Ugrás a tartalomhoz

A belgyógyászat alapjai 2.

Zsolt, Tulassay (2011)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

Áramütés, elektromos baleset

Áramütés, elektromos baleset

Dr. Hermann Csaba

Bár az elektromosság újabb felfedezés, elektromos baleset a történelem során mindig is érte az embert villámcsapás formájában. Az elektromosság felfedezése után az áramütés okozta otthoni és munkahelyi balesetek rendszeressé váltak a hétköznapi életben. Az első halálos áramütésről szóló esetet 1879-ben, Párizsban írták le.

Az elektromos készülékek előállítására és használatára vonatkozó biztonsági előírások ellenére az elektromos áram okozta balesetek becsült száma évente 70/100 000 lakos. A balesetek nagyobb része (60–70%) otthon következik be, és elsősorban harminc év körüli férfiakat, mintegy 20%-ban pedig gyermeket érint. Kis feszültség (< 1000 V) esetén 3%-os, nagy feszültség (> 1000 V) esetén akár 30%-os halálozással is számolhatunk. A halálesetek valamivel több mint a fele munkahelyen történik. A villámcsapás incidenciája jelentősen kisebb (0,09–0,12/100 000 lakos/év), az áldozatok 10–30%-a a helyszínen meghal.

Fizikai alapismeretek

Az elektromosság a negatív töltésű elektronok áramlása egy vezetőben. Az elektromos áram kétféle formában létezik: egyenáram (DC) és váltóáram (AC). Előbbinél az elektronok egy irányban áramlanak, az utóbbinál az áramlás iránya ciklikusan változik (Magyarországon 50 ciklus/sec – 50 hertz). Egyenáramot szolgáltat az akkumulátor, az elem és néhány orvosi berendezés (defibrillátor, pacemaker, elektromos szike) táplálását egyenáram végezheti. Váltóárammal működik a legtöbb háztartási és munkahelyi berendezés. Az elektromosság leghatékonyabban váltóáram formájában állítható elő, és szállítható. A váltóáram az egyenáramnál veszélyesebb, mivel tetániás izom-összehúzódást vált ki, az áldozat nehezebben szünteti meg az érintkezést az áram forrásával.

Az elektromos áram okozta sérülések súlyossága az áramerősségtől, a feszültség és az ellenállás nagyságától, az áram útjától és az érintkezési időtől (t) függ. A nagy ellenállású szövetekben jelentős hő termelődik, amely koagulációs necrosist, elektromos égést okoz. A kis ellenállású szövetek (ideg, vér) jól vezetik az elektromosságot, a keletkező hő mennyisége lényegesen kisebb. A bőr ellenállása széles tartományon belül változhat. A száraz bőr ellenállása nagy, ezért áramütés esetén kiterjedt felszínes károsodásra számíthatunk, a mélyebben fekvő szövetek azonban bizonyos mértékben védettek. Nedves bőr esetén a felszín kevésbé károsodik, ám kevésbé véd, ezért a belső szerveket az áram könnyebben eléri.

A villámcsapás 1 000 000 V feletti feszültségű és 200 000 A feletti áramerősségű egyenáram, amely mindössze 1-2 ms-ig tart, az áramerősség azonban már 2 μs után eléri a maximumát. A rövid idő miatt a hőmérséklet jelentős növekedése (50 000 ˚C) ellenére sem ég el az áldozat.

Az elektromos áram okozta sérülések

Az áramütés okozta károsodás négyféle mechanizmusból tevődik össze: közvetlen hatás az ingerlékeny szövetekre, amely ritmuszavar vagy apnoe formájában jelentkezik; villámcsapás okozta tompa mechanikai sérülés; elektromos égés; a sejtmembrán átjárhatóságának változása (mikropórusok). Az elektromos égés fehérjedenaturációhoz és - koagulációhoz vezet, a sejtmembrán áramütés okozta károsodása hőtermelődés nélkül okoz sejthalált. Ez a forma nagy elektromos térerősségben jelentkezik.

Az egyenáram egyszeri izom-összehúzódást okoz, amely gyakran eltaszítja az áldozatot az elektromos forrástól. Váltóáram esetén ismétlődő, tetániás izom-összehúzódással számolhatunk, amely az áramforrással történő érintkezés megszüntetését lehetetlenné teheti. Harántcsíkolt izomban már alacsony frekvenciánál jelentkezik tetania, 15 és 150 Hz között. A háztartásokban alkalmazott 50 Hz kifejezett arrhythmogen tulajdonságú és kamrafibrillációt válthat ki.

Gyakorlati szempontból kétféle ellenállást különítünk el a szervezetben: külső (bőr) és belső (az összes egyéb szövet) ellenállást. A külső ellenállás nagysága felnőttek esetén 40 000–100 000 Ω, amely a bőr vastagságától, így az áldozat életkorától és nemétől függ. A nedvességtartalom is fontos, izzadság esetén az ellenállás 1000 Ω alá csökken. A vizes bőrnek (fürdés, úszás után) gyakorlatilag nincs ellenállása és a nyálkahártyáknak sem. A szervezet belső ellenállása 500–1000 Ω, amelynek legnagyobb részét az inak, csontok és zsír képezik, áramütés esetén a keletkező hő koagulációs necrosist okoz. Az idegek és az erek ugyanakkor jó vezetőnek számítanak. A leírt heterogenitás ellenére a szervezet belső ellenállását egységes egésznek tekintjük.

A szervkárosodás mértéke, amely a kórjóslat szempontjából is különleges jelentőségű, az elektromos áram szervezeten belüli (belépési és kilépési pont közötti) útjától függ. A törzs függőleges tengelyével párhuzamos, vertikális út a legveszélyesebb, mivel virtuálisan az összes életfontosságú szervet érinti (a központi idegrendszert, a szívet, a légzőizmokat, a terhes nő méhét és magzatát). A horizontális út megkíméli az agyat, de a szív, a légzőizom és a gerincvelő érintettsége ugyancsak életveszélyes lehet. A csak az alsó testfélen áthaladó áram ugyan kiterjedt helyi károsodásokat okozhat, de potenciálisan nem halálos.

A háztartási balesetek során fellépő élettani hatásokat az áramerősség függvényében a 14.12. táblázat foglalja össze.

6.12. táblázat - 14.12. táblázat. A háztartási balesetek során jelentkező élettani hatások az áramerősség függvényében

1 mA

paraesthesia, alig érzékelhető

16 mA

maximális áramerősség, amit az ember még el tud engedni

7–9 mA

elengedési áram egy átlagos férfinál

6–8 mA

elengedési áram egy átlagos nőnél

3–5 mA

elengedési áram egy átlagos gyermeknél

16–20 mA

a harántcsíkolt izmok tetániája

20–50 mA

a légzőizmok bénulása, légzésmegállás

50–100 mA

kamrafibrilláció küszöbe

> 2 A

asystolia


Bőr. A kis feszültségű (beleértve a háztartási áramot is) áramütés sokféle bőrsérülést okozhat. A károsodás oka döntően a hővé átalakuló elektromos energia. Az elektromos égés okozhat helyi bőrpírt és a bőrt teljes vastagságban érő, illetve a subcutan szöveteket is érintő elhalást. Elsőfokú égés legkevesebb 20 másodpercig tartó 20 mA/mm2 feletti áramsűrűség esetén alakul ki. Másod-, illetve harmadfokú égéskor az áramsűrűség meghaladja a 75 mA/mm2-t, amely már a kamrafibrilláció kiváltásának küszöbértéke feletti, így a szívmegállás miatt sok esetben nem alakul ki jelentősebb égési sérülés. Elektromos égés esetén a koagulációs necrosis kialakulása az érintett szövetek ellenállásától függ. Ha a bőr ellenállása kisebb, akkor a necrosis elsősorban a mélyebben fekvő szöveteket, a csontok körüli szerkezeteket érinti, ezért a károsodott bőrfelület nagyságából nem lehet következtetni az égési sérülés súlyosságára.

A magasfeszültség okozta ívfény súlyosabb égési sérülésekkel jár. A károsodás mértéke az ívfény hőmérsékletétől és energiájától függ. Az előbbi közvetlen módon, az utóbbi hővé átalakulva okoz elhalást, és még a ruházat meggyulladásával is számolnunk kell.

A villámcsapás óriási energiája, magas hőmérséklete ellenére a rövid behatási idő miatt csak az áldozatok 5%-ában okoz égési sérülést. Leggyakoribb formái a lineáris (többnyire nagy verejtéktartalom mentén), a bőr teljes vastagságát el nem érő pontszerű (csoportokban elhelyezkedő kicsi, körkörös, mély) és a közvetlen hő okozta (ruha meggyulladása, forró fém érintése) égés, valamint a Lichtenburg-jel. Bár ritkán látható, a Lichtenburg-jel jellegzetes bőrtünet. A páfrányszerű rajzolatot a rosszul vezető felületen gyorsan szétszóródó töltés okozza. Az epidermis és a mélyebb rétegek tartósan nem károsodnak, a rajzolat két nap alatt eltűnik.

Gyermekeken gyakran láthatunk nyálkahártya-sérüléseket. A szájba vett és elrágott elektromos vezeték okozta égés mélyre terjed, a mucosán és a submucosán kívül izmokat, ereket, idegeket is érinthet. A sérült rész hegesedéssel gyógyul. Veszélyes az arteria labialisból eredő vérzés, amely az égés okozta pörk leválásakor jelentkezhet, olykor két-három héttel a sérülést követően.

Szív- és érrendszer. Az áramütés ritmuszavart, vezetési zavart és szívizom-károsodást okozhat. A szívizom károsodásának mértéke elsősorban a feszültségtől és az áram típusától függ. Magasfeszültség és váltóáram esetén a necrosis nagyobb területeket érint. A szívizom sérülése közvetett úton, ischaemia talaján is kialakulhat. A ritmuszavart a szívizom károsodása, a szívizom-ischaemia, a koszorúerek összehúzódása, a hypoxia és a katecholaminok fokozott felszabadulása okozza.

Ritmuszavar. Ritmuszavar viszonylag gyenge áramerősség esetén is kialakulhat. 100 mA (vagyis alig fele a háztartási balesetekben előforduló áramerősségnek) kamrafibrillációt válthat ki, ha az áram útja a szívet érinti (kéz-kéz, kéz-láb). Magasfeszültség, illetve alacsony feszültségű egyenáram asystoliát okozhat. Villámcsapáskor is asystolia jelentkezik, a szív saját szabályozása azonban magához térhet, így a keringés spontán is helyreállhat.

Elektromos balesetet túlélt egyénekben gyakori a ritmuszavar (10–46%). Leggyakoribb forma a sinus tachycardia és a kamrai extrasystolia, de kamrai tachycardia és pitvarfibrilláció is felléphet. A ritmuszavarok nagy része már a kórházi felvételkor megfigyelhető, de késői (12 órán túl) kialakulásáról is beszámoltak már. Nem halálos áramütést szenvedett egyének EKG-ján az ST-szakasz és a T-hullám eltérései gyakoriak, legtöbbször spontán rendeződnek. Ha a felvételi EKG nem mutat eltérést, az életet veszélyeztető ritmuszavar kialakulásának csekély a valószínűsége.

Vezetési zavar. Elektromos balesetet követőn sinus bradycardiáról és magas fokú AV-blokkról is beszámoltak. Váltóáram okozta sérülés többnyire a sinuscsomóban és az AV-csomóban keletkezik. Ennek oka nem egyértelmű, de feltételezhető, hogy a sinuscsomó és az AV-csomó ioncsatornái károsodnak a legkönnyebben, ehhez járulhat ischaemia, infarctus a mellkasfalhoz közel futó jobb koszorúér ellátási területén. Vezetési zavar a balesetet követően hosszabb időn át fennállhat.

A szívizom sérülése. A szívizom károsodását alacsony- és magasfeszültség is okozhatja. Az elektromos energia hővé alakulása, a sejtmembrán átjárhatóságának változása vezet a szívizom sérüléséhez. Villámcsapás esetén szívcontusio is kialakulhat. Ischaemiás károsodást okoz a koszorúér összehúzódása, és az egyes ritmuszavarokat kísérő hypotensio. A kórisme nehéz, a szívizom elhalását nem kísérik típusos mellkasi panaszok, az EKG-elváltozások sem jellegzetesek. A troponinszint jelentőségét még nem vizsgálták kellő részletességgel elektromos áramütés esetén.

Érrendszer. Az elektromos áramütés közvetlen és közvetett úton is károsíthatja az ereket. Az erek nagysága meghatározza a károsodás típusát. Nagyerekben a gyors áramlás hamar elvezeti a keletkező hőt, típusos módon elsősorban medianecrosis alakul ki, amely aneurysma képződéséhez és rupturához vezethet. A kiserekre a koagulációs necrosis a jellemző. A végtagban létrejövő érsérülés gyakran rekesz (compartment) -szindrómát okoz.

Idegrendszer. Bár az idegrendszer károsodása áramütés esetén gyakori, az elváltozások nem jellegzetesek az elektromos balesetre. Gyakran másodlagosan, trauma, illetve más szervek kóros működésének következtében alakul ki.

Az elektromos baleset legsúlyosabb agyi szövődménye a légzőközpont bénulása, de egyéb agyidegek érintettsége és görcsök fellépése is gyakori. Két kéz közti áramút esetén a nyaki gerinc károsodásával is számolhatunk. Háztartási balesetben az 50 Hz-es váltóáram kisebb áramerősség esetén is tetániás összehúzódást válthat ki az izmokban, amely megakadályozza az áramforrás elengedését, illetve a légzőizmok görcse miatt fulladáshoz is vezethet.

A közvetett sérülések közé tartozik az agyi ischaemia (shock talaján) és anoxia (keringés- és légzésmegállás talaján), a koponyaűri vérzés és a traumás agy-, illetve gerincvelő-sérülés. A perifériás idegeket helyi égés, heg okozta leszorítás, ischaemia és oedemaképződés, rekesz-szindróma károsíthatja.

Villámcsapás következtében létrejöhet átmeneti, reverzibilis bénulás, amely szenzoros zavarral, perifériás érösszehúzódással, egyes esetekben fixált, dilatált pupillákkal (autonóm károsodás) jár, amelyet figyelembe kell vennünk, amikor az újraélesztés leállításáról döntünk.

Bár idegi eredetű hallásvesztés előfordulhat, de a hypacusis leggyakoribb oka a dobhártya berepedése villámcsapás következtében.

Légzőrendszer. Bár az elektromos balesetnek gyakori velejárója a légzésmegállás, a tüdő és a légutak közvetlen sérülése ritkán fordul elő. A légzésmegállás döntően az agyi légzőközpont bénulása, illetve a légzőizmok tetániás összehúzódása miatt alakul ki. Az agy, illetve a szívizom visszafordíthatatlan sérülése gyakrabban alakul ki anoxia talaján, mint az elektromos áram közvetlen hatására.

Légzésmegállás keringésmegállást követően is felléphet. Áramütés okozta asystoliát követően a szív spontán automációja miatt újraindulhat, a légzés hiánya azonban másodlagos hypoxiás kamrafibrillációt okoz.

Elektromos baleset során a légutak égési sérülése, mérgező, forró gázok belégzése, illetve tompa trauma (például villámcsapás), vagy esés kapcsán tüdőcontusio, bordatörés, haemo- és pneumothorax is kialakulhat.

Egyéb szervek sérülése. A csontok ellenállása a legnagyobb. A hővé átalakuló elektromos energia periossealis égést, csontnecrosist okozhat. Csonttöréshez vezethet tetániás izom-összehúzódás, illetve esés is. Izomnecrosis hőhatás miatt, illetve másodlagosan ischaemia talaján alakul ki, oedemaképződés, rekesz-szindróma és rhabdomyolysis lép fel, ez utóbbi veseelégtelenséghez vezet. Ritka az elektromos baleset okozta közvetlen vesesérülés, de az anoxia, az ischaemia maradandó károsodással jár.

Az alacsony, a magasfeszültség és a villámcsapás okozta sérülések általános jellemzőit a 14.13. táblázat foglalja össze.

6.13. táblázat - 14.13. táblázat. Az alacsony, a magasfeszültség és a villámcsapás okozta sérülések általános jellemzői

Villámcsapás

Magasfeszültség

Alacsony feszültség

Feszültség (V)

30×106

>1000

<600

Áramerősség (A)

>200 000

< 1000

<240

Időtartam

pillanatnyi

rövid

tartós

Áramforma

egyenáram

egyen- vagy váltóáram

többnyire váltóáram

A szívmegállás oka

asystolia

kamrafibrilláció

kamrafibrilláció

Légzésmegállás oka

közvetlen idegrendszeri károsodás

közvetett trauma, vagy a légzőizmok tetániás görcse

légzőizmok tetániás görcse

Izom-összehúzódás

DC: egyszeri

DC: egyszeri, AC: tetániás

AC tetániás

Égés

ritka, felületes

gyakori, mély

általában felületes

Rhabdomyolysis

ritka

nagyon gyakori

gyakori

Tompa sérülés oka

légnyomás

izomösszehúzódás, esés

esés (ritkán)

Akut halálozás

nagy

mérsékelt

kicsi


DC = egyenáram, AC = váltóáram.

Helyszíni ellátás

A helyszíni ellátás legfontosabb teendőit a 14.14. táblázat foglalja össze.

6.14. táblázat - 14.14. táblázat. Alacsony magasfeszültség és villámcsapás sérültjeinek kezdeti ellátása

Ellátás

Alacsony feszültség

Magasfeszültség

Villámcsapás

Elektromos áram forrásának kikapcsolása

biztosíték lekapcsolása, fali csatlakozó kihúzása

az áldozattól minimálisan 10 m távolság tartása, áramtalanítás szakszemélyzet által elektromos áramforrás eltávolítása

további villámcsapás elkerülése

Gerinc védelme

immobilizálás, ha szükséges

immobilizálás

immobilizálás

Osztályozás (triage)

hagyományos

hagyományos

módosított

Hűtés vízzel

nem javasolt

30% alatti I. és II. fokú égéskor kevesebb, mint 10 percig; égett ruha eltávolítása

nem javasolt

Légútbizosítás

hagyományos

korai intubálás nyakat, arcot érintő égés esetén

korai lélegeztetés a hypoxiás keringésmegállás elkerülésére

Vénabiztosítás

egyszerű vénás út

2-3 nagylumenű véna

egyszerű vénás út

Infúzió adása

korlátozott mennyiség

felnőtt: 1 l/h

gyermek: 10–15 ml/kg/h

korlátozott mennyiség

CPR kezdése

mentés alatt

mentés alatt

átlélegeztetést követően

CPR leállítása

hagyományos feltételek

hagyományos feltételek

módosított feltételek


CPR = szív és légzési újraélesztés.

Biztonság. Elektromos baleset esetén a segítségnyújtó is veszélyeztetett lehet, ha az áldozat és az elektromos forrás közötti kapcsolat még nem szűnt meg. Magasfeszültségnél a föld (különösen, ha nedves) is vezeti az elektromosságot. Ilyenkor a vezetéktől messze, de még a biztonsági távolságon belül elhelyezkedő személy csak kis lépésekkel, vagy páros lábbal, óvatos szökkenésekkel távolodjon el a forrástól, hogy a lépésfeszültség (átlagos lépéstávolság 0,7 m) által kiváltott áramütést elkerülje. A segítséget nyújtó még hasonló módon sem közelítheti meg az áldozatot, az áramtalanítást csak szakszemélyzet végezheti.

Alacsony feszültség esetén a teendők sorrendje:

• a biztosíték lekapcsolása,

• az elektromos készülék fali csatlakozójának kihúzása,

• a beteg eltávolítása az elektromos berendezéstől.

Ismeretlen nagyságú feszültségforrás esetén a magasfeszültségnek megfelelő módon kell eljárni. A villámcsapás áldozatának érintése nem veszélyes, de a viharban számolni kell újabb villámcsapás lehetőségével.

Osztályozás (triage). Az elektromos baleset során gyakran többen is megsérülnek egyszerre. Hagyományos osztályozás szerint a klinikai halál állapotában lévő betegek kapnak legkevésbé elsőbbséget. A villámcsapás áldozatai az említett szabály alól kivételnek számítanak. Az első ellátó gyakran a légzőközpont bénulása miatt apnoét, dilatált, nem reagáló pupillákat (autonóm kóros működés) és keringésmegállást észlel. A szív, a veleszületett szabályozása miatt később újraindulhat. A betegek többnyire fiatalok, nincs társult betegségük, ezért szabályos kezdeti ellátás esetén sikeres lehet az újraélesztés. Mivel a keringésmegállással, illetve légzésmegállással nem járó villámcsapást a betegek nagy része túléli, az első ellátónak a halottnak tűnő áldozatokkal kell foglalkoznia. Legfontosabb teendő a szabad légút biztosítása, oxigén adása, illetve lélegeztetés. A mellkasi kompresszió elkezdése elhalasztható, ha a veszélyes helyről történő kimentés kiemelt fontosságú.

A sérülések súlyossága az áram testen belül megtett útjától is függ, ezért a baleset körülményeinek tisztázása áramütés esetén is fontos. Egyenáram esetén a belépési és a kilépési pontok klasszikus égési sérülései megfigyelhetők, a váltóáram azonban nem mindig hoz létre jól elkülöníthető rajzolatot, úgynevezett áramjegyeket. A nedves bőr ellenállása nagyon kicsi, ezért a csekély felszíni sérülés ellenére a mélyebb szövetek kiterjedt károsodása is előfordulhat. A heves izom-összehúzódások okozta csonttörések sem járnak felszíni sérüléssel. Magasfeszültségű elektromos baleset esetén a gerincsérülés gyanúja fennáll, ezért fontos a fej és a nyak rögzítése.

A helyszínen a fizikális vizsgálaton túl a ritmuszavar felismeréséhez kiemelt jelentőségű az EKG-monitorozás, valamint a felszíni égés kiterjedésének és súlyosságának becslése. A szállítás alatt a súlyos sérültekre előírt általános ellenőrzési elveket kell alkalmaznunk.

Folyadékkezelés. Az infúziós kezelést a helyszíni ellátás során meg kell kezdenünk, Kiterjedt égésnél és gyermekeknél nagyobb adag (napi 4–7 ml/kg * égett felület %) is indokolt lehet. A megfelelő folyadékbevitel a keringés stabilizálása, és rhabdomyolysisnél a vizeletelválasztás fenntartása céljából is fontos. Villámcsapás sérültjénél meglehetősen ritka a kiterjedt égés és a súlyos szövetkárosodás, ezért nagy mennyiségű folyadék bevitele nem szükséges.

Égési sérülések ellátása. Kiterjedt égés és szövetelhalás elsősorban magasfeszültség okozta elektromos balesetekben fordul elő. Az égett felület hideg vízzel öblítése csillapítja a fájdalmat, megakadályozza az égés további terjedését, de az áldozat kihűlését okozhatja. Kisebb felületeket legfeljebb tíz percig szabad öblíteni, 30% feletti égés, illetve intubált, lélegeztetett beteg esetén nem indokolt a hűtés. Az intenzív kezelést igénylő, illetve égett beteg további ellátását a traumatológiai és sürgősségi ellátási szakirodalom részletezi.

Ellenőrzés és kórjóslat

Alacsony feszültség, illetve villámcsapás okozta áramütés esetén, ha szívmegállás, eszméletvesztés, égés nem történt, a neurológiai állapot és az EKG normális, akkor az egyén hazabocsátható. Szívmegállás, központi idegrendszeri károsodás, gerincvelő-sérülés, kiterjedt égés vagy nagyobb sérülés kórházi, illetve intenzív osztályos felvételt indokol. Kevés irodalmi adat található olyan magasfeszültségű elektromos balesetet szenvedett személyekről, akiknél a felvételi EKG negatív és sérüléseik nem igényelnek kórházi ellátást. A rutin EKG-követéses ellenőrzés javallatáról egyértelmű irányelv nem alakítható ki. A kis esetszámú vizsgálatok szerint, ha negatív a felvételi EKG, illetve eszméletvesztés hiánya esetén a balesetet szenvedett személy hazabocsátható

A harántcsíkolt izmok párhuzamos sérülésekor kiegészítő vizsgálatként a CK-MB nem eléggé szívspecifikus laboratóriumi adat, a troponin szerepéről pedig még igen keveset tudunk. A hosszú távú kórjóslat a kezdeti sérülések nagyságától, és a későbbi szövődmények számától függ. A legfontosabb tényező az elektromos égés kiterjedtsége, az anoxiás agyi károsodás és a hypoxiás szervkárosodás. A helyszíni ellátás, a sebészeti és az intenzív kezelés fejlődése jelentősen javította a túlélést. Az elektromos baleset azonban elkerülhető esemény, a morbiditás és halálozás csökkentésében a kulcsszerep a megelőzésé.

IRODALOM

1. Arnoldo, B., Klein, M., Gibran, N.S.: Practice guidelines for the management of electrical injuries. J Burn Care Res., 2006, 27(4); 439.

2. Chen E.H., Sareen, A.: Do children require ECG evaluation and inpatient telemetry after household electrical exposures? Annals of Emergency Medicine, 2007, 49; 64.

3. Ritenour, A.E., Morton, M.J., McManus, J.G., Barillo, D.J., Cancio, L.C.: Lighting injury:a review. Burns, 2008, 34(5); 585.

4. Spies, C., Trohman, R.G.: Electrocution and Life-Threatening Electrical Injuries. Ann Intern Med., 2006, 145; 531.