Ugrás a tartalomhoz

Funkcionális anatómia I.

János, Szentágothai, Miklós, Réthelyi (2006)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

5.4. AZ IZOMRENDSZER FEJLŐDÉSE

5.4. AZ IZOMRENDSZER FEJLŐDÉSE

Az izmok kevés kivétellel mesodermalis eredetűek, csupán a szem szivárványhártyájának két simaizma (m. sphincter et dilatator pupillae) származik az ectodermából. A harántcsíkos izmok azonban a mesodermának két teljesen eltérő részéből és eltérő módon fejlődnek:

1. míg az igazi törzsizmok, valamint a nyak- és a tarkóizmok túlnyomó többsége, sőt ezenkívül még a nyelv izmai is az ős-csigolyák izomszelvényeiből, az ún. myotomokból fejlődnek,

2. addig a végtagizmok, a thoracohumeralis izmok, a kopoltyúívek és medencefenék izomzata a mesoderma parietalis oldallemezéből, illetve az utóbbi kettő a fej és a farokbimbó az előbbivel nem biztosan identifikálható mesoderma részeiből alakulnak ki.

A harántcsíkos izomrostok korai hisztogenezise (szövet fejlődése) ezért kettős. A myotom eredetű izmok elemei eleitől fogva megőrzik hámjellegüket, az embryo testének, és ezzel összefüggésben a szelvények megnyúlásával hosszú oszlopszerű sejtekké válnak. Bennük a mag sorozatos oszlásai nyomán eleinte az oszlop tengelyében elhelyezkedő magoszlop keletkezik, majd külső cső alakú plasmaköpenyükben fokozatosan kialakulnak a myofibrillumok.

A mesoderma oldallemezéből származó harántcsíkos izomlemezek ezzel ellentétben mesenchymalisan átalakult sejtes anyagból fejlődnek ki, tehát olyan sejtekből, amelyek közben teljesen elvesztették hámjellegüket. Szöveti differenciálódásuk ezért azzal kezdődik, hogy a sejtek előbb párhuzamosan rendeződnek fokozatosan orsó alakúvá, majd teljesen elveszítve oldalirányú nyúlványaikat, oszlop alakúvá válnak. Csak ezután indul meg a magok elszaporodása és a fibrillaris anyag differenciálódása.

A myotomizomzat fejlődésében nevezetes mozzanat, hogy az ősszelvényhatárok – amelyek eredetileg mint myoseptumok átterjednek az izomszelvényekre, az ősszelvényeknek a gerinc fejlődésénél leírt átrendeződése folytán átkerülnek a csigolyaszelvények közepére (4/2. ábra). Ennek következtében minden izomszelvény eredetileg egyik csigolya közepétől a másik csigolya közepéig tart, aminek megint az a következménye, hogy minden eredeti izomszelvény két szomszédos csigolyát tud a maga oldala felé hajlítani. Mint az axialis törzsizomzat leírásából láthattuk, csak nagyon kevés izom – ti. a legmélyebb hátizmok és a bordaközti izmok – őrzi meg ezt a csontszelvénytől csontszelvényig terjedő jellegét.

A legtöbb izom több szelvényből származó izomelemek összeolvadásából jön létre. A mély hátizomzat a myotomoknak e hosszanti összeolvadástól eltekintve, helyben maradt részéből fejlődik ki, míg az oldalsó és az elülső testfalizomzat (mm. supra- és infrahyoidei, m. scaleni, mm. intercostales és a hasizmok) a myotomok fokozatos ventralis kiterjedéséből jönnek létre. Az első (occipitalis) testszelvények myotomjaiból származnak a nyelv izmai, míg a fej mesodermájának egy, a hallóhólyag előtti és a myotomokkal bizonyos helyzeti analógiába hozható, differenciálatlan telepéből alakulnak ki a szemizmok.

Ez egyáltalán nem biztos, de indirekt erre kell következtetnünk abból a tényből, hogy a szemizmokat ellátó III., IV. és VI. agyideg és a nyelvizmokat ellátó XII. agyideg minden más idegtől eltérő és a gerincvelői idegek ama részével analógiába hozható képződmények, amelyek a törzs izmait idegzik be.

A rekesz izomelemei a negyedik nyaki szelvény myotomjából vándorolnak le végleges helyükre, magukkal vonszolván mozgató idegüket, a n. phrenicust.

A mesoderma parietalis oldallemezéből, tehát a mesenchymából kialakuló izmok a végtagbimbókban koncentrálódnak, de ugyanezek a telepek a felső végtagnál másodlagosan kapcsolatba lépnek a törzs vázával, ezek a thoracohumeralis izmok. Nem világos, hogy milyen eredetűek – myotomból vagy oldallemezből – a XI. agyideg által ellátott m. trapezius és m. sternocleidomastoideus. Ezek valamiféle átmenetet képeznek a myotomizomzat, a kopoltyúizomzat és az oldallamez eredetű thoracohumeralis izomzat közt.

Eredete szerint a kopoltyúívek izomzata sem osztályozható világosan a myotom eredetű vagy oldallemez eredetű izmok közé, de inkább mégis az utóbbival analóg.

Az első kopoltyúív mandibularis nyúlványának mesenchymájából alakulnak ki a rágóizmok, a nyelvcsont feletti izmok n. mandibularis által beidegzett tagjai, a m. tensor veli palatini és a m. tensor tympani; idegül a n. mandibularis.

A második kopoltyúív mesenchymájából alakulnak ki a mimikai arcizmok, a nyelvcsont feletti izmoknak a n. facialis által beidegzett tagjai és a m. stapedius; közös idegük a n. facialis.

Beidegzésükből következtethetőleg a harmadik kopoltyúívből alakulnak ki a felső garatizmok (n. glossopharyngeus) és a negyedik kopoltyúívből a gége- és az alsó garatizmok (n. vagus).

A kopoltyúívek mesenchymájával analóg, de jóval kevésbé differenciálódott, farki mesenchymából származik a medencefenék izomzata.