Ugrás a tartalomhoz

Talajtan

Stefanovits Pál, Filep György, Füleky György

Mezőgazda Kiadó

A Kisalföld

A Kisalföld

Területe három tájra osztott, a Győri-medence, a Marcal-medence és a Komárom–Esztergomi síkság tájára.

A Győri-medence

Fertőtől Győrig, illetve Rajkától Marcaltőig terjed, és három kis tájból áll: a Szigetköz a Mosoni-síksággal, a Fertő-medence a Hansággal, a Rábaköz a Kapuvári-síkkal és a Csornai síkkal. Ezek közül a Szigetköz a fiatalabb Duna-öntéseken alakult ki, míg a Mosoni-síkság a valamivel magasabban fekvő löszös anyagot is tartalmazó hordalékon. A Szigetköz talajai megőrizték a Duna öntésanyagának jellegét, és már a felszíntől kezdve karbonátosak. Egy részük fiatal öntés, míg a talajok túlnyomó része öntés réti típusba sorolható. A talajvíz ezeken a helyeken 2 m körül található. Ott, ahol mélyebben van, megindult a mezőségi talajképződés és réti csernozjomok keletkeztek. Az öntéstalajok ásványai között sok a csillám, ami a talajok káliumtőkéjét gazdagítja. A kevés agyag illit és szmektit elegye. A talajvízből felkúszó kapilláris víz fontos termékenységi elem, ezért a legnagyobb termések a réti talajokon érhetők el. A szántókon az őszi búza, a kukorica, a cukorrépa és a zöldségfélék termesztése terjedt el, amennyiben a felszínhez közeli kavicsréteg nem szólt ez ellen.

A Fertő–Hanság-medence egy része nyílt víz, míg mintegy fele nádas, vagy mocsár. A láptalajok az uralkodók, de a tó körül réti és nyers öntéstalajok, sőt szulfátos szikesek is találhatók. Csatornázással megkísérelték a nedves rétek és mocsarak lecsapolását, de a terület kiszárítása több kárt okozott mint hasznot. A kistáj NY-i részén, a Balfi-dombságon lajta mészkő van a felszínen, azon barnaföldek, valamint rendzinák keletkeztek. Ezen a dombságon alakult ki a soproni borvidék magva. A lápos réti talajokon és az öntéseken szántóföldi művelés is folyik, míg más része rét és legelő. A szántókon termeszthető növények az őszi búza, az őszi és a tavaszi árpa, a kukorica, a cukorrépa, a lucerna, a vöröshere és zöldségfélék. Az utóbbiak ott, ahol az öntözés biztosítható.

A Rábaköz a Rába és a Répce hordalékain épült fel. Mivel a talajvíz mélysége 2 és 4 méter között van a terület nagy részén mérsékelt a hidromorf hatás. Kevés a láptalaj és sok a réti talaj. A talajok nem tartalmaznak szénsavas meszet, ezért gyengén savanyúak. Az ásványok között több-kevesebb szmektit van, ami a talajok repedezését és nehéz művelését okozza, ott, ahol nagy az agyagtartalom. A termesztett növények széles választéka eredményesen illeszthető a vetésváltásba, amit az állattenyésztést megalapozó szálas takarmánynövények is gazdagítanak.

A Marcal-medence

A folyó alluviumain kialakult lápos, vagy típusos réti talajokkal jellemezhető, míg a völgyet körülvevő és kísérő peremeken a löszös üledékeken réti csernozjomok vannak. A völgy réti talajai közt kisebb foltokban gyengén fejlett szikesek és szolonyeces réti talajok is találhatók. A környező peremekről lefutó vizek hordalékai elterülve igen különböznek a szállított anyag minőségét illetően. Így a több-kevesebb kavicsot is tartalmazó hordalékok anyagában megtalálhatók a Bakony mészköveinek és bazaltjának anyagai, a Kemenesalja kvarckavicsai, és mindezekre sok helyen lösziszap takaró települt. E változatos talajképző kőzetek hol erdőtalajok, hol rendzinák képződtek. Ha az erdőtalajok felhalmozódási szintje belenyúlik a mélyebben fekvő kavicsrétegbe, összecementálja azt, amitől a terület sülevényessé válik. A táj K-i részét alkotó Devecseri-sík talajviszonyait a felszínek kora is meghatározza. Sok esetben a lefutó víz erodálta a hullámos térszín egy részét, elhordta, majd a helyét új anyaggal töltötte fel. Az így egymás mellé került, de különböző korú felszíneken az idősebbeken agyagbemosódásos barna erdőtalajok fejlődtek, míg a fiatalabbakon barnaföldek. Változatosságot okoz az is, hogy a több homokot tartalmazó hordalékokon azonos kor esetén is agyagbemosódásos barna erdőtalajok alakultak ki, míg az agyagosabb változatokon barnaföldek. A Ság-hegy kúpján szőlők vannak, míg a hegyet körülvevő vizenyős területeken rétek, legelők találhatók. A vízhatástól mentes térszínek szántóföldi használatban vannak, a búza, a kukorica, a napraforgó és a cukorrépa mellett a kívántnál kevesebb a pillangós, elsősorban a vöröshere.

A Komárom–Esztergomi-síkság

Győrtől Tatáig, illetve Esztergomig, majd É–D irányban a Duna medrétől a Bakony, a Vértes és a Gerecse lejtőiig terjed. Három kistájra bontható, a Győr–Tatai teraszvidékre, az Igmánd–Kisbéri-medencére, valamint az Almás–Táti Duna-völgy szakaszra.

A tájat részben a NY–K-i irányt követő Duna, részben az erre merőlegesen D-ről É-ra irányuló kis folyók és patakok hordaléka építette fel, amelyekre részben lösz települt, részben a szél futóhomokot hordott. A Győr–Tatai teraszvidék Duna menti sávját fiatal folyóvízi üledékek alkotják, míg ettől délre, valamivel magasabban a Duna idősebb teraszainak kavicsanyagából felépült térszíneken, vékony lösz és homokos lösz takaró fedi a felszínt. A homokos talajok a futóhomoktól a humuszos homokig terjedő skálán mozognak. A mélyebb részeken réti és öntéstalajok vannak, amelyek mindegyike tartalmaz szénsavas meszet.

A homokon telepített feketefenyő- és erdeifenyő-állományok vannak, valamint gyümölcsösök, szőlők és hétvégi kiskertek. Ott, ahol a déli irányból érkező felszín alatti vízáramlás erősen meszes a mészkő és dolomit hegységekből származóan, ha a talajvíz a felszínhez közel kerül és betöményedik, mészkőpadok keletkeznek. Ezek helyi megnevezése az „atka”. Gyökérzáró réteget képeznek, ezért ezek a réti talajok sülevényesek.

Az Igmánd–Kisbéri-medence hullámos felszínét lösz borítja, amely alól csak a gerinceken bukkan ki a homok vagy a kavics. Ott, ahol a lösz megmaradt, mészlepedékes csernozjomok vannak, csernozjom barna erdőtalajokkal váltakozva. Mivel azonban mind a szél-, mind a vízerózió pusztít a tájon, e talajok sok helyen elvékonyodtak vagy helyükön földes kopárok alakultak ki. Gyakori eset, hogy a dombhát gerincét a szél hordja el, míg a lejtőn a víz okoz eróziót. A vékony löszréteg anyagába a helyenként felszínre kerülő pannon homokos üledék anyaga is belekeveredett, ezért az agyagásványok közt sok a szmektit. E kis táj nagy hányada szántó, melyen őszi búzát, őszi és tavaszi árpát, kukoricát, napraforgót, cukorrépát, borsót, lucernát és vörösherét termesztenek.