Ugrás a tartalomhoz

Funkcionális anatómia I.

János, Szentágothai, Miklós, Réthelyi (2006)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

1.8. MAGZATBURKOK, KÖLDÖKZSINÓR, MÉHLEPÉNY

1.8. MAGZATBURKOK, KÖLDÖKZSINÓR, MÉHLEPÉNY

Az amnion és a chorionzsák.A magzatot két burok veszi körül (1/26. A, B, C és D ábra):

1. A belső magzatburok az amnion, mely folytonos az ectodermával, attól a bőrköldök választja el. Az amnio-embryonalis barázda, más néven primitív köldökgyűrű az ectoderma és az amnionhám egymásba való áthajlási vonalát jelzi.

2. A külső magzatburok a chorionzsák, mely a trophoblast és a chorionlemez (széli extraembryonalis mesoderma) együttese.

A magzatvíz (amnialis folyadék).Az amnionhólyagot folyadék, a liquor amnii (magzatvíz) tölti ki. A magzatvíz zömét az amnion hámsejtjei termelik, egy részét a magzat veséi választják ki. Szerepe, hogy

♦ felfogja a magzatot érő mechanikus hatások egy részét,

♦ megakadályozza az amnion és a bőrectoderma összetapadását,

♦ a magzat szabad, szinte lebegő mozgását biztosítja,

♦ szüléskor a fej elé szoruló magzatvíz (elővíz) a szülőutak feltágítását segíti.

A magzatvíz háromóránként kicserélődik. A magzat mintegy 400 ml-t iszik belőle naponta. Ha a magzatvíz mennyisége jelentősen felszaporodik (polyhydramnion), a tápcsatorna elzáródására (esophagusatresia) vagy a nyelési reflex hiányára (anencephalia) kell gondolni. Normál körülmények között az amnionalis folyadék a magzat tápcsatornáján keresztül szívódik fel, majd a magzat vérkeringése közvetítésével az anyai vérkeringésbe kerül, és a vesén átszűrődve kiválasztódik.

1/26. ábra. Az amnionüreg fejlődését bemutató sémás rajzsorozat. Kék: ectoderma és amnionhám az A rajzon, amnionhám a B, a C és a D rajzon. Sárga: endoderma és szikhólyag az A rajzon, szikhólyag a B, a C és a D rajzon. Fekete: belül a fejlődő magzat, kívül a trophoblast, illetve a chorionburok. Az amnionüreg az extraembryonalis celoma rovására fokozatosan növekszik, majd körös-körül hozzáfekszik a trophoblast belső felszínéhez, illetve beborítja a köldökzsinórt

A köldökzsinór kialakulása. A tapadónyél, mely kialakulásától magába foglalja az allantoist, a fejlődő embryót a chorionlemezhez rögzíti. Chorionlemeznek az extraembryonalis somatopleuralis mesodermát nevezzük attól kezdve, hogy benne megjelennek az extraembryonalis erek. Az embryo hasi oldalán az extraembryonalis splanchnopleuralis mesodermával borított, növekedésében fokozatosan visszamaradó szikhólyag található, amit az embryo bélcsövével a szikhólyagnyél (ductus vitellointestinalis) köt össze. Az embryo lefűződése során az amnionüreg a chorionüreg rovására megnagyobbodik, és a megnagyobbodó amnion a szikhólyagot az időközben hasnyéllé hosszabbodó tapadónyélhez préseli. Ezzel a hasnyél köldökzsinórrá alakul, melyet kívülről az amnionhám borit. Az embryo hosszirányú lefűződése eredményeként a hasnyél az embryo hasi oldalára kerül. A szikhólyagkeringés és az allantois-keringés kialakulását követően a következő képletek találhatók a köldökzsinórban:

♦ A köldökzsinór alapállományát specialis embryonalis kötőszövet, a Wharton-kocsonya tölti ki. A Wharton-kocsonya nagy víztartalma a születést követően a köldökzsinór gyors kiszáradását biztosítja, ami egyúttal csökkenti a köldökfertőzés veszélyét is. A köldökarteriák muscularis típusúak, de gazdagok rugalmas rostokban. Ez a körülmény a születést követően gyors elzáródásukat biztosítja.

♦ A Wharton-kocsonyába ágyazottan található a szikhólyagnyél, (ductus omphaloentericus, omphalomesentericus, vitellointestinalis) és közvetítésével a szikhólyag.

♦ A szikhólyag falában található az a. és v. vitellointestinalis, a szikhólyagkeringés erei, melyek a szikanyagot teszik a magzati anyagcsere számára hozzáférhetővé. Ennek emlősöknél alárendelt szerepe van, így a szikkeringés erei az egyedfejlődés során hamar visszafejlődnek.

♦ Az intraembryonalis coelomát az extraembryonalis coelomával összekötő rés. Ez a köldökzsinór kialakulásával fokozatosan elzáródik, de a harmadik magzati hónap végéig vékonybélkacsok lógnak bele (fiziológiás köldöksérv vagy herniatio).

♦ Allantois (az emlősökben már nem funkcionáló gázcsere-szerv).

♦ Az allantois mentén alakulnak ki a placentaris keringés erei: a szívcső venás végébe nyíló két v. umbilicalis (később a jobb oldali elsorvad), és az a. iliaca interna rendszeréből kiinduló, mindvégig párosan megmaradó aa. umbilicales. Az aa. és vv. umbilicales között kialakuló capillarisrendszer a placenta chorionbolyhaiban található, ez az intervillosus térben keringő anyai vérrel áll (több magzati eredetű szövetrétegen keresztül) anyagcsere-kapcsolatban.

Születéskor a köldökzsinór mintegy 2 cm átmérőjű, 50–60 cm hosszú, spiralis csavarulatokkal és ún. álcsomókkal rendelkezik. Amennyiben extrémen hosszú, a magzat nyakára csavarodva azt elszoríthatja, ha rövid, akkor pedig a szülés során a placenta korai leválását, és ezzel a magzat vérellátási zavarát okozhatja.

A méhlepény kialakulása és szerkezete. A zygota sejtjei legkorábban saját szikanyagukat használják tápanyagforrásként. A morula a méhkürtön keresztüli vándorlása során a helyi mirigysejtek által termelt váladékból tud igen korlátozott mértékben tápanyagokat felvenni. A beágyazódás kezdeti időszakában a decidua széteső sejtjei szolgálhatnak tápanyagforrásul a blastocysta sejtjei számára. A megtermékenyítés 9. napjától a syncytium lacunáiba kerülő anyai vérből a trophoblastréteg aktív abszorpciós tevékenysége és a felszívott anyagok diffúziója biztosítja a blastocysta táplálását. A szikkeringés kialakulásával a szikhólyag anyagai adódnak hozzá a zygota táplálásához. Az allantoiserek és a chorionlemez ereinek kialakulásával majd összekapcsolódásával egyidejűleg kialakuló placenta biztosítja az embryo további és meghatározó táplálását.

A második méhen belüli élethónap végére a trophoblast számos másodlagos és harmadlagos chorionbolyhot képez, melyek körkörösen borítják a zygota külső felszínét. A tapadónyél oldalán azonban a bolyhok jóval fejlettebbek, mint másutt. A bolyhok tengelyében a széli mesoderma ekkor már chorionlemez-mesodermának nevezett anyaga található. A zygota a külső cytotrophoblasttok révén rögzül az anyai deciduához.

A chorionbolyhok a tapadónyél-mesoderma oldalán mindvégig megmaradnak, sőt bokorszerűen fejlődve a chorion frondosumot alakítják ki. Az ellenkező oldalon ugyanakkor a bolyhok degenerálódnak, itt elsimul a chorionzsák, ez a chorion leve (1/27. ábra).

A placenta két komponensből áll:

1. placenta foetalis = chorion frondosum,

2. placenta materna – decidua basalis.

1/27. ábra. A chorion másodlagos bolyhainak alakulása a magzat saját vérkeringésének kifejlődése után. A decidua capsularis területének megfelelően a bolyhok elsorvadnak (chorion leve), a decidua basalisnak megfelelően pedig gyors fejlődésnek indulnak (chorion frondosum)

A chorion frondosum a decidua basalisszal együtt a placentát alkotja. A magzat felőli oldalon a placentát a chorionlemez határolja, az anya felőli oldalt a decidualis lemez fedi. Az érintkezési zónában a trophoblast- és deciduasejtek összekeverednek (1/28. ábra).

A chorion frondosumon 15–20 nagyobb primaer boholy található, melyek a decidua basalisig érnek, és azzal össze is tapadnak. Ezek a tapadóbolyhok, melyeknek elsősorban rögzítő feladatuk van. Ezek másodlagos, illetve többszörös leágazásairól lelógó tertiaer bolyhok, az ún. lebegőbolyhok, az intervillosus teret kitöltő anyai vérben úsznak, és a magzat és az anya közötti anyagforgalmat biztosítják.

A 4–5. hónap folyamán a decidua basalis sövényeket növeszt (septum placentae), melyek az intervillosus űrbe lógnak, de nem érik el a chorionlemezt, így alattuk a szomszédos intervillosus térségek közlekednek egymással. A decidua basalis sövényei által határolt placentaegységeket cotyledóknak nevezzük (1/29. ábra). A decidualis sövényeket az intervillosus üregek felől syncytialis trophoblastsejtek fedik. A placentában az anyai vért mindig syncytialis trophoblastsejtek határolta szövetek veszik körül.

1/28. ábra. A placenta felépítése erősen sematizálva. A jobb oldal felé tekint a placenta homorú magzati része, bal felé a domború anyai része. A méh izomfalából belépő erek közvetlenül benyílnak a bolyhok szivacsos szövetét teljesen körülvevő intervillosus terekbe (fekete)

1/29. ábra. Emberi placenta korróziós készítménye (Kádár F. készítménye) A magzati oldal (fenn) felől nézve a köldökerek szétágazását lehet látni. Az arteriák világosak, a venák ibolyaszínnel jelzettek. Az anyai oldalon (lenn) jól láthatók a placenta lebenyei, a cotyledók. A köldökzsinórban haladó ereket töltötték fel színes műanyaggal

1/30. ábra. Chorionbolyhok szerkezete. A: korai terhességből származó boholy. Felszínén mind a syncitio-, mind a cytotrophoblastréteg elkülöníthető. A boholy capillarisaiban magvas vörösvérsejtek láthatók. B: Érett (megszületett) placentából származó boholy. Felszínét egy rétegben borítja a syncytiotrophoblastréteg. A bolyhok közti térben anyai vörösvérsejtek

A terhesség első harmada (trimestere) alatt valamennyi boholytípust kettős trophoblastréteg borítja: a külső syncytiotrophoblast, mely a cytotrophoblast sejtrétegen nyugszik (1/30. ábra, A).

A 4. hónaptól a cytotrophoblastréteg lassan megszűnik (1/30. ábra, B). Ettől kezdve a magzat vérét az anyai vértől a következő rétegek választják el (ezeken keresztül bonyolódik le minden anyag transzportja (1/31. ábra):

♦ a magzati capillarisok fala (endothel + basalmembrán),

♦ minimalis (helyenként hiányzó) chorionlemez mesoderma,

♦ syncytiotrophoblast.

A legkisebb chorinbolyhokról syncytialis sejtcsomók szakadhatnak le az intervillózus űrbe, tehát az anya vérkeringésébe.

A placenta együtt nő a magzattal, de időközben szerkezeti változásokat is mutat. A teljesen kifejlődött placenta korong alakú, 15–25 cm átmérőjű, 3 cm vastag, 5–600 g tömegű. A magzat megszületése után 30 perccel a placenta is megszületik. Az anyai oldal felől megtekintve 15–20 darab cotyledót lehet rajta látni, melyeket vékony placenta materna réteg fed. A decidua legnagyobb tömege a méh üregében marad, és csak a szülés után napokig távozó szövettörmelékkel kevert vérrel (lochid) távozik. A placenta magzati oldalát a chorionlemez képezi, melyet az amnion fed.

A chorialis erek a köldökzsinórnak a placentán való rendszerint excentrikus rögzüléséhez futnak össze. Néha azonban a köldökzsinór erei egészen a placenta széléhez futnak, illetve az ún. insertio velamentosa esetében a placentán kívül futnak össze. Ez a körülmény azzal a veszéllyel jár, hogy a burkok megrepedésekor a köldökerek is sérülhetnek, és ez a magzat életét veszélyeztető vérzéssel jár.

A magzati vérkeringés kezdete. Az erek és bennük a vér legkorábban a szikzacskót körülvevő extraembryonalis mesodermában jelenik meg, a harmadik hét elején. A mesenchymasejtek tömör sejtszigeteket alkotnak (angiogenetikus sejtszigetek), ezek közepén üregek képződnek. Az üregek belsejében lévő sejtekből primitív vérsejtek lesznek, a szélső sejtek (angioblast) pedig ezeket a vérszigeteket körülvevő endothelsejtekké differenciálódnak. A különálló üregek összefolynak, és így egy endothelsejtekkel bélelt csatornarendszer jön létre. A primitív vérsejtekben hamarosan vastartalmú fehérje (haemoglobin) jelenik meg, amely a vér jellemző piros színét adja. A haemoglobint tartalmazó primitív vérsejtek alkalmassá válnak az oxigén megkötésére, egyben annak könnyű leadására is. Az endothelcsövet körülvevő mesenchymasejtek adják az erek kötőszöveti és izomelemeit.

A szív kezdeménye a páros szívcső, az előbbiekhez hasonló módon, az intraembryonalis mesoderma cardiogen lemezéből fejlődik ki (1/20. A ábra). A cardiogen lemezt az embryopajzs elülső végén, a membrana buccopharyngea (korábban prochordalis lemez) előtt, a mesoderma-alagút alsó felszínén találjuk. A kétoldalt fejlődő szívcsövek középen egyesülnek egyetlen csővé (lásd részletesebben a szív fejlődésénél), és a kezdetleges szív kapcsolatba kerül az embryóban, a szikzacskó falában, majd nemsokára az allantois körül kialakuló erekkel (1/32. ábra). A vérkeringés a szív ritmusos összehúzódásának következtében a harmadik hét végére beindul.

1/31. ábra. Chorionboholy szerkezetét bemutató sémás rajz

A szikhólyag nyeléből az embryo feje felé áramlik a vér, majd a kialakuló kopoltyúverőereken keresztül (lásd az arteriák fejlődésénél) a magzat testében a velőcső előtt hátrafelé folyik, és a szikhólyag nyelénél ismét eloszolhat a szikhólyag falában levő vérszigetek felé (1/32. ábra). Ezzel létrejön a magzat legkezdetlegesebb keringése, a szikkeringés.

A szikzacskóban levő minimális tartalék tápanyag miatt a keringés súlya gyorsan áttolódik a chorion egy részéből kialakuló méhlepény (placenta) felé.

A placenta vérkeringése. Az intervillosus terekbe a deciduából 80–100 ún. spiralis arteria nyílik. Ezek a benyílásnál szűkebb átmérőjűek, ezért az oxigéndús anyai vér nagy nyomással lövell ki belőlük, és mélyen, egészen a chorionlemezig lejut. A venák a placenta anyai oldalán nyílnak.

A mintegy 150 ml térfogatú intervillosus tér vére percenként 3–4-szer kicserélődik. A bolyhok összesített felszíne 4–14 m2, ezt a felületet a bolyhokat fedő hám mikroboholyrendszere mintegy 90 m2-re növeli. Azokon a helyeken, ahol a magzati erek közvetlenül érintkeznek a syncytiummal, a trophoblastsejtek intervillosus tér felé néző felszínén kefeszegély található.

A placenta jelentősége

1.Anyagok szelektív cseréje az anyai és magzati vér között.

2. Hormontermelés.

1/32. ábra. A magzati vérkeringés kialakulása (Hamilton, Boyd és Mossman nyomán). Fent: korábbi stádium, amikor a szikhólyag falában kifejlődő vérszigetek kapcsolatba lépnek az embryo belső érrendszerével, és a testnyélen át a chorionbolyhokba behatolt erekkel. Alul: későbbi (kb. 25 napos) stádium, amikor is a szikkeringés már teljesen kialakult, sőt visszafejlődőben van, míg az allantois mentén a chorionbolyhokba benőtt erek kiépítik a magzat placentaris keringését (az arteriák sötéten, a venák világosan)

3. Placentagát, amelyet az első négy hónapban a következő rétegek alkotnak:

♦ magzati erek endothelje,

♦ chorionmesoderma,

♦ cytotrophoblast,

♦ syncytiotrophoblast.

A negyedik hónap után a chorionmesoderma és a cytotrophoblast réteg jelentős mértékben eltűnik. Minthogy emberben az anyai vért chorionszármazék választja el a magzat vérétől, az emberi placentát haemochorialis típusú placentaként tartjuk számon. Születés előtt 20–30 ml/perc a magzat O2-felvétele, ezért már rövid ideig tartó placentalis keringészavar is végzetes lehet a magzat számára. Ugyancsak igen gyors a tápanyagok és elektrolitok placentalis cseréje. A placentán az anyai antitestek átjutnak. A syncytialis trophoblast pinocytosissal veszi fel az antitesteket (IgG), és a magzati capillarisokba juttatja. Ily módon passzívan immunizálódik a magzat diftéria, himlő és kanyaró ellen, de bárányhimlővel és szamárköhögéssel szemben védtelen marad.

Rh+ magzat Rh– anyában antitestképződést indukálhat. A magzatba visszajutó anti-Rh-anyagok roncsolhatják a magzat vörösvértestjeit (erythroblastosis foetalis, haemolyticus betegségek), és a magzat halálát is okozhatják. Ma már méhen belül is elvégezhető a vércsere, ezzel a veszélyeztetett magzatok megmenthetők.

A negyedik hó végén a syncytium progesteront és human choriogonadotropint (hCG) szintetizál. A placenta oestradiolt és oestrogent is ürít. Ezek a hormonok ürülnek az anya vizeletével, kimutatásukon alapulnak a terhességi próbák. A human placentalis lactogen (növekedési hormonszerű anyag) a vérglugosét illetően prioritást biztosít a magzatnak az anyával szemben. Az anya hormonjainak többsége nem jut át a placentán. Azok, amelyek mégis átjutnak, mint pl. a thyroxin, csak igen korlátozott sebességgel teszik azt. A szintetikus progestinek azonban átlépik a placentagátat, és a leánymagzatok masculinisatióját okozhatják. Ugyancsak átlép a placentagáton a szintetikus oestrogen (diethylstilboestrol) és kiderült, hogy a terhességük alatt szintetikus oestrogennel kezelt anyák leányai a pubertást követően gyakran szenvedtek hüvelycarcinoma-megbetegedésben.

Vírusok, mint pl. a rubeola, Coxsackie, himlő, bárányhimlő, kanyaró és a poliomyelitis vírusa könnyedén átlépnek a placentagáton. Az ezekkel való fertőzöttség a magzat degeneratív megbetegedéseihez, illetve fejlődési rendellenességek kialakulásához vezethet.

A legtöbb drog és azok bomlástermékei átlépik a placentagátat, és a magzat fejlődését (károsan) befolyásolják.

A terhesség vége felé a placenta „elhasználódik”, ami szövettanilag a bolyhok kötőszövetes (mesenchyma) állományának szaporodásával, a magzati erek basalis membránja megvastagodásával, a bolyhok kis erei elzáródásával magyarázható. A bolyhok felszínén fibrin rakódhat le, ami a cotyledók infarctusához, majd elhalásához vezethet.