Ugrás a tartalomhoz

Talajtan

Stefanovits Pál, Filep György, Füleky György

Mezőgazda Kiadó

Anion-adszorpció

Anion-adszorpció

Egyes anionok (Cl–, NO3–) csak elektrosztatikus vonzás révén, kicserélhető formában kapcsolódnak a kolloidok pozitív töltésű helyeihez (nem specifikus anion-adszorpció). A többi gyakori anion, a foszfátionok (H2PO–4, HPO42–, PO43–), a SiO44–, a SO42– és a F– viszont főként specifikusan kötődik a változó töltésű felületekhez.

Nem specifikus anion-adszorpció

Csak savanyú talajokban számottevő, mivel ekkor az amfoter kolloidok felületén pozitív töltések is keletkeznek.

Például:

-

Specifikus anion-adszorpció

A specifikus adszorpcióra képes anionok, a változó töltésű ásványi kolloidok (vas-, alumínium-, mangán-oxidok és -hidroxidok) felületéről, kiszorítják a fémionokhoz kapcsolódó ligandumok egy részét, s azok helyett beépülnek a felületbe (ligandumcsere). Ez a folyamat alapvetően eltér a nem specifikus anion-adszorpciótól, mivel:

  • sokkal nagyobb a kötési energia, ezért a specifikusan kötött aniont nem lehet kicserélni más anionokkal;

  • nemcsak pozitív, hanem negatív töltésű vagy töltés nélküli kolloidfelületen is lejátszódhat.

A talajfolyamatok szempontjából a foszfát- (HPO42-, és H2PO4–) ionok specifikus adszorpciója a legjelentősebb, mert az csökkenti a talaj felvehető foszforkészletét. Pl.:

-

Tágabb értelemben specifikus adszorpciónak, ill. kemiszorpciónak tekintik azt is, amikor erősen savanyú talajban egy ion mennyisége oldhatatlan vegyületek képződése (kicsapódás) miatt csökken. Pl.: Al3++ PO43– AlPO4. Ehhez azonban nem szükséges a változó töltésű kolloidfelület jelenléte, ezért tulajdonképpen nem adszorpciós folyamat.