Ugrás a tartalomhoz

Szőlőtermesztés

Bényei Ferenc, Lőrincz András, Szendrődy Győző, Sz. Nagy László, Zanathy Gábor

Mezőgazda Kiadó

2. fejezet - II. A szőlő

2. fejezet - II. A szőlő

1. A szőlő rendszertana

1.1. A Vitis (szőlő) nemzetséghez tartozó fajok rendszertani besorolása

A Vitaceae család a Magvas növények (Spermatophyta), Zárvatermők (Angiospermatophyta) tagozata, Kétszikűek (Dicotyledonopsida, Dicotyledonae) osztálya, Rózsa alkatúak (Rosidae) alosztálya, Celastranae felrendjének, Varjútövis virágúak (Rhamnales) rendjébe tartozik (3. ábra).

3. ábra - A Vitis nemzetséghez tartozó fajok rendszertani besorolása

abrak/3abra.png


A Vitaceae családon belül korábban Vitoideae és Leoideae alcsaládokat különböztettek meg. Újabban a Leoideae alcsalád önálló család rangjára emelkedett. A Lecaceae (Lecafélék), amely a Vitaceae (Szőlőfélék) és a Rhamnaceae (Bengefélék) mellett a Rhamnales rend harmadik családja, a Leea nemzetség mintegy 70 fajából áll. A Leea amabilis és a Leea coccinea mint üvegházi dísznövények hazánkban is ismertek. A Rhamnaceae család tagjai elsősorban száraz, meleg vidékek növényei, gyümölcsök, gyógy- és dísznövények, erdei cserjék és meleg égövi ipari fák.

A család ismertebb képviselői közé tartoznak a Ziziphus nemzetség termesztett gyümölcstermő fajai (pl. Ziziphus jujuba – kínai datolya), a Rhamnus catharticus (varjútövis benge) és a Frangula alnus (kutyabenge). Ez utóbbiak Magyarországon honos vadon termő gyógynövények.

A Vitaceae (Szőlőfélék) családjának tagjai (10 nemzetség, kb. 675 faj):

Főleg a trópusi és szubtrópusi éghajlaton terjedtek el. A mérsékelt övben elsősorban a Vitis, az Ampelopsis és a Parthenocissus nemzetség fajai élnek.

Többnyire kacsokkal kapaszkodó liánok, ritkábban felálló szárú cserjék, kisebb-nagyobb fák vagy szukkulens szárú, xerofil jellegű növények.

A szár ízekre tagolt, többnyire lombhullatók.

A kúszó fajoknál a levelekkel átellenesen kacsok fejlődnek, amelyek hajtásmódosulások vagy átalakult virágzatok (Vitis). A kacsok szálasak vagy tapadókorongosak (Parthenocissus tricuspidata).

Leveleik rendszerint egyszerűek, tenyeresen tagoltak, ritkábban összetettek. Két lehulló pálhalevelük van.

A jelentéktelen, fehér, zöldes vagy sárgás virágok mindig virágzatba tömörülnek. A virágok kétivarúak, egyivarúak, felemásak vagy kétlakiak, aktinomorfak, bogernyőben vagy bugában (panicula) állnak és általában 4–5 tagúak. A csésze csökevényes, a sziromlevelek több fajnál felülről nyílnak, a Vitis és néha a Cissus nemzetség fajainál a csúcsokon összenőttek, alulról felfelé nyílnak, sapkaszerű pártájuk van.

Virágképletük: K(4–5) C(4–5) A4–5 G(2) v.(3–6). A termőben 2–2 anatróp magkezdemény van.

A termés húsos, lédús vagy csaknem száraz bogyó. Az endospermium olajtartalmú.

Rendszerint rovar- és szélmegporzásúak, de autogámia is előfordul.

A fajok nagy részét nem termesztik, csak természetes viszonyok között fordulnak elő. Gazdasági jelentőségük: gyümölcsök, alkoholos és üdítőitalok alapanyagai, dísznövények. Ehető termést kevés ad.

A nemzetségek közül a Vitisen kívül a trópusi tájakon élő Cissus, Ampelocissus és Tetrastigma néhány fajának van fogyasztható termése.

A Vitis (szőlő) nemzetség képviselői az északi féltekén élnek. A nemzetséghez tartozó fajokat két alnemzetségbe soroljuk. Ezek a Muscadinia és az Euvitis.

A Muscadinia alnemzetség három faja, a V. rotundifolia, a V. munsoniana és a V. popenoii az Amerikai Egyesült Államok déli, szubtrópusi és trópusi tájain él, Delaware, Florida, Texas és Dél-Georgia területén. Termesztési jelentősége egyedül a V. rotundifoliának van. Közel 200 éve fogyasztják gyümölcsét, és terméséből bort is készítenek.

A Muscadiniák morfológiai és termesztési értékmérő tulajdonságai lényegesen különböznek az Euvitisektől. A két alnemzetség fajai egymással nem olthatók és az eltérő kromoszómaszámok miatt a keresztezések is csak akkor jártak eredménnyel, amikor a Muscadinia volt az apa, az Euvitis pedig az anya.

A szőlőfajok Euvitis alnemzetségen belüli rendszerezésével, csoportosításával számos botanikus, ampelográfus próbálkozott. Ezek közül a 3. ábra a Galet (1967) által felállított fajsorokat (sericseket) tartalmazza.

A szőlőfajok nemcsak származásuk (rokonságuk), hanem földrajzi előfordulásuk alapján is csoportosíthatók, s így:

▫ észak-amerikai

▫ kelet-ázsiai

▫ európai-nyugat-ázsiai (eurázsiai) fajokat különböztetünk meg (4.ábra).

4. ábra - A fontosabb Vitis fajok áttekintése (Branas, 1974 nyomán

abrak/4abra.png


A szőlőfajok mintegy 1/4-ének van kisebb-nagyobb termesztési jelentősége (23. táblázat). Kiemelkednek ezek közül:

az Észak-Amerika keleti részén kiterjedten termesztett V. labrusca, amelyik a legjobban hasonlít a V. viniferához és a legtöbb régi direkttermő szőlőfajta egyik szülője,

a V. riparia, a V. rupestris és a V. berlandieri, amelyeknek jelentős szerepük volt a filoxérának ellenálló alanyok előállításában,

a V. amurensis, amelyet magas fokú fagytűrő képesség jellemez,

valamint a V. vinifera (kerti szőlő), amelynek ma közel 15 000 fajtája ismert (ennek kb. 5%-áttermesztik említésre méltó területen, nagy többségük kék bogyójú).

A V. vinifera meghódította a kontinensek mérsékelt égövi tájait és a mezőgazdaság egyik legfontosabb növényévé vált.

23. táblázat - Az Euvitis alnemzetséghez tartozó fontosabb fajok természetes elterjedési területe és termesztési értéke

Sorszám

A szőlőfaj neve

Természetes

elterjedési terület

Felhasználás

l

V. labrusca (rókaszőlő)

Az USA keleti és észak-keleti tájain

direkttermő fajták

nemesítésére

2

V. aestivalis (nyári szőlő)

New Yorktól Georgiáig és Kelet-Missouriig

alany és termésükért termesztett fajhibridek nemesítésére

3

V. lincecumii (tölgyfa szőlő)

Kelet-Texas, Luisiana, Arkansas, Missouri

alany és termésükért termesztett fajhibridek nemesítésére

4

V. riparia (fagyálló szőlő)

Kanadától Tenessee-ig, Észak-Texasig, Montanaig, Utahtól az Atlanti-óceánig

alany és termésükért termesztett hibrid fajták nemesítésére

5

V. rupestris (homoki szőlő)

Missouri, Illinois, Kentucky, Tenessee, Arkansas, Oklahoma, Kelet-Texas

alany és termésükért termesztett fajhibridek nemesítésére

6

V. berlandieri (spanyol szőlő)

Arkansas délkeleti, Texas középső és Mexikó északi része

alanyfajták nemesítésére

7

V. cordifolia (téli szőlő)

Pennsylvaniától Floridáig, Kelet-Kansas, Oklahoma és Texas középső része

alanyfajták nemesítésére

8

V. monticola (édes hegyi szőlő)

Texas középső és délnyugati része

alanyfajták nemesítésére

9

V. longii (bokorszőlő) syn.: V. solonis

Oklahoma, Észak-Texas, Új Mexikó keleti, Kansas délkeleti és Colorado déli része

alanyfajták nemesítésére

10

V. champignii (meszesszőlő)

Texas középső és déli részén

alany- és direkttermő fajták nemesítésére

11

V. cinerea (szürkehátú szőlő)

az USA délkeleti részén

alany- és termésükért termesztett fajták nemesítésére

12

V. candicans (Mustang szőlő)

Texas, Louisiana, Arkansas, Oklahoma, Mexikó

alanyfajták nemesítésére

13

V. palmata (V. rubra)

Indianától Missouriig, Dél-Louisiana, Texas

alanyfajták nemesítésére

14

V. rufotomentosa

Floridától Louisianáig

alanyfajták nemesítésére

15

V. caribaea

Észak-Amazónia, a Karibi-öböl vidéke, Kuba, Jamaica

trópusi tájakra alkalmas csemegeszőlő-fajták nemesítésére

16

V. amurensis (amuri szőlő)

Mandzsúria (az Amur folyó völgye), Észak-Kína, Kelet-Mongólia, Japán, Szahalin-szigetek

termésükért termesztett fajhibridek nemesítésére

17

V. coignetiae

Japán, Korea, Mandzsúria, Szahalin-szigetek, az Usszuri folyó völgye

termésükért termesztett fajhibridek nemesítésére

18

V. pentagona

Kína középső és déli része, Laosz, Észak-Vietnam

termésükért termesztett fajhibridek nemesítésére

19

V. piasezkii

Kína, Vietnam

termésükért termesztett fajhibridek nemesítésére

20

V. thunbergii

Japán, Formosa, Kína (Yünnan tartomány), Oroszország keleti tenger melléki vidékén

termésükért termesztett fajhibridek nemesítésére

21

V. vinifera (kerti szőlő)

terméséért termesztett


A világ híresebb fajtagyűjteményei több ezer fajtából állnak. Magyarország jelentősebb szőlőfajta-közgyűjteményei közül 9 oktatási és kutatási intézmények, egy az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (OMMI), egy pedig a Tokaj Kereskedőház Rt. felügyelete alá tartozik (24. táblázat).

24. táblázat - Összesítő adatok Magyarország szőlőfajta-közgyűjteményeiről (Forrás: Szőlőnövény Génbanki Munkabizottság, 1994)

Sorszám

A gyűjtemény fenntartója

A tételek csoportosítása

Összesen

1.

V. vinifera

2

Fajhibrid

2.1.

Direkttermő

3.

Alany

4.

Vitis faj

1.

Pécs DSzBKI

889

65

22

31

16

1023

2.

Kecskemét SzBKI

705

333

36

33

17

1124

3.

Eger SzBKI

344

234

45

31

2

656

4.

Badacsony DSzBKI

202

13

1

216

5.

Szigetcsép KÉE

Szőlőt. Tsz.

53

14

67

6.

Szigetcsép KÉE

Nem. Tsz.

95

153

22

270

7.

Nagyréde KÉE

Szőlőt. Tsz.

79

15

94

8.

Keszthely PATE

180

54

3

114

4

355

9.

Budapest OMMI

107

41

1

14

163

10.

Tarcal Tokaj Ker. Rt.

164

13

1

34

1

213

11.

Debrecen DATE

83

25

3

24

135

Összesen

2901

960

112

281

62

4316

Megjegyzés:

a táblázatban szereplő tételek lehetnek fajok, fajták, alfajták, klónok, szubklónok vagy fajtajelöltek

a 11 közgyűjteményről összeállított katalógusban összesen 2786 különböző tétel szerepel

KEE Szőlőt. Tsz. = KÉE Szőlőtermesztési Tanszék

KÉE Nem. Tsz. = KÉE Nemesítés és Örökléstani Tanszék

Tarcal, Tokaj Ker. Rt. = Tarcal, Tokaj Kereskedőház Rt.


Az előzőekben kiemelt, s további néhány szőlőfajta jellemzőit foglalja össze a 25.táblázat. A táblázatban szereplő 12 faj egy kivétellel (V. rotundifolia) az Euvitis alnemzetséghez tartozik. Ez utóbbiak közül földrajzi előfordulásuk szerint 8 észak-amerikai, egy kelet-ázsiai, kettő pedig eurázsiai szőlőfaj.

25. táblázat - A fontosabb Vitis fajok tulajdonságai

Sor-szám

A szőlőfaj

neve

Növekedési erély

Fürt-nagyság

Bogyó

Ellenálló képesség

Gyökere-sedés

Termesztési jelentősége

nagysága

színe

íze

filoxéra

peronosz-póra

liszt-harmat

a talaj mésztartalma

szárazság

1.

Muscadinia alnemzetség

V. rotundifolia

erős

kicsi

közepes vagy nagy

bronzos vagy fekete

kellemes pézsma zamat

teljes

teljes

teljes

alacsony

rossz

Kb. 30 fajtáját termesztik az USA délkeleti államaiban

2.

Euvitis alnemzetség Észak-amerikai fajtacsoport

V. aestivalis

erős

közepes

közepes vagy nagy

kék

rókazamat

kicsi vagy közepes

gyenge

gyenge

gyenge

rossz

Csak hibridjeit termeszti: pl. Norton, Herbemont, Jacquez, Delaware.

3.

V. berlandieri

erős

közepes vagy nagy

kicsi

kék

fanyar

kiváló

rossz

Tiszta fajként rossz gyökeresedése miatt nem használható. A legelterjedtebb alanyfajták egyik szülője.

4.

V. candicans

nagyon erős

kicsi

nagy

fekete

rókazamat

közepes

alacsony vagy közepes

rossz

Elsősorban alanyhibridek előállítására.

5.

V. cinera

erős

Nagy

kicsi

fekete

édes

kiváló

kiváló

kiváló

gyenge

rossz

Alany- és étkezési fajhibridek előállítására.

6.

V. cordifolia

erős

közepes vagy nagy

kicsi

fekete

savas

gyenge

alacsony

rossz

Sok természetes fajhibridje van, és az alanyszőlő nemesítésben is felhasználják

7.

V. labrusca

erős

közepes

közepes vagy nagy

fehér és kék

erős rókazamat

kicsi

gyenge

nem tűri

rossz

Az USA-ban sok fajtáját termesztik: pl: Concord, Izabella, Wyoming, Agawam, Catawba, Canada, Early.

8.

V. riparia

erős

kicsi

kicsi

fekete

gyenge

gyenge

A legelterjedtebb alanyfajták egyik szülője. Mintegy 60 termőfajtája ismert (Clinton, Elvira, Noah, stb.)

9.

V. rupestris

erős

kicsi

kicsi

fekete

közepes

kiváló

kiváló

közepes

közepes

nagyon jó

A V. berlandieri és a V. riparia mellett a harmadik észak-amerikai szőlőfaj, amely a filoxéra megállításában kiemelkedő szerepet játszott.

10.

Kelet-ázsiai fajcsoport

V. amurensis

erős

kicsi

kicsi

lilás kék

savas

gyenge

gyenge

kicsi

Fagytűrése kiemelkedő,

bírja a –40 °C-ot is.

11.

Eurázsiai fajtacsoport

V. silvestris

erős

kicsi

kicsi

kék vagy fekete

egyszerű

közepes

közepes

közepes

Vadon tenyészik Európa

számos vidékén.

12.

V. vinifera

változatos

változatos

fehér, piros, kék

aromás édes

gyenge

gyenge

gyenge

közepes

Fajtáit öt kontinensen termesztik bor-, csemege-

és mazsolaszőlőként.


A V. amurensisen kívül más kelet-ázsiai fajnak jelenleg nincs különösebb termesztési jelentősége. Számuk a jövőben várhatóan nőni fog, mivel a nemesítők az utóbbi években több ígéretes fajhibridet állítottak elő e nagy fajszámú csoport néhány tagjának a felhasználásával (pl. V. thunbergii, V. piasezkii, V. coignetiae).

1.2. A Vitis vinifera fajták származás szerintirendszerezése

A szőlőfajták első természetes „származás” szerinti osztályozása a XIX. században látott napvilágot. P. Odart 1841-ben a fajtákat földrajzi terület szerint (nyugati, középső, keleti-északi és déli) és az érési idő alapján csoportosította, s ezzel megteremtette a természetes rendszerezés alapjait. Gábor József magyar ampelográfus P. Odarthoz hasonló elveket követve 1913-ban a fajtákat földrajzi elterjedésük szerint rendszerezte és négy csoportba sorolta (keleti, déli, északi és nyugati). Ezeket röviden jellemezte, s a csoportokon belül néhány fajtát is felsorolt (26.táblázat).

26. táblázat - Gábor József fajtacsoportjai (1913)

A fajtacsoport megnevezése

Földrajzi elterjedés

Példák

Keleti fajták

Nyugat-Ázsia

Piros és Fehér kecskecsöcsű, Génuai (keleten Csaus), Zabalkanszki, Ruszcsuki, Malakoffusom, Szultánszőlő, Makkszőlő, Sasköröm, Muscat

Déli fajták

Európa déli államai, Magyarország déli része

Kadarka, Ködöskék, Szemendriai, Kövidinka, Magyarka (Fehér szlanka), Kriácza (Bánáti rizling), Ezerjó, Furmint, Bakar (Bakator), Erdei, Rakszőlő

Északi fajták

Európa északibb államai (pl. a Rajna vidéke)

Rajnai rizling, Piros és Fehér tramini,

Piros és Zöld szilváni, Kék,

Szürke és Fehér burgundi (Pinot)

Nyugati fajták

Franciaország, Spanyolország

északi fajtákhoz hasonlók: Sauvignon, Semillon déli fajtákhoz hasonlók: Aramon, Carignon


Andrásovszky József (1889–1943) neves botanikus, a hazai ampelográfia kiváló művelője. Tudományos munkásságának legjelentősebb területe a szőlőmagvak diagnosztikus vizsgálata és értékelése, de mindenekelőtt a termesztett szőlőfajták rendszerezése és feldolgozása. Andrásovszky a szőlőfajtákat földrajzi előfordulásuk, morfológiai és egyéb bélyegeik alapján 5 önálló fajba sorolta (27. táblázat), s számos fajtát e fajok különböző keverékének tekintett (28. táblázat).

27. táblázat - Andrásovszky önálló szőlőfajai (1926)

A faj neve

A fajhoz sorolt fajták

Példák földrajzi eredete

Vitis byzantina

a nyugat-ázsiai csemegeszőlő-fajták

egy része

Chasselas-félék

Vilis alemannica

nyugati fajták

Pinot, Gamay

Vitis deliciosa

a nyugat-ázsiai muskotályfajták

Alexandriai muskotály,

Pécsi szagos

Vitis antiquorum

a nyugat-ázsiai csemegeszőlő-fajták

egy része

Cornichon blanc,

Cornichon violet

Vitis mediterranea

földközi-tengeri fajták

Alanttermő, Csókaszőlő


28. táblázat - Andrásovszky keverék fajai, s a tőlük származtatott szőlőfajták (1926)

Sorszám

A keverék fajok „összetétele”

Példák*

1.

Vitis byzantina  alemannica

Zöldszilváni

2.

Vitis byzantina  deliciosa

Passatutti, Ottonel muskotály

3.

Vicis byzantina  mediterranea

a) csoport: Oportó

b) csoport: Bakator, Ezerjó, Erdei fehér,

Kövidinka, Cirfandli piros, Tramini piros

c) csoport: Kadarka, Kék ökörszem

d) csoport: Aramon

e) csoport: Járdovány, Rakszőlő

4.

Vicis alemannica  deliciosa

Leányka, Juhfarkú, Fekete muskotály, Sárga muskotály

5.

Vitis alemannica  mediterranea

Kékfrankos, Muskotály fehér

6..

Vitis deliciosa  mediterranea

Budai zöld, Furmint, Gohér, Bajor, Madeleine angevine, Madeleine royal, Fehér szlanka

7.

Vicis byzantina  alemannica  mediterranea

Cabernet, Olasz rizling, Pozsonyi fehér, Szerémi zöld, Rajnai rizling

8.

Vitis byzantina  antiquorum  mediterranea

Kecskecsöcsű

9.

Vitis byzantina  deliciosa  mediterranea

Mézes fehér, Hárslevelű

Megjegyzés: * Andrasovszky írásmódja szerint


Az olasz Pirovano 1943-ban osztályozta a csemege- és borszőlőfajtákat Odart és Gábor munkáiból kiindulva. Természetes rendszerezésében egy európai és egy ázsiai csoportot különített el, s az utóbbit két alcsoportba osztotta.

Marton Dénes magyar szőlész 1944-ben kiadott közleményében foglalkozott a V. vinifera fajták rendszerezésével. A fajtákat három törzsbe sorolta: 1. nyugati (occidentalis), 2. pontusi (közép-európai, pontica) és 3. keleti (orientalis). A törzseket jellemezte, s azokon belül több fajtát is felsorolt (29.táblázat).

29. táblázat - Marton Dénes törzsei (1944)

A fajtacsoport megnevezést

Példák

Nyugati (occidentalis) törzs

Szürkebarát, Rajnai rizling, Semillon, Sauvignon, Zöldszilváni, Merlot, Tramini, Chardonnay, Leányka stb.

Pontusi (közép-európai, pontica) törzs

Ezerjó, Furmint, Kadarka, Mézes, Hárslevelű, Juhfark, Járdovány, Csomorika, Bánáti rizling, Mirkovácsa, Chasselas, Kékfrankos, Piros veltelini stb.

Keleti (orientalis) törzs

Afuz Ali, Kecskecsöcsűek, Damaszkuszi, Alexandriai muskotály, Malakoff izjum, Siradzouli, Ökörszem stb.


Márton (1944) és Negrul’ (1946) rendszerezése között sok a közös vonás. Marton a törzseket általában jól jellemezte, azonban a fajták csoportosításakor több hibát ejtett. Így a táblázatban felsorolt fajták közül a későbbi ampelográfiai kutatások alapján a Leányka, a Juhfark, a Chasselas, a Kékfrankos, a Piros veltelini, a kecskecsöcsűek, az Ökörszem és a Siradzouli besorolása nem megfelelő.

Negrul’ szovjet ampelográfus 1946-ban tette közzé földrajzi-ökológiai sajátosságokon alapuló természetes rendszerét. A V. vinifera fajon belül három fajtacsoportot, azaz prolest különített el. A proles pontica, a proles occidentalis és a proles orientalis földrajzi elterjedésük, morfológiai és biológiai jellemzőik alapján egymástól jól megkülönböztethetők (30.táblázat).

30. táblázat - A V. vinifera proleseinek elterjedése, legfontosabb morfológiai és biológiai jellemzői (Negrul’, 1946, kiegészítve)

Jellemző

Proles pontica (pontuszi, Fekete-tenger melléki csoport)

Proles occidentalis

(nyugati csoport)

Proles orientalis

(keleti csoport)

Eredeti

előfordulási

helyük

Grúzia, Kis-Ázsia, Görögország, Bulgária, Magyarország, Románia, Besszarábia

Franciaország, Németország, Spanyolország

Közép-Ázsia, Afganisztán, Irán Örményország, Azerbajdzsán

Fajtapéldák

Ezerjó, Furmint, Rkaciteli

Szürkebarát, Rajnai rizling, Cabernet franc

Afúz Ali, Sultanina, Chasselas

Morfológiai jellemzők

Vitorla

nemezes vagy gyapjas

pókhálós vagy gyapjas

csupasz, fényes

Levélfonák

erősen gyapjas és serteszőrös

pókhálós vagy kissé a gyapjas

csupasz, legfeljebb az erek szőrösek

Levélszél

határozatlanul hajlik

gyakran kifelé hajlik

gyakran fölfelé hajlik

Fürt

középnagy, nagy, tömött, olykor laza

kicsi, rendszerint tömött

részben nagy, elágazó, laza, részben kicsi, középnagy, tömött

Bogyó

rendszerint gömbölyű, középnagy, lédús

rendszerint gömbölyű, kicsi, lédús

részben nagy, ovális, húsos, részben középnagy, vagy kicsi, gömbölyű, lédús

Bogyószín

fehér, rózsaszín és kék fajták aránya azonos

főként fehér és kék bogyójú fajták

nagyobb részben fehér, kisebb részben rózsaszínű és kék fajták

Mag

kicsi, középnagy

kicsi, csőre rövid

középnagy, nagy, a nagybogyójúak csőre hosszabb

Vessző

vastag, mereven felálló

vékony

közepes vagy vastag

Rügy

nagy, simuló

kicsi, elálló

nagy, bütykös

Biológiai jellemzők

Magvatlanság

számos fajta részlegesen magvatlan, néhány fajta teljesen magvatlan

részlegesen magvatlan fajta alig van, teljesen magvatlan fajta nincs

a részleges és teljes magvatlanság gyakori

Termékenység, fürtképződés

a termőhajtások száma közepes, rajtuk viszonylag sok fürt fejlődik,

az alsóbb helyzetű

és a rejtett rügyek is termékenyek

a termőhajtások száma közepes, rajtuk viszonylag sok fürt fejlődik, az alsóbb helyzetű rügyek kevésbé termékenyek, kevés másodtermést nevel

a termőhajtások száma kevés, rajtuk kevés fürt fejlődik, másodtermést egyáltalán nem vagy alig nevel

Fagytűrés

jórészt fagyérzékeny fajták

viszonylag fagytűrő fajták

a nagy bogyójúak fagyérzékenyek, a kis bogyójúak egy része közepesen tűri a fagyot

Minőség

nagyrészt tömegborszőlő-, kisebb részben minőségi borszőlő- és csemegeszőlő-fajták

zömmel minőségi fehér- és vörösborszőlő-fajták

nagyrészt csemege- és mazsolaszőlő-, kisebb részben borszőlőfajták

Savtartalom

változó savtartalmúak

a fajták egy része savas, egy része mérsékelt savtartalmú

a fajták legtöbbje kevés savat tartalmaz

Egyéb

az önmegporzásból származó magoncok közül egyesek bokrosodók és törpenövésűek

az önmegporzásból származó magoncok közül egyesek tarka levelűek

önmegporzásból származó magoncok egyszerű levelűek


Negrul’ az egyes proleseken belül subproleseket, s ezen belül pedig típusokat állított fel. A jelenleg érvényben lévő nevezéktan szerint a Negrul’ rendszerezésében lévő taxonok közül a „proles” a „convarietas”-nak, a „subproles” a „subconvarietas”-nak, míg a „típus” a „provarietas”-nak felel meg.

Negrul’ rendszere ún. monofiktikus, míg Andrasovszkyé polifiletikus származtatású. Ennek ellenére a két fajtarendszerezés között határozott összefüggés mutatható ki. Ugyanis Negrul’ proles pontica csoportja a V. mediterranea fajhoz, a proles occidentalis csoport részben a V. alemannica fajhoz, a proles orientalis csoport pedig nagyobbrészt a V. byzanthina, továbbá a V. deliciosa és a V. antiquorum fajokhoz tartozó szőlőfajtákat öleli fel.

Levadoux 1956-ban kiadott munkájában többek között a különféle természetes rendszerek kritikai értékelését adta és a nyugati fajtákon belüli osztályozást a Noirien, a Carmenet, a Cot, a Folloid és a Guinlan csoportok felállításával finomította.

Az eddigi legrészletesebb származás szerinti rendszer Németh Márton (1967) nevéhez fűződik (31. táblázat).

31. táblázat - Németh Márton (1967) fajtarendszere

Convarietas

(változatcsoport)

Subconvarietas

(változatalcsoport)

Provarietas

(változat)

Subprovarietas

(alváltozat)

Fajtapéldák

Convar.

pontica

NEGR.

(pontuszi

változatcsoport)

Subconvar.

georgica

NEGR.

(grúziai

változatalcsoport)

Rkaciteli, Szaperavi, Sárga muskotály, Pozsonyi, Kövér szőlő, Szemendriai fehér

Subconvar.

Balcanica

NEGR.

(kelet-

mediterrán

változatcsoport)

Provar.

macrocarpa

NEGR.

(nagy bogyójú csemegeszőlő-

változat)

Subprovar. globosicarpa NÉM.

(Ökörszem alváltozat

Kék ökörszem (Dobrelabi), Génuai zamatos

Subprovar. oblongicarpa NÉM

(Kecskecsöcsű alváltozat)

Kék kecskecsöcsű

Provar.

mesocarpa

NÉM.

(középnagy

bogyójú

borszőlőváltozat)

Subprovar. hungarica NÉM.

(Góhér alváltozat

Góhér, Furmint

Subprovar. banatica NÉM.

(Szlanka alváltozat)

Budai, Bánáti rizling, Piros szlanka

Subprovar. pannonica NÉM.

(Sárfehér alváltozat)

Sárfehér, Kolontár, Tihanyi

Subprovar. dalmatica NÉM.

(Kadarka alváltozat)

Kadarka, Cabasma

Subprovar. tacica NÉM.

(Ezerjó alváltozat)

Ezerjó

Subprovar. italica NÉM.

(Bakator alváltozat)

Bakator, Balafánt

Subprovar. macedonica NÉM.

(Dinka alváltozat)

Zöld dinka, Piros dinka, Izsáki, Mirkovácsa, Rakszőlő

Provar.

microcarpa

NÉM.

(kis bogyójú

borszőlőváltozat)

Subprovar. zemplenica NÉM.

(Hárslevelű alváltozat)

Hárslevelű

Subprovar. moldavica NÉM.

(Mustos alváltozat)

Alanttermő, Járdovány, Mustos, Csókaszőlő, Cigányszőlő

Subprovar. carpatica NÉM.

(Mézes alváltozat)

Mézes, Lisztes, Kéknyelű, Csomorika

Subprovar. sirmica NÉM.

(Kövidinka alváltozat)

Kövidinka, Beregi rózsás

Provar.

corinthiaca

NEGR.

(magvatlan csemegeszőlő-

változat)

Fehér, Piros és Fekete korinthusi

Convar.

occidentalis

NEGR.

(nyugati

változatcsoport)

Subconvar.

gallica

NÉM.

(francia

változatalcsoport)

Provar.

microcarpa

NÉM.

(kis bogyójú

borszőlőváltozat

Subprovar. Noirien LEV.

(Burgundi alváltozat)

Szürkebarát, Tramini, Pinot noir, Pinot blanc, Chardonnay, Gamay, Melon

Subprovar. Carmenet LEV.

(Cabernet alváltozat)

Cabernet franc, Cabernet sauvignon, Merlot

Subprovar. Cot LEV.

(Malbec alváltozat)

Malbec, Négrette, Merille

Subprovar. Folloid LEV.

(Folloid alváltozat)

Folle, Jurancon

Subprovar. Guinlan LEV.

(Muscadelle alváltozat)

Muscadelle, Dame

Provar.

mesocarpa

NÉM.

(középnagy

bogyójú

borszőlőváltozat)

Subprovar. Semillon LEV.

(Semillon alváltozat)

Semillon

Subconvar.

iberica

NÉM.

(ibériai

változatalcsoport)

Provar.

microcarpa

NÉM.

(kis bogyójú

borszőlőváltozat

Morrastel, Mourvédre

Provar.

mesocarpa

NÉM.

(középnagy

bogyójú

borszőlőváltozat)

Carignan, Aramon

Convar.

orientalis

NEGR.

(keleti

változatcsoport)

Subconvar.

caspica

NEGR.

(kaspi

változatalcsoport)

Provar.

apiana

NEGR.

(gömbölyű

bogyójú

muskotályváltozat)

Fehér és Rózsaszín muskotály, Ottonel muskotály

Provar.

aminea

NEGR.

(Gyöngyszőlő-

változat)

Subprovar. vulgaris ANDRAS.

(Közönséges gyöngyszőlő-alváltozat)

Chasselas-félék, Medoc noir

Subprovar. versicolor ANDRAS

(Színeváltó gyöngyszőlő-alváltozat

Chasselas-félék,

Provar

apirinea

NEGR.

(magvatlan csemegeszőlő-

változat)

Fehér, Kék és Piros szultanina, Askeri

Subconvar. Antasiatica

NEGR.

(előázsiai

változatcsoport)

Provar.

deliciosa

ANDRAS.

(megnyúlt

bogyójú

muskotályváltozat)

Pécsi szagos

Provar.

antiquorum

ANDRAS.

(megnyúlt

bogyójú

csemegeszőlő-

változat)

Afuz Ali


Fajtarendszerében felhasználta Andrasovszky, Negrul’ és levadoux eredményeit, de azokat 2 subconvarietas (változatalcsoport), 6 provarietas (változat) és 13 subprovarietas (alváltozat) elkülönítésével jelentősen gazdagította is. A V. vinifera fajon belüli rendszertani egységek megnevezésekor a Kultúrnövények Kódexe által előírt taxonokat használta.

A Vitis vinifera L. kultúrfajon (specioid) belül subspecioidokat (kultúralfaj) nem különböztetünk meg. Fontos az is, hogy rendszerbe foglalni csak az eredeti termőhelyükön kialakult őshonos fajtákat lehet.

Némethnél az egyes fajokon belüli taxonok esetében a fő rendszerezési elvek a következők:

convarietas (convar., változatcsoport): a vitorla és a levelek szőrözöttsége

subconvarietas (subconvar., változatalcsoport): a földrajzi elterjedés, a szőrözöttség mértéke és a bogyók nagysága

provarietas (provar., kultúrváltozat, röviden változat): a bogyók nagysága és azok magvatlansága

subprovarietas (subprovar., alváltozat): a földrajzi eredet

conculta (conc., fajtacsoport, fajtatípus): a vitorlán és a levélen található szőrképletek, valamint a vitorla színe

cultivar (cv., fajta): a bogyó színe, ritkán a vessző színe

subcultivar (subcv., alfajta): elsősorban a levelek tagoltsága és a fürtök szerkezeti felépítése.