Ugrás a tartalomhoz

Gyermekgyógyászati kézikönyv II.

Éva, Oláh (2008)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

2. fejezet - D – Amit még tudni érdemes

2. fejezet - D – Amit még tudni érdemes

Tartalom

XXXIII. fejezet – Katasztrófahelyzetek ellátása
XXXIII/1. fejezet – Katasztrófák, tömegbalesetek, tömegszerencsétlenségek és ellátásuk
XXXIII/2. fejezet – Fertőző megbetegedések, járványok. Vegyi katasztrófák
XXXIII/3. fejezet – Pánik
XXXIV. fejezet – Diagramok, percentilis táblázatok
XXXIV/1. fejezet – Táblázatok a növekedés és fejlődés értékelésére
XXXIV/2. fejezet – A keringés és légzés fiziológiás értékei az egyes gyermekkorcsoportokban
XXXIV/3. fejezet – Vérkémiai paraméterek
XXXV. fejezet – Gyakorlati tudnivalók a gyermekgyógyászat egyes fejezeteiből
XXXV/1. fejezet – Az endokrin rendszer betegségeihez
XXXV/2. fejezet – A fertőző betegségekhez
XXXV/3. fejezet – A gyomor-bél traktus megbetegedéseihez
XXXV/4. fejezet – Az idegrendszer megbetegedéseihez
XXXV/5. fejezet – Egyes laboratóriumi vizsgálati módszerek
XXXV/6. fejezet – A légzőrendszer betegségeihez
XXXV/7. fejezet – A neonatológiához
XXXV/8. fejezet – Sürgősségi ellátás, reszuszcitáció
XXXV/9. fejezet – A szívbetegségekhez
XXXV/10. fejezet – A vérképző rendszer megbetegedéseihez
XXXV/11. fejezet – Vitaminok
XXXV/12. fejezet – Néhány szindróma klinikai jellemzői
XXXVI. fejezet – Gyermekgyógyászati gyógyszerelés
XXXVI/1 Gyógyszerdózisok
XXXVI/2. fejezet – Folyadék- és elektrolitterápia
XXXVI/3. fejezet – Gyógyszerek és a szoptatás
XXXVI/4. fejezet – Gyógyszerelés veseelégtelenségben
XXXVI/5. fejezet – Sürgősségi gyógyszerdózisok csecsemő- és gyermekkorban
XXXVII. fejezet – Láz- és fájdalomcsillapítás
XXXVII/1. fejezet – Láz és lázcsillapítás
XXXVII/2. fejezet – Fájdalomcsillapítás
XXXVIII. fejezet – Kritikus állapotú gyermek táplálása
XXXVIII/1. fejezet – Súlyosan beteg gyermek éhezése. Tápláltsági állapot diagnosztikája
XXXVIII/2. fejezet – A táplálás elve és menete
XXXIX. fejezet – Etikai és jogi megfontolások
XXXIX/1. fejezet – Betegjogok, a beteg gyermekek jogai
XXXIX/2. fejezet – A kórházban kezelt gyermekek chartája
XL. fejezet – A sürgősségi gyermekellátás egyes szintjeinek feltételrendszere
XL/1. – Sürgősségi ellátás szintjei, struktúrája

XXXIII. fejezet – Katasztrófahelyzetek ellátása

XXXIII/1. fejezet – Katasztrófák, tömegbalesetek, tömegszerencsétlenségek és ellátásuk

Záborszky Zoltán

Definíció és általános megállapítások

A katasztrófa rövid időn belül bekövetkezett pusztító csapás, amely jelentős emberi és anyagi veszteséget, valamint a kulturális javakban szinte felmérhetetlen károkat okoz. A katasztrófa felszámolása helyi egészségügyi vagy műszaki erőkkel nem vagy csak részben oldható meg, jelentős szervezettséget, akár országos vagy nemzetközi összefogást igényel.

A katasztrófától elkülönítjük a tömegesen jelentkező sérültek, betegek ellátását igénylő eseményeket, ahol az emberi és anyagi veszteség nagysága lényegesen kisebb, jól körülhatárolható. A kezelésre szoruló sérültek, betegek helyi erőkkel jórészt vagy teljesen elláthatók.

A lehetséges fenyegetettséget nézve a katasztrófaesemények lehetnek:

Természeti erők által okozott katasztrófahelyzetek (földrengés, szökőár, tornádó, árvíz stb.)

Az ember által közvetlen vagy közvetett módon okozott katasztrófa (közlekedési balesetek: vasúti szerencsétlenség, buszbalesetek, repülőgép-szerencsétlenség; hőerőművek, atomerőművek, kutatóintézetek robbanása; tűzeset, radioaktív sugárzó anyagok bekerülése a külvilágba: levegőbe, földbe, vízbe; tömeges gázmérgezés, terrorcselekmények, robbantások stb.).

● Katasztrófát követő járványveszély.

Teendők katasztrófa bekövetkeztekor

A katasztrófára, a rendkívüli eseményre való felkészülés a törvényi előíráson túl valamennyi felelősséget érző orvos és egészségügyi dolgozó számára belső kényszer. A felkészülés valamennyi szakterületen a szükséges ismeretek elsajátításával kezdődik.

Adott helyzetben semmit nem tudunk megoldani abból a feladatból, amit

● előre nem tervezünk meg,

● amire nem készülünk fel,

● aminek megoldását nem próbáltuk ki és

● amelynek a megoldásához szükséges személyi és anyagi feltételek meglétét nem ellenőrizzük rendszeresen.

A tömeges ellátás elsősorban szervezési és csak másodsorban szakmai feladat!

Hazánkban 1998-ban a parlament elfogadta a katasztrófatörvényt, mely valamennyi egészségügyi intézményt kötelezi arra, hogy rendelkezzen olyan ellátási tervvel, amely alapján biztosítani tudja a rendkívüli csapások egészségügyi ellátásának ráeső részét.

Az ellátás szintjei

Helyszíni ellátás: A sérültek felkutatása, összegyűjtése, osztályozása, első ellátása a helyszínen, előkészítés a szállításra és szállítás.

Intézeti ellátás. A végleges ellátás megszervezése az egészségügyi intézetek feladata.

A beteg/sérült kórházi beszállítását a fogadóintézettel már a helyszínről egyeztetni kell!

Helyszíni ellátás

Helyszíni ellátásban résztvevő szervezetek:

● OMSZ: az ellátás megszervezése.

● Rendőrség: helyszín biztosítása, lezárása.

● Tűzoltóság: műszaki mentés.

● Szükség esetén a hadsereg műszaki és híradó egységei.

● Szükség esetén kórházi szakemberek, szállítójárművek.

Intézeti ellátás

Minden egészségügyi intézet rendelkezik katasztrófariadó-tervvel, amely tartalmazza – a feladattól függően – az ellátás megszervezésének fő vonásait, az ellátás személyi, tárgyi és technikai vonatkozásait. A riadóterv egy dosszié, amelynek egy példánya a kórházi ügyeletvezető számára bármikor elérhető helyen található.

Az intézetigazgató/osztályvezető/ügyeletvezető a tömeges sérülés jelzésének vételekor az alábbi intézkedéseket teszi:

● Tájékozódik a bekövetkezett eseményről, haladéktalanul kapcsolatot teremt az Országos Mentőszolgálat ügyeletvezetőjével, rendőrséggel, tűzoltósággal stb. Érdeklődik a körülményekről, a sérültek/betegek számáról, összetételéről, várható beérkezésük időpontjáról.

● Ügyeleti időben az ügyeletvezető értesíti az intézet igazgatóját, az osztályvezetőt és a riadóterv alapján a többi szükséges szakembert.

● Az intézet igazgatója – a feladattól függően – elrendeli a katasztrófarezsimet (lásd később!).

● Az ügyeletes a szakügyeletesek segítségével az igazgató beérkezéséig megszervezi az osztályrészek munkarendjét, megállapítja a szükséges üres ágyak számát, összeállítja az elszállítandó betegek névsorát, megtervezi azok elhelyezését. A riadótervnek megfelelően intézkedik a tömeges ellátóhelyek (műtő, kötöző, sebellátó, rendelő) és az intenzív terápiás részleg üzembe helyezéséről.

● Az ügyeletvezető főorvos megszervezi a sérültek átvételét, osztályozását, és megkezdik a sürgősségi ellátást a társosztályokkal együtt. Az osztályozást további intézkedésig az ügyeletvezető főorvos irányítja.

● A főnővér megszervezi az elengedhető betegek elszállítását, biztosítja a szükséges üres ágyakat, megteszi a beérkező sérültek érkezésével, fogadásával, ellátásával, ápolásával kapcsolatos intézkedéseket.

● A méreténél vagy hiányos felszereltségénél fogva az ellátásra alkalmatlan osztályon a feladat annak eldöntése, mely sérülteket, betegeket képesek helyben ellátni, és kiket kell magasabb rendű intézetbe továbbszállítani. A riadóterv írja elő, mire terjed ki az ellátás.

A katasztrófarezsim

● Az intézetvezetés intézkedéssorozata, amely biztosítja a rendkívüli ellátás megszervezését. A várható feladat nagysága meghaladja egy adott klinikai osztály ellátási lehetőségét, ezért rendkívüli igényként merül fel az intézet klinikai, gazdasági és rendészeti feladatainak megszervezése.

Tisztázni kell:

– Milyen jellegű, milyen mértékű a bekövetkezett esemény, és milyen annak az ellátási igénye? (Mechanikus sérült, kombinált sérült, égett beteg, fertőző beteg, tömeges mérgezés?)

– Mi a beszállítás várható ideje, milyen számban, összetételben, honnan, mennyi időn belül szállítják a sérülteket, betegeket?

– Milyen szintű volt az első ellátás?

Intézkedések a katasztrófarezsimben

● A beszállított sérültek, betegek fogadásának megszervezése, külön osztályozó felállítása, és az ellátás helyének kijelölése (trauma, mérgezés, fertőzőbeteg, égés stb.).

● Életmentő beavatkozások megszervezése.

● Központi intenzív terápia és shocktalanító működésének megszervezése.

● Műtői ellátás igénye.

● Kötözői ellátás.

● Milyen klinikai osztályok működésére van szükség?

● Interdiszciplináris együttműködés egyeztetése (konzíliumok, laboratóriumi háttér, röntgen, patológia).

● Folyamatos tájékozódás (esetleges fennakadás észlelése, intézkedés).

● Anyagi, technikai megerősítés igényének megállapítása.

● Kapcsolattartás intézeten kívül és belül (kívül: Egészségügyi Minisztérium, OMSZ, rendőrség, tűzoltóság, HM, polgári védelem, Országos Baleseti Intézet, társosztályok stb.).

● Hírösszeköttetésre, jelentéskötelezettségre vonatkozó intézkedés.

Az intézeti ellátás részleteinek megszervezése

Kis kórházak esetén a 20 fő ellátása és elhelyezése is nehézségbe ütközhet. Ilyenkor azt kell mérlegelni, mely közeli kórház vagy kórházak riaszthatók.

Riadófokozat; a sérülés súlyosságának és az érintettek számának figyelembe vételével kell megállapítani:

I. fokozat: Mintegy 20 sérült, beteg egyidejű felvétele. Fogadásukat, ellátásukat az intézet ügyeletes szolgálattal el tudja látni.

II. fokozat: 20 főt meghaladó sérült-, betegtömeg, amikor már szükséges további segítség (orvos, adminisztrátor, segédműtős, nővér) behívása. Mérlegelni kell a katasztrófarezsim kialakítását: külön átvevő, osztályozó, shocktalanító, sürgősségi ellátó tér, sürgősségi műtéti lehetőség,fázó betegek rendelői ellátása megszervezésének szükségességét.

III. fokozat: A teljes intézet mozgósítása, sőt esetenként idegen erők bevonása is szükséges, akár az ország más részeiről is.

Riadóterv: Fontos, hogy a riadóterv reális legyen, és alkalmazkodjon a helyi adottságokhoz! Egyébként túl sok haszontalan és kockázatos improvizálást tesz szükségessé.

Bizonyos józan rögtönzésre mindig szükség van, ezért a túl merev riadóterv is káros lehet.

A sérültek átvétele, osztályozása

Valamennyi sérült, beteg az átvevő osztályon keresztül kerüljön a kórház valamelyik osztályára!

A sérülteket a beszállító egység egy helyen: az osztályozónak kialakított helyen helyezi el. Itt előre elkészítve mintegy 50 hordágynak, és egyéb beteg-, toló- és fekvőkocsinak kell rendelkezésre állnia. Valamennyi sérült, beteg az átvevő osztályon keresztül kerüljön a kórház valamelyik osztályára.

Tömeges mérgezés esetén vagy fertőzőbetegek beszállításakor az átvevő osztályozót a fertőző osztály, illetve a belgyógyászati osztályok előterében alakítsuk ki.

Az átvevő osztályozó térben dolgozik kezdetben az ügyeletvezető és – a feladattól függően – az osztályozó egység, mely egy orvosból és egy nővérből áll.

Az első osztályozás alapja:

– a tájékozódó klinikai vizsgálat: a sérült megtekintése, tudatállapot, pulzus, vérnyomás, a légzés, a hasi és a végtagállapot, valamint

– a magával hozott osztályozó lap.

● Azosztályozó orvos füzetben rögzíti a sérült nevét vagy egyéb ismertető adatait és tovább irányítja. Az osztályozási irány és az ellátás sürgősségének jelölése történhet előre elkészített jelzőlapokkal, vagy a mellkas bőrére dermográffal felírt jelzéssel: „shockos”, „sürgős ellátás”, „halasztható”, „könnyű”, „fertőző”, „gyulladásos elváltozások” stb. A sérültek sürgősség szerinti kategóriáit a XXXIII/1-1. táblázat mutatja.

● Traumás sérültek állapotának egységes megítéléséhez célszerű valamely ismert pontrendszert használni (trauma score, AIS, ISS: lásd VII/9. fejezet),

● A sérültek többségét szakemberek, mentőtisztek, mentőorvosok kísérik, akiknek módjuk van útközben a mentő gépkocsiban, autóbuszon a sérültek tájékozódó vizsgálatára és az észleltek feljegyzésére. A sérülttel együtt feljegyzéseiket átadják. Ezekből tájékozódhatunk a sérülés idejéről, körülményeiről, az első ellátásról, az általános állapot alakulásáról szállítás közben, esetleg a sérült egyéb kísérőbetegségéről (diabetes, hypertonia, érszűkület, gyógyszerszedés stb.)

A vezető sérülések várható megoszlása (XXIII/1-2. táblázat).

2.1. táblázat - XXXIII/1-1. táblázat A sérültek sürgősség szerinti kategóriái

Shocktalanítást igénylő

10–20%

Halaszthatatlan műtői ellátás

25–50%

Intenzív terápiás kezelés

10–20%

Osztályra kerülhet, ellátása halasztható

20–30%

Könnyű sérültek

30–40%

Már gyulladásos folyamattal érkezők

Fertőző betegségre gyanús esetek

Reménytelenek csoportja

Halottak


2.2. táblázat - XXXIII/1-2. táblázat Katasztrófakörülmények között a következő megoszlással számolunk

Gyermeksérülések (kivéve, ha közvetlenül gyermekpopulációt ér a szerencsétlenség)

5–15%

Végtag- és nagyízületi sérülések

50–60%

Mellkasi sérülés

8–15%

Hasi sérülés

12–20%

Medence és urogenitalis sérülés

4–7%

Maxillofacialis és koponya-, illetve gerincsérülés

15–20%


Az ellátás általános szempontjai

Első ellátás

Az első sürgős beavatkozás az életmentés: shocktalanítás, vitális funkciók rendezése!

– A shockos súlyos állapotban lévő sérültek az osztályozást követően haladéktalanul a shocktalanítóba és az intenzív osztályra kerüljenek, hogy kezelésük a diagnózissal egyidőben azonnal megkezdődhessen.

– Külön helyet kell kijelölni a shockos, polytraumatizált betegek ellátására. Fontos, hogy ezen az ellátó helyen vagy közvetlen közelében röntgen, UH, lehetőleg CT és MRI rendelkezésre álljon.

● Az első klinikai vizsgálathoz a sérülteket levetkőztetik, ruházatukat külön-külön nejlonzacskóba rakják, névvel, jellel ellátják, lekötik. A ruházat átvizsgálását később külön személyzet végzi.

● Biztosítani kell minden sérült számára a szükség szerinti mosdatást, fürösztést. A sérült végtagra húzott nejlonzsákkal a beteg lezuhanyozható. A sérült végtag kötését nem vesszük le, csak az ellátás előtt.

Vér- és vizeletminta-vétel (lehetőleg branüllel, nem ízület felett!) vizsgálatra, majd folyadékpótlás a branülön keresztül. A felvevő orvos dönt az alapvető minimális laboratóriumi vizsgálatok, röntgenfelvételek és egyéb kiegészítő vizsgálatok szükségességéről.

● A könnyű sérültek szövődménymentes gyógyulásához a pontos diagnózis és szakértői ellátás szükséges. Kezelésük az arra egyébként is kialakított rendelőben és/vagy műtőben történjék, ahol erre a megfelelő feltételek (személyi feltételek, adminisztrációs lehetőség, műszer, számítógép stb.) adottak.

Az ellátó egységekben kialakítandó munkacsoportokat a XXXIII/1-3. táblázat, a traumatológus munkacsoport összetételét a XXXIII/1-4., a műtőbeli sebészcsoport összetételét XXXIII/1-5. táblázat mutatja.

2.3. táblázat - XXXIII/1-3. táblázat Az ellátó egységekben kialakítandó munkacsoportok

3–5 súlyos shockos sérülthöz

1 traumatológus munkacsoport

Műtőben, műtőnként

1 csoport

Rendelőnként

1 orvos, 1 asszisztensnő

Sebellátó

1-2 orvos, 2-3 asszisztensnő, 1 segédápolónő


2.4. táblázat - XXXIII/1-4. táblázat Traumatológus munkacsoport

1 baleseti sebész

1 aneszteziológus

1 egyéb szakorvos

1 aneszteziológus asszisztens

2 asszisztens

2 beteghordó

Összesen: 8 fő


2.5. táblázat - XXXIII/1-5. táblázat A műtőbeli sebészcsoport összetétele (8–10 fő)

1 vezető sebész (traumatológus, általános sebész, urológus, idegsebész, szemész stb.)

1 aneszteziológus orvos

1 aneszteziológus asszisztens

1-3 asszisztáló orvos

1-2 műtősnő

2 műtős segéd


Az ellátás tervezett üteme, tartama

● Orientációs klinikai vizsgálat: beteg levetkőztetése 3–5 perc.

● Vénabiztosítás (lehetőleg centrális), egyidejűleg vérvétel laboratóriumi vizsgálatra 3–5 perc.

● A kezelés megkezdése: intubáció, leszívás, centrális vénás nyomásmérés, shockprofilaxis megkezdése, fájdalomcsillapítás 3–6 perc.

● Alapvető dokumentáció elkészítése folyamatosan 3–6 perc.

A műtőbeli ellátást igénylő betegek előzetes képalkotó vizsgálata nem vehet több időt igénybe, mint 30 perc. A sérültnél a beszállítást követően legkésőbb egy órán belül a műtéti beavatkozást el kell kezdeni.

A sérültellátás gyakorlatában követendő szempontok

A sérültellátás során törekedjünk az „individuális” ellátásra, azaz a lehető legkevesebb kompromisszumot engedjük meg. Az ellátás során egységes elveket kövessünk:

Pl. nyílt sérülés ellátásának irányelvei: megfelelő előkészítés után, anesztéziában, lehetőleg vértelenítésben, a sebet az épben kimetszve. Szükség szerint a sebet megfelelő módon meghosszabbítjuk, a bőrszéleket kíméletesen, a fasciát radikálisan, az izmot az épben kimetszük, az érsérülést lehetőleg rekonstruáljuk, primer idegvarratot nem készítünk, de az idegvégeket valamilyen izomrész alá helyezzük; törtvégeket a csontvég excisióját követően reponáljuk, valamilyen külső fixáló módszerrel rögzítjük (ennek hiányában Steimann-szeggel vagy 2,5 mm-es Kirschner-dróttal átfúrjuk). Valamennyi sebet a legmélyebb pontján drenáljuk és nyitva hagyjuk, aktívan szívjuk, ablakos felvágott gipszkötést alkalmazunk. Minden nyílt sérülésnél tetanusprofilaxis az érvényes szabályok szerint!

Roncsolt, szennyezett sebeknél lehetőség szerint ellátás előtt és után mintát veszünk bakteriológiai vizsgálatra. Külön jelöljük a lövési, robbanási sérüléseknél a be-és a kimeneti nyílásoknál kimetszett részt. Gondoskodunk a kivett minták szövettani vizsgálatáról. Szükség szerint antibiotikumot adunk.

A sérült gyermekek állapotának megítélésénél vegyük figyelembe az életkori sajátosságokat (XXXIII/1-6. és XXXIII/ 1-7. táblázat).

Fokozott gondosságot igényel tömeges sérültellátás során a sterilitásra való törekvés (steril gumikesztyűben maszkkal, sapkában, autoklávos steril szettel dolgozzunk!)

2.6. táblázat - XXXIII/1-6. táblázat Gyermekek jellemző élettani paraméterei

Életkor

Vérnyomás

Szívfrekvencia

Légzésszám

Újszülött

60/40 Hgmm

120/min

40/min

Csecsemő

70/40 Hgmm

120–110/min

40–30/min

Kisgyermek

80/50 Hgmm

100/min

30/min

Iskoláskor

100/60 Hgmm

80/min

20/min


2.7. táblázat - XXXIII/1-7. táblázat Lélegeztési igény (beállítás)

Életkor/sérüléstípus

Légzési volumen

Frekvencia

PEEP

Serdülő

15 mL/ttkg

10–12

5 vízcm

Súlyos mellkasi trauma

15 mL/ttkg

10–12

10 vízcm

Súlyos koponya trauma

15 mL/ttkg

12–15

0–5 vízcm

Gyermek

15 mL/kg

20–40

0–5 vízcm


Egyéb szervezési intézkedések

A tömeges ellátás idejére szükséges, hogy a telefonok és a liftek szabadon rendelkezésre álljanak!

Műtői munka megszervezése: az ügyeletvezető vagy az általa megbízott személy feladata.

Tájékoztatásadás: kizárólag az igazgatóság megbízottján keresztül. Közvetlenül senki semmiféle tájékoztatást nem adhat! Kizárólag a megbízott szóvivő tartja a kapcsolatot a külvilággal. Az ellátási területre idegen érdeklődőt nem szabad beengedni.

Anyagi feltételek, eszközutánpótlás: az intézet gazdasági felelőse köteles biztosítani a megfelelő anyagutánpótlást (infúziót, szerelékeket, egyszerhasználatos eszközöket).

Tartalék ellátóhely kijelölése: a katasztrófa tervbe arra is ki kell térni, hogy amennyiben az épület természeti katasztrófa (pl. tűzvész) következtében alkalmatlanná válik a sérültek ellátására, milyen módon, hol biztosítható az ideiglenes ellátás (a környékbeli egészségügyi intézetek tartalékként való kijelölése és ott szükségellátó hely, katonai sátrak telepítése).

Dokumentáció készítéséhez szükséges eszközök biztosítása: minden egyes betegellátó egység rendelkezzen adminisztratív munkaerővel, diktafonnal, számítógéppel (írógéppel).

Az ellátáshoz szükséges anyagi feltételek, eszközök:

● Megfelelő számú hordágy

● Egyszerhasználatos ágyneműk

● Szájon keresztüli folyadékpótlásra alkalmas folyadék (tea)

● Keksz, kockacukor, konzervek

● Intravénás folyadékpótlásra legalább 100–120 palack infúzió

● Szükségáramforrás, világítás

● Intézeten belüli szállítás megoldása

● Ivóvíz biztosítása

● Vérkészítmények biztosítása

Vérkészítmények adása

A vérkészítmények biztosítása a vérellátó szolgálat feladata (a vérellátó saját tervei alapján):

● 1-2 asszisztens segítségével vércsoport-meghatározás,

● a vér előkészítése a shocktalanításhoz és a műtétekhez.

● Arra alkalmas esetben mérlegelni kell vérvisszanyerő alkalmazását.

Dokumentáció: pontosan rögzíteni kell a véradás indikációját, a beadott mennyiséget, és a beadott készítmény adatait.

● A tömegellátás miatt fokozottan ügyelni kell a transzfúziót követő általános állapot ellenőrzésére, a hőmérsékletmérésre, a vizeletgyűjtésre.

● A transzfúziós palackot, valamint a savót 24 órán át kell megőrizni!

A katasztrófaellátást korlátozó tényezők:

● Információhiány

● Felkészületlenség

● Szervezetlenség

● Emberi és anyagi erők elégtelen volta

XXXIII/2. fejezet – Fertőző megbetegedések, járványok. Vegyi katasztrófák

Záborszky Zoltán

Járványok

Nagy járványok:

I. e. 430-ban: a peloponészoszi háború alatt „Athén pestise”.

Az I. világháború végén, 1918-ban: „spanyol nátha” elnevezésű influenzajárványban 20 millió ember halt meg.

A katasztrófák, különösen a háborúk másodlagos kihatásaként a seregeket és a lakosságot egyaránt sújtó éhséget és járványokat kell említeni.

Napjainkban nagyobb számban előforduló enteritisek (dysenteria, salmonella, behurcolt cholera), vírusencephalitisek, a terrorizmus kapcsán vírusfertőzések, anthrax, variola veszélyével kell számolnunk.

Teendők járvány/járványveszély esetén

Az Állami Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) járványügyi riadót rendel el.

Karantén indokolt

● megbetegedések sorozatos előfordulásakor,

● rovarok, rágcsálók, állatok tömeges elhullása esetén.

Riasztandók területenként: amegyei regionális tiszti főorvos és helyettese, szükség szerint csak orvosok, mentők, kórház, önkormányzat, rendőrség, Egészségügyi Minisztérium, laboratóriumi dolgozók, a minták begyűjtéséért, szállításáért, a szükséges eszközök biztosításáért stb. felelős személyek.

Epidemiológiai vizsgálatok beindítása, elvégzése

● Szűrővizsgálatok beindítása.

● Védőoltások megkezdése.

● Járványügyi hatósági intézkedések: karantén, utazási, szállítási korlátozás, fertőtlenítések, helyi polgári erők bevonása. Szervezés, irányítás, ellenőrzés, együttműködés a polgári védelemmel. Oktatás, szakmai irányítás, ellenőrzés, kitelepítés.

Tevékenységi sorozat katasztrófahelyzet kialakulása esetén

● A bejelentés fogadása, hitelességének ellenőrzése, visszaigazolása, értékelése, szükség esetén helyszíni szemle.

Operatív intézkedések (eredmények feldolgozása, az érintett lakossági kör meghatározása, halaszthatatlan helyszíni intézkedések, hatóságok bevonása, média tájékoztatása stb.).

Teendők bekövetkezett katasztrófa esetén

● Járványügyi riadó.

● Karantén, részleges mozgási korlátozás, egészségügyi megfigyelés, rendszeres orvosi ellenőrzés.

● Epidemiológiai feladatok: fertőtlenítés, veszélyeztetett terület meghatározása.

● Vegyi katasztrófa (üzem, tartálykocsi): veszélyeztetett terület; a kikerült anyag meghatározása (emisszió, imisszió), mentesítés.

● Egyéb katasztrófák: árvíz, belvíz, földrengés.

● Kitelepítés, szükségszállás, higiénés követelmény.

● Szükségtáborok kialakítása, területkijelölés, higiénés előírások, orvosi ellátás biztosítása.

● A kárhely és a fogadóhely meghatározása.

● Az elkülönítésre szoruló betegek intézetbe történő beszállítása, rendkívüli esetben szükségkórházak kialakítása.

Az egyes fertőzőintézetek kialakítják saját katasztrófarezsimjüket:

● fogadótér megjelölés,

● első vizsgáló,

● sürgősségi ellátóhely kijelölése,

● shocktalanító,

● őrző,

● elkülönítők.

Minden egészségügyi intézet rendelkezik saját járványügyi riadótervvel.

Vegyi katasztrófák

Vegyi katasztrófa esetén nem feltétlenül keletkezik tűz, robbanás vagy épületroncsolódás. A katasztrófát olyan tartályok, ciszternák, tankok, egyéb tároló helyek, terroristák által telepített eszközök és technológiai csővezetékek sérülése idézi elő, amelyekből mérgező anyagok szivároghatnak ki. Ilyen körülmények között nemcsak a baleset közvetlen környezete, légtere szennyeződik, hanem – az időjárási és földrajzi viszonyoktól függően – a szomszédos településeken élő embereket, állatokat és növényzetet is károsítja a szennyeződés.

Feladat vegyi katasztrófa esetén

A vegyi állapot értékeléséhez – amelyek meghatározzák az elhárítás módját – ismerni kell

● A szivárgó anyag kémiai tulajdonságát.

● A szél irányát, sebességét, a levegő és a talaj hőmérsékletét.

● A levegő vertikális stabilitását.

● A terep domborzatát és a beépítés sűrűségét.

A katasztrófa felszámolásakor végrehajtandó feladatok.

● A vegyi szennyeződés gócának kiderítése.

● A baleset körzetének vegyi és műszaki feltárása.

● Az emberek és állatok kitelepítése a szennyezett területről.

● A szomszédos települések lakosságának értesítése.

● A katasztrófa helyszínének körülzárása és őrzése.

● A katasztrófát okozó mérgező anyag(ok) felkutatása.

● Elsősegélynyújtás, esetleg mentőeszközökkel: oxigénálarc, légzőkészülék, gázálarc; sérültek elszállítása a fertőzött területről.

● A körzet, a létesítmények, a technikai eszközök mentesítése, védelme.

● A sérült tartályok, ciszternák, tankok stb. helyreállítása.

● Az anyagok semlegesítése.

A bekövetkezett szenynyeződés elhárítását biztosítják:

● a tűzoltóság speciális egységei,

● a rendőrség és

● a polgári védelem szakemberei.

XXXIII/3. fejezet – Pánik

Záborszky Zoltán

Definíció és általános megállapítások

A katasztrófák vagy háborús események között a hétköznapitól merőben eltérő körülmények, ingerek miatt egyre fokozódó félelem kíséretében különleges pszichés állapot, ún. pánikreakció alakul ki. A pánikroham a test normális félelmi reakciójának eltúlzása, a fokozott adrenalintermelés által kiváltott sajátos kellemetlen és kényszeres tünetekkel járó állapot.

„Kórlélektani szempontból a pánik hirtelen kirobbanó, gyorsan és nagy energiával lezajló kóros idegrendszeri reakció. Jellemzői, hogy a tudatos szellemi működés felfüggesztődik vagy legalábbis beszűkül. Az emberi cselekvés irányítását elemi erővel feltörő érzelmi hatások veszik át, a pánikba esett ember mintegy elveszti korábbi énjét, a tudatos működés hiánya miatt kiesik az érzelmi és erkölcsi kontroll.” (Dr. Kéménczy Iván)

Számos kutató vizsgálta a gyermekek speciális viselkedési reakcióit katasztrófaszituációban. A katasztrófaveszélyre bekövetkező reakciójukat leginkább az erőszak ésa támadás megélése jellemzi. Később a gyermek félénkké és aggodalmaskodóvá válik a korábbi veszély felidézésére, s az esemény megismétlődésétől való félelem tölti el.

A katasztrófahelyzettel való sikeres megbirkózáshoz sokkal inkább szükséges a gyermekek számára a családhoz, a barátokhoz, tanítókhoz való kötődés, a szeretet és a gondoskodás megnyugtató érzése, mint a normál hétköznapokon. A család kényszerű felbomlása vagy a szülők halála számos viselkedési problémát vethet fel. Háború esetén a gyermek nem képes felfogni, hogy a biztonsága érdekében szakítják el szüleitől, vészhelyzetben különösen fontos a szeretet és a fizikai közelség.

Lehetővé kell tenni a gyermekek számára, hogy megvitathassák félelmüket, s így bővítve ismereteiket megbirkózzanak a helyzettel, visszanyerjék lelki nyugalmukat.

A megbeszélést jól kiegészíti a játék, a rajzolás, a festés. Ebben a folyamatban a szülő mellett a pszichológusnak van komoly szerepe.

A gyermeknek szüksége van arra, hogy környezetében valamilyen fokú stabilitást érzékeljen, hogy lássa, hogy a családtagok reménykednek a helyzet megoldódásában.

● Nem hangsúlyozható eléggé a megnyugtatás, a biztatás jelentősége és az életkornak megfelelő tájékoztatás fontossága.

● Gyermekekben a tudatos önkontroll fejletlen, ezért számolni kell olyan reakciókkal, mint a hisztéria, képzelődés, túlzott félelem váratlan kitörése, amiből könnyen tömeges pánikszituáció alakulhat ki.

● Fontos az állandó és szakszerű nevelői felügyelet, valamint a pánikgócként szereplő gyermek időben való elkülönítése.

Ajánlott irodalom

Ács G., Záborszky Z., Nagy E.: Gyermeksérülések állapotának megítélése pontrendszerekkel, Orvosi Hetilap, 1991, 132: 2541–2546.

Allgöwer M.: Trauma System in Europe, Amer Med J Surg, 1991, 16: 226–229.

Farkas J.: Hazai katasztrófák egészségügyi ellátása, Lege Artis Med, 1993, 1108–1115.

Kéri T., Sztanojev Gy., Polgár J.: Egészségügyi „Mobil-szervezetek” lehetséges szervezeti formái és vezetéselmélete, Honvédorvos, 1995, 47: 245–253.

Moles M.: Planning for major disaster, Br J Anaesth, 1977, 49: 643–649.

Novák J.: Orvos-szakmai ellenőrzés a katasztrófák sérültjeinek ellátása során, Honvédorvos, 1988, 40: 243.

Papp Z.: Száz év tömeges balesetei, OMSZ Jubileumi Évkönyv, Budapest, 1987, 61–79.

Horváth I.: Polgári védelem – Katasztrófavédelem, Cedit Kiadó, Budapest, 1997.

Záborszky Z.: Egészségügyi Intézet katasztrófaellátási terve, Honvédorvos, 1997, 49: 15–17.

Zellei G.: Katasztrófapszichológia, Cedit kiadó, Budapest, 1997.