Ugrás a tartalomhoz

Gyermekgyógyászat

László, Maródi (2013)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

2. fejezet - Általános gyermekgyógyászat

2. fejezet - Általános gyermekgyógyászat

Tartalom

1. A gyermek, a társadalom és a gyermekgyógyászat
A gyermekkor történelme
A mai kor gyermeke
A gyermekgyógyászat rövid története
A modern gyermekegészségügy és a gyermekellátás rendszere Magyarországon
2. Gyermekorvosi etika
Etikai alapfogalmak
Betegtájékoztatás gyermekkorban
Etikai dilemmák a csecsemő- és gyermek intenzív ellátásában
A szervátültetés etikai kérdései gyermekkorban
A genetikai ismeretek etikai vonatkozásai
Szűrővizsgálatok gyermekkorban
Az őssejt-terápia etikai kérdései
3. Preventív gyermekgyógyászat és szűrővizsgálatok
Bevezetés
Primer prevenció (megelőzés)
Szekunder prevenció
Öröklődő anyagcsere-betegségek újszülöttkori szűrése
Tercier prevenció
Primordiális prevenció
Tanácsadás, gondozás
4. Az egészséges gyermek fejlődése
Fejlődési modellek
A mozgás fejlődése
Nyelvi fejlődés
Kognitív fejlődés
Pszichoszociális fejlődés
Az orvos szerepe
5. Gyermek- és ifjúságpszichiátria
A gyermekpszichiátriai kórképek etiopatogenezise
A gyermekpszichiátriai betegségek prevalenciája
A pszichiátriai kórképek kialakulásának elméleti modelljei
A gyermekpszichiátria vizsgálómódszerei
A pszichiátriai betegségek osztályozása gyermek- és serdülőkorban
Mentális retardáció
Az iskolai teljesítmények jellegzetes zavarai
A fejlődés pervazív (átható) zavarai és az autizmus
Hiperkinetikus zavarok (szindrómák)
Magatartászavar
A gyermekkori depresszió
Szorongásos zavarok a gyermekkorban
Kényszerbetegség
Pánikbetegség (epizodikus paroxizmális szorongás)
Kötődési zavarok a gyermekkorban
Szelektív mutizmus
Tic-betegség (Gilles de la Tourette-betegség)
A gyermekkori evés és növekedés zavarai
Enuresis nocturna
Encopresis
A szomatikus betegségek pszichés háttere
Szomatikus kórképek
Gyermekpszichiátriai kezelési lehetőségek
Öngyilkosság
Függőségi állapotok
6. Csecsemőtáplálás
Szoptatás
A tápszerrel történő táplálás
A hozzátáplálás
7. Táplálkozási és táplálási zavarok
A tápláltság megítélésének lehetőségei
Elégtelen súlygyarapodás csecsemő- és gyermekkorban
A táplálkozással kapcsolatos hiányállapotok
Vegetáriánus táplálás
Alimentáris allergia
8. Gyermekgyógyászati sürgősségi és intenzív ellátás
Alapvető élettani sajátosságok
Leggyakoribb sürgősségi kórképek
Az intenzív terápiát igénylő betegségek gyakori állapotsúlyosbító következményei
Az intenzív ellátás fontosabb módszerei és gyógyszerei
9. Hirtelen csecsemőhalál (Sudden Infant Death Syndrome – SIDS)
Gyakoriság és előfordulás
Etiológia és patogenÉzis
Hajlamosító tényezők
Rizikócsoportok
Diagnózis, differenciáldiagnózis
10. A folyadék–elektrolit háztartás zavarai
Élettani sajátosságok
A testfolyadék elektrolit-összetétele
A sav–bázis egyensúly és zavarai
A kálium-anyagcsere sajátosságai
A folyadékterek volumenzavarai
A hyponatraemiák klinikai értékelése
11. Gyermektoxikológia
Specifikus toxikológiai ellátás
Növényi mérgezések
Paracetamol (acetaminofen)
Egyéb fájdalomcsillapítók
Nem szteroid gyulladásellenes szerek (NSAID)
Egyéb NSAID-k
Antihisztaminok
Görcsgátló szerek (antikonvulzánsok)
TCA- (tri- és tetraciklikus antidepresszáns) mérgezés
SSRIs (selective serotonin reuptake inhibitors) okozta mérgezések
Antipszichotikumok (neuroleptikumok)
Szedato-hipnotikumok
Barbiturátok
β-blokkolók
Kalciumcsatorna-gátlók (CCB)
Egyéb antihipertenzív szerek
β2 receptor agonisták
α1 receptor blokkolók
Vazodilatátorok
Metilxantinok
Digitálisz
Antidiabetikumok
Toxikus alkoholok
Aszfixiát okozó szerek
Egyéb inhalánsok
Hidrokarbonok (hk)
Marószerivás okozta sérülések
Gombamérgezések
Nehézfémek
Peszticidek
Rodenticidek (rágcsálóirtók)
Herbicidek, fungicidek
Drogtúladagolás
Méreggel ölő állatok
Antidótumok
12. Klinikai genetika
Veleszületett fejlődési rendellenességek és betegségek
A veleszületett fejlődési rendellenességek és betegségek társadalmi jelentősége.
13. Anyagcsere-betegségek
A szénhidrát-anyagcsere zavarai
Aminoacidopathiák
Lizoszomális tárolási betegségek (LSD)
Mucopolysaccharidosisok
Lizoszomális glikogenosisok
Mucolipidosisok
Általános gondolatok, kezelési elvek
A mitochondrialis DNS és az oxidatív foszforiláció
A mitochondriális DNS pontmutációi okozta kórképek
A mitochondriális DNS nagy átrendeződései okozta kórképek
Mitochondriális depletiós szindrómák
A mitochondriális zsírsav-oxidáció rendellenességei
Peroxysomalis kórképek
Rézanyagcsere-zavarok
Purinanyagcsere-zavarok
Vitaminmetabolizmus-zavarok
14. Neonatológia
Magzati és újszülöttkori fertőzések
15. Fertőző betegségek
Antibiotikumterápia gyermekkori akut felső légúti fertőzésekben
Bakteriális fertőzések
Vírusfertőzések
Protozoonfertőzések
Férgek okozta betegségek
Neuroinfekciók
Bioterrorizmus és fertőző betegségek
Appendix
16. Gyermekgyógyászati laboratóriumi diagnosztika
A laboratóriumi tesztekről általában
A laboratóriumi tesztek eredményeit befolyásoló tényezők
Korfüggő változások
Betegágy mellett végzett vizsgálatok
Sürgősségi laborvizsgálatok
Molekuláris diagnosztika

1. A gyermek, a társadalom és a gyermekgyógyászat

Soltész Gyula, Al Aynsley-Green

A gyermek a nemzet legfontosabb erőforrása, a társadalom jövőjének letéteményese. A gyermekek a népesség egyötödét alkotják, állampolgárok, akiknek alapvető és koruknál fogva speciális jogaik vannak, amelyek elismerést és védelmet igényelnek (1997. évi XXXI. törvény).

A gyermekek nem miniatűr felnőttek, egészségük védelme és gyógyításuk csak az egészségügy speciális alrendszerében, a gyermekgyógyászatban valósulhat meg. A pszichikai egészség védelme pedig már messze több, mint egészségügyi vagy gyermekgyógyászati feladat. Csak a testileg és lelkileg egészséges gyermekből lehet egészséges felnőtt. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy számos felnőttkori betegség eredete a gyermekkorra vezethető vissza.

Az alábbi rövid történelmi visszatekintés bepillantást enged a régi korok gyermekének sokszor sanyarú mindennapjaiba, bemutatja a gyermekek lélektelen és döbbenetes kizsákmányolását (gyermekmunka). Leírja a gyermeksors és a gyermekek egészségének látványos javulását az elmúlt században és különösen az elmúlt évtizedekben, de rámutat a jelenkor gyermekére leselkedő számtalan veszélyre is, és felteszi a kérdést, vajon megtesz-e mindent a ma felnőtt társadalma a gyermekekért.

A gyermekkor történelme

„A gyermekkor történelme egy rémálom, amiből csak a közelmúltban kezdtünk felébredni. Minél távolabb tekintünk vissza a múltba, annál alacsonyabb a gyermekekről való gondoskodás színvonala, annál gyakrabban találkozunk a gyermekek meggyilkolásával, bántalmazásával, eltaszításával, terrorizálásával és szexuális zaklatásával.”

Lloyd de Mause amerikai pszichológus írta ezeket a felkavaró sorokat egyik nagy visszhangot keltett tanulmányában az 1970-es évek első felében. Figyelemre méltó, hogy az európai civilizáció alapjának tekintett ókori görög kultúrában és művészetben alig található gyermekábrázolás. Annál több példát szolgáltatott az ókori görög és római társadalom az abortusra, a csecsemőgyilkosságra, a rabszolgaságra és a nagyobb gyermekek kasztrációjára. Hiszen még Európában is csak alig 300 éve tiltja törvény a fiúgyermekek szexuális megcsonkítását, ami a reneszánsz és barokk kórusmuzsikában a „castrati” hangzást volt hivatott biztosítani.

A kereszténységet általában gyermekbarátnak tartjuk, aminek illusztrálására gyakran használják az Újtestamentum alábbi idézetét: „Ekkor kis gyermekeket hozának hozzá, hogy kezeit vesse azokra, és imádkozzék” (Máté ev. 19. rész 13. bek.). Egyes bibliakutatók szerint azonban ennek az idézetnek lehetséges egy sokkal sötétebb interpretációja is: Krisztus a gonoszt kívánta kiűzni a gyermekekből, utalva ezzel arra a történelem során vissza-visszatérő nézetre, amely szerint a gyermekek veleszületetten gonoszok, a bűn és a gonoszság velük születik.

A gyermekek „eltaszításának” jellegzetes példája a dajkaság intézménye volt, ami évszázadokon átívelően szívósan fennmaradt. A csecsemők és a kisdedek többsége anyjától távol, szoptatós dajkánál töltötte élete első két esztendejét. A dajkaságból visszatérve a szülői házba egy számára idegen édesanya gondjaira volt bízva. Ezután sem élt sokáig együtt szüleivel. 6-7 éves korban a szegényebb családok gyermekeit szolgálni küldték, a tehetősebbek pedig iskolába kerültek vagy kolostorba.

A mai értelemben vett gyermekkorról a könyvnyomtatás feltalálása óta beszélhetünk. Ettől kezdve válhatott a gyermekkor az olvasás és a tanulás időszakává. A kor két nagy filozófusának, John Locke-nak és Jean Jacques Rousseau-nak nagy szerepe volt a „gyermekkor” modern koncepciójának megalkotásában. Locke elvetette a „veleszületett gonosz” koncepcióját, a gyermek elméjét üres palatáblához hasonlította, és a felnőtteket tette felelőssé azért, hogy mi kerül felírásra erre a táblára. Ebből az elvből indultak ki további nagyhatású gondolkodók, pl. Erasmus, akik megfogalmazták a nevelés és az iskolázás alapvető fontosságát a gyermek fejlődésében.

Rousseau volt az, aki – összhangban a francia forradalom emberjogi követeléseivel – elsőként érvelt a speciális gyermekjogok mellett.

Az ipari forradalom időszaka szomorúan meghatározó szerepet töltött be a „gyermekkor” történelmében. Az iparosodó országokban ez a korszak egybeesik a népesség és különösen a gyermeknépesség számának ugrásszerű növekedésével. A 14 éven aluli gyermekek aránya a népesség közel 40%-át tette ki, ami több mint kétszerese a mai aránynak.

Az életszínvonali és életmódbeli szélsőséges különbségek a gyermekek életében is jól tükröződtek. Míg a gazdag családok gyermekei kiemelkedő jómódban és kiváltságokat élvezve éltek, addig a gyermekek többségére súlyos nyomor várt. A csecsemőhalálozás elérte az 50%-ot!

A korszak talán legmegdöbbentőbb sajátossága a gyermekek lélektelen kizsákmányolása. Korabeli dokumentumokból tudjuk, hogy egészen fiatal, már 4 éves gyermekeket is bányamunkára kényszerítettek, leírhatatlan körülmények között. Napi 12–14 órát kellett sötétben, hőségben, gyakori veréssel biztatva dolgozniuk, állandó balesetveszélyben, korai rokkantságra és rövid életre kárhoztatva.

A magyar iparfejlődésben sem volt ismeretlen a gyermekmunka. Helyzetük nem sokban különbözött az angol gyermekmunkásokétól Charles Dickens korában. Az 1884. évi magyar ipartörvény elsőként szabályozta a gyermekmunkát. Alkalmazásukat a 12 éves korhatárhoz kötötte és rövidebb munkaidőt írt elő számukra. Az 1885. évi iparstatisztika szerint – a tanoncokat nem számítva – mintegy tizenkétezer gyermek dolgozott az iparban. A nagybányai bányákban dolgozó gyermekek, a „zóborlók” bőrzsákokban húzták ki az ércet a szűk tárnákból. 1901-ben a vas- és fémiparban dolgozó munkások 11%-a volt kiskorú. A tanoncok a végsőkig kizsákmányolt gyermekmunkások szerepét töltötték be, még az 1930-as években is napi 14–16 órát dolgoztak!

A világon ma is minden hatodik gyermek (60%-uk ázsiai) kényszerül munkát végezni, közülük 73 millió tízévesnél is zsengébb életkorú. Számos fejlett országban mozgalmak indultak a gyermekmunka ellen, ennek egyik formája a fogyasztók tájékoztatása arról, hogy az általuk vásárolt termékhez nem fűződik gyermekmunka (www.tudatosvasarlo.hu).

Magyarországon ma a Munka Törvénykönyve tiltja a 14 éven aluliak munkavégzését, és szabályozza a 14–16 éves korosztály munkakörülményeit, ideértve az éjszakai műszak és a nehéz fizikai munka tilalmát. A gyermekek nem túlórázhatnak.

A mai kor gyermeke

Míg 150 évvel ezelőtt a 14 éven aluli gyermekek a népesség több mint 40%-át tették ki, ez a szám Magyarországon ma már csak 16%. A 18 éven aluliak a népesség 21%-át alkotják.

A családok egyharmada gyermektelen, további egyharmadának csak egy gyermeke van, a három- vagy több gyermekes családok mindössze 7,5%-ot tesznek ki. A szülők jelentős része (16,5%) egyedül neveli gyermekét (többségükben az anya).

Egyre nő azon házaspárok száma, akik tudatosan nem vállalnak gyermeket. Az Egyesült Államokban TINKER-eknek (Two Incomes, No Kids and Early Retirement) nevezett „új species” jómódú és magas társadalmi pozícióban lévő egyéneket foglal magába, akik érdektelenek a gyermekek problémáival kapcsolatban, és félő, hogy ilyen irányban befolyásolják a politikusokat és a döntéshozókat.

Hazánkban a születések száma 1975 óta minden évben csökkent. 1975-ben 194 ezer gyermek született Magyarországon, 2003-ban már csak 94 ezer. Sajnos az egyre kevesebb újszülött között még mindig jelentős a kis súlyúak (< 2500 g) aránya (8,7%)

A terhességmegszakítások évi száma az 1970-es 192 ezerről 53 ezerre csökkent.

Amíg az 1900-as évek elején 100 újszülöttből 20–25 nem érte meg az egyéves életkort (a csecsemőhalálozás 200–250‰ volt), addig 1990-re a csecsemőhalálozás 15‰-re csökkent, és a legfrissebb statisztikai adatok szerint (2009) már csak 5‰ körül van. Az elmúlt száz évben bekövetkező drámai változás főleg a higiénés és a szociális körülmények, a csecsemőtáplálás javulásának, a halált okozó fertőző betegségek megelőzésének és kezelésének (védőoltások és antimikrobiális terápia), a közelmúltban a perinatalis halálozás csökkenésének volt tulajdonítható. Manapság a csecsemőkori halálokok közül az igen kis súlyú koraszülöttek betegségei, a veleszületett fejlődési rendellenességek és az ún. bölcsőhalál vezet.

A gyermekek életkörülményei, tápláltsági állapota és egészsége tehát óriási mértékben javult az elmúlt fél évszázadban, szinte eltűntek a korábban halálos fertőző betegségek. Az iskolai oktatás általánossá vált, 16 éves korig kötelező és ingyenes, és tervezik a 18 éves korig tartó tankötelezettség bevezetését.

Kiépült a gyermekjóléti ellátás és a gyermekvédelmi szakellátás rendszere, az óvoda, az iskola, a védőnő, a nevelési tanácsadó, a családsegítő központ és a gyámügyi igazgatás.

Mindezen hatalmas eredmények ismeretében talán meglepő, hogy hogyan látják a mai gyermekek helyzetét a gyermekkor történetével foglalkozó kutatók.

Pukánszky Béla, a témakör legjelentősebb hazai szakértője a Szegedi Egyetem Pedagógiai Tanszékének vezetője 2002-ben megjelent, A gyermekkor története című könyvében szemléletesen foglalja össze az ezzel kapcsolatos modern irodalmat.

A kutatók „változó” és „elveszett” gyermekkorról (1960-tól, ill. 1980-tól) beszélnek. A hagyományos értelemben vett gyermekkort a család integritásának meg-ingása és a tömegkommunikációs eszközök radikálisan átformálják, szinte eltüntetik, a gyermekek a szórakoztatóipar céltáblájává válnak. Amerikai szerzők lehangoló képet festenek a gyermekkor kiüresedéséről, a gyermekek lelkét veszélyeztető káros hatásokról. A gyermekeknek túl hamar kell szembesülniük a felnőttek kegyetlen világának lelket eltorzító hatásaival, így ők maguk is hirtelen veszítik el gyermekies vonásaikat és szinte átmenet nélkül válnak felnőtté (pl. a tíz év körüli gyermekek számára készült egyik magyar társasjátékban politikai napi- és hetilap hirdetéseket helyeztek el).

A fejlett országokban a szülők nagy hányada ma már egyre kevesebb időt fordít gyermekei nevelésére. A szülők helyét a kortárs csoportok és a tömegkommunikációs eszközök (elsősorban a televízió) veszik át. Ezek azonban nem a gyermeki értékek konzerválására és fejlesztésére törekszenek, hanem „egy koravén felnőtt modell sulykolásával deformálják a képernyő előtt ülő gyermekek lelkét”. (Pukánszky)

Milyen adatok és megfigyelések támogatják ezeket a pesszimista nézeteket?

Ismét kiéleződtek a társadalmi különbségek, évről évre szélesedik a szakadék a leggazdagabbak és a legszegényebbek között, nő a szegények száma. Egyedül Baranya megyében pl. több mint 8000 szegény sorsú gyermeket tartanak nyilván.

Az elszegényedett népesség körében nagyobb a kamaszkorú terhesek száma, a koraszülöttek aránya, a csecsemőhalandóság, az alultápláltság és a hospitalizált gyermekek száma. Számos, esetleg szakmailag már indokolatlanul vagy vitatható jogosultsággal fenntartott kisvárosi kórházi gyermekosztály létét – legalábbis részben – a régió rossz szociális helyzete indokolja, a felvett betegek jó része banális hurutos betegségekkel „szociális indikáció” miatt kerül kórházba.

Newcastle-i vizsgálatok megállapították, hogy a szegénynegyedekben élő gyermekek, ahol a gyermekjátszótér az utca, tízszer gyakrabban szenvednek fejsérülést közlekedési baleset miatt, mint jómódú környezetben élő kortásaik. A szegénység nemcsak a gyermekek egészségi állapotát befolyásolja hátrányosan, de a társadalmi hátrányokat is növeli, az iskolázatlanság, a nyomor és a bűnözés melegágya is lehet.

A szegény családokban észlelt alultápláltság mellett a gyermeklakosság egészére a túltápláltság és obesitas prevalenciájának fokozódása jellemző. Ma a hazai gyermeknépesség mintegy 15%-a túlsúlyos, ill. kövér.

Népegészségügyi jelentőségű problémává nőtt az utóbbi évtizedben gyermek- és serdülőkorban a dohányzás, az alkohol- és drogfogyasztás. Egy 2005-ben publikált debreceni felmérés szerint minden ötödik 15–18 éves serdülő rendszeresen dohányzik és minden nyolcadik fiatal heti rendszerességgel fogyaszt szeszes-italt.

Sajnos Magyarországon is megjelent a gyermekprostitúció és a szexuális kizsákmányolást szolgáló gyermekkereskedelem.

Az erőszak megjelenése a társadalomban növekszik és egyre több erőszakos cselekedetet gyermekkorúak követnek el. (Angliában ez a szám eléri a 10%-ot!) Évek óta vita tárgya a média és ezen belül a televízió szerepe. Kiszámították, hogy ha egy gyermek pl. naponta két órát rajzfilmeket néz, akkor évente mintegy 100 ezer erőszakos cselekedettel szembesül a képernyőn. A televízió azonban nem az egyedüli vétkes. Egy friss angol tanulmány pl. kimutatta, hogy a hagyományos és modern gyermekmesék és gyermekirodalom vetekszenek a televízióval az erőszakos cselekedetek leírásában, és a gyermek képzeletében a hallottak vagy leírtak alapján megjelenő erőszak romboló hatása erősebb lehet a látotténál is.

A James Bulger kétéves liverpooli kisfiú két tízéves iskolásgyermek által való megkínzása és meggyilkolása (1993) nyomán támadt felháborodás ráirányította a figyelmet az iskolai közösségen belüli erőszakra. Egy nyíregyházi felmérés szerint (Figula Erika) a tanulók több mint egytizede rendszeresen terrorizálja, testileg, lelkileg megalázza gyengébb társait. Az erőszak híre gyakran nem kerül ki a szűkebb közösségből. Ha lehetősége nyílik rá, csaknem minden második áldozat később maga is agresszorrá válik.

Erőszak a családban

Magyarországon évente csaknem háromezer gyermekbántalmazási esetre derül fény, amelyek leggyakrabban családon belül történnek. Minden feltárt esetre feltehetően több elhallgatott eset jut. Egyes becslések szerint minden nap 8 gyermeket bántalmaznak szüleik vagy a felügyeletükke l megbízott felnőttek, és havonta átlag két gyemeket vernek halálra. Az UNICEF hazánkat a gyermekbántalmazások gyakoriságát és súlyosságát tekintve a világ legveszélyesebb országai között tartja számon. Az Egyesült Államokban sem jobb a helyzet, a bejelentett esetek száma, ami itt is csak a jéghegy csúcsa, meghaladja az évi egymilliót.

A magyar felnőttek többsége családi belügynek tekinti a nevelési célú testi fenyítést.

A gyermekbántalmazást különösen nehéz bizonyítani. Az esetek többségében nincs tárgyi bizonyíték, ill. mentességi joggal nem rendelkező szemtanú. Hallgatnak a szomszédok és az esetleges szemtanúk. Félnek, és nem akarnak beavatkozni a családok életébe. Az egészségügyben és a gyermekjóléti szolgálatokban dolgozókat törvény kötelezi a bántalmazás jelentésére, de a kötelességmulasztást nem büntetik.

Gyermekotthonok

A családi erőszak áldozatául esett és a családból kiemelt gyermekek elhelyezéséről a gyermekvédelmi szolgálatok javaslata alapján a gyámhivatalok döntenek. Némelyek intézetbe, mások nevelőszülőkhöz kerülnek, úgy fele-fele arányban.

Az állami otthonokban lakó gyermekek nem mindegyike családi erőszak áldozata. Sajnos jelentős részük, Magyarországon mintegy 150 ezer gyermek, a család szegénysége miatt kerül oda. Az otthonokba került gyermekek helyzetét a 3 éven aluliak esetében félévente, a nagyobbaknál évente újraértékelik. Az intézetekben eltöltött idő így is átlagosan három év, szemben a nyugat-európai 6–12 hónapos átlaggal.

Az intézmények sajnos nem tudnak személyre szóló szeretetet nyújtani. Különösen a 3 éven aluli, kötődésre vágyó kisgyermekeknek nem biztosíthatnak fejlődésüket segítő, érzelmi életüket gazdagító környezetet. Az érzelmi elhanyagoltságon túl az is előfordult, hogy szexuális és fizikai bántalmazás áldozatává is váltak a gondozottak.

Mindezek alapján a gyermekpszichiáterek egy része, külföldi példákat követve, bezáratná ezeket az intézeteket. 1967-ben pl. az Egyesült Államokban 270 ezer gyermek lakott ilyen otthonokban, 2002-ben már csak 47 ezer, annak ellenére, hogy közben az USA lakossága 100 millió fővel növekedett.

A gyermekotthonok intézményének fenntartása Magyarországon mégis szükséges. Egyrészt a nevelő-szülők aránya legfeljebb csak 10%-kal növelhető tovább, másrészt a fogyatékos, súlyos magatartászavarral és drogproblémával küzdő gyermek befogadására nem alkalmas a nevelőszülői hálózat.

A nevelőszülőségnek két formája van. Az ún. hagyományos formában a szülő saját hivatásának, munkakörének ellátása mellett egy vagy két gyermek gondozását végzi nevelőszülői jogviszonyban, és ezért nevelési díjat és ellátmányt kap. A hivatásos nevelőszülő több gyermek gondozását vállalja, ezért a nevelési díj és ellátmány mellett fizetést is kap.

A gyermekgyógyászat rövid története

1969-ben megjelent „Gyermekgyógyászat” című tankönyvének bevezetőjében Kerpel-Fronius Ödön tömören összefoglalta a gyermekgyógyászat és a gyermekkórházak addigi történetét.

Az első gyermekgyógyászati könyvet a perzsa Razes írta a IX. században. Európában 1764-ben, Svédországban adtak ki elsőként gyermekgyógyászati tankönyvet. Az első önálló gyermekkórházat Párizsban létesítették 1802-ben. A Pesti Szegény Gyermekkórház megalapítója (1839) Schoepf-Mérei Ágoston volt, akit a magyar gyermekgyógyászat megalapítójának tekintünk. Az első magyar tankönyvet is ő írta 1847-ben, de a három kötetesre tervezett műnek csak első kötete tudott elkészülni. Korszerű gyermekgyógyászatunk megalapítói Bókay János és Heim Pál.

Az első szerény gyermekkórházakban fektették le a századfordulótól kezdve a modern gyermekgyógyászat alapjait, az egyes kórképek klasszikus leírásai is ezekre az időkre tehetők.

A XX. század elejének vívmánya volt a tejhigiéne jelentőségének felismerése és a kórházi asepsis javítása, majd később a védőoltások elterjedése és a vitaminok felfedezése. Ezt követte a folyadékterápia élettanának és klinikumának leírása és kidolgozása és az antibiotikumok alkalmazása, amelyek nagyban hozzájárultak a bélhurut, a fertőzések és a sorvadás gyakoriságának visszaszorításához.

A XX. század utolsó évtizedeiben a gyermekgyógyászati ismeretek olyan mértékben és ütemben gyarapodtak, hogy egyetlen személy már képtelen volt mindezeket magas szinten elsajátítani. A gyermekgyógyászatban is megkezdődött – a belgyógyászatban már jóval korábban megfigyelhető – specializálódás, mégpedig többféle formában.

Az egyes korcsoportokon belüli problémák megoldására jött létre a neonatológia és az adolescens medicina.

Az egyes szervek és szervrendszerek betegségeivel foglalkozó specialisták hozták létre a gyermekgyógyászaton belül a kardiológiát, a neurológiát, a pszichiátriát, a gyermekfejlődéstant, az allergológiát, a hematoonkológiát, a nefrológiát, a gasztroenterológiát, a pulmonológiát, az infektológiát, az immunológiát, az endokrinológiát (és diabetológiát), az anyagcsere-betegségek specialitását és a genetikát.

A gyermekellátás rendszerén belül kialakult specialitások az ambuláns pediátria, a sürgősségi ellátás és az intenzív ellátás.

Végül a valamilyen fokban károsított gyermekek multidiszciplináris ellátására jött létre a rehabilitáció mint speciális szakterület.

Az egyes specialitások színvonalas (és költséghatékony) művelése személyi, műszeres, ill. laboratóriumi hátteret, valamint megfelelő betegforgalmat (kardiológia), regionális és szupraregionális központokban (pl. hematoonkológia és immunológia) valósítható meg.

Korunk orvoslásának egyik jellemzője, hogy a beteg gyermekek és szüleik egy hányada az ún. alternatív medicina felé fordul. Ez különösen a ma még nem gyógyítható betegségek esetén van így, de tükröződik ebben az a hiányérzet is, ami a hagyományos beteg–orvos kapcsolat megváltozása, elsivárosodása, megromlása miatt alakulhatott ki a betegekben. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a sokszor hosszú időt és türelmet igénylő anamnézisfelvétel, fizikális vizsgálat és felvilágosítás épp úgy szerves része a modern orvoslásnak, mint a nagy felbontóképességű képalkotó eljárások, rutin laboratóriumi vagy molekuláris biológiai vizsgálatok.

A modern gyermekegészségügy és a gyermekellátás rendszere Magyarországon

A gyermekgyógyászat feladata nemcsak a beteg gyermekek gyógyítása, hanem a gyermek egészséges állapotának, növekedésének, fejlődésének, táplálásának, családi és szociális hátterének ismerete és nyomon követése is.

Ezt a feladatot alapszinten a házi gyermekgyógyászok/gyermekorvosok végzik, munkájukat a védőnői hálózat segíti (kötelező szűrővizsgálatok, védőoltások, D-vitamin-prophylaxis stb.)

A 0–14 éves korú lakosság háromnegyedét gyermekgyógyászati szakvizsgával rendelkező gyermekgyógyászok (házi gyermekorvosok) egynegyedét „felnőttgyógyász” háziorvosok látják el. A területi különbségek e szempontból azonban óriásiak. A fővárosban és a nagyvárosok jelentős részében a 14 év alatti gyermekek többsége házi gyermekorvosokhoz kerül, a községekben és falvakban ez az arány jóval kisebb. Országos szinten a 14–18 éves kor közötti lakosság alapszintű ellátása körülbelül egyenlő arányban oszlik meg a házi gyermekorvosok és „felnőtt”-háziorvosok között.

A gyermekbetegek kórházi ellátását a városi és megyei kórházak gyermekgyógyászati osztályai, néhány önálló gyermekkórház és speciális gyermekintézmény, valamint az egyetemi gyermekklinikák végzik.

A beteg gyermek érdeke az, hogy csak akkor kerüljön kórházba, és csak annyi ideig, amikor és ameddig feltétlenül szükséges. Hazánkban az ún. átlagos ápolási idő a kórházi gyermekosztályokon 5 nap. Szociális okok mi-att sajnos nálunk a szakmailag indokoltnál több gyermek kerül kórházba, és a finanszírozási szabályok is sok esetben arra inspirálják az orvosokat, hogy olyanokat is hospitalizáljanak, akiket járóbetegként is el lehetne látni.