Ugrás a tartalomhoz

Funkcionális anatómia I.

János, Szentágothai, Miklós, Réthelyi (2006)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

4.5. A MELLKAS CSONTJAI ÉS ÍZÜLETEI

4.5. A MELLKAS CSONTJAI ÉS ÍZÜLETEI

A mellkas (thorax) csontos vázát a hátcsigolyákon kívül 12 pár borda (costae) és a szegycsont (sternum) alkotja.

Bordák (costae). A bordák rugalmas hordóabroncshoz hasonlóan lapjukra hajlított hosszú lapos csontok, amelyek hátul a hátcsigolyákhoz, elöl pedig vagy közvetlenül, vagy közvetve a szegycsonthoz ízesülnek. Csak hátsó, mintegy háromnegyed részük csontos, elülső részük porcos (cartilago costalis).

Csupán a felső hét bordapár porca éri el közvetlenül a szegycsontot, ezek a valódi bordák (costae verae). Afennmaradó öt párt álbordának (costae spuriae) nevezzük; ezek közül a 8–10. pár porcai a felettük levő bordák porcaihoz rögzülnek egy vagy két helyen. A 11. és a 12. borda porcai szabadon végződnek a hasfal izomzatában; ezek a repülőbordák (costae fluctuantes). Az ún. aszténiás testalkatra jellemzőnek vélték a 10. bordák repülőborda-jellegét. A 7–12. borda porcai összenőve, és a 11–12. bordáké járulékosan alkotják a mellkas alsó határát: a bordaívet (arcus costalis). Minden borda hátsó végén a bordafejecske (caput costae) szolgál a csigolyatestek fovea costalisaival való ízesülésre. A bordafejecske nem gömb, hanem vízszintes léccel kettéosztott porcfelszín a felső és az alsó fovea costalisszal való egybeilleszkedésre. Ezután az elölről hátra összelapított nyak (collum costae), majd egy hátrafelé kiugró gumó (tuberculum costae) következik a hátcsigolya harántnyúlványával való ízesülésre. A bordák e ponttól kezdve még tovább ferdén hátrafelé és lateral felé haladnak, majd egy, a külső felszínen látható szögletnél (angulus costae) kezdenek ívben előrehajolni. Az angulus costae az 1. bordán még egybeesik a tuberculummal, ettől lefelé, kb. a 8. bordáig fokozatosan távolodik tőle.

Az 1. borda speciális idomú, ezért ezt külön írjuk le később. Sarlószerű, csak élére hajlított csontlemez, porca alig 1 cm hosszú. Felső felszínén, közel a szegycsonti végéhez, két, a bordát kissé ferdén keresztező sekély vályút egy nem nagyon feltűnő csontos taréj választ el (tuberculum musculi scaleni anterioris), amelyen a hasonnevű izom tapad. A tarajtól medialisan levő barázda a kulcscsont alatti gyűjtőér, a lateralis a kulcscsont alatti verőér befekvésére szolgál (sulcus venae et arteriae subclaviae).

Atöbbi borda a 7. bordáig fokozatosan hosszabbodik, majd csontos része rövidül.

A bordákon háromféle görbület található: a borda lapjára hajlított (e görbület sugara hátul kisebb, mint elől), élére hajlított (a borda középső része kissé lejjebb esik, mint a két vége), és megcsavart (a borda elülső része a hátsó részhez képest befelé csavart).

A bordák csontos ívei (nem a „bordaív”) által alkotott síkok előre- és lefelé lejtenek, csak a porcos részük halad ismét felfelé. Egyúttal az egy párt képező két borda e síkjai háztetőszerűen is kifelé lejtő síkokban fekszenek. (E két körülményt gondosan figyeljük meg csontvázon, mert elengedhetetlenül fontos a légzés mechanikájának megértéséhez!)

Minden borda testének alsó széléhez közel, a belső oldalon, barázda húzódik végig (sulcus costae), a bordaközi képletek belefekvésére.

Szegycsont (sternum). Három részből álló páratlan csont, amelyhez kétoldalt az 1–7. borda porca illeszkedik, és felső részén a kulcscsonttal alkotott ízület révén a felső végtag csontos vázával az egyetlen összeköttetést adja. Szivacsos csont, vékony corticalisréteggel; felnőttben is vörös csontvelőt tartalmaz. Ezért vörös csontvelőt diagnosztikai célból, ún. sternumpunctióval nyernek.

Felső része, a markolat (manubrium sterni), szélesebb, mint a többi része, különösen felül; nagyjából fordított trapéz idomú. Középen felül sekély bevágása van (incisura jugularis), ettől oldalt szabálytalan rostos porccal borított gödör (incisura clavicularis) szolgál a kulcscsonttal való ízesülésre. Közvetlenül ez alatt az 1. borda vége számára való bevágás, és alsó végénél a 2. bordaporc beilleszkedésére szolgáló bevágás fele található. Alsó végéhez illeszkedik synchondrosissal a szegycsont teste (corpus sterni). Ez lapos, elölről nézve orsó alakú csont, amelynek két szélén a 3–7. bordaporc ízesülésére szolgáló bevágások (incisurae costales) szögellnek be. Felső végén a 2. bordaporc bevágásának fele található. Az élőn való tájékozódás szempontjából fontos, hogy a manubrium és a corpus sterni előreirányuló csúcsú tompaszögben illeszkedik össze, mert a manubrium a függőlegestől jobban eltérő, mint a corpus, noha az alábbi sem függőleges, hanem lefelé és kissé előrehaladó. E szöglet (angulus sterni) vagy az itt található harántléc még kövér egyénen is kitapintható, és minthogy éppen ide illeszkedik kétoldalról a 2. bordaporc, a bordák számolásához nyújt biztos támpontot.[28]6 Csökevényes alsó része, a kardnyúlvány (processus xiphoideus), a test alsó végéhez csontosodott nyelv alakú lapocska, melynek alsó vége többnyire porcos marad, és gyakran lyuk van rajta, vagy alsó vége kettős.

A bordák és a szegycsont fejlődése. A bordák a thoracalis csigolyák telepeiből fejlődnek ki mint oldalsó kidudorodások. Később a borda–csigolya ízületek kialakulásával különülnek el a bordák a csigolyáktól. A szegycsont a bordaporcok elülső végeit összekötő két függőleges porcléc felülről lefelé haladó összenövéséből jön létre. Tökéletlen összenövésük következtében a szegycsont közepén teljes vagy részleges rés maradhat.

Szám feletti bordák jelenhetnek meg, amelyek vagy az utolsó nyakcsigolyához (nyaki borda), vagy az első ágyéki csigolyához kapcsolódnak. A felső végtagra kifutó ér (a. subclavia) és idegkötegek (plexus brachialis) összenyomása miatt a nyaki borda zavart okozhat a végtag keringésében és idegellátásában.

A bordák és a csigolyák összeköttetései és a légzési mozgások ízületi mechanizmusa

A borda két helyen ízesül a csigolyával, feje általában két szomszédos csigolya testének foveae costalesével, illetve a köztük levő discus intervertebralis egy részével, míg a bordagumó a processus transversusszal ízesül. Az 1., a 11. és a 12. borda e tekintetben kivétel, mert csak a saját csigolyájuk testével ízesülnek, a fölöttük levőével már nem. Mindkét ízület kicsiny felszíneiből és mind a fejet, mind a bordagumót, sőt a bordanyakat is rögzítő szoros szalagkészülékből[29]7 világos annak a számára, aki az általános ízülettanból megértette az ízületi mechanika általános elveit, hogy ez az ízület csak forgóízület lehet a bordafejet a bordagumóval összekötő tengellyel.

Ahhoz, hogy a borda mozgásait megértsük, először a bordák forgási tengelyének térben való orientációját kell megértenünk. Ez csak olyan ábra segítségével sikerülhet, amely ugyanazon bordát a rögzítésre szolgáló két csigolyával és szegycsontrészével három nézetben ábrázolja: felülnézetben, oldalnézetben és elölnézetben (4/4. ábra). A felülnézeti ábrából (A) látható, hogy a két ellenkező oldali borda ízületi tengelye közel 90°-os szögletben a csigolyatestek első részében találkozik. Ugyanekkor az oldalnézeti (C) és az elölnézeti (B) képből azt is látjuk, hogy a két tengely nem a saját, hanem egy feljebb levő csigolya testében találkozik, azaz oldalra haladtában lefelé süllyed. Ha most a felülnézeti ábrán a borda egy tetszés szerinti pontját saját ízületi tengelye körül forgatjuk, érthetővé válik, hogy a borda felemelésekor e pont a sagittalis középsíktól és egyúttal a csigolyán átfektetett homlokirányú síktól is távolodik. Ennek szükségszerű következménye, hogy a mellkas átmérője mind haránt, mind elölről hátrahaladó irányban tágul. Fordítva, a borda süllyedésekor minden tetszés szerinti pontja a középsíkhoz, illetve a csigolyán átmenő homlokirányú síkhoz közeledik, tehát a mellkas átmérői csökkennek. Érthető tehát az is, hogy a bordák ízületi tengelye körüli forgásakor a mellkas ürege vagy tágul, vagy kisebbedik, ez tehát a légzési mozgások csontos és ízületi mechanizmusa.

4/4. ábra. A légzés bordaízületi mechanizmusa. Egy bordapár és a szegycsont hozzájuk tartozó részének ábrázolása felülnézetbe (A) és elölnézetből (B). Oldalnézetben (C) az 1. és 7. borda látszik. A bordák tengelyének a tér mindhárom irányában való ferdeségéből érthető meg, hogy a bordának a tengely körül felfelé való forgásakor (folyamatos vonalak) a mellkas mind sagittalis, mind frontalis irányban tágul (belégzés). Lefelé való forgáskor (szaggatott vonalak) ugyanezen irányokban szűkül (kilégzés)

A felülnézeti és oldalnézeti ábrákból az is kitűnik, hogy a bordák felemelkedésekor a szegycsont is szükségszerűen távolodik a gerinctől, és helyzete kevésbé függőlegessé válik, azaz a szegycsonti szöglet is kissé ellapul. Ha a borda merev képződmény volna, ez nem lenne elképzelhető. A borda – főleg porcos részének – íve felemelkedésekor el kell, hogy laposodjék, süllyedéskor pedig a görbülete fokozódik. Ebből érthető, hogy idősebb korban – főleg férfiban – a bordaporcok merevedésével járó elváltozások nehezítik a bordás légzést. Több borda megfigyeléséből az is kitűnik, hogy felemelkedésükkor a bordaközök tágulnak.

A bordaporcokat a szegycsont megfelelő bevágásaihoz valódi ízületek rögzítik, amelyek üregét egy belső szalag vízszintesen két részre osztja. A 8–10. borda porcainak végei szalagosan a felettük levő borda porcához rögzülnek. Végük előtt is előfordulnak még kis ízületek, amelyek két szomszédos borda porcát egymáshoz kötik.

A mellkas egészben

A csontos mellkas elölről hátra összelapított, felfelé tekintő csúcsú tojáshoz hasonló idom, amelynek tompa végéből egy gömbszelvénynek megfelelő részt kivágtunk[30]8 (4/5. ábra). Átmetszetén látható, hogy nem csupán összelapított elölről hátrafelé, egészében harántul ovális alakú, hanem a gerinc hátul középen mélyen benyomul az üreg felé. Ezzel az üreg harántmetszete bab vagy vese alakúvá válik, és a hát felé eső felszíne majdnem homlokirányú síkba esik (4/4A ábra). A hát eme lapossága specifikus emberi sajátosság; az ember az egyetlen emlős, aki legpihentetőbben a hátán tud feküdni.

A mellkas mind felül, mind alul nyitott. Felső bemenetét (apertura thoracis superior) a két első borda fogja közre az 1. háti csigolyával és a szegycsont markolatával, síkja előrefelé lejt (az előbbi hasonlatnál maradva: olyan, mintha a tojás csúcsából előrelejtő síkkal egy kis darabot leszeltünk volna). Alsó nyílása (apertura thoracis inferior) ugyane hasonlatunkkal vázolt okokból nem esik egy síkba, hanem oldalt a csontos mellkas lejjebb terjed, mint hátrább és – főleg – elöl. Szélét a két porcos bordaív határolja, hátrafelé a 11. és a 12. borda porcos vége alkotja közvetlenül a határt. Elöl a két bordaív hegyesszögben halad felfelé, és a szegycsont alatti szögletet képezi, melybe felülről a processus xiphoideus nyomul be. E szöglet belégzéskor tompább, kilégzéskor hegyesebbé válik.

4/5. ábra. Egyszerű vázlat a mellkas elölnézetének megszerkesztéséhez. Tompa végével lefelé fordított tojásból alul vízszintes síkkal leszeltünk egy darabot. Az így megmaradt test felel meg a mellkasnak. A rajzon vastag vonal jelzi a rekeszizom vetületét (vö. 7/26. és 7/59. ábrával, második kötet). Erre az idomra nehézség nélkül rávihetjük a sternum és a bordák kontúrjait

A mellkas ürege főleg alul, de részben felül sem azonos a később leírandó mellüreggel. A mellüreget a hasüregtől elválasztó rekeszizom ugyanis felfelé magasan bedomborodik a mellkasba (4/5. ábra), így a mellkas jelentékeny részét alulról a hasüreg felső része foglalja el. Fordítva: felfelé a mellüreg túlterjed az apertura thoracis superiorral meghatározott síkon.



[28] 6 Később meglátjuk, hogy a mellüregben és a hasüreg felső részében elhelyezkedő zsigerek vetületét elsősorban a bordákhoz viszonyítjuk, a bordák számolása és biztos identifikálása diagnosztikai szempontból tehát igen fontos.

[29] 7 A szalagok nevét itt elhanyagoljuk, csupán annyit említünk, hogy a bordafejet kettéosztó lécről egy ízületen belüli szalag a csigolya közti porckoronghoz is rögzül.

[30] 8 Ez durva egyszerűsítés abból a célból, hogy könnyen meg tudjuk szerkeszteni a mellkas és a mellüreg alakját.