Ugrás a tartalomhoz

Talajtan

Stefanovits Pál, Filep György, Füleky György

Mezőgazda Kiadó

A fao-osztályozásban használt fő talajszintek és jelölésük

A fao-osztályozásban használt fő talajszintek és jelölésük

A talajszintek a talajszelvénynek azon hasonló tulajdonságokkal rendelkező rétegei, amelyeket talajképző folyamatok hoztak létre. Az fő talajszinteket nagy betűkkel jelöljük a következők szerint:

H – Szerves felszíni talajszint, amely le nem bomlott szerves anyagok akkumulációjával alakul ki nedves (vízzel telített) körülmények között. E szintek szervesanyag-tartalma nagyobb mint 20%.

O – Szerves, felszíni talajszint, amely le nem bomlott szerves anyagok akkumulációjával alakul ki száraz, vízzel nem telített körülmények között. E szinteknek a szervesanyag-tartalma nagyobb mint 20%.

A – Sok, jól lebomlott szerves anyagot (de kevesebb, mint 20%-ot) tartalmazó felszíni talajszint.

E – Világos kilúgozási szint, amely általában a H, az O vagy az A szint alatt húzódik. Kevesebb finom szemcsét és szerves anyagot tartalmaz, mint a fölötte és az alatta levő szintek.

B – Felszín alatti szint, amely kialakulhat a szerves anyagok, agyag vagy a vas és az alumínium felhalmozódása révén, vagy a talajképző kőzet egyéb átalakulása következtében (pl. színbeli vagy szerkezetbeli változás útján).

C – Talajképző kőzet.

R – Kemény, nem mállott kőzet.

Az átmeneti szinteket a főszinteket jelölő betűk kombinációjával jelöljük: pl: AB.

A betűindexeket a fő szintek közötti különbségek megjelölésére használjuk, pl: Bw, Br ahol w a B szint gyengén fejlettségére utal, r pedig a B szint redukciós körülményeire.

Egyéb gyakran hasznát indexek:

b – eltemetett talajszint

i – permafrost

t – agyag-felhalmozódási szint

s – szeszkvioxid-felhalmozódási szint

k – kalcium-felhalmozódási szint

n – nagy nátriumtartalomra utal

q – kovasav-felhalmozódási szint

p – szántott réteg