Ugrás a tartalomhoz

Talajtan

Stefanovits Pál, Filep György, Füleky György

Mezőgazda Kiadó

A szélerózió fokozatai

A szélerózió fokozatai

A víz által előidézett talajpusztulás formáinak esetében viszonylag jól meghatározható értékek alapján határoljuk el egymástól a fokozatokat. A szél által okozott kártétel erősségét már nehezebb meghatározni. A szél okozta talajpusztulás, a defláció formái sokszor nem jelenkori folyamatok, erősségükben a geológiai közelmúlt hatása is érvényesül. A geológiai értelemben vett erózió, azaz a felszínpusztulás és -letarolódás a külső jelek alapján viszonylag jól elhatárolható az ún. gyorsított eróziótól, ám a defláció formáinál összegeződnek ezek a hatások, és határuk elmosódik. Ezért a deflációs fokozatok megállapításakor csak a legfiatalabb talajpusztulás nyomait értékelhetjük, pl. a vetések elborítását, a gyepes területek – út menti sávok, fasorok köze, bokros területek – felmagasodását. A gyengén, közepesen és erősen fejlett fokozatok elhatárolásakor a frissen szállított talajanyag mennyiségét, valamint az általa elborított terület nagyságát vehetjük alapul.

Az erózió és a defláció együttes hatása. Sok esetben egy területen, egymás mellett jelenik meg az erózió és a defláció. Különösen a Dunántúli-középhegység északi előterében lévő löszdombságon gyakori jelenség, hogy a dombtetőről a völgy felé két kifehéredett és humuszrétegétől megfosztott sáv követi egymást. A dombhát gerincén húzódó a szél hatására pusztult le, a lejtő derkán található sáv pedig a víz hatására erodálódott. Ugyanígy társul a két jelenség vízválasztókon, pl. a Pilis, a Bakony vagy a Mecsek területén, ahol a löszön képződött talajokat vagy a rendzinákat vékonyítják el egyesült erővel.

A defláció elterjedését az Állami Biztosító homokverésre vonatkozó, Karácsony János által feldolgozott, országos adatai alapján ismertetjük (lásd 13.2. ábra).

13.2. ábra - Magyarország széleróziós kártérképe az Állami Biztosító által 1997–1986-ig kifizetett kárértékek alapján (KARÁCSONY J. és HARKÁNYINÉ SZÉKELY ZS. feldolgozásában)

kepek/13-2-abra.png


Amint az országos képből látható a szél pusztító hatása nem csak a homok- és lápterületeken lép fel, hanem minden szabad talajfelszínen, amelyet nem véd a növényzet. A talaj nedvességállapotától és szerkezetességétől függ, hogy milyen erősségű szél képes a részecskéket felkapni és elszállítani. Száraz, szeles időben a leromlott szerkezetű szántókon a csernozjom talajok táblái mellett vezető utakat és árkokat elborítja és feltölti a szél által mozgatott talaj.

A defláció jelentős károkat okoz. Egyrészt a lepusztult talaj termékenységének csökkenésével, másrészt a mozgó homok ütőhatása következtében károsodott növények által (homokverés), valamint a kifúvás hatásaként. Ha a növények szára és gyökere alól kifújja a szél a homokot, azok elvesztve támaszukat eldőlnek, gyökereik pedig – a szél és a nap együttes hatására – kiszáradnak.

A defláció sújtotta területek termékenységének csökkenése – ugyanúgy, mint az erózió esetében – a talaj víz- és tápanyag-gazdálkodásának romlására vezethető vissza. A szerves kolloidokban és tápanyagokban viszonylag gazdag felszíni talajszintek elhordása után a kis víztartó képességű és kevés tápanyagot tartalmazó rétegek maradnak vissza, amelyek a növények igényeit kevésbé tudják kielégíteni. Ezért a szélerózió elleni védekezés legalább olyan fontos, mint a vízerózió elleni talajvédelem.