Ugrás a tartalomhoz

Szőlőtermesztés

Bényei Ferenc, Lőrincz András, Szendrődy Győző, Sz. Nagy László, Zanathy Gábor

Mezőgazda Kiadó

4. Szőlőfajtáink

4. Szőlőfajtáink

A szőlőtermesztésben a termelési cél megvalósításának legfontosabb eszköze a fajta. Ezen túl a szőlőfajták hozzátartoznak a kisebb vagy nagyobb tájegység arculatához is.

Egy-egy hagyományos szőlőtermesztő tájon a termesztési gyakorlat szelektálta az odaillő fajtákat, amelyek tulajdonságait az ott élők kitűnően ismerik, termesztésük minden fortélyát kitapasztalták, és ismereteiket generációról generációra továbbadják.

A magyar szőlőtermesztésben jelenleg több mint 100 szőlőfajtából találunk olyan ültetvényt, amely meghaladja a gyűjtemények néhánytőkés méretét. Az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet évenként megjelenő kiadványa a klónok és klóntípusok nélkül összesen több mint 70 fő áru- és választékbővítő fajtát tart nyilván. Ezek száma évről évre változhat, de a gazdag, esetenként túl bő fajtaválaszték és a szőlőtermesztés sokfajtájúsága a jövőben is megmarad.

A nagyszámú termesztett szőlőfajtát sokféle szempont szerint lehet csoportosítani. Az egyik gyakori rendezési elv a fajták szerepe. E szerint a termesztett szőlőfajtákat két nagy csoportra oszthatjuk:

▫ termőfajtákra és

▫ alanyfajtákra.

A termőfajtákat termésükért termesztjük, és ide sorolunk a fajtól függetlenül minden fajtát, amely e követelménynek megfelel. Az alanyfajták arra szolgálnak, hogy ráoltsuk a termőfajtákat.

4.1. A termőfajták

4.1.1. A termőfajták csoportosítása

A termőfajták különböző szempontok szerint tovább csoportosíthatók. Gyakran használják a megkülönböztetésre az alapfajta (populációt alkotó fajta) és a klón megnevezéseket.

Ezzel kapcsolatban ismerni kell a következőket:

▫ Ezeket a kategóriákat csak a szőlőtermesztés használja ilyen módon.

▫ A biológiai tudományok a populáció fogalmát az ivarosan szaporodó növényeknél és nem a kultúrfajtáknál használják.

▫ Elméletileg minden vegetatív úton szaporított egyed klón.

▫ Sok országban a keresztezéses nemesítésből nyert utódokat is klónnak nevezik.

A fajták kialakulásának helye szerint megkülönböztethetünk őshonos és honosított fajtákat. Az őshonos megnevezést használhatjuk tágabb és szűkebb értelemben is. Az előbbi a fajta kialakulásának helyét jelöli (pl. Balkán-félsziget, Kis-Ázsia), míg az utóbbi egy-egy országot jelent.

Csoportosíthatjuk a fajtákat földrajzi elterjedésük alapján is. Egyes fajtákat nagyon széles körben ismernek és termesztenek. Ezeket szokták világfajtáknak nevezni. Több szőlőfajta csak meghatározott ökológiai viszonyok között termeszthető eredményesen. Ilyenek például a szőlő termeszthetőségének északi határa közelében termeszthető fajták (Tramini, Ottonel muskotály, Rizlingszilváni).

Viszonylag sok lokálisan termesztett szőlőfajtát ismerünk. Ezeket helyi fajtáknak nevezhetjük. Ilyenek például az Izsáki és a Kéknyelű.

A hibrid fajtákat két csoportba sorolhatjuk aszerint, hogy fajon belüli (intraspecifikus) vagy fajok közötti (interspecifikus) keresztezésből származnak. Előbbire a magyar szőlőfajták közül sok példát lehet említeni (Zenit, Cserszegi fűszeres, Irsai Olivér), ami a magyar szőlőfajta nemesítést dicséri. Az utóbbiak előállításában szintén élen jártak a magyar nemesítők, s olyan nemzetközileg is jegyzett fajtákat állítottak elő, mint például a Bianca és a Zala gyöngye.

Leggyakrabban használt csoportosítási elv a termés felhasználása. E szerint a következőket lehet megkülönböztetni.

Borszőlőfajták

▫ fehérborszőlő-fajták

▫ minőségi fehérborszőlő-fajták

▫ tömegborszőlő-fajták

▫ vörösborszőlő-fajták.

Csemegeszőlő-fajták (étkezési- vagy asztali szőlőfajták).

Direkttermő és régi rezisztens hibridfajták.

Meg kell jegyezni, hogy a vörösborszőlő-fajfákat nem szokás minőségi és tömeg kategóriára elkülöníteni.

E csoportosítást nemzetközi alkalmazás esetén ki kell bővíteni a mazsolaszőlő- (vagy szárított szőlő-, esetleg aszalványszőlő-) fajtákkal. A szőlőfajták egyenkénti bemutatására nevük ábécésorrendbe rendezésével és a legfontosabbnak ítélt tulajdonságaik kiemelésével kerül sor, az 1998-ban kiadott „Nemzeti Fajtajegyzék” besorolása alapján.

Az „ajánlott” (A) fajták leírását jellegzetes levelük sziluettjének bemutatása teszi teljesebbé. A „kiegészítő” (K) és „ültetvényes” (Ü) fajtákat csak néhány mondatos jellemzés kíséri.

A „Nemzeti Fajtajegyzék” az érvényben lévő „Bortörvény” (1997. évi CXXI. törvény) szerinti, összesen 46 helyre (borvidék, körzet, alkörzet) javasol fajtákat. Az ajánlott fajtáknál ezért azt is feltüntetjük, hogy az illető fajta ebből hány helyen ajánlott, kiegészítő vagy ültetvényes. Kivételt képeznek ez alól a csemegeszőlő-fajták, amelyek minden termőhelyen telepíthetők.

A nagyszámú fajtát tartalmazó fajtajegyzék áttekinthetőségét táblázatok segítik. A szőlőfajták teljes körű, részletes leírása és bemutatása meghaladja e tankönyv kereteit. A további bővebb ismeretek más ajánlott forrásmunkákból szerezhetők meg.

A fajták besorolása az ajánlott, kiegészítő és ültetvényes kategóriákba nem örökérvényű. Közöttük van átjárási, de szűkítési és bővítési lehetőség is, ha azt a szakmai indokok úgy kívánják, és a szükséges eljárási folyamaton sikeresen átmennek.

4.1.2. A termőfajták termesztési értékét meghatározó tényezők

A termőszőlőfajták termesztési értékét a genetikailag rögzített, öröklődő tulajdonságok jelentik. Ezek a tulajdonságok meghatározzák egy-egy szőlőfajta teljesítőképességét, és összefüggenek a fajta morfológiai jellemzőivel, valamint származásával.

Az ideális szőlőfajtának nagy a termelési biztonsága (jó fagytűrés, rothadás és gombás betegségekkel szembeni ellenállóság stb.), nem igényes, kielégítően terem, jó minőségű termést ad, ugyanakkor alkalmas a korszerű termesztéstechnológiára, s jók a borászati feldolgozási mutatói. Természetesen minden követelménynek kiválóan megfelelő szőlőfajta nem létezik. Ilyen fajtára nincs is szükség, mert az uniformizálódás felé vinné el azt a kultúrát, aminek éppen a sokszínűség az egyik fő jellemzője és értéke.

A termőfajták termesztési értékmérő tulajdonságai 10 pontba foglalva ismertethetők.

A fajta érési ideje

A fajták érési idejét Pulliat nyomán a Chasselas fajta éréséhez viszonyítjuk, ami nálunk szeptember első felében érik. Ezek szerint:

▫ a szeptember 1-je előtt érő fajták = igen koraiak (pl. Csabagyöngye),

▫ a szeptember 1–15. között érő fajták = koraiak (pl. Tramini),

▫ a szeptember 16–30. között érő fajták = közepes érésűek (pl. Sauvignon),

▫ az október 1–15. között érő fajták = késői érésűek (pl. Olasz rizling),

▫ az október 15. után érő = igen késői érésűek (pl. Afuz Ali).

Fenológiai jellemzők

Az érés mellett a többi fonológiai fázisnak, azok bekövetkezésének is nagy jelentősége van.

A fonológiai fázisok kezdete (fakadás, virágzás) és lefolyásának időtartama szoros kapcsolatban van a termesztéstechnológiai műveletekkel (hajtásnövekedés-zöldmunkák, növényvédelem stb.).

Növekedési erély

A szőlőfajták vitalitása genetikailag rögzített, öröklődő tulajdonság, amely azonban a termőhely megválasztásával és a termesztéstechnológiával (pl. tápanyag-utánpótlás) befolyásolható. A szőlőfajták között vannak kifejezetten erős növekedésű fajták (Leányka, Sauvignon, Kunleány), melyeknél kellő technológiai fegyelem hiányában önárnyékolás léphet fel. A fajták egy része viszont határozottan gyenge növekedésű (Bánáti rizling, Jubileum 75) és már kis terhelésemelkedésre is növekedésük visszaesésével válaszolnak, legyengülnek. Az előbbi fajtákat vegetatív, az utóbbiakat pedig generatív fajtáknak is nevezhetjük. A termesztő szakember feladata, hogy a tőkék generatív és vegetatív tevékenységét összhangba hozza, azaz a termőegyensúlyt megteremtse. A generatív jellegű fajták tőkéinek, ültetvényeinek élettartama a nagy igénybevétel miatt gyakran rövidebb, mint más fajtáké.

Termőképesség

A genetikailag meghatározott tulajdonságok közé tartozik a fajták terméshozó képessége is, bár a környezettel és a technológia különböző elemeivel némiképp módosítható. Magyarország földrajzi helyét tekintve (közel a szőlő termeszthetőségének északi határához) 1 m2 termőterületen 1–2 kg termés várható.

A fajták termőképességét meghatározza:

▫ a rügyek termékenysége,

▫ a virágzás és termékenyülés viszonyai,

▫ a fürtök átlagtömege.

A fajták termőképességének kifejezésére jól használhatók a különböző termékenységi együtthatók. Abszolút termékenységi együttható (ATE) a tőkén fejlődött összes fürt és az összes termőhajtás, a relatív termékenységi együttható (RTE) az összes fürt és az összes hajtás, a rügytermékenységi együttható (RÜTE) az összes fürt és az összes meghagyott világos rügy hányadosa. Az ATE a fajtákat legjobban jellemző mutató, hiszen azt jelzi, hogy a termőhajtásokon hány fürt képződik. Értéke mindig nagyobb 1-nél. Az RTE szintén kifejezhet fajtatulajdonságot, de utal a metszés és terhelés hatékonyságára is. Értéke 1 alatt is lehet. A RÜTE a rügyterhelés- és terméstervezésnél kiválóan használható mutató. Értéke 1-nél kisebb is lehet, de általában 1 körüli.

A termőképesség megítélésekor számolni kell egyes fajták másodtermés-képzésével is.

A termés minősége

A termés minőségi tényezőinek egy részét (pl. a must cukortartalma) szabványok, továbbá a mindenkor érvényben lévő „Bortörvény” pontosan meghatározzák. A minőség összetevői között vannak mérhetők, mint a cukor-, sav-, extrakttartalom, és nem mérhetők, mint például az ízek, zamatok harmóniája. Utóbbiakat szubjektív minőségalkotóknak is nevezhetjük, hiszen ezek személyenként, sőt hangulatonként változnak.

Borszőlőfajtáknál kiemelkedő minőségalkotók a következők.

Cukortartalom

Általában magas mustfokkal érnek be az occidentalis változatcsoportba tartozó fajták és alacsonyabbal a pontusiak.

Savtartalom

▫ Magas savtartalmú és durva savösszetételű például az Izsáki.

▫ Ugyancsak savas, kemény bort ad a Rajnai rizling és a Pinot blanc, de e fajták savösszetétele finom.

▫ Kifejezetten kevés savat termel és így lágy bort ad a Leányka és az Ottonel muskotály.

▫ Több fajta harmonikus savtartalmú, ilyenek a Szürkebarát, Zenit, Királyleányka.

▫ A vörösborszőlő-fajtáknál az úgynevezett „titrálható savtartalom” mellett rendkívül fontos a csersav mennyisége és finomsága.

Illat-, íz- és zamatanyagok

▫ Termesztünk néhány határozottan fajtajelleges illatú szőlőfajtát (Tramini, Sauvignon).

▫ Külön csoportot képeznek a muskotályos illatú- és zamatú fajták (Ottonel muskotály, Sárga muskotály).

▫ Nemkívánatos illatúak és zamatúak a direkttermő szőlőfajták (Noah, Izabella).

Cukormentes extrakt (szárazanyag)

▫ A fajták egy része alacsony szárazanyag-tartalmú vékony bort ad (Rizlingszilváni).

▫ Más fajták extrakttartalomban gazdagok, telt bort teremnek (Szürkebarát).

Nemesrothadásra való hajlam

▫ A borszőlőfajtáknál értékes minőségi tényező.

▫ A szőlőfajták egy része kedvező viszonyok között kitűnően aszúsodik (Hárslevelű, Zéta (Orémusz), Furmint).

Színanyagok

▫ A vörösborszőlő-fajtáknál rendkívül fontosak.

▫ A csemegeszőlő-fajtáknál a minőség elsősorban a tetszetősségben, a külcsínben és a fogyaszthatóságban (cukor–sav arány) nyilvánul meg.

A fajták környezeti igénye

A szőlőfajták klímával és talajjal szemben támasztott igénye a termelési biztonságban csúcsosodik ki.

A klímát alkotó tényezők közül nálunk az alacsony hőmérsékletek okoznak elsősorban gondot:

Fagytűrés

▫ Két szempontból is fontos a fajták értékelésénél:

1. nálunk gyakran érvényesül a kontinentális klíma (téli erős lehűlés, száraz meleg nyár);

2. a magasművelések nem takarhatók.

▫ A szőlőfajtákat nyugalmi időszakban –15 °C-ig általában nem éri fagykár.

▫ –15 °C és –18 °C között a fajták fagyérzékenysége között nagyok a különbségek. Ezt nevezzük viszonylagos fagytűrésnek, és a fajtákat ennek alapján 1–10-ig terjedő skálába soroljuk. Az alacsony értékek a fagyérzékeny fajtákat (Mézes, Cardinal), míg a magasabb értékek a fagytűrő fajtákat (Rajnai rizling, Kunleány, alanyfajták) jelölik.

▫ –20 °C alatt szinte minden fajta jelentősen károsodik.

Téltűrés

▫ A szőlőfajták alacsony hőmérsékletekhez és azok változásához való alkalmazkodásának gyorsaságát jelenti, tehát a fagytűréssel nem azonos fogalom.

Hajtás- és termésregenerálódó képesség

▫ A legtöbb viszonylag fagyérzékeny fajta téli fagykárosodás után kifakad, sőt termést is hoz (Cardinal, Szőlőskertek királynője muskotály).

▫ Ez csak úgy lehetséges, hogy e fajták fejletlenebb rügyeiben (rejtett, alapi, mellék) is találhatók fürtkezdemények.

Vízigény

▫ Az 500–700 mm közötti évi csapadékmennyiség elég a szőlő számára, különösen akkor, ha ennek legalább fele a tenyészidőben hullik le.

▫ A kontinentális klímahatások miatt egyes évjáratokban aszállyal kell számolni.

A szőlő a talajjal szemben nem túl igényes, de a talaj szerepe nem elhanyagolható. A hagyományos szőlőtermesztésben az eredeti talajadottság nagyobb szerepet játszott, mint a mai korszerű szőlőtermesztésben, ahol az agrotechnikai eljárásokkal változtatni tudunk több talajtulajdonságon.

A fajták ellenálló képessége

A fajták fagytűrő képességén és télállóságán kívül nagyon fontos a kártevőkkel és kórokozókkal szembeni ellenálló képességük. A Vitis vinifera fajtái kivétel nélkül fogékonyak a gombabetegségekre (lisztharmat, peronoszpóra) és megtámadják őket a rovarkártevők (filoxéra, szőlőmoly, szőlőilonca). Az e fajták között időnként emlegetett különbségek csak kicsik és gyakran a fajta morfológiai sajátosságával függenek össze.

A más fajról vagy fajoktól származó, továbbá nem tiszta vinifera vérű fajták a filoxérának többé-kevésbé, a gombabetegségeknek pedig különböző-olykor szelektív-módon állnak ellen (csak a peronoszpórának és a lisztharmatnak nem, vagy mindkettőnek ellenáll).

A rothadásérzékenységben a Vitis vinifera fajták között is jelentős különbségek vannak.

A rothadásérzékenység alapján 0–10-ig terjedő skála mellé rendelhetjük a szőlőfajtákat:

▫ 1,5 (15%) alatt: a fajta nem érzékeny (Kövidinka, Kékfrankos, Chasselas),

▫ 2–4 (20–40%) között: ide sorolható a fajták többsége (Szürkebarát, Tramini),

▫ 4 (40%) felett: már érzékeny fajtákról beszélünk (Ezerjó, Kadarka, Rizlingszilváni, Mézes).

Az egyes fajták fürtjeinek rothadásra való érzékenysége bizonyos fokig összefügg a fürt tömöttségével és a bogyóhéj vastagságával. A rothadásérzékenységet a legtöbb szakember a termelési biztonság egyik fontos fényezőjének tartja.

A fajta viszonyulása a termesztéstechnológiához

Az egyes szőlőfajtáknak lehetnek a termesztéstechnológiával szemben különleges igényei. Ezek megnyilvánulhatnak:

Támaszigényben (összefügg a tőkeművelésmóddal és a metszésmóddal)

▫ Néhány fajta támasz nélkül is termeszthető (Kadarka, Kövidinka).

Metszésigényben

▫ Rövid metszéssel is jól teremnek (Kadarka, Kövidinka, Ezerjó).

▫ Hosszú metszést igényelnek (Szürkebarát, Sauvignon, Chardonnay, Leányka).

Zöldmunkaigényben

▫ Sűrű lombot nevelő fajták fokozott zöldmunka igényűek (Tramini, Sauvignon, Leányka).

▫ A ritka lombú fajták zöldmunka igénye kisebb (Zenit, Kékfrankos).

Tápanyagigényben

▫ Tápanyagban szegény, sovány talajon is elfogadhatóan terem például a Kövidinka.

▫ Gazdag, tápanyaggal jól ellátott talajt igényel viszont a Merlot.

Érdemes azt is vizsgálni, hogy milyen a fajták alkalmassága az egyes technológiai műveletekre és viszonyuk más ültetvényszerkezeti elemekhez.

Tőkeművelésmódra való alkalmasság.

Alkalmas-e a fajta magasművelésre (Moser művelés, egyesfüggöny), vagy csak kis tőkeformán termeszthető?

Gépi szüretelésre való alkalmasság.

Alkalmasak a nem rothadó, vastag bogyóhéjú, másodtermést nem nevelő, kevésbé lédús, nem nagyon tömött fürtű fajfák. Ilyenek például a Kékfrankos, a Zöld veltelini, a Tramini és a Viktória gyöngye. Nagy veszteséggel szüretelhető viszont a Leányka és a Sauvignon.

A fajták borászati technológiai sajátosságai

A borszőlő fajták esetében nem a szőlőtermés jelenti a termelés végcélját, hanem a feldolgozásából keletkező termék, a bor és származékai, amelyek a kereskedelem révén jutnak el a fogyasztóhoz. Szőlő-feldolgozási szempontból fontos tényező a lényeredék mennyisége, azaz a kinyerési hányad alakulása. Ezt morfológiai és anatómiai tényezők egyaránt befolyásolják, ugyanakkor a feldolgozási technológia is hatással van rá (prések, enzimes kezelés).

A kinyerési hányad általában kedvezőtlenebb a Zala gyöngye és Tramini fajtáknál, és jó a Piros szlanka, Ezerjó, Zöld veltelini fajtáknál.

Lényeges értékmérője a borszőlőfajtáknak az is, hogy milyen borkezelési és borkészítési technológiára alkalmas (oxidatív-reduktív, rozébor, vörösbor, pezsgő stb.) a termésük.

A csemegeszőlő fajták speciális jellemzői

A csemegeszőlő-fajtákkal szemben támasztott igények gyakran eltérnek a borszőlőfajtákétól. Az eltérés jelentkezik:

▫ a termés megjelenésében (tetszetősség, szín),

▫ a termés ízében, zamatában,

▫ a termés konzisztenciájában, anatómiai jellemzőiben (héj, magvak).

Meg kell viszont jegyezni, hogy számos borszőlőfajtát szívesen felhasználnak étkezési célra (Kövidinka, Piros szlanka, Kékoportó, Zala gyöngye). A hazai piacokon minden törvényi tiltás ellenére mindmáig megtalálhatók a direkttermő szőlőfajták is, legnagyobb mennyiségben az Othello.

Az értékmérő tulajdonságok sorában új elemként jelentkezik a szállíthatóság, amelyet kétféle mérhető jellemzővel adhatunk meg:

▫ szakítási szilárdság: (a bogyó kocsányról való leválasztásához szükséges erő)

Hamburgi muskotály 200–300 g

Afuz Ali 350–500 g

▫ nyomási ellenállóság: (roncsolási erő)

Hamburgi muskotály 600–800 g

Afuz Ali 1300–1500 g.

A csemegeszőlő-fajták fontos jellemzője az eltarthatóság. A különböző termőhelyeken az eltartásnak számos formája alakult ki, amelyek felsorolásszerűen a következők:

Tőkén tartás (takarással vagy anélkül),

▫ Elsősorban a késői érésű és nem rothadó fajtákat (Chasselas, Csiri-csuri) lehet a tőkén tartani.

Tárolóhelyen

▫ Buda környékén – aggatással (Csiri-csuri), – hűtőtárolókban, rekeszekben (Chasselas).

A teljesség kedvéért meg kell említeni a csemegeszőlő-fajták hajtatásra való alkalmasságát, termesztőberendezésben (üvegház, fóliasátor). Magyarországon a hajtatás sosem volt elterjedt termesztési forma.

4.1.3. Ajánlott fajták

Az ajánlott szőlőfajtákat a 36. táblázat mutatja be. A közel 60 fajtából álló fajtajegyzék minden tagja államilag elismert minősítésű.

36. táblázat - Ajánlott szőlőfajták (Forrás: „Nemzeti Fajtajegyzék” MÉÉ 1998/ 6. szám)

Sorszám

A fajták megnevezése

fehérborszőlő

vörösborszőlő

csemegeszőlő

1.

Bianca

Blauburger

Afuz Ali

2.

Chardonnay

Cabernet franc

Anita

3.

Cirfandli

Cabernet sauvignon

Attila

4.

Cserszegi fűszeres

Kadarka

Boglárka

5.

Ezerjó

Kékfrankos

Cardinal

6.

Furmint

Kékoportó

Cegléd szépe

7.

Hárslevelű

Merlot

Chasselas

8.

Izsáki

Pinot noir

Csabagyöngye

9.

Juhfark

Zweigelt

Favorit

10.

Karát

 

Hamburgi muskotály

11.

Kéknyelű

 

Irsai Olivér

12.

Királyleányka

 

Itália

13.

Kövidinka

 

Kozma Pálné muskotály

14.

Kunleány

 

Mathiász Jánosné muskotály

15.

Leányka

 

Nero

16.

Olasz rizling

 

Palatina (Augusztusi muskotály)

17.

Ottonel muskotály

 

Pannónia kincse

18.

Pinot blanc

 

Pölöskei muskotály

19.

Rajnai rizling

 

Szőlőskertek királynője muskotály

20.

Rizlingszilváni

 

Teréz

21.

Sauvignon

 

Téli muskotály

22.

Sárga muskotály

  

23.

Szürkebarát

  

24.

Tramini

  

25.

Zenit

  

26.

Zéta (Oremus)

  

27.

Zöld veltelini

  

A táblázatban szereplő fajták szaporítható és megkülönböztető jelzéssel forgalmazható klónjai az alapfajta nevén szerepelnek.

Az egyes hegyközségek a működési területükre ajánlott fajták körét rendtartásukban szűkíthetik, a klónok használatát szabályozhatják. Az ajánlott fajták 47%-a fehérbor-, 16%-a vörösbor-, míg 37%-a csemegeszőlő-fajta. A nagyszámú csemegeszőlő-fajtával kapcsolatban itt is meg kell jegyezni, hogy azok mindegyike minden borvidéken és bortermőhelyen telepíthető. A fehérborszőlő-fajták több mint 80%-a az évjáratok döntő többségében minőségi bort terem. Az ajánlott fajták 10%-a interspecifikus, míg közel 40%-a tiszta vinifera (intraspecifikus) hibridfajta. Az ajánlott fajták legfontosabb termesztési értékmérő tulajdonságait táblázatos formában is bemutatjuk (37. táblázat).

37. táblázat - Az ajánlott fajták legfontosabb termesztési értékmérő tulajdonságai

Sorszám

A fajta neve

Felhasználása

A bogyó színe

Az érés ideje

Termőképesség

Növekedési erély

Metszési igény

Fagytűrő képesség

Rothadási hajlam

Érzékenység gombás betegségekre

1.

Afuz Ali

csemege

fehér

X. vége

bőtermő

Erős

hosszú

érzékeny

nem rothad

fogékony

2.

Anita

csemege

kékes-vörös

IX. közepe

bőtermő

erős

hosszú

érzékeny

átlagos

átlagos

3.

Attila

csemege

fehér

X. eleje

bőtermő

erős

rövid

érzékeny

hajlamos

átlagos

4.

Bianca

fehérbor

fehér

IX. eleje

erős

hosszú

fagytörő

nem rothad

ellenálló

5.

Blauburger

vörösbor

kék

IX. vége

közepes

erős

hosszú

közepes

átlagos

fogékony

6.

Boglárka

csemege

fehér

VIII. közepe

közepes

igen erős

hosszú

érzékeny

hajlamos

átlagos

7.

Cabernet franc

vörösbor

kék

X. eleje

közepes

erős

hosszú szálvessző

nem rothad

átlagos

8.

Cabernet sauvignon

vörösbor

kék

X. eleje

közepes

erős

hosszú szálvessző

átlagos

átlagos

9.

Cardinal

csemege

kékes-vörös

VIII. eleje

bőtermő

erős

rövid

érzékeny

hajlamos

fogékony

10.

Cegléd szépe

csemege

húspiros

IX. vége

kicsi vagy közepes

gyenge vagy közepes

hosszú

nem rothad

átlagos

11.

Chardonnay

minőségi fehérbor

fehér

IX. közepe

közepes

erős

hosszú szálvessző

hajlamos

átlagos

12.

Chasselas

kettős

változatos

IX. közepe

bőtermő

közepes

hosszú

nem rothad

átlagos

l3.

Cirfandli

minőségi fehérbor

világos piros

X. közepe

közepes

hosszú

közepes

hajlamos

átlagos

14.

Csaba gyöngye

kettős

fehér

VIII. eleje

kicsi vagy közepes

közepes

hosszú

hajlamos

átlagos

15.

Cserszegi fűszeres

minőségi fehérbor

húspiros

IX. közepe

közepes

közepes

hosszú

nem rothad

átlagos

16.

Ezerjó

fehérbor

fehér

IX. vége

bőtermő

erős

rövid

érzékeny

hajlamos

átlagos

17.

Favorit

csemege

fehér

VIII. vége

erős

hosszú

érzékeny

hajlamos

fogékony

18.

Furmint

minőségi fehérbor

fehér

X. vége

bőtermő

erős

hosszú

érzékeny

hajlamos

átlagos

19.

Hamburgi muskotály

csemege

kék

X. eleje

erős

hosszú

közepes

átlagos

átlagos

20.

Hárslevelű

minőségi fehérbor

fehér

X. vége

bőtermő

erős

hosszú

érzékeny

hajlamos

átlagos

21.

Irsai Olivér

kettős

fehér

VIII. vége

közepes

közepes

hosszú

érzékeny

nem rothad

fogékony

22.

Itália

csemege

fehér

X. vége

bőtermő

erős

hosszú

közepes

kevésbé rothad

fogékony

23.

Izsáki

fehérbor

fehér

X. közepe

bőtermő

erős

rövid

érzékeny

átlagos

átlagos

24.

Juhfark

fehérbor

fehér

X. eleje

bőtermő

erős

hosszú

közepes

hajlamos

állagos

25.

Kadarka

vörösbor

kék

X. közepe

bőtermő

erős

rövid

érzékeny

hajlamos

átlagos

26.

Karát

minőségi fehérbor

fehér

X. eleje

közepes

közepes

hosszú

kevésbé rothad

átlagos

27.

Kékfrankos

vörösbor

kék

IX. vége

erős

hosszú

nem rothad

átlagos

28.

Kéknyelű

minőségi fehérbor

fehér

X. eleje

kicsi

közepes

hosszú

érzékeny

kevésbé rothad

Átlagos

29.

Kékoportó

vörösbor

kék

IX. eleje

bőtermő

közepes

hosszú

érzékeny

hajlamos

átlagos

30.

Királyleányka

minőségi fehérbor

fehér

IX. vége

bőtermő

erős

hosszú

közepes

hajlamos

átlagos

31.

Kozma Pálné muskotály

csemege

fehér

VIII. vége

gyenge vagy közepes

hosszú

közepes

átlagos

átlagos

32.

Kövidinka

fehérbor

zöldes-piros

X. közepe

bőtermő

erős

rövid

nem rothad

jól ellenáll

33.

Kunleány

fehérbor

fehér

X. közepe

bőtermő

erős

hosszú

kiváló

nem rothad

jól ellenáll

34.

Leányka

minőségi fehérbor

fehér

IX. vége

erős

hosszú szálvessző

hajlamos

átlagos

35.

Mathiász Jánosné muskotály

csemege

húspiros

IX. közepe

igen bőtermő

gyenge

rövid

közepes

hajlamos

átlagos

36.

Merlot

vörösbor

kék

X. eleje

közepes

közepes

hosszú szálvessző

érzékeny

átlagos

átlagos

37.

Nero

kettős

kék

VIII. vége

közepes

erős

hosszú

nem rothad

ellenálló

38.

Olasz rizling

minőségi fehérbor

fehér

X. közepe

közepes

hosszú

átlagos

átlagos

39.

Ottonel muskotály

minőségi fehérbor

fehér

IX. eleje

közepes

közepes

hosszú szálvessző

átlagos

átlagos

40.

Palatina

(Augusztusi muskotály)

csemege

fehér

VIII. vége

közepes

hosszú

kiváló

nem rothad

ellenálló

41.

Pannónia kincse

csemege

fehér

VIII. vége

bőtermő

erős

hosszú

érzékeny

átlagos

fogékony

42.

Pinot blanc

minőségi fehérbor

Fehér

IX. vége

közepes

erős

hosszú szálvessző

átlagos

átlagos

43.

Pinot noir

vörösbor, pezsgő

kék

IX. vége

közepes

erős

hosszú

közepes

átlagos

átlagos

44.

Pölöskei muskotály

csemege

fehér

IX. vége

erős

hosszú

nem rothad

ellenálló

45.

Rajnai rizling

minőségi fehérbor

fehér

X. eleje

közepes

erős

hosszú szálvessző

hajlamos

átlagos

46.

Rizlingszilváni

minőségi fehérbor

fehér

IX. közepe

bőtermő

erős

rövid

közepes

hajlamos

átlagos

47.

Sauvignon

minőségi fehérbor

fehér

IX. vége

közepes

erős

hosszú szálvessző

közepes

közepes

Átlagos

48.

Sárga muskotály

minőségi fehérbor

fehér

X. eleje

közepes

hosszú

közepes

hajlamos

fogékony fehérbor

49.

Szőlőskertek királynője

csemege

fehér

VIII. vége

bőtermő

közepes

rövid

érzékeny

hajlamos

fogékony

50.

Szürkebarát

mindségi fehérbor

piszkos szürke

IX. közepe

közepes

közepes

hosszú szálvessző

átlagos

átlagos

51.

Teréz

csemege

fehér

IX. vége

bőtermő

erős

hosszú

kiváló

nem rothad

ellenálló

52.

Téli muskotály

csemege

fehér

X. eleje

közepes

közepes

hosszú

érzékeny

nem rothad

átlagos

53.

Tramini

minőségi fehérbor

húspiros

IX. közepe

közepes

erős

hosszú szálvessző

kevésbé rothad

átlagos

54.

Zenit

minőségi fehérbor

fehér

IX. eleje

közepes

hosszú

érzékeny

kevésbé rothad

átlagos

55.

Zéta (Oremus)

minőségi fehérbor

fehér

IX. vége

közepes

közepes

hosszú

közepes

hajlamos

átlagos fehérbor

56.

Zöld veltelini

minőségi fehérbor

fehér

IX. vége

bőtermő

közepes

hosszú

közepes

kevésbé rothad

átlagos

57.

Zweigelt

vörösbor

kék

IX. vége

bőtermő

közepes

hosszú

kevésbé hajlamos

átlagos


59. ábra - Afuz Ali

abrak/59abra.png


AFUZ ALI

Világszerte ismert, nálunk bizonytalan beérésű.

orientalis

antasiatica

csemege

igen késői

fehér

Levele: sima felületű, csupasz fonákú, U alakú vállöblét gyakran főér határolja, középső levélere az első elágazásnál megtörik (59. ábra).

Termése: nagy, laza fürtű, nagy ovális, közömbös ízű bogyóval, tetszetős, piacos.

Termesztési értéke: fagyérzékeny, nem rothad, hosszú metszést és védett meleg fekvést igényel, bőtermő.

60. ábra - Anita

abrak/60abra.png


ANITA

Újabb magyar fajta.

Rosa menna di vacca szabad beporzásából

(Lubik István)

hibrid

intraspecifikus

csemege

korai

kékesvörös

Levele: vastag szövetű, sötétzöld színű, hólyagos felületű, csipkés szélű (60. ábra).

Termése: nagy tetszetős fürtű, parthenokarpiára hajlamos, normálisan termékenyült bogyói nagyok, megnyúltak.

Termesztési értéke: fagyérzékeny, erős növekedésű, sűrű lombozatot nevelő, bőtermő fajta.

61. ábra - Attila

abrak/61abra.png


ATTILA

(40. kép)

Páratlanul finoman muskotályos.

Rosa menna di vacca  Mathiász Jánosné muskotály (Kocsis Pál)

hibrid

intraspecifikus

csemege

késői

fehér

Levele: szabályosan tagolt, erősen hólyagos felületű, a levélerek töve pirosas (61. ábra).

Termése: nagy vállas, tetszetős fürt, fehéressárga megnyúlt, hamvas bogyókkal.

Termesztési értéke: fagyérzékeny, rothadásra hajlamos, rövid metszéssel is bőven terem, bogyói a rövid bogyóecset miatt pereghetnek.

40. kép - Attila

62. ábra - Bianca

abrak/62abra.png


BIANCA

(41. kép)

A betegségnek ellenáll.

Eger 2 (Seyve–Villard 12375)  Bouvier

(Csizmazia József és Bereznai László)

hibrid

interspecifikus

fehér

korai

A9, K3, Ü17

Levele: kerekded, alig tagolt, bőrszerű, sima felületű, hosszú levélnyéllel (62. ábra).

Termése: közepes méretű, hengeres fürt, gömbölyű, zöldessárga, hamvas bogyókkal.

Termesztési értéke: fagytűrő, gombás betegségeknek (lisztharmat, peronoszpóra, rothadás) ellenálló, jó termőképességű, a virágzáskori időjárásra érzékeny.

Bora: diszkréten illatos, finom savtartalmú, esetenként lágy.

41. kép - Bianca

63. ábra - Blauburger

abrak/63abra.png


BLAUBURGER

(27. kép)

Bora gyors fejlődésű.

Kékoportó  Kékfrankos (Müllner l., Ausztria)

hibrid

intraspecifikus

vörösbor

közepes

A2, KI l, Ü4

Levele: alig tagolt, csipkés szélű, sima felületű (63. ábra).

Termése: közepes méretű, kissé vállas fürt, gömbölyű, kékesfekete, hamvas bogyókkal.

Termesztési értéke: közepes fagytűrésű, alig rothadó, közepes termőképességű, erős növekedésű, de laza lombú fajta.

Bora: szép színű, finom illatú, zamatú, harmonikus ízű.

27. kép - Blauburger

64. ábra - Boglárka

abrak/64abra.png


BOGLÁRKA

Tetszetős a fürtje.

Génuai zamatos  Pannónia kincse (Szegedi S. és munkatársai)

hibrid

intraspecifikus

csemege

igen korai

fehér

Levele: megnyúlt, nagy, zártöblű, csipkés szélű (64. ábra).

Termése: igen nagy, vállas, közepesen tömött fürt, zöldesfehér, gömbölyű, hamvas, ropogós bogyókkal.

Termesztési értéke: fagyra és a virágzáskori időjárásra érzékeny, rothadásra hajlamos, igen erős növekedésű, nagy lombot nevelő fajta.

65. ábra - Cabernet franc

abrak/65abra.png


CABERNET FRANC

(28. kép)

Világfajta

occidentalis

gallica

vörösbor

késői

A25, K5, Ü1

Levele: szabályosan 5 karéjú, kissé megnyúlt, az erek töve és a levélnyél halvány pirosas (65. ábra).

Termése: kicsi vagy közepes méretű, vállas fürtű, kicsi, gömbölyű, sötétkék, jellegzetesen „fűízű” bogyókkal.

Termesztési értéke: fagytűrő képessége és rothadás ellenállósága szembetűnő, szálvesszős metszést igényel, másodtermés-képzésre hajlamos.

Bora: fajtajelleges, kellemesen fanyar, bársonyos, kiváló minőségű.

28. kép - Cabernet franc

66. ábra - Cabernet sauvignon

abrak/66abra.png


CABERNET SAUVIGNON

(30. kép)

Világfajta.

Újabb vizsgálatok szerint: Cabernet franc  Sauvignon blanc.

occidentalis

gallica

vörösbor

késői

A24, K10, Ü1

Levele: kerekded, mélyen tagolt, zárt oldal- és vállöblű, „lyuggatottnak” 5 helyen „átlőttnek” látszó (66. ábra).

Termése: kicsi, vállas, gyakran ágas fürt, kis, gömbölyű, sötétkék, hamvas bogyókkal és a rossz termékenyülésből származó, apró, zöld, fejletlen bogyókezdeményekkel.

Termesztési értéke: nem fagyérzékeny, kevésbé rothadó, keveset termő, hosszú metszést igénylő fajta.

Bora: sajátos zamatú, bársonyos, harmonikus, kiváló minőségű.

30. kép - Cabernet sauvignon

67. ábra - Cardinal

abrak/67abra.png


CARDINAL

Piacos fajta. Flame Tokay  Ribier

(Snyder és Harmon, Kalifornia)

hibrid

intraspecifikus

csemege

igen korai

kékesvörös

Levele: nagyméretű, kissé sarkos, vállöble nyílt „kancsó” alakú (67. ábra).

Termése: nagy, vállas, laza fürt, igen nagy, majdnem gömbölyű, jellegtelen ízű, ropogós bogyókkal.

Termesztési értéke: fagyra igen érzékeny, rothadásra hajlamos, a környezettel szemben igényes, nagyon bőtermő, és fagykár után jól regenerálódó, inkább csak házikerti termesztésre ajánlható fajta.

68. ábra - Cegléd szépe

abrak/68abra.png


CEGLÉD SZÉPE

(38. kép)

Régi magyar nemesítésű fajta.

Chasselas blanc croquant  Chasselas rouge royal (Mathiász János)

hibrid

intraspecifikus

csemege

közepes

rózsaszínű

Levele: hosszúkás, csúcs- és felső karéjai kiemelkedőek, színe pirosaszöld, fényes (68. ábra).

Termése: középnagy, hengeres, laza, tetszetős fürtű, közepes méretű, kissé megnyúlt ropogós, finom ízű bogyókkal.

Termesztési értéke: jó fagytűrő, a rothadásnak ellenálló, hosszabb metszést igénylő, keveset termő fajta, amelynek termése jól szállítható és eltartható.

38. kép - Cegléd szépe

69. ábra - Chardonnay

abrak/69abra.png


CHARDONNAY

(2. kép)

Világfajta

occidentalis

gallica

minőségi fehér

korai

A41, K2, Ü1

Levele: ép vagy alig tagolt, nyílt vállöblű, az öböl alapját nem levéllemez, hanem ér határolja (69. ábra).

Termése: kicsi, hengeres, középtömött fürtű, kis, gömbölyű fehéreszöld feketén pontozott, jellegzetes ízű bogyókkal.

Termesztési értéke: jó fagytűrő, de rothadásra hajlamos, hosszú metszést igénylő, közepes termőképességű fajta.

Bora: fajtajelleges, inkább kemény karakterű, de finom savérzetű, különleges zamatú, testes, széleskörűen felhasználható (pezsgő alapbor, minőségi bor, különleges minőségű bor).

2. kép - Chardonnay

70. ábra - Chasselas

abrak/70abra.png


CHASSELAS

(37. kép)

Legelterjedtebb csemegeszőlő-fajtánk.

orientalis

caspica

csemege

korai

fehér, piros

Levele: szabályosan 5 karéjú, kissé hólyagos felületű, a levéllemez széle a fonáka felé pöndörödik (70. ábra).

Termése: középnagy méretű, hengeres vagy vállas fürtű, közepes, gömbölyű, lédús, kellemes ízű, zöldesfehértől a rózsaszínen át változó bogyókkal.

Termesztési értéke: fagytűrő képessége és rothadás-ellenállósága, valamint termőképessége jó, inkább hosszabb metszést igényel, termése sokáig a tőkén tartható, kettős hasznosítású fajta.

37. kép - Chasselas

71. ábra - Cirflandi

abrak/71abra.png


CIRFANDLI

Helyi fajta.

occidentalis

ismeretlen

minőségi fehér

késői

világospiros

Levele: kerekded, változatosan tagolt, a levél széle a fonák felé hajló, bronzos árnyalatú (71.ábra).

Termése: középnagy, vállas, feltűnően tömött fürtű, közepes méretű, gömbölyű, vékony héjú fűszeres ízű bogyókkal.

Termesztési értéke: közepesen fagytűrő, rothadásra hajlamos, jó termőképességű, terhelésre érzékeny, sok másodfürtöt nevelő, igényes fajta.

Bora: illatos, fűszeres, egyes évjáratokban különleges minőségű.

72. ábra - Csaba gyöngye

abrak/abrak72.png


CSABA GYÖNGYE

(33. kép)

A legkorábbi érésű, elterjedt fajta.

Bronnerstraube  Ottonel muskotály

(Stark Adolf)

hibrid

intraspecifikus

csemege

igen korai

fehér

Levele: kerekded, ép vagy 3 karéjú, a levéllemez a középső érre aszimmetrikus, korán sárgul és rozsdásan pettyeződik (72. ábra).

Termése: középnagy, vállas fürtű, közepes, gömbölyű, halványsárga, muskotályos ízű bogyókkal.

Termesztési értéke: az átlagosnál jobb fagytűrő képességű, rothadásra érzékeny, sok másodtermést nevelő, kettős hasznosítású fajta, amelyet a nemzetközi szőlőnemesítésben szülőként gyakran felhasználnak.

33. kép - Csaba gyöngye

73. ábra - Cserszegi fűszeres

abrak/73abra.png


CSERSZEGI FŰSZERES

(7. kép)

Ígéretes magyar hibrid.

Irsai Olivér  Tramini

(Bakonyi Károly)

Hibrid

intraspecifikus

minőségi

fehér korai

A20, K14, Ü5

Levele: az Irsai Olivérhez hasonló, de sima felületű, kevésbé hólyagos, fényesebb, a levélnyél pirosas árnyalatú (73. ábra).

Termése: közepes méretű, vállas fürtjein a bogyók húspiros színűek.

Termesztési értéke: fagytűrő képessége és rothadás ellenállósága az átlagosnál jobb, de nem kiemelkedő, a terhelésre érzékeny, kondicionális állapotára ügyelni kell.

7. kép - Cserszegi fűszeres

74. ábra - Ezerjó

abrak/74abra.png


EZERJÓ

Kárpát-medencei fajta.

pontusi

balcanica

tömegbor

közepes

A2, K9, Ü10

Levele: szív alakú, vastag szövetű, erősen hólyagos felületű (74.ábra).

Termése: középnagy, vállas, tömött fürtű, közepes, megnyúlt gömbölyded, napos oldalán rozsdásodó színű bogyókkal.

Termesztési értéke: fagy- és rothadásérzékeny, bőtermő, rövid- vagy kopaszmetszéssel is jól terem, kevés zöldmunkát igényel.

Bora: kifejezetten kemény, gyakran durva savérzetet nyújtó, de jó évjáratban a savak finomodnak és testes, szép száraz érzetűek.

75. ábra - Favorit

abrak/75abra.png


FAVORIT

(36. kép)

Kedvelt házikerti fajta.

Chasselas Queen Viktoria White  Szőlőskertek királynője muskotály

(Szegedi Sándor és munkatársai)

hibrid

intraspecifikus

csemege

igen korai

fehér

Levele: középnagy, kissé szögletes, sima felületű, vékony szövetű, csupasz fonákú, az erek töve pirosas árnyalatú (75. ábra).

Termése: nagy, közepesen tömött fürtű, sárgásfehér színű, ropogós, olvadó húsú, finom ízű bogyókkal.

Termesztési értéke: fagyra és rothadásra érzékeny, bőtermő, ritka, szellős lombot nevelő fajta.

36. kép - Favorit

76. ábra - Furmint

abrak/76abra.png


FURMINT

(16. kép)

Tipikusan magyar fajta.

pontusi

balcanica

minőségi fehér

késői

A4, K3, Ü8

Levele: alig tagolt, vastag szövetű, erős, zsíros tapintású, kissé hólyagos felületű (76. ábra).

Termése: középnagy, hengeres, laza fürtű, megnyúlt gömbölyű, változatos méretű, napos oldalán rozsdásodó bogyókkal.

Termesztési értéke: fagyérzékeny, rothadásérzékeny, nemesrothadásra hajlamos (aszúsodó), bőtermő, erős növekedésű fajta, változatos virágtípusokkal és típusváltozatokkal, valamint több klónnal.

Bora: illatos, fajtajelleges, kifejezetten kemény karakterű, aszúsodott terméséből világhírű bor készül.

16. kép - Furmint

77. ábra - Hamburgi muskotály

abrak/77abra.png


HAMBURGI MUSKOTÁLY

Különösen finom muskotályos zamatú.

Alexandriai muskotály  Frankenthali

(Pirovano szerint)

hibrid

intraspecifikus

csemege

késői

kék

Levele: nagy, kutyanyelvszerűen kiemelkedő csúcskaréjú, serteszőrös fonákú, a színe felé tölcséresen összehajló (77. ábra).

Termése: nagy, gúla alakú, ágas fürtű, ovális, sötétkék hamvas, ropogós, finoman muskotályos ízű bogyókkal.

Termesztési értéke: közepesen fagytűrő, átlagos rothadásérzékenységű, jó termőképességű, törékeny kocsányú fajta, nem egyöntetű bogyónagysággal és színeződéssel, de páratlanul finom zamattal.

78. ábra - Hárslevelű

abrak/78abra.png


HÁRSLEVELŰ

(12 kép)

Őshonos, magyar fajta.

pontusi

balcanica

minőségi fehér

késői

A5, K13, Ü13

Levele: ép, kerekded vagy vese formájú, U alakú nyílt vállöböllel (78. ábra).

Termése: igen nagy, hosszú, hengeres fürtű, gömbölyű, zöldessárga bogyókkal.

Termesztési értéke: fagy- és rothadás- valamint aszályérzékeny, aszúsodásra hajlamos, bőtermő, erős növekedésű, felálló hajtású fajta, több klónnal.

Bora: fajtajelleges, hársméz illatú, a Furmintnál lágyabb, finom savtartalmú, testes, aszúsodott terméséből készült bora világhírű.

12. kép - Hárslevelű

79. ábra - Irsai Olivér

abrak/79abra.png


IRSAI OLIVÉR

(34. kép)

Kettős hasznosítású fajta.

Pozsonyi  Csaba gyöngye

(Kocsis Pál)

hibrid

intraspecifikus

csemege

igen korai

fehér

Levele: viszonylag kicsi, kerekded, 5 karéjú, vékony szövetű, bőrszerű (79. ábra).

Termése: közepes méretű, vállas fürtű, kicsi, gömbölyű, aranysárgára színeződő, muskotályos ízű bogyókkal.

Termesztési értéke: fagyérzékeny, nem rothadó, kielégítően termő, zöldmunkaigényes fajta, amelyet ma már inkább boráért termesztenek.

Bora: intenzíven muskotályos, lágy karakterű, gyorsan vénülő, többnyire házasítási alapanyag.

34. kép - Irsai Olivér

80. ábra - Itália

abrak/80abra.png


ITÁLIA

Világszerte ismert és termesztett fajta.

Chasselas Napoleon  Hamburgi muskotály (Pirovano)

Hibrid

intraspecifikus

csemege

igen késői

fehér

Levele: nagy, kiemelkedő csúcskaréjú, vastag szövetű, tölcséresen összehajló (80. ábra).

Termése: nagy, vállas, gúla alakú, laza fürtű, már-már ideális megjelenésű, nagy, ovális, sárgásfehér, finoman muskotályos ízű bogyókkal.

Termesztési értéke: közepes fagytűrésű, kevésbé rothadó, bőtermő, hosszú tenyészidejű, nálunk csak meleg, védett helyen termeszthető eredményesen.

81. ábra - Izsáki

abrak/81abra.png


IZSÁKI

Helyi fajta.

Pontusi

balcanica

tömegbor

késői

A1, K4, Ü5

Levele: nagyméretű, megnyúlt, hólyagos felületű, a főerek alsó harmada pirosas, a vállöböl „kancsó” alakú (81. ábra).

Termése: nagy, vállas, tömött fürtű, világos sárgászöld színű, sűrűn pontozott bogyókkal.

Termesztési értéke: fagyérzékeny, de jól regenerálódik, bőtermő, sok másodtermést nevelő fajta, amely rövid metszéssel is jól terem.

Bora: vékony, kemény, durva savösszetételű, asztali minőségű, amit pezsgőkészítésre is felhasználnak.

82. ábra - Juhfark

abrak/82abra.png


JUHFARK

(19. kép)

Divatossá váló régi helyi fajta.

orientalis

caspica

minőségi fehér

késői

A2, K6, Ü–

Levele: 5 karéjú, világoszöld színű, vékony szövetű, nyílt vállöblű (82. ábra).

Termése: hosszú, hengeres, tömött, a juh farkára emlékeztető fürtű, fehéreszöld, hamvas bogyókkal.

Termesztési értéke: közepes fagytűrő képességű, rothadásra hajlamos, bőtermő, erős növekedésű, helyi fajta.

Bora: kedvező évjáratokban igen finom savakat tartalmazó, gyönyörű, száraz borokat terem, ami miatt a Somlói borvidéken nagyra értékelik, felkarolják.

19. kép - Juhfark

83. ábra - Kadarka

abrak/83abra.png


KADARKA

Reneszánszát élő régi fajta.

pontusi

balcanica

vörösbor

késői

A9, K9, Ü5

Levele: 3–5karéjú, sötétzöld, fényes, hólyagos felületű, durva tapintású (83. ábra).

Termése: középnagy, hengeres, tömött fürtű, kékesfekete, árnyékos oldalukon néha zöldeskék, gömbölyű bogyókkal.

Termesztési értéke: fagyérzékeny, rothadásra hajlamos, bőtermő, erős növekedésű, felálló hajtású, gyalogművelésre alkalmas fajta, több klónnal.

Bora: fűszeres illatú, zamatú, kötöttebb, löszös talajon testes, lazább homoktalajon vékonyabb, üdébb jellegű.

84. ábra - Karát

abrak/84abra.png


KARÁT

Szárazságtűrő, edzett fajta.

Kövidinka  Szürkebarát

(Kurucz András és Kwaysser István)

hibrid

intraspecifikus

minőségi fehér

közepes

A2, K5, Ü9

Levele: kerekded, ép, esetleg 3 karéjú, nyílt oldal- és vállöböllel, barnáspiros erekkel (84. ábra).

Termése: kicsi, vállas, tömött fürtű, rövid kocsánnyal és zöldessárga hamvas, feketén pontozott bogyókkal.

Termesztési értéke: közepesen fagytűrő, kevésbé rothadó, a szárazságot jól tűrő fajta.

Bora: fajtajelleges, testes, finom savakkal.

85. ábra - Kékfrankos

abrak/85abra.png


KÉKFRANKOS

(25. kép)

A legelterjedtebb vörösborszőlő-fajtánk.

orientalis

caspica

vörösbor

közepes

A27, K10, Ü2

Levele: nagy, nem tagolt, a vállöböl keskeny V alakú, fonáka durván serteszőrös (85.ábra).

Termése: vállas, közepesen tömött fürtű, sötétkék, hamvas, gömbölyű bogyókkal.

Termesztési értéke: az átlagosnál jobb fagytűrő képességű nem rothad, megbízhatóan jól terem, laza, szellős lombozatot nevelő fajta.

Bora: fajtajelleges, csersavban gazdag, eléggé nyers, kemény, de érlelés során savai lefinomodnak.

25. kép - Kékfrankos

86. ábra - Kéknyelű

abrak/86abra.png


KÉKNYELŰ

(20. Kép)

Helyi magyar fajta.

Pontusi

balcanica

minőségi fehér

késői

A1, K1, Ü–

Levele: közepesen tagolt, nyílt vállöblű, vastag szövetű, sima felületű, kékes árnyalatú (86. ábra).

Termése: közepes méretű, vállas, a rossz kötődéstől laza fürtű, kékesvörös fürtkocsányú, vastaghéjú, csaknem gömbölyű, zöldesfehér bogyókkal.

Termesztési értéke: fagyérzékeny, kevésbé rothad, terméshozama bizonytalan (nővirágú), a Budaival vegyesen telepítik, keresztezéses nemesítése megindult.

Bora: finom illatú és zamatú, kissé kemény karakterű.

20. kép - Kéknyelű

87. ábra - Kékoportó

abrak/87abra.png


KÉKOPORTÓ

(29. kép)

Ismert, többnyire kiegészítő fajta.

orientalis

caspica

vörösbor

korai

A5, K19, Ü10

Levele: kerekded, változatosan tagolt, színe világos fűzöld, fényes, fonáka csupasz (87. ábra).

Termése: közepes méretű, vállas, tömött fürtű, gömbölyű, sötétkék, vékonyhéjú bogyókkal.

Termesztési értéke: átlagos fagytűrő képességű, rothadásra érzékeny, bőtermő, étkezési célra is gyakran használják.

Bora: kifejezetten lágy, ugyanakkor fajtajelleges ízű és zamatú, különösen a délies adottságú termőhelyeken, máshol jó házasítási partner.

29. kép - Kékoportó

88. ábra - Királyleányka

abrak/88abra.png


KIRÁLYLEÁNYKA

(9. kép)

Kárpát-medencei fajta.

Kövérszőlő  Leányka természetes hibridje.

hibrid

intraspecifikus

minőségi fehér

közepes

A15, K12, Ü9

Levele: ép, nem tagolt, fényes felületű, vastag szövetű (88. ábra).

Termése: kicsi, tömött fürtű, gömbölyű, fehéreszöld, pontozott bogyókkal.

Termesztési értéke: átlagos fagyérzékenységű, rothadásra érzékeny, bőtermő, sűrű lombot nevelő, önárnyékolásra hajlamos fajta.

Bora: harmonikus savtartalmú, a muskotályos fajtákhoz közelálló illatú, testes.

9. kép - Királyleányka

89. ábra - Kozma Pálné muskotály

abrak/89abra.png


KOZMA PÁLNÉ MUSKOTÁLY

Választékgazdagító fajta.

Itália  Irsai Olivér

(Kozma Pál, és munkatársai)

hibrid

intraspecifikus

csemege

igen korai

fehér

Levele: kicsi vagy közepes méretű, 5 karéjú, vékony szövetű, vállöblét ér határolhatja (89. ábra).

Termése: közepes vagy nagy fürtű, jó termékenyülés után a fürtök teltek, tetszetősek, ovális, borostyánsárgára színeződő, muskotályos ízű, de néha fanyarkás mellékízű bogyókkal.

Termesztési értéke: fagytűrése közepes, rothadás ellenállósága átlagos, terméshozamát a kötődés viszonyai befolyásolják, a madarak és a darazsak gyakran károsítják a termését.

90. ábra - Kövidinka

abrak/90abra.png


KÖVIDINKA

(18. kép)

Megbízható, igénytelen fajta.

pontusi

balcanica

fehér tömeg

késői

A5, K7, Ü7

Levele: kerekded, majdnem teljesen ép, vastag, durva szövetű, hólyagos felületű (90. ábra).

Termése: vállas, tömött fürtű, zöldespiros, hamvas, gömbölyű bogyókkal.

Termesztési értéke: fagytűrése viszonylag jó, nem rothad, aszálytűrő, edzett, igénytelen, gyalogművelésre is alkalmas.

Bora: lágy karakterű, könnyű, diszkrét fajtajelleges illattal és zamattal.

18. kép - Kövidinka

91. ábra - Kunleány

abrak/91abra.png


KUNLEÁNY

(45. kép)

Kiemelkedően fagytűrő.

(Vitis vinifera  Vitis amurensis)  Afuz Ali)

(Tamássy István és Koleda István)

hibrid

interspecifikus

tömegbor

késői

A9, K4, Ü3

Levele: 3 karéjú, nyílt vállöble kapcsolójel alakú, vékony szövetű, finom tapintású (91. ábra).

Termése: nagy, elágazó fürtű, éretten is zöld fürtkocsánnyal, ami miatt könnyen törik, valamint sárgászöld bogyókkal.

Termesztési értéke: fagytűrő képessége kiemelkedő, nem rothad, bőtermő, sűrű lombot nevelő, így fokozott zöldmunkát igénylő fajta.

Bora: kellemes zamatú, kissé kemény karakterű, ezért pezsgőgyártásra is alkalmas.

45. kép - Kunleány

92. ábra - Leányka

abrak/92abra.png


LEÁNYKA

(8. kép)

Méltatlanul háttérbe szorult fajta.

orientalis

caspica

minőségi fehér

korai

A5, K16, Ü13

Levele: erősen tagolt, nyílt váll- és oldalöblű, csupasz, fényes, a vállöböl kapcsolójel alakú (92. ábra).

Termése: kicsi, kúp alakú, tömött fürtű, kicsi, gömbölyű, sárgászöld bogyókkal.

Termesztési értéke: fagytűrő képessége jó, rothadásra hajlamos, bőtermő, erős növekedésű, sűrű lombot nevelő és így önárnyékolásra is hajlamos fajta.

Bora: testes, diszkrét illatú és zamatú (nektár illat), tüzes, lágy karakterű.

8. kép - Leányka

93. ábra - Mathiász Jánosné muskotály

abrak/93abra.png


MATHIÁSZ JÁNOSNÉ MUSKOTÁLY

Házikerti fajta.

Ottonel muskotály  Chasselas rouge de foncé

(Mathiász János)

hibrid

intraspecifikus

csemege

korai

húspiros

Levele: 5 karéjú, kiemelkedő csúcskaréjjal, zárt vállöböllel, a színe pirosaszöld, tompa fényű, hólyagos (93. ábra).

Termése: nagy, vállas, tömött fürtű, egyenlőtlenül húspiros és fakózöld, muskotályos bogyókkal.

Termesztési értéke: átlagos fagytűrő képességű és rothadásérzékenységű, generatív jellegű a terhelésre érzékeny fajta, melynek piacosságát előnytelen megjelenése rontja.

94. ábra - Merlot

abrak/94abra.png


MERLOT

(31. kép)

Világfajta.

occidentalis

gallica

vörösbor

késői

A13, K12, Ü1

Levele: 5 karéjú, nyílt vállöblű, a levélerek és a levélnyél zöld színű, fedőszín nélkül, az oldalöbölben lehet fog (94. ábra).

Termése: kicsi vagy közepes méretű, vállas fürtű, mélykék, hamvas bogyókkal.

Termesztési értéke: rendkívül igényes és érzékeny fajta, csak a legjobb termőhelyeken és évjáratokban ad kiváló minőséget (tápanyag, víz, fagy stb.).

Bora: sajátos, egy kicsit a vaníliához hasonló, gazdag íz- és zamatanyagú, simogatóan bársonyos csersavtartalmú.

31. kép - Merlot

95. ábra - Nero

abrak/95abra.png


NERO

Ígéretes újabb fajta.

Eger 2 (Seyve – Villard 12375 ser.)  Gárdonyi Géza

(Csizmazia József és Bereznai László)

hibrid

interspecifikus

csemege

korai

kék

Levele: nagyméretű, oldalöblei sekélyek, nyíltak, keskenyek, vállöble nyílt U alakú, vastag szövetű, hullámos felületű (95. ábra).

Termése: nagy, vállas fürtű, megnyúlt, sötétkék, hamvas, ropogós, fűszeres ízű bogyókkal.

Termesztési értéke: fagytűrése és a gombás betegségekkel szembeni ellenálló képessége jó, erős növekedésű, kettős hasznosítású fajta.

Bora: finom illatú, kissé fűszeres, elegáns, szép színű rozébor.

96. ábra - Olasz rizling

abrak/96abra.png


OLASZ RIZLING

(14. kép)

A legismertebb és legelterjedtebb fajtánk.

occidentalis

gallica

minőségi fehér

késői

A41, K1, Ü4

Levele: viszonylag kicsi méretű, változatosan tagolt, nyílt vállöblű (96. ábra).

Termése: kicsi, jellegzetesen vese alakú, tömött, rendszerint mellékfürttel rendelkező fürtű, gömbölyű, sárgászöld bogyókkal.

Termesztési értéke: jó fagytűrő képességű, közepes rothadásérzékenységű, kiegyenlítetten, megbízhatóan termő fajta, több értékes klónnal és szubklónnal.

Bora: jellegzetesen rezedaillatú, keserű mandulára emlékeztető zamatú, gyakran lágy.

14. kép - Olasz rizling

97. ábra - Ottonel muskotály

abrak/97abra.png


OTTONEL MUSKOTÁLY

(4. kép)

Gazdagon muskotályos.

orientalis

caspica

minőségi fehér

korai

A20, K11, Ü8

Levele: szabályos 5 karéjú, zárt vagy záródó öblökkel, világoszöld színű, a széle a fonáka felé hajló (97. ábra).

Termése: apró fürtű, fehéressárga, rozsdásodó bogyókkal.

Termesztési értéke: fagytűrő képessége jó, de téltűrése kifogásolható, a virágzáskori időjárásra rendkívül érzékeny közepes termőképességű.

Bora: finom muskotályos illatú és zamatú, vékony, gyakran lágy, kitűnő házasítási alapanyag.

4. kép - Ottonel muskotály

98. ábra - Palatina (Augusztusi muskotály)

abrak/98abra.png


PALATINA

(AUGUSZTUSI MUSKOTÁLY)

Ígéretes újabb fajta.

Seyve – Villard 12375  Szőlőskertek királynője muskotály

(Kozma Pál és munkatársai)

Hibrid

interspecifikus

csemege

igen korai

fehér

Levele: U alakú nyílt vállöblét gyakran ér határolja (98. ábra).

Termése: nagy, laza, tetszetős fürtű, aranysárga, megnyúlt, olvadó húsú, finoman muskotályos bogyókkal.

Termesztési értéke: kiemelkedő fagy- és téltűrő képességű, gombás betegségeknek jól ellenálló, nem rothadó, kielégítően bőtermő, piacos fajta.

99. ábra - Pannónia kincse

abrak/99abra.png


PANNÓNIA KINCSE

(39. kép)

Kitűnő házikerti fajta.

Szőlőskertek királynője muskotály  Cegléd szépe

(Póczik Ferenc és Javós Gyula).

hibrid

intraspecifikus

csemege

igen korai

fehér

Levele: 5 karéjú, sarkos, nyílt vállöblű, sima felületű, az erek töve pirosas (99. ábra).

Termése: nagy, vállas, laza fürtű, nagy, ovális, zöldesfehér színű, igen húsos, kissé lészegény bogyókkal.

Termesztési értéke: fagyérzékeny, kevésbé rothadó, bőtermő, sok másodtermést nevelő fajta, a bogyói érzékenyek a barnulásra, ezért rosszul szállítható.

39. kép - Pannónia kincse

100. ábra - Pinot blanc

abrak/100abra.png


PINOT BLANC

(10. kép)

Különösen finom, száraz bort adó fajta.

occidentalis

gallica

minőségi fehér

közepes

A13, K14, Ü–

Levele: 5 karéjú, szabályos ötszögletű, hólyagos felületű, sötétzöld színű (100. ábra).

Termése: kicsi vagy inkább közepes méretű, tömött fürtű, gömbölyű, fehéreszöld színű bogyókkal.

Termesztési értéke: jó fagytűrő és alig rothadó, kielégítően termő, erős növekedésű fajta, amely hosszúmetszést igényel.

Bora: fajtajelleges, kemény karakterű, de kellemes, finom savérzetű, testes, pezsgőgyártásra is alkalmas.

10. kép - Pinot blanc

101. ábra - Pinot noir

abrak/101abra.png


PINOT NOIR

(32. kép)

A Pinot fajtacsoport kék bogyójú tagja.

occidentalis

galltea

vörösbor

közepes

A14, K5, Ü1

Levele: szabályos ötszögletű, sekélyen tagolt, kissé hólyagos, a Szürkebaráthoz hasonló, de nyár végén már vörösre színeződő (101. ábra).

Termése: kisméretű, tömött fürtű, kis, gömbölyű, sötétkék bogyókkal.

Termesztési értéke: közepes fagytűrésű és rothadásérzékenységű, ritka lombú, elfogadhatóan termő fajta, amelynek terméséből fehér pezsgő is készíthető.

Bora: szép, rubinvörös színű, finom zamatú, gazdag csersavtartalmú, kissé kemény vörösbor.

32. kép - Pinot noir

102. ábra - Pölöskei muskotály

abrak/102abra.png


PÖLÖSKEI MUSKOTÁLY

(48. kép)

Lugasok kiváló fajtája.

[Zala gyöngye  (Glória Hungariae  Erzsébet királyné emléke)]

(Szegedi Sándor és munkatársai)

hibrid

interspecifikus

csemege

közepes

fehér

Levele: nagy, mélyen tagolt, fűrészes szélű, haragoszöld színű, fényes felületű (102. ábra).

Termése: nagy, vállas, de gyakran ágas, laza fürtű, megnyúlt, borostyánsárga, hamvas, ropogós húsú, muskotályos ízű bogyókkal.

Termesztési értéke: fagytűrő képessége elfogadhatóan jó, rothadásra és egyéb gombás betegségekre nem fogékony, ezért környezetkímélő szőlőtermesztésre alkalmas fajta.

48. kép - Pölöskei muskotály

103. ábra - Rajnai rizling

abrak/103abra.png


RAJNAI RIZLING

(13. kép)

Németország fő fajtája, az egész világon ismerik

occidentalis

gallica

minőségi fehér

késői

A29, K10, Ü3

Levele: kerekded, változatosan tagolt, felső öblei és vállöble zárt, alsó öblei mindig nyíltak, erezete barnáspiros (103. ábra).

Termése: kisméretű, hengeres, tömött fürtű, gömbölyű, zöldessárga bogyókkal.

Termesztési értéke: fagytűrése kiemelkedő, rothadásra hajlamos, közepesen termő, erős növekedésű, ezért fokozott zöldmunkát igénylő fajta, több klónnal.

Bora: határozottan kemény karakterű, de savai finomak, fajtajelleges, diszkrét illatáról és zamatáról jól felismerhető.

13. kép - Rajnai rizling

104. ábra - Rizlingszilváni

abrak/104abra.png


RIZLINGSZILVÁNI

(3. kép)

Ideális kisüzemi fajta.

Rajnai rizling  Zöldszilváni (Müller Thugrau), de újabban Rajnai rizling  Chasselas keresztezésnek vélik.

hibrid

intraspecifikus

minőségi

fehér korai

A18, K19, Ü8

Levele: szép, 5 karéjú, mélyen tagolt, sarkos, hólyagos felületű (104. ábra).

Termése: közepes méretű, hengeres, kissé vállas fürtű, megnyúlt, gömbölyű, sárgásfehér, lédús bogyókkal.

Termesztési értéke: közepesen fagytűrő, rothadásra hajlamos, igen bő termő, terhelésre érzékeny, ritka lombú fajta.

Bora: illatos, gyors fejlődésű, esetenként lágy.

3. kép - Rizlingszilváni

105. ábra - Sauvignon

abrak/105abra.png


SAUVIGNON

(15. kép)

Világfajta.

occidentalis

gallica minőségi

fehér

közepes

A26, K7, Ü1

Levele: 5 karéjú, zárt felső oldalöblű, csipkés szélű, hullámos felületű (105. ábra).

Termése: kisméretű, tömött, rövid kocsányú, vesszőn ülő fürtű, gömbölyű, sárgászöld színű, feketén pontozott bogyókkal.

Termesztési értéke: fagytűrő képessége és rothadásérzékenysége közepes, kielégítő terméshozamú, sűrű lombot nevelő fajta.

Bora: rendkívül fajtajelleges a farkasalmára vagy paprikára emlékeztető illatú és zamatú, harmonikus.

15. kép - Sauvignon

106. ábra - Sárga muskotály

abrak/106abra.png


SÁRGA MUSKOTÁLY

(17. kép)

Igen régi, muskotályos fajta.

pontusi

georgica

minőségi fehér

késői

A4, K3, Ü2

Levele: közepesen tagolt, zárt felső öblű, lant alakú vállöblű, a fűrészes fogvégek sárgák (106. ábra).

Termése: nagy, vállas, tömött fürtű, gömbölyű, sárgászöld, rozsdásodó, muskotályos zamatú bogyókkal.

Termesztési értéke: eléggé fagyérzékeny, rothadásra hajlamos, aszúsodó, a termőhely iránt igényes fajta, melynek éredő termését a darazsak kedvelik.

Bora: különösen finom, muskotályos illatú és zamatú, nem savszegény, aszúsodott terméséből Tokajhegyalján borkülönlegesség is készül.

17. kép - Sárga muskotály

107. ábra - Szőlőskertek királynője muskotály

abrak/107abra.png


SZŐLŐSKERTEK KIRÁLYNŐJE MUSKOTÁLY

(35. kép)

Házikerti és a nemesítésben használt fajta.

Erzsébet királyné emléke  Csaba gyöngye

(Mathiász János).

hibrid

intraspecifikus

csemege

igen korai

fehér

Levele: közepes nagyságú, kissé szögletes, vállöble nyílt, kancsó alakú, sima felületű, fényes (107. ábra).

Termése: nagy fürtű, nagy, ovális, sárgásfehér színű, rozsdásodó, muskotályos ízű bogyókkal.

Termesztési értéke: kifejezetten fagyérzékeny, rothadásra hajlamos, bőtermő fajta, melynek túlérett termése szappanízű, rövid metszéssel is jól terem.

35. kép - Szőlőskertek királynője muskotály

108. ábra - Szürkebarát (Pinot gris

abrak/108abra.png


SZÜRKEBARÁT (PINOT GRIS)

(5. kép)

A világ számos helyén ismert.

occidentalis

gallica

minőségi fehér

korai

A21, K5, Ü7

Levele: változatosan tagolt, ép, 5 karéjú jellegzetesen ötszögletű (108. ábra).

Termése: kis, hengeres, igen tömött fürtű, piszkosszürke, hamvas bogyókkal.

Termesztési értéke: jó fagytűrő képességű, rothadásra kissé érzékeny, közepesen termő, hosszú metszést igénylő fajta, több értékes klónnal.

Bora: ízekben, zamatokban gazdag, testes, harmonikus savtartalmú, gyakran különleges minőségű.

5. kép - Szürkebarát

109. ábra - Teréz

abrak/109abra.png


TERÉZ

Újabb nemesítésű, ellenálló fajta.

Eger 2 (Seyve–Villard 12375)  Olimpia

(Szegedi Sándor és munkatársai)

hibrid

interspecifikus

csemege

közepes

fehér

Levele: alig tagolt, zárt vállöblű, sötétzöld színű, hosszú, lilás árnyalatú levélnyéllel (109. ábra).

Termése: igen nagy, laza fürtű, megnyúlt, pirkadt zöldessárga, vastag héjú, ropogós húsú, semleges ízű bogyókkal.

Termesztési értéke: kiemelkedő fagytűrő képességű, a gombabetegségekkel szemben jól ellenálló, permetezés nélkül is termeszthető, bőtermő, laza lombozatú fajta.

110. ábra - Téli muskotály

abrak/110abra.png


TÉLI MUSKOTÁLY

Házikertek kedvelt fajtája.

Schiradzouli  Rezső

(Szegedi Sándor és munkatársai)

hibrid

intraspecifikus

csemege

késői

fehér

Levele: 5 karéjú, mélyen tagolt, csipkés szélű, sötétzöld színű, hólyagos felületű (110. ábra).

Termése: nagy, vállas vagy ágas fürtű, zöldesfehér, ropogós húsú, muskotályos ízű bogyókkal.

Termesztési értéke: fagy- és lisztharmatérzékeny, nem rothadó, közepes termőképességű, védett termőhelyet igénylő fajta, melynek termése jól szállítható és eltartható.

111. ábra - Tramini

abrak/111abra.png


TRAMINI

(6. kép)

Széleskörűen elterjedt, illatos fajta.

occidentalis

gallica

minőségi

fehér korai

A16, K18, Ü2

Levele: apró, kerek, alig tagolt (esetleg 3 karéjú), részaránytalan, vastag szövetű, hólyagos felületű, erezete pirosas (111. ábra).

Termése: kicsi, tömött, vesszőn ülő fürtű, gömbölyű, húspiros színű, hamvas bogyókkal.

Termesztési értéke: kiemelkedően jó fagytűrő képességű, alig rothadó, kis termőképességű, szálvesszős metszést igénylő, sűrű lombot nevelő, így fokozott zöldmunkát kívánó fajta.

Bora: intenzíven fajtajelleges illatú, fűszeres zamatú, gyakran lágy karakterű.

6. kép - Tramini

112. ábra - Zenit

abrak/112abra.png


ZENIT

(1. kép)

Nagyon ígéretes, újabb nemesítésű fajta.

Ezerjó  Bouvier

(Király Ferenc és munkatársai).

hibrid

intraspecifikus

minőségi fehér

koragy

A8, K16, Ü6

Levele: nagyméretű, 5 karéjú, zárt vállöblű, sötétzöld színű, hólyagos felületű (112. ábra).

Termése: közepesen nagy, vállas fürtű, kicsi, gömbölyű, zöldesfehér, pontozott bogyókkal.

Termesztési értéke: szembetűnően fagyérzékeny, kevésbé rothadó, kielégítően termő, laza, ritka lombot nevelő és így kis zöldmunkaigényű fajta.

Bora: a magyar ízlésvilágba jól beilleszkedik, kellemes illatú, zamatgazdag, harmonikus savtartalommal.

1. kép - Zenit

113. ábra - Zéta (Oremus

abrak/113abra.png


ZÉTA (OREMUS)

(24. kép)

Korábban érő Tokaj-hegyaljai fajta.

Bouvier Furmint

(Király Ferenc és munkatársai)

Hibrid

intraspecifikus

minőségi fehér

közepes

A1, K-. Ü2

Levele: közepes méretű, alig tagolt, gyakran ép, vállöble nyitott U alakú (113. ábra).

Termése: viszonylag kis, tömött, hengeres fürtű, megnyúlt, gömbölyű, sárgászöld, pontozott bogyókkal.

Termesztési értéke: átlagos fagytűrő képességű, rothadásra érzékeny, aszúsodó fajta.

Bora: finom savtartalmú, tokaji borkülönlegességek készíthetők belőle.

24. kép - Zéta (Oremus)

114. ábra - Zöld veltelini

abrak/114abra.png


ZÖLD VELTELINI

(11. kép)

Ausztria egyik főfajtája.

occidentalis

ismeretlen

minőségi fehér

közepes

A14, K17, Ü9

Levele: kerek, szabályos ötkaréjú, vállöble lant alakú, tompa fogakkal szegélyezett (114. ábra).

Termése: középnagy, vállas, tömött fürtű, megnyúlt, gömbölyű éretten is zöldesfehér színű, pontozott bogyókkal.

Termesztési értéke: átlagos fagytűrő képességű, kevésbé rothadó, igen bő termő, könnyen túlterhelhető fajta.

Bora: fajtajelleges illatú és zamatú, a borshoz hasonlónak tartják, többnyire vékony, kellemes savtartalmú.

11. kép - Zöld veltelini

115. ábra - Zweigelt

abrak/115abra.png


ZWEIGELT

(26 kép)

Bőtermő, túlterhelhető fajta.

Szent Lőrinc  Kékfrankos

(F. Zweigelt, Ausztria).

hibrid

intraspecifikus

vörösbor

közepes

A21, K11, Ü5

Levele: kerekded, sekélyen tagolt, záródó vagy zárt vállöblű (115. ábra).

Termése: nagy, közepesen tömött fürtű, sötétkék, hamvas bogyókkal.

Termesztési értéke: viszonylag jó fagytűrő képességű, kevésbé rothadásérzékeny, bőtermő, könnyen túlterhelhető és ilyenkor csalódást okozó fajta.

Bora: gazdag színanyagú és csersavtartalmú, a Kékfrankosnál lágyabb karakterű, a túl nagy termésből származó bora szerény minőségű.

26. kép - Zweigelt

4.1.4. Kiegészítő fajták

A kiegészítő fajtákat a 38. táblázat mutatja be. A kiegészítő fajták 40%-a fehérborszőlő-, 20%-a vörösborszőlő- és borászati felhasználásuk esetén 40%-a csemegeszőlő-fajta.

38. táblázat - Kiegészítő szőlőfajták (Forrás: „Nemzeti Fajtajegyzék”, MÉÉ 1998. 6. szám)

Sorszám

A fajták megnevezése

Fehérborszőlő

Vörösborszőlő

Csemegeszőlő*

1.

Csillám

Bíbor kadarka

Chasselas

2.

Ezerfürtű

Duna gyöngye

Csaba gyöngye

3.

Jubileum 75

Kármin

Irsai Olivér

4.

Kerner

Medina

Kozma Pálné muskotály

5.

Korai piros veltelini

Turán

Nero

6.

Nektár

 

Pölöskei muskotály

7.

Viktória gyöngye

 

Szőlőskertek királynője muskotály

8.

Zala gyöngye

 

Kocsis Irma

9.

Zefír

 

Narancsízű

10.

Zengő

 

Izbégi muskotály

* Megjegyzés: ha a táblázatban felsorolt csemegeszőlő-fajtákból bor készül, azokat kiegészítő fajtaként kell számításba venni


A táblázatban felsorolt fajták közül 7 fajta (közel 30%) interspecifikus hibrid (Csillám, Viktória gyöngye, Zala gyöngye, Duna gyöngye, Medina, Nero, Pölöskei muskotály), és a fajták 60%-a fajon belüli keresztezésből származó tiszta vinifera hibrid.

A vörösborszőlő-fajták közül 3 fajta festőlevű (Bíbor kadarka, Kármin, Turán).

A kiegészítő fajtáknál feltüntetett csemegeszőlő-fajták egyenkénti bemutatására az ajánlott, illetve az ültetvényes fajtáknál kerül sor.

BÍBOR KADARKA

Kozma Pál és Tusnádi József keresztezéses nemesítéssel állította elő. Az egyik szülő a Kadarka, a másik pedig a Muscat Bouschet volt.

Alig tagolt, nagy levelű fajta. Bőrszerű levelének felülete hólyagos, kissé fényes. Vállas, tömött fürtje közepes méretű. A bogyók sötétkékek, hamvasak.

Október első felében érő és szüretelhető fajta. Festőlevű. A gazdag színanyagtartalom már az érés kezdetén 14–15 mustfoknál kialakul.

Fagyérzékeny. Jól megválasztott, védett termőhelyen házasításra, vörösborok színanyagának növelésére érdemes termeszteni.

CSILLÁM

Kozma Pál és nemesítő munkatársai állították elő a Seyve–Villard 12375 és a Csaba gyöngye keresztezésével (42. kép).A keresztezésben részt vevő szőlőfajták azonosak a Zala gyöngyéével. Interspecifikus fajta.

Alig tagolt levelének vállöble zárt, a levél széle pedig csipkés. Változatos fürtformájú (hengeres, vállas, ágas).

Kiemelkedő fagytűrő képességű, rövidmetszés esetén is bőtermő. Szeptember második felében 18 mustfok körüli vagy a feletti mustfokkal szüretelhető, alig rothadó fajta. Bora harmonikus, finom zamatú, a tiszta viniferafajták borától nem marad el.

42. kép - Csillám

DUNA GYÖNGYE

A Duna gyöngye Kozma Pál és nemesítő társainak vörösborszőlő-fajtája (47.kép). Akeresztezésben az egyik szülő a Seibel 4986, a másik pedig a Csaba gyöngye volt. Interspecifikus fajta.

Levele alig tagolt, zárt vállú, hosszú csúcskaréjú, fűrészes szélű, haragoszöld színű, csupasz. A bogyók kékesfeketék, hamvasak.

Október második felében érik elfogadhatóan magas (17–19 mustfok) cukorfokkal és gazdag savtartalommal. Termőképessége jó, vitális fajta. Rothadásra nem különösen érzékeny. Téltűrése kiemelkedő, a gombabetegségekre nem fogékony. Bora csersavban gazdag, mély színű és kemény karakterű. Nagyfokú termelési biztonsága miatt az Alföldön terjedése várható.

47. kép - Duna gyöngye

EZERFÜRTŰ

Az Ezerfürtűt 1950-ben állította elő Kurucz András és Kwaysser István Kecskeméten.

Egyik szülője a Hárslevelű, a másik pedig a Tramini. Az érdeklődés középpontjába csak az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején került. Akkor a nagyüzemek és a frissen alakuló szakcsoportok jelentős területet telepítettek belőle. Termelői jó fagytűrő képességet, bőséges és jó minőségű egészséges termést reméltek a fajtától. A reményeket a fagytűrés és rothadás-ellenállóság tekintetében nem váltotta be.

Levele kerek, alig tagolt, vállöble záródó. A levél felülete hólyagos, fényes, élénk fűzöld. Vállas, tömött fürtjein a sárgásfehér bogyók pontozottak és barnás bemosódásúak.

Erős növekedésű, fokozott zöldmunkaigényű és elég bőven terem. Szeptember végén szüretelhető, 16 mustfok körüli cukortartalommal.

Bora bár fajtajelleges, de nem különleges, ezért ma már inkább az „asztali” vagy tömegbort termő fajták között emlegetik.

JUBILEUM 75

A kecskeméti nemesítő bázison állította elő Kurucz András és Kwaysser István 1951-ben. Szülei az Ezerjó és a Szürkebarát.

Az 1970-es évek közepén kiváló rothadás-ellenálló képességével tűnt fel. Jó fagytűrőnek is vélték, és az Alföldön való terjedését remélték. E tekintetben elmaradt a várakozásoktól. Nem túl erős növekedésű, laza lombot nevelő fajta. Lilás levélnyelével, hajtástengelyével és levélereivel egyedülálló a borszőlőfajták között.

Vállas, közepesen tömött fürtjein a bogyók húspiros színűek. Október első felében szüretelhető. Bora jó minőségű asztali bor. Előnyének tartják késői lusta fakadását, amivel a kora tavaszi fagyokat elkerüli.

KÁRMIN

Kurucz András és Kwaysser István állította elő a Petit Bouschet és a Kadarka keresztezésével.

Levele nagyméretű, mélyen tagolt, nyílt vállöblű. A fényes, haragoszöld levéllemez viszonylag korán kezd pirosodni. Fürtje inkább nagy, vállas, de a bogyók kicsik, sötétkékek és festőlevűek.

Késői érésű, október második felében érik. Együtt szüretelhető a Kadarkával, amelynek színanyagát javíthatja. Fagyérzékeny, biztonságosan takarással terem az Alföldön.

Bora gazdag színanyagú, házasításra való. A kistermelők vegyesen telepítik a Kadarkával.

KERNER

A németországi Weinsbergben állították elő a Kék trollingi és a Rajnai rizling keresztezésével.

Változatosan tagolt, hólyagos levele hasonlít a Rajnai rizlingéhez, de a hajtástengelyt nem a barna, hanem a zöld szín uralja. Fürtjei kicsik, közepesen tömöttek.

Jó termőképességű, a Rajnai rizlingnél korábban érő, de rothadásra érzékeny fajta. Fagytűrő képessége szembetűnő.

Bora könnyű, harmonikus, finom savtartalmú.

KORAI PIROS VELTELINI

Neve alapján egyesek olasz eredetűnek tartják (Valtelino), míg mások inkább osztrák származásúnak vélik. Más nyelvterületeken (olasz, francia stb.) Malvoisier, Malvasia néven ismert. Magyarországon egyedül a Soproni borvidéken engedélyezte telepítését az előző Bortörvény, azonban ott sem található belőle nagy terület. A természetes fajtarendszerezés szerint a nyugati változatcsoportba sorolható.

Levele szabályos, ötkaréjú, matt, csipkés szélű. Vállas fürtjein a bogyók világos pirosasra színeződnek.

Szeptember első felében érik és a hónap végére gyakran a 20 mustfokot is elérheti. Termőképessége és fagyellenállósága közepes.

Nagy hibája, hogy rothad. Bora gyakran lágy, finom illatú és zamatú, de szokatlan, inkább az osztrákok kedvelik. Ez indokolhatja a fajta megmaradását Sopronban.

MEDINA

Csizmazia József és Bereznai László állította elő az Eger 1 (Seyve–Villard 12286 sel.) és a Medoc noir keresztezésével (46. kép).

Nagy, változatosan tagolt levele zárt vállöblű. A levéllemez hullámos felületű, csupasz. Fürtje vállas, tömött. Bogyói sötétkékek, hamvasak, fűszeres ízűek.

Szeptember első felében érő fajta és a hónap közepén már jó cukortartalommal szüretelhető. Bőtermő és a rothadásnak ellenáll. Erős növekedésű. Jó téltűrő. A peronoszpórára nem fogékony. Szép színű bora általában lágy, illata és zamata – vörösborra nem jellemző – muskotályra emlékeztető. Csak más borokhoz házasítva kerül forgalomba.

46. kép - Medina

NEKTÁR

Bakonyi Károly és munkatársai állították elő a Judit és a Cserszegi fűszeres keresztezéséből (a Judit is Bakonyi hibrid a Kocsis Irma  Csaba gyöngye szülőktől).

Levelén a Cserszegi fűszeres bélyegei uralkodnak. Vállas, olykor ágas fürtje laza, kicsi vagy középnagy. Bogyói halványrozsdabarna színűek, pontozottak.

Augusztus végén érik, szeptember első felében már magas cukortartalommal szüretelhető. Nem rothad. Kielégítő fagytűrő képességű. Bora fűszeres, kissé muskotályos illatú és zamatú. Kedvező tulajdonságai alapján jövője reményekre jogosító.

TUKÁN

Csizmazia József és Bereznai László állította elő a Bikavér 8 (Teinturier  Kadarka) és a Gárdonyi Géza (Medoc noir  Csaba gyöngye) keresztezésével.

Változatosan tagolt levelén az oldalöblök és a vállöböl zárt. A levéllemez hullámos, sötétzöld, tompa fényű. Tömött fürtjein a bogyók kékek, hamvasak, pontozottak. Festőlevű fajta. Igen korán érik, szeptember elején szüretelhető. Kielégítően terem. Fagyérzékeny. Átlagosan rothad. Bora csersavban gazdag, mélyvörös, finom savú, elsősorban házasításra való. Dombvidéki vörösbort termő borvidékeinken, védettebb fekvésekben korai érésével, gazdag színanyagával jó kiegészítő fajta lehet.

VIKTÓRIA GYÖNGYE

Kozma Pál és nemesítő munkatársai állították elő a Seyve–Villard 12375 és a Csaba gyöngye keresztezésével (43. kép).

Levele kihegyezett csúcskaréjú, nyílt vállöblű. Fürtjei és bogyói nagyok. Utóbbiak beérett állapotban kifehérednek.

Szeptember második felében jó mustfokkal szüretelhető (18 mustfok felett). Kicsit korábban szüretelve pezsgőgyártásra is felhasználható. Bőtermő fajfa. Éretten bogyói kissé peregnek. Másodtermés-képzésre hajlamos. Fagytűrő képessége szembetűnő, termése kevésbé rothad. A gombabetegségekre (peronoszpóra, lisztharmat) nem túl fogékony.

Terjedése elsősorban az Alföldön várható.

43. kép - Viktória gyöngye

ZALA GYÖNGYE

Egyes termelők még az Egri csillagok 24 néven ismerik ma is.

Az Ismert nemesítő páros, Csizmazia József és Bereznai László állította elő az Eger 2 (Seyve–Villard 12375 ser.) és a Csaba gyöngye fajták keresztezésével (44. kép).

Kiterült, alig tagolt, szürkészöld levele aszimmetrikus felépítésű. Fürtje tetszetős megjelenésű, vállas, ágas, laza. Bogyói sárgászöldek, napos oldalukon rozsdás bevonattal.

A Zala gyöngye szeptember első felében érik. Termése mind étkezési, mind pedig borkészítési célra felhasználható, sőt korábban szüretelve alacsonyabb mustfok és magasabb savtartalom esetén pezsgőgyártásra is alkalmas.

Bőtermő fajta, másodtermést is nevel, ami még beérik és jól hasznosítható. Nem tartozik a rothadékony fajták közé. A gombabetegségek közül a peronoszpórára nem túl fogékony, de a liszharmatra kimondottan érzékeny. Átlagos évjáratban néhány permetezéssel biztonságosan termeszthető. Jó tulajdonságai miatt a világ több szőlőtermő tájára elkerült. Nálunk is népszerű termesztett szőlőfajta.

44. kép - Zala gyöngye

ZEFIR

Király Ferenc és munkatársai állították elő a Hárslevelű és a Leányka keresztezésével. Levele kerekded, mélyen tagolt, oldalöblei egyenes alapúak, háromszögletűek, zártak, de a vállöble nyílt és ér határolja.

Apró fürtű, rövid fürtkocsányú fajta. Igen korán, augusztusban érik, szeptember elején már magas mustfokkal szüretelhető. A madarak és darazsak károsítják. Aroma- és ízanyagokban gazdag. Keveset terem, fagyérzékeny, rothad. Jó borászati tulajdonságai ellenére számos hátrányos termesztési tulajdonsága miatt nem terjedt el.

ZENGŐ

Király Ferenc és nemesítő társai állították elő az Ezerjó és Bouvier keresztezéséből. Állami minősítése után az akkori üzemek és szakcsoportok telepítették is. Levele kerekded, alig tagolt, sekély oldalöblű, vállöble nyílt. Sűrű lombú, önárnyékolásra hajlamos fajta. Szeptember közepén szüretelhető, átlagos termőképességű. Rothadásra érzékeny, fagytűrése csak közepes. A szárazságot viszont jól tűri. Bora tetszetős zamatú, finom savtartalommal. Biztonságos beérése és kellemes bora ellenére az utóbbi időben alig telepítik.

4.1.5. Ültetvényes fajták

A kategóriába sorolt fajtákból jelenleg vannak ültetvények, amelyek fenntarthatók, de ezekből a fajtákból új ültetvény nem létesíthető. Kivételt képeznek ez alól kutatási vagy oktatási célból létesülő ültetvények.

Az ültetvényes fajtákat a 39.táblázat mutatja be. Az ide sorolt fajták megközelítően 70%-a fehérborszőlő-fajta, 20%-a vörösborszőlő-fajta és l0%-a csemegeszőlő-fajta.

Találhatók közöttük régi magyar fajták (Budai, Csomorika, Piros szlanka, Úrréti, Szerémi), régebbi és újabb nemesítésű hibridfajták (Kocsis Irma, Glória Hungariae, Mátrai muskotály, Kunbarát, Göcseji zamatos, Zeusz), állami minősítés előtt álló hibridek (C43, RF5, RF16, Tarcal 1, Tarcal 10) és honosításra váró külföldi fajták (Muscadelle, Oraniensteiner, Alibernet, Goldburger) egyaránt.

A hibridfajták között vannak fajon belüli keresztezésből származó intraspecifikusak (Magyar frankos, Rubintos, Gyöngyrizling, Narancsízű, Olimpia, Izbégi muskotály) és fajok közötti keresztezésből származó interspecifikus fajták (Lakhegyi mézes, Vértes csillaga, Kunbarát).

39. táblázat - Ültetvényes fajták (Forrás: „Nemzeti Fajtajegyzék”, MÉÉ 1998. 6. szám)

Sorszám

A fajták megnevezése

Fehérborszőlő

Vörösborszőlő

Csemegeszőlő

1.

Aligote

Alibernet

Cinsaut

2.

Bánáti rizling

Alicante Bouschet

Glória Hungariae

3.

Bouvier

Kurucvér

Izbégi muskotály

4.

Budai

Magyar frankos

Kocsis Irma

5.

C43

Merengő

Kocsis Pál emléke

6.

Csomorika

Mornen noir

Muscat Adda

7.

Ehrensrebe

Prokupac

Narancsízű

8.

Gohér

Rubintos

Olimpia

9.

Goldburger

Szent Lőrinc

Perlette

10.

Göcseji zamatos

Titán

 

11.

Gyöngyrizling

Tizián

 

12.

Jubileumsrebe

Vranac

 

13.

Kecskemét 3

  

14.

Kecskemét 7

  

15.

Kecskemét virága

  

16.

Kövérszőlő

  

17.

Kunbarát

  

18.

Lakhegyi mézes

  

19.

Mathiász muskotály

  

20.

Mátrai muskotály

  

21.

Melon

  

22.

Mézes

  

23.

Muscadelle

  

24.

Oraniensteiner

  

25.

Pintes

  

26.

Piros szlanka

  

27.

Piros veltelini

  

28.

Pozsonyi

  

29.

RF 5

  

30.

RF 16

  

31.

RF 48

  

32.

Sárfehér

  

33.

Scheurebe

  

34.

Semillon

  

35.

Szerémi

  

36.

Tarcal 1

  

37.

Tarcal 10

  

38.

Úrréti

  

39.

Vértes csillaga

  

40.

Zeusz

  

41.

Zöldszilváni

  

ALIBERNET

Az Alicante Bouschet és a Cabernet sauvignon fajták keresztezéséből származó, festőlevű, ukrán hibrid, amely elsősorban színjavításra alkalmas.

ALICANTE BOUSCHET

H. Bouschet a XIX. század közepén állította elő a Petit Boasebet és a Grenache keresztezéséből. Késői érésű, sok savat termelő, festőlevű fajta, amelynek elsősorban a nemesítésben van jelentősége.

ALIGOTE

Nyugat-Európában elterjedt, az occidentális változatcsoportba tartozó, szeptember végén – október elején szüretelhető, minőségi fehérbort adó szőlőfajta.

BÁNÁTI RIZLING

A név arra utal, hogy tőlünk délebbről származik. A természetes fajtarendszerezés szerint a pontusi változatcsoportba sorolható.

A Mátraaljai borvidéken évtizedekkel ezelőtt igen kedvelt fajtának számított. Levele erősen tagolt, felső oldalöblei mélyek, szélesek, egyenes alapúak, gyakorta háromszög alakúak, záródók.

A legkönnyebben felismerhető fajták egyike. Bőtermő, tipikus generatív jellegű fajta, amelynek tőkéi könnyen legyengülhetnek. Október elején-közepén szüretelhető. Kissé rothad, fagyérzékeny. Bora többnyire lágy. Ma már csak házikerti jelentősége van.

BOUVIER

Közép-Európában ismert, de nagy területen sehol sem termesztett fajta. Igen korai érése miatt a szőlőnemesítők gyakran használták szülőként a keresztezéses nemesítésben. Bora általában lágy, de jó zamatú, gyakran alkoholban gazdag.

BUDAI

Magyarországon őshonos, Badacsonyban pedig helyi fajtának számít. A pontusi változatcsoportba tartozik. Vastag levélszövetű, gyapjas fonákú levele hasonlít az Ezerjóéhoz, de a levélszéle inkább csipkés. Nagy tömött fürtű fajta. A bogyók zöldesfehérek, kissé pontozottak. Igen későn érik, október második felében szüretelhető. Bőtermő, rothadásra erősen fogékony és fagyérzékeny is. Bora vékony, savas. A Kéknyelű fajfával vegyesen telepítették, ma már alig van belőle.

CINSAUT

A fajfa Kék malaga néven is ismert, főként Franciaországban termesztik. Kettős hasznosítású fajta. Fürtje tetszetős felépítésű, nagyméretű. A bogyók is nagyok, oválisak, kék színűek, hamvasak a Hamburgi muskotályhoz hasonlóak. Szeptember végén érik, bőven terem.

C43

Kriszten György állította elő az Alföld 100 és a Seyve–Villard 12375 keresztezéséből. Kristály néven is találhatók belőle ültetvények az országban. Fejlett csúcskaréjú, erek által határolt vállöblű, levelei alapján jól felismerhető fajta. Korán érő termése a lágyulásra, bogyói pergésre hajlamosak.

Rothadásra, téli fagyra kevésbé érzékeny.

Bora mellékízmentes, kellemes fehérbor.

CSOMORIKA

Magyar eredetű fajtának tartják, a Dél-Dunántúlon termesztik. Laza, hengeres fürtű, fehéreszöld ovális bogyókkal. Késői érésű, rothadásra kissé érzékeny, bőtermő fajta. Savas, kemény bort terem, amely pezsgőkészítésre kiválóan alkalmas.

EHRENSREBE

Kipróbálásra behozott hibrid. Nagyarányú hazai elterjedése nem várható.

GLÓRIA HUNGARIAE

Kocsis Pál állította elő a két világháború között. Szülei az Ezeréves Magyarország emléke és a Thallóczy Lajos muskotály. Kiterített levelének szövete vastag, bőrszerű. A levélnyél és a kacs feltűnően hosszú és pirosas színeződésű. Vállas, nagy fürtje laza. Bogyói zöldesfehér színűek, rágós héjúak és a rövid bogyóecset miatt peregnek. Szeptember közepén érik. Bőtermő.

A számos hátrányos tulajdonsága miatt lassan a házikertekből is kiszorul és gyűjteményes értékű fajtává válik.

GOHÉR

Régi magyar fajta. Tokajhegyalján korábban széleskörűen termesztették. Jelenleg alig található belőle ültetvény, de szaporítása megkezdődött. Nővirágú, keveset termő fajta. Korai érésű, illatos, lágy karakterű bort ad. Az iránta megnyilvánuló érdeklődést tekintve a fajta reneszánszát fogja élni a jövőben.

GOLDBURGER

Ausztriában az Olasz rizling és az Orangetraube keresztezéséből előállított fehérborszőlő-fajta. Fürt- és bogyónagysága meghaladja az Olasz rizlingét, annál többet is terem, sőt korábban is érik mintegy egy héttel.

GÖCSEJI ZAMATOS

Interspecifikus hibrid. Csizmazia József és Bereznai László állította elő az Eger 1 (Seyve–Villard 12286 sel.) és a Medoc noir keresztezéséből. Szeptember második felében szüretelhető, jó termőképességű fajta, amely a lisztharmatot és a peronoszpórát tolerálja, a rothadásra kissé fogékony. Bora intenzíven fűszeres, a muskotályra emlékeztető illatú és zamatú, harmonikus.

GYÖNGYRIZLING

Csizmazia József és Bereznai László állította elő a Rajnai rizling és a Csaba gyöngye keresztezéséből.

Korán, magas cukorfokkal beérő fajta, melynek téltűrése is szembetűnő. Bora illatos, jellegzetesen fűszeres zamatú, finom savtartalmú.

JUBILEUMSREBE

Két vörösborszőlő-fajta, a Kékoportó és a Kékfrankos keresztezéséből Ausztriában előállított fehérborszőlő-fajta.

Kerek levelű, csupasz fonákú, hólyagos felületű hibrid, melynek pirosaszöld bogyói korán érnek, sok cukrot termelnek.

KECSKEMÉT 3

Az élénk savtartalmú, fehérbort termő hibridet Kurucz András és Kwaysser István állította elő az Ezerjó és az Olasz rizling keresztezéséből. Októberben szüretelhető termése kevésbé rothad, de lisztharmat-érzékenysége szembetűnő.

KECSKEMÉT 7

Kuruci András és Kwaysser István állította elő a Kövidinka és a Tramini keresztezéséből. Fehérborszőlő-fajta. Szeptember végén, október elején szüretelhető terméséből kellemes, finom illatú bor készíthető.

KECSKEMÉT VIRÁGA

A XX. század elején állította elő Mathiász János a Kövidinka és a Chasselas Tokay angevine keresztezéséből. Inkább csak házikerti fajta.

Szeptember végén érik, bőtermő, nem rothad. Bora kellemes zamatú, de inkább csak asztali minőségű.

KOCSIS IRMA

A Glória Hungariae fajta testvére. Az egyik legkönnyebben felismerhető szőlőfajta, mert kacsai nemcsak a nóduszokon találhatók, hanem sok esetben az ízközből erednek. Nagy, mélyen tagolt levelei is jó fajtabélyegként szolgálnak. Fürtje nagy, vállas és tömött.

Kettős hasznosítású fajta, de a borászat céljainak inkább megfelelő, mint étkezési célra. Szeptember második felében érik, bőtermő. Fagyérzékeny és rothadékony fajta. Kis termelési biztonsága miatt kiszorul a termesztésből.

KOCSIS PÁL EMLÉKE

Századunk elején (1916) állította elő Kocsis Pál a Pozsonyi és a Hosszúnyelű fajták keresztezéséből. A fehérborszőlő-fajtából nincs nagy ültetvényterület az országban.

KÖVÉRSZŐLŐ

Pontusi eredetű, Erdélyből származó, régi fajta. Lazafürtű, gömbölyű, sárgászöld bogyókkal, melyek jól aszúsodnak. Tokaj-Hegyalján újra felkarolják termesztését (21.kép).

21. kép - Kövérszőlő

KUNBARÁT

Tamássy István és Koleda István állította elő a [(Vitis vinifera  Vitis amurensis)  Itália)] keresztezéséből. Interspecifikus fajta. Szeptember első felében szüretelhető. Kiváló fagytűrő képességű, esetenként rosszul termékenyül. Bora inkább asztali minőségű.

KURUCVÉR

Kurucz András és Kwaysser István állította elő a Kadarka és a Muscat Bouschet keresztezéséből. Szeptember második felében érik, festőlevű, diglükozidot tartalmazó. Nem rothad. Bora kemény karakterű.

LAKHEGYI MÉZES

Csizmazia József és Bereznai László hibridje. Szülei a Mézes és az Eger 2 (Seyve–Villard 12375 sel.) fajták. Igen bőven termő, generatív jellegű, interspecifikus fajta. Fagyérzékeny, nem rothad, a gombabetegségeknek jól ellenáll. Bora könnyű, általában vékony, lágy karakterű, asztali minőségű.

MAGYAR FRANKOS

Kozma Pál és nemesítő munkatársai állították elő a Muscat Bouschet és a Kékfrankos keresztezéséből.

A vörösborszőlő-fajta 1974-ben állami minősítést kapott. Csupasz fonákú levele szürkésen tompa fényű, nyílt vállöblű. Középnagy vállas fürtjén a bogyók kékesfeketék, hamvasak.

Erős növekedésű, a Kékfrankosnál egy kicsit korábban érő, rothadásra hajlamos. Bora kemény karakterű, csersavdús, szép színű.

MATHIÁSZ MUSKOTÁLY

Mathiász János állította elő, de a keresztezésében részt vevő partnerek bizonytalanok. Bőtermő, terhelésre érzékeny fajta. Késői érésű. Bora vékony, kemény, enyhén muskotályos jellegű.

MÁTRAI MUSKOTÁLY

Kozma Pál és munkatársai nemesítették az Izsáki és az Ottonel muskotály keresztezésével. Eddig keveset telepítettek belőle. Levele szembetűnően nagy, kerek, alig tagolt, nyílt vállöblű. Nagy, vállas, tömött fürtű. Sűrű lombú, fokozott zöldmunkát igénylő fajta. Bőtermő.

Október első felében szüretelhető, nem túl magas (16–17) mustfokkal. Fagyérzékeny. Bora kemény, vékony, muskotályos jellegű.

MELON

Az occidentális változatcsoportba tartozó, francia eredetű fajta. Szeptember végén érik, nem túl magas cukorfokkal (16–17 mustfok). Terméshozama jó. Bora elmarad a minőségi fajták boraitól.

MERENGŐ

A fajta azonos a Gyöngyrizling fajtával. Állami minősítésre való bejelentése előtt a Gyöngyrizlinget jelölték e névvel.

MÉZES

Neve mellé (után) gyakran odaillesztik a „fehér” megnevezést is. Minden valószínűség szerint magyar származású fajta, hiszen főként határainkon belül termesztik (22.kép). Rendszertanilag a pontusi változatcsoportba tartozik.

Levele vastag szövetű, szabályosan tagolt. Vállöble „patkó” alakú, oldalöblei kikerekítettek.

Korán érik, szeptember első felében szüretelhető, viszonylag jó cukorfokkal. Kielégítően terem. A téli fagyra érzékeny, de károsodása után jól regenerálódik. Rothadékony fajta. Bora jó minőségű, lágy.

A termesztésből való fokozatos kiszorulásában számos hátrányos tulajdonsága minden bizonnyal szerepet játszott.

22. kép - Mézes

MORNEN NOIR

A Medoc noir fajta hasonneve. A természetes fajtarendszerezés szerint az orientalis változatcsoport caspica változatalcsoportjába tartozik. Levelei a Chasselasé-hoz hasonlóak, de csupasz fonákúak és kevésbé hólyagosak, valamint világosabb zöld, fényes levélszínűek. Korai érésű terméséből illatos (muskotályhoz hasonló) vörösbor készíthető. Termelési biztonsága kicsi.

MUSCADELLE

Franciaországban ismert és termesztett fajta, amely nálunk nem terjedt el. Szeptember második felében érik, rothadásra hajlamos. Borának minősége elmarad az ismert minőségi fajták (Sauvignon, Semillon) boraitól.

MUSCAT ADDA

Pirovano állította elő a Hamburgi muskotály szabad beporzásából. Fürtje nagy, laza, bogyói is nagyok, oválisak, alig észrevehetően muskotályos ízűek. Rothad. A Hamburgi muskotálynál nem értékesebb.

NARANCSÍZŰ

Szegedi Sándor és munkatársai állították elő a Chasselas Queen Victoria White és a Szőlőskertek királynője muskotály keresztezéséből. A Favorit fajta testvére. Inkább csak közepes fürtű, gömbölyű bogyójú, különleges ízű csemegeszőlő-fajta. Igen korai érésű.

OLIMPIA

Szegedi Sándor és munkatársai keresztezéses nemesítésének eredménye. Szülei az Itália és a Thallóczy Lajos muskotály voltak. Korai érésű, laza fürtű, ovális bogyójú fajta. Kocsányzata törékeny. Fagyérzékeny, rothad. Házikerti jelentőségű fajta.

ORANIENSTEINER

Németországi fehérborszőlő-fajta, a Rajnai rizling és a Zöldszilváni keresztezéséből állították elő. Morfológiai megjelenésében hasonlít a Rajnai rizlinghez. Érzékenyen reagál a virágzáskori időjárásra, és kedvezőtlen időjárási viszonyok esetén rosszul köt. Rothadásra hajlamos, a téli hideget jól tűri.

PERLETTE

Kaliforniai fajta. OLMO állította elő a Szultán (Sultanina) és a Szőlőskertek királynője muskotály fajták keresztezéséből. Szentendrei magvatlan néven is ismerik. Nagy, ágas, tömött fürtű, ovális, sárgászöld színű, muskotályos ízű bogyókkal. Korai érésű, szálvesszős metszést igénylő, fagyérzékeny fajta.

PINTES

Borvidékeink közül a Dunántúl néhány borvidékén ismert és termesztett fajta. Ötszögletű levelének vállöble nyílt U alakú. Nagy, vállas fürtjein a hamuszürke bogyók tömötten helyezkednek el.

Késői érésű, bőtermő, rothadásra kissé érzékeny fajta. Bora, kemény karakterű, de savai nem durvák, pezsgőgyártásra is alkalmas.

PIROS SZLANKA

Több borvidéken, elsősorban idősebb ültetvényekben előforduló régóta ismert fajta (23.kép). A Balkán-félszigeten és azon belül is Bulgáriában igen elterjedt, ott Pamid néven ismerik. Rendszertanilag a pontusi változatcsoportba sorolható. Nagy, tölcséresen összehajló levelei vékony szövetűek. A levélerek pirosak. Nagy fürtű, a bogyók világosabb vagy sötétebb kékespiros színűek.

Nálunk szeptember második felében érik, az esetek többségében alacsony (14–15) mustfokkal szüretelik. Savtartalma sem magas, ebből fakadóan a termés nem kellemetlen ízű, ezért étkezési szőlőként is fogyasztják. Az érett bogyók könnyen peregnek. Az egyik legbővebben termő fajtánk. Fagytűrő képessége közepes, de károsodás után jól regenerálódik.

Edzett, igénytelen fajta. Kissé rothad. Bora lágy, vékony, eléggé jellegtelen. A házikerti szőlőkben még sokáig termeszteni fogják.

23. kép - Piros szlanka

POZSONYI FEHÉR

Régi fajta, származása bizonytalan. Morfológiai bélyegei alapján egyesek úgy vélik, hogy egy nyugati és egy balkáni származású fajta természetes hibridje lehet. Tipikus magyarországi fajta, termesztése az Alföldre korlátozódik. Arányosan tagolt fűzöld levele vékony szövetű.

Az érett bogyók sárgászöldek és sűrűn feketén pontozottak. Késői érésű, október közepén viszonylag jó cukortartalommal (17–18 mustfok) szüretelhető. Rövid metszéssel is jól terem.

Fagyérzékeny, de jól regenerálódik. Sívó, posza, száraz homoktalajokra nem való. Bora fajtajelleges zamatú, könnyű, jó minőségű asztali bor. Kedvező tulajdonságai miatt nem tűnik el rövid időn belül a termesztésből.

PROKUPAC (EGRI KÉK)

Szláv nyelvterületeken előforduló fajta, több hasonneve is ismert. Egyes ampelográfiai munkák a Kékoportó fajtával azonosnak vélik. Kis felületen termesztett vörösborszőlő fajta.

RF 5

Füri József és nemesítőtársai állították elő a Pannónia kincse és a Seibel 5279 fajták keresztezéséből, tehát interspecifikus hibrid. Reflex néven is ismert. Igen korai érésű csemegeszőlő-fajta, amely jól tűri a téli hideget, valamint jól ellenáll a lisztharmatnak és a rothadásnak is.

RF 16

Refrén néven vált ismertté. Füri József és társai állították elő a Gloria Hungariae és a Seibel 5279 fajták keresztezésével. Az utóbbi fajta a hazai szőlőtermesztésben Feri szőlőként is ismert. Fajhibrid. Szeptember közepén érik. A gombabetegségeknek jól ellenáll, viszonylag jó fagytűrő, fehérborszőlő-fajta.

RF 48

Füri József és társai nemesítették a Csaba gyöngye és Seibel 5279 keresztezésével. Fehérbort adó interspecifikus hibrid, amit Reform néven telepítettek néhány helyen. Igen korai érésű fajta, a darazsak nagy kárt tehetnek termésében. A gombabetegségeknek és a téli hidegnek jól ellenáll. Bora kissé fanyarkás, lágy karakterű.

RUBINTOS

Kozma Pál és Tusnádi József nemesítette a Kadarka és Kékfrankos fajták keresztezésével. Nagy levelei sötétzöldek, tompa fényűek. A levél szövete bőrszerű, szívós. A levél szélén a fűrészes fogak sárga pontban végződnek. Fürtje nagy, ágas, tömött. Kékesfekete bogyói hamvasak. Bőtermő, szeptember második felében szüretelhető. Fagytűrő képessége, rothadás-ellenállósága nem kiemelkedő. Színanyagban gazdag bora, fűszeres zamatú, esetenként kemény. Eddig nem túl sokat telepítettek belőle az országban. Dombvidéki borvidékeinken eredményesen termeszthető lenne.

SÁRFEHÉR

Nem rokon az Izsákival. A Somlói és a Neszmélyi borvidéken már a XIX. század közepén termesztették. Nővirágú, fürtje laza, fehéreszöld, gömbölyű bogyókkal. Késői érésű. Bora többnyire asztali minőségű.

SCHEUREBE

Németországban állították elő a Zöldszilváni és a Rajnai rizling keresztezésével. Fehérborszőlő-fajta, közepes fürtmérettel és zöldessárga bogyókkal. Szeptember végén, október elején szüretelhető, rothadásra hajlamos. Bora kemény karakterű.

SEMILLON

A természetes rendszerezés szerint az occidentalis változatcsoportba tartozik. Franciaországban elterjedt fajta, nálunk ismert, de nem termesztik nagy területen. Szeptember végén szüretelhető. Fagyérzékeny és rothadásra hajlamos. Bora finom illatú, testes, harmonikus.

SZENT LŐRINC

A Zweigelt fajta egyik szülője. Származása ismeretlen, a szőlőtermesztés lehetőségének északi határa közelében termesztik. Közepes érési idejű, a téli hideggel szemben kevésbé ellenálló, rothadásra hajlamos fajta.

Bora csersavban gazdag, szép, mély színű, kemény karakterű, de érlelés után harmonikussá válik.

SZERÉMI

Az Alföldön előforduló, a pontusi változatcsoportba tartozó fajta, amely a Szerémségből származik. Kényes, igényes fajta, de bora az asztali minőséget gyakran felülmúlja.

TARCAL 1

Brezovcsik László állította elő a Muscat Bouschet és a Hárslevelű keresztezésével.

Közepes méretű fürtjein az éretten rozsdásodó bogyók későn érnek, enyhén muskotályos ízűek. Ez az íz a viszonylag kemény borában is érezhető.

TARCAL 10

Brezovcsik László állította elő a Bouvier és a Hárslevelű keresztezésével. A Hárslevelűnél korábban (szeptember végén) szüretelhető, kiválóan aszúsodó, ígéretes hibrid.

TITÁN

Csizmazia József és Bereznai László állította elő a Gárdonyi Géza és a Bikavér 8 keresztezésével. Szülői tehát a Turán fajtáéval azonosak, de a keresztezési partnereket felcserélték. Festőlevű, vörösborszőlő-fajta. Lombja már a vegetációs időszak közepén kezd vörösre színeződni. Korai érésű terméséből illatos, zamatos bor készíthető.

TIZIÁN

A Bikavér 8 és a Gárdonyi Géza keresztezésével Csizmazia József és Bereznai László állította elő. Sok tekintetben hasonlít a vele megegyező szülőktől származó Turánhoz, de fürtje kicsit nagyobb és tömöttebb annál. Szeptember közepén, második felében szüretelhető, festőlevű fajta.

ÚRRÉTI

Kocsis Pál állította elő a század elején (1916) a Hárslevelű és a Tramini keresztezéséből. Késői érésű, bőtermő, fehérborszőlő-fajta.

VÉRTES CSILLAGA

A Seyve–Villard 12286 fajtából szelektált Eger 1 és a Medoc noir fajták keresztezésével állította elő Csizmazia József és Bereznai László. Fehérbort termő interspecifikus hibrid.

Szeptember második felében szüretelhető, kevésbé rothadás-érzékeny, jó fagytűrő képességű fajta. Bora kissé kemény, fajtajelleges.

VRANAC

Elsősorban szláv nyelvterületen ismert, házikerti jelentőségű fajfa.

ZEUSZ

Kiss Ervin és Király Ferenc állította elő az Ezerjó és a Bouvier keresztezésével. Erős növekedésű, bőtermő, későn érő és rothadásra hajlamos fehérborszőlő-fajta. Bora jó minőségű, testes, kemény karakterű.

ZÖLDSZILVÁNI

Egyesek erdélyi, mások osztrák származásúnak vélik. Németországban és Franciaország északi részén (Elzász) ismert és termesztett fajta, de területi aránya ott is csökkent az utóbbi időben. Kék- és Pirosszilváni változata csak gyűjteményes értékű. Nálunk elsősorban a Balaton északi borvidékein termesztették, de területe mára erősen csökkent.

Levele kicsi, kerekded, a muskátlihoz hasonlónak tartják. A bogyók érett állapotban is zöld színűek. Szeptemberben érő fajta.

Gyenge növekedésű, keveset terem. Gombabetegségekre és rothadásra fogékony. Igényessége és egyéb hátrányos tulajdonsága, valamint az itthoni piacon lejáratott neve miatt felfutására nem számíthatunk.

4.2. Az alanyfajták

A XIX. század közepe, azaz a filoxéravész óta vannak jelen szőlőtermesztésünkben.

4.2.1. Az alanyfajták csoportosítása

A termesztett alanyfajták többsége hibrid, de vannak a Vitis fajokból közvetlenül termesztésbe vont fajták is. Ez alapján az alanyfajták a következő csoportokba sorolhatók:

A fajok egyes egyedeinek kiemelésével és újabb klónszelekcióval létrejött úgynevezett „tiszta vérű” alanyfajták (Riparia portalis, Rupestris du Lot).

Az amerikai fajok keresztezéséből származó hibridek, amelyeket esetleg többször is klónoztak (Berlandieri  Riparia T.K. 5BB, Berlandieri  Riparia T. 5C).

Amerikai faj vagy fajok és európai Vitis vinifera fajták keresztezéséből származó hibridek (komplex hibridek is lehetnek) (Chasselas  Berlandieri 41 B M.et de G., Fercal).

Érdekes, hogy a közismert alanyfajták között nincsenek fajtahibridek. Ennek az az oka, hogy az alanyfajták termesztési értékét meghatározó tulajdonságok (mésztűrés, gyökeresedés, kalluszképzés stb.) fajon belül szinte állandóak, különbségek csak a fajok között lelhetők fel. A fajon belüli keresztezésnek tehát nincs értelme.

4.2.2. Az alanyfajták termesztési értékét meghatározó tulajdonságok

Adott termőhelyre minden tekintetben alkalmas alanyfajtát csak úgy lehet megválasztani, ha az alanyok tulajdonságaival és az ezekből következő termesztési értékekkel már a szőlő telepítése, sőt az oltás megtörténte előtt tisztában vagyunk.

Az alanyok tanulmányozásakor elsősorban a környezettel szembeni viselkedéssel kell foglalkozni. Meg kell ismerni az alanyok értékmérő tulajdonságait az anyatelepeken, ahol a szaporítási alapanyagot megtermeljük, a szaporítás során az oltvány- és gyökereztető iskolában és a termőszőlőben, ahol azokat felhasználjuk.

4.2.2.1. Az anyatelepen vizsgálható tényezők

A tenyészidő hossza és a vesszők beérése

Vizsgálata azért fontos, mert az alany vesszőjének és a ráoltott nemes termésének beérése között szoros az összefüggés.

A vesszőhozam

Azalanyfajták között a vesszőhozam tekintetében jelentős különbségek vannak. Jó vesszőhozamúnak számítanak a nálunk termesztett Teleki hibridek, alacsony vesszőhozamúak a Rupestris származékok.

A termesztéstechnológiai igény

Azegyes alanyfajták főleg a zöldmunkákkal szemben támasztanak különböző igényeket. Különösen hajlamosak a Berlandieri  Riparia hibridek fiatal hajtásai a lepattanásra (szél, hajtásválogatás, aggatás). Rövid ízközük miatt többet kell hónaljazni például a Rupestrist és származékait.

Az ellenálló képesség

Az alanyfajták a hidegnek viszonylag jól ellenállnak, a mi teleinken általában nem károsodnak. A gombabetegségekkel szembeni rezisztencia tiszta amerikai vérű alanyfajtáknál magas szintű.

Az amerikai  eurázsiai keresztezésből származó hibridek a peronoszpórától károsodhatnak. A levélfiloxérával szemben az egyes fajták különböző érzékenységet mutatnak, amit a levélen képződő apró gubacsok száma jelez.

4.2.2.2. Az alanyfajták tulajdonságai a szaporítás során

Kalluszképzés, oltásforradás

Az alanyfajták között jelentős különbségek vannak a kalluszképző képességben, ami befolyásolja a két oltási komponens összeforradását.

Gyökeresedés

Az alanyfajták között e tekintetben is nagy különbségek észlelhetők, de a nemes (vinifera) fajták gyökeresedésének képességét rendszerint nem érik el. Nagyon jól gyökeresednek a Ripariák és Rupestrisek.

A nálunk kiterjedten használt Berlandieri  Riparia alanyfajták gyökeresedő képessége szintén kielégítő.

4.2.2.3. Az alanyfajták tulajdonságai a termőszőlőben (részben az anyatelepen is)

Filoxératűrés

A filoxéra pusztítása miatt a termőszőlőben ezaz alanyokkal szemben támasztott legfőbb követelmény. A filoxératűrés vagy -érzékenység a fajta létrejöttében részt vevő fajok anatómiai felépítésével és fiziológiai reakcióival függ össze. Az érzékenységet a filoxéra által gyökéren okozott szúrások és sebek számával és minőségével lehet kifejezni.

A szúrás nyomán a vékony hajszálgyökereken úgynevezett „nodozitás”-ok, a vastagabb gyökereken „tuberozitás”-ok jelennek meg. Ha a sebzések nagyszámúak és mélyek, elpusztulhat a tőke.

Alanyfajtáink a másodlagos élőkérget mélyen képezik, és gyakorta megújítják, így a sebzéseket szabályosan „levedli”-k magukról a holt kéreggel együtt. Ezt nevezhetjük aktív rezisztenciának.

Az egyes fajok és fajták filoxératűrésének kifejezésére 1–20-ig terjedő skálát használunk, amelyből néhány példát kiragadva a következőket érzékelhetjük:

▫ 1-es értékű: a Vitis vinifera és fajtái (érzékenyek),

▫ 3–10 között: itt találhatók a V. labrusca és származékai (Noah, Othello, Elvira és más direkttermő fajták),

▫ 13–18 között: ide tartoznak a termesztett alanyfajtáink (a magyarországiak is),

▫ 20-as értékű: a passzív rezisztenciával rendelkező V. rotundifolia (a filoxéra nem is támadja meg).

Mésztűrő képesség. A nálunk termesztett vinifera fajták a talaj mésztartalmára nem érzékenyek, az alanyok mésztűrő képessége viszont rendkívül változatos. A szőlőtermesztők számára a talaj mésztartalma azóta fontos, amióta amerikai származású alanyokat használunk (filoxéravész).

A mésztartalom vizsgálatára többféle elképzelést és módszert ismerünk, de közülük leggyakrabban a „magyar mészfok”-ot használjuk, amely 0-tót 65-ig terjed.

A nálunk ismertebb néhány alanyfajta „magyar mészfok”-ban kifejezett tűrőképessége a következő:

Riparia portalis 15 fok,

Rupestris du Lot 25 fok,

Berlandieri  Riparia T.K.5BB 35–40 fok,

Berlandieri  Riparia T. 5C 40–45 fok,

Chasselas  Berlandieri 41 B 50–60 fok.

Szárazság- és nedvességtűrés

A sokrétű tapasztalatok azt mutatják, hogy a vastagabb, húsosabb gyökerű alanyfajták jobban tűrik a szárazságot (pl. Berlandieri származékok), mint a vékonyabb, fonálszerű gyökerűek (pl. Ripariák).

A túl sok talajnedvességet az alanyfajták nehezebben viselik, mint a vinifera fajták. Az ismertebb alanyfajták közül a Solonis  Riparia 1616 C emelkedik ki jó nedvességtűrő képességével.

A magyar szőlőtermesztésben inkább a szárazságot jól tűrő alanyokra van szükség.

Sótűrés. Minthogy hazai szőlőtermő tájainkon nincsenek magas sótartalmú talajok, ezért az alanyfajták ez irányú viselkedésének jelentősége is elenyésző.

Az alany hatása a termőfajtára. Az alanyfajták eltérő módon hatnak a rájuk oltott termőfajták termőrefordulására, növekedési erejére, terméshozamára és a termés minőségére. Mindezek alakulásában a nemes- vagy termőfajtának is igen jelentős szerepe van. Általában a Berlandieri  Riparia keresztezésből származó alanyfajták elég erős növekedést és nagyobb termést eredményeznek.

Az alanyfajta tartós együttélése a termőfajtával

Az összeoltott alany és nemes vegetatív egyesülését és tartós együttélését affinitásnak nevezzük. Nem tévesztendő össze ez a fogalom az alany és a nemes összeolthatóságával, azaz a két komponens összeforradási képességével, amit kompatibilitásnak nevezünk. Az egymással közelebbi rokonságban lévő oltási komponensek – mint pl. a Vitis nemzetség Euvitis alnemzetségének fajai – összeolthatók, az oltásforradás létrejön, azaz a két fél egymással kompatibilis. Ezzel szemben a Muscadinia alnemzetség és az Euvitis alnemzetség képviselői nem olthatók össze, az összeforradás nem történik meg, azaz a két fél egymással inkompatibilis.

Affinitásról vagy tartós együttélésről csak egymással kompatibilis komponensek esetén beszélhetünk. Ha a két fél nem affinis egymással, az összeoltás után megtörténik az oltásforradás, de az együttélés zavarainak olyan tüneteivel találkozunk, mint pl. a különböző rávastagodások.

A jelenleg is termesztésben lévő alanyfajták jó affinitásúak, mert a gyenge affinitásúakat a termesztési gyakorlat már szelektálta, azok a termesztésből kiszorultak (pl. a Vitis cordifolia).

Az alanyfajták alkalmazkodóképessége

Az alanyfajták tűrőképességének határai végesek a termelőközeggel szemben. Olyan alanyfajtát még nem hoztak létre, amelyben az összes környezeti tényezővel szembeni magas szintű tűrőképességet egyesítették volna.

A legjobban adaptálódó fajta az, amely adott körülmények között minden tekintetben a legjobb eredményt adja.

E témakörön belül gyakran említik az alanyfajták viszonyulását a talaj tápanyag-ellátottságához. Minthogy a talaj tápanyagszintjét a mindennapi gyakorlatban változtathatjuk, így ennek a tulajdonságnak a jelentősége csökken.

4.2.3. Alanyfajták

Magyarországon a szőlőtermesztésben kevés alanyfajtát használunk.

A 40. táblázat ahazánkban valamilyen okból (termesztés, kipróbálás, honosítás stb.) számításba vehető alanyfajtákat mutatja be.

40. táblázat - Az alanyfajták csoportosítása

Megnevezés

Riparia

Rupestris

Berlandieri

Riparia

Riparia portalis

3309C.

101–14M.et de G.

Rupestris

Rupestris du Lot

 

Berlandieri

T. 5 A

T. 5C

T. 8B

T.K. 5BB

S.O.4

K 125 AA

T.10A

99 Richter

110 Richter

140 Ruggeri

Solonis

1616 C.

Aramon

G. 1.

Mourvedre

 

1202 C.

 

Chasselas

  

41 B.

Komplexek

Fercal, Georgikon sorozat


A „Nemzeti Fajtajegyzék”-ben az alanyfajták ajánlott fajták, különleges igényeket kielégítő fajták és ültetvényes fajták csoportosításban szerepelnek. E besorolást átvéve az alanyfajták részletes bemutatására is ebben a sorrendben kerül sor.

116. ábra - Berlandieri x Riparia T. 5C

abrak/116abra.png


BERLANDIERI RIPARIA T.5C

Ajánlott fajta.

Teleki Sándor szelektálta a Berlandieri  Riparia T.5A fajtából.

Morfológiai jellemzői: a hajtás vitorlája, a hajtástengely, a levélnyél és a levélerek zöldek, amelyeken nincs piros vagy lilás színeződés (116. ábra).

Termesztési értéke: mésztűrő képessége 40–50 magyar mészfok, bő vesszőhozamú, amit be is érlel, jól gyökeresedik, szárazságtűrő, affinitása és adaptációs képessége jó, néhány nemes fajta (pl. Hárslevelű) jobb eredésű ezen az alanyon.

Klónjai: GK.40, Gm.6, Gm.10, Wed. (GK. = Georgikon, Gm. = Geisenheim, Wed. = Wädensvil).

117. ábra - Berlandieri  Riparia T.K. 5BB

abrak/117abra.png


BERLANDIERI  RIPARIA T.K.5BB

Ajánlott fajta.

Teleki Zsigmond Berlandieri  Riparia T.5A csoportjából szelektálta F. Kober osztrák szőlész.

Morfológiai jellemzői: a levélerek töve pirosas, a középső ér és a két szélső ér töve piros T alakot formáz (117. ábra).

Termesztési értéke: mésztűrő képessége 35–40 magyar mészfok, bő vesszőhozamú, amit kiválóan beérlel, jól gyökeresedik, szárazságtűrő, affinitása és adaptációs képessége jó.

Klónjai: Cr.2., Fr.148, Wei.48 (Cr. = Cracianul, Karácsonyfalva, Fr. = Freiburg, Wei. = Weinsberg).

118. ábra - Berlandieri x Riparia K. 125AA

abrak/118abra.png


BERLANDIERI  RIPARIA K.125 AA

Különleges igényeket kielégítő fajta. Teleki Zsigmond hibridjeiből szelektálta F. Kober.

Morfológiai jellemzői: kissé hosszúkás, zöld levelű, a levélnyél is zöld és szőrösödő (118. ábra).

Termesztési értéke: mésztűrő képessége alacsonyabb, mint az ajánlott fajtáké, kisebb a vesszőhozama, amit beérlel, jól gyökeresedik és jó az adaptációs képessége, valamit az affinitása, nálunk kevésbé elterjedt fajta.

Klónjai: Franciaországban és Németországban több klónja ismert. Hazai szelektálása és a klónok értékelése Keszthelyen folyik.

119. ábra - Berlandieri  Riparia S.O.4

abrak/119abra.png


BERLANDIERI RIPARIA S.O.4

Különleges igényeket kielégítő fajta. Oppenheimben szelektálták a Teleki 4A fajtából.

Morfológiai jellemzői: levele ötszögletű, zöld színű, a levélnyél barnászöld, a szártag lilás (119. ábra).

Termesztési értéke: mésztűrése és vesszőhozama jó, de a vesszők kissé vékonyak, jól gyökeresedik és jó az affinitása, szárazságtűrése nem kiemelkedő, igényes alanyfajtának tartják.

Klónjai: Franciaországban sok klónja ismert, melyekből néhányat telepítenek is. Itthon Keszthelyen folyik klónszelekciója.

120. ábra - Chasselas  Berlandieri 41B M. et de G

abrak/120abra.png


CHASSELAS BERLANDIERI 41B M.

et. de G.

Különleges igényeket kielégítő fajta. Franciaországban még a múlt században állította elő Millardet és De, Grasset a Chasselas blanc és a Vilis berlandieri keresztezésével.

Morfológiai jellemzői: levele kissé sarkos, sárgászöld, gyapjas fonákú, hajtástengelye barnás színeződésű, ami már a nyár közepétől sárgulni kezd (120. ábra).

Termesztési értéke: kiemelkedő mésztűrő képességű (60 magyar mészfok), vesszőit és a ráoltott nemest korán beérleli, rövid tenyészidejű, közepesen gyökeresedő, a nedvességre érzékeny, a szárazságot inkább csak közepesen tűri, a peronoszpórára érzékeny ezért permetezésre szorul az anyatelepen.

Klónjai: nálunk az alapfajtát használják.

FERCAL

Különleges igényeket kielégítő fajta. Franciaországban Pouget állította elő a [(Berlandieri  Colombard)  333 EM (Cabernet sauvignon  Berlandieri)) keresztezési kombinációból, komplex hibrid.

Mésztűrő képessége sok esetben még a Chasselas  Berlandieri 41B M. et de G. alanyfajtáét is felülmúlja. Levele a peronoszpórának ellenáll.

Vesszőhozama kielégítő, szárazságtűrése jó. Többen az alacsonyabb mésztartalmú talajokra is ajánlják.

RIPARIA PORTALIS

Ültetvényes fajta.

Franciaországban szelektálta P. VIALA. Ott Riparia Gloire de Montpellier néven is ismerik. Magyarországra a filoxéravészt követően került és egészen a nagyüzemi termesztésig szinte a legelterjedtebb alanyfajtának számított. Ma már csak gyűjteményes értéke van. Termesztésből való kiszorulásában közrejátszott rendkívüli mészérzékenysége (alig 15 magyar mészfok), gyatra szárazságtűrése és a ráoltott nemes kisebb termőképessége.

RUPESTRIS DU LOT

Ültetvényes fajta.

A Vitis rupestris Észak-Amerikában a déli, száraz, köves talajú, meleg területeken őshonos. E fajból választották ki a Rupestris du Lot alanyfajtát, melyet Rupestris monticolanak is neveznek, tévesen.

Magyarországon régebben a Balaton-felvidéken használták rövid ideig alanyként. Hibája, hogy túl hosszú tenyészidejű, ezért vesszői nem érnek be. Kis vesszőhozamú, közepes mésztűrő képességű (25 magyar mészfok) fajta, amelynek tenyészeti lehetőségei nálunk nincsenek meg.

Az alanyfajták legfontosabb termesztési értékmérő tulajdonságai táblázatos formában is áltekinthetők (41. táblázat).

41. táblázat - Az alanyfajták legfontosabb értékmérő tulajdonságai

Sorszám

Értékmérő tulajdonságok

Alanyfajták

Berlandieri  Riparia T. 5C

Berlandieri  Riparia T.K. 5 BB

Berlandieri  Riparia K.125AA

Berlandieri  Riparia S.O.4

Chasselas Berlandieri 41B

Fercal

Riparia portalis

Rupestris

du Lot

1.

Tenyészidőigény

közepes

közepes

hosszú

közepes

rövid

közepes

rövid

hosszú

2.

Növekedési erély

erős

erős

közepes

erős

erős

erős

erős

erős

3.

Vesszőhozam

közepes

közepes

kevés

4.

Gyökeresedő-

képesség

közepes

5.

Mésztűrés

közepes

gyenge

közepes

kiváló

kiváló

gyenge

gyenge

6.

Szárazságtűrés

közepes

érzékeny

közepes

érzékeny

kielégítő (nedvességre érzékeny)

7.

Filoxératűrés (gyökér)

kiváló

kiváló

kiváló

megfelelő

kiváló

kiváló

kiváló

8.

Gomba-

betegségekre való fogékonyság

ellenáll

ellenáll

ellenáll

ellenáll

fogékony

ellenáll

ellenáll

ellenáll

9.

Oltásforradás

gyenge

10.

Affinitás

kiváló

kiváló

közepes

kifogásolható

kiváló

közepes

11.

A nemesre gyakorolt hatás

bő termés, jó minőség

bő termés,

jó minőség

kezdetben gyengén fejlődik

a nemes rávastagodik

korán érlel

bő termés, jó minőség

kevesebb termés

későn érlel


4.3. Fajtahasználat

A termés minőségét meghatározó számos tényező közül az egyik legfontosabb a fajta, mert tulajdonságai genetikailag kódoltak és képes a negatív hatások (pl. évjárat) kivédésére. A jó fajta ugyanis gyenge évjáratban is jó minőséget terem más fajtákhoz képest. A nem megfelelő fajta viszont a gyengébb évjáratokban még a legkiválóbb termőhelyeken sem ad jó minőséget.

A szőlőfajták használatát törvények és rendeletek szabályozzák. Ezek közül feltétlenül ismerni kell az érvényben lévő „Bortörvény”-t (1997. évi CXXI. törvény), a „Hegyközségi törvény”-t (1994. évi CII. törvény), a „Nemzeti Fajtajegyzék”-et, továbbá az OMMI (Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet) éves jegyzékét és végül a mindenkori költségvetési támogatás feltételeit.

A fajtahasználat a történelem során sokat változott. A filoxéravész előtt, amikor az ország szőlőterülete 335 ezer ha körüli volt (Erdély és Szlavónia nélkül) a szőlőtermesztést a gyalogművelés, a kopasz-, illetve a rövidmetszés jellemezte. Ehhez igazodtak a szőlőfajták is. Olyan fajtákat termesztettek, mint a Kadarka, a Furmint, a Sárfehér, a Járdovány, a Gohér, a Beregi rózsás, a Juhfark, a Bakator, a Zöld dinka, a Mézes stb.

Már a filoxéravész előtt Magyarországon is ismerték a Rajnai rizlinget, a Traminit, a Cabernet-ket, a Sauvignont, de ezeket nem termesztették, mert a korabeli termesztéstechnika gazdaságos termesztésüket nem tette lehetővé. Ismertek a direkttermő szőlőfajták közül is néhányat (pl. Izabella), de azokat sem termesztették.

A filoxéravész után csökkent a szőlőterület és megváltozott a termesztéstechnika. A szőlőtőkék mellé karót tettek és általánossá vált a csapos fej- és bakművelés. Ennek megfelelően változás következett be a fajtahasználatban is.

Elterjedtek a fehérborszőlő-fajták, és megkezdődött az Olasz rizling térhódítása. Fokozódott a csemegeszőlő-termesztés. A régebbi fajták közül tovább terjedt a Chasselas, de Mathiász János, Kocsis Pál és más nemesítők munkájának eredményeként új csemegeszőlő-fajták kerültek be a termesztésbe. Velük együtt nőtt a direkttermő szőlőfajták aránya (meghaladta a 20%-ot).

Az úgynevezett „nagyüzemi szőlőtermesztés” idején megjelent a magasművelés, a széles sorköz, alacsony hektáronkénti tőkeszámmal és megnövekedett a huzalos támaszú szőlőültetvények területe. E helyzetnek megfelelően jelentős változások következtek be a fajtahasználatban is, melyek közül a legfontosabbak felsorolásszerűen a következők:

▫ Kiszorultak a termesztésből az alacsony, silány, jellegtelen tömegbort termő szőlőfajták.

▫ Előtérbe kerültek a minőségi borszőlőfajták, köztük az ún. „világfajták”.

▫ Érzékelhető arányeltolódás következett be a vörösborszőlő-fajták irányába.

▫ A fajták között vezető szerephez jutottak a korai- és középérésűek.

▫ Sajátosan alakult a csemegeszőlő-fajtahasználat, mert egy részük borászati felhasználást nyert (Irsai Olivér, Chasselas) míg mások visszaszorultak a házikerti termesztésbe.

▫ Elindult az interspecifikus fajták termesztésbe vonása (Zala gyöngye, Bianca).

▫ A direkttermő szőlőfajták háttérbe szorultak.

A jelenlegi fajtahasználatot mutatják be a 42–45. táblázatok. A táblázatokba foglalt adatok a Hegyközségi Tanácsok 1997. évi adatszolgáltatásából származnak, s reprezentatívnak tekinthetők az egész hazai szőlőtermesztésre vonatkozóan.

Az alanyfajták közül a termesztési gyakorlatban jelenleg 2 fajtát használnak kiterjedten, a Berlandieri  Riparia T.K. 5BB-t és a Berlandieri  Riparia T. 5C-t.

42. táblázat - A fajtaösszetétel alakulása a hegyközségekben 1998-ban (Forrás: HNT

Sorszám

Megnevezés

Százalékos arány

1.

Fehérborszőlő-fajták

60%

2.

Vörösborszőlő-fajták

16%

3.

Csemegszőlő-fajták

5%

4.

Direkttermő szőlőfajták

1%

5.

Vegyes fajtaösszetételű + alany

18%


43. táblázat - A fehérborszőlő-fajták elterjedtségi sorrendje Magyarországon 1998-ban (Forrás: HNT)

Sorszám

A fajta neve

1.

Olasz rizling

2.

Rizlingszilváni

3.

Furmint

4.

Hárslevelű

5.

Chardonnay

6.

Cserszegi fűszeres

7.

Zala gyöngye

8.

Ezerjó

9.

Izsáki

10.

Zöld veltelini

11.

Rajnai rizling

12.

Ottonel muskotály

13.

Kunleány

14.

Leányka

15.

Szürkebarát


44. táblázat - A vörösborszőlő-fajták elterjedtsége Magyarországon 1998-ban (Forrás: HNT)

Sorszám

A fajta neve

l.

Kékfrankos

2.

Zweigelt

3.

Kékoportó

4.

Kadarka

5.

Merlot

6.

Cabernet sauvignon

7.

Cabernet franc

8.

Bíbor kadarka

9.

Pinot noir

10.

Blauburger


45. táblázat - A csemegeszőlő-fajták elterjedtsége Magyarországon 1998-ban (Forrás: HNT)

Sorszám

A fajta neve

1.

Chasselas

2.

Irsai Olivér

3.

Pannónia kincse

4.

Csaba gyöngye

5.

Pölöskei muskotály


4.4. Fajtamegválasztás

A fajtaválasztás nagy körültekintést, sok tényező gondos mérlegelését igénylő, nem könnyű, több évtizedre szóló döntés. Mindenekelőtt a termelési célt kell meghatározni. Ennek birtokában vizsgálható a cél elérésnek feltételrendszere. A feltételek között vannak olyanok, amelyek a szőlő-bor ágazat egészét érintik és olyanok, melyek csak a szőlőtermesztés szűkebb területére tartoznak. Az utóbbiak közül a legfontosabbak a következők:

Ökológiai feltételek:

▫ Azt a felismerést kell érvényesíteni, amely a minőségi termesztés szempontjából alapvető (évi középhőmérséklet, évjárathatás, a fajták lágyulása, íz, zamat finomság stb.).

▫ A hagyományos szőlőtermesztésben a talajadottságok és a termésmennyiség–minőség között erősebb volt az összefüggés, mint ma.

▫ A jelenlegi szőlőtermesztésben a talaj borminőségre gyakorolt hatását kell kihasználni.

Termesztéstechnológia:

▫ A részletes fajtaismertetésből kiderült, hogy számos fajta különösen igényes a technológiával szemben.

▫ Fel kell mérni, hogy milyen lehetőség kínálkozik a termesztés biológiai alapjai teljesítéséhez (talaj- és növényanalitika, fitotechnikai felmérés stb.).

▫ Sok fajta speciális technológiai igényének kielégítéséhez kellő termelési színvonalra van szükség (tápanyag bedolgozás, gépi szüret stb.).

A termelés nagyságrendje:

▫ A fajtamegválasztást alapvetően befolyásolja, hogy árutermelésről vagy önellátásról, esetleg kedvtelésről van-e szó.

▫ Árutermelés esetén számos határterület egyeztetése szükséges.

Termesztés- és fajtapolitika:

▫ A közelmúlt és jövő legfontosabb motiváló tényezője az Európai Unióhoz való csatlakozás és annak feltételrendszere.

▫ Igen fontos az is, hogy nyomon követhető legyen a fajták alkalmazásának törvényes szabályozása.

▫ Nem szabad figyelmen kívül hagyni a tájon kialakult szokásokat, hagyományokat sem, hiszen azok arculatteremtők lehetnek.

▫ Az alany megválasztása a szőlőtermesztésben is fontos, még akkor is, ha gyakran a termesztés nem tulajdonít akkora jelentőséget annak, mint például a gyümölcstermesztésben.

4.4.1. A fajták megválasztása az árutermelő gazdaságokban

Tekintettel kell lenni a következőkre:

Rendeleti fajtabesorolás, esetleges korlátozás.

A szabványok, a védett eredetű termékek leírásai által érvényesíteni kívánt minőségi szabályozás.

A kiegyensúlyozott gazdálkodás érdekében nagy termelési biztonság szükséges.

Több fajta termesztése esetén úgy kell azokat megválasztani, hogy az egyes szőlőfajták termesztési és feldolgozási, továbbá forgalmazási szempontból kiegészítsék egymást.

A fogyasztói ízlés változása, a divat.

Az árutermelés legfontosabb feladata a piac igényeinek és a fogyasztók ízlésének kielégítése és azok formálása.

4.4.2. A fajták megválasztása kisárutermelő ültetvényekben és a házikertekben

Az előzőektől eltérő szempontok érvényesülnek:

Nagyobb igény mutatkozik a csemegeszőlő, illetve a kettős honosítású fajták termesztésére. A hazai csemegeszőlő-termesztés tulajdonképpen e területre korlátozódik.

Mindenképpen választani kell egy gerincet adó, megbízható fajtát, amely mellé társítani lehet a többi választékbővítést szolgáló fajtákat.

Borszőlőtermesztés esetén gondolni kell a szüreti időpontok összehangolására.

Ebből következően a sokfajtájúság, főleg ha azok érési időben távol esnek egymástól, kifejezetten hátrányos lehet.

A kiegyensúlyozott gyümölcsellátás érdekében a csemegeszőlő-fajtákból célszerű érési időben egymást követő fajtákat választani, de itt is előnyös, ha van egy stabil, hosszú időn át szüretelhető fajta.

Lehetnek speciális igények is, mint: különös íz (pl. muskotály), eltarthatóság (tőkén és tárolóhelyen), magvatlanság, érdekes fürt- és bogyóforma.

A házikerti termesztés legfontosabb feladata egy kisebb közösség igényeinek kielégítése.