal történő kontaktus kerülése és/vagy a szükséges preventív intézkedések megtétele), munka (nominális védelem, munkaszervezés), élelmezés- és személyi higiénés feladat. Fontos a természeti gócok területén élők figyelmeztetése és felvilágosítása a megelőzés lehetőségeinek, így a vektorkontroll, a biológiai dezinszekció, az élőhelyek felszámolása, a település/tereprendezés fontosságáról. A megelőzés hatékonysága fokozható a kockázati csoportok aktív immunizálásával és az új kórokozók elleni védőoltások kifejlesztésével. Lényeges lenne továbbá az azonosított vektorok célzott (passzív és vagy aktív) monitoring rendszerének (surveillance) működtetése és nemzetközi egészségügyi rendszabályok bevezetése (globális harmonizációja).

A zoonozisok előfordulása esetén szükséges fontosabb járványügyi intézkedéseket a IV-10. táblázat mutatja be.

6.10. táblázat - IV-10. táblázat A zoonosisok előfordulása esetén szükséges fontosabb járványügyi intézkedések

Kórokozó

Kórkép

Járványügyi teendők

Esetbejelentés

Laborvizsgálat

Specifikus prevenció

Gy

V

M

K

J

F

Sz

Baktériumok okozta megbetegedések

Leptospira interrogans sp. szerotípusok

Leptospirosis

+

á

+

á

+

á

+

+

Brucella abortus, B. suis, B. melitensis, B. canis

Brucellosis

+

á

+

á

+

+

+

Francisella tularensis

Tularaemia

+

á

+

á

+

á

+

+

kemoprofilaxis

Bacillus anthracis

Anthrax

+

+

á

+

á

+

+

kemoprofilaxis

Listeria monocytogenes

Listeriosis

+

+

+

+

Yersinia pestis

Pestis

+

á

+

á

+

+

(+)

kemoprofilaxis

Burkholderia (Pseudomonas) mallei

Malleus

+

+

+

+

Coxiella burneti

Q-láz

+

+

+

+

+

+

kemoprofilaxis

Chlamydia psittaci

Ornithosis

+

+

+

+

+

Vírusok okozta megbetegedések

Rabies-vírus

Lyssa

+

s

+

s

+

s

+

+

kötelező/ajánlott

aktív/passzív immunizálás

Kp-európai Kullancsencephalitis vírus

Kullancsencephalitis Meningitis serosa v. Encephalitis inf.

(+)

(+)

+

+

+

+

+

kötelező/ajánlott

aktív

immunizálás

Lymphocytás choriomeningitis vírus

Encephalitis infect. Meningitis serosa

+

+

+

+

+

+

+

+

Haemorrhagiás láz vírusok (HLV)

Vírusos haemorrhagiás lázak

+

s

+

s

+

s

+

+

immunizálás lehetséges

Chikungunya-vírus

Chikungunya-láz

+

+

+

+

Dengue-vírus 1–4 szerotípusok

Dengue-láz, DHL

+

s

+

s

+

s

+

+

Hanta-vírus genus különböző tagjai

Hantavírus okozta veseszindróma

+

+

+

+

+

Pulmonalis szindrómával járó hantavírus fertőzés

+

s

+

s

+

s

+

+

Krími-Kongói HLV

Krími-Kongói HL

+

s

+

s

+

s

+

+

Lassa-vírus

Lassa-láz

+

s

+

s

+

s

+

+

Marburg-, Ebola-vírus

Malburg-Ebola HL

+

s

+

s

+

s

+

+

Nyugat-nílusi vírus (WNV)

Nyugat-nílusi láz

+

+

áe

+

áe

+

+

(+)

Rift-völgyi láz vírus

Rift-völgyi láz

+

s

+

s

+

s

+

+

Sárgaláz vírus

Sárgaláz (Febris flava)

+

s

+

s

+

Protozoon okozta megbetegedés

Toxoplasma gondii

Toxoplasmosis Veleszületett toxopl.

+

(+)

+

Helmintek okozta megbetegedés

Taenia saginata

Taeniasis

+

+

+

+

+

T. solium

Echinococcus granulosus

E. multilocularis

Echinococcosis

+

á

+

+

Trichinella fajok

Trichinellosis

+

+

+

+

+


Jelmagyarázat:

Gy:gyanús eset

V:valószínűsíthető eset

M:megerősített eset

K:klinikai mikrobiológiai diagnosztikai vizsgálat

J:járványügyi érdekből végzett mikrobiológiai diagnosztikai vizsgálat

F:felszabadító vizsgálat

Sz:járványügyi érdekből végzett mikrobiológiai szűrővizsgálat

s:az eset sürgősséggel is jelentendő a megyei népegészségügyi szakigazgatási szervnek és az ÁNTSZ–OEK részére

á:a fertőzés helye szerint illetékes hatósági állatorvos is értesítendő

e:az érintett egészségügyi szolgáltató is értesítendő

Leptospirosis

Természeti gócokban előforduló zoonozis. Az elmúlt évtizedekben évenként száz alatti számban jelentettek humán megbetegedést. Nyári szezonalitással, a férfiak dominanciájával jellemezhető kórkép.

Kórokozói a kis ellenálló képességű Leptospira interrogans species szerotípusok (L. icterohaemorrhagica, grippotyphosa, pomona, bovis).

A baktériumok többnyire enyhe lefolyású betegséget okoznak. A bejutás helyén lokálisan szaporodnak, majd a vérrel a májba, vesébe és a meninxekre kerülnek, ahol különböző intenzitású, olykor letális kimenetelű gyulladást hoznak létre.

A fertőzés forrása a vizeletével kórokozót ürítő állat (patkány, egér, sertés, szarvasmarha, juh, ló, kutya stb.). A terjedés általában kontaminált víz fogyasztásával, az abban való fürdéssel (ép vagy sérült kültakarón át) vagy állat harapásával történhet. Fokozottan veszélyeztetettek a mezőgazdasági, a vágóhídi dolgozók, az állatgondozók, a csatornamunkások. A kórokozó a beteg vizeletével hosszabb-rövidebb ideig ürül, így emberről emberre való terjedése sem kizárt.

A tünetek 4–20, általában 9–10 nap lappangási idő elteltével jelentkeznek.

Fejfájással, hányingerrel, hányással kezdődik a betegség, amelyekhez később magas láz, myalgia, meningismus társulhat. A legsúlyosabb forma a L. ichterohaemorrhagiae által okozott, patkányról emberre terjedő Weil-kór (letalitása adekvát kezelés ellenére is 20–25%). Az enyhébb kórformák letalitása általában 1% alatt marad. Átvészelés után típusspecifikus immunitás alakul ki.

A kórkép jelentendő, melyről a területileg illetékes állatorvost is értesíteni kell. A megelőzésben fontos szerepet játszik a rágcsálók elleni rendszeres védekezés, a felszíni vizekben való fürdés kerülése, továbbá az állat-egészségügyi és munkahigiénés rendszabályok betartása. A fertőző forrás kutatása kötelező, a terjesztő közeg (pl. szennyezett víz) felderítése szükséges.

Brucellosis

Hosszú lefolyású, hullámzó lázzal járó, napjainkra sporadikussá vált zoonozis.

Kórokozói a közepes ellenálló képességű Brucella abortus, B. suis, B. melitensis (hazánkban nem fordul elő)és B. canis intracelluláris coccobacilus fajok.

A baktériumok a bőrön, a tápcsatornán és a kötőhártyán át jutnak a szervezetbe, majd a regionális nyirokcsomókba kerülve szaporodásnak indulnak. Innen a vérárammal a májba, lépbe, más nyirokcsomókba és a csontvelőbe kerülnek, ahol elgennyesedő granulomák képződnek.

A fertőzés forrása a beteg állat (kecske, sertés, szarvasmarha, vaddisznó, mezei nyúl, egér), amely székletével, vizeletével, tejével és abortált szöveteivel üríti a kórokozókat. Humán fertőzés bőr- és a nyálkahártya-sérüléseken keresztül a pasztőrizálatlan tej és tejtermékek fogyasztásával, ritkán inhalációval történhet. Fokozottan veszélyeztetettek az állat-egészségügyben dolgozók és vágóhídi munkások.

A lappangási idő 5–30, általában 10–12 nap.

A betegség jellegzetes tünete a hónapokig fennálló, 2–4 napos lázas és láztalan szakaszok váltakozása, melyhez fejfájás, gyengeség, fogyás, arthralgia, myalgia társulhat. Krónikus formában gennyes folyamatok (osteomyelitis), húgy-ivarszervi elváltozások (glomerulonephritis, epidydimitis, orchitis), idegrendszeri tünetek, nyirokcsomó-elváltozások, hepatosplenomegalia, és endocarditis is kialakulhatnak. Átvészeltsége rövid, típusspecifikus immunitást okoz. A kezeletlen esetek letalitása 1–2%.

A kórkép – a területileg illetékes állatorvos egyidejű értesítésével – jelentendő. Fertőtlenítés nem szükséges, laboratóriumi vizsgálatok céljára alvadásgátló nélkül vett vérminta küldendő, illetve az akut szakban nyirokcsomó, csontvelőminta küldése ajánlott az ÁNTSZ–OEK Veszélyes Kórokozók Nemzeti Referencia-laboratóriumába. Fertőzőforrás kutatás és a terjesztő közeg felderítése szükséges, melyek eredményéről a területileg illetékes hatósági állatorvost, illetve (élelmiszer esetén) az élelmiszer-biztonsági hatóságot, vagy (vér, anyatej, transzplantátum esetén) az egészségügyi szolgáltatót értesíteni kell. A beteggel közös forrásból exponálódott személyeket járványügyi megfigyelés alá kell helyezni, akik célzott terápiája – tünetek jelentkezése esetén – kötelező. Fertőzött vagy arra gyanús állatok teje kizárólag hőkezelés után fogyasztható. Terhes nők, 16 évesnél fiatalabbak, valamint kézsérülést szenvedett személyek a beteg vagy arra gyanús állatok gondozását nem végezhetik.

Tularaemia

Egyes vadon élő rágcsálók (mezei egér, patkány) és más házi illetve társállatok (juh, macska) megbetegedése. A zoonozisban a kullancsok vektor és rezervoár, míg a mezei nyulak rezervoár szerepet játszanak. A nagyalföldi természeti gócban történt változások feltárták, hogy ebben a földrajzi régióban az üregi/házi nyúl nem fogékony a betegségre, és az itt élő rágcsálók (pockok) vélhetően nem rezervoárok, továbbá járványmentes időszakban nem a mezei hörcsögök tartják fenn a kórokozó cirkulációját. A rezervoárok változó mértékű átfertőzöttsége miatt különböző gyakorisággal évente 25–150 megbetegedést jelentenek az ország különböző régióiból. Az utóbbi években a legintenzívebb aktivitást mutató természeti góc hazánkban a Balaton környéke. A tularaemia korábbi téli szezonalitása eltűnt, és 2006–2010 között - a terjesztésben szerepet játszó vektorok tenyészidejének megfelelően - július-augusztusi csúcsú, markáns nyári szezonalitást mutat.

Kórokozói a közepesellenálló képességű, különböző virulenciájú Francisella tularensis biovariáns törzsek, melyek A-kategóriás, potenciális biológiai fegyverként is alkalmazhatók. Hazánkban a négy szerocsoport közül leggyakrabban az enyhe fertőzést okozó F. tularensis supsp. holarctica (B-típus) fordul elő.

Az állatról emberre terjedés történhet direkt kontaktussal, továbbá indirekt módon vektorok (kullancs, szúrólegyek) csípése útján vagy víz közvetítésével. A baktériumok az ép és sérült kültakarón, a légutakon át vagy per os jutnak a szervezetbe. A vektorok fertőzőképessége életük végéig fennmarad. A betegség emberről emberre ritkán terjed. A szabadban végzett hobbitevékenységet végzők (horgászok), egyes foglalkozások esetében (mezőgazdasági munkások, erdészek, vadászok) és a lelőtt mezei nyulakat feldolgozó háziasszonyok körében gyakoribb kórforma. A főként férfiak körében elterjedt megbetegedés gyakoribb a 40 év körüli korcsoportban.

A lappangási idő 1–14, általában 3–5 nap.

A betegség lázzal, rossz közérzettel kezdődik, amelyet a bejutás helyének megfelelő lokalizációjú gyulladásos, ulcerosus folyamat és a környéki nyirokcsomók duzzanata követ. Megkülönböztethető az oculoglandularis, a glandularis, ulceroglandularis, oropharingeális, intestinalis, septicus/typhoid és anginás forma, továbbá a pleuropulmonalis alak, amelyben bronchitis, pneumonia alakul ki. Enteralis fertőzés esetén enyhe lefolyású, typhosus tünetek észlelhetők. Az utóbbi két forma kezeletlen esetben 5% letalitású. A cutan klinikai megjelenési forma az utóbbi 10 évben a bejelentett esetek 75%-ában fordult elő. A tularaemia átvészelése tartós immunitást alakít ki.

A kötelező laboratóriumi vizsgálathoz alvadásgátló nélkül vett vérminta küldendő az ÁNTSZ–OEK Bakteriális Zoonozisok Nemzeti Referencialaboratóriumába, illetve váladék beküldése javasolt a Bakteriológiai osztályra. A sebváladékok, a köpet és a velük szennyezett anyagok folyamatos fertőtlenítése kötelező. A közös expozíciónak kitett személyek járványügyi megfigyelése szükséges. Légúti, alimentáris expozíció, illetve bioterrorista cselekmény gyanúja esetén posztexpozíciós kemoprofilaxis alkalmazandó. A fertőzőforrás kutatás és a terjesztő közeg felderítése kötelező. Megelőzése aspecifikus (személyi higiénés, élelmezés-egészségügyi és munkavédelmi óvórendszabályok betartása, állat-egészségügyi intézkedések, vektorkontroll, lakosság felvilágosítása), valamint specifikus módszerek (laboratóriumi dolgozók aktív immunizálása) alkalmazásával lehetséges.

Anthrax

Növényevő állatok (szarvasmarha, juh, ló stb.) szeptikus betegsége, amely a feldolgozásra kerülő részeikkel kontaktusba kerülő személyekre is átterjedhet. Hazánkban az 1990-es évektől sporadikussá vált (bőranthrax formában előforduló) zoonozis 2001. óta nem került észlelésre.

A kórokozó a vegetatív formában közepes ellenállású, exotoxint termelő, spórás alakban igen rezisztens Bacillus anthracis, mely alkalmas biológiai fegyvernek.

A baktériumspórák a bejutás helyén - bőr, béltraktus, tüdő - vegetatív formává alakulnak, szaporodnak, toxint termelnek. A toxin lokális oedemát, necrosist, haemorrhagiás gyulladást okoz. A bél- és tüdőanthrax generalizálódva gyakran súlyos szeptikotoxikus folyamatba torkollik.

A fertőzés forrása a beteg növényevő állat. A fertőzés terjedhet közvetlen módon, az állatok kezelése, húsának fogyasztása, boncolása vagy nyúzása során. Egyes foglalkozások – a mezőgazdaságban, állattenyésztésben dolgozók, az állatorvosok, a bőr- és szőripari munkások – esetén a veszélyeztetettség fokozott.

Lappangási idő bőr- és bélanthrax esetén általában 2–3, tüdőanthrax esetén 1–1,5 nap.

A megbetegedés több formában – bőr-, bél-, tüdő-, agyhártya-/agyvelő-, septicaemiás anthrax – jelentkezhet. Bőrfertőzés esetén a kórokozó bejutása helyén bevérző, beszáradó, közepén feketés színű, oedemás udvarral körülvett pustula keletkezik. A folyamat többnyire gyógyul, esetenként generalizálódva sepsisbe megy át. Bélanthraxban bizonytalan hasi tüneteket követően görcsös, véres-gennyes székürítéssel járó hasmenés lép fel. Tüdőanthraxban felső légúti gyulladásos tüneteket követően rövid időn belül progrediálódó, haemorrhagiás pneumonia jelentkezik. Antibiotikum-terápia nélkül a bőranthrax letalitása 15–20%, a bél- és tüdőanthraxé közel 100%. A betegség átvészelését hosszú ideig tartó immunitás követi.

Sürgősséggel is jelentendő kórkép. Elkülönítés nem szükséges. A beteg kórházi elhelyezése az esetlegesen romló klinikai állapot miatt kötelező. Bőr- és bélanthrax esetében folyamatos és zárófertőtlenítés szükséges, tüdőanthrax esetén kötelező a szigorított folyamatos és zárófertőtlenítés. A beteg seb- és légúti váladékát, székletét, valamint a velük szennyezett anyagokat sporocid vegyületekkel dezinficiálni kell, a kontaminált kötszereket el kell égetni, a kezelés során használt eszközöket autoklávozni kell. A kötelező diagnosztikus laboratóriumi vizsgálatokhoz bőrfolyamatokban pustulából vett mintát, bélanthraxban székletet, tüdőfolyamatban köpetet, szeptikus folyamat kialakulásakor vért kell küldeni az illetékes ÁNTSZ–OEK-be. Diagnózisa csak egybehangzó klinikai, epidemiológiai és bakteriológiai eredmények esetén mondható ki.

Hatékony megelőzése komplex, egyrészt állat-egészségügyi feladat a fertőzött állatok kiszűrése, a beteg állatok elkülönítése, leölése és tetemük elégetése; másrészt munka-egészségügyi feladat az állatok egyes szerveit/szöveteit feldolgozó iparágakban a speciális munkahigiénés körülmények (bőr, gyapjú fertőtlenítése, védőfelszerelés viselése stb.) megteremtése és betartása/betartatása. Az anthraxos állat termékeinek fogyasztóit/feldolgozóit 7 napos járványügyi megfigyelés alá kell helyezni és antibiotikum-profilaxisban kell részesíteni. A kötelező fertőzőforrás-kutatás és terjesztő közeg felderítése során az illetékes állatorvossal együtt kell működni. Igazolt vagy valószínűsített bioterrorista cselekmény során exponálódott személyeket az expozíció jellegének megfelelő időtartamra járványügyi megfigyelés alá kell helyezni, akik közül a gyanús bőrfertőzésben szenvedőket haladéktalanul posztexpozíciós kemoprofilaxisban kell részesíteni.

Listeriosis

Háziállatok (sertés, kecske, nyúl, szárnyasok) és vadon álló állatok (róka) betegsége; humán megbetegedés napjainkban tíz körüli esetszámban fordul elő évente.

Kórokozója az átlagos ellenálló képességű, haemolizáló exotoxint és endotoxint termelő Listeria monocytogenes.

A szájon át bekerülő baktériumok a bél hámsejtjeiben és a macrophagokban szaporodnak, majd a vérárammal egyes szervekbe jutva endocarditist, májgranulomát, meningitist, generalizálódó sepsist hoznak létre. Transplacentarisan a magzatba jutva eltérő szervi lokalizációjú granulomákkal, meningitisszel, meningoencephalitisszel járó congenitalis kórformához vezet.

A fertőzés forrása elsősorban a beteg vagy tünetmentes, a kórokozót székletével ürítő állat, ritkábban ember.

A fertőzés az állatokkal való közvetlen kontaktussal; a kórokozóval kontaminált, nem kellően hőkezelt hús, tej, tejtermékek (kvargli sajt), tojás fogyasztásával; ritkán széklettel szennyezett tárgyakkal, valamint vektorok (feketehasú ganéjbogár) közvetítése útján lehetséges. A kórokozó transplacentarisan fertőzheti a magzatot, illetve szülés közben az újszülöttet. A betegség lappangási idejét néhány naptól három hétre becsülik.

A szerzett formára általában enyhe, influenzaszerű tünetek jellemzők. Ritkábbak a meningitis, encephalitis, agytályog, sepsis képében jelentkező, súlyos lefolyású esetek. A terhesek fertőzése többnyire enyhe lefolyású, olykor pyelitisszel jár. A terhesség korai szakaszában történő fertőződés abortust vagy koraszülést vált ki. A terhesség kései fázisában, illetve szülés közben bekövetkező fertőződés következményeként az újszülöttnél meningitis, meningoencephalitis, pneumonia, sepsis, keringési és légzési elégtelenség alakul ki. A congenitalis, újszülöttkori listeriosis letalitása kezelés nélkül 60–70%, míg antibiotikum-terápia mellett 10–15%.

Jelentendő kórkép. Liquorból, váladékból, vérből, vizelet- és székletmintából laboratóriumi vizsgálat elvégzése kötelező. A beteg székletét, váladékait és a velük szennyezett anyagokat folyamatosan fertőtleníteni kell. A fertőzőforrás-kutatás és a terjesztő közeg felderítése kötelező.

A betegség megelőzése komplex állategészségügyi, munka- és élelmezéshigiénés feladat.

Pestis

Korábban egyike volt a legnagyobb letalitással járó, vektor által terjesztett, heveny, kiterjedt járványokat okozó megbetegedéseknek. Napjainkban is behurcolható egyes endémiás afrikai, dél-amerikai és ázsiai régióból.

Kórokozója a közepes ellenálló képességű, a patkánybolha székletében azonban hosszabb ideig életképes Yersinia pestis.

A fertőző ágens a bőrön át a parazita csípésével vagy aerogen úton kerülhet a szervezetbe. A csípéssel bekerült baktérium a nyirokutakon haladva jut a regionális nyirokcsomókba, ahol gennyes gyulladást, necrosist vált ki (bubopestis). Továbbterjedve betörhet a véráramba, testszerte vérzéseket okoz, bejut a lépbe, májba, agyba, tüdőbe (másodlagos tüdőpestis). Ha a kórokozók a szúrcsatornán át közvetlenül a vérbe kerülnek, elsődleges septicaemiás formát hoznak létre. Az infektív ágens inhalálásával elsődleges tüdőpestis alakul ki, melyben a haemorrhagiás pneumonia az elsődleges, majd generalizálódó sepsis jön létre.

A fertőzés forrásai a beteg rágcsálók (patkány, mókus, ürge), ritkán a tüdőpestises beteg. Legfontosabb rezervoár a patkány, legjelentősebb vektor a patkánybolha (Xenopsilla cheopis, Ceratophyllus fascinatus), de az emberi bolha szerepe sem kizárt. Az infekciót ritkán olyan húsevő állat (kutya, macska) okozza, amely előzetesen beteg rágcsáló elfogyasztásával közvetlen kontaktussal fertőződött. A primer és a szekunder tüdőpestis – aerogen úton – intenzíven terjed emberről emberre. Kontagiozitási indexe gyakorlatilag 100%.

A lappangási idő a vektor által közvetített formában 2–6, a primer tüdőpestisben 1–3 nap. Jellegzetes a bubo kialakulása, beolvadása és a bőr felé való áttörése, mely sipolyképződéssel jár. A folyamat generalizálódásakor – a másodlagos tüdőpestis kialakulásának jeleként – súlyosbodó pneumoniára utaló tünetek észlelhetők. A primer tüdőpestisben hirtelen fellépő magas láz, serosus-véres köpetürítés és lobaris pneumoniára utaló tünetek lépnek fel. A betegség letalitása magas, antibiotikum-kezelés nélkül a bubopestisé 40–50%, a szekunder és primer tüdőpestisé csaknem 100%. A betegség valamennyi formája után tartós immunitás marad vissza.

A kórkép a területileg illetékes állatorvos értesítése mellett sürgősséggel is jelentendő az ÁNTSZ–OEK Járványügyi osztályának. Nemzetközi egyezmény értelmében az OTH a pestis előfordulását jelenti a WHO-nak. A beteget dezinszekciót követően kijelölt kórházban (Fővárosi Szt. László Kórház) kell szigorúan, egyedileg elkülöníteni. Az ápolószemélyzetnek egyszer használatos védőruhát és maszkot kell viselnie. Szigorított folyamatos és zárófertőtlenítést kell végezni. A kontaminált anyagokat (ágyneműt, fehérneműt) el kell égetni. A beteg váladékait és az azzal szennyezett, meg nem semmisíthető tárgyakat, anyagokat klórtartalmú dezinficiensek legnagyobb alkalmazható koncentrációjával kell fertőtleníteni. A kötelező laboratóriumi vizsgálathoz haemokultúrát, szérumot, liquort, bubopestisben sterilen vett bubo-aspirátumot, tüdőpestisben trachea-váladékot és brouchus-mosófolyadékot kell – egyidejű fax vagy telefonos értesítés mellett – külön gépkocsival, küldönccel az ÁNTSZ–OEK Veszélyes Kórokozók Nemzeti Referencialaboratóriumába szállítani. A beteg elkülönítése az antibiotikum kezelés kezdetét követő 4. naptól, a klinikai tünetek megszűnését követően szüntethető meg. Tüdőpestis esetén kötelező a kontaktok felkutatása. A beteg környezetében élőket 7 napig szigorított járványügyi megfigyelés, zárlat alá kell helyezni. A fertőzőforrás-kutatás és a terjesztő közeg felderítése kötelező.

A megelőzés legfontosabb része a rezervoárok és vektorok irtása. A pestissel kapcsolatos karanténkötelezettséget és egyéb járványügyi teendőket egyezményekre alapozott jogszabályok írják elő. Az aktív immunizálás védőhatása (fél év) bizonytalan.

Malleus

A páratlan ujjú patások (ló, szamár, öszvér) légúti megbetegedése, amely gyorsan átterjedhet a velük kontaktusba kerülő emberre. Hazánkban az ötvenes évek eleje óta nem regisztrálták; járványügyi jelentősége, mint egyes endémiás területekről (afrikai és ázsiai államokból) behurcolható betegségnek van.

A kórokozó a kis ellenálló képességű Burkholderia (Pseudomonas) mallei.

Általában a kültakarón, ritkábban alimentárisan vagy aerogen úton jut a szervezetbe. Lokálisan granulomát, tályogot, a nyirok- és vérkeringéssel generalizálódva a belső szervek purulens elváltozását, másodlagos abscessusokat, sepsist okoz.

A fertőzés forrása a beteg állat, ritkán a beteg ember. A fertőzés elsősorban direkt kontaktussal történik, de átvihető kontaminálódott étellel, illetve szennyezett por belégzésével is. Az állatokkal foglalkozók fokozottan veszélyeztetettek.

A lappangási idő többnyire 1–5 nap, néha hosszabb is lehet. A fertőzés formájától függően a fertőzés helyén lokalizált, pulmonalis és septicaemiás kórformák ismertek. Akut malleusban a kórokozók bőrbe jutásának helyén pustula keletkezik, amelyhez a környéki nyirokutak és nyirokcsomók gyulladása társul. A generalizálódás kapcsán magas lázzal társuló, az érintett szervekben (tüdő, agy) lokálisan kialakuló gennyes folyamatok, majd szepszisre utaló általános tünetek jelentkeznek. A ritkább, krónikus forma kórjelzői hasonlóak, de hosszabb idő (hónapok-évek) elteltével alakulnak ki. A heveny malleus letalitása kezeletlen esetben 100%, antibiotikum terápia alkalmazása esetén alacsonyabb.

A kórkép jelentése mellett telefonon, faxon is értesíteni kell a megbetegedés helye szerint illetékes megyei népegészségügyi szakigazgatási szervet és az ÁNTSZ–OEK Járványügyi osztályát, az illetékes állatorvos egyidejű tájékoztatásával. A kötelező laboratóriumi vizsgálathoz steril körülmények között vett váladékot, valamint natív vért kell küldeni – egyidejű telefon/fax értesítés mellett – az ÁNTSZ–OEK Veszélyes Kórokozók Referencialaboratóriumába. A beteget kijelölt fertőző osztályon (Fővárosi Szt. László Kórház) kell elkülöníteni. A beteg környezetében szigorított folyamatos és zárófertőtlenítés kötelező. A kontaktok felkutatása kötelező. A beteggel érintkezett személyeket 6 napra járványügyi zárlat alá kell helyezni. A kötelező fertőzőforrás-kutatás eredményéről a területileg illetékes hatósági állatorvost értesíteni szükséges.

A megelőzés komplex állategészségügyi, járványügyi és munkahigiénés feladat.

Q-láz

Vadon élő haszonállatok világszerte előforduló betegsége. Világszerte több mint 40 kullancsfaj terjeszti, ennek megfelelően endémiás gócok azonosíthatók. Hazánkban a humán kórképet többnyire sporadikus esetként jelentik. Az évente néhány tízes nagyságrendben jelentett esetszám – az aspecifikus klinikai kép miatt – valószínűleg jóval nagyobb lehet. A globális felmelegedéssel együtt járó forró, száraz időjárás kedvez a kullancsok elterjedésének és a kórokozó aerogen átvitelének, ezért a Q-láz esetszám jelentős növekedése várható.

Kórokozója a kifejezett környezeti ellenállást mutató, alacsony infektív dózisú Rickettsiaceae családba tartozó obligát intracelluláris Coxiella burnetii. A kórokozó igen fertőzőképes, hosszasan perzisztál a környezetben, és a szél útján kilométerekre is eljut. Az ubikviter elterjedésű baktériumot kétfázisú fejlődési ciklus jellemzi – egyik a spóraszerű, fertőző extracelluláris forma, a másik a kórokozó intracelluláris vegetatív alakja.

A kórokozó széleskörű állati rezervoárral rendelkezik. A fertőzés forrásai és közvetítői házi (kérődzők, kutya, macska, kecske, juh, szárnyasok) és vadon élő állatok (rágcsálók), kullancsok egyaránt lehetnek, melyek a kórokozót bélsarukkal, vizeletükkel, valamint tejükkel ürítik. A Coxiellák jellemzően két ciklusban fertőznek. A természeti ciklus során a fertőzött kullancsok és a rágcsálók között terjed a baktérium, míg a másodikban évente kétszer a kifejlett kullancsok nagytestű vad- és háziállatokat fertőznek. Többnyire ezek a forrásai a járulékos (akcidentális) emberi fertőzéseknek is. A humán infekció döntően inhalációs módon (az állatok fertőző váladékával, vizeletével, testnedveivel, székletével kontaminált szőrt, tollat tartalmazó aerosol, vagy a fertőzött kullancs beszáradt ürülékének belégzésével), ritkán alimentáris úton (kontaminált hús, tej elfogyasztásával), esetenként kontakt úton történhet. Elenyésző számban írtak le kullancs-csípés közvetítette fertőzéseket. Fokozottan veszélyeztetettek az állattenyésztésben, a vágóhidakon, a tejüzemekben dolgozók. Rizikócsoportba tartoznak a szívbetegek, transzplantátumokkal rendelkezők és a terhesek. A rizikótényezők közé tartozik az állatkontaktus, állattartás, nyerstejfogyasztás. A pneumoniás beteg légúti váladékával emberről emberre történő átvitel előfordulhat. A fertőződést a direkt expozíció (közös forrás, állatkontaktus) hiánya nem zárja ki, továbbá az endemiás területen való tartózkodás már önmagában kockázatot jelent. Emberről emberre ritkán terjed.

Az általában inhalációval bejutó baktérium a felső légutakban szaporodva gyulladásos folyamatot, majd az alsó légutakba jutva pneumoniát hoz létre. A kórokozó elsődleges célsejtjei az alveoláris makrofágok, melyek elősegítik a hematogén disszeminációt. A kórfolyamatokat főként granulómaképződés jellemzi. Esetenként - a bacteriaemiát követően – gyulladásos folyamat figyelhető meg a szívben és a májban is. A ritkább per os fertőződést követően különböző intenzitású enteritis alakul ki, amelyhez – generalizálódás esetén – más szervek (jellemzően a máj) folyamatai is társulhatnak.

A lappangási idő 2–3 hét.

Magas láz, fejfájás, izomfájdalom, elesettség jelentkezik, amelyet felső légúti gyulladás, atípusos pneumonia vagy hepatitis követhet. Szövődményként májtoxikózis és endocarditis is előfordulhat. A krónikus, hat hónapnál hosszabb ideig fennálló tüneteket mutató kórkép magas (65 %-os) mortalitású. Átvészelése tartós immunitást eredményez. A gyógyulást követő tartós utánkövetés a „néma” , de gyakran letális kimenetelű kardiológiai szövödmények kialakulása és megelőzése céljából – akár 30 évig is – szükséges.

Jelentendő kórkép. A kötelező laboratóriumi vizsgálathoz 2 hetes időközzel vett savó, illetve a betegség korai szakában vérmintával együtt légúti váladék vagy egyéb klinikai minta küldendő az ÁNTSZ–OEK Bakteriális Zoonozisok Nemzeti Referencia-laboratóriumába. Elkülőnítés nem szükséges. A kockázati csoportba tartozó exponáltak mikrobiológiai szűrővizsgálata klinikai tünetek jelentkezése esetén a krónikus Q-láz kialakulásának megelőzése érdekében szükséges. A közös expozíciónak kitett személyek járványügyi megfigyelés alá helyezendők és szükség esetén célzott posztexpozíciós antibiotikum-profilaxisban részesítendők. Kötelező a fertőzőforrás-kutatás és a terjesztőközeg felderítése. Megelőzése komplex állat- és élelmezés-egészségügyi, járványügyi és munkahigiénés feladat. Klórtartalmú dezinficienssel folyamatosan fertőtleníteni kell. Megoldásra vár a harmonizált kullancsirtás és a hatékony állatoltás bevezetése.

Ornithosis (psittacosis)

Házi szárnyasok és vadon élő madarak megbetegedése. Az ornithosis többnyire az üzemszerű baromfitartás és -feldolgozás során, ritkábban beteg díszmadarakkal való kontaktust követően fordul elő. Járványmentes években tízes nagyságrendben jelentik, azonban a tünetmentes szeropozitív esetek gyakorisága alapján magasabb esetszám feltételezhető. A járványos évek során 80-150 megbetegedés kerül bejelentésre.

A kórokozó az obligát intracelluláris Chlamydia psittaci.

A fertőzés forrása a kórokozókat légúti vagy conjunctivalis váladékával, székletével ürítő beteg/tünetmentes szárnyas (galamb, csirke, kacsa, pulyka, papagáj, kanári), ritkán a beteg vagy baktériumhordozó ember. Hatékony expozíció a kórokozóval szennyezett tollpihe, por/aerosol inhalációjával, esetenként a beteg állat harapásával, csípésével, a szem/száj nyálkahártya szennyezett kézzel való rövid ideig tartó érintésével, ritkábban szennyezett étellel történik. Rizikócsoportba tartoznak a baromfi feldolgozó, állattartó telepek munkatársai és a hobby állat tartással foglalkozók.

A légutakon át bejutó baktériumok a RES sejtjeiben szaporodnak, majd a vérárammal különböző szervekbe, illetve ismételten a tüdőbe kerülve oedematosus-haemorrhagiás gócok kialakulásával járó gyulladást hoznak létre. A tüdőfolyamat a ritkább enteralis infekciót követően is megfigyelhető.

A lappangási idő 4–15, általában 10 nap.

Hirtelen kezdettel fellépő influenzára, majd typhus abdominálisra emlékeztető klinikai kép alakul ki. A későbbiekben improduktív köhögés és erősen viszkózus köpet ürítése hívja fel a figyelmet a csak röntgennel diagnosztizálható, atípusos interstitialis pneumonia kialakulására. Abortiv és latens esetek is előfordulhatnak. Leggyakoribb szövődménye a thrombophlebitis, máj- és szívizom-károsodás, encephalitis. Antibiotikum-kezelés nélkül a halálozás 20%, kezelt esetekben 1% körüli. Az átvészelést követően rövid ideig tartó immunitás alakul ki.

A megbetegedés a területileg illetékes hatósági állatorvos értesítése mellett jelentendő. A kötelező szerológiai vizsgálathoz a betegség első tíz napján, valamint a 21–25. napja között natív vért kell az ÁNTSZ–OEK Bakteriális Zoonozisok Nemzeti Referencia-laboratóriumának küldeni. Az atípusos pneumoniában és krónikus alapbetegségben szenvedők terápiáját a súlyos/halálos kimenetelű szövődmények kockázata miatt fekvőbeteg-gyógyintézetben kell végezni. Folyamatos fertőtlenítés szükséges. A beteggel közösen exponálódott személyeket járványügyi megfigyelés alá kell vonni és szükség esetén adekvát terápiában részesíteni. Kötelező a fertőzőforrás-kutatás, mely során azonosítandó a fertőzőtt állat/állatállomány.

A betegség megelőzése komplex állat-egészségügyi (fertőzésmentes állomány kialakítása), munkavédelmi (kritikus üzemrész kiemelt monitorozása, nominális és műszaki védelem biztosítása) és járványügyi (személyi higiéné betartása) feladat.

Lyssa (rabies)

Magas letalitással járó, vírusos eredetű fertőző betegség, amelynek kórokozója veszett melegvérű, elsősorban húsevő emlősök testváladékaival juthat az emberi szervezetbe. A humán rabies-eset igen ritka hazánkban (1995 óta nem észlelték); az évente ezres nagyságrendben bejelentésre kerülő lyssagyanús esetek közül - az adekvát posztexpozíciós vakcinációnak köszönhetően - „csak” néhány fatális kimenetelű. A 1980-as évek közepéig az igazoltan veszett rezervoárok 95%-a vadon élő állat (elsősorban róka, továbbá őz, vaddisznó, borz, görény) volt, míg ezt követően 25%-ra nőtt a veszett háziállatok (kutya, macska, szarvasmarha) aránya. Fontos, hogy az utóbbi években a betegség patomechanizmusának, a kórokozó szövet/szervtropizmusának, a betegség kórlefolyásának és a szervezet vírussal szembeni reakcióképességének változását figyelték meg. A veszettség „variábilitását” jelzik azok az expozíció után kialakult tünetmentes rabies-kórformák, melyek ellenanyagok nélküli, ún. igazolható vírusürítéssel járnak, vagy vírusneutralizáló ellenanyag jelenlétében ún. intermittáló kórokozó ürítést mutatnak, vagy nem megállapítható vírus jelenléte mellett csupán szerokonverzió kialakulásával járnak (barlangászok, kutyák). Néhány állatfaj esetén ismertté vált tünetmentes vírushordozás (patkány, nyúl, tengerimalac), valamint nem-letális veszettség (kutya, juh, szarvasmarha, macska, sertés, rovarevő denevér) is.

A kórokozó a külvilágban kis ellenálló képességet mutató Rabies-vírus hétgenotípusa.

Hazánkban az elsődleges természetes rezervoár a róka, valamint az általa fertőzött kutya, macska (más régiókban a farkas, a görény, a vadmacska, a sakál). A szervezetbe a vírus a fertőzött vagy fertőzésre gyanús (endemiás területen atípusosan viselkedő) állat által okozott harapásos sérülés (testtájra való tekintet nélkül a fogak áthatolása a bőrön) vagy nem harapásos (benyálazás, karmolás, horzsolás) expozíció során jut be. Az expozícióval létrejött vagy a már meglévő nyitott sebbe, nyálkahártyára került vírus a környező izmokban replikálódik, majd a perifériás idegek axonja mentén óránként 2-3 mm-es sebességgel vándorol a központi idegrendszer felé, ahol megindul intenzív szaporodása, amely a sejtek degenerációjához vezet. A vírus az efferens idegek mentén visszafelé vándorolva testszerte szóródik, így a manifeszt fázisban gyakorlatilag minden szervből (bőrből is) – továbbá a nyálmirigyekből, a corneából és a magzati barna zsírszövetből – kimutatható. A vírus nyállal, vizelettel, könnyel, légúti váladékkal, tejjel ürülhet.

A melegvérűek fogékonysága változó, a lyssa emberről emberre csak igen ritkán terjed, de a fertőzőképesség az ember esetében is már a tünetek kialakulása előtti 7–10. naptól fennáll.

A lappangási idő általában 2–8 hét, de 10 naptól 1 évig variálódhat.

A jellegzetes prodromális tünetek gyorsan progrediálnak, fokozott ingerlékenység, tiszta tudat mellett hydrophobiás, izomgörcsökkel járó állapot, később ascendáló paralysis jelentkezik. A halál oka az izomgörcsrohamok következtében kialakuló légzésbénulás vagy szívmegállás. A letalitás 100%.

A lyssa-gyanús sérülés nyilvántartása nem a fertőzőbeteg-jelentő rendszerben, hanem az OEK 2011. évi Módszertani Levél a veszettség-fertőzésre gyanús sérülésekkel kapcsolatos eljárásokról – alapján egyedi adatgyűjtéssel történik. A betegség jelentendő, gyanúját telefonon és faxon is jelenteni kell az illetékes megyei népegészségügyi szakigazgatási szervek és az OEK-nek, az állatorvos egyidejű értesítése mellett. A beteget a Fővárosi Szt. László Kórházban kell elkülöníteni. Laboratóriumi vizsgálat végezhető a cornea kaparékból. A beteg környezetében folyamatosan fertőtleníteni szükséges.

A megelőzésben lényeges a lakosság tájékoztatása az állatok atípusos viselkedéséről. Nagy jelentőségű továbbá a fertőző források kiiktatása a kóbor állatok befogásával, zárlat elrendelésével. A szilvatikus veszettség elleni védekezés egyetlen hatékony módja a vörös rókák/nyestkutyák évente két alkalommal történő csalétekbe rejtett vakcinázása, míg az urbánus lyssa-járvány megelőzésében az azt fenntartó kutyák rendszeres évenkénti védőoltása. A fertőzésgyanús állattal történt kontaktus után döntő fontosságú az azonnali (detergenssel, majd 40–70%-os alkohollal vagy vizes jódoldattal történő) sebkezelés, harapás esetén sebészeti ellátás, tetanus elleni védelem (a hatályos OEK ML a védőoltásokról szerint) és a seb környékének rabies hiperimmun globulinnal történő injektálása/infiltrálása.

A specifikus prevenciót a profilaktikus aktív immunizálás jelenti. A rabiesfertőzés valószínűségét az expozíciót okozó állat faja (kutya/macska, róka, egyéb állatok), egészségi állapota, viselkedése (típusos, atípusos) és korábbi mozgásterülete, továbbá az expozíció körülménye, természete (harapás, nem harapás) és mértéke, nem utolsó sorban az állat oltottsági állapota szerint becsülhetjük. A döntést alapvetően meghatározza a vadon élő és a házi állatok közötti veszettség területi előfordulási gyakorisága. Az 1992–2007 között - Magyarország teljes területén - lezajlott perorális immunizációs programnak köszönhetően hazánk jelenleg lyssamentes terület, kivéve a keleti és déli határok menti 50 km-es sávokat. Nem indokolt oltani, ha a veszettséggyanús állattal nem történt kontaktus, vagy ha az indirekt volt vagy nem járt sérüléssel; továbbá ha a sérülést okozó egészséges, megfigyelhető állat veszettségének gyanúja a 14 napos megfigyelési idő elteltével biztonsággal kizárható (akkor a már esetleg megkezdett oltássorozatot félbe kell szakítani), továbbá megfelelően hőkezelt vagy elegyített tej fogyasztása esetén. Egyedi elbírálást igényel a természetes élőhelyen élő apró rágcsálókkal történt expozíció. Amennyiben az állat okozta expozíció kapcsán a fertőződés lehetősége egyértelműen nem zárható ki, vagy az állat nem megfigyelhető, illetve a 14 napos megfigyelés alatt veszettségre gyanússá válik, valamint inokulált állati csalétekkel történő kontaktust követően, illetve szarvasmarha nyers tejének fogyasztása után, haladéktalanul meg kell kezdeni – a korábbi oltási anamnézis figyelembevételével – a posztexpozíciós profilaktikus vakcinációsorozatot. A rókával való kontaktust minden esetben potenciálisan fertőzőnek kell tekinteni, ezért teljes sorozatot kell adni a 0., 7. és a 21. napokon 2–1–1 adag oltóanyaggal. Ha az egyén korábban 5 éven belül teljes oltási sorozatban részesült, akkor a 0. és 3. napokon 1–1 adag oltoltóanyaggal; ha 5 évnél régebben vakcinálták, akkor a 0., 7. és 21. napokon 2–1–1 oltási séma szerint ismételten immunizálni kell. Az immunkomprimált személyek esetén ismételt indikációban a 0., 3., 7., 14. és 28. napokon 2–1–1–1–1 adag oltóanyaggal szükséges oltani.

Preexpozíciós oltásban részesítendők a foglalkozásuknál fogva veszélyeztetett munkakörökben tevékenykedők (ebrendészeti dolgozók, állatorvosok) 1-1 adag oltóanyaggal a 0., 7. és a 21. vagy 28. napon és 1 év múlva, majd minden újabb 5 év elteltével. Preexpozíciós oltásban részesíthetők továbbá a lyssaendémiás területre (egyes afrikai, ázsiai országokba) utazók. Fertőzésgyanús expozíció esetén a preexpozíciós oltás ellenére posztexpozíciós oltást is kell alkalmazni.

Kullancsencephalitis

Kórokozója kis rágcsálókban (sárga nyakú erdei egér), sünökben cirkulál. A humán endémiás encephalitisek, meningoencephalitisek kialakulásában vektorként a fertőzött állatok vérét szívó ektoparazita kullancsfajok játszanak fontos szerepet, melyek többféle módon egymásnak – együttáplálkozás során (co-feedinggel), további fejlődési alakban fenntartva (intrastadiálisan), másik egyedet megfertőzve (transzstadiálisan) vagy germinális úton (transzováriálisan) – továbbadva a vírust, fenntartják az adott természeti gócban a kórokozó cirkulációt. A hazánkban regisztrált – évente 100 alatti – eset többsége (erdővel borított, csapadékos) aktív természeti gócos területekre (Zala, Somogy, Vas, megye) lokalizálódik.

A kórokozók a közepes ellenálló képességű közép-európai kullancsencephalitis-vírus altípusai.

Hazánkban a betegség európai formája két fázisban zajlik le. A kullancs csípésével a szervezetbe kerülő vírusok az első szakaszban a környéki nyirokcsomókban, lépben, májban replikálódnak, ahonnan a következő ütemben - a csípést követő második héten - viraemiával a központi idegrendszerbe kerülve kétfázisú lázmenettel kísért encephalitist hoznak létre. Elsősorban a basalis ganglionokat, illetve az agykéreg és a gerincvelő motoros sejtjeit pusztítják.

A fertőzés forrásai rágcsálók, kisemlősök, valamint a kecske, amely tejével üríti a vírusokat. Fokozottan veszélyeztetettek a gócos területek erdészeti munkásai, a tájfutók. A megbetegedés férfiak körében gyakoribb, a korspecifikus morbiditás a 3–4 és 40–49 évesek körében magasabb. Szezonalitása (júliusi csúcsot megmutatva) a nyári hónapokra tehető.

A lappangási idő 4–21 nap, általában 1–2 hét.

A vírusfertőzés jelentős része tünetmentes marad. Enyhe lefolyás esetén influenzához hasonló tünetek figyelhetők meg. A manifeszt megbetegedések egy része kétfázisú lefolyást mutat, amelynek kezdetén hirtelen fellépő magas láz, photophobia jelentkezik. A második fázisban kibontakoznak a meningoencephalitis tünetei, amelyhez somnolentia, polyradiculitis, érzékszervi zavarok társulnak; átmeneti javulás után centrális bénulások alakulnak ki, amelyek a légzőközpont érintettsége esetén letális kimenetelhez vezetnek. A betegség letalitása 2–3%. Átvészelése életre szóló immunitást hoz létre.

A „meningitis serosa” vagy „encephalitis infectiosa” diagnózissal jelentett eseteket az etiológia tisztázása után „kullancsencephalitis” néven újra kell jelenteni. A betegség kezdetén, majd 2-3 hét elteltével natív vért, liquort kell küldeni az OEK-be szerológiai vizsgálat céljából. Elkülönítés nem szükséges. A beteggel közös expozíciónak kitett személyek járványügyi megfigyelése kötelező. Sporadikus és halmozott előfordulás esetén kötelező a terjesztő közeg felderítése és a fertőzőforrás kutatása.

A betegség megelőzése aspecifikus (zárt ruházat, repellenesek alkalmazása, vektorkontroll, kecsketej forralása) és specifikus módszerekkel történhet. Preexpozíciós oltásban kell részesíteni a rizikófoglalkozásban dolgozókat, továbbá aktív immunizálásban részesíthetők az endémiás területre utazók is.

Choriomeningitis lymphocytica

Meningitis serosaként jelentendő, évi 100 alatti esetszámban, sporadikusan előforduló, gyakran abortív lefolyású betegség.

A kórokozó a közepes ellenállású lymphocytás choriomeningitis (LCM) vírus.

Az emberbe rendszerint inhalációval bejutó vírus a légutakban, a fertőzött váladékkal kontamináció útján per os szervezetbe jutó vírus a bélnyálkahártya hámsejtjeiben elszaporodik, majd viraemiával a meninxekre jutva, serosus gyulladásos folyamatot hoz létre.

A rezervoárok rágcsálók (házi és mezei egér, hörcsög, tengerimalac) és más laboratóriumi állatok (majmok), melyek légúti váladékukkal, vizeletükkel és székletükkel ürítik a kórokozót. A vírus jelen lehet a rezervoárok ektoparazitáiban is. Az ember a vírust tartalmazó por inhalációjával, az állatok vizeletével vagy székletével szennyezett élelmiszer fogyasztásával fertőződhet. A fogékonyság ismeretlen.

A lappangási idő 8–13 nap.

Az emberi megbetegedések mintegy harmada tünetmentesen zajlik le. A többnyire enyhe lefolyású betegségben az influenzaszerű tünetekhez (magas láz, izomfájdalom, lymphadenopathia) enyhe meningismus járulhat. A ritka, súlyosabb formában a viraemiát követően meningitis, meningoencephalitis jelei láthatók. Ritkán orchitis, parotitis, artritis és percarditis társul a kórfolyamathoz. A vírus a placentabarrieren átjutva a magzat súlyos fejlődési rendellenességét, vagy vetélést okoz, így teratogén biológiai ágensnek tekintendő. Maradványtünetek nélkül gyógyul, kimenetele többnyire nem letális.

A beteget a heveny tünetek időszakában fertőző osztályon kell elkülöníteni, környezetében folyamatosan fertőtleníteni kell. A laboratóriumi vizsgálathoz torokmosó folyadékot, liquort, natív vért kell küldeni a betegség kezdetén, majd 3-4 hét múlva.

A megelőzés az élelmiszer-ipari és -kereskedelmi intézményekben, valamint a közétkeztetésben végzett rágcsálóirtással és az élelmezéshigiénés előírások betartásával lehetséges.

Nyugat-nílusi láz

A betegség korábban Afrikában és Ázsiában fordult elő, az utóbbi években azonban Európa egyes területein is megjelent. Hazánkban 2003-ban észlelték az első humán megbetegedéseket, mely óta növekvő esetszámmal, augusztusi halmozódást mutató nyári szezonalitással az ország egész területén folyamatosan észlelik. A betegek életkora 4–71 év között változik. Bács-Kiskun megyében területi halmozódást mutat.

A kórokozó a flavivírusok közé tartozó Nyugat-nílusi vírus.

Az fertőzés elsődleges rezervoárjai a madarak (valódi gazdák), de emlősök (ló, sertés, macska stb. – járulékos gazdák) is megfertőződhetnek. Az állat-állat illetve állat-ember átvitelben vektorok (főként Culex és opportunista vérszívó Aedes szúnyogfajok) játszanak elsődleges szerepet; de vérrel és szövetekkel is terjedhet. A kórkép etiológiájában a szúnyogcsípés mellett gyakori a beteg környezetében előfoduló tömeges vadmadár, illetve galambpusztulás vagy korábbi görögországi nyaralás. A fogékonyság általános.

A fertőzések 80–85%-a tünetmentesen zajlik, a többi esetben fejfájás, láz, fényérzékenység, nyirokcsomóduzzanat stb. figyelhetők meg. Elsősorban meningitis serosa és encephalitis infectiosa képében zajlik, melynek megfelelően a vezető klinikai tünetek a meningeális izgalmi tünetek, továbbá a morbilliform bőrkiütések és az izomfájdalom. A ritka letális kimenetel oka a vírus okozta encephalitis.

A vérrel, szervátültetéssel való átvitel prevenciója céljából a tünetmentes vér-, szövet- és szervdonorok mikrobiológiai szűrővizsgálata kötelező.

Hazánkban 2008 óta bejelentendő fertőző betegség. Laboratóriumi vizsgálattal igazolt megbetegedés esetén a feltételezett expozíció helye szerint illetékes állatorvos, és vér-, szövet- és szervdonáció esetén az érintett egészségügyi szolgáltató is értesítendő. Kötelező laboratóriumi vizsgálatra vér, liquor küldendő az ÁNTSZ–OEK Vírusdiagnosztikai osztályán működő Virális Zoonozisok Nemzetközi Referencialaboratóriumába. Elkülőnítés és a kontaktok felkutatása nem szükséges. Mivel aktív immunizálás jelenleg nem áll rendelkezésre, a prevenció aspecifikus, kerülni kell a vektorral való érintkezést. A járványügyi biztonság fenntartása céljából a továbbiakban fontos a Nyugat-nílus láz surveillance megerősítése és az ECDC-vel történő szoros együttműködés, az OVSZ tájékoztatása a fokozódó víruscirkulációról és az állategészségügyi hatóság informálása a humán megbetegedésekről. A hatékonyabb megelőzés céljából lényeges a lakosság megfelelő tájékoztatása és a védekezés módszereivel történő megismertetése.

Vírusos haemorrhagiás lázak

A vírusos haemorrhagiás lázakat (VHL) több víruscsaládba tartozó, a környezetben közepes (Lassa) vagy kis (sárgalázvírus) ellenállású, a fertőtlenítőszerekre érzékeny vírusok és szubspecieseik okozzák. Többnyire enyhe lefolyású kórképet hoznak létre, de esetenként súlyos, életet veszélyeztető formában is megnyilvánulhatnak. A fertőzések általában körülhatárolt területre (laboratórium, település, régió) korlátozódnak. A kórokozók egy része (Ebola, Marburg, Lassa, Rift-völgyi láz, sárgaláz stb. vírus) potenciális biológiai veszélyt jelentő ágensként kezelendő. Mások sporadikus esetként (Hanta) vagy endémiás területeken lokális, magas letalitású járványok formájában (Ebola) jelentkeznek (IV-11. táblázat). A VHL járványügyi jelentőségét az adja, hogy kórházi körülmények között a fertőzés emberről emberre terjedhet, és a speciális körülmények miatt a szokványosnál jelentősen súlyosabb formában zajlanak.

6.11. táblázat - IV-11. táblázat A vírusos haemorrhagiás lázak (VHL) fontosabb általános mikrobiológiai, etiopathologiai, epidemiológiai és klinikai jellemzői

Infektív ágens mikrobiológiai jellemzői

Pathogenesis átfogó jellemzői

Epidemiológiai jellemzők

Klinikai jellemzők

Vírus csa lád

Fertőző ágens

Kórkép

Földrajzi lokalizáció

Rezer-voár

Vektor

Terjedési mód

Inku-bációs idő

Leta-litás (%)

Tünetek

Filo-víru-sok

Ebola-vírus

(4 sub-species)

Ebola HL

Afrika sub-szaharai területei: Zaire, Sudan, Cote d’ Ivore, Reston

isme-retlen

maj-mok?

isme-retlen

aerosol-cseppel; szexuális úton (spermában); fertőzött vérrel, szövettel, testváladé-kokkal; kontakt úton (kísérleti állattal); percutan (inokulációs csípéssel)

2–21 nap

50–90

hepatocellularis necrosis;

myocardialis oedema;

microvascularis károsodás;

maculo-papulosus kiütések;

haemathemesis, melaena

Marburg vírus

(2 megj. forma)

Marburg HL

[Német-ország (Mar-burg)], Afrika sub-Szaharai területei

isme-retlen

afrikai zöld ma-jom?

isme-retlen

2–14 nap

23–93

hepatocellularis necrosis;

necrosis és haemorrhagia

a belső szervekben;

petechia; microvascularis

infectio és károsodás; shock

Are-na-vírusok

„Óvilág” arena-ví-rusok:

Lassa vírus (4 sub-species)

Lassa HL

Nyugat-Af-rika: D-Ni-géria (3), Libéria, Si-erra Leone

vadon élő rág-csá-lók:

Mas-tomis spe-ciesek

nincs

elsősorban csepp-spray-vel (lég-úti váladék, vi-zelet); fertő-zött vérrel, testnedvvel; szexuális kontaktus révén; nosocomialis úton (vér, vizelet, injectio)

5–16 nap

15–25

(hospit)

1–2 (nem hospit)

kifejezett RES érintettség; multifokális hepatocelluláris necrosis; intersticialis pneumonia; mellékvese necrosis, arthralgia; petechia, diffúz capillaris-vérzések; encephalopathia; anuria; shock

„Újvilág” arena-ví-rusok:

Junin vírus

NWHL:

Argentin HL

Dél-Ame-rika:

ÉK-Ar-gentina

egér

nincs

rezervoár vírustartalmú excretum inhalációjával

7–16 nap

15–30

conjunctiva belövelltség, petechia; genera-lizált lympha-denopathia; multi-fokális hepatocellularis necrosis, mini-mális gyulladás és haemorrhagia bármely szervben; idegrendszeri tünetek; intersticialis, v. broncho-pneu-monia pulmonáris oedemával és haemorrhagiával; haemathemesis

Machupo vírus

Bolíviai HL

Bolívia

egér

nincs

Inhalációval; nosocomialis úton

30

Guanarito vírus

Venezue-lai HL

Venezuela

egér

nincs

ismeretlen (rezervoár vírustartalmú excretumának inhalációja?)

25

Sabia vírus

Brazíliai HL

Brazília

isme-retlen rág-csáló?

nincs

33

White-water Arroyo vírus

Kalifor-niai HL

Dél-Kali-fornia, San Francisco

erdei pat-kány

nincs

100

Bu--nya-ví-rusok

Phlebo-vírusok: Rift-völgyi láy vírus

Rift-völgyi láz

Afrika sub- szaharai és déli területei, Egyiptom, Szaúd-Arábia, Jemen

rág-csá-lók, birkák, szar-vas-mar-hák

Aedes és Culex szú-nyog-fa-jok

kültakarón át (csípéssel); kontaminá-ció útján (vér, amnion – aerosol)

2–6 nap

30; (hae-morr ha-giás:50)

vese és májkárosodás; kiterjedt hepatocellularis necrosis haemorrhagiával; encephalitis; vasculitis; retinitis macularis, perimacularis aesioval; nyirokrsz ált. depletioja; neurológiai tünetek

Nairo-vírusok: Krími-Kongói láz vírus

Krími-Kongói láz

Afrika, Ázsia, Kelet-Európa, Kp-Kelet (Irán, Pakisztán)

kis em-lősök

kul-lan-csok

kültakarón át (csípéssel)

3–6 nap

30–50

testszerte petechiák; lágyszájpadon bevérzések, vérzések; máj érintettség

Hanta-vírusok:

a.) Hantaan vírus Dobrava vírus

Seoul vírus

Hae-morrha-giás láz renális syndro-mával

Kína, Oroszo. Balkán

mezei egér

nincs

rágcsálók harapása; nyála, vizelete inha-lációjával;

6–8 hét

40–50

HFRS 5 szakaszból álló lefolyása:

–néhány napos láz, szájnyh enanthemák, hányás;

–1–2 napos hypotensio haemorrhagiás tünetek;

–3–5 napig tartó súlyos szervi vérzések, oliguria, anuria;

–vesefunkció javulása, polyurias fázis,

–rekonvalescens szak

HPS:

fokozódó köhögés, kétoldali intersticialis, haemorrhagiás tüdőinfiltráció, tüdőoedema, pleuralis vérzés, dyspnoe, cardiogen shock

világszerte

pat-kány

Puumala-vírus b.) Sin Nombre New York 1 a Black Creek Canal Bayoua

(HFRS) Hanta-ví-rus pul-monalis szindróma

Európa Mexikó, USA Kanada

gözü külön-böző pat-kány-fajok

(HPS)

USA

Thai-749

?

Thaiföld

Prospect Hill

USA, Kanada

Habarovsk

Orosz-ország

Isla Vistaa

USA

Bloodland Lakea

USA

Thottapa-layam

India

Tulaa

Európa

El Moro

USA, Mexikó

Canyona

Kp-Amerika

Flavi-víru-sok

Yellow fever vírus

Sárgaláz (urbana, sylvatica, interme-dium)

Afrika szubszaha-rai terüle-tei; Dél-Amerika trópusi ré-szei

maj-mok

Aedes szú-nyog-fajok; fél-házias mosz-ki-tók

parenterális úton, aerosol-cseppekkel; kültakarón át (csípéssel)

3–6 nap

5–7

hepatocellularis necrosis; a szervek mucosajában és a szervekben kiterjedt haemorrhagiás vérzések

Kyasonur erdő vírus

Kyasonur erdő HL

Kp-Ny-India (Karnataka állam)

kis em-lősök rág-csá-lók, maj-mok

kul-lancs

kültakarón át (csípéssel); aerosol-csep-pel

2–9 nap

3–10

20%-ban 2 fázisú lefolyás; generalizált lympha-de-nopathia; fokális hepato-celluláris degeneráció; haemorrha-giás pneumonia; myocarditis; meningoen-cephalitis; abnormális reflexek, veseelég-telenség

Omszki HLV

Omsk HL

Közép-Ázsia (Omszk, Ny-Szibé-ria, Novo-sibirsk)

kis rág-csálók (pat-kány fajok)

Ixodes kul-lancs-fajok

kültakarón keresztül (csí-péssel); fer-tőzött rezer-voárral való direkt kontak-tussal;

2–9 nap

0,5–10

perivascularis infiltráció; fokális haemorrhagia; intersticialis pneumonia; papulovesicuaris elváltozások a lágyszájpadon; melaena; orr-, uterusvérzés, ge-neralizált lympha-denopathia, splenomegalia, encephalitis

Omszki HLV

Dengue HL

Afrika, Ázsia, Amerika

egyes maj-mok?

Aedes szú-nyog-fajok

kültakarón át (csípéssel)

3–14 nap

50

belső szervek súlyos haemorrhagiás folyamatai; maculo-papulosus kiütések; orrvérzés, haematemesis, shock

Para-my-xo-ví-rusok

Henipa-vírusok: Hendra vírus

Hendra vírus betegség

Ausztrália

repülő róka rovar-evőde-nevér

gyü-mölcs-evő dene-vér

direkt kontak-tussal csepp-infekcióval (lovak nyálkahártya szekrétumá-val, testvála-dékával)

5–14 nap

70

(> 50)

influenza-szerű tünetek (köhögés, hányás, nehézlégzés); progresszív encephalitis tünetei

Nipah vírus

Nipah vírus en-cephalo-pathia

Malajzia Szingapúr Banglades India

repülő róka rovar-evő de-nevér

gyü-mölcs-evő dene-vér

fertőzött sertéssel történő) szoros kontak-tussal (gondozás)

9 nap

40

Influenza-szerű tünetek, encephalitis tünetei (láz, álmosság, görcsrohamok, coma, nehézlégzés, dezorien táció, mentális diszfunkciók)


A humán fertőzésben szerepe van az állati rezervoároknak és a vektoroknak. A vírusok átvihetők vérrel, nyiroknedvvel, testváladékokkal (nyál, ondó). Az infekció állatról emberre a rezervoárral való direkt kontaktus (harapás) révén vagy azok vírustartalmú exkrétumával és/vagy szekrétumával kontaminált por, aeroszolcseppek (Hanta) inhalálációjával terjedhet. Az emberről emberre terjedésben fontos szerepe van a szexuális kontaktussal való átvitelnek (Ebola) és a nosocomialis transzmissziónak (inokulációs sérülések) is. A fogékonyság általános, a fertőzőképesség addig tart, míg a kórokozó a váladékokban jelen van. Az állatkísérletes laboratóriumok dolgozói (Marburg-betegség); a vadászok és csatornamunkások (Omszki HL) fokozottan veszélyeztetettek.

A lappangási idő változó.

Patomechanizmusuk sok esetben nem ismert. A szervezetbe kerülő vírusok gyors multiplikálódást követően viraemiával jutnak el az egyes szervekbe (tüdő, máj, vese, idegrendszer), ahol rövid idő alatt súlyos, többnyire letális kimenetelű haemorrhagiás, necroticus folyamatot indíthatnak el. Az aspecifikus jelenségek mellett fennálló jellegzetes tünetek (vérzés a testüregekből, a haemorrhagiás jelenségek talaján kialakuló shock) figyelemfelkeltőek lehetnek. A VHL típusos tüneti hirtelen kezdődnek, drámaian zajlanak, a betegség halálozási rátája magas – akár 90% is lehet. A komplex patomechanizmusban szerepet játszik a véralvadási rendszer és az immunapparátus érintettsége, egyes szervek közvetlen károsodása és a fertőző ágensek specifikus affinitása a kapilláris endothelsejtjekhez.

A letális kimenetel oka lehet vesekárosodás (Ebola), melyhez más szervek egyidejű jelentős funkcióromlása és shock is társulhat. A sárgaláz átvészelése életre szóló immunitást hoz létre.

A VHL a Dengue-láz kivételével jelentendő, telefonon, faxon értesíteni kell az illetékes megyei népegészségügyi szakigazgatási szervet és az ÁNTSZ–OEK-et, sárgaláz esetén az OTH-t és a WHO-t is. A kötelező laboratóriumi vizsgálathoz váladékot és vért kell az ÁNTSZ–OEK Virológiai főosztályára szállítani, ahonnan szükség esetén továbbítják azokat a WHO kijelölt laboratóriumaiba. A beteg elkülönítés és kezelés céljából kijelölt kórházban (Fővárosi Szt. László Kórház) helyezendő el, környezetében szigorított folyamatos és zárófertőtlenítést kell végezni. A kijelölt kórházi személyzetnek megfelelő egyszerhasználatos védőruhát és maszkot kell viselnie. A sérülések megelőzését, elkerülését célzó rendszabályokat szigorúan be kell tartani. A beteggel közös forrásból exponálódott kontaktok felkutatása és járványügyi megfigyelése kötelező. Honi eredetű expozíció gyanúja esetén a fertőzőforrás-kutatás és a terjesztő közeg felderítése szükséges.

Az aspecifikus megelőzésben az enzootiás természeti gócokban rágcsálóirtás, továbbá az élelmiszerek és az ivóvíz rezervoár-szennyezésének megakadályozása játszik fontos szerepet (Hanta). Fontos a laboratóriumi rágcsálók rendszeres szűrővizsgálata és vírusmentességük ellenőrzése, szükség esetén a rezervoár állat importjának tilalma, valamint a vírussal foglalkozó laboratóriumokban a munkahigiénés óvórendszabályok szigorú betartása. A betegség megelőzése a vektortenyésző helyek ellenőrzésével és kontrollált dezinszekciós tevékenységgel, a beteg környezetének vektormentesítésével lehetséges (sárgaláz). A fertőző források pontos ismerete hiányában megszorító intézkedésekkel (karantén), a beteg környezetének dekontaminálásával és a WHO által előírt infekciókontroll és izolációs protokoll betartásával kell a fertőzés tovaterjedését megakadályozni (Dengue-láz, Ebola, Lassa).

Specifikus megelőzés profilaktikus posztexpozíciós antivirális kezeléssel (Lassa) vagy preexpozíciós vakcinációval történik (sárgaláz, Lassa-láz, Argentin láz, Rift-völgyi láz, Junin HL, Ebola, Kyasanur-erdő betegség). A vakcinálást és dokumentálását a Nemzetközi Oltóközpontokban végzik.

A VHL kórokozói közül hazánkban jelenleg a Hanta-vírus és a Krími-Kongói HL-vírus előfordulása ismert. A Rift-völgyi láz vírus behurcolása esetén a terjesztő honi szúnyogfajok miatt helyi fertőzési lánc alakulhat ki. Más vírusok (Marburg, Ebola, Lassa-láz) behurcolása – a vér, váladék útján történő terjedés miatt – veszélyeztetheti az egészségügyi dolgozókat. A sárgaláz és a Dengue-láz behurcolása pedig meghatározott járványügyi intézkedésekkel jár. A VHL jelentős része nem fordul elő hazánkban, azonban behurcolásuk lehetősége fennáll.

Toxoplasmosis

Háziállatok protozoon okozta betegsége, mely gyakran tünetmentesen zajlik, így az évi 100 körül bejelentett humán esetnél feltételezhetően lényegesen gyakrabban fordul elő. Korspecifikus morbiditása 15–39 éves korra tehető, a nők körében gyakoribb.

A kórokozó a dezinficiensekre érzékeny, intracelluláris Toxoplasma gondii egysejtű trophozoit (aszexuális szaporodás az akut betegség alatt), cysta (krónikus megbetegedésekben) és oocysta (szexuálisan szaporodás a macskában) formája. Ellenálló képességük eltérő, a külvilágban az oocysta tovább marad életképes.

A fertőzés forrásai a kórokozót székletükkel ürítő háziállatok (elsősorban a macska, továbbá sertés, szarvasmarha, szárnyasok). A terjedés az állattal való közvetlen kontaktus során és közvetett úton, a széklettel szennyezett étellel és itallal, nem megfelelően hőkezelt állati hús fogyasztásával, továbbá transzplacentáris úton is történhet. Immunszupprimált betegek (AIDS) fogékonysága fokozottabb.

A lappangási idő 2–3 hét.

A szervezetbe szájon át bekerült kórokozó a keringéssel a különböző szervekbe jutva akut vagy krónikus gyulladásos, nekroticus folyamatot hoz létre. A transplacentarisan fertőződött magzatban súlyos teratogén elváltozásokat okoz, amelyek elsődleges lokalizációja a központi idegrendszer, így periaqueductalis, periventricularis gyulladás, hydrocephalus internus jöhet létre. A tünetekkel járó akut szakaszban néhány napig tartó láz, lymphadenopathia figyelhető meg, majd maculopapularis kiütések, pneumonia, myocarditis, hepatitis és idegrendszeri tünetek is kialakulhatnak. A krónikus formában lymphadenitis, choriomeningitis, meningoencephalitis tünetei láthatók. A transzplacentáris magzati fertőződés congenitalis malformatiót okoz, így a veleszületett toxoplasmosisban chorioretinitis, agyi kalcifikáció, hydrocephalus diagnosztizálható, következményes vaksággal, epilepsziával, motoros és mentális retardációval.

A megerősített eset bejelentendő. A beteget célszerű terhesektől, csecsemőktől és újszülöttektől elkülöníteni. A kötelező szerológiai vizsgálathoz veleszületett toxoplasmosis gyanúja esetén a gyermektől és anyától is levett natív vért kell küldeni az ÁNTSZ–OEK Parazitológiai osztályára.

A megelőzés a személyi és élelmezéshigiénés rendszabályok betartásával és a lakosság egészségnevelésével lehetséges.

Taeniasis

A galandférgesség hazánkban sporadikusan előforduló, évente 10 alatti esetszámban bejelentett, de feltételezhetően gyakoribb megbetegedés.

A kórokozó a Taenia saginata (köztigazdája a szarvasmarha) és a Taenia solium (köztigazdája a sertés).

A fertőzés forrása a szarvasmarha és a sertés. A humán cysticercosis direkt kontaktussal vagy nem kellően hőkezelt - szennyvízzel öntözött - zöldség, gyümölcs, továbbá borsókás hús elfogyasztásával történhet. A szájon át bejutott borsókából kikerülő scolex a vékonybél nyálkahártyáján megtapad, majd fejlődni és növekedni kezd, és 2-3 hónap alatt petéket ürítő ivarérett féreggé alakul. A peték a széklettel távoznak, és a velük szennyezett takarmányt fogyasztó köztigazdák (sertés, szarvasmarha) bélrendszerébe kerülnek. A kialakuló lárvák az állatok duodenumának falát átfúrva, a vérárammal az izmokba jutnak, ahol betokolódva cysticercusszá, borsókává alakulnak. Ritkán a peték nem a köztigazda állatokba, hanem újra az ember szervezetébe kerülnek. Ekkor a köztigazdáéhoz hasonló lárvavándorlás zajlik le, de a betokolódás helye nem az izomzat, hanem a központi idegrendszer és a szem.

A lappangási idő az ivarérett féreg kifejlődéséig, a T. saginata esetében 10–14 hétig, a T. solium-infekcióban pedig 8–12 hétig tart.

A klinikai képet atípusos tünetek jellemzik (hasi panaszok, fogyás, anaemia, nyugtalanság). Az emberi cysticercosis tünete a lárva betokolódásának helyétől függ, a központi idegrendszer érintettsége miatt letális kimenetelű is lehet.

Jelentésre kötelezett kórkép. A beteget nem kell elkülöníteni, de székletét célszerű dezinficiálni. A kötelező féregpete-vizsgálathoz székletet, illetve az ürült proglottisokat 4–8%-os formalin oldatban kell az ÁNTSZ–OEK Parazitológiai osztályára küldeni. Az elmeszesedett cysticercusokat röntgenvizsgálattal lehet diagnosztizálni. Féregűzést követően székletvizsgálattal célszerű ellenőrizni a scolex eltávozását is, mivel a féreg újra kifejlődik. A borsókás élelmiszerből (hús) együtt fogyasztók székletének laboratóriumi vizsgálata kötelező. A beteg környezetében nem szükséges fertőtleníteni.

A terjesztő közeget kötelező felderíteni. Megelőzése a személyi és élelmiszer-higiénés szabályok betartásával lehetséges.

Echinococcosis

A hólyagférgesség elsősorban a kutyáról emberre terjedő, évi tízes nagyságrendben bejelentett, de a populáció 3–4%-ának átfertőzöttségét mutató szerológiai vizsgálatok eredményei alapján ennél lényegesen gyakrabban előforduló zoonozis. A megbetegedések hátterében a rókák növekvő száma és fertőzöttségi aránya, a róka és ember közti kapcsolat gyakoribbá válása és a gazdátlan ebek számának növekedése állhat.

A kórokozó az Echinococcus granulosus (lárvája az E. hydatidosus) és az Echinococcus multilocularis (lárvája az E. alveolaris), melyek végső gazdája a kutya, a róka, a mosómedve és a macska, míg köztigazdák a hörcsög-, mókus- és egérfélék, a szarvasmarha és az ember. A vadon élő állatok körében a vízipocok a leggyakrabban fogyasztott köztigazda, mely a legmagasabb (21% körüli) fertőzöttséget mutatja.

A fertőzés forrása a tömlőtartalmú hús, vagy a köztigazda állatok belső szerveinek elfogyasztásával fertőződött és 3–4%-ban rendszeresen petéket ürítő kutya. Az infekció az állattal való direkt kontaktus során vagy annak székletével szennyezett étel és ital fogyasztásával történik.

A lappangási idő 1–2 hónaptól 1–2 évig tart.

A szervezetbe jutó peték a bélfalat átfúrva a keringéssel a májba, a tüdőbe és az agyba kerülnek. A megtelepedés után a lárva növekedve tömlő alakot vesz fel, melynek belsejében 20–40 scolexet tartalmazó költőhólyagok keletkeznek. Olykor extrahepatikus terjedéssel ún. „metastatizáló” – malignus tumor/cysta képét utánzó – elváltozás formájában jelentkezik. A nagy méretű tömlők térszűkítő folyamatként okoznak tüneteket, míg a kisebbek elmeszesedhetnek. A klinikai kép a tömlők lokalizációjától és méretétől függően változik. Gyakran tünetmentes, de súlyos nyomási tünetek is jelentkezhetnek. A tömlő megrepedése fatális anaphylaxiás shockot vált ki.

A kórkép a fertőzés helye szerint illetékes hatósági állatorvos értesítésével jelentendő. A műtétileg eltávolított tömlőt és tartalmát meg kell semmisíteni. A kötelező szerológiai vizsgálathoz natív vért, illetve műtétileg eltávolított tömlőt vagy annak bennékét kell küldeni az ÁNTSZ–OEK Parazitológiai osztályára. A beteg elkülönítése, továbbá környezetében fertőtlenítés végzése nem szükséges.

Eredményes megelőzés integrált védekezési programmal lehetséges, melynek legfontosabb elemei a társállatok (kutya, macska) fertőződésének megakadályozása (kitiltásuk a vágóhidakról, rágcsálókkal történő érintkezési lehetőségük korlátozása), az ember és rókák érintkezését minimalizáló stratégia kidolgozása, a rókák és a beteg állatok helyi és regionális féreg elleni kezelése, továbbá a fertőzött állati húsok/zsigerek megsemmisítése, nem utolsó sorban a személyi és élelmiszerhigiénés rendszabályok betartása.

Trichinellosis

Elsősorban a vadon élő és házi mindenevő állatok megbetegedése. A hazai évenkénti bejelentett esetek száma tíz alatti, azonban a felderítetlen esetek száma miatt ennél jóval magasabb lehet.

A kórokozók a Trichinella-fajok, elsősorban a T. spiralis.

A fertőzés forrása (rezervoárja) a vadon élő - egymással táplálkozó - illetve házi mindenevők (vaddisznó, sertés) és húsevők (vörös róka), amelyek a trichinellás kisebb mindenevő állatok vagy kisrágcsálók (patkány) fogyasztásával fertőződnek. Érzékeny fajok közé tartozik az ember, a kutya és a macska. A humán infekció a beteg állatok nem kellően hőkezelt húsából készített élelmiszerek (kolbász, disznósajt, tatár bifsztek stb.) közvetítésével történik. Az izomzatba tokolódott lárvák hosszú idejű hőkezeléssel vagy 20 napot meghaladó mélyhűtéssel pusztíthatók el. A pácolás, füstölés, sózás nem teszi életképtelenné őket.

A lappangási idő 2–28, általában 7–10 nap.

Az emésztőnedvek hatására az elfogyasztott beteg állat húsában betokolódott lárvák tokja lebomlik, a kiszabaduló lárvák behatolnak a bél mucosájába, ahol ivarérett féreggé alakulnak (béltrichinella). A nőstény egy hét elteltével 1-2 ezer lárvát szül, amelyek az izmokba vándorolnak (izomtrichinella), és ott betokolódnak; egy részük később elmeszesedik. Kisszámú féreggel való fertőződés esetén a folyamat tünetmentes. Nagy mennyiségű lárvával történő infekció során, azok enteralis fejlődése alatt izgalmi és enteralis tünetek, valamint allergiás eredetű maculopapulosus kiütések észlelhetők. A lárvavándorlás szakaszában (második-harmadik hét) fejfájás, láz, hidegrázás, arc- és szem körüli oedema, sinusitis, a rágó- és nyelőizmok fájdalma, köhögés, laza székürítés és eosinophilia jön létre. A betokolódás után (két-három hét elteltével) a tünetek enyhülnek, majd megszűnnek. Az igen nagy számú lárvával történt fertőződés – a szívizom érintettsége miatt – következményes letális kimenetelű interstitialis carditist hozhat létre.

A megerősített és a valószínűsíthető eset jelentendő. Elkülönítés, fertőtlenítés nem szükséges. A kötelező laboratóriumi vizsgálathoz a betegektől és a beteg környezetében a fertőzött ételből feltételezhetően fogyasztott személyektől natív vért kell küldeni az ÁNTSZ–OEK Parazitológiai osztályára. A kontaktok felkutatása szükséges. A kötelező terjesztő közeg felderítése érdekében együtt kell működni a területileg illetékes népegészségügyi intézettel és a mezőgazdasági szakigazgatási szervekkel.

A megelőzés elsősorban állat-egészségügyi feladat. Integrált patkánymentesítéssel kell megelőzni a sertések fertőződését; a vágóhidakon trichinoszkóppal ellenőrizni kell a levágott állatok húsát. A nem ellenőrzött magánvágásból származó sertés vagy vaddisznó húsából készült ételt csak kellő hőkezelést követően szabad elfogyasztani.

Szubakut (fertőző) spongiform encephalopathiák

Régóta ismertek az agyvelő progresszív degeneratív elváltozásaival járó, átoltható (fertőző), halálos kimenetelű szivacsos encephalopathiák (transmissible spongiform encephalopathies; TSE), melyeket sokáig az ún. lassúvírus-fertőzések csoportjába soroltak.

Az állatvilágban napjainkig ismertté vált TSE közé tartozik a nyércek átoltható encephalopathiája (transmissible mink encephalopathy); a juhok, kecskék, szarvasok átvihető surlókórja (scrapie); az öszvérszarvasok, jávorantilopok ún. sorvasztó betegsége (chronic wasting disease); a szarvasmarhák bovine spongiform encephalopathiája (BSE), az egzotikus nagymacskák (puma, gepárd) és házimacskák szivacsos agyvelőelfajulása (FSE) vált ismertté.

6.12. táblázat - IV-12. táblázat A fertőző (szubakut) spongiform encephalopathiák (TSE) előfordulása esetén szükséges fontosabb járványügyi intézkedések

Kórokozó

Kórkép

Járványügyi teendők

Esetbejelentés

Laborvizsgálat

Specifikus prevenció

Gy

V

M

K

J

F

Sz

Humán TSE megbetegedések

PrP kóros izoform változata

Fertőző spongiform encephalopathiák

+

+

+

+

+

(+)

prpvcjD

Variáns Creutzfeldt-Jakob-betegség (vCJB)

+

+

+

+

+


Jelmagyarázat:

Gy: gyanús eset

V: valószínűsíthető eset

M: megerősített eset

K: klinikai mikrobiológiai diagnosztikai vizsgálat

J: járványügyi érdekből végzett mikrobiológiai diagnosztikai vizsgálat

F: felszabadító vizsgálat

Sz: járványügyi érdekből végzett mikrobiológiai szűrővizsgálat

Jelenleg öt – progrediáló dementiával, extrapyramidális mozgászavarral, kisagyi tünetekkel járó – humán prionbetegség fordul elő, melyek közé az 1920-ban elsőként közölt (10-6 gyakoriságú) Creutzfeldt–Jakob-szindróma (CJB) a harmincas évek közepén leírt (10-7–10-8 nagyságrendben előforduló) Gerstmann–Sträussler–Scheinker-betegség (GSSB), az új-guineai Fore bennszülött törzs tagjai körében előforduló, rituális kannibalizmussal terjedő kuru, a thalamikus magcsoport érintettségével járó fatalis familiáris insomnia (FFI) és az 1996-ban felbukkant új variáns CJB (vCJB) tartozik. Magyarországon a humán TSE-k közül a CJB-k mellett GSS-t is diagnosztizáltak.

Az egyes – hasonló klinikai tünetekkel járó – kórformák kialakulásáért felelős „infektív ágens” az agy szürkeállományában vacuolás degenerációt okozó és felhalmozódó kóros prionfehérje (protein only). A kórokozó főként az egészséges idegsejtekben található, eredetileg alfa-hélix másodlagos struktúrájú, kis molekulatömegű, 4–6 óránként lebomló, majd újraképződő, a sejtek anyagcseréjében és a szinaptikus ingerületátvitelben szerepet játszó prionfehérje kóros (β-lemezes struktúrájú) izoformja. Ez a megváltozott térbeli struktúrájú fehérje az idegsejteken belül lezajló genetikai változás következtében szintetizálódik, vagy exogén úton jut a szervezetbe, és templátként szolgál további infektív izoformok keletkezéséhez – így elindul a kaszkádszerű kórfolyamat. A kóros fehérjék ellenállók az endogén proteázokkal szemben, így a sejtekben felhalmozódva destruálják, degenerálják azokat és/vagy plakkokká polimerizálódnak.

A TSE alapvető sajátossága, hogy az idegrendszer megbetegedése, további jellemzője a hosszú, néha évtizedekig tartó lappangási idő; a hónapoktól évekig tartó progresszió, a letális kimenetel; a szövettani képet uraló amiloidalapú depozíció, reaktív astrocytosis és neurovakuolizáció.

A fertőzés forrása a beteg és a tünetmentes, kóros priont hordozó ember vagy állat.

A fertőzés módja az esetek döntő többségében ismeretlen, ritkábban bizonyítható az örökletes (familiáris CJB, GSSB, FFI) vagy akvirált alimentáris/parenterális (vCJB, kuru) és (CJB) nosocomialis terjedés. A megbetegedések 85–90%-a sporadikus esetként fordul elő, 5–15%-a örökletes és < 1%-a szerzett. A kóros priont tartalmazó liquor, nyirokszervek, vese, máj, tüdő és placentaszövetek fertőzőképessége nagyságrendekkel kisebb az agy, gerincvelő és corneáénál. Nosocomialis terjedés – speciális invazív orvosi beavatkozások során – fertőzött szövet/szervtranszplantációval, műtéti/idegsebészeti eszközök közvetítésével vagy agyalapi mirigyből kivont növekedési hormon adásával lehetséges. Az emberről emberre terjedés (vCJB) elsősorban nosocomialis fertőzéssel történhet, de a vér terjesztő szerepe sem zárható ki.

A lappangási idő a fertőzés módjától függően években, évtizedekben adható meg.

A fertőzőképesség a kóros prion szervezetben történő megjelenésétől kezdődően a beteg haláláig tart.

Hazánkban 2001 óta a TSE-kórképek – a klinikai és/vagy neuropatológiai diagnózis alapján – jelentendők. Az észlelt esetekről az OEK és a korábbi OPNI alaptevékenységeit befogadó intézmények kölcsönösen tájékoztatják egymást, és szükség esetén az OVSZ-t is. A beteget nem szükséges elkülöníteni. Biztos diagnózis céljából a post mortem kórbonctani és -szövettani vizsgálat elvégzése kötelező, melyekhez a boncolás során eltávolított agyat a SE ÁOK Neuropatológiai és Prionbetegség Referencia Központjába kell küldeni. Az élő szervezetből a kóros prion jelenléte nem igazolható, de vCJB esetén – a kórokozó verifikálására – liquort vagy biopsziás anyagot (tonsilla) lehet küldeni. A prionbetegségekkel kapcsolatos rendszabályok kötelezővé teszik a transzplantációkkal kapcsolatos preventív lépéseket; az egyszer használatos, zárt vér- és liquorvételi rendszerek alkalmazását; a „fokozottan veszélyes” kategóriájú boncolást; a szigorú – szokásos fertőtlenítési vagy sterilizálási eljárásoktól eltérő – dezinfekciós tevékenységet; az állat- és élelmezés-egészségügyi rendszabályok betartását. A terjesztő közeg felderítése expozíciótól függően kötelező.

A megelőzést szolgálják azon elfogadott egyezmények is, melyek értelmében a nemzetközi áruszállításban forgalomkorlátozó intézkedések szabályozzák az élő állat, a nyerstermékek, a szaporítóanyagok forgalmát; előírások rögzítik az állati eredetű fehérjetakarmányok (hús-, csont-, vérliszt) importjának és takarmányokba keverésének, etetésének módját; az agy- és gerincvelő szövetével való vágóhídi kenődés megelőzésére új technológiák alkalmazását; a hobbiállatok (macska, kutya) etetésére szolgáló tápok ellenőrzött alapanyagból gyártását és forgalmazását; a vágóhídi melléktermékek kötelező dezinficiálásáta és/vagy hamvasztásos megsemmisítését.

Creutzfeldt–Jakob-betegség

A humán TSE kórképek közül leggyakoribb a Creutzfeldt–Jacob-kór (CJB), hazánkban a bejelentési kötelezettség elrendelése óta évente 10–30 esetet regisztáltak. Több formája ismert.

Kórokozója a kóros CJB prion. A fertőzés forrása a kórokozót hordozó tünetmentes vagy beteg ember. Terjedése alimentáris/parenteralis és nosocomialis úton történhet. A PrP-gén egyes kodonjainak meghatározott RNS-sorrendje hajlamosíthat a betegség kialakulására.

A klasszikus, sporadikus CJB 15 hónap és 30 év között változó lappangási idő után – általában 60 év feletti korban – jelentkezik. Előfordulási gyakorisága bizonyos populációkban/földrajzi régiókban (líbiai származású izraeli zsidók, közép-szlovákiai szlovákok; Nógrád, Győr, Szolnok megye) magasabb lehet.

A betegség több fázisban zajlik. Kezdetben változatos, nem kórjelző értékű tünetek, megváltozott viselkedés, bizonytalan járás jelentkeznek. A szimptomás fázisban jellegzetes, gyorsan progrediáló tünetek (szellemi leépülés, mozgás-inkoordináció, hangképzési zavar, extrapyramidalis eredetű akaratlan izom- és végtagmozgások, vakságig fokozódó látászavar, epilepsziás rohamok) uralják a képet. A tünetek kialakulását követően a betegek többnyire 1 éven belül meghalnak. A terminális szakaszban súlyos decorticatio/decerebratio következik be. A letális kimenetel oka többnyire a folyamathoz társuló légzési és/vagy keringési elégtelenség.

A CJB-esetek 5-15%-a genetikailag determinált, familiáris előfordulású.

A vCJB patogén ágense valószínűleg azonos a BSE-t kiváltó kóros prionnal. Az expozíció a megbetegedett szarvasmarhákból készült élelmiszer fogyasztásával történik. A betegség a fiatalabb korosztályt érinti, a betegek átlagéletkora 29-30 év. A kóros folyamat hosszabb ideig tart, a tünetek a sporadikus CJB-től eltérőek – korán jelentkező érzészavarok, akaratlan mozgások, demencia és egyéb pszichiátriai eltérések. A betegség állatról emberre való átvihetősége elfogadott tény, emberről emberre való terjedése is feltételezhető.

A járványügyi teendők megegyeznek a TSE-re vonatkozó bekezdésében leírtakkal.

Az egészségügyi ellátással, ápolással összefüggő infekciók

Az egészségügyi ellátással, ápolással összefüggő infekciók azok, melyek még lappangó formában sem voltak jelen a beteg felvételekor illetve ellátásakor, továbbá melyeket a beteg, az egészségügyi dolgozó, valamint az egészségügyi ellátással kapcsolatba kerülő más személy a fekvőbeteg-szakellátás során szerez – beleértve azokat is, melyek az elbocsátást követően alakultak ki, illetve a foglalkozással függnek össze.

Az orvostudomány fejlődésével folyamatosan nő az infekciókra fokozottan hajlamos betegek és az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések száma (IV-12. ábra). Az infekciók kialakulásának lehetőségét befolyásolja a beteg általános állapota, az invazív diagnosztikus és terápiás beavatkozások száma és hossza, a betegek és az egészségügyi személyzet közti kapcsolat gyakorisága és időtartama, a személyzet képzettsége, valamint az egészségügyi intézmény anyagi helyzete/felszereltsége.

IV-12. ábra A jelentett nosocomialis eredetű infekciók száma és százalékos aránya a bejelentett fertőző betegségek között Magyarországon 1993–2007 között

Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések multikauzálisak. Fertőzési láncuk 3 eleme a „klasszikus” járványfolyamatokétól eltérő speciális jegyeket visel.

A fertőzés forrása lehet endogén vagy exogén. Endogén forrás a normál commensalis flórával rendelkező bőr, orr, száj, emészttőtraktus és a vagina. Az exogén források közé a beteget ellátó/ápoló személyzet, a látogatók, illetve az intézményi környezet tartozik.

A kórokozók többnyire opportunista mikroorganizmusok - az emberi test (betegek, látogatók, egészségügyi személyzet) normál (E. coli, Enterococcus spp.) vagy tranziens flórájának tagjai (Streptococcus, Pseudomonas spp.), esetleg a kórházi környezetben élő (ubiquitr), kevéssé virulens kórokozók (Serratia, Klebsiella) köréből kerülnek ki -, ezért a fertőzések létrejöttéhez hajlamosító tényezők jelenléte szükséges.

A fertőzések gyakoriságát számos belső és külső rizikótényező befolyásolhatja. A belső (intrinsic), azaz a beteg fogékonyságát növelő tényezők között az egyén életkora (idős kor), malnutríciója, krónikus alap- vagy kísérő betegsége (veseelégtelenség, égés, immunszupprimált állapot) továbbá más fertőző betegsége szerepel.

A külső (extrinsic) rizikótényezők – rendszerint hosszú vagy intenzív kórházi ellátás során – adódnak az intrinsic komponensekhez, így általában valamilyen eszközös beavatkozás (katéterezés, invazív tevékenység, elhúzódó műtét, parenterális táplálás) kapcsán vagy a nem kellően fertőtlenített kézzel történő kontaktus révén jönnek létre. Az előzetes antibiotikum (AB) terápia, a szervtranszplantáció elsősorban a multirezisztens kórokozók (MRK, pl. vankomycin rezisztens E. coli, VRE) fertőzések extrinsic rizikótényezője lehet.

Az infekciók halmozott előfordulása esetén a kolonizált egészségügyi dolgozó nem vehet részt a közvetlen betegellátásban (vizsgálat, ápolás, gyógykezelés). Ilyen esetekben a diagnosztikai mikrobiológiai célból vett vizsgálati mintából izolált kórokozó törzseket vagy vizsgálati anyagot 72 órán belül mikrobiológiai referencialaboratóriumba kell küldeni az esetleges járványügyi kapcsolatok felderítése céljából. Az ide tartozó fertőzések közül hat az egészségügyi államigazgatási szervnek kötelezően jelentendő. Ezek előfordulása esetén szükséges fontosabb járványügyi intézkedések a IV-13 táblázatban kerültek összefoglalásra. Az egészségügyi ellátással összefüggő infekciók megelőzése, leküzdése és a betegbiztonság megvalósítása - az Európai Parlamenti Tanács 2008–2013 között megvalósuló „Együtt az egészségért” stratégiai tervének és a 2009. évi betegbiztonságról szóló ajánlásának megfelelően - az egészségügyi intézmények hosszú távú stratégiai prioritása.

6.13. táblázat - IV-13. táblázat Egészségügyi ellátással, ápolással összefüggő fertőzések, megbetegedések előfordulása esetén szükséges fontosabb járványügyi intézkedések

Kórokozó

Kórkép

Járványügyi teendők

Esetbejelentés

Laborvizsgálat

Specifikus prevenció

Gy

V

M

K

J

F

Sz

Cl. difficile toxintermelő törzsek

Cl. difficile által okozott, egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések

+

+

+

MRK

Multirezisztens kórokozók által okozott, eü. ellátással összefüggő fertőzések

+

+

+

+

VÁF kórokozók (pl. S. aureus, E. coli, P. aerugionosa, K. pneumoniae, Candida spp., Enterococcus spp. Enterobacter spp. stb.)

Egészségügyi ellátással összefüggő véráram-fer-tőzések

+

+

+

(+)

Izolált kórokozó függvényében posztexpozíciós profilaxis

VÁF kórokozók (pneumonia és húgyúti fertőzésben leggyakrabban izolált kórokozók)

Intenzív terápiás ellátással összefüggő fertőzések

+

+

+

(+)

Izolált kórokozó függvényében posztexpozíciós profilaxis

Műtéti sebből izolált leggyakoribb kórokozók (pl. S. aureus, S. pyogenes, Staphylococcusok stb.)

Műtéti sebfertőzés

+

+

+

(+)

Izolált kórokozó függvényében posztexpozíciós profilaxis

Leggyakoribb izolált kórokozók: S. aureus, Enterococcus spp., E. coli, P. aeruginosa, Enterobacter spp., K. pneumoniae, Candida spp., HBV, HCV, HIV stb.)

Mûveseke-ze-léssel összefüggő fertőzések

+

+

+

(+)

Izolált kórokozó függvényében posztexpozíciós profilaxis


Nosocomialis infekciók, nosocomialis surveillance

Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések egyik legismertebb és legtöbbet kutatott multikauzális etiológiájú csoportja a nosocomialis infekció, mely olyan – helyi vagy szisztémás – kóros állapot, amit egy olyan fertőző ágens vagy toxinja vált ki, amelyre vonatkozóan nincs semmiféle bizonyíték, hogy manifeszt vagy lappangó állapotban jelen lett volna a kórházba történő felvételkor. A nemzetközi irodalomban jelzett évi 5–10%-os gyakorisággal szemben hazánkban 1,5% körüli (azaz aluljelentett) a bejelentett nosocomialis infekciók (NI) aránya. A fertőzések 5%-os gyakoriságával és (ECDC becslések szerint) 1–2%-os letalitásával számolva valószínűsíthető, hogy hazánkban a NI a vezető halálokok között szerepel.

Megelőzésük az infektológia, a klasszikus kórházhigiéné és a klinikai mikrobiológia összehangolt, aktív tevékenységén alapuló eredményes nosocomialis surveillance és infekciókontroll tevékenységek révén valósítható meg.

A nosocomialis surveillance rendszerek közül a fekvőbeteg-ellátó intézmények akut osztályainak kórházi fertőzéseire irányuló nosocomialis surveillance módszerek a legismertebbek. A nosocomialis surveillance (NS) az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések közül a kórházi fertőzések monitorozása céljából végzett és a kórházi epidemiológia tudományos bizonyítékaira támaszkodó – folyamatos és rendszeres adatgyűjtés, elemzés, értékelés és információ-visszacsatolás.

A kórházi nosocomialis surveillance rendszer elindítását számos tényező segítette elő hazánkban: a CDC hetvenes évek elején indított, folyamatosan működő, incidencia alapú nemzeti nosocomialis infekció surveillance (National Nosocomial Infection Surveillance, NNIS), a CDC eredményeire támaszkodó Európai kórházak surveillance alapú infekciókontroll-hálózat (Hospitals in Europe Link for Infection Control through Surveillance, HELICS) programja, a hazai egészségügyi intézményekben megjelenő közgazdasági szemlélet, a teljesítmény finanszírozás bevezetése és a nosocomialis fertőzések epidemiológiai szemléletében bekövetkező paradigmaváltás. Így az elmúlt évtizedekben a nosocomialis fertőzések költségnövelő tényezővé, az egészségügyi ellátás indikátoraivá és a kórházi akkreditáció fontos elemeivé váltak. Megelőzésüket jelentős betegbiztosítási tényezőként, illetve az egészségügyi ellátás minőségügyi indikátoraként tartják számon.

Tudományosan igazolható, hogy a megfelelően végzett NS révén a nosocomialis fertőzések egy része (30–32%-a) és a fertőzésekkel összefüggő halálozás megelőzhető.

A nosocomialis fertőzések epidemiológiai azonosítása az e célra kialakított (pl. CDC, HELICS) epidemiológiai esetdefiníciók alapján történik. Bejelentésük hazánkban kizárólag web-alapú, on-line elektronikus formában – 2012. év végéig az epidemiológiai felügyeleti rendszert támogató információs rendszeren (EFRIR) keresztül – történik. Az adatokat 2004 óta a nemzeti nosocomialis surveillance rendszer (NNSR) gyűjti és elemzi, melynek működtetője és koordinátora az OEK. A surveillance adatai a fertőző betegségek európai adatbázisába (The European Surveillance System, TESSy) kerülnek. Az NNSR mikrobiológiai, beteg- és osztályos alapú jelentési rendszereket tartalmaz, melyek eredményességét a standardizált módszertan, a harmonizált esetdefiníciók alkalmazása, továbbá a szakképzett surveillance tevékenységet végző team biztosítja. Az NNRS-ben működő kötelező jelentések közé tartoznak a nosocomialis járványok és két egyedi nosocomialis – véráram, valamint a multirezisztens kórokozók (MRK) okozta – infekció surveillance. Az aktív fekvőbeteg-ellátó intézmények által önkéntesen választható egy vagy több (szelektív/célzott) nosocomialis surveillance-alrendszerek: a nosocomialis sebfertőzések, az ITO, illetve PIC részlegek, eszközhasználattal összefüggő infekciók, a manuális osztályok fertőzései, továbbá a teljes körű nosocomialis infekciók jelentő rendszere, melyek valamennyien a kórházi ellátás ideje alatt (ún. „in patient”) keletkező fertőzések felderítésére szolgálnak. (Jelenleg az első két alrendszer jelentése történik.) A hazai sebfertőzés-jelentés a HELICS, a többi a CDC monitoring metodikára (így esetdefinícióra is) épül.

A NNSR célja a nagyrészt megelőzhető kórházi fertőzésekre vonatkozó – hazai fekvőbeteg-ellátó intézmények közötti és a nemzetközi összehasonlításra alkalmas – adatbázisok létrehozása, mely során megismerhetővé válnak a fertőzések rizikótényezői, elemzésük révén költséghatékony prevenciós módszerek adhatók közre, valamint az egyes egészségügyi szolgáltatások minőségét meghatározó indikátorok fejleszthetők ki.

A nosocomialis fertőzések jellemzői

A nosocomialis járványok lehetnek csak kórházi körülmények között előfordulók (ún. „specifikusak”) vagy más közösségekben is előfordulók (ún. „nem specifikusak”). A regisztrált fertőzési formák és kórokozóik egyidejűleg többfélék lehetnek (IV-13. ábra).

IV-13. ábra A kizárólag egészségügyi intézményi körülmények között kialakuló (A), valamint az egyéb közösségekben is előforduló (B) nosocomialis járványok megoszlása kórokozók szerint 2009. évben

A nosocomialis járványok 70-80%-ának etiológiai hátterében a közösségben cirkuláló kórokozók (Calici-, Rota-vírusok) állnak, melyek lappangó vagy tünetes formában kerülnek behurcolásra az egészségügyi intézményekbe. A járványok során megbetegedett ápoltak és egészségügyi dolgozók aránya 9:1. Domináns kórokozó az MRSA, mely által okozott járványok letalitása 10%-nál magasabb.

Az évente 120-150 jelentett járvány közül minden ötödik kizárólag egészségügyi intézményi körülmények között alakul ki, melyek közel 80%-át multirezisztens kórokozó okozza (MRSA, ESBL-termelő K. pneumoniae, MDR A. baumannii). Az MRK okozta megbetegedések letalitása közel 20%. Többségük a nagy kockázatú osztályokon – PIC, ITO, traumatológia, szülészet – fordul elő.

Az egyéb közösségekben is előforduló járványok többsége – a magas betegszámot, gyors lefolyást mutató, általában enyhe klinikai tünetekkel járó – főként Calici- és Rota-vírus okozta enterális nosocomialis járvány. Elsősorban a nagy zsúfoltsággal és az egészségügyi személyzet hiányával küzdő osztályokon – belgyógyászat, pszichiátria, rehabilitációs részleg – gyakoriak.

Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések közül a nosocomialis véráramfertőzés (VÁF) az egyik legsúlyosabb, magas letalitással (15–50%, immunszupprimált állapotban 90%), átlag 6,5–23 nappal hosszabb bennfekvési idővel és jelentős költséggel (29–56 ezer USD) járó szövődmény. Hazai incidenciája 0,06/100 kibocsátott beteg. Az évi 1500 körül jelentett infekciók több mint fele primer (centrális vénás katéterrel összefüggő) és közel 30%-a szekunder (előzetes fertőzés szövődményeként létrejött) VÁF. A korspecifikus morbiditás csúcsa a 40 éven felüli korcsoportban jelentkezik, de az esetek egyharmada 70 év fölöttiekben fordul elő. Viszonylag magas esetszámmal fordul elő 0–14 éves korcsoportban a PIC, illetve gyermek onkohematológiai osztályokon. Legtöbb esetbejelentés az ITO, sebészeti, belgyógyászati osztályokról történik. Leggyakoribb felvételi diagnózis az idült ischaemiás szívbetegség, koraszülöttség, akut myeloid leukaemia, atherosclerotikus szívbetegség, akut pancreatitis. A VÁF domináns kórokozói (60%) a Gram-negatív mikroorganizmusok, s bár kisebb arányú a Gram-pozitív mikrobák szerepe, a jelentőségüket a fokozódó gyakoriságú coaguláz negatív S. aureus (CNS) okozta VÁF adja.

A MRK által okozott nosocomialis fertőzések olyan mikrobák okozta fertőzések, melyek egy vagy több, az elpusztításukra hagyományosan alkalmazott antimikrobiális hatóanyaggal szemben rezisztenciát mutatnak. Az évi 1500–2000 körül (alul)jelentett infekciók leggyakoribb fertőző ágense a MRSA (Methicillin rezisztens S. aureus), mely az elhunyt ápoltak több mint 10%-ának halálában játszik szerepet. Az MRK infekciók leggyakrabban regisztrált klinikai formái a sebfertőzések (30%), a véráramfertőzések (20%) és a nosocomialis pneumonia (16%). A fertőzések jelentős része (> 30%) a felnőtt és gyermek ellátást végző ITO-kon kerül regisztrálásra. A férfi-nő arány 3:2, a betegek kétharmada 60 év feletti korcsoportú. Az ápoltak átlagosan ápolási ideje 5 hét, a leggyakoribb felvételi diagnózisok a cardiovascularis betegség, daganatok, sérülés, mérgezés. A fertőzések kiemelkedő rizikótényezője a kórházi tartózkodás során végzett műtéti beavatkozás.

A harmadik leggyakoribb nosocomialis fertőzés a sebfertőzés, mely elsősorban az a fekvőbeteg-ellátó intézmények manuális osztályán fordul elő. Kialakulásának valószínűsége változó (2–5%, de 20% is lehet) és nagymértékben függ a műtétek típusától/kategóriájától (pl. appendectomia, térdprotézis), a műtéttel kapcsolatos egyéb beavatkozásoktól (pl. intubáció, érkatéterezés) és az ápolt fennálló kísérőbetegségeitől. Következményei a bennfekvési idő hosszának növekedése, az esetleges újrafelvétel, a magasabb antibiotikum (AB) felhasználás, a többletköltségek, a magasabb mortalitás. A műtéti sebfertőzési arányok (SFA, TFA) az ellátás minőségének és hatékonyságának becslésére alkalmas indikátorok. Segítségükkel intézményi szinten azonosíthatók az esetleges helytelen gyakorlatok, továbbá megalapozhatók a megelőzéshez szükséges intézkedések. Megfelelő infekciókontrollal gyakorisága felére csökkenthető.

A hazai sebfertőzés surveillance rendszerben jelentett 22 műtéti típusra vonatkozóan 2009-ben átlag 3% (végtag amputációban 13%, egynapos sebészet 0%) volt a sebfertőzési arány (SFA), míg 2004–2009 között a közel 55 ezer nyilvántartott műtét teljes fertőzési aránya (TFA) 2,5%-nak bizonyult. A sebfertőzések csaknem 50%-ában ismert az etiológia – minden ötödik sebfertőzésért a S. aureus és az E. coli, minden tizedikért a Streptococcus, az Enterococcus spp. és a CNS a felelős. A minden műtéti típusban jelentős növekedést mutató posztoperatív kórházi bennfekvési idő medián 4–12,5 nap. A csípő- és térdprotézisműtétek esetén a csökkenő éves kumulatív incidenciaértékek az eredményes és javuló helyi és országos sebfertőzés surveillance tevékenységet tükrözik. Cél – az EU elvárásoknak megfelelően – a sebfertőzések kibocsátást követő (post discharge) nyomonkövetése.

Az invazív beavatkozások gyakorisága és az ápoltak súlyos kísérőbetegségei miatt az intenzív osztályokon a legmagasabb a nosocomialis fertőzések kockázata. A három – húgyúti, véráram és pneumonia – fertőzésfajtára kiterjesztett surveillance az eszközhasználattal összefüggő és attól független esetek adatait gyűjti.

Az évi 750–900 nosocomialis fertőzés háromnegyede eszközhasználattal összefüggőnek bizonyul. A fertőzések közel fele lélegeztetéssel összefüggő pneumonia, minden hetedik urológiai katéterezéssel összefüggő húgyúti infekció vagy centrális intravascularis katéterhasználattal összefüggő VÁF. A legmagasabb fertőzési arányt a lélegeztetéssel összefüggő nosocomialis pneumonia mutatja, mely első három leggyakoribb kórokozója a P. aeruginosa, (közel 10%-ban) a S. aureus (95%-a MRSA) és a K. pneumoniae. Az intenzív osztályon előforduló fertőzések közel 70%-a nosocomialis pneumonia, a leggyakrabban izolált kórokozó a P. aeruginosa. Az infekció az átlagos bennfekvési időt (ÁBI) átlagosan 2 nappal megnöveli.

Infekciókontroll

Az infekciókontroll az egészségügyi ellátással kapcsolatos fertőzések kialakulásában szerepet játszó tényezők ismeretén, elemzésén alapuló fertőzések megelőzésére irányuló intervenciós tevékenység. Alappillérei a – nosocomialis, mikrobiológiai, antibiotikum rezisztencia, antimikrobiális szerfelhasználási/-hasznosítási – surveillance, az egészségügyi ellátás szabályozásának kialakítása, bevezetése és ellenőrzése, prevenciós tevékenységek, járványügyi intézkedések végrehajtása, antibiotikum-politika, az ellátásban résztvevő személyzet egészség- és környezetvédelme, katasztrófa-/pandémiás terv kidolgozása, infekciókontroll-terv elkészítése, folyamatos képzés és oktatás.

Feladata a higiénés rendszabályok betartatása, módszertani útmutatók kiadása, adatok szolgáltatása és végső soron a rezisztens baktériumok terjedésének csökkentése, a fertőzések felszámolása. Folyamatos fejlesztésével az antibiotikum (multi)rezisztens kórokozók intézményi terjedése korlátozható.

Az infekciókontroll megvalósítása szakképzett infektológus, epidemiológus, klinikai mikrobiológus, kórházhigiénikus, gyógyszerész, infekciókontroll-nővér, közgazdasági szakember, diplomás infekciókontroll-menedzser teammunkáját jelenti. A fekvőbeteg-gyógyintézet infekciókontroll-személyzete a hatályos NM rendeletben foglalt tevékenységeknek/feladatoknak köteles eleget tenni. Az előírások betartása, végső soron az infekciókontroll sikere bizonyíthatóan függ a személyzet és az őket foglalkoztató intézmény karakterétől – létszám, szervezeti kultúra – ezért a program valamennyi résztvevői szintjén szabályozások szükségesek.

Izolációs politika, antibiotikum-politika, nemzeti bakteriológiai surveillance

Az egészségügyi ellátórendszer struktúraváltozása, az új intézményi elemek (hosszú ápolási idejű intézmények/részlegek, otthonápolás, menhely, ambuláns ellátás), új „emerging” kórokozók felbukkanása (madárinfluenza, SARS, Nipah HL) új terápiás módszerek bevezetése (génterápia), a biológiai fegyverhasználat fokozódó veszélye, az MRK fertőzések incidenciájának növekedése az izolációs politikát megalapozó óvórendszabályok folyamatos revízióját teszik szükségessé. A CDC 2007-ben tette közzé a fertőző ágensek kórházakban/egészségügyi (és szociális) intézményekben történő terjedésének megelőzésére vonatkozó felújított és kiterjesztett irányelvét. Az izolációs óvintézkedésekre vonatkozó ajánlás magába foglalja az általános és a dolgozók testvédelmét szolgáló óvórendszabályokat, a standard izoláció szabályainak alkalmazását, az izolációs kategóriák (légúti, cseppfertőzés, kontakt) bevezetését, azon klinikai kórképeket, melyek etiopatológiai diagnosztizálásáig a beteget empirikusan kell izolálni, továbbá új elemekként az intézményi ún. adminisztratív ajánlásokat, a preventív és kontrolleszközök, módszerek különböző ellátási szintek, formák szerinti specifikációját is.

Az európai tagállamokban jelentős eltérések tapasztalhatók az antibiotikumok (AB) felírási és fogyasztási szokásaiban. Magyarországon 2008-ban egy adott gyógyszer egy napi átlagos felnőtt adagja (Defined Daily Dose, DDD) 15 DDD/1000 fő volt. A gyógyszerfogyasztás főként a penicillinszármazékok, a makrolidek, a quinolonok és cefalosporinok köréből került ki. Tudományos eredmények támasztják alá, hogy az AB-használat növekedése és a közösségakvirált mikroorganizmus-rezisztencia fokozódása között összefüggés áll fenn. A modern orvostudomány nem nélkülözheti a hatékony antimikrobiális készítményeket. Azonban az indokolatlan AB-használat elkerülhetetlen következménye az antimikrobás rezisztencia/multi-/polirezisztencia kialakulása. Az egészségügyi ellátó rendszer speciális körülményei között kiszelektálódnak a MRK törzsek. Megjelenésük és elterjedésük fokozódó – globális szinten jelentkező – népegészségügyi problémát jelent. Az általuk okozott fertőzések súlyosabbak, magasabb letalitásúak és terápiájuk magasabb ápolási költséggel jár. Az antibiotikumok megfelelő, racionális alkalmazása, az „AB-nyomás” megszüntetése a MRK infekciókontroll egyik legfontosabb lehetősége. Tudományosan igazolt tény, hogy az AB-rezisztencia-fokozódással a megbetegedések és halálozások gyakorisága, valamint az ellátásra fordított költségek aránya is nő, ugyanakkor a gyógyszerfejlesztések mértéke csökken. Kórházi költségkalkulátor nomogram segítségével számszerűsíthető a MRK infekciók száma, a kórházi tartózkodás napokban kifejezett hossza és a kórházi tartózkodás napi költsége alapján az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzéseknek tulajdonítható éves kórházi (többlet)költségvetés. Cél az antibiotikumok hatékonyságának megtartása, mely érdekében lényeges az antibiotikumok felelősségteljes orvosi alkalmazása (gyógyszerelés biztonsága), a tudatosság (bizonyítékon alapuló irányelvek), a betegbiztonság és a lakossági/beteg compliance fokozása. Az AB-rezisztencia mérséklésére szolgál a körültekintő AB-felhasználás (indokoltan, megfelelő dozírozásban, előírt ideig), az infekciókontroll (kézhigiéné, kézvédelem, izoláció) és új antibiotikumok kifejlesztése. Az ECDC kezdeményezésére az európai tagállamokban megrendezett „Európai Antibiotikum Tudatosság Nap” kulcsfontosságú üzenete az AB-rezisztencia fokozódás fontosságának kihangsúlyozása, az orvos-beteg kommunikáció jelentősége, a magas betegelégedettségi szint elérése, a lakosság megfelelő tájékoztatása és a háziorvosok felelősségének hangsúlyozása. Ennek érdekében fontos a fertőzések, az egészség és az antibiotikum használat felügyelete.

Az AB-kontroll – antibiotikum-politika – a fertőzések megelőzésére és gyógyítására alkalmazott antibiotikumok ésszerű és költséghatékony felhasználásának tervezése, elemzése, ellenőrzése, illetve az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia kialakulása és terjedése ellen alkalmazott módszerek összessége. Lényegében olyan konzultációs rendszer, mely az antibiotikumok helyi alkalmazásának ésszerű megszorításával lehetővé teszi a beteg optimális ellátását. Megvalósítása intézményenként és országonként más, azonban infekciókontroll-munkacsoport folyamatos működését feltételezi. Elemei: AB-áttekintés és bázisformulák kidolgozása, ajánlások a profilaktikus, empirikus és célzott kezelésre, nagy toxicitású gyógyszerek alkalmazhatóságának korlátozása, AB érzékenységi vizsgálatok végzése, AB-rezisztencia monitorozása és az eredmények kommunikálása, AB alkalmazásának ellenőrzése, folyamatos továbbképzés, gyógyszergyári promóciós tevékenység szabályozása. Az antibiotikum politika közvetett haszna az AB-rezisztencia terjedésének korlátozása. A helyes és következetes antibiotikum politika az intézmény költségeit 15-30%-kal csökkentheti.

A „Nemzeti stratégiai akcióterv az antibiotikum-rezisztencia kialakulására és leküzdésére” célja az antibiotikumok - humán gyógyászatban történő - körültekintő alkalmazásának és az egészségügyben történő betegbiztonság fokozásának a megvalósítása.

Hazánkban 2001-ben indult az OEK által működtetett nemzeti bakteriológiai surveillance (NBS). Célja a bakteriális kórokozók AB-rezisztencia adatainak gyűjtése; a klinikai szempontból jelentős kórokozók nyomonkövetése; az epidemiológiai célú vizsgálatokhoz rezisztencia adatok biztosítása; szakmai tájékoztatás adása. Napjainkban közel 30 laboratórium tevékenykedik az NBS rendszerben. Az adatfeldolgozás során az általános rezisztencia állapotok meghatározása mellett specifikus adatgyűjtéseket is végeznek. A NBS adatok (úgy, mint az NNSR adatok) a TESSy adatbázisba kerülnek.