Ugrás a tartalomhoz

Funkcionális anatómia I.

János, Szentágothai, Miklós, Réthelyi (2006)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

3.5. ALKATI KÜLÖNBSÉGEK

3.5. ALKATI KÜLÖNBSÉGEK

Még e legegységesebb tájfajtán belül is észlelhetünk sajátságos különbözőségeket, amelyeket nem tekinthetünk sem egyéni variációknak, sem öröklődő családi vonásoknak. Nagyobbrészt anatómiai, de ehhez járuló néhány funkcionális bélyeg alapján ugyanis az embereket három-négy, többé-kevésbé jól elkülöníthető testalkati csoportba lehet osztani. Ugyanez a csoportosítás lényegesebb változtatás nélkül alkalmazható mindhárom fő rasszkörön belül, tehát lényegében független a fajtákat elkülönítő beosztástól. A kétféle beosztás csak annyiban zavarja egymást, hogy olyan területeken, ahol különböző tájfajták erősebb keveredése fordul elő, ott a nemeléggé jól körülhatárolt testalkati beosztás alkalmazása természetszerűleg sokkal nehezebb, mint aránylag egységes tájfajtákhoz tartozó népességben. Régi megfigyelés, hogy ugyanazon népcsoportban testalkat szerint elkülöníthető típusok idegműködés (jellem és magatartási reakciók) szerint is kategorizálhatók.

E megfigyelések lecsapódása különösen jelentkezik az emberi jellem és magatartás művészi ábrázolásában. A két alapvető testalkati és pszichés alkati típus klasszikus ábrázolását találjuk Cervantes nagy művében Don Quijote és Sancho Pansa alakjában, s azóta számos képzőművész e két alakban, részben öntudatlanul, minden tudományos leírásnál sikeresebben, adja meg az aszténiás és a piknikus habitus jellemzését.

Az alkat (constitutio) pontos definíciója meglehetősen nehéz, ezért itt nem említjük az irodalomban megkísérelt számos változatát, hanem helyette inkább az előbbi körülírást nyújtjuk.

Az orvosi alkattan szinte olyan régi, mint az orvostudomány maga. Már Hippokratész és nyomán az egész klasszikus ókori és az ehhez csatlakozó középkori orvostudomány számolt az ember négy fő temperamentumával: a szangvinikus, flegmatikus, kolerikus és melankolikus típusokkal.

Érdekes, hogy a magasabb idegtevékenységben az izgalom és a gátlás erőssége, illetve kiegyensúlyozottsága alapján megejtett Pavlov-féle tipizálás állatban (kutya) egészen hasonló következtetésekre jut (3/1. táblázat).

4.1. táblázat - 3/1. táblázat

Izgalom

Gátlás

Klasszikus beosztás

erős

gyenge

erős

gyenge

Kiegyensúlyozott

+

+

kolerikus

+

+

flegmatikus

Kiegyensúlyozatlan

+

+

szangvinikus

+

+

melankolikus


A múlt század második felében alakult ki fokozatosan az elsődleges külső testi bélyegekre alapozott beosztás, amely két alapvető szembenálló alkattípust: aszténiás és piknikus, s közöttük még két, többé-kevésbé különválasztható melléktípust: atletikus és respiratorikus alkatot vesz fel.

Közülük csupán a két előbbi jellemezhető elfogadhatóan. A status vagy habitus asthenicus (a régebbi kifejezés phthysicus ezen alkatnak a tuberculosisra való feltételezett erősebb hajlamosságát jelezte – tévesen –, abból eredően, hogy az előrehaladottabb tuberculosisban szenvedők lesoványodását alkatnak vélték). Modernebb kifejezés a tisztán descriptiv leptosom, vékony, hízásra főleg fiatalabb korban kevéssé hajlamos, hosszú, erősen leszálló bordájú, lapos mellkasú, gyengén fejlett izomrendszerű (ezért rossz tartású), elálló lapockájú (scapula allata), az arc középrészével ékalakban előreugró profilú, gyengén fejlett arckoponyarészekkel bíró típus. A típus klasszikus leírásában (Stiller Bernát magyar orvos) erősen kiemelték a X. borda gyakran hiányzó összeköttetését a bordaívvel (costa decima fluctuans = repülőborda). Ezen alkattípus idegrendszerére jellemző a skizotim karakter (elvonult, magába zárkózó, fanatikus, elveken lovagló, nem reális stb.): ellentéte a piknikus típus (szinonimák digestiv, eurygosom)tömzsi, hízásra már fiatalabb korban hajlamos, férfiban korán kopaszodó, erősen fejlett alsó arckoponyával. Idegi alkata inkább ciklotim (konkrét, gyakorlati, kifelé forduló, reális, kiegyenlítő). A két alkattípust röviden jellemzi e kis jelenet Shakespeare Julius Caesarjának első felvonásából (Vörösmarty fordításában):

CAESAR: Tedd, hogy kövér nép foglaljon körül,

És síkfejű s kik éjjel alszanak.

E Cassius ott sovány, éhes színű;

Sokat tűnődik s ily ember veszélyes ...

...Nem ösmerek, kit inkább kellene

Kerülnöm, mint e fonnyadt Cassiust.

Szünetlen olvas: nagy figyelmező;

Átlát az embereknek tettein.

Játéknak nem barátja, mint te vagy,

Antonius; nem hallgat muzsikát.

Ritkán mosolyg s mintegy magát csúfolva

S eszét gyalázva akkor is, hogy azt

Akármi tárgy mosolyra bírhatá.

Ily embereknek nyugta nincs soha ...

Nem foglalkozhatunk részletesen az alkati beosztások tárgyalásával, melyek egyike sem léphet fel ma még tudományos igénnyel. Csupán azért említettük, mert az emberi testalkat problémájával az orvos gyakorlati működése során találkozik, mérlegelése az orvos művészetének egyik fontos aspektusa. A páciens állapotának és legcélszerűbb kezelésének megítélésében az orvost sokszor befolyásolja a beteg testi és idegi alkatának mérlegelése. Az itt említett, a nemtől független constitutio mellett nem jelentéktelen a nemi alkat megítélése sem. A szülész-nőgyógyász gyakorlatában a férfias típusú női alkat közvetlen jelentőséggel bír. Az orvostudomány legújabb fejlődése derített fényt a nemiség fejlődési zavarainak az eddig hittnél sokkal nagyobb gyakoriságára, és a sokféle intersex típus nagy gyakorlati jelentőségére. Ilyen irányú zavarra a figyelmet a testalkatnak szinte árnyalati eltérései hívhatják fel. Ezért kell az orvosnak begyakorolnia szemét a konkrét anatómiai részletek mellett az egész alkat harmonikus vagy diszharmonikus voltának meglátására és megítélésére is.