Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztés szabadföldön

dr. Barnóczki Attila, dr. Csontos Györgyi, dr. Deme Pál, Fehér Béláné dr., dr. Glits Márton, dr. Gólya Elek, dr. Gyúrós János, dr. Hájos Mária, dr. Hodossi Sándor, Hraskó Istvánné dr., dr. Inczédy Péter, dr. Kapitány József, dr. Kovács András, Nagy Győzőné, dr. Nagy József, Némethy Zoltánné dr., dr. Ombódi Attila, dr. Pénzes Béla, dr. Slezák Katalin, dr. Terbe István, Tóthné Taskovics Zsuzsanna, dr. Zatykó Ferenc

Mezőgazda Kiadó

Karfiol (Brassica cretica convar. botrytis Duch.)

Karfiol (Brassica cretica convar. botrytis Duch.)

Általános tudnivalók

A faj neve krétai eredetére utal. Mai termesztett formája a legkésőbb kialakult káposztafélék egyike.

A karfiolt nagy felületen Eurázsiában termesztik. Európában Francia-, Olasz-, Lengyel- és Spanyolországban jelentős a karfioltermesztés. Hazánkban kb. 1500 ha a termőfelület. Legfontosabb termesztőkörzetei:

• Csongrád és Békés megyei körzet (hajtatás és korai termesztés);

• Pest megyei körzet (nyári és őszi termesztés);

• Szabolcs megyei körzet (elsősorban hűtőipari célra termesztés).

A három nagy termőtáj mellett még sok kisebb, de nem összefüggő területet találunk a Dunántúlon, Borsod megyében és a Hajdúságban.

Jelentős a C-vitamin- (50–80 mg/100g), a B1- és B2-vitamin, valamint az ásványisó-tartalma. Jó étrendi hatású, különlegesek az íz- és zamatanyagai.

A karfiol (Brassica cretica convar. botrytis Duch.), a keresztesvirágúak családjába (Brassicaceae), a káposztafélék nemzetségébe (Brassicae) tartozik.

Egyéves növény. A torzsa csúcsán fejlődik ki a húsosan megvastagodott, félgömb alakú virágzatkezdemény, az ún. rózsa, amely a karfiol fogyasztható, gazdaságilag értékes része.

Gyökérzete gazdagon elágazó, fő- és oldalgyökérzet. Zöme a talaj felső rétegében helyezkedik el.

Levele jellegzetesen hosszú, lapátszerű, amely körülöleli a rózsát.

Virágzatát a rózsa teljes kifejlődése után hozza. A keresztesvirágúakra jellemző lentről fölfelé nyíló fürtvirágzata van, 20–50 napig is elhúzódó virágzással. A virágokat rovarok porozzák be, de kis mértékben a szél is besegíthet.

Termése becő, ebben helyezkedik el a gömbölyű sötétbarna vagy fekete mag, amely 4–5 évig megtartja csírázóképességét. Ezermagtömege 3–6 gramm.

Ökológiai igények

Fényigény. Közepes, 5000–6000 lux feletti fényerősséget és legalább 10 órás napi megvilágítást igényel (hosszúnappalos). A túlságosan erős fény a rózsaképzés idején, különösen, ha nagy meleggel párosul, a rózsák barnulását idézheti elő (főként a kis lombú, korai fajtáknál). A kevés fény is káros lehet (sok borult, esős nap, főleg ősszel), mert késlelteti a rózsaképződést, ami akár el is maradhat, ezenkívül a tenyészidő is megnyúlhat.

Hőigény. Markov–Haev hőigény szerinti csoportosítása szerint a 13±7 °C-os csoportba tartozik, de a fejlődés különböző szakaszaiban más és más hőigényű. A növény fejlődéséhez a 13–20 °C közötti hőmérséklet az optimális. 13 °C alatti hőmérsékletnél a kiültetett palánta nem fejlődik, szinte egy helyben áll és antociános elszíneződést mutat. A 20 °C feletti hőmérsékleten, fejlettségi állapottól függően, rendszerint hősokkot kap és kényszerérik, vagy hetekkel elnyúlik a rózsaképződése. A hidegre különösen rózsaképzés idején érzékeny, de az őszi fajták mínusz 4–6 °C-on még nem fagynak el. A karfiol hőre és fényre való érzékeny reagálása teszi igazán nehézzé a termesztését.

Vízigény. Nagy vízigényű, különösen a rózsaképződés idején. A növény folyamatos és megfelelő fejlődéséhez egyenletes vízellátást igényel. A talaj vízkapacitásának 70–80%-os telítettségűnek, a levegő páratartalmának pedig 80–85% körülinek kell lennie, főként a rózsaképződés idején. Ezt gyakori és kis vízadagú öntözéssel érhetjük el.

Tápanyag- és talajigény. Tápanyagigénye kifejezetten nagy. Makroelemek közül a nitrogénből és káliumból igényel sokat. Mikroelemek közül kiemelkedően magas a molibdén- és bórigénye. Amennyiben a talaj molibdén-ellátottsága alacsonyabb, mint 0,5 ppm, illetve bórtartalma 30 ppm-nél kevesebb, a növényen hiánytünetek lépnek fel. A bór hiánya a rózsák barnulását, a molibdén hiánya a tenyészőcsúcs elhalását, az ún. „szívelhalást” okozza. A karfiolra jellemző, hogy a tápanyagigénye a tenyészidőszak első felében, a rózsaképződésig a legmagasabb.

A jó szerkezetű, jó víztartó képességű talajtípuson termeszthető. Kémhatás tekintetében a semleges vagy enyhén savanyú talajokat kedveli. Tekintettel arra, hogy savanyú talajon a gyökérgolyva (Plasmodiophora brassicae) fellépésével kell számolni, a karfiol termesztését az enyhén lúgos talajokra javasoljuk. 7,8–8 pH-nál lúgosabb talajon azonban ne termesszük, mivel a mikroelemek (molibdén, bór stb.) felvétele erősen lúgos közegben akadályozott. A többi káposztafélékhez képest kissé érzékeny a talaj sótartalmára.

A fajtaválasztás szempontjai

A termelés meghatározó eleme a megfelelő fajta kiválasztása.

A karfiolfajtákat alaktani tulajdonságaik, biológiai és beltartalmi jellemzőik, valamint tenyészidejük alapján rendszerezzük.

Alaktani tulajdonságaik közül a növekedési erély mellett a leveleknek és a rózsának van több, termesztési és piacossági szempontból fontos jellegzetessége. Ilyenek

• a levél nagysága, alakja, a belső levelek rózsát védő borulási hajlama, a levél színe, valamint a levél állása,

• a rózsa mérete, színe, tömöttsége, takartsága, illetve szemcsézettsége.

Biológiai tulajdonságaik közül legfontosabb a fényérzékenység, a hideg- és melegtűrő képesség, valamint a betegségekkel szembeni ellenállósság.

Tenyészidő alapján megkülönböztetünk rövid (45–70 nap), középhosszú (70–90 nap) és hosszú (90–130 nap) tenyészidejű fajtákat.

A jó karfiolfajta tömör, erősen boltozatos, fehér (esetleg zöld vagy lila) színű, nagy rózsát fejlesztő, szemcsézettsége finom és jó öntakaró képességű. Az egyöntetű állomány, a jó minőség és a koncentráltabb érés csak a hibrid fajtákkal érhető el.

A fajták kiválasztásánál tudnunk kell:

• milyenek a termőhelyi adottságok (a talaj típusa, fekvése, vízellátottsága);

• milyen módon fogunk termelni (hajtatás, korai szabadföldi takarásos termesztés, szabadföldi termesztés);

• milyen a felvevőpiac minőségi és mennyiségi igénye.

Termesztés

A karfiol termesztéstechnológiai változatai a következők:

• váz nélküli fólia alatti termesztés – ültetés: március első dekádja;

• szabadföldi korai termesztés – ültetés: március utolsó-április első dekádja;

• szabadföldi nyári termesztés – ültetés: április utolsó-május második dekádja;

• szabadföldi őszi termesztés – ültetés: június első–július második dekádja.

Vetésforgó. A számos fertőző betegség miatt lehetőleg kerüljük a monokultúrás termesztést. Hazánkban a karfiolt elsősorban elő- és utónövényként termesztjük. A nyári termesztés időjárásunk szélsőséges volta miatt (hőségnapok, aszály) lecsökkent.

A termőhely kiválasztásánál figyelembe kell venni, hogy a karfiol a talaj víz- és tápanyag-gazdálkodásával, továbbá a talaj levegőzöttségével szemben a káposztafélék közül a legmagasabb igényeket támasztja. A kertészeti vetésforgók szervestrágyázott szakaszába helyezzük el. A kiegyenlített, folyamatos tápanyagellátásra, valamint a könnyen felvehető tápanyagokra szintén a karfiol a legigényesebb.

Tápanyagellátás. Fajlagos tápanyagigénye a termőhelyek és a tápanyag-ellátottsági szintek függvényében hatóanyagban: nitrogénből (N) 4,9–8,2 kg/t, foszforból (P2O5) 0,9–4,4 kg/t, káliumból (K2O) 6–10 kg/t közötti.

A szerves trágyát ősszel juttatjuk ki, míg a műtrágyákat alap-, indító- és fejtrágya formájában adjuk.

A foszforműtrágya 80–90%-át, a káliumműtrágya 50%-át ősszel, a szervestrágyázással egy menetben adjuk ki. A nitrogénműtrágya 20%-át csak abban az esetben adjuk ősszel alaptrágyaként, ha a szerves trágyánk nagyon sok almot, szalmát tartalmaz vagy ha nagy tömegű kukoricaszárat szántunk be.

A karfiol klórra érzékeny, ezért a káliumtrágyát ennek függvényében válasszuk meg.

A nitrogént fejtrágyaként juttatjuk ki. Korai termesztésben 2–3 alkalommal, őszi termesztésben 3–4 alkalommal.

A kálium fennmaradó 50%-át szintén fejtrágyaként, a foszfor 10–20%-át pedig indító vagy starter trágyaként adjuk ki.

Talaj-előkészítés. Ez a különböző termesztési módoknál más és más. Az őszi talajmunkák a tarlóhántással kezdődnek. Az előző növény lekerülése után végezzük el egyirányú tárcsával vagy tárcsás boronával. Mélysége 6–12 cm. Ha a tarló nagyon kigyomosodik, meg kell ismételnünk. Az őszi mélyszántás előtt juttatjuk ki a szerves trágyát és a műtrágya egy részét. Az őszi mélyszántás mélysége 25–35 cm. Ha korai termesztést választunk, akkor fogassal lezárjuk a szántást, hogy tavasszal minél hamarabb jó ültetőágyat készíthessünk. Tavasszal, ha ősszel nem zártuk le a szántást, simítóval vagy fogas boronával egyengetjük el a területet, ültetésig kultivátorral tartjuk gyommentesen, illetve porhanyósan a talajt. Palántázás előtt talajlakó kártevők ellen fertőtlenítsük a talajt (pl. Counter 5G). A gyomirtást vegyszerrel is elvégezhetjük.

A másodnövényként ültetett karfiol talaj-előkészítése szintén tarlóhántással kezdődik, ezt követi a középmély szántás (15–20 cm). Ha aszályos időjárás van, akkor szántás előtt előöntözést kell alkalmazni 25–30 mm adagban. A tápanyag-visszapótlás gyorsan felvehető műtrágyák formájában történik.

Szaporítás. A karfiolt helyrevetéssel és palántaneveléssel is szaporíthatjuk.

A helyrevetést egyre kevésbé alkalmazzák a rossz, vontatott kelés és a tenyészidő alatt uralkodó aszályos időjárás miatt. Ha mégis ezt a szaporítási módot választjuk, akkor a vetés ideje 20–25 nappal hamarabb történik, mint az adott technológiánál az ültetési idő. A vetés mélysége 1,5–2 cm, a kelés 8–12 nap múlva várható.

A palántanevelés nagyon fontos technológiai elem. A gazdaságos termesztéshez kiváló minőségű palántákra van szükség. A palántanevelés nagy figyelmet és szakértelmet igényel. A palántanevelés történhet fóliaágyban, fóliasátorban vagy növényházban. A követelmény, hogy világos, jól szellőztethető legyen. A korai palántanevelés esetén a termesztőberendezésnek talajfűtéssel és olyan légtérfűtéssel kell rendelkeznie, hogy legalább 18–20 °C hőmérsékletet biztosítson.

A palántanevelés lehet:

• tápkockás vagy földlabdás, ezen belül tűzdelt és tűzdeletlen;

• tálcás (ún. „szivaros”);

• szálas.

Tápkockás palántanevelés. A tűzdelt palántanevelés esetén a magvetés történhet szaporítóládába vagy a termesztőberendezés talajába. Ilyenkor sűrű vetést alkalmazunk: kb. 2000–3000 db magot vetünk négyzetméterenként. A karfiol magja 4,4 °C-on már csírázik, de az egyenletes és gyors kelés érdekében a kelésig 18–22 °C-ot tartsunk, így a mag 5–6 nap alatt kikel. A tűzdelés 2–3 hetes korban esedékes, ekkor kezd a lomblevél megjelenni. A tűzdelés munkaigényes és költséges folyamat.

A tűzdeletlen palántaneveléskor a magot közvetlenül a tápkockába vetjük. Ezt a módszert akkor érdemes választani, ha a vetőmag csírázóképessége jó. A bevetett tápkockákat tőzeggel vagy perlittel takarjuk, majd az egyenletes kelés érdekében fóliával vagy fátyolfóliával fedhetjük.

A tápkockás palántáról történő szaporítást a korai szabadföldi termesztésben alkalmazzuk. A karfiol palántaneveléséhez az 5–7,5 cm nagyságú tápkockákat javasoljuk. A korai termesztésben a nagyobb tápkockaméretet válasszuk, mert ezzel a koraiságot fokozhatjuk.

A tápkockás palántanevelés időtartama a tápkocka nagyságától és a kiültetés időpontjától függően változik:

• 5×5 cm méretű tápkockában: 30–50 nap,

• 6×6 cm méretű tápkockában: 35–60 nap,

• 7,5×7,5 cm méretű tápkockában: 45–70 nap.

A hosszabb palántanevelési idő a téli és a kora tavaszi időszakra jellemző.

Tálcás vagy „szivaros” palánta. A karfiol palántanevelésében bevált módszer. 2 cm, illetve

2,5 cm lyukátmérőjű tálcák mellett megjelent a 4 cm átmérőjű is, amely még kedvezőbb feltételeket biztosít a fiatal növények számára.

A tálcás palántanevelés időtartama kb. 40 nap.

Ezt a palántanevelési módot leginkább a szabadföldi termesztésben alkalmazzák.

Szálas palánta. Ez a legegyszerűbb és legolcsóbb palántanevelési mód. Általában a szántóföldi tömegtermesztéshez nevelünk ilyen módszerrel palántát. A felnevelhető palánta mennyisége 500 db négyzetméterenként. A szálas palántanevelés időtartama kb. 45 nap.

A palántanevelés során fontos a hőmérséklet szabályozása:

• vetéstől kelésig 18–22 °C,

• keléstől tűzdelésig 10–12 °C,

• tűzdeléskor 18–20 °C,

• tűzdelés után 12–15 °C

legyen a levegő hőmérséklete, de lényeges, hogy a palánta tápközegében is elérjük a karfiol számára optimális hőmérsékletet.

A szellőztetés nagyon fontos a palántanevelés idején, a palánták minőségét, egészségi állapotát jelentősen befolyásolja. A szellőző felület akkora legyen, hogy a levegő rövid idő alatt ki tudjon cserélődni.

A palántákat olykor a túlságosan erős, természetes fénytől és az ezzel járó túlzott felmelegedéstől is védeni kell. Ezt a termesztőberendezés külső felületének lefestésével vagy raschelháló alkalmazásával érhetjük el.

Palántaneveléskor igen fontos a vízellátás szabályozása, amivel a növények növekedési ütemét befolyásolhatjuk. Szükség esetén párásító öntözést is kell alkalmazni.

Tápanyag-utánpótlásra ritkán van szükség, hiszen a talajkeverékek annyi tápanyagot tartalmaznak, amennyi fedezi a növények igényét. Ennek ellenére a tőzegalapú földkeverékeknél előfordulhat foszforhiány, ezt a palántanevelés során tápoldatozással szüntethetjük meg.

Fontos ápolási munka még a növényvédelem.

Kiültetés előtt a palántákat edzeni kell. Ez idő alatt fokozatosan csökkentjük a hőmérsékletet és a víz mennyiségét. Az edzést kiültetés előtt 7–10 nappal kezdjük el. Fényre edzésre csak az üvegházakból szabadföldre kikerülő palánták esetében kerül sor.

Ültetés. Az optimális tenyészterületet a termesztési cél, a termesztéstechnológiai és a termesztett fajta egyaránt befolyásolja, ez 35×35 cm és 70×70 cm között meglehetősen változó. Váz nélküli fólia alá 150+35+35×35–40 cm, szabadföldi korai termesztésben 40–50×30–40 cm, nyári-őszi termesztésben 60–70×50–65 cm sor- és tőtávolságra ültessük.

Az ültetés végezhető kézzel és géppel.

Ápolási munkák. Ültetés után 10–15 mm vízadaggal beiszapoló öntözést végzünk. A karfiol gyökereinek zöme 15–30 cm-es mélységben helyezkedik el, ezért az öntözések alkalmával ezt a részt kell vízzel feltölteni, kb. 30 mm-es vízadaggal. Ezenkívül igen fontos a gyakori, 5–10 mm-es párásító öntözés is.

Sorközművelés. A sűrű öntözés miatt a talaj betömörödhet, ezért fontos a rendszeres talajporhanyítás.

A fejtrágyázás végezhető az öntözéssel egy időben, a korábban tárgyaltak szerint.

A rózsák takarására legtöbbször csak a korai szabadföldi termesztésű növényeknél van szükség. A rózsát takarhatjuk egy letört levél ráhelyezésével vagy a rózsa körüli levelek összekötözésével (gumigyűrűvel).

Betakarítás, tárolás. A karfiol akkor szedhető, amikor a rózsák elérték a fajtára jellemző nagyságukat. A szedéssel ne késlekedjünk, mert a rózsák hamar kinyílnak vagy megbarnulnak.

A korai karfiolt hetente kétszer, az őszi karfiolt egy menetben vagy 10–14 napos időközzel, két alkalommal szedjük.

A leszedett rózsákat kíméletesen kezeljük. Amennyiben meleg időben szedjük (tavasszal vagy nyáron), azonnal óvjuk a közvetlen napsugárzástól, és mielőbb szállítsuk hűvös helyre.

Piacra rendszerint ládába csomagoljuk, ilyenkor a leveleket vagy a rózsa magasságában, vagy 2 cm-rel magasabbra vágjuk vissza. A hűtő- és konzervipari célra termelt karfiolt a leveleitől teljesen megtisztítjuk.

A várható termés korai termesztésben 7–12 t/ha, őszi termesztésben 12–25 t/ha.

A leszedett áru hűtőházban, tárolókban, pincékben 0–2 °C-on és 90–95%-os relatív páratartalom mellett 2–3 hónapig is eltartható. Hűtés nélkül csak 1–2 hétig piacképes.

Növényvédelmi problémák

Azonosak a fejes káposztánál felsoroltakkal.

Összefoglalás

• Hazánkban a karfiolt elsősorban elő- és utónövényként termesztik. Termesztése friss piaci, valamint feldolgozó- és hűtőipari igények kielégítésére történik.

• Termesztés-technológiai változatai közül a váz nélküli fólia alatti termesztés, valamint szabadföldi korai termesztés frisspiaci igénye kielégítését szolgálja, míg a szabadföldi nyári termesztés és a szabadföldi őszi termesztés frisspiaci és feldolgozóipari igényeket egyaránt kielégít.

• Szaporítása állandó helyre vetéssel és palántaneveléssel történhet. A helyrevetést kevésbé alkalmazzák, ha mégis, akkor a vetés ideje 20–25 nappal hamarabb történik, mint az adott technológiánál az ültetési idő. A palántanevelés lehet tápkockás, ezen belül tűzdelt és tűzdeletlen, tálcás („szivaros”) vagy szálas palánta. A palántanevelés időtartama a tápkocka nagyságától függően 40–70 nap.

• Kiültetés a korai termesztésnél március első dekádja és április első dekádja közé esik. A nyári- és őszi termesztésnél április 3. dekádjától július 2. dekádjáig történhet.

• Négyzetméterenként termesztéstechnológiától és fajtától függően 4–6 növényt ültetünk ki. Az ültetés történhet kézzel és géppel, kerülve a mélyültetést.

• Kiültetés után beiszapoló öntözést végzünk (10–15 mm).

• A növény megfelelő és folyamatos fejlődéséhez egyenletes vízellátást igényel. Vízigénye a rózsa képződés idején a legnagyobb.

• Tápanyag-utánpótlást a tenyészidőszak első felében, a rózsa képződésig kell elvégezni.

• A kiültetett karfiolt – amíg gyomfojtó állományt nem képez – gyommentesen kell tartani.

• A tenyészidőben a rendszeres növényvédelmet az öntözést követően el kell végezni.

• Különleges ápolási munkája a rózsák takarása a kevésbé öntakaró fajták esetében.

• A korai termesztésű karfiol betakarítása május közepétől kezdhető, az ősz termesztésűt októbertől, a nagyobb fagyok beálltáig kell elvégezni.

• Várható termés korai termesztésben 7–12 t/ha, őszi termesztésen 12–25 t/ha.