Ugrás a tartalomhoz

Gyermekgyógyászat

László, Maródi (2013)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

33. Gyermekbőrgyógyászat

33. Gyermekbőrgyógyászat

Hunyadi János, Szalai Zsuzsanna

A bőrtünetek gyermekkorban igen gyakoriak. A fel-nőttek bőrgyógyászati betegségeitől eltérnek megjelenésük, lefolyásuk, kezelhetőségük szempontjából is. A gyermekgyógyászati ambulanciát felkeresők közül minden harmadik esetben látunk bőrtüneteket. Aki jól tud „olvasni” a tünetekből, sikeresebben tud gyógyítani. Sok esetben bonyolult, drága és fájdalmas vizsgálómódszerek alkalmazását mellőzhetjük egy jó diagnózis felállításával. Ezért különös jelentősége van a gyermekbőr-gyógyászatnak.

Az újszülött betegségei

Köldökcsonk-gyulladás

A születés után néhány nappal, gennykeltők által történő fertőződés során a köldökcsonk gyulladása alakulhat ki. A meleg, nedves környezet kedvező feltételeket biztosít a fertőzés terjedésének. A köldökcsonk váladékozik, a környező bőr vörös, duzzadt. Súlyos esetben omphalitis, erysipelas, gangréna, esetleg májtályog, peritonitis, thrombosis, alakulhat ki., Lokális dezinficiáló ecsetelés, valamint antibiotikus kezelés szükséges.

Fungus umbilici

A köldök granulációs burjánzása (fungus) nem ritka, bársonyos, vörös, nedvező képlet néhány hetes korban alakul ki. Ritkább a polypus, amely tömött vagy cystosus, nedvező, mucosája gyomor- vagy bélnyálkahártya eredetű. Az omphalomesentericus járat maradványa. A megoldás gyakran sebészi.

Impetigo neonatorum, pemphygoid neonatorum

Staphylococcus aureus, esetenként a Streptococcus pyogenes okozta újszülöttkori megbetegedés.

Felületes, laza falú hólyagok alakulnak ki, melyek könnyen megnyílnak, és hámfosztott területet hagynak maguk után. A széleken összegyűrt hólyagfedél-maradvány látható, pörk nem képződik. Kórházi járványként is előfordul.

Egyéb pustulával járó kórképektől kell elkülöníteni. Kezelésére külső fertőtlenítő és belső antibiotikus kezelés szükséges.

Erythema toxicum neonatorum

Újszülötteken a 2–4. nap között jelentkezik a foltos erythemával, papulovesiculákkal járó, jóindulatú betegség. Egyes esetekben a születéskor is látható.

Főleg a törzsön, a háton és a fartájon figyelhetők meg. Az újszülött általános állapotát a bőrkiütés nem befolyásolja. Néhány nap alatt lezajlik, de előfordulnak elhúzódó esetek is. Enyhébb formában az újszülöttek 31–70%-át érinti. El kell különíteni a pemphigoidtól, a herpestől, a miliariától, a neonatális pustulosus melanosistól. Kezelést nem igényel.

Pelenkadermatitis

A pelenkadermatitis az újszülöttkortól kisdedkorig a gyermekbőrgyógyászat leggyakoribb kórképe. Hátterében leggyakrabban irritatív tényezők állnak, de fontos felismernünk az egyéb kórokú pelenkakiütéseket és elkülönítenünk egyes szisztémás betegségek pelenkás tájon megjelenő bőrtüneteit (histiocytosis, acrodermatitis enteropathica), illetve a generalizált bőrbetegségek pelenkatáji megnyilvánulásait (psoriasis, seborrhoea, atopia).

Az irritatív pelenkadermatitis: a pelenkás táj bőrkiütésének gyakori oka az állandó nedvesség, dörzsölődés, valamint a vizelet és széklet keveredése során kialakuló irritáló hatása. A bőr vörös, hámló, hámfosztott, súlyosabb esetben nedvedző, hólyagos (33.1. ábra).

„Infektív” pelenkadermatitisek. Az állandó nedves, meleg környezet, valamint a fellazult hámréteg kedvező behatolási kaput jelent különböző kórokozók (gombák, baktériumok, vírusok) számára.

33.1. ábra. Erythema gluteale

A hajlatokból indul ki az intertriginosus pelenkadermatitis, a combredőkben, az inguinalis tájon, a köldök körül is láthatunk szóródó jelenségeket. Túlöltöztetett csecsemőkön vagy nyári párás meleg időben gyakori. A nedvességtől fellazult összefekvő hajlati területeket gyorsan kolonizálja a Candida albicans és/vagy a Staphylococcusok.

Pemphigoid/impetigo neonatorum esetében felületes, laza falú hólyagok alakulnak ki, amelyek köny-nyen megnyílnak, és hámfosztott területet hagynak maguk után. A széleken összegyűrt hólyagfedél-maradvány látható, és pörk nem képződik. E Staphylococcus aureus által okozott kórkép gyakran kezdődik a fartájon. Kezelésére külső fertőtlenítő kezelés mellett belső antibiotikus terápia is mindig szükséges.

Fénydermatózisok

Bőrgyógyászati szempontból a 290–400 nm közötti sugártartomány a legjelentősebb. A 290–320 nm, (UV-B) hullámhosszú sugárzás napégést, hiperpigmentációt, bőrrákot okoz. A 320–400 nm (UV-A) a fenti reakciókat fokozza. Ezek a sugarak szerepelnek a legtöbb fotoallergiás és a fototoxikus reakcióban.

Napégés, barnulás

Napégést a 290–310 nm-es, barnulást a 290–400 nm-es hullámhosszúságú fény okoz. A napégés súlyossága az enyhe erythemától a súlyos, fájdalmas, hólyagokkal, ödémával járó másodfokú égési reakcióig terjed.

A fényvédő szerek helyileg alkalmazható készítmények, melyek megvédik a bőrt az UV-fény ártalmaitól. A mindennap használatos naptejek, napozókrémek fényvédő vegyületeket tartalmaznak.

Fotoallergiát okozó szerek

A helyileg alkalmazott szerek közül a hexaklorofén a tetrabróm-szalicilanilidek és a tribrom-szalicilanilid a leggyakoribb fotoszenzibilizáló anyagok, amelyek a szappanok és kozmetikumok fontos összetevői. A leg-gyakoribb fotoallergiát okozó gyógyszerek a szulfonamidok, a tetracyclinek, a nalidixsav, a griseofulvin, a fenotiazinok, egyes antidiabetikumok (szulfanilurea), valamint a tiazid típusú vizelethajtók. A diagnózist foto-patch teszttel lehet megerősíteni.

Nem besorolt fénybetegségek

Dermatitis vernalis (dermatitis vernalis aurium). A fénynek kitett területeken, a fülkagylón és a kézen papulák, papulovesiculák jelentkeznek, majd ödéma, exsudáció, következményes pörkösödés alakul ki. Általában világos bőrű, 5–12 éves fiúkon, az első napsugárzás hatásra alakulnak ki a tünetek.

Hydroa vacciniformis (hydroa aestivale). Az arcon, kisebb mértékben a kézháton és a ruhakivágás területén ödémás papulák, vesiculák, bullák, majd hámfosztott, pörkös területek alakulnak ki, melyek varioliform hegek hátrahagyásával gyógyulnak. Valószínűleg autoszomális recesszív öröklődésű betegség. Viszketés, égés előzi meg. Fellángolások és nyugodt időszakok váltakoznak. Egyes esetekben a második évtized vége felé csökkennek a tünetek. Néha torzító hegek alakulnak ki.

Fényvédelem, béta-karotin, nagy dózisú B6-vitamin adása lehet hatásos. Súlyos esetekben Delagillal lehet gyógyítani, PUVA-kezelés (fotokemoterápia) is eredményhez vezethet.

Xeroderma pigmentosum. Súlyos, halálos kimenetelű, autoszomális recesszív öröklődésű betegség, melyet nagyfokú fényérzékenység kísér.

A fény hatására létrejövő DNS-károsodás kiküszöbölésének (repair) zavara okozza. A károsodott timindimerek kiiktatásáért felelős endonukleáz enzim hibásan működik. A fénykárosodás bőrtumorok kialakulásához vezet. A betegségnek genetikailag több típusát különítik el, ezek klinikailag hasonlóak, de különböző súlyosságúak.

Már gyermekkorban malignus tumorok alakulhatnak ki (basalioma, spinocelluláris karcinóma, angio- és fibrosarcoma, keratoacanthoma, malignus melanoma). A betegek többsége 20 éves kor előtt meghal (33.2. ábra).

33.2. ábra. Xeroderma pigmentosum

A faggyú- és a verítékmirigyek betegségei

Faggyúmirigy-rendellenességek

Seborrhoea. Fokozott faggyútermelés öröklött hajlam alapján. Akne-betegségre, gennykeltők okozta fer-tőzésekre és seborrhoeás dermatitisre egyaránt hajlamosít. A serdülőkor egyik gyakori jellemzője, a beteg a fejbőr, ill. a haj kifejezett zsírosodása miatt fordul orvoshoz.

Akne-betegség. A pilosebaceus egység serdülők és huszonévesek között gyakran előforduló betegsége. Klinikai megjelenési formái nagyon különböznek egymástól, komoly pszichés következményei lehetnek. Fiúkon gyakoribb. Felnőttkorban általában fokozatosan csökken a betegség aktivitása. Kialakulásában a faggyúmirigyekre ható androgén hormonok az elsődlegesek, de fontos tényező a folliculus infundibulumának kóros elszarusodása. A faggyúmirigyek hipertrófiáját és a fokozott faggyútermelést a szöveti androgén és a szöveti dihidrotesztoszteron okozza, a keringésben kimutatható hormonális eltérés nincs. Az infundibulum kóros keratinizációjának oka ismeretlen. A Propioni baktériumok és a rövid láncú zsírsavak fontos szerepet játszanak a comedo-képződésben és a gyulladásos reakcióban.

Klinikai formák

Acne comedonica. A legenyhébb acne, melyben zárt és nyitott comedók fordulnak elő. A comedo lipidekkel és keratinnal kitöltött, hámmal bélelt ciszta. A nyitott comedo fekete színe a szarutól és melanin-pigmentációtól származik, a zárt comedo sárgás-fehér.

Acne vulgaris. Az arcon, a háton és a mellkas területén számos nyitott és zárt comedo, papula, pustula, faggyúciszta és heg látható. Jellemző a polimorfizmus.

Acne conglobata. Az arcon, a háton, a mellen, a nyakon és gyakran a fül mögött, néha a gluteuson livid, tömött tapintatú csomók keletkeznek, melyek beolvadnak, és egymással közlekedő üregrendszert hoznak létre.

Acne fulminans. Lázzal, leukocytózissal, ízületi panaszokkal járó, általában serdülőkorban jelentkező, súlyos, akut betegség.

Acne infantum (acne infantilis). Két–három hónapos korban comedók, papulák, pustulák és csomók jelentkeznek a csecsemőn. A kinikai tünetek lehetnek enyhék, de noduláris, hegesedő forma is előfordul. A csecsemőknek minden esetben pozitív a családi anamnézise, pubertás táján visszatér a betegség.

Az akne kezelése

A betegség súlyossága és aktivitása állandóan változik. Enyhe hámlasztók, benzoilperoxid, valamint retinoid tartalmú készítmények alkalmazhatóak, bár az utóbbiak a csecsemők bőrén irritációt okozhatnak.

A kezelés céljai a következők: a papulák és pustulák kezelésével egyidejűleg meg kell akadályozni a folliculus infundibulumának kóros elszarusodását, és csökkenteni kell a Propioni baktériumok mennyiségét.

A szisztémás antibiotikus kezeléskor – elsősorban a noduláris, cisztikus tünetek esetén – a leggyakrabban használt antibiotikum a tetracyclin, melynek hosszantartó alkalmazása során sincs mellékhatás. Használható még az erythromycin és a metronidasol. Ösztrogéneket csak 16 éven felül, fogamzásgátló formájában szabad alkalmazni, mérlegelni kell a hormon számos mellékhatását.

Az Isotretinoin-kezelés az acne conglobata, acne fulminans és a Gram-negatív folliculitis kezelésében nagyon jó hatású.

Gyermek- és csecsemőkori psoriasis (pikkelysömör)

A psoriasis genetikailag determinált, poligénesen öröklődő, a keratinocyták fokozott proliferációjával, parakeratózissal, dermális gyulladással, érelváltozásokkal és immunológiai rendellenességekkel járó, gyakori bőr-betegség.

Etiológiája ismeretlen, kialakulását számos külső és belső tényező kiválthatja. Kezdetben csak a predilekciós helyeken jelentkeznek a viaszfehér, alvadt gyertyacseppre emlékeztető, vaskos pikkelyes felrakódásokkal borított papulák, máskor, főleg a gyermekkori esetekben, az egész testen egyszerre, kölesnyi, rövid idő múlva hámló, apró, élénkvörös plakkok keletkeznek (psoriasis eruptiva, psoriasis guttata). Ha az egyes papulák felszínét éles fémeszközzel megkaparjuk, az eltűnő sima, élénkvörös, fénylő hám felszínén számos pontszerű vérzés látható (Auspitz-tünet). A kezeletlen pikkelysömör elsősorban az ekzema nummularétól, a pityriasis lichenoides chronicától és a szifilisztől különítendő el (33.3. ábra).

33.3. ábra. Psoriasis vulgaris

A betegség gyermekkori megjelenési formái

Csecsemőkori psoriasis. Néhány hetes korban, legtöbbször gluteálisan vagy a törzsön, számos, gyorsan összefolyó, tenyérnyi plakk látható. Sokszor pelenka-dermatitisből, máskor seborrhoeás dermatitis talaján alakul ki. Általában gyorsan meggyógyul, néha igen makacs, átmehet erythrodermába.

Tenyéri, talpi psoriasis. Viszonylag hirtelen, a tenyéren és a talpon, ritkábban a térden is beszűrt, körülírt, pikkelyekkel hámló psoriázisos papula, ill. plakk alakul ki. Néhány hét vagy hónap leforgása alatt külső kezelésre gyógyul. Egyes esetekben később típusos psoriasis vulgaris alakul ki.

Psoriasis capitis. A psoriasis vulgaris kezdődhet a hajas fejbőrön is. A fül mögött, a szemöldöktájon, a kül-ső hallójáratban is megtalálhatók a jellegzetes pikkelyekkel fedett beszűrt plakkok, melyek hiánya esetén nehezen különíthető el a seborrhoeától. Segíthet, hogy a psoriasis túllépheti a hajas fejbőr határát, a seborrhoeás dermatitis pedig gyakran diffúz, az egész hajas fejbőrt érinti.

Psoriasis guttata. Cseppszerű foltok jelennek meg a törzsön, a végtagok proximális részein. Gyakran streptococcus infekció előzi meg.

Köröm-psoriasis. Gyakran figyelhetők meg psoriasisos jelenségek a körömágyon és a körömlemezeken is. Egyes esetekben a körömlemezeken pontszerű gödröcskék (psoriasis punctata unguium) vannak (Beau-pontok), máskor a körömlemez alatt jelentkeznek vaskos, parakeratotikus felrakódások. Ezek a körömlemezt leemelik a körömágyról (onycholysis partialis psoriatica), a körömlemez deformálódik, fényét veszti. A köröm mátrix betegsége sorvadt, töredezett köröm kialakulását eredményezi (onychodystrophia psoriatica).

Arthritis psoriatica. A pikkelysömörben szenve-dők 2–10%-ában fordul elő. Gyermekeken igen ritka. A distalis interphalangeális láb- és kézízületeket érinti.

A psoriasis kezelése. Jelenleg nem ismerünk olyan gyógyszert vagy kezelési eljárást, amelynek segítségével végleges gyógyulás érhető el. A terápiás lehetőségek hosz-szabb-rövidebb tünetmentes időszakot biztosítanak, amit sokszor a psoriasis ismételt kiújulása követ. A kezelést illetően utalunk a bőrgyógyászati tankönyvekre.

Pityriasis lichenoides varioliformis acuta (Mucha–Habermann-betegség)

Akut vagy szubakut lefolyású, haemorrhagiás, papulonecroticus, varioliform hegek visszahagyásával gyógyuló, hámnekrózissal járó vasculitis. Lényegesen ritkább, mint a betegség krónikus formája, a pityriasis lichenoides chronica. Egyéves kortól előfordul, főleg fiúgyermeken, leggyakoribb 10–12 éves kor körül. A kórkép etiológiája nem ismert. Típusos esetekben főleg a törzsön, egymás mellett figyelhetők meg papulák, papulopustulák és tiszta, máskor haemorrhagiás bennékű hólyagok. A papulák közepe csakhamar necrotikussá válik, pörkök, pigmentált és depigmentált maculák, kerek atrófiás varioliform hegek jelennek meg. A kórképet gyakran generalizált adenopátia kíséri. A gócok megszüntetése, a betegség kiváltásáért esetleg felelőssé tehető gyógyszerek elhagyása jön szóba. Mivel az erek gyulladása áll a háttérben, antibiotikus, valamint antiinflammációs dózisú kortikoszteroidterápia javasolt krónikus, nem javuló esetben. Az akut tünetek lezajlása után fototerápia sikerrel alkalmazható. Külsőleg kortikoszteroid tartalmú krémek alkalmazása javasolt.

Urticaria

Az urtica (csalánfolt) az irha felső részében kialakult körülírt folyadékgyülem, amely az erek permeábilitásfokozódása, plazmakiáramlás révén, legtöbbször hisztaminfelszabadulás következtében jön létre. A betegség a bőrön rohamszerűen, éles szélű, halványvörös vagy porcelán színű, a környezetből virágágyszerűen, enyhén előemelkedő, különböző nagyságú, heves viszketést okozó tünetekkel jelentkezik. Lefolyása alapján a betegségnek akut, akut intermittáló és krónikus (a tünetek 4 hétnél tovább fennállnak) formái ismertek. A kórkép életet veszélyeztető maximum variánsa az anaphylaxiás shock. Etiológiai szempontokat figyelembe véve immunológiai eredetű (IgE, complement, ill. immunkomplex által kiváltott), nem immuneredetű és idiopátiás urticariák ismertek. Gyermek-bőrgyógyászati szempontból az acut urticariának és a herediter angioneurotikus oedemának van kiemelkedő jelentősége.

Acut urticaria. Az allergén felszívódása után néhány perccel kezdődő, gyorsan megszűnő, korai allergiás mechanizmuson alapuló betegség. A tünetek csak néhány alkalommal – gyakran csak egyszer jelentkeznek, a betegség csaknem mindig (az esetek 90%-ában) spontán múlik el. A tünetek kialakulhatnak az allergén szervezetbe kerülését követő percekben (azonnali reakció), vagy 8–36 órával az expozíciót követően (késleltetett korai reakció). Ha a bőrtünetek mellett ajak-, szem körüli, laryngs- vagy epiglottis-oedema, ill. keringési zavarra, shock kifejlődésére utaló jelek vannak, a beteg azonnali fekvőintézetbe utalása indokolt.

Kiváltó okok. Gyógyszerek, ételek (leggyakrabban málna, eper, őszibarack, hal, tej, tojás), élvezeti szerek, inhalációs allergének és rovarcsípés a leggyakoribb kiváltó ok. Ritkábban szerepelnek belélegzett (toll, pollen, lószőr, por) vagy kontakt (kozmetikum, állati szőr, selyem, pollen) allergének.

Prognózis. A betegség prognózisa általában jó, az esetek többségénél az anamnézis alapján megállapítható a kiváltó ok, melynek elhagyása esetén kiújulásra nem kell számítani. Az IgE mediált acut urticaria átmehet quincke oedemába, amely anaphylaxiás shock kialakulásához vezethet.

Az urticariás beteg kivizsgálása

Anamnézis. Különös figyelmet kell szentelni az ételekre, tartósítószerekre, valamint az egyéb betegségekre, gyógyszerérzékenységre utaló adatok részletes kikérdezésére.

Klinikai vizsgálat. A klinikai tünetek morfológiája fontos támpontot adhat. A rohamokban jelentkező ery-themák, a mellkas felső részére és a fejre lokalizálódó urtica és a fej erős viszketése intolerancia fennállására utal. Hideg, meleg és nyomási próbák elvégzésével, valamint a dermografizmus vizsgálatával fontos kizárni a fizikális urtica lehetőségét.

Allergológiai vizsgálatok. A feltételezett kiváltó allergén oki szerepének igazolása céljából – annak természetét figyelembe véve – intrakután tesztet, per os terhelést, és RAST-vizsgálatot végezhetünk. Az intra-kután teszt elvégzése előtt célszerű a tünetek lezajlása után 3 hetet várni, hogy az esetleges refrakter stádium miatt ne kapjunk fals negatív eredményt.

Az urticaria kezelése. Fontos az allergén felkutatása és kiiktatása, melyet a pontos anamnézis, az urticariás rohamok és az étkezés vagy gyógyszerszedés összevetése alapján tudunk elérni.

Antihisztaminok, trankvillánsok, rázókeverékek segítenek a viszketés csillapításában. Kortikoszteroidkezelés alkalmazása csak akkor javasolt, ha az antigén ismételt expozíciója előreláthatólag elkerülhető, ill. ha gyorsan progrediáló, akut folyamatról van szó.

Herediter angioneurotikus ödéma

A herediter angioneurotikus ödéma (HANO) a C1 eszteráz inhibitor autoszomális domináns úton öröklő-dő hiányára visszavezethető betegség. Az ödéma első-sorban az arcra és a felső légutakra szokott lokalizálódni. A betegséghez gyakran társul nagyelemű urtica. Terápia: C1-inaktivátor koncentrátum adása a tünetek gyors visszafejlődését eredményezi.

Szerzett angioneurotikus ödéma

A C1 eszteráz inhibitor rendellenes működése nemcsak veleszületett genetikai adottságok miatt jöhet létre. A betegség tünetei azonosak a herediter angioneurotikus ödéma esetében észleltekkel, nagyelemű urtica és életveszélyes ödémaképződéssel jár.

Ekzema

A bőr felszínén olyan lipoid filmréteg található, amely a faggyúmirigyekben és az epidermiszben létrejött lipidekkel és az izzadságmirigyek termékével együtt védő emulziót alkot. A bőr felszínének pH-értéke normál esetben 5,4–5,7 körül van. Bőrünk képes bizonyos mértékig kompenzálni a savas vagy lúgos irányba ható külső behatásokat. A pufferkapacitás kimerülése ekzema kialakulásához vezet. A stratum corneumot keratin, valamint olyan víz- és zsíroldékony, nem keratin természetű anyagok (aminosavak, cukor, lipidvegyületek) alkotják, amelyek meghatározzák a szaruréteg vízkötő képességét. Ha ezek eltávolítása gyorsabb, mint utánpótlásuk, a bőr szárazzá válik, felszínén fokozódik a hámlás, ekzema alakul ki. A tünetek lezajlása során immunológiai reakciók is részt vesznek a kiváltott károsodás kiküszöbölésében, a normál állapot visszaállításában.

Az ekzema kialakulhat külső és belső, ismert vagy ismeretlen ok miatt. Akut lefolyás esetén az exsudatív, erythemával, hólyagképződéssel, nedvedzéssel járó gyulladásos jelenségek állnak az előtérben, míg krónikus lefolyásnál a proliferatív gyulladásos jelenségek, az epidermis megvastagodása (acanthosis), a hámlás és a lichenifikáció dominál. Toxikus és irritatív kontakt dermatitisz esetén kémiai anyagok, a bőr sav-, zsírköpenyét megbontó szerek, zsírtalanító és lúgos vegyhatású ingerek szerepelnek kiváltó tényezőként (33.4. ábra).

33.4. ábra. Atopiás dermatitis

Atopiás dermatitis

Az atopiás dermatitis veleszületett atopiás hajlam alapján kifejlődő, multifaktoriális úton öröklődő, viszketéssel, száraz bőrrel járó, recidiváló, gyakori bőrbetegség, mely sokszor már csecsemőkorban megjelenik. Fő tünetei a kifejezett viszketés és a száraz bőr. Csecsemők és gyermekek leggyakoribb bőrgyógyászati betegsége (33.5. ábra).

33.5. ábra. Csecsemőkori atopiás dermatitis

Prevalenciája Európában 10–20% körül mozog. Mára több mint húszféle gén ismert a kiváltó tényezők közül.

A patogenezis tekintetében fontos az atopiás alkat, melynek kialakításában több tényező vesz részt. A másik meghatározó tényező a szervezetet a külvilág felől érő ingerhatás. Csecsemőkorban biztosan van szerepe bizonyos ételallergéneknek, különösen a folyamat beindításában, de antigén–antitest kapcsolódása közvetlenül nem felelős a tünetekért. Csecsemőkben különféle fehérjék és más tápanyagok, esetleg valamilyen inhalatív allergén vakaródzást indíthat el a mediátorokon keresztül. A betegekben a korai érzékenység mindennapi környezeti inhalatív és mikrobás allergénekre könnyen kialakul, ennek megfelelően savójukban magasabb az IgE-szint. Az antigén–antitest találkozás a hízósejtek degranulációjához vezet, mediátorok szabadulnak fel, amelyek megindítják a viszketés–vakarás kört. Az allergének eliminálása ritkán javít a tüneteken. A betegek több mint kétharmadában magasabb az IgE-szint, és ez gyakran párhuzamos a betegség aktivitásával. Az atopiás dermatitis klinikai tüneteit a kifejezett polimorfizmus jellemzi. A betegség lefolyása kiszámíthatatlan. Sokszor gyermekkorban, ritkán az újszülöttkor első hónapjában kezdődik. A betegek 70%-ánál a betegségre utaló jelek már a születés utáni első év során észlelhetők. Korai fázisában az ekzémás exsudatív jelenségek dominálnak, infiltráció nélküli papulo-vesiculákat látunk. A későbbiek során hosszan fennálló ekzémás tünetek alakulnak ki, lichenifikációval. Az atopiás dermatitis lehet csecsemőkori, gyermekkori és felnőttkori megjelenésű.

A csecsemőkori forma 1–6 hónapos korban kez-dődik, és az esetek felében 2–3 éves korra véget ér. Az arcon, a homlokon, esetleg a fejen, diffúz hámló területek alakulnak ki. Erythema, papulák, papulovesiculák előfordulhatnak, nedvezés és pörkösödés inkább csak a felülfertőzött esetekben látható. Régen az arc nedvező, pörkös elváltozása sokkal gyakoribb volt, innen kapta régi nevét is: „crusta lactea”. A fej dermatitise, a felrakódás, hámlás nagyon hasonlít seborrhoeás dermatitishez, különösen, ha gluteálisan is vannak bőrtünetek. A viszketés, a családi anamnézis, az alkari lokalizáció atopiás folyamat mellett szól.

A gyermekkori forma 3–10 éves korban észlelhe-tő. Exszudatív lézió általában nem látható, a jelenségek idültek és lichenifikáltak, száraz papulózus, prurigós jellegűek, körülírtak. A predilekciós terület a könyök-, a térdhajlat és a csukló. A vakarás módosítja a léziókat. A kiterjedt, súlyos elváltozások serdülő- vagy fiatal felnőtt korban is fennmaradnak.

A felnőttkori atopiás dermatitis. A hajlatok, a nyak, a kézhát, az ujjak, a láb, a lábujjak lehetnek érintettek. Vaskos papulák, nagy, lichenifikált plakkok alakulnak ki. Nedvezés, pörkösödés csak felülfertőződésnél fordul elő. A tünetek pigmentáció vagy depigmentáció hátrahagyásával gyógyulnak. A fülcimpa tövében sokszor még a tünetmentes fázisban is kicsi, fájdalmas berepedés, hámlás látható. Gyakori az ujjvégek kiszá-radása, hámlása és berepedése (pulpitis sicca).

A betegség a téli, tavaszi hónapokban gyakran rosz-szabbodik. Ilyenkor bakteriális vagy virális szuperinfekciók léphetnek fel, melyek kialakulását elősegíti a betegek csökkent sejtközvetített immunreaktivitása. A herpes simplex vírus által okozott disszeminált ekzémás tünetekkel járó betegség az ekzema herpeticum.

A keratosis pilaris gyakori tünet, különösen a törzsön és a felkarokon látható. A folliculusok körül 1–2 mm átmérőjű, keratotikus, apró papulák láthatók. A bőr olyan, mintha libabőrös lenne. Kiterjedt atopiás dermatitises gyerekeknél kifejezettebb a tenyérrajzolat. A csuklón, bokatájon, könyök- vagy térdhajlatban gyakran látható lichenifikáció. Az alsó szemhéjakon a kettőzött redő, a Dennie–Morgan- vagy atopiás redő jellemző, de nem specifikus atopiás dermatitisre.

A gyerekkori atopiás dermatitisre jellemző sajátos szürkés-sárga szín az arc középpontjában látható. A jellegzetes sápadtság a kapilláristágulat utáni ödéma következménye. A végtagok bőre a rossz perifériás érbeidegzés miatt hűvös tapintatú.

A diagnózis felállítása. A betegség diagnosztizálásánál használt fő klinikai kritériumok:

1.Atopiás anamnézis.

2.Viszketés.

3.Az ízületek hajlító felszínére, gyerekeken az arcra lokalizálódó krónikus vagy krónikusan recidiváló ekcéma.

A predilekciós helyek, a beteg külleme, a sajátos, száraz bőr, a hámlás, az IgE-szint segítik a diagnózis felállítását. A szövettani vizsgálat nem nyújt segítséget, mert nem specifikus a szöveti kép, amely alig különbözik az irritatív dermatitis és az allergiás kontakt dermatitis esetében látottól.

Nem minden betegnél előforduló kritériumok: xeroderma, fehér dermografizmus, pozitív bőrpróbák (azonnali típusú reakció), emelkedett szérum IgE-szint, infekciós bőrbetegségek iránti hajlam (pl. herpes simplex), kézre és lábra lokalizálódó, nem specifikus dermatitis iránti hajlam, mamilla-ekcéma, szemhéj-ekcéma, ekzema periorale, cheilitis, alsóajakra, szájzugra, ill. fül mögötti területre lokalizálódó rhagas, recidiváló conjunctivitis, dupla szemhéjredő, szem alatti szürke bőr-szín, pityriasis alba, izzadás által kiváltott viszketés, allergénekkel szembeni érzékenység, a betegség emocionális függősége.

Az atopiás dermatitiszes betegeknél a kezelés hosz-szantartó feladat. A beteget a veleszületett atopiás hajlam tulajdonságairól fel kell világosítani. A recidívák meg-előzése céljából naponta végzett bőrápolásra a tünetmentes periódusokban is szükség van. Ilyenkor olajos fürdők alkalmazása javasolt. A tünetek fellángolásakor kortikoszteroid tartalmú externák alkalmazása javasolt. Javulást követően szteroidmentes terápiát alkalmazunk (pl. kátrány vagy karbamid tartalmú krém). Antihisztaminok adása a viszketés csökkentése miatt fontos. Szisztémás kortikoszteroidkezelés elhagyása után a tünetek a kiindulási állapotnál intenzívebben jelentkeznek.

Súlyos tünetek esetén átmenetileg kortikoszteroid kenőcsöket alkalmazhatunk. Javulás esetén mielőbb át kell térni a gyengébb hatású szerekre, majd a fenntartó kezelésre.

Az atopiás gyermekek aktív, élénk egyének, néha pszichoterápia is szükségessé válik. Kétéves kor körül az esetek kétharmadában a bőrtünetek gyógyulnak; 5 éves korra a súlyosabb ekcémások több mint fele gyógyul. Az arcra, fejre, esetleg a csuklóra, kézhátra korlátozódó dermatitis jó prognózisú. Az ekcémás tünetek kezdetének ideje nem befolyásolja a prognózist.

Forró víz, habfürdők szárító hatásúak. Szappan helyett Ung. hydrophilicum használata javasolt. A ruházat ne legyen túl meleg, kerülni kell a dörzsölő textilféleségeket, puha pamutból készült fehérnemű ajánlatos. A háziállatok kerülendők, az izzadás ártalmas. Világszerte nagy fontosságot tulajdonítanak az anyatej-táplálásnak. Általánosan elfogadott nézet, hogy négy hónapos koráig a csecsemő kizárólag anyatejet kapjon, és egyéves koráig szopjon.

Gyermekkori hólyagos bőrbetegségek

Krónikus betegségek, melyek közös jellemzője, hogy a bőrön kerek vagy szabálytalan alakú hólyagok, a nyálkahártyán eróziók képződnek. A csecsemő és a kisgyermek bőre hajlamos a hólyagképződésre. A hólyagokat különféle ártalmak válthatják ki (baktériumok, vírusok, ízeltlábúak), így elsősorban a gyakori betegségekre kell gondolni és nem az itt leírt ritka kórképekre. A hólyag elhelyezkedhet az epidermisz sejtjei vagy az epidermisz és a dermis között.

A diagnózis felállításában az anamnézis, a morfológia, a citológia, valamint a friss hólyag rutin szövettani, immunhisztológiai és elektronmikroszkópos feldolgozása van a segítségünkre.

Intraepidermális hólyagképződéssel járó kórképek

Gyermekkori pemphigus vulgaris. A pemphigus olyan krónikus, intraepidermális hólyagképződéssel járó bőrbetegség, amelyet autoimmun eredetű dezmoszóma károsodás következtében a keratinociták intercelluláris összekötődésének megszűnése (akantolízis), valamint a hámban az intercelluláris állomány területén IgG- és komplementlerakódás jellemez.

Intraepidermális acantholytikus hólyagképződéssel járó, gyakran szájnyálkahártya-eróziókkal kezdődő, generalizált vesiculobullosus bőrbetegség. Az első vesiculák vagy bullák általában reakciómentes alapon jelentkeznek. A petyhüdt falú, felületes hólyagok 0,5–1 cm-esek, néha nagyobbak, vándoroltathatók (Nikolski-tünet). A hólyagok megnyílása után pörkös, nehezen hámosodó eróziók maradnak vissza. A pörkösödés miatt összetéveszthető impetigóval.

Pemphigus foliaceus. Subcornealis lokalizációjú, vékonyfalú hólyagok képződésével járó kórkép. Gyermekek között a pemphigus vulgárisnál gyakoribb, lefolyása enyhébb. A hólyagok vékony fala miatt gyakran csak a lesodoródott, hámló gallért és a felületes eróziót lehet látni. Szájnyálkahártya-lokalizáció ritka, ha van, akkor jelentéktelen. A betegek általános állapota jó. A betegség néha erythrodermához hasonlít.

Subepidermális hólyagképződéssel járó kórképek

Pemphigoid csoport. Heterogén kórképek összessége, melyeknél a basalmembrán különböző rétegei ellen termelődött autoantitestek hozzák létre a subepidermális hólyagképződést.

Juvenilis bullózus pemphigoid. Jóindulatú, krónikus betegség, mely nemcsak gyermekeken, hanem idős-korban is kialakulhat, hiperémiás vagy ép bőrön ülő feszes hólyagok, néha nyálkahártyatünetek jellemzik. Az arcon, az anogenitális tájon, a faron és a csípőtájon, gyulladásos alapon, nagy, feszes bullák képződnek, melyek hemorrágiásak is lehetnek. A hólyagok nagyobbak, mint a krónikus gyermekkori bullózus dermatózisban. Csecsemőkorban is jelentkezhet a betegség, ritkán enyhe viszketés fordul elő. Egy-két év alatt meggyógyul.

Szövettanilag szubepidermális hólyagképződés figyelhető meg, a dermiszben sok eozinofil sejtet tartalmazó gyulladásos infiltrátum látható. Az esetek többségében a tünetes terület mentén a bazális membránhoz kötődő antitestek mutathatók ki. A juvenilis pemphigoid mind klinikailag, mind immunhisztológiailag hasonlít a gyermekkori krónikus bullózus dermatózishoz, feltételezhető a két betegség rokonsága. Belsőleg sulfapyridin (Dapson, ill. Sulfone) és kortikoszteroidok kombinációja, külsőleg kortikoszteroid tartalmú dezinficiens és hámosító kenőcsök alkalmazása javasolt.

A pemphigoid terápiája. A pemphigoid csoport betegségeinek prognózisa mérsékelten jobb a pemphigusos csoporthoz viszonyítva. A kórképek csaknem mindegyikében a nagy dózisban alkalmazott elhúzódó immunszuppresszív kezelés (steroid + Imuran) kielégítő terápiás eredményhez vezet. A prednisolon dózisa 1–2 mg/kg/nap. Itt is hosszantartó kezelésre van szükség, a kezelés elhagyása a betegség recidíváját eredményezi. A dominálóan IgA reakciót mutató esetekben a sulfon kezelés önmagában vagy szteroiddal kombinálva jó hatású.

Lineáris IgA dermatosis. A klinikai tünetek sokszor a bullosus pemphigoidra, máskor dermatitis herpetiformisra, néha mindkettőre emlékeztetnek, a gyermekkori hólyagos betegségek között gyakori. A kórképre subepidermális, lineáris, IgA fluoreszcencia jellem-ző, keringő antitestek nem mutathatók ki, gluténszenzitív enteropátia, ill. HLA B8 asszociáció nincs. Immun-elektronmikroszkópos vizsgálattal igazolható, hogy az IgA antitestek a basalmembránon belül a lamina lucida területére kötődnek, az IgA1 gyakrabban fordul elő, mint az IgA2. A betegség kezelésében sulfonnal jó eredmény érhető el.

Gyermekkori krónikus bullosus dermatosis. Gyermekkorban jelentkező, főleg a gluteus és hasfal területére lokalizálódó, nagyhólyagú tüneteket mutató betegség. A lineáris IgA dermatosis gyerekkori variánsának tartják.

Dermatitis herpetiformis Duhring. Bármely életkorban felléphet. A végtagok feszítő felszínén, gyakran a térd és könyök területén, a gluteuson, néha elszórtan, testszerte, eritémás alapon, csoportos elrendeződésű hevesen viszkető hólyagok láthatók, amelyek hamar excoriálódnak. A betegek mintegy 70%-a gluténszenzitív enteropátiában, coeliákiában szenved. Kóroka ismeretlen, az esetek több mint 90%-ában a vékonybél részleges vagy szubtotális, legtöbbször klinikai tünettel nem járó boholyatrófiájával társul. A hólyagképződést anti-glutén, ill. anti-reticulin tartalmú immunkomplexek váltják ki, a tünetek kialakulásában a komplementrendszernek és a granulocitáknak is szerepe van. A dermatitis herpetiformisban szenvedő gyermekek között nagyobb a HLA-B8 és a HLA-DR3 előfordulási aránya.

Fénymikroszkópos vizsgálattal a papillák csúcsán leukocitoklázia és mikroabszcesszus látható. A tünetmentes bőrben, a dermális papillák csúcsán és esetenként a bazális membrán mentén granuláris vagy fibrilláris IgA depozíciót lehet kimutatni.

Differenciáldiagnózis: atopiás dermatitistől, stro-phulustól, scabiestől, erythema exsudatrívum multiformétól kell elkülöníteni.

Izzadás, meleg, jódkészítmények provokálják a bőr-tüneteket. Gyakran igazolható gluténszenzitív enteropátia.

Glutenmentes diéta hatására a betegek fokozatosan tünetmentessé válnak, és a vékonybél elváltozások is rendeződnek. A diétát egész életen át tartani kell.

Epidermolysis bullosa (EB) csoport. Ezekben az öröklődő betegségekben a bőrön és a nyálkahártyákon nyomásra, dörzsölésre vagy spontán hólyagok képződnek.

Nem disztrófiás epidermolysisek. Közös jellem-zőjük, hogy a hólyagok gyógyulása heg nélküli.

Epidermolysis bullosa simplex. Autoszomális domináns öröklődésű betegség, a nem disztrófiás formák között a leggyakoribb. A résképződés a hámon belül, a bazális sejtrétegben van. A bazálsejtekben degeneratív jelek látszanak. A lábon, a kézen, a sarok, a térd és a könyök területén, ritkán egyéb testfelszínen, rövid idővel a születés után, 0,5–1 cm-es nagyságú, tiszta bennékű hólyagok keletkeznek. A szájnyálkahártya, a fogazat, a haj, a köröm ép. A beteg általános állapota jó. A betegség sok esetben enyhe. A meleg évszak ront a betegek állapotán.

Dezinficiensek, védelem, puha lábbeli viselése javasolt.

Epidermolysis bullosa manuum et pedum aestivalis (Weber–Cockayne-szindróma). Fiatalkorban, főleg nyáron, mechanikus hatásra kézen és lábon hólyagok keletkeznek. Epidermolitikus, szuprabazális a hólyagképző-dés. Elektronmikroszkóppal diszkeratózis jelei láthatók.

Epidermolysis bullosa hereditaria lethalis (Herlitz-betegség, epidermolysis bullosa junctionalis). Az első életnapok során, néha már a születéskor jelentkező, súlyos, hólyagos, autoszomális receszív öröklődésű betegség, a szülők gyakran rokonok.

Alapvető a szemidezmoszómák strukturális hibája. A hólyagképződés szubepidermális. Elektronmikroszkóppal kimutatható, hogy a rés a dermoepidermális junkcióban, a bazálsejtek és a basalmembrán között van.

A fej, az arc, a száj körül nagy, bevérzett hólyagok, vérző, pörkkel fedett erosiók jelentkeznek. Általában a körmök körül is sok hólyag van és a szájnyálkahártyán is előfordulnak tünetek.

Folyadékveszteség, toxikus állapot, szepszis vezet leggyakrabban a beteg halálához.

A fertőzések megelőzése, gondozás, ápolás javasolt.

Disztrófiás formák. A mechanikusan kiváltható hólyagok nyomán atrófiás hegek, míliumok, pigmentzavarok keletkeznek. A gyermekek súlyos betegek, ápolásra, gondozásra szorulnak, közösségbe nem járhatnak.

Epidermolysis bullosa hereditaria dystrophica (Hallopeau–Siemens-szindróma, epidermolysis bullosa polydysplastica). Viszonylag gyakori, súlyos, disztrófiával, körömelváltozásokkal járó, veleszületett betegség.

Autoszomális receszív öröklődés jellemzi.

A steril bennékű, néha hemorrágiás hólyagok nem sokkal a születés után a traumának kitett helyeken, a kéz, a láb, a könyök, a térd és az arc területén jelentkeznek. A hólyag megnyílása után fájdalmas, hámfosztott terület marad vissza. A Nikolszkij-tünet pozitív.

A betegség súlyos nyálkahártya-elváltozásokkal jár.

Baktériumok okozta bőrbetegségek

Bakteriális exanthemák

Scarlatina (vörheny/skarlát). A scarlatina a Streptococcus pyogenes által okozott betegség. A maculopapulosus kiütést a kórokozó pyogen (erythrogen) toxinja okozza. A baktérium behatolási kapuja leggyakrabban a torok, a garat, de bőrsérülés és a szülőcsatorna is lehet. A típusos klinikai kép („scarlatinás torok”, glossitis/málna-, ill.epernyelv, az arcon diffúz pír periorális sápadtsággal, a törzsön, a végtagokon, főleg a hajlatokban élénk, apró elemű maculopapulosus kiütés) alapján a betegség könnyen felismerhető. Streptococcus tonsillopharyngitis (angina streptococcica) hiányában egyéb behatolási kaput kell keresni. Kettő–négy héttel az akut szak után a tenyéren, talpon nagylemezes, a törzsön finom hámlás észlelhető. A torokváladékból kitenyészett kórokozó alátámaszthatja a diagnózist, de hiánya nem zárja azt ki. A betegség átvészelése tartós antitoxicus immunitást eredményez. Ritkán előfordulhat a kórkép ismétlődése. Ennek oka egyrészt az lehet, hogy a pyrogen toxin antigenitása más, mint az előző fertőzésben szereplő toxiné, másrészt a korai penicillinkezelés megakadályozhatja az antitoxin termelést. Scarlatina korai szövődményeként peritonsillaris abscessus, otitis media és ritkán sinusitis, valamint pneumonia jön szóba. Késői szövődmények közül a heveny reumás láz, az akut diffúz glomerulonephritis, a chorea minor és az erythema marginatum említendők.

Differenciáldiagnózis. Lényegesen ritkábban, de S. aureus fertőzés kapcsán (pl. cellulitis) is jelentkezhet scarlatiniform kiütés, ún. scarlatoid. A kórokozó identifikálásának terápiás jelentősége van.

Impetigo contagiosa, ecthyma. Az impetigo felületes, nagyon fertőző betegség, amelyet staphylococcusok és/vagy streptococcusok okoznak. Bármely testrészen előfordulhat. Az ecthyma esetében fájdalmas, mély fekélyek alakulhatnak enyhe trauma vagy rovarcsípés után gyermekek lábszárán, fartáján. A kórokozó a streptococcus haemolyticus vagy keverten staphylococcus és streptococcus együtt.

Kezdetben vörös folt, majd hólyag alakul ki, mely megnyílik, jellegzetes mézsárga pörk képződik, a folyamat gyorsan terjed. Központi gyógyulást, széli terjedést látunk. Nyári időszakban elkapart csípés nyomán alakulhat ki.

Mycosistól, varicellától, herpes simplex vírus fertő-zéstől, pemphigus vulgaristól, bullosus pemphigoidtól kell eldifferenciálni.

A helyi kezelés kulcsa a pörkeltávolítás. Neomagnolos borogatással és fertőtlenítő ecsetelőkkel, kenőcsökkel kezeljük. Kiterjedt vagy recidiváló folyamat esetén antibiotikum adására is szükség van.

Folliculitis, furunkulus. A hajas fejbőrön, a végtagokon, illetve bármely szőrrel fedett területen megjelenhet folliculitis. Mélyebb, fájdalmas gyulladás a furunculus, amely minden szőrös területen előfordulhat. A központi pustula gennyes csappá alakul, mely kezdetben kemény, majd néhány nap alatt felpuhul, beolvad, bőséges genny távozásával kiürül.

Vörös udvarral körülvett gennyhólyag középpontjában szőrszál látható.

Tinea barbae, keratosis pilaris, hidradenitis suppurativa jelenthet differenciáldiagnosztikai problémát. Kezelésére súlyos esetben párakötést, antibiotikumot szükséges adni, esetleg incízióra is szükség lehet.

Hidradenitis infantum. Beteg, leromlott csecse-mők, kisgyermekek verejtékmirigyeinek gennyes gyulladása.

A kivezető csatorna elzáródása következtében létrejövő steril gyulladás felülfertőződése miatt alakul ki. El-sősorban a tarkótájon fordul elő. Folliculitistől, furunkulustól kell elkülöníteni. Hasonlóképpen kezelendő, mint a folliculitis, furunculus.

Cellulitis, erysipelas. A cellulitis subcutan elhelyezkedő suppuratív gyulladás. Határa nem éles, kórokozója a staphylococcus aureus, streptococcusok és a haemophylus influenzae lehet.

Az erysipelas (orbánc) hirtelen kezdődik, hidegrázással, magas lázzal. A fertőzés általában kívülről, kis hámsérülésen keresztül történik. A bőr vörös, meleg tapintatú, fájdalmas, éles szélű, lángnyelv alakban terjedő folt, majd ödémás duzzanat, felszíne gyakran fényes, feszes. Kórokozója az A csoportú Streptococcus beta haemolyticus.

Differenciáldiagnózis. Erysipeloid, kontakt dermatitis.

Kezelése ágynyugalom, penicillin, túlérzékenység esetén erythromycin. Helyileg neomagnol oldatos borogatásra, fertőtlenítő kezelésre van szükség. Nagyon fontos a megelőzés, a fertőzési kapuk (hámsérülések, köldök) kezelése.

BCG-oltás és szövődményei. Gyermekkorban a BCG-védőoltás szövődményeivel találkozunk, amikor az újszülöttkori oltás helyén borsónyi lilás csomó kép-ződik, majd beolvad, hónalji nyirokcsomó-megnagyobbodás társul hozzá. Felülfertőződés, az oltás helyén nummularis ekzema előfordulhat. Immunhiányos betegen halálos kimenetelű sepsis alakulhat ki.

Gombák okozta bőrbetegségek

A gyermekkori bőrfertőzéseken belül a bőrmikózisok külön helyet foglalnak el, a tavaszi–nyári időszakban gyakoriak. A fertőzés kialakulására egyes környezeti tényezők is hajlamosítanak ugyanúgy, mint a felnőttkori megbetegedések esetében. Például a csecsemő, kisgyermek nem megfelelő ruházata, a tizenévesek által hordott lábbelik és a műszálas fürdőruhák, a hajlatokban lévő nedves, párás környezet, de önmagában a sérülés, égés, trauma is. Bizonyos endogén faktorok is szerepet játszanak, így a humorális vagy a cellulláris immunválasz zavara, endokrinopathiák, keringési zavarok vagy a termoreguláció zavarai. A sugár-, illetve immunszuppresszív kezelés, kortikoszteroidok, a széles spektrumú antibiotikumok hosszú ideig tartó alkalmazása, intenzív ellátás, sebészi beavatkozás, metabolikus rendellenességek, hormonkezelés stb. belszervi mikózisokra hajlamosítanak. Számos tényező befolyásolhatja a fertő-zés kialakulását, kezelhetőségét.

A bőrmikózisok száma az utóbbi években szaporodik, ezért fontos a korai felismerés (33.6. ábra).

33.6. ábra. Candida intertrigo

A hajas fejbőr dermatophyton fertőzése – tinea capitis. Gyermekkorban a gombás fertőzések leggyakoribb formája a hajas fejbőr dermatophyton fertőzése, a tinea capitis. Incidenciája nő, ezért egyes országokban közegészségügyi problémát jelent. Előfordulási gyakorisága országonként és időszakok szerint is változó. A Microsporum canis (M. canis) fertőzést elsősorban a macskák, másodsorban a kutyák terjesztik, a beteg kismacskák nem mindig mutatnak tüneteket. Magyarországon a 70-es években a kóbor macskák nagyarányú elszaporodásával vált igen gyakorivá ez a fertőzés. Általában az otthon tartott kisállatok (tengeri malac, hörcsög) lehetnek a fertőzés forrásai, bár ezek a bizonyos nagy-spórás ectothrix gombákat – a Trichophyton mentagrophytest vagy a Trichophyton verrucosumot – is terjeszthetik. A klinikai kép igen jellemző, egy vagy több, kerek, 1–6 cm átmérőjű hajhiányos folt látható. A M. canis finom hámlást okoz, a hajszálak letöredezettek, ezen a területen fehér, lisztszerű réteggel bevont a fejbőr. A laboratóriumi diagnosztika legfontosabb módszerei közé tartozik a tenyésztéses vizsgálat.

Tinea corporis. A törzsön, végtagokon kialakuló mycotikus infekció. Kutyával, macskával játszó gyermekek arcán, nyakán, mellkasán, a ruhával nem fedett területeken körülírt, széli hólyagkoszorúval övezett, enyhén hámló bőrelváltozás jelentkezik, központi gyógyulás, széli terjedés miatt gyűrű alakú jelenségek keletkeznek. Nummuláris ekzemától, pityriasis roseatól, psoriasistól kell elkülöníteni. Kezelésére a dezinficiáló oldatok és kenőcsök mellett az antimycotikus készítmények egész tárháza áll rendelkezésre.

Tinea cruris, manum et pedis. A tinea cruris esetében az inguinalis hajlatban, a combok belső felszínén éles határú, szélén vesicula koszorúval övezett, hámló, erősen viszkető területek alakulnak ki. A tinea manus a kézujjak, a tinea pedis pedig a lábujjakat, talpat érinti.

Általában serdülőkön gyakori, meleg, nedves környezet elősegíti a kialakulását. Az izzadás, a nem megfelelően szellőző ruházat tovább rontja a folyamatot. Tinea pedis esetében a lábujjközökben hámlás, berepedés, apró hólyagok jelentkeznek.

Candidiasis, intertrigo, erythrasma, psoriasis, seborrhoeás dermatitis jelenthet problémát az elkülönítésben. Kezelésére antimycotikus externákat alkalmazunk. A gombaellenes kezelésen kívül a megelőzés is fontos: a lábizzadás mérséklése, jól szellőző lábbelik viselése.

Candidosisok. Csecsemőknél, obes gyermekek hajlataiban, asztmásoknál a szájüregben, nyelven, illetve az inguinalis tájon szaporodhat el a Candida albicans. Cukorbetegeknél a szájzugban, a mellek alatt, az inguinalis zugban, a farpofáknál, valamint az ujjak között jelenik meg a candidosis. Előfordulhat a külső nemi szerveken, a hüvelyben is a megbetegedés. Szisztémás, azaz egész szervezetet érintő candidosis ritka, kifejezetten egy-két súlyos betegség esetében fordul elő, mint például a szervtranszplantáción átesett betegek, AIDS-es betegek, tumoros betegek, leukémiások. Gyakrabban jelenik meg a candidosis vas- és B12-vitaminhiány esetében, amely például vegetáriánus táplálkozás mellett alakulhat ki. Ugyanígy gyakoribb, amikor az immunrendszer legyengül. Bizonyos gyógyszerek hosszan tartó, nagyobb adagban történő szedése esetén is gyakrabban fordulhat elő a gombás megbetegedés, mint például tartós szteroid- vagy antibiotikumkezelés alatt vagy után.

A candidosis kezelése helyi vagy szisztémás gombaölő gyógyszerekkel történik, attól függően, hogy hol jelentkezett a megbetegedés, tabletta, csepp, öblítőfolyadék, hüvelykúp, kenőcs formájában.

Verruca vulgaris (közönséges szemölcs). A kézujjakon, kézháton, a körömágy mentén, talpon előforduló vírusos bőrfertőzés.

Igen kellemetlen, járás közben éles fájdalom jelentkezhet. Előfordulhat a lábujjak között is, ilyenkor az összefekvő bőrterületeken az ellenkező oldal is fertő-ződik. Nyáron a nagy meleg, izzadás következtében fellazul a hámréteg és a vírusok szinte akadálytalanul terjednek tovább (33.7. ábra).

33.7. ábra. Verruca vulgaris

Verruca plana juvenilis. A bőrből alig kiemelke-dő, apró, szürkés színű lapos képletek, melyek elsősorban az arcon és a kézháton jelentkeznek. Kisgyermekeken, serdülőkön gyakori. Sérülés vagy kaparás nyomán vonalasan helyezkedhetnek el. A bőrszínű apró papulák, pigmentfolttal téveszthetőek össze. Hámlasztó hatású ecsetelők alkalmazása mellett gyógyul.

Condyloma acuminatum. HPV-vírus (6, 11, 16, 18) okozta fertőzés, amely a végbélnyílás, illetve a gáttáj, valamint a nemi szervek területén kölesnyi vagy nagyobb, kocsányos növedékek alakulnak ki. A kórokozó vírus az anya, a gondozó vagy a gyermek saját kezéről kerül az anogenitalis tájra, vagy az anya condylomája fertőz a fürdővíz közvetítésével. A szexuális átvitel lehe-tősége is felmerül (szexuális inzultus).

Condyloma latum (nedvedző, lapos, kocsányos, a syphilis szerológia pozitív). Az eltávolítás mindegyik módszerrel fájdalmas (ecsetelés, éles kanállal történő lekaparás, cseppfolyós nitrogénnel történő fagyasztás).

Molluscum contagiosum. Elszórtan vagy csoportosan, 1–5 mm átmérőjű, félgömbszerűen kiemelkedő, gyöngyházszerűen fénylő, középen köldökszerű behúzódást tartalmazó tömött papulákat látunk. Az érett jelenségekből nyomásra kásaszerű massza ürül. Nagyon fertőző. Autoinokuláció gyakori. Hámlasztó ecsetelők alkalmazását meg lehet kísérelni, azonban sikertelenség esetén az egyes jelenségeket éles kanállal kell lekaparni vagy tűvel megnyitni. Nagyszámú jelenség esetén elő-zetes EMLA kenőccsel történő érzéstelenítés, majd steril körülmények között történő eltávolítás mellett, csakis szakorvos által. Ha nem megfelelő tanácsot kap a szülő, és várakozik a folyamat spontán gyógyulására, igen kiterjedt fertőzés alakulhat ki. Különösen veszé-lyeztetettek az atopiás dermatitisben szenvedő betegek, mert esetükben a gyulladáscsökkentő steroid tartalmú externák a vírusok szaporodását elősegítik. Bizonyos esetekben, nagyszámú bőrjelenségek esetén altatásban történő kezelés is szükségessé válik (33.8.ábra).

33.8. ábra. Molluscum contagiosum

Vírusok okozta betegségek

Herpes simplex

A herpes simplex vírus természetes gazdája az ember. Primer fertőzésként fertőzött egyén adja át a csecsemőnek. Ez általában az első életévben történik meg. A csecsemőkori vírusfertőzés eredménye életre szóló vírushordozás. A herpeszvírusok családján belül korábban az 1-es típust tették felelőssé az ajakherpesz, a szaruhártya és a szájnyálkahártya gyulladásos betegségéért, a 2-es típust pedig a nemi szervek herpeszes fertőzéséért. Ma már tudjuk, hogy mindkét típus okozhat megbetegedést bármelyik helyen. Az elsődleges fertőzés az esetek egy részében tünetmentesen zajlik, azonban kialakulhatnak súlyos tünetek is. Apró, gombostűfejnyi–borsónyi hólyagocskák jelennek meg csoportosan. Viszkető, égő érzés előzi meg kialakulásukat. Néhány nap múlva beszárad, pörkösödik, majd gyógyul. A viszketés, vakarás miatt gennykeltőkkel felülfertőződhet. Az újszülöttek, csecsemők testszerte kialakult herpesze életveszélyes formát is ölthet, egy apró, a gluteális régióban kialakult herpeszes erupció könnyen generalizálódhat, ennek összes következményével. Az el-sődleges fertőzést követően a vírus az idegrostok mentén eljutva az idegdúcokban raktározódik, majd megfelelő inger hatására újra szaporodásnak indul.

Ekzema herpeticum Kaposi. Ép bőrfelületen a herpeszvírus nem okoz betegséget. Ekzemás betegeken vagy égetteken számolni kell a vírusfertőzés kialakulásával. A száraz, hámló, berepedezett bőrön számtalan vesicula, pustula jelenik meg. Igen súlyos állapottá fajulhat megfelelő kezelés nélkül.

Gingivostomatitis herpetica. Kisgyermekekben a bucca és a gingiva nyálkahártyáján alakulnak ki hólyagos, ulceratív elváltozások, amelyeket oedema kísér.

Vulvovaginitis herpetica. A herpeszvírusok családján belül többféle típust ismerünk (lásd fent). A nemi szervek herpeszes fertőzése nemi úton terjedő betegség.

Exanthema subitum (roseola infantum)

Általában enyhe, 3 éves kor alatt előforduló betegség, mely jellegzetes módon zajlik le. Három napig tartó hyperpyrexiát követően – amelyet olykor eclampsia kísér – a láz megszüntével testszerte maculopapulosus exanthema jelentkezik. Ez néhány nap alatt spontán elmúlik. Újabban a lázas eclampsiák kórokaként az esetek mintegy 30–35%-ában tartják felelősnek. Kórokozója a humán herpeszvírus 6 (HHV-6). A diagnózis a típusos anamnézis alapján állítható fel. Egyéb vírusok okozta toxicodermáktól kell elkülöníteni.

Lázcsillapításon kívül egyéb terápiás teendő nincs.

Erythema infectiosum (megalerythema)

Alacsony lázzal vagy láztalanul kezdődik a betegség, melynek 14–17. napján jelenik meg az arcon a pillangószárnyra emlékeztető bőrpír, ezt követően a törzsön és a végtagokon a rendkívül látványos, hőre igen érzékeny, alakját és kiterjedését, intenzitását változtató girlandos kiütések láthatók. A kiütés létrejöttében immunológiai mechanizmus feltételezhető. Fiatal felnőtteken tartós arthralgia jelentkezhet. A kiütéses szakban egyéb tünet, láz nincs. Vérképzőrendszeri alapbetegség esetén súlyos anaemia, transitoricus aplasticus crisis alakulhat ki. A vírus iránt az erythropoeticus rendszer sejtjei fogékonyak.

A terhesség korai szakában elszenvedett fertőzés abortuszhoz, későbbiekben a magzati vérképzés károsítása miatt – igen ritka – nonimmun hydropshoz vezethet. Szerológia vizsgálat jön szóba terhesek, valamint haematológiai alapbetegség esetén.

Kórokozója a humán parvovírus B-19. A diagnózis a típusos klinikai tünetek alapján állítható fel. Egyéb vírus okozta toxicodermáktól való elkülönítése fontos, kezelése nem szükséges, terheseket óvni kell a megfertőződéstől.

Varicella

A DNS-vírusok családjába tartozó varicella-zoster vírus okozta varicella szoros kontaktussal, cseppfertőzéssel terjed. Az inkubációs idő lezajlása után láz, erythemás alapon különböző stádiumú hólyagok keletkeznek. A testszerte megjelenő papulovesiculosus exanthemák közepén behúzódás látható. A víztiszta bennékű hólyagcsa később pörkösödik.

Kéz–láb–száj betegségtől, herpes simplextől, pityriasis lichenoides et varioliformistól, morsus insectitől kell elkülöníteni.

Kezelése: lázcsillapítás, a secunder bakteriális infekciók elleni védelem, antipruritikumok, az immunkompromittáltak esetében acyclovir.

Herpes zoster

Az övsömör esetében a herpesvírus varicellae fertő-zésen átesetteken, a spinális ganglionok beidegzési területén a vírus újból aktiválódik. Vonalas lefutásban vesicula-csoportok jelennek meg. Bullosus kórképektől, strophulustól, herpes simplextől kell elkülöníteni. Kezelése: acyclovir, fájdalomcsillapítás és lokális dezinficiáló terápia.

Pseudoangiomatosis

Haemangiomára, értágulatra emlékeztető exanthema, echovírus infekció áll a háttérben.

Klinikailag apró erythemás papulák láthatók centrális értágulattal, környékén avascularis halo.

Haemangiomától, egyéb vasculitisektől kell elkülöníteni. Szupportív terápia javasolt, a betegség spontán gyógyul.

Dermatitis papulosa infantum

Többféle típusa ismert, a csecsemőkorban az acrákra lokalizálódik. Az iskoláskorban féloldali formát látunk, ismeretes multiforméra emlékeztető tünet. Elkülönítésük nem nehéz, az egyes formák előfordulnak más-más életkorban is, csak ritkábban.

Apró erythemás, monomorf papulák, papulovesiculák láthatók az arcon, az extenzor felszíneken, a farpofákon. A viszketés megjelenése változó és különböző súlyosságú. Az első leírása a betegségnek a hepatitis B vírus infekcióhoz kötött, ma már tudjuk, hogy szinte ez a legritkább. CMV, coxackie A 16, parainfluenza infekciók állhatnak a háttérben, MMR-, influenza-, Di-Per-Te- , polio- és BCG-vakcináció után gyakran fordul elő. Kezelése tüneti.

Gyermekkori aszimmetrikus periflexuralis exanthema

Unilaterális ekzematosus vagy skarlatiniform erupció, amely az axilláris régiót érinti. Láz, torokfájdalom, conjunctivitis, rhinopharyngitis, diarrhoea kísérheti.

Bár kórokot nem sikerült máig felderíteni, vírusos eredetet tételeznek fel.

Tüneti kezelés szükséges, hidratáló externák, antihisztamin alkalmazása szükséges. Lokális szteroid ineffektív.

Kesztyű–zokni-szindróma

Fiatal felnőtteken alakul ki 10 napos inkubáció után a kiütés, amelyet myalgia, arthralgia, lymphadenopa-thia, anorexia, gyengeség kísérhet. Leukopenia, thrombocytopenia társulhat hozzá. Szimmetrikus erythema, oedema alakul ki, amelyet viszkető petechiák, papulo-maculák váltanak fel, majd finom desquamatio jelentkezik végül. Jellegzetes éles demarcatio látható. Parvovírus B19 az egyetlen vírus, amely PCR-al kimutatott mint etiológiai tényező, de EBV, CMV, HHV6, Coxackie B6 és hepatitiszvírus is állhat a háttérben.

Differenciáldiagnosztikailag acrodermatitis papulosa, toxicodermák elkülönítése jön szóba. Spontán gyógyulás várható.

Pityriasis rosea

Ovális lazacszínű foltok jelennek meg a bőrön, amelyeknek szélén finom desquamatio látszik. Az első tünet az úgynevezett „anyafolt” vagy hírnökfolt. Ezt követi a többi jelenség, majd spontán gyógyul 2–6 hét múlva. A foltok az ún. Langer-vonalakat követik, amelyek fenyőfa alakzatban jelennek meg. Egy szokatlan forma, az úgynevezett papularis forma ismert 5 éves kor alatt, illetve ismert az invers forma is, az axilláris regiót, illetve a genitalis regiót érintve. HHV-6 és HHV-7 okozhatja, bár felvetik más kórokozók etiológiai szerepét is. Plakkos ekzema, mikózis jelenthet differenciáldiagnosztikai problémát. Tüneti terápia szükséges.

Rubeola (rózsahimlő)

Fül mögött kezdődő, törzsre, végtagokra terjedő maculopapulosus kiütést látunk, a lágyszájpadon enan-thema (Forscheimer-jel), generalizált lymphadenopa-thia, cervicalis nyirokcsomó duzzanat (Theodor– Klatsch-tünet) jelentkezik.

A védőoltás bevezetése óta a rubeola előfordulása szinte eltűnt. Jelentőségét a congenitalis rubeola szindróma (CRS) adja. Az első trimeszterben a magzat transz-placentáris fertőződésének valószínűsége 80%, a 13–16. gesztációs héten 54% a második trimeszterben 25%. A komplett CRS tünetei: cataracta, congenitalis szívhiba, süketség a terhesség első 8 hetében alakulnak ki. Ezen periódus után a magzati károsodások kevésbé súlyosak.

Kezelése adjuváns terápia és elkülönítés.

Morbilli (kanyaró)

A prodromális szak 3–4 napig tart, (láz, hurut, conjunctivitis, Koplik-folt). A 14. inkubációs napon megjelenik a kiütés a fül mögött, majd az arcon és lefelé terjedve az egész testen. A maculopapulosus kiütés kon-fluáló jellegű, lassan pigmentálódik, ezután a megjelenés sorrendjében múlik el.

Kórokozója a morbillivírus. A védőoltás bevezetése óta a kanyaró ritkán, elsősorban a nem oltottakon fordul elő. A betegség klinikuma jellegzetes, a diagnózist szerológiai vizsgálattal lehet megerősíteni. Az exanthema, láz mellett megjelenő conjunctivitis segít az egyéb vírusok okozta toxicodermáktól való elkülönítésben.

A szövődmények otitis media, pneumonia, encephalitis kezelése jön szóba. Celluláris immundefektusban az ún. Hecht-féle, többnyire végzetes óriássejtes pneumonia jelentkezhet, egyesek a betegség késői szövődményének tartják a subacut sclerotizáló panencephalitist (SSPE).

Mononucleosis

A mononucleosis infectiosa kórokozója az Epstein– Barr-vírus (EBV). A fertőzés beteggel vagy hordozóval történt szoros kontaktus, elsősorban nyál útján terjed. Leggyakrabban serdülőkorban előforduló akut megbetegedés, melynek jellemző tünetei a láz, a pharyngitis és nyirokcsomó-megnagyobbodás, amely a nyakon az esetek 80–90%-ában jól tapintható. Hepatomegalia, splenomegalia társulhat hozzá.

Magától a vírusinfekciótól ritkán jelenik meg kiütés (kb. 10%), mely lehet maculopapulosus, petechia- vagy urticariaszerű bőrjelenség, azonban aminopenicillin (ampicillin, amoxicillin) adása után szinte törvénysze-rűen, a 8. nap környékén megjelenik egy generalizált, viszkető, maculopapulosus rash. A rash megjelenését lényegesen ritkábban, de más antibiotikumok szedése után is leírták. Az Epstein–Barr-vírus (EBV) a kórokozó csaknem minden esetben. Terápiája tüneti. Szövőd-mények előfordulhatnak, a betegség igen ritka kivételektől eltekintve spontán gyógyul.

Non-polio-enterovírus szindrómák

A feco-orálisan terjedő non-polio enterovírusok változatos légúti, idegrendszeri tüneteket okoznak, melyeket gyakran kísér jellegtelen maculopapulosus kiütés. Rubeoliform kiütést az Echo 9 vírus, hasonló vagy morbilliform exanthemát a Coxsackie 9, Echo 4 és Coxsackie B 5 vírus is okoz.

Kéz-láb-száj betegség. Coxackie vírus (leggyakrabban az A16) okozta betegség. A kézen, lábon, szájban jellegzetes hólyagok jelennek meg. Vírusizolálás garatmosó folyadékból, székletből lehetséges, de hosszadalmas eljárás és terápiás vonzata nincs. Differenciáldiagnózis: varicella, herpes simplex, aphthosis, herpangina.

Esetleg a szájnyálkahártya-tünetek esetében lokális fájdalomcsillapítás, dezinficiens alkalmazandó.

Atkák okozta fertőzések

Scabies (rüh)

A kórokozó a Sarcoptes scabiei 0,1–0,4 mm nagyságú, szabad szemmel nem látható kórokozó által okozott bőrbetegség, napjainkban igen gyakori, helyi járványok figyelhetők meg gyermekközösségekben. A megtermékenyített nőstény atka a bőrben alagutat fúr, a bőrfelszínen néhány milliméter nagyságú papulák, pustulák láthatók. Elsősorban azokon a területeken láthatunk bőr-tüneteket, ahol a bőr vékonysága miatt könnyű az előrejutás. Kisgyermekek tenyerén, talpán, az ujjközökben, a csuklón, a genitálék és az emlőbimbók környékén látunk eleinte tüneteket, később az egész test bőre érintett. A fürdés, törülközés, dörzsölés vakarózás, majd az esetleges felülfertőződés miatt a scabieses járatok ritkán találhatók meg. Barna, tömött 0,5 cm-es scabieses csomók figyelhetők meg a hajlatokban, az inguinalis tájon és a nemi szerveken.

A kezdeti tünetek alig észlelhetőek, kiterjedt formában mikróbás ekzema fedi a képet, ezért ezzel lehet összetéveszteni. A késői allergiás reakció okozta scabieses csomót prurigos göbcsének, lymphomának tartják.

Kezelése benzil-benzoát 25%-os emulziójával (Linimentum scabicidum, Novascabin) történik. Fürdést követően a fej kivételével az egész bőrfelületet be kell kenni, majd fél óra múlva megismételni. Használatos még kéntartalmú kenőcs, gamma-klór-ciklohexán (Jacutin) emulzió és zselé is. A fertőtlenítő kezelés után 24 órával fürdés, a fehérnemű, ágynemű tisztítása következik. A családtagok, és a szoros kontaktusban együtt élők egyidejű kezelése alapvetően fontos a kezelés eredményességéhez.

Pediculosis (pediculosis capitis, corporis, pubis)

A fejtetű emberről emberre terjedő, gyermekközösségekben igen gyakori fertőzés. A fejtetű szürkés színű rovar, amely a haj között, elsősorban a fül körüli tájon él. A nőstény tetű a haj tövéhez ragasztja a 0,5 mm hosszú serkéket. A serkék fejbőrtől való távolságából megtudhatjuk a fertőzés idejét. A tarkótájon és a fül mögött az erőteljes vakarózás miatt gennyes felülfertőződés alakulhat ki, ezért impetigótól való elkülönítése fontos, a serkéket pedig a hajas fejbőr korpától kell megkülönböztetni.

A kezelés a serkék elpusztításából áll, a fertőtlenítő kezelésnél vigyázni kell a kontakt dermatitis megelőzésére.

A tetvesség további formáinak kialakulásával kapcsolatban bőrgyógyászati tankönyvekre utalunk.

Kullancsok okozta exanthemák

A kullancsok az emlősökből vért szívnak, eközben vírusokat, baktériumokat (borreliákat) adnak át a gazdaszervezetnek. Bokrokon, füveken telepszenek meg, onnan kerülnek az állatra, emberre. A csípés észrevétlen, a szívás mérsékelt viszketést okoz.

Szövődménymentes esetben a csípés nyomán vörös udvar és apró göbcse marad vissza. Ha a vörös folt terjedni kezd, Lyme borreliosisra kell gyanakodni (erythema chronicum migrans). Strophulus jelenthet differenciáldiagnosztikai problémát.

Kezelés: nyugtató és antiszeptikus hatású externák, antihisztamin alkalmazandó. Lyme borreliosis esetén protokoll szerinti antibiotikus kezelés javasolt.

Érképletek betegségei

Az erek, érképletek betegségei lehetnek fejlődési zavarok, illetve kialakulhatnak különböző gyulladással járó állapotok is.

A gyermekkorban 5–10%-os prevalenciát mutató vaszkuláris malformációk és hemangiomák kialakulásukat, klinikai tüneteiket és lefolyásukat tekintve különbö-zőképpen viselkednek.

A haemangiomák és a vaszkuláris malformációk elkülönítésének elsődleges célja a prognózis meghatározása, és a helyes terápiás lépések megtervezése. Az érfejlődési anomáliák esetében fontos már csecsemőkorban a visceralis elváltozások detektálása. A multiplex, rapidan progrediáló, kifekélyesedő formák szoros obszervációja, a progresszió lelassítása, illetve megállítása szükséges. Várakozás lehetséges bizonyos esetekben, de nem szabad minden formát kezeletlenül hagyni. A képalkotó vizsgálati lehetőségek, a beavatkozások kivitelezésénél pedig az angiológiai szemlélet és a megfelelő sebészeti háttér szolgálja a gyermekbőrgyógyász munkáját.

Naevus flammeus

A bőr szintjéből ki nem emelkedő, már születéskor látható, később is alig halványodó, elsősorban az arcon és a nyakon előforduló éranyajegy. Gyakran egyoldali, súlyos kozmetikai problémát jelent a beteg számára. Lézerkezeléssel jó eredmény érhető el, fedőkrém kozmetikai szempontból sokat javíthat.

Haemangioma

Születéskor csak egy kis vörös folt látható, majd gyors proliferáció figyelhető meg az első hónapokban. A haemangioma diagnózisa elsősorban klinikai, ritkán jelenthet problémát.

A haemangiomák újszülöttkorban az usuratiónak kitett területeken exulcerálódhatnak. Az exulceráció fellépésekor vérzés, váladékozás tapasztalható. Kifejezett fájdalmat jelez az újszülött vagy a csecsemő. A felszíni hám sérülését követően vérzés indul, ez könnyen felülfertőződhet, különösen a szennyezésnek kitett (orrváladék, vizelet, széklet) területek esetén. Egyes esetekben szeptikus állapot léphet fel. Az érintett terület lokális dezinficiálása, hámosító externák és kötszerek jönnek szóba, a pelenkás tájon gyakori tisztába tétel szükséges. Szeptikus állapot első gyanújakor széleskörű célzott antibiotikus terápia és fájdalomcsillapítás szükséges.

A rapidan progrediáló hemangiomák esetében ma már a béta-blokkoló kezelés is lehetővé válik, amely a növekedést leállítja.

A vaszkulitisek különböző formáit bőrgyógyászati tankönyvek részletezik (Schönlein–Hennoch-purpura, erythema nodosum, erythema exsudatvum multiforme stb.).

A keratinizációs zavarok nagy része örökletes (genodermatózisok), ugyanúgy, mint a neurocután szindrómák, phacomatosisok.

A haj és köröm betegségei közül néhány gyulladásos vagy infekcióhoz köthető betegség, de szintén előfordulhat a keratinizáció hibájaként.

Naevusok és bőrtumorok

A bőrgyógyászati daganatok felismerésében előny, hogy az elváltozások a szemünk előtt fejlődnek. Kellő ismerettel és odafigyeléssel lehetőségünk van a korai felismerésre és beavatkozásra, mely a minél tökéletesebb gyógyulás előfeltétele. Gyermekkorban a naevusok és bőrtumorok nagyrésze jóindulatú, elsősorban kozmetikai hibát jelentenek. Az anyajegyek egyeseknél nagyobb számban fordulnak elő. Családi hajlam, bőrtípus, a napon eltöltött idő, és hormonális tényezők befolyásolják.

Az időben felismert tumorok azonnali eltávolítása esetén jó prognózissal számolhatunk. A rendszeres bőr-gyógyászati ellenőrző vizsgálatok elengedhetetlenek.

Irodalom

Braun-Falco’s Dermatology. Burgdorf W. H. C., Plewig G., Wolff H. Landthaler M.: Dermatology. 3rd Edition 2009. Springer Verlag.

Dirschka T., Fölster Holst R., Oster-Schmidt C.: Facharzt-prüfung Dermatologie in Fällen, Fragen und Antworten. Elsevier Urban & Fischer München – Jena 2006.

Dobozy A., Horváth A., Hunyadi J., Schneider I.: Bőrgyógyászat. Eklektikon Kiadó; Budapest, 1998.

Gloor M., Thoma K., Fluhr J.: Dermatologische Externaltherapie. Springer Verlag; Berlin, 2000.

Harper J.: Textbook of Pediatric Dermatology 2nd Edition Wiley-Blackwell, 2005.

Levene G., White G. M.: Bőrgyógyászati atlasz. Springer Hungarica Kiadó, 1997.

Polgár M.: Allergia csecsemő- és gyermekkorban. Springer Verlag, Budapest, 1996.

Rook A., Wilkinson D. S., Ebling F. J. G: Dermatology. Blackwell Scientific Publications; 1998.

Török É., Rutkai K.: Gyermekbőrgyógyászat. Medicina Könyvkiadó, 1997.

Török L.: A bőrtünetek diagnosztikai jelentősége. Medicina Könyvkiadó, 2001.