Ugrás a tartalomhoz

Talajtan

Stefanovits Pál, Filep György, Füleky György

Mezőgazda Kiadó

A Dunántúli-középhegység

A Dunántúli-középhegység

A nagytáj DNY–ÉK-i irányú kiemelkedő térségét a középhegységi jelleg, a változatos kőzetviszonyok, a hűvösebb és csapadékosabb éghajlat, az erősen tagolt felszín jellemzik. Ennek megfelelően az uralkodó talaj-főtípus az erdőtalaj, amelyet a medencékben egyrészt a lápos és réti talajképződés, másrészt a csernozjomosodás kísér. A 12 kistáj három középtájat alkot: a Bakony-vidék, a Vértes–Velencei-hegyvidék és a Dunazug-hegyvidék táját.

A Bakony-vidék

5 kistáj-csoportból áll, amelyek egymástól elsősorban földtani felépítésükben különböznek. Ezek a Keszthelyi-hegység, a Balaton-felvidék, a Déli-Bakony, az Északi-Bakony és a Bakonyalja. A Keszthelyi-hegység fennsíkja dolomitból és mészkőből épül fel. Erősen tagolt, rövid, meredek lejtőkkel jellemezhető, melyeken csak kis foltokban maradt meg a lösz. A tömör kőzeteken rendzinák vannak, míg a löszfoltok barnaföldek és agyagbemosódásos barna erdőtalajok képződésére adtak lehetőséget. Növénytakarójuk erdő, melyben sok a sziklasztyepp. Szőlőt csak kisebb foltokban találunk.

A kis táj másik része a Tátika-csoport, mely bazaltkúpokból, lávatakarókból, gerincekből és tanúhegyekből áll. A lejtőkön a pannon üledékek mellett a lösz is megmaradt, ha az erózió nem pusztította le. A bazalton rankerek, fekete nyirok, barnaföldek, a pannon üledékeken és a löszfoltokon agyagbemosódásos barna erdőtalajok és barnaföldek képződtek, de ezek nagy részét az erózió erősen csonkította, ezért csak erősen erodált változataik vagy földes kopárok maradtak vissza a helyükön. A legmagasabb térszinteket erdő borítja, a meredekebb lejtőkön szőlők vannak, míg az enyhébb lejtésű táblákat szántóföldi művelésre hasznosítják. A szántókon őszi és tavaszi kalászosok mellett szálas takarmányokat, valamint burgonyát termesztenek.

A Balaton-felvidék kistáját a Badacsony–Gulács-csoport, a Balaton-felvidék és kis medencéi, valamint a Vilonyai-hegyek területe alkotják. A bazaltból és bazalttufából álló vulkáni kúpok és tanúhegyek oldalán a lejtőkön keveredik a kőzettörmelék a pannon üledékekkel és a löszmaradványokkal. Ezek szolgáltatják e nevezetes borvidék szőlőinek talaját, amit az erős erózió ellen kőtámfalas teraszokkal védenek. Ezek talaja a valamikori barnaföld helyén humuszkarbonát talaj, földes kopár vagy ranker. A medencékben barnaföldek és lejtőhordalék talajok maradtak meg. A medencék legmélyebb részein és a völgyekben a réti és lápos réti talajok legelőként vagy kaszálóként hasznosulnak.

A kistáj középső részén több a dolomit és a mészkő, valamint a harmadidőszaki üledék. Ezek talajviszonyai és hasznosításuk hasonló az előbbi kistájnál leírtakhoz.

A homokkő felszíneken a növénytakaró nagyobbrészt erdő, csak a kőtörmelékes lejtőkön találunk szőlőt és szántót, ezek termékenysége azonban csekély.

A Dél-Bakony kistája ugyancsak erősen tagolt és változatos felépítésű. Résztájai a Veszprém–Nagyvázsonyi-medence, a Kab-hegy Agártető csoport, a Sümeg–Tapolcai-hát, valamint a Devecseri-Bakonyalja. A táj képét hegyvonulatok, fennsíkok és medencék alkotják. Szántóföldi művelés csak a laza üledékekkel fedett hátakon és a medencékben lehetséges, amelyek talaja sok esetben kavicsos vagy erősen kavicsos.

A talajok nagy része agyagbemosódásos barna erdőtalaj, amely savanyú. A lejtőkön a felületi lefolyás miatt erős az erózió. A harmadkori agyagos üledékeken nagyobb területeken találunk barnaföldeket, amelyek színe vörösesbarna.

A fennsíkok dolomit és mészkő anyagán rendzinák és köves-sziklás váztalajok képződtek, amelyeket erdő, valamint sziklasztyeppek borítanak. A mészköves–dolomitos területeken gyakran találhatók vörös bauxitos, kaolinites vörös agyagok.

A völgytalpakon és a medencék legmélyebb részén réti talajok képződtek, amelyeket kaszálóként, rétként hasznosítanak.

Az Északi-Bakony résztájai a középhegység legmagasabb térszintjeit foglalják magukban. Résztájai az Öreg-Bakony, a Bakonyi-kismedencék, a Keleti-Bakony, valamint a Veszprém–Devecseri-árok.

Az Öreg-Bakony és kismedencéi a dolomit és mészkő mellett harmadidőszaki üledékek és lösz elegyéből állnak. Ennek megfelelően talajai a rendzináktól az agyagbemosódásos barna erdőtalajokig sokfélék. Az erózió miatt tarkítja a képet a lejtőhordalék talajok és a földes kopárok mozaikja. A mintegy 60% erdő mellett a szántók termékenysége gyenge. A talajok nagy része (az erdőtalajok) savanyú. A termesztett növények az őszi búza, a zab mellett a repce, a vörös here, a tavaszi árpa, a burgonya és a borsó.

A Keleti-Bakony szintén főként karbonátos üledékes kőzetekből épül fel, ezért talajai és azok hasznosítása hasonló az előző kistájéhoz. A Veszprém–Devecseri-árok kis medencék sorozatából tevődik össze, melyeket a dolomit- és mészkőtörmelék, a harmadkori üledékek és kevés lösz épít fel. E medencékben nagyobb a szántók aránya és több a hidromorf talaj mint az előző kistájakon, de mezőgazdasági hasznosításuk hasonló.

A Bakonyalja kistáj-csoport, amely északról csatlakozik a középhegységhez, főként dombvidékekből áll; a Pápai-dombság, a Pannonhalmi-dombság és a Suri-bakonyalja kis tájakból. A Kisalföld felé irányuló anyagmozgás különböző időszakokban és különböző anyagokból származó hordalékkúpokat és hordaléklejtőket hagyott hátra. A hordalékanyag egy része kavics, más része homok és lejtőlösz. A kavics egy része az észak felől érkező ősfolyók hordalékából, a Kárpát-medence távolabbi kőzeteiből származik és most megváltoztatva a szállítás irányát rakódott le. E többszöri áthalmozás miatt a kavicsok nagy része erősen kopott, töredezett és változatos kőzetösszetételű. A fiatalabb kavicsanyag a mészkő és a dolomit törmelékanyagából kerül ki. Az idősebb vagy homokosabb felszíneken az agyagbemosódásos barna erdőtalajok erősen elsavanyodott talajait találjuk, míg a fiatal vagy löszös, karbonátos felszíneken a barnaföldeket, a csernozjom barna erdőtalajokat, a humuszkarbonát talajokat és a karbonátos lejtőhordalék talajokat hasznosítják a szántóföldi művelésben. Míg az első csoport talajai kevésbé termékenyek, az utóbbiak a növényválaszték szélesebb skáláját engedik meg. A homokos talajokon a rozs, a burgonya, a köles, a vörös here termesztése eredményes, a barnaföldeken az őszi és tavaszi gabonafélék mellett a napraforgó, lucerna és vöröshere ad jó termést.

A táj történelmi szerepére utal a Pannonhalmán létesült bencés apátság, mely a rend magyarországi tevékenységét irányította.

A Vértes–Velencei-hegyvidék

Három kistáj-csoportra osztható: a Vértesalji-dombságra, a Vértes-hegységre, valamint a Velencei-hegységre és környékére.

A Vértesalji-dombság kistájai a Bársonyos, az Általér-völgy és a Móri-árok. Enyhén hullámos dombság, amelynek magasabb területeit agyagbemosódásos barna erdőtalajok borítják, míg alacsonyabb és lösszel fedett részeit a barnaföldek mellett csernozjom barna erdőtalajok, mészlepedékes csernozjomok, lejtőhordalék talajok, a legmélyebb részeken pedig réti talajok borítják.

Az Általér a dolomit és mészkő határán alakult ki erős erózióval kísérve. A völgy peremén a homokosabb üledékeken agyagbemosódásos barna erdőtalajokat találunk, míg az agyagos vagy löszös kőzeteken a barnaföldek vannak többségben.

A Móri-árok a Bakonyt a Vértestől elválasztó süllyedék, amelyet már a pliocén végén folyóvízi hordalék töltött fel, majd a pleisztocénban újabb hordalékanyag borította be. A homokos kőzeteken az eredetileg agyagbemosódásos barna erdőtalajokkal borított felszínt megváltoztatta az erózió és a defláció, humuszos homokokat, homokos lejtőhordalékokat és földes kopárokat hagyva hátra. Az agyagosabb és karbonátos üledékeken barnaföldek vagy azok csernozjomosodott változatai alkotják a felszínt. Ezeket kisebb mértékben károsította az erózió. Különösen a völgy déli szakaszán a kiszélesedő teret réti, helyenként lápos réti talajok borítják.

A talajok hasznosítása a magasabb fekvés és az erős savanyúság esetén az erdő, a lejtőkön a szőlő, az enyhébb lejtésű részeken a szántó. A legmélyebb területek megmaradtak rétnek.

A szántók őszi és tavaszi gabonafélék, kukorica, napraforgó és burgonya, valamint lucerna és vöröshere termesztésére adnak lehetőséget.

A Vértes-hegység nagy része dolomitból, míg kis része mészkőből áll. A hegygerinceken és a fennsíkokon rendzinákat találunk az erdők vagy a kopár sziklás legelők alatt. Csak a kis, üledékes kőzetek hordalékával feltöltött medencékben van egy kevés szőlő és szántó.

A Velencei-hegység és környéke kistáj-csoport a Zámolyi-medence, a Sörédi-hát, a Lovasberényi-hát és a Velencei-hegység kis tájakból tevődik össze.

A Zámolyi-medence az óholocénig elzáródott tó volt, mely feltöltődve a környező területek hordalékával nyerte el mai felszínét. Több méter vastag tavi és folyóvízi hordalékos réti talajok, réti csernozjomok és mészlepedékes csernozjomok keletkeztek, aszerint, hogy milyen a terület fekvése és mennyire volt hidromorf hatás alatt. A Sörédi és a Lovasberényi hátak magja pannon tengeri üledék, mely különböző vastagságú löszborítás alá került. A talajok a barnaföldektől a csernozjomokig terjedő skálán képződtek, aszerint, hogy a talajképző kőzet mennyire agyagos és mennyi karbonátot tartalmaz, valamint hogy mennyire volt kitéve az eróziónak. A terület túlnyomó része szántóföldi művelésben van. A termesztett növények közt megtalálhatók az őszi és tavaszi gabonafélék, a kukorica, a napraforgó, a repce, a lucerna és a vöröshere. A gyümölcsösök viszonylag kis területet foglalnak el, többnyire kajszi és alma a telepített fafaj.

A Velencei-hegység kis tája alapvetően eltér a többitől, mert a talajképző kőzetek közt megtalálhatók a gránit és az andezit, valamint az agyagpalák. A különböző korú kőzeteket fiatal lösz és homok borította be. Az erősen tagolt felszín és az erős erózió miatt anyaguk keveredett a lejtőhordalékokban.

Ott, ahol a gránit van a felszínen, agyagbemosódásos barna erdőtalajok, rankerek és váztalajok képződtek, míg az andezites és agyagpalás kőzeteken ezeken kívül barnaföld keletkezett. A tömör kőzeteken erdők állnak, míg a lejtős területek lejtőhordalék talajain szőlők díszlenek. Amilyen mértékben nő a talajképző kőzet anyagában a löszanyag, olyan mértékben válik alkalmassá szántóföldi művelésre. A termesztett növények között megtaláljuk az őszi búzát és az őszi árpát, a kukoricát, a napraforgót, a lucernát és a vörösherét.

A Dunazug-hegyvidék

Tája négy kistáj-csoportra osztható, a Gerecse-vidékre, a Bicske–Zsámbéki-medencére, a Pilis-hegységre, és a Budai-hegységre. A Gerecse kistájai mészkőből álló fennsíkokból és a köztük elterülő medencékből állnak. Míg a mészkőterületeken rendzinák és barnaföldek vannak, amelyeket zárt erdőségek borítanak, a löszös lejtőüledékeken a kevés agyagbemosódásos barna erdőtalaj mellett barnaföldek képződtek. A térszin tagoltsága miatt erős az erózió, aminek következtében földes kopár foltok, illetve köves sziklás váztalajok keletkeztek. A löszön kialakult talajoknak mintegy fele van szántóföldi művelésben, a másik fele szőlő, gyümölcsös, illetve legelő. A kis medencékben a szántók aránya megközelíti a 70%-ot. A termesztett növények közt megtaláljuk az őszi gabonaféléket, a kukoricát (amit sajnos 12%-nál meredekebb lejtőkre is vetnek), a napraforgót, a lucernát és a vörösherét.

A Bicske–Zsámbéki-medence az Etyeki-dombság és a Zsámbéki-medence kistájakból áll. Mindkettőt lösszel fedett hullámos felszín jellemzi, melynek magasabb részein barnaföldek, majd csernozjom barna erdőtalajok és csernozjomok vannak. Az erózió mértéke közepes, de az ellene való védekezés itt is fontos.

A Budai-hegység kistájai a Budai-hegyek, a Tétényi-fennsík, a Budaörsi- és a Tétényi-medence.

A Pilis-hegység kistáj-csoport a pilisi hegyekből és a pilisi medencékből áll. A két, keletkezésüket illetően is szervesen összefüggő kistáj magasabb gerincei és hátai dolomitból és mészkőből állnak, melyeken a köves sziklás váztalajok és a rendzinák az uralkodó talajok. A lejtőkön és a medencékben, különösen ahol a talajképző kőzet a megmaradt lösz, szőlők, gyümölcsösök és szántók vannak. Itt a talajok az agyagbemosódásos barna erdőtalajok és a barnaföldek mozaikjaiból állnak össze. A kistáj erdősültsége 70%-a erdős. A szántókon őszi gabonaféléket, kukoricát, napraforgót, borsót, lucernát termesztenek.

A Budai-hegységet dolomit, mészkő, mészmárga, oligocén homokkő, pannon üledékek és lösz építi fel. A tömör karbonátos kőzeteken rendzinák és köves sziklás váztalajok találhatók, a márgákon barnaföldek, a pannon üledékeken, a homokköveken és a löszön agyagbemosódásos barna erdőtalajok és barnaföldek váltják egymást. Ott, ahol az erózió elpusztította a felszínt, földes kopárok és humuszkarbonát talajok váltakoznak lejtőhordalék talajokkal. A hegyeket erdők koszorúzzák, míg a lejtőkön szőlők és gyümölcsösök díszlenek. Szántóföldi művelésben csak a hegyekkel körbezárt medencék löszön kialakult barnaföldjei és csernozjombarna erdőtalajai vannak. Az itt termesztett növények skálája az előbbi kistájéhoz hasonló.

A Tétényi-fennsík felszínét szarmata pados mészkő és miocén homokos kavics formálják, melyekre a védettebb területeken lösz települt és maradt fenn. A mészkövön, amely könnyen aprózódik és mállik, barna rendzinák vannak. Ezek növénytakarója árvalányhajas füves gyep. Ha a mészkőre lösz, vagy bentonitos agyag települt, barnaföldek képződnek, melyeken őszibarackosok, mandulások és szőlők vannak. A Budaörsi- és Budakeszi-medence fiatalon lesüllyedt területek, amelyeket a környező hegyek talajanyaga és kőzetei, valamint a hulló poros anyagból származó lösz töltöttek fel. Budaörs határában a repülőtér és az autópálya között elterülő mély fekvésű részen réti talajok vannak, amelyek között a pannon rétegekből feltörő magnéziumos vizek hatására szikes foltok is találhatók.